Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-22 / 272. szám
1993. november 22., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az oldalt szerkesztette: Balázs József Mi jut eszébe... Salgótarján és környéke A tulajdonosnak a lelkiismerete, a városnak a pénze hiányzik Ismét van cipész # CERED. Folyamatban van a szolgáltatóház „betelepítése”. A már működő takarékszövetkezeten és a büfén kívül mostantól cipészük is van a helyieknek Törőcsik István fővállalkozó személyében. ' Közmeghallgatás • KARANCSKESZI. A tízéves rendezési tervet ismertették a lakossággal november 19-ikén, pénteken. A telekkialakítások azért is időszerűek, mert szerencsére nem jellemző az elvándorlás a településről. Igaz, az építkezések száma nem túl nagy: a két éve elkezdett házra most adtak ki használatbavételi engedélyt, egynek az építéséhez ebben az esztendőben láttak hozzá. Megemlékezés • KARANCSLAPUJTÖ. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének, valamint a Munkáspárt salgótarjáni koordinációs bizottságának képviselői november 23-ikán 14 órától a karancslejtősi emlékműnél megemlékeznek a negyvenkilenc évvel ezelőtti fegyveres bányászellenállásról, s megkoszorúzzák az emlékművet. A tragikus események során 1944-ben hét bányász veszítette életét. Előre elköltött milliók KARANCSKESZI. Ötvenmillió forinttal gazdálkodhatott az idén az önkormányzat, mégis - ha nem történik „csoda” - jövőre még fejlesztésre sem futja a költségvetésből. A helyzet sajnos nagyon is jellemző: jelenleg százan már kiestek a munkanélküli-segélyre jogosultak köréből, de a munkaügyi központ jelzései szerint jövőre újabb százkét helybelire vár ugyanez a sors. S hogy mi történik akkor? „Mindössze” az, hogy 13 milliót kell költeniük e célra, melynek fele ugyan visszaigényelhető, de az időveszteséget nehezen vészelik át. Megeshet: sokáig csak bérekre és segélyekre fordíthatják forintjaikat. Az idei helyzetre jellemző: a hatmilliós segélykeret - a munkanélküliek jövedelempótló támogatására és a szociális segélyekre - már elfogyott. (Ne) add már Uram az esőt! Ideiglenes közkutak CERED. Nyolc és fél kilométernyi gerinchálózatot fektetett le az egri vízműtársulat, jelenleg a tolózáraknák kialakítása és a tolózárak felszerelése folyik a helyi vízprogramban. A kétszer 50 köbméteres víztározó kivitelezési munkálatait a Tamaépfu Kft. végzi. Ha minden jól halad - és az időjárás kegyeibe fogadja a munkásokat - ideiglenesen 8 közkutat tudnak üzembe helyezni még az idén. A kritikus alsó hőmérséklet mínusz öt fok. A munkavégzést a csapadék is befolyásolhatja. Csak ne essen hó, eső. Új orvosi műszer • KARANCSALJA. Újabb betegség gyógyítása válik várhatóan könnyebbé a településen. Dr. Annau Károly, a helyi orvos - önkormányzati segítséggel - fizikoterápiás készüléket vásárolt. A betegek így mentesülhetnek a fárasztó utazgatástól. A tulajdonos nem tesz, a hivatal nem tehet semmit sem felelt meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján el lehetett volna szállítani. Felszólítottuk a tulajdonosokat. Akik nem vitték el, azokat feljelentési bírság sújtotta. Az elszállítás és a tárolás ügyében valamennyi kapitányság tárgyalásokat folytatott a maga területén, de nem sikerült megállapodásokat kötni. A hivatal tehetetlen A városházán a műszaki osztály főmunkatársa, Balya Istvánná és Kenyeres István osztályvezető sem tudott biztatót mondani. Csak a helyi rendeletre hivatkoztak. Kiderült: eszerint üzemképtelen egyebek között a műszaki állapotánál fogva közlekedésre alkalmatlan, hiányos, roncs vagy sérült jármű. Kenyeres István sorolja, mit tehetnek a pénzbeli büntetéseken kívül: — Ha a roncsokat