Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

4 LÁTÓHATÁR 1993. október 14., csütörtök Nem tudom, hogy Lányi András, aki a Gondolat - jel legutóbbi adásában a kulturális alapítványokról nyilatkozott, gondolt-e Lengyel László polito­lógus esetére, akit bíróság elé citáltak, s megróttak, mert állí­tólag igaztalanul vádolta kor­rupcióval a kormányt s ezáltal csorbította a tekintélyét. Lányi ugyanis azt állította, hogy a kormányzat az alapítványi forma felhasználásával önálló­sítja a pénzét, saját bizalmi em­bereit teszi öt-tíz évekre a kura­tóriumok élére és így lényegé­ben megszabadul még a parla­mentáris ellenőrzéstől is. Sőt az is előfordul, hogy a kormányzat a jövőre - amikor esetleg már nem lesz hatalmon - gondolva „spájzol”, hisz a következő kormány már ezek fölött az eszközök fölött nem rendelke­zik. Rózsa Péter - aki ezúttal ke­vésbé volt „rámenős” a riporta­lanyhoz képest - kérdésére, hogy kik károsulnak azzal, ha a különböző alapítványokba he­lyezett pénzek meghatározott helyekre jutnak, Lányi úgy vá­laszolt, hogy egyrészt a magán- vállalkozás károsodik, mert eb­ben a szférában forgatható pén­zek kerülnek a kiváltságosok, a kedvezményezettek zsebébe, másrészt pedig károsodnak, azok, akiket éppen nem kedvel a most éppen ügyeletes kulturá­lis kormányzat. Lányi utal arra is, hogy az alapítványosdi arra is jó, hogy ezekre a pénzekre, a szabadpi­aci mozgásokra hivatkozva az állam magára hagyja a kultúrát, s esetleg megvonja a támogatást még a magyar kultúrától is. Tegyük hozzá: van az egész ügynek még egy erkölcsi kár­vallottja, nevezetesen maga az alapítványi rendszer, amelyhez joggal fűztek oly nagy remé­nyeket a kulturális szféra köz­munkásai. Az alapítványok számos esetben lendítettek is a dolgokon - főként a civil szfé­rában, az állampolgárok, a kis­vállalkozók aprópénzeiből „összekunyerált” tőkével - de a csodavárás természetesen ezút­tal is illúziónak bizonyult. Félő, hogy miután az alapít­ványi morál így (is) vizsgázik, az eddig korrekten működő ala­pítványok is a rossz példát kö­vetik s elvesztik eredendően hasznos küldetésüket... * * * Van a televízióban (a TV2-ben) egy műsor, amely a lakonikus egyszerűségű Kap­csolatok címre hallgat. Hétfőn­ként fél tíz tájban sugározzák, mint a kisebbségi és a nemzeti­ségi adások szerkesztőségének produktumát. Vajon mennyien nézik a Szaknévsor sportközve­títései és az Egyenleg közötti „pihenőidőben”? Pedig, hogy érdemes a figye­lemre, azt a legutóbbi két adás is bizonyítja. Mindkettő gyere­kekről szólt, de micsoda kü­lönbséggel hangulatban, ér­zelmi hatásban. A „Minálunk” alcímű epizód azokat a nehezen megfogalmazható élményeket mutatta be, melyekben a hoz­zánk látogatott bosnyák, hor­vátit és szerb gyerekeknek volt részük a magyarországi csalá­doknál. A néző átélhette azt az iz­galmat, ahogyan a vendéglátó szülők és gyermekeik várták a messziről jött, sokat szenvedett árva, félárva kislányokat és fiú­kat, amilyen gonddal tervezték programjukat. Volt, aki legszí­vesebben mindhárom nációból hazavitt volna egy-egy kis kép­viselőt, hogy legalább a romlat­lan gyermeki lelkek találjanak egymásra, s a másikban ne az ellenséget lássák. Olyan jelent­kező is akadt, akinek nincs gye­reke, s ily módon, akart néhány napnyi örömet okozni nemcsak a vendégnek, hanem magának is. Ki tagadhatná, hogy az önző- ség e megnyilvánulása tiszte­letre méltó és igencsak köve­tendő. Torokszorító volt látni, aho­gyan a kis jövevények birtokba vették átmeneti otthonukat, ahogyan - vérmérsékletük sze­rint - ismerkedtek, barátkoztak, szórakoztak. Az egyik család­ban még a mama szót sem használták, hogy ne fájjon az édesanyját elvesztett vendég kislány szíve. Ennél csak a bú­csú percei voltak meghatóbbak. A magyar felnőttek és gyerekek fátyolos szemmel néztek a távo­lodó buszok után és sokan meg­fogadták, hogy e találkozásnak folytatása lesz ... Egy szülő találóan jegyezte meg, hogy e filmet el kellene küldeni a hadban álló felek fő­vezéreinek, hogy lássák, ho­gyan akarnak élni a gyerekek. Nyugodtan mellé lehetne tenni a Kapcsolatok legfrissebb kópiáját is, amely a Pápán ren­dezett nemzetközi játéknapok­ról szólt. Ebből is kiderült, hogy a gyerekek semmit nem akarnak jobban, mint a békét, hiszen ját­szani sem lehet fegyverropo­gásban ....- csongrády ­Új pápai enciklika: „Az igazság 99 ragyogása (FEB) A Szentatya terjedel­mes körlevéllel fordult a katoli­kus püspökökhöz, amelyben ki­fejti az egyház erkölcsi tanítá­sának alaptételeit. II. János Pál már 1987 augusztusában beje­lentette, hogy e témakörben en- ciklikát kíván kiadni, s hatéves alapos munka után most nyilvá­nosságra hozták „Az igazság ragyogása” (Veritatis Splendor) című dokumentumot, melyben a pápa kijelenti: „Az egyház kétezer év óta változatlan erköl­csi követelményrendszere olyan „megingathatatlan fundamen­tum”, amelyre az emberek bé­kés és demokratikus együttélése épül. A krisztusi üzenet lényege abban foglalható össze, hogy az emberi szabadság e tőlünk füg­getlen erkölcsi igazságok felis­merésében rejlik. ” II. János Pál közel kétszáz oldalas eszmefuttatása kitér a keresztény erkölcsi tanítás nap­jainkban tapasztalható helytelen értelmezésére, amely például a fogamzásgátlást, a házasság­előtti nemi életet, a homoszexu­ális kapcsolatot vagy a mester­séges megtermékenyítést meg­engedhetőnek tartja, holott mindez az egyház „egészséges tanításával összeegyeztethetet­len”. „Az igazság ragyogása” mindamellett nem lép fel a té­vedhetetlenség igényével, jólle­het a pápa véleménye változat­lan: a püspökök kötelesek szi­gorúan ellenőrizni a hittörténet­tel és az egyház eszméinek fel­dolgozásával foglalkozó teoló­gusok tevékenységét. Az encik­lika félreérthetetlenül céloz arra, hogy az egyház tanításától eltérő nézeteket vallóknak fel kell ajánlani távozásukat. Megfigyelők szerint a pápa engesztelhetetlensége az „egész­séges tanok” bírálóival szemben szinte egyenértékű azzal, mintha nem mondott volna le a tévedhe­tetlenség dogmájáról. A négy tanítvány A Somoskőújfalui Általános Iskola ún. Alsó Galériájában a na­pokban nyílt meg az a kiállítás, amely Kiss György, Molnár Zol­tán, Molnár Péter és Tomka István alkotásaiból ad válogatást. A kiállító négy fiatalember az intézményben kezdte tanulmányait és Földi Péter festőművész tanítványaként indult el pályáján. Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha nem veszíted el a fejedet, miközben a többiek elveszítik, akkor nem érted a problémát.” (Evans törvénye Murphy törvénykönyvéből) Felrúgott törvény. Elisme­rem: a fenti mottónál sokkal időszerűbb lett volna a követ­kező: „Az államigazgatás kor­rupcióiról mindig múlt időben tudósítanak.” (A Water- gate-elv, ugyancsak Murphy törvénykönyvéből.) Ugyanezt tette a magyar gazdaságpoli­tika Darnyi Tamása (akinek, mint tudjuk, csak az üldözői változnak, ő maga azonban fo­lyamatosan a csúcson van). Lengyel László politológus — hiszen róla van szó - szintén múlt időben említette az állam- igazgatás korrupcióit, de csak „félmúltban”, hiszen az általa bírálni merészelt rendszer még hatalmon van. A vélemény­nyilvánítási szabadság után most az értelmezési szabadság ideje jött el. Lengyelt ugyanis nem ítélték el, s már az ORFK berkeiből is hangzottak el olyan kijelentések, melyek sze­rint vannak adatok a szervezett bűnözés beépülésére a politikai szférába. Igaz, az emlékezetes Boross Pétertől származó par­lamenti félmondat cáfolta: („ ... nincsenek egyértelmű bizonyítékok a szervezett bű­nözés beépülésére a magyar politikába). A „volt, vagy nem volt?” kérdésére talán csak a jóval későbbi jövő adhat vá­laszt. Költség(el)vetés. Bevallom: én már nem is mertem remélni, hogy valaha is bevallják: a so­ron következő esztendőben ne számítsunk gazdasági növeke­désre. Vége az ábrándoknak: az eredeti, 249,9 helyett ma már 350 milliárdra tervezik a hi­ányt. Eszerint az eddigi terve­ket mégis elszabták, bár ezt a Szabók (a pénzügyes Iván, a földművelésügyi János, és a privatizációért felelős, tárca nélküli Tamás - nem tévesz­tendők össze a három szegény szabólegénnyel) mindvégig ta­gadták. A magam részéről ve­szettül kíváncsi vagyok, mit szólnak a csekélyke 100 milli­árdos többlethiányhoz azok, akik mindezt finanszírozzák majd. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokon az em­lített szervezetek a 250 milliár­dos plafonhoz ragaszkodtak. A költségvetési vita megint jó „brahi” lesz az Egyre Kevésbé Tisztelt Házban. Legyünk tagok! Ahogyan a dolgok jelenleg állnak, szerin­tem a NATO-nak előbb-utóbb be kell fogadnia hazánkat is, de nem azért, hogy az oroszoktól védjen meg. Nekünk jelenleg önmagunktól kell leginkább tartani... Balázs József Megmérettetés előtt Bátonyterenye. Az állami zeneiskolapövendékei, - László Dalma és Veres Gabriella - az országos gordonkaverseny miskolci selej­tezőjére készülnek. A tanítványokat zongorán kíséri Gazsi Éva zenetanár. Kun Királv József felvétele „Földmérő nap 99 Salgótarján. A Magyar Föld­mérési, Térképészeti és Távér­zékelési Társaság Nógrád Me­gyei Csoportja „Földmérő nap”-ot rendez a MTESZ szék­házában október 15-én, pénte­ken. Délelőtt 10 órakor Zsám- boki Sándor, a Földművelésü­gyi Minisztérium földügyi és térképészeti főosztályának ve­zetője tart nyitóelőadást a föld­mérés és földügy időszerű kér­déseiről, a jövő feladatairól. A délelőtti előadások keretében Nógrád megye ezzel kapcsola­tos helyzetét Bartos István, a Nógrád Megyei Földhivatal ve­zetője ismerteti. Szó lesz még többek között a Phare-program végrehajtásáról, bemutatják a nagypontosságú elektronikus helymeghatározó rendszert. Kórusmuzsika Balassagyarmat. A Buda­pesti Akadémiai Kórustársaság október 17-én, vasárnap délután 3 órától a Rózsavölgy Márk Ze­neiskolában ad koncertet. Mű­sorukban számos, a reneszánsz­tól napjainkig hallható darab - például Kodály Jézus és a ku- fárok című műve, valamint Bárdos Lajos Első magyar nép­dalrapszódiája - hangzik fel. Az énekkar október végén Spa­nyolországban, egy nemzetközi kórusversenyen vesz részt, előtte az Ipoly-parti városban mutatják be a nyugat-európai vendégszereplésre szánt prog­ramjukat. A kórust Hollerung Gábor vezényli. Vállalkozásbarát bankpolitika? Háromszázaléknyi kamatot fizet a bank annak a vállalkozó­nak a pénzére, aki nála merész­kedik csekkszámlát nyitni: ti- zedrésze körül, mint amennyiért pénzt kínál a vállalkozás kezdeti buktatóihoz. Barátom szavaival élve, kinyílik az ember zsebében a rúgóskés! A fiú vállalkozni akar. Mun­kahelye megszűnt, s hogy a se­gélynek is vége szakadt, valamit tennie kellett.Az édesapja bőr­díszműves volt, ráhagyomá- nyozta a felszerelést. - Ért is persze hozzá, ügyes kezű gye­rekről van szó - úgy gondolta, belevág. Igen ám, csakhogy az adóhi­vatal, amelyikhez a legelsők kö­zött kellett jelentkeznie, rögtön a csekkszámlaszámot kérdezte: másként nem foglalkozik a de­likvenssel. Ha nem, hát nem! Az ügyfél elballag a bankba - van belőlük jó néhány - s amelyik­nek neve legszimpatikusabb, be­tér hozzá. Meg is érdemli, ha ennyire balga, hogy hagyja magát meg­koppasztani! A bank ugyanis kereken egy ezrest kér - csak azért, hogy megnyissa a csekk­számlát. Munkadíj, vagy illeték­ként, bánom is én, minek nevez­zük. A pár perces procedúra, meg a szükséges adminisztráció ellentételeképpen. Háromszáz forintot nyomtat­ványokra, s újabb másfél ezret kérnek, ha ez is meg van, bár ez utóbbi végül is az ügyfélé ma­rad: ez lesz a számla nyitóösz- szege. Csakhogy - mondja ne­kem a barátom — ezt is le kellett szurkolnom, anélkül, hogy bár­miféle hasznát láttam volna. S ha a kedves olvasó azt gon­dolja, hogy ezzel leáldozott a bankhiénák napja, jókorát té­ved: az igazi meglepetés ugyanis csak most ütötte hókon bőrdíszműves vállalkozóvá elő­lépett barátomat: mert hogy bankja - így mondják a nálunk sokkal fejlettebb Nyugaton, aminek majrflolására olyan na­gyon törekszünk ebben a fene­kényes jódolgunkban - másfél ezer forintot számol fel a nyitás napjától kezdve minden ne­gyedévben - azért a tényért, hogy kezeli barátom csekkszám­láját.- Azt az alig pár forintot, ami megfordul rajta - mosolyog kín­jában szegény fiú - hisz kész­pénzben fizet ma már mindenki. Nincs hitele az átutalgatások- nak. Mindegy, a bank azt a keve­set is használja - s ezt már én teszem hozzá. Tessék kérem, számolni! Ne­gyedévenként másfélezer, az havi ötszáz, naponta 17 forint az egyik, s a bent lévő összeg után kifizetni kegyeskedett 3 %- os kamat a másik oldalon. Ki érti ezt? És beszélünk a vállal­kozásbarát politikáról. A becsü­letesen vállalkozni akaró persze nem tudja kivédeni a dolgot: egyfelől kötelezik rá, hogy ügy­fél legyen, másfelől meg megfe­jik, megkopasztják. Mi más ez kérem, ha nem ál­lamilag intézményesített közön­séges rablás? Hubai Grúber Miklós Minden iftegyéből várják a pályázatokat Kifizetik a környezetvédelmi szakértőket- az önkormányzatok helyett (FEB) A Környezetünkért Egyesület tavaly kezdte meg a ha­sonló nevű sorsjegy árusítását azzal a nem titkolt céllal, hogy a köz javát szolgálja vele. Nevezetesen: a befolyó összegeket egy alapítvány számlájára utalja, s ebből támogatja a kistelepülések környezetvédelmi beruházásait.- Milyen segítséget jelent az önkormányzatoknak az egyesü­let kezdeményezése? - kérdez­tük dr. Scholz Tamás elnököt. Szakértői segítség- A kistelepüléseken min­dennapi gond a hulladékok el­helyezése, a szennyvíz elveze­tése. Az ilyen problémák meg­oldásához főként szakértői se­gítséget nyújtunk.Ez igen jelen­tős azokon a településeken, amelyek önkormányzatának nincs önálló műszaki osztálya, így bármilyen megoldás előké­szítéséhez külső szakértőt kell felkérnie. Az alapítványunk ré­vén az általunk megbízott szak­ember végzi el ezt a feladatot, a tiszteletdíját természetesen az alapítvány fizeti. Szakértőink a későbbiekben a beruházási ten­derek kiírásában, a beérkező pá­lyázatok értékelésében is segí­tenek. Sőt - mivel legtöbbször a megvalósításhoz szükséges, pénz sem áll az önkormányza­tok rendelkezésére - az esetle­ges állami támogatásra benyúj­tandó pályázatok elkészítését is magunkra vállaljuk.- Ahhoz, hogy valamennyi je­lentkező igényét kielégítsék, fe­neketlen pénzesládára volna szükségük.-Természetesen ilyennel mi sem rendelkezünk. Csak annyi pénzből gazdálkodhatunk, amennyi a sorsjegyek eladásá­ból befolyik. Nagy könnyebb­ség azonban, hogy a Pénzügy­minisztérium nemrégiben kö­zérdekű célúnak minősítette a sorsjegyet és mentesítette a já­tékadó fizetése alól. Ez a döntés lehetővé teszi számunkra, hogy az eddiginél több önkormányzatot részesít­sünk támogatásban. Előnyben a közös kérelmek- Kik számíthatnak pályáza­tuk kedvező elbírálására?-Mint mondtam, elsősorban azok az önkormányzatok, ame­lyeknek nincs műszaki osztá­lyuk. Ezenkívül csak azokra a beruházásokra fogadunk el pá­lyázatokat, amelyek még nem kezdődtek el. Előnyben vannak azok a kérelmek, amelyeket több önkormányzat közösen nyújt be, hiszen így egy beruhá­zással több emberen segíthe­tünk. Eddig 65 pályázat érkezett be, amelyből harminckettőt fo­gadtunk el. Az első körben sze­retnénk minden megyéből leg­alább egy önkormányzatot nyer­tesnek hirdetni. Eddig tíz me­gyéből érkeztek pályázatok, el­sősorban szilárd és folyékony hulladéklerakó létesítésére, csa­tornarendszer építésére, illetve szelektív hulladékgyűjtés meg­oldására. Domi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents