Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
1993. november 18., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 Hiába, a hó az nagy úr .. . Inkább egyedül, mint megalázva Búrt Reynolds és Lőni Anderson 1988-ban esküdtek meg, ideális művészházaspárnak mutatkoztak. Ez év júniusában a férj bejelentette, hogy válni akar, mert megtalálta azt az asszonyt, aki igazán boldoggá teszi. Lőni - képünkön - közös gyermekükkel a négyéves Quintonnal Kaliforniában maradt. FEB-fotó z az én formám. Hivatalos vagyok Csitárba, el nem utasítható melegséggel invitálva, és készülök is régen nem érzett izgalommal és tessék, leszakadt a hó. De milyen váratlan bőséggel! Szeretem a telet, de leginkább kint az erdőn. Ott az igazi! De az országúton . ..? No, nem! Az én csotrogány kocsimmal? Biztosan az első kilométernél árokba farolnék. így hát elmaradt Csitár. Ez nem az a Csitár! Ez itt a megyében a Cserhát szegélyén lapul, a völgyben, alig pár kilométerre az Ipolytól, közben Orhalom- mal. És itt vége, mert ott a határ. Azért erre is vannak hegyek, de innen fentebb lombos erdővel, közepében a Nagy- héggyel. Csitár körül csak dombok. A lejtőkön teraszosra taposott legelők. Az emelkedőt megtörő pihenőkön gyümölcsös. A patak mentén hordalé- kos szántó, micsoda termőfölddel! Abba a földbe akár beleharapni is lehetne. A csitári asszony Mit ad a véletlen, a tarjáni piacon az eladók sorfalában egy csitári asszony. A vásárlók nagy forgatagában törékenyen feketéllik a kórházi botját szorongatva. Előtte fehér, kibontott zsákocskában frissen hántott dióbél, a másikban szürkéink a mák. Szája keskeny, szemei beszédesek, mert tekintete széliében, hosszában jár. Az emberek hömpölyögnek, gondterhelt arccal alkudoznak. Zeng-zúg tőlük a csarnok. Az öregasszony csak motyogja, vegyenek tőle is! Nem figyelnek rá, elnéznek felette. Délfelé ráún az egészre. Kicsi portékáját gondosan ösz- szecsomagolja, csendesen, ahogyan jött, botjával barátságban, elballag az autóbuszállomás felé. Az éppen induló járatra száll kicsire kuporodva, kikandikálva szemére húzott fekete kendője alól. Véletlen, ott ismét találkozunk. Lemondóan legyintve mondja: Odébb a karácsony-Az embereknek nincs pénzük - A kendő alól pislogva várja a választ. Mit lehet erre felelni? Legfeljebb azt, hogy kicsit odébb még a karácsony. Később biztosan akad dióbélre, mákra is néhány forint. Izeg-mozog az ülésen, két kézzel botjára támaszkodva tagadásra ingatja a fejét. A kendő alatt kicsinek tűnik ráncoktól szabdalt arca. Féloldalról vesz vizsgálat alá. Ezt kivédendő említem Herc- zeget, Csikaszt, meg jó néhány más falubéli cimborát, végül Molnár Jóskát a gulyást. - El- komorodik. Csak éppen, hogy hallani, amint motyogja: - Meghaltak.. .-Molnárnak én vagyok az özvegye, a Bözse! - Rámnéz.- Ugye, ezt már nem tudta? Bözse mama viszont tudja, hogy a háborút jártakra szakadt a legtöbb gond. Abba rokkantak bele és haltak el. Volt idő, amikor tőlük vagontételben vitték az uborkát. A völgyi szántó nagyon termékeny volt. Bözse mama a gyümölcsöst emlegeti kint a Fityén, de a fák már száradnak, gaz lepi a tövüket. Kint a falu felső femjén, Molnár Jóskának országra szóló szép gulyája volt, pedig délceg csendőrből lett gulyás. Csendőrségéért nem is szólon- gatták meg. Bözse nenémék is gyarapodtak szépen. Házat építettek, palotának is illőt az alsó soron, Bözse mama lakja. A gyerekek a városban. Széttekint, hogy senki ne hallja és így mondja :- Nekünk nem volt rossz! Most meg ... - elhallgat, mint akit rajtakapnak. Máshol jobb a vásár Zavarában kis csomagját rendezgeti az ülés aljában. Amikor felnéz, cinkosan villan a szeme és mintha a legnagyobb titkát árulná el, súgja:- Hogy Turjánban nem vásároltak? Semmi baj, majd Dunakesziben! Ott jobb a vásár, van pénz . . . Elégedett arccal hátradől a busz puha ülésén. Mintha elsimulnának ráncai is. Derülten rámnéz és biztat, hogy menjek már ki Csitárba és megkeressük a régiek közül, akik még élnek.