Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09-10 / 236. szám

1993. október 9-10., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Októbertói havonta kétszer foglalkozás Szlovák nemzetiségi népfőis­kola kezdi meg működését ok­tóber 21-étől Vanyarcon. Ösz- szesen tíz foglalkozást szervez­nek a Nógrádban élő szlovákok hagyományainak, kultúrájának megőrzéséről és fejlesztésének kérdéseiről. A vitákat szakem­berek (néprajzosok, jogászok, közigazgatásban dolgozók, ér­dekképviseleti szervek, állami hivatalnokok stb) vezetik. Párád után Hollókőn Hagyományosan a régió nagy ünnepei közé tartozik a palóc ta­lálkozó, amelyet idén nyáron Párádon tartottak. Heves és Nógrád megye közgyűlései, s az érdekelt felek előzetes egyez­tetése alapján nemrég eldőlt, hogy a rendezvényt ezek után ismét felváltva Heves, illetve Nógrád megyében rendezik meg. Ennek értelmében jövő év augusztus 20-án a világörök­séghez tartozó faluban. Holló­kőn kerül majd sor a palóc ta­lálkozóra. Nagy Márta linómetszete Egy méltatlanul mellőzött - három éve elhunyt - művész munkásságára hívja föl a fi­gyelmet Gergely Mihály Varsá­nyi Pál című könyve, amelyet a Művészetbarátok Egyesülete adott ki a Mesterek mestere so­rozatban. Varsányi Pál az 1920-as évek közepén lépett pá­lyára. Mesterségbeli tudását mutatja többi között a Miskolci részlet és a több évvel később készült Statárium című réz­karca. A fasizmus és a hitleriz- mus veszélyeit már a mozgal­mak jelentkezésekor felismerte, 1933-ban tizenkét lapból álló Film készült Deák Ferencről születésének 190. évfordulója alkalmából. A zalaegerszegi te­levízió közreműködésével létre­jött történelmi dokumentumfilm mindenekelőtt a reálpolitikus Deákot mutatja be. Forgalmazá­metszetsorozatban jelenítette meg a várható borzalmakat. Ké­sőbb munkaszolgálatosként csak a csodával határos módon menekült meg. Gergely Mihály könyve, amely az özvegy anyagi támogatásával jelent meg, a művész munkásságának jobb megértését szolgálva 70 egész oldalas reprodukciót is tartalmaz. Varsányi Pál életé­ben Észak-Magyarországon is több önálló kiállítást rendezett. Művei megtalálhatók például a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűj­teményében is. sát elsősorban az oktatási in­tézményekben tervezik, s a helyi televíziókban is vetítik, ameny- nyiben erre érdeklődés mutat­kozik. Az alkotók Nógrád me­gye önkormányzatának is fel­ajánlották megvételre a filmet. Rubint Zsuzsa versei: Mese az erdőről hallom halott huhogását sziszegő szederillatát ámuló pillái rebbenését s csak fuvoláz csak fuvoláz látni zöldellő ruháját égen úszó hószakállát szíve apró dobbanását s csak fuvoláz csak fuvoláz Eső egyhangúan kopogtat sápadt homlokomon iszonyú holnapok s kopogtat mélán csak kopogtat rejtőzz el előle a vad vihar elől még csak sejtheted de közeleg bágyadt szürkeség foszlány indulat sem segít s csak kopogtat csak kopogtat Film Deák Ferencről A tűzzománc varázsa Losonczy Ildikó kiállítása Salgótarjánban L osonczy Ildikó tűzzo­mánc képeiből rende­zett kiállítás várja októ­ber 11-éig az érdeklő­dőket Salgótarjánban, az SVT Ady Endre Művelődési Házá­nak galériájában. A művek kör­nyezete kicsit kopott, a látogató jól teszi, ha inkább a művek va­rázsára koncentrál, hiszen köz­tudott, hogy a közművelődés in­tézményeiben kevés a pénz, néha még a szükséges fönntar­tásra sem futja. Losonczy Ildikó tűzzománc képei a megélt élet esztéti­kummá alakított drámájáról és öröméről szólnak, egyedi tech­nikával, egyéni művészi maga­tartás birtokában, amelynek lé­nyegéhez tartozik az ősi mito­lógiák, a történelem és a mai történet egységben való szemlé­lete, magától értetődő rendje. Bizonyos rejtett áhitat is föllel­hető a művekben, amely talán a létezés csodájának átéléséből következik. A művész ereje a tiszta forma- és a változatos színvilág. Képalkotására nem a látható dolgok megismétlése jellemző, hanem a látvány, sőt, még inkább a gondolat dinami­kus átformálása, a képelemek aktivitásának érvényre juttatása. A színfoltok és a vonalak egyensúlya fokozza a képek harmóniáját, a vizuális nyu­godtság jótékony hatását. Témavilága rendkívül nyi­tott. A sokoldalúság ugyanak­kor nem befolyásolja az elmé- lyültséget. Ezek a tűzzománcok voltaképpen vizuális rendszer­rel megfejtett időfeltárások. Ezen belül az ősiség jelenik meg például a Bálványpark, az Idol, vagy éppen a Tűzmadár című képeken, vagyis mindazon elemek, amelyek valamennyi emberi kultúra kezdeteinél már megjelentek, s a későbbiekben változatos módon beépültek azok tartalmába, a vallásokba, a népművészetekbe, s az úgyne­vezett magas művészetekbe, egészen a modem és a poszt­modem korig, vagyis napjain­kig. U gyancsak az időfeltá­rás sajátos változatát jelentik azok a művek, amelyekben a metafi­zika jelenvalósága válik „látha­tóvá”, mint például az Angya­lok, az Esti ima című művek­ben. A bölcselet legalapvetőbb témáit boncolgatja a művész, amikor a Ki vagyok én kérdését teszi föl, amire természetesen ő sem tudja a választ, miként arra sem, hogy voltaképpen mi is az az idő, mi az iránya, van-e célja, és hol van mindebben az ember szerepe, egyáltalán képes-e „ér­telmet adni” legalább „saját” tünékeny idejének? Ezért is rendkívül elgondolkodtatóak a többi között a Gondolatok egy napról, vagy a Napra nap című tűzzománcok is. Hasonlóan a Kavicsmesé-hez, a Kettős maszk-hoz, a Töredék-hez, A sárkány-hoz, az Odvas fá-hoz, amelyek elsorban nem a látvány erejével hatnak, noha attraktivi- tásukkal is vonzóak, hanem gondolati tartalmukkal, azzal a titokkal, amit életnek szokás nevezni. Aki megpróbálja át­élni, megérteni, végiggondolni e munkákat, új szemmel, más megvilágításban láthatja majd környezetét, mintha a hétköz­napok hajszoltságában és szür­keségében fénybe lépne, ami az élet igazán fontos dolgait vilá­gítja meg. Más munkák, így a Szarvassá változott fiú, a Tánc pedig ép­pen a művészetek lehetséges szerepét, illetőleg belső tulaj­donságát igyekeznek megvilá­gítani, megőrizve valami rejté­lyes titkot is, bár látszatra végte­lenül egyszerűek. Talán éppen ebben van az a bizonyos titok is. L osonczy Ildikó világa tehát úgy emberköz­pontú, hogy tiszteletben tartja minden létező szabadságát. Ezért humanista és szép. Ebben rejlik a tűzzománc képek varázsa. —mér Kossuth és Nógrád A közelmúltban megalakult Kossuth-emlékbizottság tevé­kenységének részeként térsé­genként — így Nógrád megyé­ben is — áttekintik Kossuth és Nógrád megye kapcsolatának dokumentumait, illetve megha­tározzák, milyen helyi progra­mokkal lehet felkészülni Kos­suth Lajos halálának 100. év­fordulójára, amire jövő márci­usban emlékezik az ország. Kü­lön figyelmet fordítanak arra, hogy a magyarság és szomszé­dai békés együttműködésének erősítését hogyan szolgálhatják hatékonyan Kossuth gondolatai napjainkban. Zenélő szentkép A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményét gazda­gítja az a zenélő szentkép, amit a közelmúltban adományozott az intézménynek Glemba Rudolf egy salgóbányai bányatisztviselő hagyatékából. Ilyen, viszonylag ritka képtípust a múlt század vé­gétől készítettek. A zenélő szentképet októberban a hónap mű­tárgyaként mutatják be. Fotó: Buda László Egy nyári tábor tanulságai Ha zárkózottak is, de bölcsek az emberek Pásztó-Mátrakeresztes adott otthont idén augusztusban a XVIII. Nógrád megyei honis­mereti tábornak, amelyet a a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum rendezett a Nógrádi Mecénás Alapítvány, Salgótar­ján Város Önkormányzata és a múzeum baráti köre támogatá­sával. A Hídváry István vezette tá­borban a szakmai munka irá­nyítója volt a szociológiai és a történeti munkacsoportban Kun Zsuzsa és Sebestyén Kálmán, valamint Buda László fotós.- Korábban Mátraalmás (Szuhahuta) viszonyait igye­keztek föltárni a honismereti tábor résztvevői, több éven át, történeti és szociológiai mód­szerekkel -jegyzi meg Hídváry István. - Az idei táborozáson újabb munkába fogtunk, ami valószínűleg szintén több nyá­ron át folytatódik majd. A mos­tani feladat volt - levéltári ku­tatómunka nyomán - a telepü­lés történelmi tudatának szem­besítése a fellelhető és bizo­nyítható adatokkal, s ehhez kapcsolódva a családi viszo­nyok, összefonódások feltérké­pezése, első vizsgálandó tele­pülésként Mátrakeresztesen. Mit tapasztalt Mátrakeresz­tesen a tábor tizenhat közép- iskolás résztvevője?-A szociológiai csoportban dolgoztam, amelyben az embe­rek életmódját vizsgáltuk - mondja Szilágyi Dóra, a salgó­tarjáni Bolyai János Gimná­zium másodikos tanulója. - Tudtak rólunk a faluban, a templomban is „kiprédikálták”, hogy jövünk, mégis azt érez­tem, hogy mintha féltek volna tőlünk az emberek. Az a be­nyomás alakult ki bennem, hogy egy meglehetősen zárt - talán önmagába zárkózott - kö­zösségre bukkantunk a Mátra nyugati oldalának ebben szűk, festői völgyében. Volt család, ahol azt mondták, hogy nem is akarnak beszélgetni velünk. Ha kint állt valaki a kapuban, nem biztos, hogy be is hívott ben­nünket. Azért mégis akadtak emberek, akik elmondták éle­tük történetét, és ez igen sok­szor megrázónak bizonyult számomra. Főleg idős embe­rekkel beszélgettünk, viszon­tagságos életük volt, így már kicsit értem is az óvatosságot az „idegenekkel” szemben. Én jövőre is szeretnék elmenni Mátrakeresztesre, biztos va­gyok abban, hogy még sok-sok történetet tartogat számomra ez a falu. Hozzásegíthet ahhoz is, hogy többet tudjak meg az élet­ről, egy-egy közösség formáló­dásán A belső törvényeiről. Kaizler Melinda, a salgótar­jáni egészségügyi szakközép- iskola harmadikos diákja a tör­ténelmi munkacsoport tagja­ként ismerkedett a faluval. Pár éve él Nógrád megyében, Er­délyből érkezett ide. Számára is az volt az első benyomás, hogy - eltérően az erdélyiektől - itt az emberek egymással szemben is bezárkóznak. Még csak nem is pletykálkodnak. Mi lehet ennek az oka?-Az egyik ok bizonyára a történelemben keresendő — vélekedik az erdélyi kislány. — Az idős nemzedék, s ez alkotja a falu lakóinak többségét, a század politikai, társadalmi vál­tozásai közepette sok mindenen ment keresztül, sok csalódáson is. Talán azt lehetne mondani, a túlélésre specializálódtak, ko­rábbi tapasztalataik alapján szinte ösztönösen tartanak a változásoktól, kerülik a más­honnan érkezettet, nem tudni, mi lakozik benne, nem akar-e ártani. Mi természetesen őszinte érdeklődéssel kerestük föl az embereket, s az az érzé­sem, a táborozás végén ezt már meg is érezték, s jövőre is vár­nak bennünket.-Volt, aki már a kapuban megmondta, nem tud beszél­getni velünk, de nem is akar — mondja Budai Agnes, ugyan­csak a salgótarjáni Bolyai-gim- názium másodikos tanulója. — Mindazonáltal a szociológiai csoport tagjaként hat-nyolc csa­láddal tudtam beszélgetni. A többi között kiderült, hogy a fa­luban kevés a vállalkozó szel­lem. Például most mindössze egy vállalkozó van, a falu nem nagyon fogadja be. Nem nézik jó szemmel, hogy a világgal próbál kapcsolatot teremteni. Él a gyanakvás, hátha csak az egyéni érdek vezérli, s nem a falué. Ez a szemlélet valószínű­leg csak lassan változhat meg. ^ Nincs értelmiség, s ez is meghatározza a helyi közösség jelen állapotát - teszi ehhez hozzá Pintér Róbert negyedi­kes, szintén bolyais diák, aki szociológusnak készül. — így tehát azt, aki a közösségből „ki­lóg”, nehezen fogadják el. Bi­zonyos szempontból ez érthető. Miként az is, hogy a falunak eddig fogták a kezét, azelőtt Hasznos, jelenleg Pásztó, és most fél elindulni.- A 80-90 éves emberekkel volt jó beszélgetni, nagyon so­kat tanultam tőlük - jegyzi meg Nagy Máj dón József negyedi­kes bolyais tanuló. - Saját éle­tükben sokat tapasztaltak, na­gyon bölcsek is. A lakosság itt viszonylag állandó, családok nem települtek be, legföljebb csak benősülés van. A fiatalok elköltöznek a munkahely miatt, elöregszik a falu. Mátrakeresz- tes jövőjében elsősorban az itt élők lehetnének érdekeltek. Föltehetően, ezt előbb-utóbb fölismerik, s ez majd a cselek­vésben is megnyilvánul. —te Mesterek mestere Varsányi Pál Nemzetiségi népfőiskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents