Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02-03 / 230. szám

i í * * > HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. október 2-3., szombat - vasárnap Életpálya a nógrádi pathológia hőskorában In memóriám dr. Korill Ferenc Dr. Korill Ferenc Ha élne, hetvennyolc éves lenne dr. Korill Ferenc főorvos, aki a második világháború után kizárólag önmagára támasz­kodva kezdte el felépíteni a kor­szerű pathológiát Nógrád me­gyében. Nem nagy idő - tizenhét év - telt el a halála óta, mégis sokan vannak, akik nem ismerik az orvoslás minden munkása szá­mára tanulságos életpályáját, a kiváló orvost, aki harmincnyolc éven keresztül dolgozott lelke­sen és önzetlenül a kórboncta- nért, a betegekért. Orvosi pályáját Debrecenben kezdte, ahol már medikusként a Borsos Nachtnebel Ödön pro- fessszor által vezetett intézetben dolgozott, majd végzett orvos­ként is itt folytathatta munkáját. Életének középpontjába akkor a tudományos célok elérését he­lyezte. Egyetemi pályája azon­ban 1947-ben végétért: „B”-lis- tázták. Ekkor került Balassa­gyarmatra, ahol 1951-ig a köz­ponti laboratóriumot és patho- lógiai osztályt vezette. O szer­vezte meg a település ’51-től lé­tező kórbonctani osztályát. A • megye pathológiájának hőskorában, — amikor hosszú időn keresztül mindössze egyet­len mikroszkóp és mikrotóm je­lentette a műszerezettséget - a balassagyarmati kórházban hi­deg, rosszul fűthető boncterem­ben dolgozott. A megye más egészségügyi intézményeiben, Salgótarjánban, Pásztón illetve Nógrádgárdonyban pedig csu­pán egy hullakamra vagy pince állt rendelkezésére - boncasztal nélkül. Az akkor mintegy ezerágyas gyarmati kórház histopatholó- giai munkája mellett a megye valamennyi egészségügyi in­tézményének ez irányú felada­tait elvállalta. Éveken keresztül, ma már szinte elképzelhetetlen módon, ingyen és bérmentve úgynevezett munkafelajánlás­ban végezte a tevékenységet. Nem kisebb terhet rótt rá Nógrád igazságügyi orvosi munkájának ellátása. Ehhez al­kalmi járműveket kellett igénybe vennie, s meg kellett elégednie a rendkívül primitív körülményekkel. Nem ritkán egy-egy sírhalom teteje, vagy egy levett istálló ajtó volt a boncasztala. De mindezek nem akadályozták abban, hogy min­dig pontos és lelkiismeretes le­gyen. S a sokszor igen komoly fizikai megterhelést jelentő, az egészségét veszélyeztető ténye­zők ellenére sem gondolt soha arra, hogy választott szakterüle­téhez hűtlen legyen. Publikációkra már a debre­ceni korszakában is szakított időt, de élete későbbi éveiben is publikált. Büszke volt arra, hogy négy főorvost, több hisz- totechnikust és boncmestert ne­velt a pathológia számára. Munkáját az egzaktságra való törekvés, a tények pontos rögzí­tése jellemezte. Szigorú önkri­tikára, a kollegialitás maximális tiszteletben tartására törekedett. Az igazsághoz ragaszkodó, ő- szinte ember volt, a humanitás és a puritanizmus jegyében élt, tisztessége mentessé tette az elvtelen meggyőződés nélküli, szakmai véleménynyilvánítás­tól. Hitt az emberekben és hiva­tása nagyszerűségében. Ha tu­dományos elképzeléseit nem is tudta maradéktalanul megvaló­sítani, nagyot alkotott a nógrádi pathológia megteremtésével. Szakmai utódai, tanítványai, tisztelői róla nevezték el a sal­gótarjáni Madzsar József me­gyei kórháznak azt az alapítvá­nyát, amely az intézmény pat- hológiai osztályának fejleszté­séi s a tudományos munkát hi­vatott szolgálni. A ma befeje­ződő, salgótarjáni, országos pathológus kongresszust már az alapítvány támogatásával ren­dezték meg. Legyen-e élő egyenes parlamenti közvetítés? Kíváncsi az ember, kik és hogyan szólnak bele az életébe Kónya