Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
KÜLFÖLD 1993. november 17., szerda Igencsak mohók az amerikaiak Az amerikai embereknek a 90-es években jóval több vagyonuk van már, mint a korábbi évtizedekben, mohóságuk azonban csöppet sem lohadt — derül ki a Money magazin kérésére végzett közvélemény-kutatásból. Az ezer megkérdezett 52 százaléka például úgy nyilatkozott, hogy többek között hétvégi házzal is rendelkezni szeretne, nolott a lap szerint ezt a luxust az amerikaiaknak csupán 3 százaléka engedheti meg magának. A megkérdezettek fele akar luxusautóval járni, közel a fele pedig legszívesebben minden évben egzotikus országokban nyaralna, noha a népesség többsége számára mindkettő csupán álom marad, hiszen nem tudja megfizetni. Elsikkasztott Forsyth-fontok Csaknem egymillió fontja bánja a világhírű brit kémregényírónak, Frederick Forsythnak, hogy készpénzét Roger Levitt pénzügyi vállalkozóra bízta. Az időközben csődbe ment cég ugyanis az AFP jelentése szerint nagyjából ennyit sikkasztott el tőle, mielőtt bezárta kapuit. A Sakál napja, Az ördög alternatívája, az ODESSA-ügyirat című könyvek írója azt remélte, hogy Levitt és három társa értékpapírokba fekteti a 900 ezer fontnyi vagyont. A Levitt Group több mint 34 millió fontos adósságot hagyott maga után. Négy vezetőjét összesen 22 millió fontnyi csalással vádolják. Beperelt IMB-főnökök Beperelte főnökeit az amerikai IBM elektronikai óriáscég egyik mémöknője amiatt, hogy szexuális kapcsolatra kényszen- tették a Pentagon egy tisztségviselőjével, katonai megrendelések reményében. A 35 éves Veronica Gunther állítása szerint IBM-beli főnökei 1991-ben és 1992-ben azzal fenyegették, hogy elbocsátják, ha nem Hajlandó mindenben Gary Denman rendelkezésére állni. Denman a Pentagon fejlett kutatási programokkal foglalkozó hivatalának (ARPA) igazgatója. Az IBM- nek egyébként eddig mindössze 29,5 millió dollárnyi ARPA- programba sikerült partnerként bekapcsolódnia. Brüsszeli sztrájk Brüsszelben hétfőn megbénult az élet: szemben a szakszervezetek október 29-i akciójával, amely akkor a metróvonalakat nem érintette, ezúttal a belga főváros tömegközlekedésének teljes személyzete sztrájkba lépett, a szűk utcákat ellepő autóáradat pedig a kora délelőtti órákra egy „összvárosi” forgalmi dugó kialakulását eredményezte. A sztrájk egyébként részleges volt annyiból, hogy a gazdaság számos ágazatát nem érintette: a bankok kivételével például a közszolgáltatás zavartalan volt, és a vonatok is jártak. Nem dolgoztak viszont az acél- és a vegyiparban, leállt a munka a világ második legnagyobb kikötőjének számító antwerpeni dokkokban, és a sürgős esetektől eltekintve sztrájkoltak a közkórházak dolgozói is. Kölcsönök Vietnamnak Legkevesebb 1,8 milliárd dollár az az összeg, amit Vietnam kap hitel formájában az év végéig és a jövő esztendőben. A bejelentés egy Párizsban zajló és a vietnami gazdasággal foglalkozó konferencián hangzott el. A legbőkezűbb Japán, amely 550 millió dollárt ajánlott fel Vietnamnak. A második helyen Dél-Ko- rea áll 65 millió dollárral, majd Nagy-Britannia 60 és Franciaország 50 millió dollárral. Az IMF, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) összesen 900 millió dollar kölcsönt nyújt. Pénzügyi botrány az Európa Tanács-alapnál Benyújtotta lemondását az Európa Tanács Szociális Fejlesztési Alapjának komrányzója, miután kétségek merültek fel az alap kezelésének tisztaságát illetően — jelentette be Strasbourg- ban Paule Dufor, az alap adminisztrációs tanácsának elnöke. Roger Vanden Branden, az alap belga nemzetiségű kormányzója 1979-ben került az elsősorban településfejlesztéssel, valamint menekültek elhelyezésének segítésével — évi több milliárd frankos költségvetés alapján — foglalkozó alap élére. Tevékenysége azonban — egyes sajtóértesülések szerint már csaknem egy év óta — mind szakmai, mind pedig jogi-morális szempontból kétségeket ébresztett. így például a hírek szerint „szokatlan módon” számolt el személyes költségeket: például meg nem engedett módon finanszírozott személyes utazásokat az alap terhére, emellett szabályellenesen utalt ki pénzeket egyes munkatársai „nyugdíjazásával”, majd további foglalkoztatásukkal. (Csak ez utóbbi révén hírek szerint mintegy 22 millió francia frankkal károsította meg az alap tőkéjét, ráadásul 10 millió mindebből a saját zsebébe vándorolt.) Vanden Branden ugyan ártatlannak vallja magát, miután azonban az ügy kipattanása nyomán a Miniszterek Bizottsága a múlt heti ülésén megvonta tőle bizalmát, nem maradt más választása, mint a funkciójáról való leköszönés. Paul Dufour ennek kapcsán jelezte, hogy a már feltárt, illetve vélt vétségek pontos tisztázására a vizsgálat folyik tovább. Ugyancsak közölte, hogy az immár 32 tagállamot számláló strasbourgi szervezet alapjának új kormányzóját valószínűleg december elején választják meg. Első értesülések szerint eddig Franciaország, Németország és Belgium jelezte, hogy igényt tart a poszt betöltésére. Orosz csapatkivonást követel az ENSZ Az ENSZ-közgyűlés hétfőn — tavaly óta másodszor — nem kötelező erejű határozatban hívta fel Oroszországot csapatainak maradéktalan visszavonására Észtországból és Lettországból. A konszenzuselv alapján, szavazás nélkül elfogadott dokumentum katonáinak „gyors” szervezett és teljes” kivonására szólította fel Moszkvát. A határozat, amelyet Valdis Birkavs lett miniszterelnök terjesztett be, üdvözölte a litvániai csapatkivonás idén augusztus 31-én történt befejezését, és felhívott a megállapodások gyors megkötésére és a határidők kitűzésére a másik két balti állam esetében is. Julij Voroncov orosz ENSZ-nagykövet az AFP szerint azt hangoztatta, hogy a csapatkivonás elhúzódásának nem politikai természetű okai vannak. Közölte, hogy az orosz fél be akarja fejezni haderői hazate- lepítését, mihelyt ez technikailag lehetővé válik. Voroncov szerint Lettországban még 17.000, Észtországban pedig 4000 orosz katona állomásozik. Kéretik kopogni! Uj német börtönregula A giesseni börtönőröknek mostantól kopogniuk kell a cellaajtón, és meg kell várniuk, amíg az elítélt betessékeli őket. Elvégre a rab is ember, s így joga van a magánélethez — így döntött egy német bíróság. Az ítélet szerint az elemi udvariassági formula csupán vészhelyzetben mellőzhető. Például, ha felmerül a gyanú, hogy a fogoly épp kiugrani készül a rácsos ablakon — mondta ki a giesseni területi bíróság. A szokatlan döntésre egy börtönlakó panasza nyomán került sor. A giesseni rab ugyanis nehezményezte, hogy a börtönőrök bejelentés nélkül rontottak be a cellájába. A bírósági indoklás a börtönszabályzatra hivatkozik, amely kimondja, hogy a rácsok mögötti életkörülményeknek — amennyire csak lehet — hasonlítaniuk kell a szabad élet általános körülményeihez — írta a Reuter. (MTI) Az Andesekben sétálgatott Mennyire beteg Honecker? Egy éve, 1992 novemberré- ben kezdődött Berlin-Moabit büntetőbírósága előtt Erich Honecker perének tárgyalása, amely végülis a német igazságszolgáltatás kudarcaként vonult be a jogtörténetbe. Azóta Honecker ellen — gyógyíthatatlan betegségére hivatkozással — megszüntették az eljárást, s az egykori NDK első számú embere Chilében tölti napjait. A vita azonban távolról sem zárult le sem a njutva maradt jogi kérdésekről, sem arról, hogy tulajdonképpen milyen is az egészségi állapota Honeckemek — írja a DPA. Ez utóbbi kérdés újabban előtérbe került annak kapcsán, hogy elteljedt a híre: az NSZEP KB egykori első titkára sokkal jobban van, amit az is bizonyítani látszik, hogy az Andesekben edzésen lévő német síválogatott egy tagja nemrég filmfelvételt készített róla egy 3000 méter magasan levő hegyi vendéglőben. Friedrich Wolff ügyvéd megerősítette, hogy Honecker — barátok társaságában — valóban kirándulást tett az említett hegyre. Végülis a májával van problémája, és nem a szívével — így az ügyvéd. — A kirándulás azonban mégis okot szolgáltatott a berlini államügyészségnek, hogy megtudakolja a tartományi bíróságnál, vajon az nem szolgáltathat-e okot arra, hogy az idén nyárelején végleg lezárt pert esetleg újra indítsák? A 27. büntetőtanács azonban nem reagált a megkeresésre. Értesülések szerint közben Honecker — aki havi 800 márka öregségi nyugdijat kap Chilébe átutalva, de még moszkvai száműzetése idejére is nyugdijat követel a német államtól — visszavonultan él Santiago La Reina negyedében levő házában. Állítólag emlékiratain dolgozik. Chilei elvtársai rendszeresen látogatják. Wolff ügyvéd szerint azonban az egészségi állapota tovább romlik. Az ügyvéd három héttel ezelőtt úgy értesült a hajdani első titkár feleségétől, Margót asszonytól, hogy Honecker már nem képes segítség nélkül sem menni, sem a lábán megállni. A közel-keleti rendezésről Elutasított izraeli ajánlat Jichak Rabin izraeli kormányfő kijelentette: a szíriai vezetés elutasította azt az izraeli ajánlatot, hogy titokban, a színfalak mögött folytassák tárgyalásaikat a békemegállapodásról. A miniszterelnök a PBS amerikai televíziónak nyilatkozott. Azt mondta, hogy véleménye szerint Háfez Asszad szíriai elnök eddig semmi biztató gesztust nem tett, amellyel megnyugtatta volna az izraeli népet, hogy Damaszkusz is a békére áhítozik. Kijelentései nem sokkal azután hangzottak el, hogy Damaszkusziban közölték: Bili Clinton levelet küldött Háfez Asszadnak, amelyben biztosította a szíriai vezetőt, hogy az Egyesült Államok az átfogó közel-keleti rendezésért száll síkra. Bejelentették azt is, hogy Warren Christopher a jövő hónapban a térségbe utazik. Tévéinterjújában Jichak Rabin úgy vélekedett, hogy Jasszer Arafatnak nem elég elítélnie a zsidó telepesek elleni támadásokat, hanem a szeptemberi megállapodásból fakadó kötelessége, hogy megfékezze az elkövetőket. Értésre adta ugyanakkor: az erőszakos incidensek ellenére folytatják az izraeli-palesztin konzultációkat az önkormányzat megteremtéséről. (MTI) Működik a boszniai légihíd Hétfőn este — négynapos szünet után — ismét felszálltak az amerikai, német és francia segélyszállító repülőgépek, hogy élelmiszert és gyógyszert vigyenek a nélkülöző boszniai lakosságnak. A dpa jelentése szerint a gépek Bradina fölött több mint 40 tonna segélycsomagot dobtak le, majd baj nélkül visszatértek a Frankfurt melletti amerikai légibázisra. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megerősítette: csütörtökre Genfbe hívta a három boszniai nemzet vezetőit, hogy tárgyaljanak a humanitárius katasztrófa elhárításának lehetőségéről. Tegnap reggelig azonban csak a boszniai szerb vezetés jelezte részvételi szándékát — jelentette a Tanjug. Közép-Boszniában éppen a fontosabb útvonalak mentén zajlanak a harcok, a közúti segélyszállítás ezért már több mint egy hónapja szünetel ebben a körzetben, s noha az ENSZ zágrábi és spliti raktárai dugig tele vannak, a segélyeket nem tudják eljuáat- ni a boszniai városokba. A boszniai szerb vezetés szerb ellenőrzés alatt lévő útvonalakat ajánlott fel a segély szállítás céljaira, például az adriai Bar kikötőből Szarajevóba vezető utat. Ettől a megoldástól az ENSZ egyelőre meg húzódozik, bízik abban, hogy a harcok végül elcsendesednek, ha a horvat és a muzulmán katonai raktárak is kiürülnek. De ennek még semmi jele sincs: Fojnicánál véres ütközet zajlott a horvát és a muzulmán csapatok között, Kiseljak- nál és Vitéznél folyamatosan harcolnak. Kérdőjelek Ki véd meg? Fenyegeti-e valaki a biztonságunkat? Valóban létezik „biztonsági vákuum”, vagy ez csak túlhaladott, túlzottan katonai szemszögű megközeh'tése kontinensünk jelenlegi helyzetének? Politikusok és szakértők ismételgetik szinte naponta ezeket a kérdéseket, s erről tárgyalt a minap az a budapesti tanácskozás, amelyen Manfred Wörner NATO-főtitkár is részt vett. Csakugyan oszthatatlan Európa biztonsága? Erre a kérdésre mindenki igennel felel. Ám annál sokrétűbbek a vélemények, ha a biztonság erősítése, vagy a még kényesebb „ki kit fenyeget” dilemmája kerül szóba. S ebből adódik gyakran a kérdés: ki véd meg bennünket? A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy biztonságunkra nem formális, hivatalos garanciákat kellene keresni, értve ezen — a konkrét kilátások nélkül, többszöri udvarias visszautasítás után is fenntartott — gyors NATO-tagság reményét. Mert a tények azt igazolják, hogy Brüsszelből vagy akár Washingtonból mindeddig legfeljebb „garanciaértékű szóbeli gesztusokban” részesülhetünk. Sokkal reálisabb feltenni azt a kérdést, vajon biztonságunk érdekében elég-e csak a távolabbi országokkal kialakult kapcsolatainkat ápolni? Nem kellene ezzel együtt még több energiát fordítani a közvetlen szomszédainkhoz fűződő kötelékek szorosabbá tételére? Az ugyanis aligha vitatható, hogy a valódi, megalapozott biztonságot semmi sem szolgálhatja jobban, mint a kölcsönös érdekekre épülő, harmonikus viszony — saját szomszédságunkkal. (FEB) Yolt-e Romániában zsidóüldözés? A szenátor, egyébiránt történelemtanár, nem első ízben állítja ország-világ előtt, hogy Romániában nem volt zsidóüldözés — írta a napokban Szász János a Romániai Magyar Szóban.- Nem ő az első, aki ezt a képtelenséget állítja, s ahogy a dolgok alakulnak, nem is az utolsó. Éppen ezért eltekintek az említett szenátor nevétől. Történelmi tény, hogy a délmoldovai, a munténiai és a délerdélyi zsidóságot valóban nem szolgáltatták ki Eichmannak, akinek már készen álltak Auschwitzba menendő halálvonatai. Azt is jeleztem: nem tartom elítélendőnek, hogy mindez érdekből történt, de nemes érdekből, a királyi ház, a demokratikus erők így próbálták érvekkel aládúcolni Románia egyoldalú kiugrásának lehetőségét a háborúból. Ezzel Románia kétségkívül azok közé az országok közé tartozik, amely meg tudta védeni zsidó lakosságát, mint Dánia, Norvégia, Bulgária, stb. — Ám mindeme erény nem teszi, nem teheti semmissé a tetteknek azt a sötét sorát, amelyet a romániai fasizmus elkövetett a zsidó lakosság ellen. Megismételni kényszerülök: 1940-1944 között Bukarestben, Iasiban, Besszarábiában, Bukovinában, Dorohoi megyében, Odesszában és környékén, Transzisztriában mintegy 400 ezer zsidó polgárt pusztítottak el. Románia zsidóságának észak-erdélyi részét a magyar fasiszta hatóságok küldték az auschwitzi pokolba: 121.270 észak-erdélyi zsidó elpusztult. Nem tisztességes, mert aktuálpolitikai okokból terveit játék szembesíteni az észak-erdélyi embertelenséget az óromániai és dél-erdélyi emberséggel, egyidejűleg elhallgatva a főként Eszakkelet-Romániában történteket. A 400 ezres adatra nem csupán Matatias Carp Cartea Neag- ra (Fekete Könyv) című munkájában lelhetünk, amely kizárólag a hivatalos okmányokat (katonai, csendőrségi, helyhatalmi, stb.) közöl. Hasonló számot közöl a Holocaustot tanulmányozó jeruzsálemi intézet, valamint Gideon Hausner ítélet Jeruzsálemben című könyve, mely eredetileg az Eichmann-per ügyészi vádbeszédéül szolgált. Nehéz feltételezni, hogy ezek a szerzők mind „románellenes” szenvedélyektől hajtva vetemedtek volna történelemhamisításra. A tényszerű igazság megköveteli, hogy szóljunk néhány szót a romániai faji törvényekről, jelesen a Goga-, a Gigurtu- és az Antonescu-kormány zsidótörvényéről, valamint arról, a zsidókérdést jogilag alapvetően rendező törvényrendeletről, mely 1940. augusztus 9-én jelent meg a Monitorul Oficialban (Hivatalos Közlöny) és amely a nemzetiszocialista fajvédelem szellemében kirekeszti a zsidóságot a társadalomból, és védtelenné teszi az állam szemében. Az orosz katonai doktrínáról Csak önvédelemre alkalmazható Az új, még csak születőben lévő orosz katonai doktrínáról világszerte számos információ látott napvilágot, de csak kevés hiteles. Most a Sztandar Mlodych című lengyel lapnak sikerült egyik alkotójával, Yaszilij Lata vezérőrnaggyal, az orosz védelmi minisztérium reformügyi osztályának vezetőhelyettesével interjút készíteni. A tábornok megerősítette, hogy a doktrína alapja: Oroszország senkit sem tekint ellenségének, és hangsúlyozta, a dokumentumban nem szerepel olyasmi, ami lehetetlenné tenné Lengyelország NATO-tagságát. Magánemberként annak a véleményének adott hangot, hogy a NATO jellegének megváltozása esetén Oroszország még akkor sem érezné magát veszélyeztetve, ha nyugati és lengyel csapatok lengyel területen folytatnának közös hadgyakorlatot. Mint elmondotta, a doktrína kiindulópontja, hogy alapvető változás következett be a geo- stratégiai helyzetben a keletnyugati szembenállás lezáródásával. A Szovjetunió megszűnése ugyanakkor az orosz hadsereg újjászervezését teszi szükségessé. A doktrína 3 részből áll: a politikaiból, a katonaiból és a hadi- technikaiból. Az első deklarálja, hogy a politika terén mindent meg kell tenni a háborús konfliktusok elkerülése érdekében. A másodikban „minimálisnak” tartják egy nukleáris háború valószínűségét, „kevéssé valószínűnek” egy hagyományos fegyverekkel folytatott, de nagy kiterjedésű háború kirobbanását, viszont valószínűnek tartják a helyi konfliktusokat. Oroszország kötelezettséget vállal arra, hogy csak önvédelemre, és az ENSZ alapokmányában előírt helyzetekben használ katonai erőt. Moszkva mindent megtesz egy nukleáris háború elkerülése érdekében, de fenntartja magának a jogot atomfegyvereinek megtartására. Ezeket azonban csak visszacsapásra, agresszió megfékezésére, vagy akkor veti be, ha saját nukleáris berendezéseit (pl. atomerőműveket) érné csapás. Az új doktrína értelmében lemondanának a nagy létszámú katonai alakulatok határ menti állomásoztatásá- ról. Ezek helyett kisebb, de igen gyorsan mozgó, központi elhelyezésű erőket hoznának létre, amelyek villámgyors beavatkozásra képesek „ott, ahol veszélybe kerülnek Oroszország érdekei”. A határokon kisebb védelmi alakulatok maradnának csak, ezek jelzésére lépnének akcióba szükség esetén a gyorshadtestek, és csak ha ezek sem elegendőek, akkor lépnének közbe a főparancsnokság tartalékai. E hadsereg-felépítés lényeges vonása, hogy nem jelent semmilyen veszélyt Oroszország szomszédaira. Mint Lata tábornok elmondotta, külföldön is maradnának orosz alakulatok: két gépesített hadosztály Fehéroroszországban, és a korai radar-jelzőrendszer baltikumi létesítményeinek személyzete. A reformot 3 szakaszban hajtják végre. Az első csapatcsök- kentési és átszervezési fázis 1992-ben véget ért. A második keretében, amely 1995 végéig tart, az orosz hadsereg létszámát másfél millióra csökkentik, ennek felét kell kitegyék a hi vatásos katonák. Ekkor még megtartják a hagyományos szerkezetet, vagyis a hadsereg a következő erőkből épül fel: szárazföldi haderő, haditengerészet, légierő, légvédelem, stratégiai rakétaerő. A harmadik szakaszban ez a szerkezet változhat. Nem kizárt, hogy például egy formációba vonják össze a légierőt, a légvédelmet és a stratégiai rakétaerőket. Lata azt is elmondta, hogy nem tervezik az óriási ballisztikus rakétahordozó atom-tengeralattjárók további gyártását, de szándékukban áll befejezni a Vaijag nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajó építését, amelynek lebontása sokkal többe kerülne, mint elkészítésének befejezése.
