Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám

1993. november 23., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Népszavazás • Mátranovák. A település Bányatelepének lakói 282 alá­írással új községrész alakításá­ról, vagy a Mátraterenyéhez való csatlakozás szándékáról kezdeményeztek helyi népsza­vazást. Csikó István Béla pol­gármester véleménye szerint csak a másik községhez való csatlakozásról lehet szó. A helyi népszavazás elrende­léséről, időpontjáról a közeljö­vőben dönt az önkormányzati testület. Élünk és meghalunk? • BÁTONYTERENYE. De nem sokasodunk, sőt. Ez derül ki a városháza anyakönyvéből: októberben hárman kötöttek há­zasságot, négyen haltak meg, és nem született senki. November­ben csak egy frigyre lépés tör­tént, egy ember meghalt, gyer­mek nem született. Elfogyott a pénz • MÁTRAVEREBÉLY. Már szeptemberre elfogyott a köz­ségi önkormányzat idei évre tervezett három és fél millió fo­rintos segélykerete. A kassza kiürült, miközben a segélyt ké­rők száma tovább növekszik, ezért 1 millió forintot szánnak még ebben az évben segélyekre. Fölszentelik • DOROGHÁZA. November elején műszakilag átadták a ra­vatalozót. Az önkormányzaton kívül kétszáztizenöt helyi pol­gár járult hozzá önzetlen ado­mányával a halottasház felépí­téséhez. Megáldását és felszen­telését - ünnepi mise keretében - december 11 -én tervezi az egyházközség. Lapunk szemléje - két rendelés között - a kocsiban Negyedszázada Kisterenyén Még néhány nap és dr. Ma­gyarfalvi András, az egyes számú körzet háziorvosa jubi­lál: december 1-jén lesz 25 esztendeje, hogy 5 évi bárnai szolgálat után Kisterenyére került, ahol a tápiószentmár- toni földművescsalád fiából igazi lokálpatrióta lett. így beszélnek hűséges orvo­sukról az emberek, a kisterenyei és a rákóczitelepi betegek. Szükség az emberségre- Vajon hasonlóan érez Magyarfalvi doktor úr is?- Ä szülőfalummal való kap­csolatom mély gyökerű. De az, hogy itt építettem házat, és itt próbál boldogulni a családom, a fiam, itt cseperedik az unokám: mindent megmagyaráz arról, hogyan is érzek. Szeretem ezt a tájat és a benne élő embereket. Úgy érzem, ők is szeretnek, be­csülnek. Talán még soha nem volt ilyen nagy szükség az em­berségre, az egymás iránt érzett kölcsönös megértésre, mint napjainkban, s ez a gyógyító munkára még jobban érvényes. Elég, ha a lerobbant, lelkileg megrokkant bányász munka- nélküliekre, vagy a Rákóczite- lep beteg, magányos és szegény nyugdíjasaira gondolok. Hűséges társ- Volt rendörorvos és még ma is sorozóorvos, sőt ön az egyetlen Nógrádban, aki a 60-as években bányamentő oklevelet szerzett. Mintha mindig a legnehezebbet ke­reste volna. Szándékosan?- Számomra nem tűntek ne­héznek, én ezt küldetésnek te­kintem. Mégis: az éjszakai ha­lottszemlék, szerencsétlensé­gek, bányabalesetek valóban megrázó élmények voltak, de számomra ez a munkát jelen­tette, csinálni kellett jól, ponto­san. Egymagámra utáltán vé­geztem mindent. Néhány éve mindez megszűnt. Van egy mindenben hűséges társam, az asszisztensem, ő a feleségem. Ketten járjuk kocsival a körze­tet, megyünk rendelni, felkeres­sük a betegeket. Ötvennyolc éves vagyok, jó erőben érzem magam, csinálom amíg bírom és szükség lesz rám. Hír utáni vágy-Jut idő egyáltalán pihe­nésre?- Kevés. Ha itt végzek, ott­hon még vár a szakirodalom, a gyógyszergyárak bombáznak bennünket különféle ajánlataik­kal. De azért nem kell sajnálni: az unokánk rengeteg örömöt okoz, szeretem az állatokat, van egy gyönyörű kutyánk. Ha még marad idő akkor olvasok, tévét nézek, sajtószemlézek. Ez utóbbit sokszor a kocsiban is. Nem tréfa! Megyünk rende­lésre, én vezetek, a feleségem Dr. Magyarfalvi András háziorvos a fárasztó rendelés végén né­hány percnyi időt szakít a sajtószemlére is pedig olvassa a Nógrád Megyei Hírlapot. Csak a címeket, aztán egy-egy érdekesebbnek ígérke- zőt hírt, információt végig. Hajt a „hír utáni vágy.”- Jubileum után egy re­kordról. Doktor úr, 1962 óta előfizetője megyei lapunknak, hűséges olvasója a Nógrád Megyei Hírlapnak. Lát-e mos­tanában változást benne?- Dinamikusabb lett tartal­mában és küllemében egyaránt. Javaslom, hogy a megyében élőkhöz a megyéről szóljon, de az ország fontos eseményeiről se feledkezzék meg. Kezdünk „egyújságos családok” lenni. Lehetne ez a Nógrád Megye Hírlap. Szabó Gy. Sándor Táborita Sándor polgármester (balról a második): A szennyvíz-, és gázprogramra is sor kerül Tolvajok, betörők BÁTONYTERENYE. Té­lire tárolt hagyma, krumpli, zöldségféle tűnik el egyre gyak­rabban a bérházak alagsorainak tárolóhelyiségeiből. Sok ilyen bejelentés érkezik mostanában a városi rendőrkapitányságra. A panelházak pincéinek, tá­rolóinak dézsmálói ellen a la­kók is tehetnek: biztonságosabb zárak, lakatok felszerelésével. Egy-egy rendőri intézkedés csupán pénzbírságot jelent a fü­lön csípett tolvajnak. A károsul­taknak mindez viszont nem kis bosszúságot. Nem egyszerű tolvajok, ha­nem betörők jártak november 15-én hétfőre virradóan a bá- tonyterenyei ruhagyárban. Nem ez az éjszaka volt az első, hogy rászánták magukat egy kis ru­hagyári sétára. Már próbálkoz­tak máskor is, de akkor a portás észlelte a bajt, és értesítette a rendőrséget. A hoppon maradt betörők elmenekültek. November 15-én azonban si­kerrel jártak. Ablakot lefeszítve bemásztak az egyik munkate­rembe. Alaposan szétnéztek, feldúlták a helyiséget, de né­hány ruhadarabon és személyes tárgyon kívül mást nem sikerült zsákmányolniuk. Az általuk okozott kár 6 ezer forint. A Bátonyterenyei Rendőrka­pitányság munkatársai nyo­moznak a pincetolvajok és a be­törők után. A Hírlap megsürgette Küldik a kis magnót! MATRAMINDSZENT. Szerémy Zoltán helyi vállalkozó ez év júliusában vásárolt egy diktafont Budapesten a RIG- LER Bt. márkaboltjában. A kis magnó azonban már augusztus­ban felmondta a szolgálatot, ezért gazdája visszaküldte a „feladónak”: kérve a gyors javí­tást. Reklamáló levelek mentek, ígéretek jöttek, csak a magneto­fon nem érkezett. Szerémy úr lapunkhoz fordult, és azt kérte, hogy kérdezzünk utána: hová lett a diktafonja? Megtettük. A márkaboltból Petre Loránd eladó azt a felvilágosítást adta, hogy alkatrészhiány miatt késett három hónapot a javítás. Kö­zölte, hogy november 19-én el­készült, s postázzák a tulajdo­nosnak. - szgys ­Jutalmazottak és jutalmazok egyaránt örülnek a sikernek. Képünkön balról jobbra; Ulela Ferenc, Kiss Ildikó, dr.Kamarás Miklós a Vöröskereszt területi elnöke, Horányi Edit, Rácz Ákosné területi titkár, Rezes Erzsébet, Varga Mónika, Füzesi István igazgató és Orsós Imre A hercegi bál vidámságából a rászoruló fiataloknak is jutott November 18-án, csütörtökön este 6 órakor a községházán közmeghallgatással egybekötött ülést tartott Nemti önkor­mányzati testületé. A napirendre kerülő témák közül a legfonto­sabb a vízé volt. Kiderült, hogy a falu 410 csa­ládja közül eddig 335 kérte a ve­zetékes ivóvizet. Jó hír: a kivite­lezés költsége csak 25 ezer forint körül alakul portánként. Szó volt a telefonról is. Az egyik képvi­selő úgy fogalmazott: jelenleg csak a falu főutcáján élőknek van telefonjuk, a mellékutcákban nincs kiépített vezeték. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kö­zeli jövőben - egyeztetve a Ma­táv illetékeseivel - bővíteni kell a hálózatot. Neműben nincsen gázcseretelep. A lakosság a szomszédos faluból, illetve a termelővállalat gépkocsijáról vá­sárolja a fűteni valót. Egyelőre ez nem is lesz másként, mivel az önkormányzat többszöri próbál­kozása ellenére sem sikerült vál­lalkozót találni. Többen már a jövőre gondoltak, amikor gáztár­sulás megalakításáról beszéltek. A szociális és segélyezési bi­zottság eddig végzett munkáját is megvitatták. Az elismerés hang­ján beszéltek tagjairól, akik pár­tatlanul végzik nem hálás felada­tukat. A legutóbbi falugyűlésen 150-en voltak, ezen az estén, csupán egyetlen polgár, Nagy Józsefné vett részt a közmeg­Gazdálkodjanak