Imre, az MDF parlamenti frakciójának vezetője még tavasszal vetette fel azt a mostanában nagyobb visszhangot ka­pott javaslatot, hogy a televízió ne közvetítse élőben a Parla­ment üléseit. Ő azzal érvel, hogy a képviselők az ülésteremben folytatnának kampányt, az ellenzékiek viszont úgy vélik, ezzel elvennék tőlük az utolsó közvetlen megszólalási lehetőséget. Arra voltunk kíváncsiak, mit szólnak mindehhez a tévénézők? Keskeny Balázs, Balassa­gyarmat:-Azt látnám jónak, ha to­vábbra is egyenesben közvetí­tené a tévé az üléseket. Akit nem érdekel, nem nézi, de telje­sen más eredetiben látni-hallani a történéseket, mint esetleg fer­dítve visszakapni. Nem vagyok biztos abban, hogy teljesen kor­rekt összefoglalókat tudnának készíteni az ülésekről akkor, amikor szelektálják, mi marad­jon ki. Hajas Attila, Mátramind­szent:-Kellene az élő közvetítés. Én is szoktam nézni. Fel lehet fogni olykor kabarénak, amit némelyik képviselő művel, de jó, ha láthatjuk, hogy mi törté­nik. Az összefoglalóból már az jönne ki, amit a szerkesztők akarnak. Svélecz László, Dejtár:- Nem értek egyet ezzel a ja­vaslattal. Ebben a mai kusza vi­lágban az átlagember is kíván­csi arra, kik és milyen formában szólnak bele az életükbe. Ebből nagyon sok mindent leszűr az ember. Nem tartom elfogadha­tónak közvetítés helyett az ösz- szeállítást, mert abban azt vág­nak össze, amit akarnak. Koz­metikázni lehet. Bahorecz Lászlóné, Szügy:- Elég lenne az összefoglaló. Nézem a közvetítéseket és azt látom, hogy a szép ígéreteknek a negyedét sem valósítják meg. igaz, ez nem változna meg attól, ha nem közvetítenék. Az össze­foglalónak persze hátránya, hogy be is csaphatják vele az embereket. Vaspál Zoltán, Pásztó:- Ha eddig közvetítették, mi­ért ne folytatnák ezután is? De az esti összefoglaló szerintem nem lenne rossz, mert délelőtt és kora délután sokan dolgoz­nak, és nemigen néznek tévét. Busái Ferencné, Patak:- Közvetítsék az üléseket, az a nyílt dolog. Szabó Pál, Salgótarján:- Csömöröm van már a poli­tikától. Annyira elegem van már abból, hogy ki csap be, az MDF, az SZDSZ, vagy a kom­munisták ...- Dudellai ­Ki mennyit keres Amerikában? Bili Clinton napi 15 órát tölt munkával a Fehér Házban, fize­tése évi 200 ezer dollár. Mi­chael Jordan, a kosárlabda­sztár viszont, aki saját mosoly­gós vallomása szerint „évente csak hat hónapot hajt”, tavaly 35,9 millió dollárt keresett. Pi­hent agyak kiszámították, hogy a sztár-piramis csúcsán egy mai amerikai szuper-kosaras egy év alatt összehozza egy elnök 180 évi (!) fizetését. Az amerikai kosaras „NB- F’-ben, tehát az első ligában 670 profi játszik. Közülük senki nem keres évi egymillió dollár­nál kevesebbet, a legjobb száz javadalmazása pedig átlag há­rom millió. Erre sokan megje­gyezhetik, egy profi kosaras pá­lyafutása aránylag rövid. Dehát az elnöké is. Szerencséjére. Mert utána ráér pénzt keresni. És mennyit hoz a konyhára egy mammutcég irányító mene­dzsere? Átlag 3,8 millió dollárt. Érdekes a legutóbbi felmérés eredménye: Michael Jordanék- tól az átlag amerikai nem irigyli a pénzt, a cégfőnököktől vi­szont igen. Ez új jelenség, mert a korlátlan lehetőségek honában sokáig a nagy jövedelem nem irigység, csak csodálat tárgya volt. Sokan nem tudnak bánni a megkeresett pénzzel. Csak eb­ben az évben közel egymillió amerikai jelentett csődöt, köz­tük Jack Clark baseball-sztár, akinek sikerült évi 2,7 milliós jövedelem mellett 11,4 milliós adósságot összehozni. Igaz, a végrehajtók a sportember gará­zsában - nem tévedés - 23 autót találtak, köztük egy félmillió doljáros Ferrarit. És mennyit keresnek a „futot­tak még” kategóriába tartozó milliók? Egy négytagú család számára pillanatnyilag a hivata­los szegénységi határ évi 14.343 dollár, az átlagjövede­lem 24.210. Kiszámították, hogy minden dollár, amit vala­milyen munkáért egy átlag-fe­hérnek fizetnek, 77 centre zsu­gorodik az átlag-fekete fizetési csekkjén. Egy tanító évi 34.160 dollárt keres, az iskolaigazgató 63 ezret és Dan Rather, a CBS TV műsorvezetője, aki napi fél­órán keresztül „vezeti fel” a hí­reket, 3,2 milliót. A közhittel ellentétben az USA-ban viszonylag kevés a milliárdos: a 233-as világrang­listán csak 26 az amerikai. Kisgazdát fogott a nagy horgász Legalább annyira ravasz a Magyar Televízió vezetése, mint a nagy ho-ho-horgász és ez fejlődésnek tekinthető ahhoz képest, hogy az utóbbi hetek (bemondókon keresztül előada­tott) egymást ölése egyszerűen visszataszító volt. Miközben azon vitáznak a politikai olda­lak képviselői, legyen-e parla­menti közvetítés vagy ne le­gyen, aközben a MTV csellel gyűjti a voksokat a „ne le­gyen'-re. Hétfőn délután a rá­dióból hallgattam a közvetítést, amikor öt óra után néhány perccel bejelentette a házelnök, sikerült megegyezni a televízi­óval, öt óra öt perc helyett öt óra 25 percig közvetítenek. így esett, hogy Bejczy Sándor (füg­getlen kisgazda) még a kame­rák előtt beszélt, körülbelül öt óra 40 percig. Illedelmesen be­várták a beszéd végét, amit bi­zonyára sok kisgyerek örült végig az ez időre tervezett Pif és Herkules helyett. Az még csak csúszott, de az egyszerű­ség kedvéért a második mese (a nagy horgász) már el is ma­radt. Talán este még telefonos közönségszavazatokat kellett volna gyűjteni: na, emberek, még mindig akarjátok azt a nyavalyás Parlamentet? Ha lehetne még fejleszteni ezt a technikát, azt javaslom, hogy a következőkben az ellen­zéki képviselők beszédeit ismé­teljék meg A Guldenburgok öröksége helyett. D. I. Az első osztályban A mátraszelei kisiskolásokkal Fésűs Józsefné tanítónő az ötös számjegy formálását gyakoroltatja. Fotó: K. K. J. Lány az apjáról Jamie Lee Curtis megjelentette könyvét édesapjáról. Az önélet­rajzi film címe: Amikor én kislány voltam. A könyvben nem na­gyon vonzó adatok is napvilágot látnak a világhírű filmszínészről. Jamie Lee Curtis volt a főszereplője a Hal, akit Wandának hívnak című filmnek is. A közeljövőben Jamie újra forgat. Bányásznyugdíjasok szélmalomharca? Közismert, a bürokrácia malmai lassan őröl­nek. Esetünkben a Nógrádi Szénbányák felszá­molását lebonyolító Fővárosi Bíróság a ludas, mivel másfél éven át fektette a nógrádi bányász­nyugdíjasoknak az 1991. évi szénárkülönbözet megítélésére vonatkozó keresetét. T. testület az 1991. október 14-én beadott kérelmet csak 1993. április 5-én méltóztatta első fokon tárgyalni, s miután elutasító határozatot hozott, a bányász­nyugdíjasok a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbez­tek.^ Úgy tűnt, augusztus tájékán megszülethet az egykori bányászdolgozók számára kedvező dön­tés, s szeptember végéig kézhez kaphatják 5908 forintjukat, ám a postás csengetésére egyelőre várniuk kell. A nyári szabadságolások miatt mindmáig várat magára a tárgyalás időpontjának kitűzése (elvégre a bírák is emberek, őket is meg­illeti a pihenés), s legkedvezőbb esetben is csak októberben kerülhet terítékre a tízezer nógrádi bányásznyugdíjas ügye. Ezt követheti aztán az elmaradt pénz kifizetése .. Félő azonban, hogy csak Molnár Tibornak, Jó­házi Zoltánnak és Orosz Ferencnek ítéli meg a bí­róság a járandóságukat, hiszen immár pusztán e három panaszos magánperéről van szó. Történt pediglen, hogy az arra illetékes, a Nógrádi Szén­bányák szakszervezeti bizottságának titkára a bá­nyásznyugdíjasok nevében nem nyújtott be kere­setet a bírósághoz, nem akart szembehelyezkedni a nyugdíjasokkal perben és haragban álló gazda­sági vezetéssel. Ezután nem maradt más hátra, minthogy a nyugdíjasok a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének vezetését kérték fel a hiányzó érdekképviselet ellátására. ígéretben nem is volt hiány a szakszervezet ré­széről, ám a tett elmaradt. Pontosabban nem egé­szen, mert azt a jogtanácsost, akit a BDSZ-ben megbíztak a nógrádi bányásznyugdíjasok jogi képviseletével, éppen a bányászszakszervezet il­letékesei rúgták ki az állásából. Ennélfogva egy­szeriben veszélybe került a bányásznyugdíjasok pénze. Mégpedig azért, mert immár csak papíron léte­zik a Nógrádi Szénbányák, tehát nincs kiken és min behajtani a nem egészen 60 millió forintot. (Annak idején ugyanis a vállalat vezetői kijelen­tették: amennyiben Molnár Tiborék megnyerik a pert, úgy mind a tízezer ember megkapja a szé­nárkülönbözetet.) Sőt, hovatovább a szénbánya­vállalatot felszámoló Pénzintézeti Központot is felszámolhatják, mert fizetési nehézségei vannak. Ezzel a kör bezárult. Ha a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének vezetői ezután is csak üres ígérgetésekkel hitegetik azokat, akik jóvoltából jól fizetett pozíciójukban lehetnek, akkor szélma­lomharccá degradálódhat a nógrádi bányász­nyugdíjasainak nemes küzdelme. Bízzunk benne, ez nem következik be, mert a Pénzügyminiszté­rium biztosítja az anyagi fedezetet. Ennek előte­remtésében volna meghatározó szerepe felelős­sége a bányászszakszervezetnek. Mindazonáltal józan ésszel fel nem fogható, miért kell kétszer ugyanazért éveket pereskedni. A bányásznyugdíjasok egyszer már megnyerték azt a pert, mely alapján hozzájuthattak az 1990. évi járandóságukhoz. Most ismételten járhatják a bíróságokat, hogy ugyanabban az ügyben újfent kimondassák az igazuk. Úgy látszik, Justicia Istenasszonyt nem elég csak egyszer meggyőzni ugyanarról. Kolaj László Kevesebb a termés Gabona­mérleg (FEB) A Központi Statiszti­kai Hivatal gyorsmérleget ké­szített az idei gabonatermés alakulásáról. Értékelésükből ki­tűnik, hogy az idei nagyobb ve­tésterület ellenére a tavalyinál húsz százalékkal kevesebb ter­mést takarítottak be. A visszaesést a KSH szak­emberei több okkal is magya­rázták: ezek közül első helyen az aszály áll, majd a nem meg­felelő agrotechnikai előkészítés, az elmaradt növényvédelem és trágyázás. A felmérések szerint búzából a tavalyinál 12 százalékkal ke­vesebbet, 3 millió 032 ezer ton­nát takarítottak be. Hektáron­kénti átlaghozamát tekintve ez a mennyiség 25 százalékkal ma­rad el az 1992 évitől. Viszonylag jó volt - hektá­ronként 5.1 tonna - a termés Baranyában és Tolnában, ahol hektáronként 4.4 tonnát arathat­tak. Rozsból az idén tizenhat szá­zalékkal kevesebb termett, ösz- szesen 112 ezer tonna. Tavaszi és őszi árpát eleve kisebb terüle­ten vetettek, így a tavalyinál egyharmaddal kevesebb is volt a termés, mindössze 1 millió 139 ezer tonna. Az őszi árpa hektáronkénti átlaghozama 1,1 tonnával magasabb volt a tava­szi árpáénál. A tavalyi országos átlagnál jobb volt a termés Baranyában és Tolnában, alatta maradt vi­szont Pest és Jász-Nagykun- Szolnok megyében. Ugyanak­kor zabból a tavalyi mennyi­séghez viszonyítva huszonöt százalékkal kevesebbet, 144 ezer tonna helyett csak 94 ezret takarítottak be az idén. A KSH szakemberei az or­szágos átlaghozamot vizsgálva kimutatták, hogy a búza és az őszi árpa átlagtermése a vállala­toknál és a gazdasági társasá­goknál, míg a többi kalászosé a szövetkezeteknél volt jobb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents