Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. október 29., péntek a viharok, az égiháborúk. Az ember sorsa benne van a fákban is, időnkénti kiszolgáltatottsága, árvasága a gazdátlan tájakban, ugyanakkor „férfias” helytállása is. Nem tudni pontosan, beszél­getnek-e egymással a férfias fák és a buja nőiességű virágok. Egyes művészek szerint, igen. Akár így van, akár nem, a lepkék és a madarak például ott röpköd­nek közöttük. Lepkék, madarak szálldosnak a kiállított tűzzománcképek har­Nagy Márta tűzzománc képe madik csoportján. Nyugtalanul és szeszélyesen írják égi körei­ket, hasonlóan a gondolatokhoz, vagy az álmokhoz. Megfoghatat- lanok, akár a virágok kelyhei kö­rül, akár a meggyötört fák lomb­jai fölött köröznek, hiszen rend­szerint csak egy-egy pillanatra szállnak le, a következőben már máshol látni őket. Nagy Márta tudja, vagy legalábbis érzi, hogy az ember lelke benne van a táj­ban. Ha szép, életben gazdag, vagy csúnya, pusztuló a táj, az ember a felelős érte. —mér Élénk tudományos vita tárgya Valóban károsak az „üvegházgázok”? 2100-ra felmelegedés várható A klimatikai kérdésekkel fog­lalkozó szakemberek évek óta vitatják, hogy az általuk „üveg- házgázok”-nak nevezett anya­gok okoznak-e globális felme­legedést és ha igen, szüksége­sek-e és milyen központi ellen- intézkedések. Egyre több kutató jut arra a véleményre, hogy a széndioxid felgyülemlése az atmoszférában belátható időn belül nem okoz­hat érezhető felmelegedést a Földön. Sőt némelyek egyenesen azt állítják, hogy az elmúlt évek va­lamennyi feltűnő időjárási je­lensége - például az 1988 évi nagy szárazság az USA közép­nyugati vidékén vagy a közel­múltban egy sor forró nyár Nyugat-Európában és a konti­nens más részein - a klíma tel­jesen természetes váltakozásá­val tudományosan magyaráz­ható. Az Egyesült Nemzetek égi­sze alatt dolgozó tudományos bizottsága modellszámításokkal arra az eredményre jutott, hogy az atmoszféra széndioxid tar­talmának megkétszereződése - amit 2100-re várnak - a levegő hőmérsékletének mintegy 2 Celsius fokos emelkedését idézheti elő. Ez annyi pedig csak annyi, amennyi a tizenké­tezer évvel ezelőtti utolsó jég­korszak óta napjainkig bekö­vetkezett. 145 évvel ezelőtt 1848-ban készítette el Wilhelm Bauer né­met feltaláló a tengeralattjáró egyik ősét, melyet „Brandtau- cher”-nek nevezett el - abból a célból, hogy a Balti-tengeren megsemmisítse vele a dán flot­tát. Meghajtása érdekes megol­dású, három részből álló hajó­csavarral (propellerrel) történt, belsejében kapott helyet a ke­zelő egy személy, aki kézike­rékkel hajtotta meg a hajócsa­vart. Sikerrel próbálták ki a ki­éli kikötőben, mégis később, 1851-ben ugyancsak a Ki- eli-öbölben elsüllyedt, ahonnan 1887-ben emelték ki és ma a drezdai Armee Museumban őr­zik. Itt említjük meg Drehhel 1624-es, Bushnell 1776-os és Fulton 1804-es tengeralattjáróit és azt, hogy a katonai premier­A Wilhelm Bauer által készített tengeralattjáró a németországi drezdai hadimúzeumban látható jét az amerikai polgárháborúban élte meg; 1864. januárjában a déliek „Huntley” tengeralattjá­rója megtorpedózta az északiak „Housationic” hadihajóját, ami azonnal elsüllyedt. K.A. Komolyan bolondozott a KiViSzI SALGÓTARJÁN. A me­gyeszékhely műkedvelő szín­játszó társulatának a .Józsi” színháztermében hétfőn délután - jóindulattal szólva - félház előtt megrendezett előadásán, amelyen a Jakuhovics Judit által színre állított „Bolondok isko­lája” került bemutatásra, itt—ott még a közönség is el-elnevette magát. Igaz, jobbára a darab időnkénti vulgáris szóhasznála­tán. Azaz mégsem. Akadt a színjátékosok között egy ifjonc, aki már-már tökélyre vitte az ál­tala megszemélyesített bolond­figura ábrázolását. Bányik Gá­bor, mert róla van szó, igaz a darab utolsó negyed óráját ki­véve epizodistaként lépett a vi­Mesterséges zátony - repülőből •' Furcsa kísérletbe fogtak