- Főzök majd egy jó feketét. . . Dehát a hó . . . Bobál Gyula Feminista Hálózat kontra nőgyógyászok Psota Irén a színházról, a magányról Mikor legszebbek a nők? (FEB) Tagadja vagy bevallja: a szebbik nem sok tagja küzd személyiségzavarral, kisebbségi érzéssel, mert - csúnyának tartja magát. Pedig az önbizalom-vesztés többnyire megelőzhető volna, ha a külsejükkel elégedetlen hölgyek belegondolnának: a szépség-történelemben majdnem annyi fordulat volt, mint az „igazi” történelemben. Holnap is, a következő évezredben is a boldogságtól viruló szerelmes nő lesz a legvonzóbb, s a szülés után kicsinyét szoptató, fürdető asszony a legszebb. Az ő - esztétikailag talán nem hibátlan - alakjukon, vonásaikon olyan harmónia tükröződik, amelynek szépítő hatásával a legrafináltabb szerek, ruhák sem versenyezhetnek. A kisebbségi érzet, a csúnyaság-komplexus ellen azonban életük minden szakaszában sokat tehetnek a nők. A „belső” plasztikai műtét része, hogy vegyék tudomásul testi adottságaikat, s ne próbáljanak erőszakot tenni külsejükön. Az ápoltság, az ízléses öltözködés szintén szépít. Kórházba vagy lakásba érkezzen a gólya? „Férfi vagy nő sohasem küzd oly keményen, mint amikor egyedül, tanuk, tanácsadók és bizalmasok, bátorítás, útmutatás és szánalom nélkül küzd" - vélte Charlotte Bronte az idős kor egyik sötét árnyáról, a magányról tűnődve. A társ- talanság nem kivételez; odaszegődik ismert, hírneves emberek mellé is. Hogyan tud együttélni vele vagy hogyan próbál szabadulni tőle? - erről beszélgettünk Psota Irénnel, aki nem ér rá unatkozni - többet játszik, mint bármikor: a Madách Színház öt repertoárban egy fiúm, vele muszáj járni-kelni” darabjában is láthatja a közön- ség.- Az első szerelmem, a színház nem lett hűtlen hozzám, de én szívesen „félrelépnék” - tévézni, filmezni. A rádiózás nem az én műfajom, s a szinkron sem, mert hangban nem szívesen bújok más bőrébe. A színház más, ott egész személyiségemben azonosulhatok a szereppel.-Jó ideje egyedül élek. Az úr, akit magánynak hívnak, néhány éve megkérte a kezem és nem akarja elereszteni. Nem kellemes állapot. De erősebb egyéniség vagyok, mintsem bárkinek felajánlkozzak: itt vagyok, tessék engem szeretni.- Barátaim? Természetesen vannak - főleg házaspárok és „civilek” a pályán ... Isten mentsen a színházi barátságoktól, hisz kollégáim ugyanolyan gondokkal-bajokkal küszködnek, mint én. Van viszont egy „fiúm”, vele muszáj foglalkoznom, jámi-kelni... Másfél éves yorkshire terrier.- Végül is meg lehet szokni a magányt. Mert még mindig jobb, mint az egyéniséget feladva megalkudni. Inkább élek hát egyedül, mint egy megalázó kapcsolatban. Szabó Margit A házasság humorából Kisírt szemmel fogadja odahaza a vezérigazgatót a felesége. Az assszonv rájött, hogy férje szeretőt tart. A direktor nem is tagadja.- Nézd fiacskám, az én beosztásomban ez természetes. Egyébként lenézik a többiek. A feleség valamennyire megnyugszik, mire az igazgató elhatározza, hogy kissé kedvében jár a nejének. Egy este elviszi színházba is.- Látod szivecském az a magas szőke ott a miniszter szeretője. Az a kis fekete, meg a helyetteséé. Az a töltöttgalamb meg előttünk a harmadik sorban az államtitkáré. Az asszony nézelődik, majd nagy szemekkel ránéz a férjére:- A miénk a legszebb. (Bényei József gyűjtéséből) (FEB) A nők körében mind többen vélik úgy, hogy a gyermek világra hozatalának a családi fészek, az otthon a legjobb kerete és környezete. A Feminista Hálózat a leghatározottabb szószólója ennek.- A fejlett nyugati országokban ma már az asszonyok nagy része saját lakásán, bábaasz- szony segítségével hozza világra gyermekét. Az életadás gyönyörű, de gyötrelmes aktusát testileg—lelkileg egyaránt könnyebb megélni a megszokott környezetben, ismerős arcok között. S aki igényli, attól nem szabad megtagadni ezt a lehetőséget - érvel Acsády Judit, a Hálózat ügyvivője. A Magyar Nők Szervezetének ügyvivője, dr. Újvári Ibolya mondja:- Olyan gyakorlatot kell kialakítani, hogy az asszonyok - az orvosi vélemény ismeretében - maguk dönthessék el: kórházban vagy otthon szülnek. De a kisbaba és az édesanya érdeke is azt kívánja, hogy az utóbbit csak akkor vállalják, ha szükség esetén a mentő, az orvosi segítAz év válása ség perceken belül biztosítható. Orvosi körökben nagyok a fenntartások a szülések „haza- költöztetésével” szemben.- A gyermek világra hozatalakor adódhatnak olyan komplikációk, amelyeknek elhárítására csak kórházban van mód - mondja dr. Garamvölgyi György szülész-nőgyógyász. Sok lakásban nem biztosíthatók a szükséges higiénés körülmények, s kérdés, van-e elegendő olyan szülésznő, aki nemcsak az anyát, hanem a picit is el tudja látni.-Egyre több a baba-barát kórház, ahol az anya és az újszülött szinte minden időt együtt töltenek. Pártoljuk az apás szülést is, ám mióta adott a lehetőség, csak a házaspárok öt százaléka él vele. - borgó Rómeó és Jeanette Párizsban ismét műsoron van a világhírű színdarab. A két főszereplő Christian Vadim és Fabrice Abehrard. A képen Christian édesanyjával, Catherie Denevue-vel a premieren FEB-Fotó Asszonysorsok Libapásztorból lett menyasszony A kkoriban mifelénk az volt a szokás, hogy szinte gyerek fejjel, a li- bapásztorságból kerültünk az asszonysorsra. Még be sem töltöttem a tizennégy évemet, férjhez kellett mennem. Szerencsére az anyósomék jók voltak hozzám. De nem sokáig asszonykodhattam, mert kitört a világháború, az uramat elvitték a frontra. Azután tudtam meg, hogy viselős vagyok. Nehéz idők Már a fiam is megszületett, akit az apja nevére, Józsinak kereszteltettem, de az uramat nem engedték el szabadságra sem. Nehéz idők voltak azok, háború, éhség, szenvedés. Abból állt az életem, hogy éjt nappallá téve dolgoztam, hogy meglegyen a betevő falatunk - meséli a 86 éves Erzsi néni, akinek máig sikerült megőriznie mosolygós, fiatalos arcvonását.- Talán a legnagyobb kínt az örök várakozás, bizonytalanság okozta számomra. Még éjszakánként is fel-felriadtam, minden kutyacsaholásra, minden kis zörejre az ajtóra szegeztem a tekintetem. Nincs annál nagyobb csapás, mint feszült idegekkel állandóan várni, várni. Hiába, az uramat nem láttam többet. Később küldtek egy értesítést, amiben megírták, hogy fogságba esett és ott a vérhasban meghalt. így aztán még reményem sem maradt. „Tenni kellett a dolgomat” Napokig enni sem bírt a bánatban. Valahogy aztán összeszedte magát, mert rákényszerí- tette az élet.-Nem hagyhattam el magamat, tenni kellett a dolgomat. Aztán a sok szerencsétlenség után nagy lelki megnyugvást adott, amikor vége lett a háborúnak. Nem volt kire támaszkodnom, mégsem voltam elkeseredve. Az az érzés hajtott, hogy a fiamat fel kell nevelnem. Parasztok voltunk, a földből éltünk. Kapáltam, kaszáltam, napszámba jártam, minden munkát magam csináltam. Valahogy a sok tennivaló arra is jó volt, hogy elterelje a gondolataimat sorsomról. Takaros asszony lévén később még kérői is akadtak.- Ismert mindenki, tudták, nem futamodok meg a gondoktól bajoktól. Még a bíró is kéretett. De én már nem akartam senkihez sem kötni az életem. Úgy határoztam, hogy egyedül maradok, azt az egy fiamat majdcsak felnevelem valahogy. Egy kis malackát minden évben tartottam, hogy legyen kis szalonna, füstölthús. Kikosarazott kérőim gúnyolódtak is velem: - Hallod-e, Bözsi, ha kicsivel élelmesebb lennél, egy nyáj disznód is lehetne! Bányászhalál- Lassacskán felcseperedett a fiam is, ügyes, dolgos fiatalember, bányász lett belőle. Nem mintha kevesebb szenvedéssel járt volna a paraszti munkánál egész nap egy kis vá- jatban fejteni a szenet. Húszéves korában megnősült, született is két szép unokám. Együtt laktunk, jól kijöttem a menyemmel is, egy rossz szó el nem hangzott közöttünk. De úgy látszik, a balsors hű társammá szegődött...- Huszonnégy éves volt a fiam, amikor rászakadt a bánya, az egyik lábát le kellett vágni, mert összeroncsolódott. A műtét során vérmérgezést kapott és napok leforgása alatt meg is halt. A hit erőt ad Mindenkit elveszítettem, aki fontos volt számomra. Úgy éreztem akkor, hogy elszakadt minden szál, ami a földi léthez kötött. De a két életrevaló kis- unokám kijózanított: értük érdemes volt tovább dolgozni. A sok szenvedés ellenére soha nem lázadtam az Isten ellen, mert hiszem, ő jelöli ki életünk útjait, s talán megjutalmaz majd az alázatosságomért. Életem vége felé közeledve tudom már megítélni, milyen sokat jelentett számomra a hit. Mindig táplálta bennem az erőt, hogy elbírjam hordozni terheimet. Kazinczi Anikó