elvinnék, akkor az önkormányzatnak kellene egy esztendeig azt tárolni, a zárt helyen való őrzésről gondoskodni, utána az árverést meghirdetni. A befolyó pénz a töredékét sem fedezné a költségeknek. Az adófizetők pénzét pedig nem kockáztathatja ilyesmire a város. Arra a kérdésre, hogy miért nem oldják meg vállalkozók ezt a gondot, a felelet az, hogy nekik sem éri meg. Balesetre várnak? Zárszóként annyit: csak a Beszterce-lakótelepet három roncs csúfítja 100 méteres körzetben. Gyermekek balesetveszélyes játszóhelyeként szolgálnak. A tulajdonosaik nem ismeretlenek. Vajon mit tesznek akkor, ha valaki balesetet szenved, és egész más jellegű feljelentés érkezik ellenük? Miért kell feltétlenül balesetre várni? Balázs J. Fotómodellségre adták a fejüket az óvodások A tavaszi nagytakarítás után, május végén a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon bejelentették: a rendőrség egyhetes akció keretében feltérképezi, s amennyiben lehetséges, elszállíttatja azokat a járműveket, melyeket tulajdonosaik sorsukra hagytak a közterületeken. A tavaszi nagytakarítás nem érte el célját. Salgótarján például lassan átalakul rozsdatemetővé. Voltak, akik már az intézkedés beharangozásakor kétségeiket hangoztatták, mondván: a még hasznavehető járgányokat valószínűleg elviszik, de a környezetet csúfító, rég elhagyott ócskavasakhoz biztosan nem nyúlnak. Pedig azoknak is van gazdájuk... Nem rendőrségi ügy Kalocsai János rendőr alezredeshez, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának megbízott vezetőjéhez fordultunk először:- Mi volt az akadálya a roncsok elszállításának?- Valamennyi kapitányság az önkormányzatokkal együttműködve felmérte a szabálytalanul parkoló gépjárművek számát. Megyei szinten 50 ilyen esetet jeleztek. Minden járművet meg kellett nézni: ki a tulajdonosa, van-e közterületfoglalási engedélye, megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, el tudjuk-e szállítani, ki lesz a felelős a tárolásért, a biztonságos őrzésért? Az akcióban 23 gépkocsival, 57 rendőrrel vettünk részt május huszonnegyediké és harmincegyediké között. Egyik jármű Nagy szemeket meresztettek a kicsik Seprű lesz a nyírfából A hetvenegy esztendős Mezei András nyírfaágakat gyűjtögetett Cered határában. A férfi harminc évig bányászként kereste kenyerét, majd pásztorkodott is jó ideig. Amióta nyugdíjba ment, megteheti, hogy az idejét főként hobbijainak szenteli. Nyáron gombázni szeret járni, télen pedig szívesen készít seprűket nyírfából Fotó: Mikuska István Nagy Orsolya babazni szeret SÓSHARTYÁN. Metsző hideg és csend fogadja az érkezőt az ezernél is kisebb lélekszámú településen. Csend honol az óvoda körül is - ám ez csak a látszat: benn annál nagyobb a harci zaj. Húsz gyermek zsivaja tölti be az épületet. Fotós kollégánk „elvegyült” a kicsik között, akik nagy szemeket meresztettek „az újságtól jött” felnőttekre, és egymással versengve mutatták be, kinek mi a kedvenc játéka, hiszen az ő világuk (szerencsére) viszonylag messze áll rohanó hétköznapjainktól. Csak egyikük fél a fényképezőgéptől, a többiek vígan „pózolnak” - közben az óvó néniket faggatjuk: mi a napirendjük ebben a kegyetlen hidegben? Az első havat hóemberépítéssel ünnepelték. A szabadtéri programok, a séta és a szánkózás szerepel még a tervekben, de pillanatnyilag a barátságos melegben kellemesebb. Ha nem támadnak a bacilu- sok, huszonöt a létszám. Egy csoport van csak, a három óvónő, Petrucz Béláné, Regős Gyuláné és Saxingerné Kurdy Kamilla szerint így könnyebb velük foglalkozni. Míg ősszel galagonyát, gesztenyét és faleveleket gyűjtöttek, a novemberi foglalkozásokon már a téllel kapcsolatos versek, mesék