jól a kapott ajándékkal! hallgatáson. Szerinte érdekte­lenségről van szó, s arról, hogy ellentétes érdekű erők munkál­nak a faluban. Nagyné többször is hozzászólt BÁTONYTERENYE. Örömteli esemény színhelye volt a napokban az Ádám Zsigmond Nevelőotthon, ahol hat állami gondozott fiatalt ré­szesítettek 20-20 ezer forintos jutalomban. Rácz Akosné, a Vöröskereszt bátonyterenyei szervezetének területi titkára elmondta, hogy a fiataloknak átnyújtott pénz an­nak a jótékonysági bálnak a be­vételéből származik, amelyet Windischgrätz Katalin hercegnő Budapesten szervezett. A gála részvételi díját a ne­héz körülmények között élő vagy családi háttér nélkül fel­növekvő gyerekek támogatá­sára kívánta fordítani, ezzel is segítve továbbtanulásukat, élet­kezdésüket. A Windischgrätz Alapítvány által kiírt és az országos Vörös- kereszt meghirdette pályázaton „kapott helyet” a bátonytere­nyei területi szervezet is, patro­nálva a már említett hat fiatalt. Közülük négyen tanulnak to­vább, kettőre pedig az életkez­dés nehézségei várnak. Füzesi István, a nevelőotthon igazgatója meleg szavakkal kö­szönte meg az ajándékot, és osztozott a fiatalok örömében. Felhívta a figyelmüket arra, hogy okosan sáfárkodjanak a kapott pénzjutalommal, azt kí­vánva mindenkinek, hogy szel­lemiekben és anyagiakban egy­aránt gyarapítsák azokat az életben. Ezt követően Rácz Ákosné nyújtotta át a pénzt és a vele járó oklevelet, majd dr. Kama­rás Miklós, a Vöröskereszt terü­leti elnöke gratulált a jutalma- zottaknak. Az ünnepi pillanato­kat fehér asztal melletti beszél­getés követte. Hamar kiderült: mindenki tervezi, hogy mire költse a pénzét. Van, aki lakásra gyűjt, s ahhoz most jól jött ez a szép summa, más lakásfelszere­lésre vágyik, de akad, aki üzleti kezdeményezés csírájának te­kinti a 20 ezer forintot. Drukko­lunk, hogy sikerüljön, ezt kí­vánja a hercegnő is. A díjazot­tak az alapítványhoz küldött le­vélben fognak beszámolni ter­veikről. - kazinczi ­Múltidéző sorok Tiribespusztáról Szemes életnek alkalmatos hely Ha valaki manapság ezt a szót hallja: Tiribespuszta, ak­kor egy bánya jut eszébe, aztán meg a közelmúltban befalazott aknalejáró. Valójában a név mögött az a középkori önálló falu rejtőzik, amely 1942-ig Nagybátony határához tarto­zott. Ekkor csatolták Mátrave- rebélyhez. A múlt században a pusztá­ról az alábbi leírás készült: „Ezen puszta a Mátra hegy Napnyugati részén az allyban fekszik. Úgy szólva majd nem a puszta közepén van díszes Ura­sági lak. Még most különös íz­lés szerint külömb féle színekre festett kisebb-nagyobb tor­nyokkal, a lak előtt szép séta hely karókkal körül kerítve. - A kastélytól délre van a Tiszti lak, északról Kerékgyártó, s Bodnár lak, napnyugatról az úri laktól kevéssé jobbra Istál­lók s mellette igen szép , és íz­léssel épült terjedelemes Me­legház, nemesebb virágok, és fák tenyésztésére, - e mellett dél nyugatra nagy kiterjedésű kert, mellyben kényelmes séták (utak) vannak. A kert mellett egész hosszában folyik a Zagyva vize. E mellett van igen tágas udvar közepén itató kút- tal az udvar felső részén van egy igen hosszú cselédház, melyben a béresek és juhászok laknak, - A kúttól nyugatra van igen szép, s több ezer kila sze­mes életnek alkalmatos helyet adó magtár, mellyen túl va­gyon a nagy, és terjedelmes ra­kodó kert kőfallal kerítve. Jelenlegi Birtokossá Nagy­ságos Almássy Edmunkd Úr, mint Néhai Méltóságos Almássy Gedeon végrendeleti örököse. E pusztához tartozik itt 430 hold Szántó föld, 360 hold rét, s 1037 holod Erdő. Szántó földjei jó karban van­nak, külömbféle fekvésűek, s miután közel volnának, könnyen javíthatók.” A fentebb leírt terület Mát- raverebélyben a Zagyva és a vasútvonal közé esett. A puszta emlékét épület és néhány év­százados fa őrzi. - koczka ­Bátonyterenye és környéke Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Egyszemélyes közmeghallgatás Nemtiben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents