Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. november 25., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Pénzed hamar kiköt annál a hülyénél, aki elherdálja.” (A pénzügyi kiegyenlítődés Marks-féle törvénye Murphy törvénykönyvéből) Romos műemléképületek, nyári napsütésben is csak csigatempóban járható, hepehupás utak, hiányzó szolgáltatások, akadozó kereskedelem. Ha valaki még nem jött volna rá: ez egy ország Európában, 93.030 négyzetkilométernyi területen. Aki így sem jött rá: Magyarország. Legkisebb megyéje, a 2544 km2 területen fekvő Nógrád pedig még ennél is rosszabb. Ötszázmillió Pedig ennek a megyének van egy fél milliárdja! Igaz, az elköltése már megkezdődött, de most derült ki (két évvel a megítélése után), hogy ez voltaképpen két csomagban jár a jó palócoknak. Mindenesetre „jó hír”, hogy már sikerült felállítani azokat a terület- és városfejlesztési irodákat, melyek összehangolják a további feladatokat. Az adminisztráció ugyan 60 milliót elvisz az ötszázból. No, de sebaj, több is veszett Mohácsnál! Háromszázmillió A közeimben szereplő ösz- szeg a lakosság kezén van. Ez egészen bizonyos, hiszen eny- nyivel csökkent a lakossági betétállomány, s ezek a milliók krumplira, tejre, vajra, karácsonyi ajándékokra mennek. De legalább ki-ki tudja, mire költötte a rá jutó részt. Olyanok is akadnak, akik lakókörnyezetük „csinosítására” szánnák kevéske pénzüket. Az idézőjel jogos, mert aligha nevezhető csinosításnak az, ha a házához vezető utat, a pásztói Hunyadi János utcát az ott élők alkalmassá szeretnék tenni arra, hogy legalább a mentő odamehessen, ha baj van. Néhány millió A hétmillió forintot plusz áfát érő megyeszékhelyi pártirodáról rálátni a 270 ezer forintért eltávolított „Pléh Pityu” hűlt helyére. Eközben e sorok írásakor éppen nincs távfűtés, a gépkocsironcsok elszállítására Salgótarjánnak egy megveszekedett petákja sincs. Balázs József Fura japán hotelek Aludjon jóízűn a „koporsóban” Bizonyára kevesen emlékeznek már arra, hogy az egyik Ki mit tudon?-on úgy másfél évtizeddel ezelőtt- valaki két kategóriában - versmondásban és táncdaléneklés- ben — is kiválóan szerepelt. Az illetőt Monyók Ildikónak hívták és talán éppen a képernyős szereplése révén a kecskeméti színházhoz került amolyan színészfélének - ahogyan ő fogalmazta. Sokáig nem lehetett róla semmit hallani, míg egyszer egy tragikus hír újra szárnyaira vette a nevét. Autóbalesetet szenvedett és hosszú évekre megnémult, sőt írás- és számoláskészségét is elvesztette. Ez a dráma mindenki számára szörnyű lett volna, de hatványozott csapás volt olyannak, aki a beszéddel, az énekléssel kereste a kenyerét. Az akaraterő diadala Monyók Ildikó azonban nem adta fel. Mint a minap sugárzott Embersorsok című rádióműsorból kiderült tizenháromszor feküdt kórházban, rendszeresen és kitartóan látogatta a logopédus foglalkozásait, eljárt úgynevezett transzcendentális meditációra és újra megtanult beszélni. Bár még mindig nehezen formálja a szavakat, meg-meg- akad a nyelve, de végül is érthetően nyilatkozott Lengyel Nagy Anna mikrofonjába. Ha itt vége lenne a történetnek, már akkor is az életösztön, az akarat szép példájaként lehetne felmutatni, hiszen gyakorlatilag magára hagyva, saját erejéből szerezte vissza kommunikációskészségét. A sztorinak azonban ezzel nincs vége, éppen a csattanója hiányzik. Monyók Ildikóból ugyanis énekesnő lett, méghozzá a komolyzene területén. (Agyának az a féltekéje, amely a dallamot szüli, ép maradt az ütközésnél.) Újra dobogón A sors - amely olyan kemény próbatételek elé állította- akkor kegyes volt hozzá, amikor összeismertette Kurtág György zeneszerzővel és feleségével. A komponista nemcsak énekelni tanította, hanem darabokat is írt számára. így az idén Monyók Ildikó egy műsorban szerepelt Abbadoval, Kocsis Zoltánnal, Perényi Miklóssal, a Fesztivál- zenekarral, Sikerrel lépett fel Salzburgban, Velencében és Bécsben is. Azt tartja, hogy a balesetnek köszönheti, hogy új irányt vett a pályája ... Meg magának - tegyük hozzá, - hogy képes volt felülemelkedni a sorscsapáson, minden nehézségen. Vajon ki tudja, hogy Melocco Miklósnak Salgótarjánban is van szobra? Mielőtt e „költői” kérdést leírtam, én magam is ellenőriztem, hogy ott van-e még a kis kuporgó nőalak a József Attila Művelődési Központ déli szárnyának - ma üzletekkel körülvett - kertjében. Ott van, de alig látni az elburjánzott növényzettől. Ez is igazolja, hogy jól döntött Melocco: többet nem a földre, nem emberközelbe állítja szobrait, hanem megfelelő magasságba, ezzel is megtisztelve az embert, akit ábrázol. Lebilincselő gondolatok Nem ez volt az egyetlen eredeti megfogalmazás, amely a Szemtől szembe című tévéműsorban elhangzott a szobrász szájából. Ellenkezőleg: valamennyi mondata lebilincselte a nézőt. Ritka, hogy ötven perc alatt ennyi gondolat felszínre kerüljön a világról, a társadalomról, a művészetről, egyáltalán az életről. Melocco - akinek pedig az apja koncepciós perek áldozata lett, csupán azért, mert több nyelven beszélt, mert értelmiségi volt - képes volt higgadtan beszélni a megelőző rendszerről, a lágy diktatúráról éppúgy, mint ahogy nem rejtette véka alá véleményét a mai politikai, kulturális viszonyokról sem, holott direkten nem politizál. Szavaiból sugárzott az ’56-os szellem, a hazafiság érzése, anélkül, hogy bárkit is megbántott volna a nem magyarok közül. Sőt arra is büszke, hogy ereiben ezernyi féle vér csörgedezik, eredetét a német-római császárságtól származtatja s kizárólag Európa közepén érzi jól magát. Mindemellett kénytelen vagyok szóvá tenni Melocco egy baklövését is. Kár volt néven nevezve dilettánsnak nevezni egy építészt, csak azért, mert nem a szobrász ízlése szerint formálja át a zsámbéki romtemplomot.- csongrády K özhely, hogy Japán a világ egyik legdrágább országa. Magasak a hotelszobák árai is, de a választék skálája igen széles. A minden európai és amerikai igényt kielégítő luxus-szobáktól kezdve a „business”-kategórián át a kis családi panziókig, a minsukukig, amelyekben a vendég a híres tatamin alszik, sokféle lehetőség van. Az idegen számára a legérdekesebb - egyben a legolcsóbb- a „kapszula-hotelek” hálózata. Itt a látogató megúszhatja mintegy 2600 forintból éjszakánként. De csak akkor, ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy hagyományos szobában és ágyban hajtsa álomra fejét. E modell jó példája Tokió belvárosában a „Chiyoda Capsula Inn”. A vendég belép, a portán leveszi a cipőjét, és leadja a csomagját, még tikkor is, ha mindössze egyetlen nagyobb diplomatatáskában hozta a holmiját. A recepción a delikvens kap egy világossárga „yukatát”, köntöst, mellé egy számozott kulcsot ahhoz a szekrénykéhez, amelybe az ember bezárhatja a ruháját, esetleg kisebb kézicsomagját. Innét, az alagsori szekrénysortól indulnak a felvonók a hálóhelyekhez. Ott aztán első látásra kitűnik, miért hívják ezeket az intézményeket „kapszula-hoteleknek”. Azért, mert a műanyagból készült, valóban kapszulaszerű, de Japán-szerte „koporsónak” becézett rekesz csak 2 méter hosz- szú és egy méter magas. Kizárólag a tataminszerű matrac fér el benne, és oldalán egy reluxa-szerű leereszthető roló biztosítja az alvásra használt „koporsó” magánjellegét. Minden emeleten 20 kapszula van, 10-10 egymás felett, és a felső rekeszbe kis létrán lehet feljutni. A ’’Chiyoda Capsule Inn” 10 emeletes. Tehát telt ház esetén 200 „koporsóból” hallik jóízű hortyogás. Kényszerű kísérőikké váltunk, holott egyenesebb úton is eljuthatnánk becses vevőinkhez. Saját terjesztésben - három ügynökség Szeretnénk búcsút mondani a számunkra túl drága és viszontagságos utaztatásnak, miközben megköszönjük a kézbesítőknek, postás dolgozóknak, a kétkezieknek és a vezetőknek egyaránt, hogy ilyen körülmények között is eljuttatták napi üzeneteinket előfizetőinkhez és olvasóinkhoz. A változást salgótarjáni, balassagyarmati és pásztói ügynökség hivatott az előfizetők javára kamatoztatni. A szerződéseket ezekben a napokban köti meg az Axel Springer-Magyarország Nógrád Megyei Irodája. Rövidesen hasábjainkon is bemutatkoznak a vállalkozó újságterjesztők. L apunk értékesítése - más megyei példákból is okulva - azért akar saját lábra állni, hogy az újság észszerű útvonalon, biztosan és frissen eljuthasson vevőihez a jövőben. Sztrapák Ferenc felelős szerkesztő A z Utazás a nagynéném- mel című regény képzeletgazdag kalandjai néha eltörpülnek a mindennapi valóság szürke tényei mögött. így van ez hetente hatszor a megyei hírlap esetében is. Az előfizető érthetően nem ismeri az útvonalat. De miért is érdekelné: hoSzerkesztői üzenet Utazás az újsággal oda-vissza Friss hírekkel jelentkezik a megye napilapja megszabja a mozgásteret és minden más lehetőséget. Nézzük csak, mi történik! Mikrobusz - vonat - taxi - autóbusz Újsággyártás közben az egri nyomdában. Időben kell érkezniük a szerkesztőségi oldalaknak a pontos induláshoz gyan jut el hozzá az áru? A termék ez esetben szellemi, és az útvonala is néha a szellemvasút kanyarulatait, zegzugait idézi. Tehát: a Nógrád Megyei Hírlapot az egri nyomdában sokszorosítják. A lapnak minden nap 23 órára kell elkészülnie. Ámbár könnyen megeshet, hogy csak másnap délelőtt vagy délután jut el az előfizetők kezébe. Félreértés ne essék! Ebben nem a postás kézbesítő a hibás. Ilyen a rendszer, amely Újságunk Toyota mikrobusz- szal megérkezik éjfél után 50 perckor a megyeszékhely postai elosztójába. Itt taxi várja, hogy Salgótarjánból haladéktalanul folytathassa az útját Balassagyarmatra. A patinás város vasútállomásán — kivéve a helyi és szűkebb környékbeli példányszámot - tovább osztódnak a kötegek az aszódi és a váci járat irányába. Amikor a célállomásokon landolnak a postazsákok, megkezdhetik valódi útjukat szépen visszafelé a valóságos előfizetőkhöz postai gépkocsikon. Balassagyarmat és Rétság környéke Az új terjesztési rendszertől azt várjuk, hogy a leendő ügynökség ne utaztassa ilyen hosz- szan lapunkat, hanem közvetlenül juttassa el a városból kiindulva kedves előfizetőinkhez. Hiszen senkinek sem lehet érdeke a szállítási költség növelése. Az újsághíreknek pedig létfontosságú, hogy minél frissebben tájékoztassanak. Vagyis: Rétságot az északi határmenti városból, és ne váci kerülővel érjék el a hírlap érdekes írásai, fotói. Pásztó - Nagybátony Kisterenye + Hatvan Valami hasonló játszódik le Nógrád déli részein is. Legalább további kétezer újságpéldányt érint a hatvani kitérő. Nulla óra 50 perckor az egri nyomdában postaautóra rakják Csomagolják a kész újságpéldányokat. Innen kezdi ismétlődően kalandos éjszakai útját a reggeli hírlap a Pásztó és Hatvan szállítási területéhez tartozó települések előfizetőinek hírlapjait. Ugyanígy utaznak Salgótarjánból Hatvanba Kisterenye és Nagybátony példányai. De ha valaki azt hiszi, hogy ez azonnal elindul ebbe a térségbe, az téved. Tehát irány először Hatvan! Miért? Csatlakozni kell az országos lapokhoz, amelyek a fővárosból futnak be ide, s majd csak utána - együtt - folytathatják az útjukat visszafelé, most már a mi előfizetőinkhez. Mi tagadás, a Nógrád Megyei Hírlap unja ezeket a számára fölösleges és észbontó kacskaringókat, kitérőket, amelyeket meg kell tennie a központi lapok kedvéért. Csak azért, mert az évtizedek óta kialakult hagyományos terjesztési rendszerben a megyei lap összeláncolódott más sajtótermékekkel, és nem szabadulhatott tőlük. A Nógrád Megyei Hírlap az olvasókért Minden az olvasókért történik címmel egész oldalas összeállítás szólt egyik lapszámunkban arról, hogy kiadónk saját kezébe veszi az értékesítés nagy részét 1994. január 1-jétől. Csak köszönettel tartozhatunk a postának az eddigiekért abból az alkalomból is, hogy az egész megyére kiterjedő előfizetői lapterjesztésre már a jövőt alapozó új szerződések készülnek a most alakuló salgótarjáni, balassagyarmati és pásztói ügynökségekkel. Nem a postai dolgozókkal, áldozatkész vezetőkkel és kézbesítőkkel támadt megoldhatatlan gondunk, hanem magát a terjesztési rendszer felváltását kényszítik ki az új piaci körülmények. A fentiek talán elég érzékletesen szemléltetik: miért is törekszünk új megoldásra, hogy ne kelljen alkalmazkodni például a Budapestről érkező vonathoz, a fővárosban szerkesztett és nyomtatott lapok szállítási menetrendjéhez.