kerülnek előtérbe, téli tájképek készülnek. A falon a legújabb munkák, úgynevezett grízes technikával: a gyermekek ragasztóval rajzolják meg a „vonalakat”, és ebbe kerül a gríz. A tájképek igen változatosak, jó fantáziájuk van az alkotóknak. Amíg Bócsó Béláné és Szabó Miklósné elkészítette számukra, valamint az öregek otthonának és a polgármesteri hivatalnak az ebédet (daragaluska leves volt és tavaszi szelet burgonyapürével), annyira belefeledkeztek az alkalmi fotómodell szerepébe, hogy egy kisebbfajta kiállítást is megtöltő mű elkészítésére beszélték rá kollégánkat. Az óvónők már a jövő lehetőségein gondolkodtak: nem könnyű pénzt szerezni, de tavaly jutott játékvásárlásra, az idén pedig a tomafalra valót „szedték össze”, természetesen önkormányzati pótlással. Szerencsére a szülők is nagyon segítőkészek. Ez a „kisberuházás” hamarosan elkészül, s a gimnasztikái szerkocsira benyújtott pályázatot decemberben bírálják el az illetékesek. Miközben fogyott a film, a decemberről szóba jött a közelgő ajándékozás is. Az idén közösen ünnepelnek a kishar- tyániakkal. Várhatóan a Düvő együttes lesz a közös ünnep vendége, a Mikulás zenés kísérője. - balázs Kedvenc játékainak társaságában balról jobbra: Danyi László, Rácz Gyula és Bangó Gyula Fotó: Mikuska Az egyre gyarapodó razziákról?- Kifejezetten örülök annak, hogy egyre több a razzia. Sok bujkáló bűnöző hurokra kerülhet így. (Galambos Aranka)- Bennem félelmet kelt már maga a szó is. A televíziót is kikapcsolom, amikor ilyesmit mutogat. Annak idején, amikor az életünkért menekültünk, egy ilyen ellenőrzésen az apámat is félreállították. Sosem láttuk többet. (Ihász Aladár)-A lakosság felesleges riogatása. Mi szükség van arra az igazi demokrácia harmadik évében, hogy az embereket nyilvánosan vizsgálgassák? (Péterfi József)- Játssza az eszét a hatóság. A hatalomnak - úgy látszik - szüksége van arra, hogy időnként bizonygassa a fontosságát. (Szántó Elemér)- Az, hogy ennyi is kevés. Több kellene. Szerencsétlen országunkban oly mértékűvé kezd válni a bűnözés, hogy lassan lehetetlen kézben tartani a folyamatot. Szigorúbb, erőteljesebb fellépés kellene a bűnözés ellen. Ebben a razzia csupán apró eszköz, de hasznos. (Pálkúti Tamás)- Két dolog: a besúgók és a megsúgok. Az elsők informálják a hatalmat, hogy hol, mikor érdemes razziázni. A második csoporthoz tartozók pedig megsúgják a razzia idejét az érdekelteknek. Persze nem mindenkinek, csak aki ezt megfizeti. (Huszár Emília)- Az, hogy szükséges rossz. Szerintem nem a razziák számát kellene növelni, hanem jobb gazdasági körülményeket kellene teremteni a lakosság számára. Szigoríthatják akárhogyan a törvényeket, a nyomor rendre megszüli a bűnözést. (Szádeczki László) — Mindig csak a piti halak kerülnek horogra. (Kozárdi Anna) Csalódott „önsegélyezők” KISH ARTY ÁN. Szerdára virradóra látogatók keresték fel a helyi polgármesteri hivatalt. Noha minden környékbéli előtt ismeretes az ügyfélfogadási rend, ez nemigen felelhetett meg a vendégeknek, mert akkor napvilágnál kopogtattak volna a bejáraton. Azon a bejáraton, amelyről azt sem tudták, hogy mire való - ugyanis hátulról közelítették meg az épületet. Alighanem olyan segélykérők lehettek, akik magukban bíztak. Az utalványozó, azt „ellenőrző” és a pénzfelvevő személy alighanem ugyanaz lett volna, ha a pénz ott lett volna. De nem volt ott. Á betörők öröme aligha lehetett kitörő. De lassan a javukra kell írni, hogy úgy távoztak el üres kézzel, hogy nem tettek kárt az épületben bosszúból - az anyagi haszon elmaradásáért. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Salgótarjáni rozsdatemető a tavaszi nagytakarítás után
