Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-15 / 241. szám

MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. október 15., péntek Balassagyarmat. Holnap, október 16-án emléknapot ren­dez a város önkormányzata, a Palóc Múzeum, a Madách Imre Városi Könyvtár és a honisme­reti kör. Délelőtt 11 órakor Szabó Vladimír festőművész ki­állítását tekinthetik meg az ér­deklődők a Palóc Múzeumban. Itt köszöntőt mond dr. Németh György polgármester és ünne­pélyes tárlatvezetést tart Szász Endre festőművész. Közremű­ködik Emberné Nóti Anikó (zongora), Dohai Szabolcs (he­gedű) és Tibay András (próza). Emléknap 11,45 órakor avatják Szabó Vladimír emléktábláját az Ady Endre út 8. szám alatt. A megje­lenteket dr. Kiss Tamás alpol­gármester üdvözli. Az emlék­táblát, amely Marton László szobrászművész alkotása, Kra- tochwill Mimi művészettörté­nész leplezi le. 12,30 órakor koszorúzás lesz a temetőben. Horváth Endre sír­jára Kovács Ferenc, Jánossy Ferencire dr. Csordás Pál, Farkas Andráséra Réti Zoltán helyez koszorút. Jeszenszky Kálmán alplébá- nos 120 éve született. Emlékki­állítását megnyitja és az életpá­lyát méltatja 13,30-kor Koval- csik András a Helytörténeti Gyűjteményben. A helyi honismereti kör 15 éve működik. Ez alkalomból baráti beszélgetésre lesz 14 óra­kor. Az emléknap 17,45 órakor emlékmisével fejeződik be - Je­szenszky Kálmán tiszteletére - a római katolikus főplébánia templomban. Beszélgetőpartnerünk: Szilágyi Tibor „Zeneszerető ember vagyok” Az 1993/94-eses színházi szezont Szilágy Tibor „szabad­úszóként”, anyaszínházi kötött­ségek nélkül kezdi el.- Nem fenyegeti munkanélkü­liség a szerződés nélküli színé­szeket? - kérdeztük tőle.- Szerencsére nem, rengeteg dolgom van! Leszerződtem a Veszprémi Petőfi Színházba a Hyppolit a lakáj címszerepére. A darabot Eisemann Mihály eredeti zenéjével adjuk elő, és bizony énekelgetek is majd benne. Indul a televízióban egy új sorozat, Öregberény a címe, ebben kaptam jelentős szerepet. Hat rész készen van, rövidesen forgatjuk a következő hatot. A Nemzeti Színházban - a szezon második részében, — egy darab­ban játszom majd, egyet pedig rendezek. Címeket még nem tudok mondani, válogatunk, végleges döntés még nincs. A József Attila Színházban tovább játszom két régi szerepemet, az Úrhatnám polgárt és a Rokonok polgármesterét. Remélem a rá­diókabaréban tovább folytató­dik az Ihos József és Farkasházy Tivadar által jegyzett és mindig aktuális „falugyűlés”. Szeretem a tanácselnökből polgármes­terré avanzsált, jóízűen humo­ros figurámat. „Szabadúszóként” a Hyppolit a lakáj címszerepére készül- Hogyan telt a nyár?-A zempléni hetek kereté­ben újra játszhattuk Moór Ma­riannával a Kopogós romi című kétszemélyes darabot. Hat év­vel ezelőtt volt a bemutatója, akkor három évig folyamatosan műsoron volt és százhuszon­nyolcszor játszottuk szinte egy­huzamban. A Színházi Intézet érdemesnek tartotta archivá­lásra, fölvették és így megma­radtunk az utókor számára. Most nyáron ismét olyan nagy siker volt, hogy talán a szezon­ban valahol újra színpadra visz­szük. Visszatérve a zempléni hetekre, nagyszerű volt a sok muzsikussal való találkozásom. Meghallgattam a Liszt Ferenc Kamarazenekart Rótta János vezetésével, élveztem Ránki Dezső zongorajátékát. Zenesze­rető ember vagyok, szívesen és rendszeresen járok koncertekre. Ott voltam a New York-i Szim­fonikusok, majd Maurice Andre hangversenyein, és a Fesztivál Zenekarén. Persze ugyanilyen szívesen járok színházba is. Ahogy telnek az évek, úgy érzem egyre fontosabbnak, hogy teljes képet kapjak a színházi életről.-Mi jelent igazi kikapcsoló­dást Szilágyi Tibornak?- Az utazás. Ha csak tehetem útrakelek. Ebbe a külföld épp úgy beletartozik, mint a hazai tájak. Most is bejártam Hollókőtől Fű- zérradványig és Kishutáig az or­szág északkeleti részét. Igazi fel­üdülés egy-egy ilyen utazás.-Hogyan vigyáz a kondíció­jára?-Iszonyú munkával. Hízásra hajlamos alkat vagyok, nincs olyan étel - ha jól van elké­szítve -, amit én ne szeretnék. Feleségem felügyelete és a rendszeres úszás segít abban, hogy szellemileg és fizikailag jó kondícióban maradjak. L. Zs. A könyvben béke van Nyomdaszagú, új kötetek sorakoznak az íróasztalomon. Ráadásul szépek, elegáns kivitelűek is. Színes képek a cím­lapon és a belső olda­lakon is. Ez azonban csak a forma, a tar­talom nem kevésbé figyelemre méltó. A Magyar Nép­rajzi Társaság által kiadott „A magyar- országi nemzetisé­giek néprajza” című sorozat legfrissebb darabjai ezek: né­met, román és dél­szláv nyelveken. Az utóbbiban archaikus népi imádságok és énekek szerepelnek horvátul, szerbül és szlovénul. Nem té­vedés: egy kötetben az egymással hábo­rúzó népek folklór­jának, vallásos - ka­tolikus és pravoszláv - tudatának közel háromszáz, írásban is megjeleníthető megnyilvánulása. S ezt nem csupán a szerkesztők akar­ták így, hanem a Magyarországon élő nemzetiségiek kép­viselői is úgy látták jónak, ha egy könyv lapjain szerepel kul- túrkincsük ezen ré­sze. S még egy szem­pont, ami nem elha­nyagolandó a nóg­rádi olvasók szá­mára. Valamennyi néprajzi kötet a Sal­gótarjáni székhelyű Mikszáth Kiadó gondozásában látott napvilágot. A néhány éve ala­kult könyvműhely immár sokadik ki­adványa e sorozat, amelynek kiadási jogát nyilván eddigi tevékenységük szín­vonala alapján kap­ták meg a néprajzi társaságtól, (csébé) Három lány, egy fiú Három évvel ezelőtt jelent meg Kim Deal, Josephine Wiggs, Tanya Donelli és Shan­non Doughton lemeze, a „Pod”. Steve Albini volt a producer, a dobos - Doughton - akkori ba­rátja. A lányok a Breeders nevet választották maguknak. Kiadták a lemezt, hogy lássák, hogyan fogadja zenéjüket a közönség, és, hogy mit szól a szakma no meg a sajtó ahhoz, hogy mind­egyikük két zenekar tagja. Deal a Pixies-ben basszusozott, Wiggs a Perfeot Desaster-höz tartozott, Donelli, az egyik gitá­ros meg a Throwing Muses-ből jött. Nos a szakma mintha ügyet sem vetett volna rájuk és a saj­tóban is igen gyér visszhangot keltett az ügy.-Csak egy újságíró keresett meg tavaly nyáron - mondja Kim Deal -, és emlékszem: százszor elismételte, hogy két zenekarban nem lehet egyszerre tagnak lenni, valamelyikből ki kell lépnem. Megígértem neki, hogy hamarosan dönteni fogok és pedig úgy, hogy neki is meg­feleljen. Gondoltam, írjon, amit akar. Az még csak hagyján, hogy szét voltunk szóródva, nem vol­tunk egy helyen. Josephine Angliában volt, mi többiek pe­dig Amerikában. De jó messze egymástól, más-más államban mind. Aztán változott a helyzet. A három már előbb említett zene­kar feloszlott és a Breeders az idén végre szabadon egyesülhe­tett. Szabadon - lehet -, de nem túl simán: a dobos lány helyére Jim McPherson ült, Tanya Do­nelli pedig a Belly nevű csa­patba állt be, otthagyta a Bree- derst. Akkor Kim ikertestvére, Kelley gondolt egyet s meré­szet: elkezdett a próbákra járni.