Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27-28 / 277. szám

1993. november 27-28., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Nógrád képzőművészeti életében mindenképpen siker, hogy idén nyáron az SVT-Wamsler Rt. jóvoltából sokan részt vehettek a hatodik zománcmüvészeti alkotótábor munkájában Salgótarjánban. Nemcsak maga a tábor volt emlékezetes, hanem az a kiállítás is, amely heteken át a szí­nek és hangulatok varázsával bűvölte el a közönséget, és a héten zárult a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban . Emlékezetes zománcművészeti alkotótábor Égő színekkel, lírai hangula­tokkal fogadták a betérőket a nyáron készült tűzzománc-ké­pek. Összességükben szebb és boldogabb világba vittek ben­nünket. A tizenhat művész kö­zös álmainkat és vágyainkat fe­jezte ki a teremtő képzelet se­gítségével. És az álmok sajátja, hogy hatásuk nem enyészik el az ébredéssel. Sokáig emlékezetes marad például Hévízi Éva, aki zöldes­kék Vízasszony című képébe valóságos csi­gaházat is helyezett, utalva az élet gazdag­ságára, ugyanakkor a hatalmas víztömeg vég­telen csöndjére, „nő­ies” titkára, amely az ember iránta érzett ősi vonzalmára is „magya­rázat” lehet. Merőben más belső feszültséget hordoztak Romhányi Olga művei, az Áttörés, a Tornyok és főként a Kontraszt. Utóbbi felületén a ke­mény mértani formákat letört faág szerves lágysága „húzta át”. Losonczy Ildikó Halott erdő meséi és Lopa­kodó című sorozata a versek varázslatát idézte a létezés jellegé­ről. Varga István, aki a kiállítást is kitűnően megrendezte, különö­sen Végre, esik! és Föl­dnyelv című műveivel ért el sajátos lelki és hangulati hatást, ami a természeti jelenségeket is jellemzi. L. Presits Lujza, a zománcművé­szeti tábor vezetője ez­Színek és hangulatok varázsa úttal is népművészeti tisztaságú belső képi rendjével és motí­vumgazdagságával tűnt ki. Ilyen volt a Virágvasárnap, a Kiskakas és a Zölderdő. G. Lóránt Lujza művei, a Gyík, a Nílusi krokodil, a Tü­körbe nézve ugyancsak hordoz­tak mesei és népmesi elemeket, miként Hertelendy Mária Zsu­zsa Mesekert óvoda vagy Az égig érő fa című képei is. Nőies lágyságukkal és finomságukkal vonzottak Nagy Márta képei, a Felhők és a Hullámzás. Szép szín- és formagazdag­ságot mutattak föl Perényi Anna, Berencsikné Gedeon Hajnalka, Pataki József, Új he­lyiné Csincsik Orsolya művei. Bakos Ferenc Vadetetője jel­képgazdagságával, Bacsúr Sán­dor, Földi József, Balogh Er­zsébet realista őszinteségével tette még gazdagabbá a változa­tos zománckiállítást, amely minden bizonnyal az anyaggal való varázslásnak is egyik lehe­tőségét mutatta be. - mér m- ? Hévízi Éva: Vízasszony Tóth Sándor felvételei Bacsúr Sándor: Emeletes város L. Presits Lujza: Kiskakas Varga István: Sugárzás Az Ólombércnek támaszkodva fütyörészik Csohány Kálmánra emlékezik Gaál István filmrendező Gaál István filmrendező (középen) töprengő arccal hallgatja az emlékezőket Pásztón R. Tóth felvétele Szép, drága és elegáns kirakat Könyvbarátok téli vására Irodalom, zeneirodalom Példa: „Ön okos ember, pedig író...” ...az ember, ha művelt író, jobb ha leplezi tudat­lanságát. (A három testőr Afrikában) * ...a világ nagytőkései kö­zött igen elenyésző számban szerepelnek azok, akik va­gyonukat ballada-műfordí­tással szerezték. (A szőke ciklon) * Amikor első müvem el­hagyta a sajtót, fenyegető levelek tömegével kerestek fel tisztelőim. (A három testőr Afrikában) * ...egy ismerősöm azt mondta, hogy a híres írók úgyszólván naponta étkeznek. (Pipacs, a fenegyerek) * ...Legyen okos, vagy ahogy a Lohengrinben mondják: „Gondold meg Bajazzo és ka­cagj!” (Piszkos Fred közbelép) *- Ez... micsoda eset... a há­rom testőrrel?- Három katona egyszer élete kockáztatásával elhozta a francia királynő nyakékét Buckingham hercegtől.-Nem tudtam... De hát az ember úgy él ebben az erdő­ben, mint akit eltemettek. Se rádió, se újság. (A három testőr Afrikában) (Dr. Oláh József salgó­tarjáni főorvos „841 Rejtő Jenő (P. Howard)-idézet” címmel adta ki idézet- gyűjteményét.) G aál István Kossuth- és Balázs Béla-díjas ren­dező, érdemes művész maga is nógrádi, aki­nek gyermek- és ifjúkora ha­sonló volt sok kortársáéhoz, köztük az 1980-ban elhunyt, nála csaknem egy évtizeddel idősebb Csohány Kálmánéhoz, a mai magyar grafika egyik ki­emelkedő személyiségéhez, ba­rátjáéhoz, akire éppen egy hete, múlt szombaton oly szép sza­vakkal emlékezett Pásztón. Pályamunkás Pásztón Érettségi után ő is volt se­gédmunkás, lakatos és techni­kus, miként a Salgótarjánban megszerzett érettségi után Cso­hány is volt fakitermelő a csíki havasokban, vasúti pályamun­kás Pásztón, szénbányász Nagybátonyban. Ő 1953-ban került a Színház- és Filmművé­szeti Főiskola filmrendező sza­kára. A diploma megszerzése után 1959-től 1961-ig a római Centro Sperimentale di Cinema- tografián tanult tovább. Egyik alapítója volt a Balázs Béla Stúdiónak. Dokumentum-tele­víziós- és játékfilmjei a legna­gyobb kortárs rendezők közé emelték: Oda-vissza, 1962, Ci­gányok -Sára Sándor operatőrje, Tisza, 1963, Sodrásban, 1964 (ez az első játékfilmje), Zöldár, 1964, Keresztelő, 1967, Magas­iskola, 1969, Holt vidék, 1971, Legato, 1977, Cserepek, 1980, és így tovább. Valamennyi a mai magyar valóság belső feszültségeiről szól drámai érzékenységgel, ugyanakkor az ember sorsa iránti mély megértéssel, gya­korta jelképi tömörséggel páro­sul. Lobogó fákkal Pásztón tűnődve hallgatta az emlékezőket.- Mire gondol?-Arra, hogy miközben ide jövet kinéztem a vonat ablakán, mintha végig Csohány rajzait láttam volna. Ezek a tájak any- nyira pontosan, és ugyanakkor érzékfelettien léteznek, mint amelyek már túl vannak minden tapasztalat határán, bár nagyon is vaskos valóságban gyökerez­nek. Rájöttem arra, amit egyéb­ként már régóta érzek, ha bár­mikor itthon járok, hogy tulaj­donképpen Csohány-grafikákat látok, lefosztott, göcsörtös, lo­bogó fákkal, suhanó madarak­kal. Ha ciprustestű topolyafák ágai közt fekete varjak áthúz­nak, Csohány Kálmán grafiká­ját utánozzák. Amikor odame­gyünk a sírjához mécsest gyúj­tani, az a biztos érzésem, ha megfordulunk, ott látjuk a hasznosi Bikarétet, ő van ott, hátát támasztva az Ólombérc­nek, és fütyörészik. Megy malacot etetni — Csohány Kálmán annak idején egyik filmjében is szere­pelt.- Igen. Mégpedig kitűnően. A Sodrásban című filmemben a vi­déki szobrászt játszotta. Amikor például társuk halála után a fiata­lok éppen halálélményüket pró­bálták „kibeszélni”, ő megszólalt: „Na, megyek, megetetem a mala­cokat.” Ez a mondat nemcsak a vidéki művész léthelyzetét, de mély bölcsességét is hitelesítette. Mindenek ellenére élni kell, és meg kell élni. (bte) H a csupán a katalógust forgatjuk, kiderül, hogy 85 kiadó 402 könyvét tartalmazza, pedig sok olyan kötet is napvi­lágot látott, amely nem fért bele ebbe a jegyzékbe, de ott lesz a könyvesboltok polcain. Leg­alábbis, reméljük. Van még egy „ha” is. Ha van félrúilliója, a téli könyvvásár valamennyi kötetét megvásá­rolhatja az olvasó. Más szóval ez azt jelenti, hogy bizony na­gyon drágák a kiadványok. Ré­gen volt már, amikor olcsó ajándéknak számított a könyv. Idén egy-egy díszes képzőmű­vészeti albumért vagy akár Szolzsenyicin háromkötetes Gulagjáért akár cipőt, ruhát, esetleg valami picinyke-vé­konyka ékszert, esetleg csak aranyozott bizsut is vehetünk szeretteinknek az ünnepekre. Atlagjövedelmű családoknak döntés kérdése lett, könyvre, kultúrára, vagy „hasznosabb” dologra spóroljon-e? Vagy csu­pán arra, ami a legszüksége­sebb. A könyvkiadók és a könyvkereskedők azért most is •feűgikodnak, nem is egészen 1@|piulanul. Már Nógrád könyvesboltjai­ban is érezni a forgalom növe­kedését, megkezdődött a téli Nincsen pénzem! - Nekünk sincsen, de ilyen verset még akkor sem közölnénk le, ha volna. * Költőnek születtem!... — No, mi nem hisszük el még akkor sem, ha mindennap tíz ilyen verset küld is be! vásár. Van, akinek pénze is jut arra, hogy a valóban gazdag kí­nálatból válogasson. Egyébként a téli, karácsonyi könyvvásár csaknem százéves hagyomány már Magyarorszá­gon. Erre kiadók, kereskedők és olvasók külünös gonddal és iz­galommal készülnek. Jelenleg a „főszereplő” nem a kortárs ma­gyar irodalom és költészet. Ez az idő elsősorban a szép művé­szeti könyvek, drága és elegáns albumok, lexikonok, atlaszok évadja. Nem utolsó sorban pe­dig a meséskönyveké, a gyer­mek- és ifjúsági irodalom re­mekeié. Mindazonáltal viszonylag kevés pénzért is lehet jó köny­vet, irodalmat vásárolni, verset, magyar és külföldi szépprózát, drámát, emlékezéseket, vagy szórakoztató irodalmat és így tovább. A történelem, a poli­tika, a földrajz tárgykörében megjelent vaskos műveknek már borsosabb az áruk, miként több filozófiai, vallási, asztro­lógiai könyvnek is. I gényes - értsd, vastag er- szényű - könyvbarát szá­mára pedig egyenesen el- dorádót jelenthet az idei téli könyvvásár. „Igénytelen” vé- konypénzűeknek pedig lesz jö­vőre is. —th Kezdet! - Nagyon kérjük, hogy maradjon csak a kezdet­nél, és ne kapaszkodjon to­vább. Van egy jó latin köz­mondás: Suszter a kaptafá­hoz! („A Munka” című lapból, Salgótarján, 1923) Már akkor is falra hányt borsó volt Hetvenéves szerkesztői üzenetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents