Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22-24 / 247. szám
1993. október 22-24., péntek-vasárnap MI TÖRTÉNT? - MEGSZÓLAL A POLITIKAI ELÍTÉLT - '56 MÉCSESEI HÍRLAP 7 Október 27-én a tüntetők Salgótarjánban is ledöntik a szovjet emlékművet A mellékelt röplap a balassagyarmati járási és városi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács megalakulásáról tájékoztatja a lakosságot. Az október 27-én megjelent közleményben követelik a vérontás azonnali megszüntetését, a szovjet csapatok azonnali kivonását, az élet- és vagyonbiztonság helyreállítását s az új szabad választást hatvan napon belül. Kifejtik, hogy amennyiben az újonnan megalakult kormány e követeléseiket teljesíti, minden erővel támogatják. A program megvalósítása érdekében kérik az üzemi munkástanácsokat, hogy gondoskodjanak a termelés azonnali megindításáról és folyamatosságáról. Kiemelik, hogy a lakosság ellátásáért a tanács a felelős. Magyar Hazafiak! Megalakult Balassagyarmaton a Városi ás lárási Igelglenes Forradalmi Nemzeti Tanács. Az ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács u város ce járás területéi) n inai nappal átvette a teljes államhatalom gyakorlását. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzed Tanács magáévá teszi n dolgozó nép nemzeti követeléseit. Ennek megfelelően követeli : J. a vérontá» azonnali megaziintetévét, 2. a szovjet csapatoknak az ország területéről való azonnali kivonását, j 3. a* ország területén az élet- és vagyonbiztonság helyreállítását, 4végül 60 napon belül új szabadválasstás megtartását V Amennyiben az újonnan megalakult Kormány ezen követelésünket r-4clte|ití, minden érőnkéi támogatjuk. Felhívjuk a vállalatok, üzemek, hivatalok dolgozóit, hogy a fenti követelések szellemében működő üzemi Munkás Tanácsokat demokratikus választás útján nnclúlib alakítsák meg és megalakulásukat hozzánk jelentsék be. Programunk végrehajtása érdekében kérjük az üzemi Munkás Tanácsokat, liopr gondoskodjanak a termelés azonnali megindításáról és annak folyamatosságáról. Bizton számítunk az ifjúság és a dolgozó parasztság támogatására és munkájára. Örömmel jelentjük be, bogy a járás és a város területén működő valamennyi fegyveres alakulat és annak miuden tagja magáévá tette programunkat. Nemzeti programunk megvalósításához rendre és nyugalomra van szükség, az esetleges rendbontókkal szemben a karhatalom a legerélyesebben fog eljárni. A lakosság ellátásának folytonosságáról gondoskodunk. Az'Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács székhelye: Balassagyarmat (Járási Tanács hivatali épülete). Balassagyarmat, 1956. október 27. A Balnsaagyariunti Járási és Városi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács Elnöksége nevében: Tandcl József Dr. Darúezi Gnsztnv Fábián Sándor rliSktieljOlu el»»* elnakWtjette» Dr. Magyar Pál lithAr Nyomdái pari V.. BnlFürasgyarmBt. äIüä WSF x. — F1t„ Ca — Pv. Mnyer 5ár*«W Hollókő, Nagylóc, Ságújfalu, Balassagyarmat, Salgótarján, Pásztó, Szécsény, Nagybátony, Jobbágyi, Rétság, Felsópetény A forradalom Nógrádban / Interjú dr. A. Varga Lászlóval, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatójával Elkészült az 1956-os forradalom nógrádi eseményeinek időrendi- és alapadattára, Dupák Gábor, Tyekvicska Árpád és dr. A. Varga László műve. A kötet a közben még szükségessé vált módosítások miatt csak jövőre jelenik meg. Ez tartalmazza a megye minden településének és üzemének rövid eseménykrónikáját a forradalom alatt, illetve azoknak a legfontosabb életrajzi adatait, akik 1956 helyi eseményeiben vezető szerepet játszottak. Dr. A. Varga Lászlóval beszélgetünk.- Honnan érkezett a forradalom Nógrádba?- 1956. október 25-ig felvonulásról, szobordöntésről és forradalmi tanácsokról nincs tudomásunk. E napon érkeznek Vácról és Pestről fiatalok, akik tehergépkocsikkal végigszáguldanak a megye nyugati és déli részén. De ez még nem jár a falvakban tömegmegmozdulásokkal. Hétvégén kezdődött Az országos eseményeket követve csak október 26-án mozdulnak meg a tömegek például Hollókőn, Nagylócon, Ság- újfaluban, Balassagyarmaton. Ezen polgári megmozdulások nagyjából azonos módon zajlottak le. Budapestről, Vácról a hét végére hazaérkező ingázó munkások számoltak be főleg a fővárosi eseményekről. Salgótarjánban október 27-én történik a felvonulás. Mind Balassagyarmaton, mind a megye- székhelyen ekkor döntik le a szovjet hősi emlékművet is. E hét eseményei indították el aztán a falvakban október 27-én, 28-án, 29-én és 30-án a hasonló jellegű történéseket, október 27-én többek között Pásztón, Szécsényben, Nagybátonyban, Jobbágyiban, Rétságon. A helyi forradalmi szerveket, nemzeti bizottságokat, nemzeti tanácsokat vagy forradalmi tanácsokat, nemzetőrségeket is megválasztják a településeken. Az eseménysorhoz tartozik az is, hogy október 30-án a rétsági páncélosok kiszabadították felsőpetényi fogságából Mindszenty József „Nógrádban okt. 26-án mozdultak meg a tömegek: a falvakban és Balassagyarmaton” bíboros hercegprímást, és másnap Budapestre kísérték.- Mi történik közben a megye üzemeiben és a Salgótarján környéki bányákban? Munkástanácsok- Az üzemekben központi felhívásra szerveződtek a munkástanácsok, a bányákban főként október 27-én, az ipari üzemekben pedig október 29- én. Amikor pedig október 30- án létrejött Salgótarjánban Nógrád Megye Forradalmi Nemzeti Bizottsága, az döntően a munkástanácsok és a nemzeti bizottságok küldötteiből alakult meg. Bár a nemzeti bizottság megyeinek nevezte magát, hatóköre csak Szécsényig terjedt.- Említene-e néhány nevet a megyei nemzeti bizottság vezetői közül?- Az elnök Mlinárik István lett, titkára Lénárt Andor. A bányaügyekért Sartóris Kálmán, a mezőgazdaságért dr. Garam- völgyi Antal, a tömegszállításért Kecskés Károly, a vasúti fuvarozásért Kovács János, az ifjúságért Édes György diák, a rendfenntartásért Szabó István, a bizottság adminisztrációjáért Bajtai Jenő, az iparügyekért Esztergomi Antal felelt. A Magyar Dolgozók Pártját (MDP) Laukó György, később Cserháti József képviselte a bizottságban. Egyébként, itt nemcsak az MDP volt jelen, dr. Garamvölgyi Antal a Független Kisgazda Pártot, Kecskés Károly a Szociáldemokrata Pártot, Kovács János pedig a Nemzeti Parasztpártot képviselte a bizottságban.- Mit csinált ez a bizottság?- Meghatározta például a bányák naponkénti termelését, fogadta a megye minden szögletéből érkező munkás- és parasztküldöttségeket, amelyeknek tájékoztatást adott, intézkedett az ÁVH-s tisztek igazolásáról, döntött a sztrájk, illetve a munkafelvétel kérdéseiről, őrizte a rendet, és így tovább. Bukott vezetők- Hogyan működtek a falusi nemzeti bizottságok és az üzemi munkástanácsok?- Majdnem mindenütt első intézkedéseik közé tartozott, hogy leváltották az addigi testületeket és személyeket. Különösen azokat, akik Nógrádban oly jellemző módon túllihegték a központi utasításokat. Többnyire nem bocsátották el őket. A bukott vezetőket eredeti képzettségüknek megfelelő állásba helyeztek. Ez után a helyi forradalmi szervek azonnal hozzá kezdtek településük, üzemük életének megszervezéséhez. A falvakban főleg az elmúlt évek kényszertagosításait próbálták módosítani. Megkezdték az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetek feloszlatását, stb. Az üzemekben viszont - annak ellenére, hogy folyamatos termelés ebben az időben nem folyt - biztosították az üzemfenntartást, intézkedtek a normarendezésekről, és így tovább. A két forradalmi szervezet között volt egy közös vonás, sem a gyárat, sem a földet nem kívánták visszaadni 1945-46 előtti tulajdonosaiknak. Ma talán úgy fogalmazhatnánk, hogy az 1945-48 közötti, úgynevezett népi demokratikus utat kívánták tovább folytatni.- Mi valósult meg ebből?- Gyakorlatilag a szándék. Ugyanis a november 4-ei második szovjet beavatkozás - ma már tudjuk - a forradalom végét jelentette. De a forradalom utóvédharca már másik történet lapjaira kívánkozik. (te) „Nem ezt akartuk 56-ban” A tömeg jólétet szeretne nak, ami az irigyelt Nyugaton már mindenkinek megvan. Igaz, hogy az autó Trabant lesz, igaz, hogy az útlevélhez ötven dollár jár, de elindulhatsz a fogyasztói társadalom eszményei felé. S a „Trabant-szocializmus” évtizedei alatt legföljebb 1848-at emlegetve esett szó a szabadságról, függetlenségről. Szinte csoda volt, hogy mindezek ellenére az 1956 után születettek is átláttak a történelemhamisítás meséjén, és október 23-án este a kollégiumok sötét ablakaiban fényes lángú gyertyák gyulladtak ki. Üzenték, szuggerálták; a forradalom, a szabadságküzdelem virágait nem lehet széttaposni. Láthatatlanul is itt vannak. S mióta már nemzeti ünnep -egyben a köztársaság 1989-es kiáltásának napja - lett október 23-a, ügyetlenül, félszegen ünnepeljük, köszöntjük és újra meg újra végiggondoljuk, milyen módon érvényesek, érvényesülök ma 1956 eszméi és üzenetei? Újra, meg újra kimondjuk: nagyon is érvényesek, nagyon is fontosak! S ezen a ponton már két-három éve sokfelé szétfutnak az érvelések, elemzések. Nekem 1993 őszén 1956 forradalma azt üzeni: értsük meg végre, becsüljük meg végre a XX. század leggyönyörűsége- seb, legfelemelőbb isteni-szikra forradalmát! Lássuk a természetes hazafi-érzelmeket, csodáljuk, kövessük az összefogást, szolidaritást, amely egyszerre volt a szabadság feltétlen megőrzéséért és a korszerű, demok____________I______________ r atikus Magyarország teremtéséért, a polgárok jólétének megalapozásáért. De semmiképp sem üzeni nekem 1956 októbere, hogy igazuk lehetne azoknak, akik három éve futkosnak közöttünk kihegyezett műltidő-szegekkel kezükben, mondván; nincs béke addig, amíg ezeket a bosszú-szögeket be nem verhetik ... N ekem azt sem üzeni ’56 októbere, hogy az állampolgárokat meg lehetne osztani „virrasztókra” meg hűtlenekre; és efféle megosztás szerint kellene kiosztani a rajthelyeket az új, demokratikus jövő startvonalánál. Nem lehet milliók körébe szűrőt meríteni; kik voltak erényesek, ill. megalkuvók, s különösen nem lehet ezekhez az indulatos címekhez hivatalos bélyegzőket gyártani. .. Nem! Éppen, hogy a szabadságszeretet összetartó erejét kell visszaidézni, s megtanítani azoknak, akik tizenévesen most tanulhatják meg a forradalom szó jelentését. Legyen természetes, hogy a gyógyulás, a jóra törekvés szeretetét kapcsoljuk az áldozatok emlékéhez, a hősök megbecsüléséhez. S ne a sérelmek, fájdalmak, bosszúvágyak gyűlöletrögeit görgessük magunk előtt. Alig látunk tőlük. Máshonnan nézvést pedig a nagy fekete gyűlöletrögök eltakarják az embert, - a hőst is, a tülekedő akarnokot is egyaránt... Pedig most feltétlenül és mindenáron fontos: 1956 hősei legyenek szerethetők ... Jecsmenik Andort, 1956 egyik ismert forradalmi alakját, a később meghurcolt, börtön- büntetésre ítélt politikai fogolyt kérdezem arról, hogy miként emlékezik, hogyan várja az ’56-os forradalom évfordulójának megünneplését.- Hogyan emlékezem? - kérdez vissza töprengve. - Annyit beszéltünk már arról a történelmi októberről, hogy valósággal elkoptatjuk a jelentőségét. Arra emlékszem a leginkább, hogy ötvenhatban megdöbbentő egységben voltak az emberek. Azt akartuk, hogy ne legyen gazdasági válság, és hogy olyan emberek legyenek funkcióban, akik az országot jó útra tudják vezetni. Most már tudom, hogy a kommunista vezetés a szovjetek által rá volt kényszerítve, hogy bizonyos dolgokat végrehajtson, s nem voltak teljesen hibásak abban, ami történt.-Most is hasonló összefogás kellene azért, hogy elhárítsuk a gazdasági válságot, megfékezzük a munkanélküliséget, és hogy valamilyen szociális hálót teremtsünk az emberek megélhetése érdekében.-Ön szerint veszély fenyegeti az embereket?- Nézze, ma a fényűzés és a nyomor világa él. Nem ezt akartuk ötvenhatban. Azt akartuk, hogy a politikus politizáljon, a munkás meg dolgozhasson. Mindenki végezze a maga munkáját. Most meg mi van? Az a szörnyű, hogy nem látni a kiutat ebből a gazdasági helyzetből. Én, aki annyi évet húztam le a börtönben, kétszer szabadultam, nem visel meg annyira ez a helyzet, mert megszoktam a nehéz életet. Sosem éltem, és most sem élek köny- nyen. Sokan azonban lehetetlen helyzetbe kerültek, míg mások dőzsölnek. Ezt a helyzetet látva bele lehet fásulni a valóságba. Ezért van az, hogy a közönyösségbe menekülnek az emberek.- Persze nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Vegyük csak friss példaként a moszkvai történéseket. Milyen közönnyel fogadták az orosz emberek! Az is nyomasztó, hogy a mai helyzet könnyen tragédiához vezethet, s ha mi idősebbek, akik sok borzalmat átéltünk, nem figyelmeztetünk, baj lehet.-Tehát ön fontos embernek érzi magát, hogy másokért aggódik?- Nem tartom magam fontos embernek, átlagember vagyok, a sorsom benne van a tömeg sorsában. Az a gond, hogy a tömeget nem látom felemelkedni. Nincs meg erre a lehetősége. A tömeg jólétét szeretném, s akkor nekem is jobb lenne. Nagyon fáj az igazságtalanság. Az egész életemet végigkísérte, hogy kerestem azt, ami nincs is, az igazságot.-Nem fáradt bele ebbe a keresésbe? Hiszen már közel van a hetvenhez.- Úgy érzem, hogy nem. Erőt érzek magamban és reményt. Lehet, hogy naiv ember vagyok. Vagy talán bátor? Hadd mondjam el, hogy nem szívesen csináltam a Kemerovo lakótelepi szoborügyet, de meg kellett tennem, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Látja, más hasonló korúak az unokáikkal játszanak, vagy figyelik a fű növését, nekem meg mindig macerás dolgokkal kell foglalkoznom. Ők az okos emberek, s én voltam az ostoba, hogy mindig jártattam a számat. De ezt nem magamért, mindig másokért tettem. S nem bánom én ha valaki kommunista. Ha nem tapad vér a kezéhez és nem rabolt százezreket, milliókat akkor éljen. Az a fontos, hogy ember tudjon lenni valaki az embertelenségben.- Erre törekedtem eddig is, ezután is így teszek. Az nem zavar, ha nem vesznek figyelembe, de az nagyon bánt, hogy amit mondok, azt sem veszik figyelembe. Most azzal a gonJecsmenik Andor: Én, aki politikai fogolyként annyi évet húztam le a börtönben ... dolattal foglalkozom, hogy egyéni képviselőként be akarok jutni a parlamentbe, hátha sikerül ott tennem valamit a katasztrofális gazdasági helyzetünk javításáért.- Hogyan készül a nemzeti ünnepre?- Nem tudom, hogy hol lesz megemlékezés, hiszen van olyan, aki azt mondja, hogy nem is kellene már az ötvenhatról megemlékezni. Engem felkértek, hogy a salgótarjáni október 23-ai futóverseny előtt mondjak néhány emlékező szót. Megteszem jó szívvel. Pádár András