- Nagyon érdekes volt, tudni­illik Kelley-t nem a zene csalta, hozta hozzánk, hanem az a vágy, hogy a Breeders tagja le­hessen - meséli Kim. - Pazar munkahelye volt, kitűnően érti a számítástechnika minden csín- ját-bínját, és mégis otthagyta. Hívtuk még a Pixies-be, jöjjön dobolni, mert azt tud. Nem, a vi­lágért sem. Most meg eljött, és gitározni akart,.Végigszaladt a hátamon a*^r?reg. = Mondtam neki, hogy a kezébe sem tudja fogni a gitárt, nem értem, hogy jutött ilyesmi az eszébe. Ma­kacskodott. Azt mondta, csak bízzak benne. Az első fellépéskor Kelley olyan ideges volt, hogy elron­tott egy-két számot, mert azt sem tudta, mit játszanak. Azóta persze sokat fejlődött - állítja Kim. Az új „Last Splash” című LP-n ő a szőlős. Igaz, hogy jól megdolgoztatta a producer, de lett belőle valami. Ragyogó ér­zéke van a zenéhez, kitartó és alapos. Nem egyszer vért izzadt a munkában, de nem állt meg, nem mondott le arról, amit a fe­jébe vett. A recenzorok és a kritikusok szerint a „Last Splash” jó le­mez. Azért is mert új, friss, fia­talos, jó ritmusú muzsika van rajta. Oda kell rá figyelni. A szövegekre is, mert azok sem szokványosak. Inkább mintha nők „dumcsijainak” morzsái, foszlányai lennének. Anglián kívül Írországban, Hollandiában, Franciaország­ban turnézott a Breeders, a há­rom lány és Jim és most az őszön állnak az amerikai publi­kum elé úgyis, mint a Nirvana és a Sonio Youth előzenekara. Vass Imre Képes technikatörténet Joule elektromágnese Joule elektromágnese a lon­doni Science Múzeumban A londoni Science Múzeum­ban James Prescott Joule (1818-1889) angol fizikus több műszerét őrzik, amelyekkel ő a munka és a hő, illetve az elekt­romos áram, valamint a vezeté­kekben keletkező hő viszonyát vizsgálta. Figyelmét Oersted azon megfigyelése keltette fel, mely szerint az áramjárta vezető körzetében a mágnestű kitért (1820). A tudomány által később elektromágnesnek elnevezett készülékével Joule 1843-ban, tehát 150 évvel ezelőtt, az elekt­romos áram által fejlesztett hő­hatásokat kutatta. Ez a kezdet­leges készülék egy üvegcsőből állott, ami vízzel volt meg­töltve. A hő aztán az elektro­mágnes forgásával képződött, ami fokozta a víz hőmérsékle­tét. A kísérlet bebizonyította, hogy az áram hőt termel („Joule-féle hő”), sőt meghatá­rozta az akkori szóhasználat szerint „a hő mechanikai egye- nértékét”. Azt a törvényszerű­séget állapította meg, hogy a fémes vezetőben áram áthaladá­sakor egy meghatározott idő alatt hő keletkezik, amely ará­nyosan nő a vezető ellenállásá­val és az áramerősség négyze­tével. A Joule által annak idején csak kísérleti célra használt elektromágnes a vilamosener- gia-termelés nagyszerű eszköze lett a közönséges mágnessel szemben azzal a tulajdonságá­val, hogy az áram szabályozá­sával változtatni lehet a kelet­kezett mágneses tér erősségét. K. A. Szellemi termékek bemutatója Irodalomról az áruházban Salgótarján. Az emberek ál­talában inkább nézelődnek, pénz költenek, semmint kép­zőművészeti alkotásokkal is­merkednek, költőkkel, írókkal beszélgetnek az áruházakban. Holnap, október 16-án reggel kilenctől délután egy óráig az irodalom, a líra iránt érdeklődő vásárlóknak a diskurzusra is le­hetőségük nyílik a Centrum Áruházban, ahol a Magyar Áruk Hete kulturális rendez­vénysorozat egyik programja­ként Bódi Tóth Elemér költő, a Nógrád Megyei Hírlap munka­társa találkozik az olvasókkal, válaszol kérdéseikre, s - kérésre - dedikálja legutóbb megjelent két könyvét. Őrjárat az égen Mit mutatnak a csillagok? A csillagokat, a csillagos ég­boltot kedvelők számára az év minden szakában újabb arcát mutatja az ég. A kora őszi ég­bolt egyik állatövi csillagképe a Piscest. A Halak főcsillaga az arab nevű A1 Riscma, jelentése: zsineg. A csillag fényessége 3m,9 spektruma A2. A csillag­kép délkeleti részén a Mira Ce­titől kb. 7 fokra látható. Köze­pes méretű távcsövekkel látható kettőscsillag, melyet már 1779-ben William Herschel is megfigyelt. A rendszer kerin­gési periódusa 720 év, távol­sága kb. 130 fényév. A csillagkép másik, köny- nyebben bontható kettőscsillaga a Zéta. Az Alfától kb. 13 fokra északnyugatra látható, kezdők számára is könnyen megfigyel­hető. Többen sárga-vörös pár­nak írják le. A rendszer távol­sága 140 fényév. A csillagkép kiemelésre érdemes mélyég- objektuma az M74 és spirálga­laxis (NGC628), az Éta Pisci- umtól másfél fokkal északke­letre látható. A megfigyeléshez legalább közepes - 10 cm átmé­rőjű-műszerek kellenek. A Merkur október 14-én volt a legnagyobb kitérésben, 25 fok távolságra a Naptól. Egy és ne­gyed órával nyugszik a Nap után. Az esti szürkületben lát­ható a délnyugati égen. A Vé­nusz hajnalban figyelhető meg a keleti égen. A hónap végén két órával kel a Nap előtt. A Mars a hó végén már csak háromne­gyed órával nyugszik a Nap után. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter október 18-án kerül együttál­lásba a Nappal, aminek közel­sége miatt szintén nem látható. A Szaturnusz éjfél körül nyug­szik. Az éjszaka első felében észlelhető a Vízöntő csillag­képben. Az Uránusz és a Nep­tunusz az esti órákban nyug­szik, de korán még megkeres­hető a Nyilas csillagképben. A meteorrajok gyakorisági maximuma: az Epszilon Gemi- nidák 19-én, az Orionidák 21-én, s a Leo Minoriták 24-én. Könnyű József Cári ékszerek Párizsöán Szeptember vége óta láthatóak a párizsi iparművészeti múzeumban, a szentpétervári Ermitázs anyaga, a cári ékszerek gyűjteménye. Az ékszereket annak idején Carl Fabergé tervezte. A kiállítás jövő év január elejéig lesz látogatható a Fabergé alapítvány támogatásával. FEB-fotó Atompárbaj Az első kísérleti atomrobban­tás 1945 július 16-án. az Új- Mexikói sivatagban történt a Trinity (Szentháromság) fedő­név alatt. Azóta csaknem 1950 ilyen detonáció rázkódtatta meg a világot, lényegében minden 9. napon egy. A listát az Egyesült Államok vezeti 942 robbantás­sal, ebből 940 gyakorlótelepen történt, kettő pedig Hiroshimá- ban illetve Nagaszakiban.Az utolsót - ez volt a Divider (Szétosztó) kódnév alatt lebo­nyolított akció -1992. szeptem­ber 26-án hajtották végre a ne- vadai sivatagban. A Szovjetunió 715 alkalom­mal robbantott a ma már Ka­zahsztánhoz tartozó Szemipala- tyinszk, valamint az északi No- vaja Zemlja térségében. Fran­ciaország 210-szer az algériai Szaharában illetve a Muruora korallzátonyon; Nagy-Britan- nia 40-szer, főként az ausztrá­liai Womerá-ban; Kína 38-szor Lop Nor-ban. Amerikai tudósok 1958-ban a Nobel díjas Linus Pauling veze­tésével mozgalmat indítottak a robbantások betiltására. Csaknem 2 éves moratórium következett tárgyalásokkal, de ezt a franciák nem tartották be és a kísérletek felújultak. 1962-ben 143 robbantás történt. 1963 augusztusában, Hiros­hima évfordulóján amerikai- szovjet-brit megállapodás szü­letett a részleges atomcsendről. Tavaly gyakorlati moratóriumot határoztak el, igaz Kína ehhez formálisan nem csatlakozott s arra hivatkozik: eddig a legke­vesebb robbantást végezte. Most, hogy Sydney-ben lesz az olimpia, a kínaiaknak nincs mi­ért megtartóztatni magukat.

Next

/
Thumbnails
Contents