Miaminál: elsüllyesztettek természetesen utasok nélkül egy Boeing 727-es utasszállító repülőgépet azza a szándékkal, hogy mesterséges zátonyt képezzen a tengerben.. Tudó­sokat kértek fel, hogy kísérjék figyelemmel a repülőgép sorsát. FEB-Fotó A bolondok kara lágot jelentő deszkákra, ám emberábrázo­lása teljesség­gel hihetővé tette, hogy va­lóban bolondot látunk a szín­padon. Dicsé­retes dolog, hogy a darab végkifejleté­ben, amikor női ruhába öl­töztették, ad­digi teljesít­ményére rá tu­dott tenni még egy lapáttal. A darab java részében a női főszerepet ját­szó Milák Mel­inda próbálta vinni a prímet, nem túl nagy sikerrel. Szöveg­tudása (avagy inkább darálása) ugyan tökéletes volt, ám több­szöri, modorosán elhúzott szó­végi „e” hangjai valamiféle el­lenérzést váltottak ki a nézőben. Tagadhatatlan: a játék végi agyorrkorbácsolásának jelene­tében, azért ő is meg tudta mu­tatni oroszlánkörmeit. A királyt megszemélyesítő Szabó Péter 14 éves kora elle­nére többször is meglepően érett játékot produkált. Igaz, amikor nem teljesen találta el a figurát, akkor hiába tartott ha- tásszünete(ke)t, mivel nem le­hetett érezni azt a feszültséget, ami indokolta volna a csendet. Hídvégi Csaba az előadás egé­sze alatt valahogy túl normáli­san játszott, míg a vége felé hősszerelmesként kapott lehe­tőségével maradandóan tudott Kép: Herbst Kinga élni. A normális feladatok való­színűleg jobban fekszenek nála. Ami a bolondok sokaságát, a tömeget (szophoklesi módon kart) illeti: legjobb kollektív alakításukat az éji táncban hozva, betöltötték szerepüket. A tehetséges, szépreményű színjátszókkal megáldott társu­latból kis odafigyeléssel biztos, hogy még többet is ki lehetne hozni, s akkor nem kellene a nézőnek teherként elviselnie az egyes jelenetek túljátszottságát. Mire gondolok? Például arra a pillanatra, amikor a király kor­báccsal kergeti szét a halálán vigadó bolondokat. Lehet, hogy túlzottan szigorú vagyok egy amatőr együtteshez, ám ezt jobbító szándékkal, a maguk fejlődése és a közönség nívósabb szórakoztatása érde­kében teszem. Vallus Tibor Színes világ „Tűzijáték” a Jupiteren A Jupitert, naprendsze­rünk legnagyobb bolygóját jövő júliusban több üstökös fogja eltalálni, amelyek az­után egy hidrogénbomba erejével felrobbannak. A legnagyobb becsapódó da­rab átmérője becslések sze­rint tíz kilométer. A számi- tások arra utalnak, hogy az összeütközések a bolygó há­toldalán fognak bekövet­kezni, s a Jupiter atmoszfé­rájában az utóhatások csak akkor lesznek mérhetőek, amikor a bolygó néhány órával később, a tengelye körül elfordul. Penicilín­múzeum Kevesen tudják, hogy a penész gyógyító erejére egy hagyományos angol pub se­gítségével derült először fény. A londoni Praed Street „Travlstock Pub” olyan nedves volt, hogy se­hogy sem lehetett eltüntetni a penészt. A kocsma mel­letti épületben dolgozott annak idején a skót Ale­xander Fleming. A penész átterjedt a laboratóriumára is, s bevonta az asztalon fekvő üvegedényt is. A kutató észrevette, hogy a penész körül feloldódtak a kultúrák, mögötte viszont tovább szaporodtak. Ebből arra következtetett, hogy a penészkolónia „antibioti- kus”, vagyis növekedésgátló hatással van a bacilustenyé- szetre. Izolálta a penészko­lóniát, és ezt az antibiotikus anyagot pcnicilinnek ne­vezte el. A régi labort, amely a St. Maryos kórház­hoz tartozik, most múze­umként rendezték be. Weller új világa „Wildvood” a címe Paul Wel­ler új lemezének. Magam még nem hallottam, ezért bízom egyelőre abban, amit J. Vincent lemezismertetőjében olvastam. Vincent szerint jó az album, s legalább azért biztosan az, mert egészen más világ fogad ben­nünket, mint az előző nagyle­mezen, és ez kellemes meglepe­tés. A recenzor játszik egy kicsit a címmel. Kettébontja. Azt mondja, hogy a wood (fa; erdő) megtartja képét, hisz a hangsze­rek közül sok készült fából (pl. a zongora, a spanyolgitár vagy teszem azt a hammond orgona), de az, hogy a muzsika bármi­képp is vad (wild) lenne - túl­zás. A fekete zene funky árnya­latai ott bújkálnak a dalokban. Weller úgy látszik itt is változ­tatni kívánt, mert eleget beszélt már róla, mennyire közel áll szívéhez a lélekzene. Most nem engedett túl sokat. Újabban Nick Drake-et, Tim Hardint és Crosby, Stills, Nash and Youn- got hallgat. Erezni a „Wild- wood”-on, írja J. Vincent, de a hatások (az emlékek?) jelenléte csöppet sem bántó. Wellernek a „Wildwood” nem az első szólólemeze mióta a Style Council felbomlott. Új karrierre készül. Hatalmas le­mezgyűjteményében válogatva, emlékek után is kutatva készül valami újra - egyedül. Drake-et Tim Hardint és Crosbyt hallgat. Persze. Meg Kinkset és Small Facest és Mar­vin Gaye-t. A Who-lemezeket különösen gyakran veszi elő, s mindannyiszor mintha szégyen fogná el. Már rég nem az a vé­leménye, hogy le velük - és a Stonesszal is, mert tehetetlenek s ostobák -, mint a dühöngő punkkorszakban, amikor Elvis Presley fejét is harsogva követel­ték, és még csak meg sem lepte őket a hír, hogy egy nap tényleg meghalt. Weller, a Jam volt főnöke, egy kocsmában ül egy pohár sör és Pat Eudeline társaságában. Arról beszél, hogy soha többé nem lesz semmilyen zenekar ve­zetője és nem áll nemzedéki mozgalmak élére zászlóvivőnek:- Már egészen más dolgok érdekelnek, és higgye el, hogy nem szégyellem magam. Sem­mit nem tagad meg, minden úgy volt szép és jó, ahogy volt, de vége. Vége, mert új felfedezé­seket tett és elindul végre a maga útján. A „Wildwood” nem visszatérés a Jamhez, ahogy mások mondják, vagy szeretnék...-Talán az igazi, a klasszikus stílusom - mondja. - Ez valóban én vagyok. Mondjuk így: meg­érettem, felnőtté lettem. Elkö­vetkezett hát az, amitől tulaj­donképpen mindig is féltem. Na de hát végül is nem kell a múl­tomon merengeni, azt hiszem, mert megvalósítottam minden gyermekkori álmom, s nem is egyszer. Boldog vagyok. Van­nak gyerekeim. Van egy szép gi­tárgyűjteményem, egy szép le­mezgyűjteményem. Boldog va­gyok, mondom, de ha nem, ak­kor legalább is elégedett, és majd megtanulom, hogyan kell boldognak lenni. Vass Imre Tizennyolc tűzzománc kép Képes technikatörténet A tengeralattjáró egyik őse Nőies virágok, férfias fák Nagy Márta tárlata Balassagyarmaton Tizennyolc tűzzománc kép nem a világ. Másrészt, lehetsé­ges, hogy mégis csak az. Ho­gyan lehetséges ez? Éppen erről szól Nagy Márta festőművész­tanár kiállítása Balassagyarma­ton, a Kiss Árpád Általános Is­kola galériájában. Pedig első pillantásra semmi különleges nincs a képeken, amelyek többsége idén nyáron készült a salgótarjáni nemzet­közi zománcművészeti alkotó­táborban, az SVT-Wamsler Rt. égetőkemencéiben. Mert hiszen mi az, ami látható rajtuk? Először is, sok-sok szép virág. De az is, hogy szoros érzelmi kapcsolat, szellemi és személyes kölcsönösség van a virágok és zománcba álmodójuk között. Nagy Márta szereti a virágokat és azok is szeretik őt. A művé­szek, különösen a férfiak emle­getni szokták azt a sugárzó érzé­kiséget, sőt, vágyat keltő izgal­mat, amit a virágok egy részének nyiladozó kelyhe kivált belőlük. A nőiesség lényegét érzik benne. Valóban, a művészetek lényegé­hez tartozik az érzékiség is, már a kezdetektől. Úgy látszik, ez a belső izgalom a nőket is átjárja. Ha történetesen művészek, akkor talán a rejtett kitárulkozás, a szi­romkönnyű törékenység, az élet megóvása munkálhat alkotás közben gondolataik mélyén. Mindenesetre Nagy Márta virá­gai vágyainkról és álmainkról szólnak, amelyek közül nagyon sok nem teljesülhet, de szépsé­gük akkor is megmarad. A művek másik csoportja a fákról beszél. Ezek „keményeb­bek”, mint a virágok. A sorsuk is az. Talán tovább élnek, de min­denképpen kiszolgáltatottabbnak azoknál, hiszen magasabbra nyúlnak, jobban meggyötrik őket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents