Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04-05 / 206. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 4-5., szombat-vasárnap Egy film ünnepe Harminc éves a Kó/.sas/.ín párduc első Hímje. A főszereplő Peter Sellers már nem ünnepelhette az évfordulót, de ott volt Blake Edwards rendező és a Him zeneszerzője, Blake Edwards is. Ők jelentették be a nyolcadik Rózsaszín párduc folytatás. A címe: A rózsaszín párduc fia. Fotó: FEB „Elefántnászok” a gyógyszeriparban Jelentős mozgás van a legnagyobb gyógyszercégek piacán: „elefántnászok” születnek, szoros szálakkal kapcsolódnak egymáshoz az óriások. Ami nyilván megnehezíti a kívülállók dolgát: alighanem a magyar gyógyszeriparét is. A legfontosabbnak az látszik, hogy megalakult a Warner Wellcome Consumer Health Products, az amerikai Warner Lambert és a brit Wellcome konszern közös vállalata. A Warner Lambert „leágazott” a brit Glaxo irányába is: a közös vállalkozásoktól évi 140 milliárd (!) forintnak megfelelő forgalmat várnak. A világon listavezető amerikai Merck gyakorlatilag pedig megszerezte a Medco Cpntainment-et, az Egyesült Államok elsőszámú gyógyszer-csomagküldő szolgálatát. Milyen következményekkel járhat mindez arra, aki valamilyen medicinát keres a nemzetközi piacon? Az amerikai cégek már jelezték: főként a nem vényköteles gyógyszerek gyártására és fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Az Egyesült Államokban ez jelenti ugyanis számukra a „gyors pénzt”: a rászoruló azonnal fizet, nem kell várni a társadalombiztosítás vagy más intézmények hosszantartó térítéseire. Állami szempontból sem tartják mindegynek, hogy csökkenthetik-e a hozzájárulás mértékét, vagy sem. Az egyesült vagy együttműködő gyógyszeripari óriások pedig arra hivatkoznak, hogy a késedelem nélkül folyósított pénzek lehetővé teszik a gyógyszerpiacok stabilizálódását, a korábbinál jelentősebb összegeket fordíthatnak beruházásokra, kutatásokra, az új, hatásosabb készítmények kikísérletezésére s kifejlesztésére. Ez pedig - állítják - a gyógyszerfogyasztó érdeke, s az esetleges többletköltségek mindenképpen visszatérülnek. A magyar gyógyszergyárak és az új vállalkozások máris bejelentették: az eddiginél erőteljesebben megcélozzák az egész európai piacot. Ez beleszólhat a magyar gyógyszeripar, mint a gyógyszervásárlók életébe. Óvatlanságán bukott meg a bostoni fantom Rendelkezésre állt az ujjlenyomata, de az nem szerepelt semmifajta nyilvántartásban. Adva volt a rendőrség által is használt fantázianeve: a bostoni fantom. Minden más területen azonban a sötétben tapogatóztak, s tizenkilenc esztendőn át hiába hajszolták. A rendkívül ügyes, valóban „láthatatlan” besurranó tolvaj, nyilván előzetes terepszemle után a bostoni elővárosok egyedülálló házait fosztogatta, éjszaka vagy a hajnali órákban hajtotta végre akcióit. Soha senkit nem ébresztett fel a mélyen alvó háziak közül, kerülte az olyan épületeket, ahol kutyát tartottak, s mire az áldozatok felébredtek, már hetedhét határon túl járt. Időnként néhány hónapos szünet következett, azután folytatta: összesen százötvennél több betörés terheli a számláját s mintegy 800 ezer dollár értékben szedett össze készpénzt, értéktárgyakat, kisebb berendezéseket. Gyakran a háziakkal „hivatta” meg magát a szállításra is, a lopott holmikkal azok gépkocsiján távozott. De autókra különben nem „utazott”, azokat rövidesen úton- útfélen megtalálták. Végül saját óvatlansága buktatta meg. Talán már maga is elhitte, hogy mindent képes megúszni, így könnyelműskö- dött. A rendőrségnek feltűnt, hogy több elkötött kocsit Bostonnak ugyanabban az utcájában találtak meg. Elkezdték figyelni a környéket s így kattant a bilincs Ramon Torres, 42 éves munkanélküli kőműves csuklóján. Egyébként nem nagyon törte magát a munka után: huszonhárom éves korától bűnözésből élt. Elfogása pedig olyan volt, mintha egy televíziós film elevenedett volna meg: a fantom először kitépte magát a rendőrök karjaiból, átugrott egy kerítésen, s végül egy garázs tetején érték utói. A lakásán tartott házkutatás során nyolc, különböző nevekre kiállított, de Torres fényképével ellátott jogosítványt találtak. A fantom egyelőre hallgat a hamis okmányokról. A hatóságokban viszont feltámadt a jogos gyanú: amikor a bostoni elővárosokban néhány hónapos szünetek voltak, Torres másutt garázdálkodott. Egy éj 165 font A kereskedők új trükkökhöz folyamodtak A drog új földrajza Nagylaknál kamionban, hagyma alatt utazott a heroin, Rostockban hajófenéken, banánosládák rejtekében a kokain. Nemcsak a Dél-Amerikából érkező Rio Frio banángőzösön volt eredményes a különlegesen kiképzett kábitószerkereső kutya, hanem több más, hasonló fogásra is szert tettek a vámhatóságok különböző keleti-tengeri kikötővárosokban. Ma is létezik az elegáns világjárók szűk nemzetközi kasztja, amelynek tagjai többet igényelnek másoknál és azt meg is tudják fizetni. Az ő számukra hozták létre a hotelláncok „zázslóshajóikat”: az Intercontinental a washintoni Willard-ot és a cannesi Carl- tont; a Sheraton a San Fran- cisco-i Palacet, Hiltonék pedig a legdrágább gyöngyszemet, a londoni Langham-ot. A londoni West Enden 1865- ben megnyitott palota a viktoriánus idők egyik szenzációja volt. Szökőkutak, kincset érő szőnyegek, mahagóni bútorok, minden szigorúan a palota „monogramjával” (LH, vagyis Langham Hotel, ez volt a szálloda. És ez ma is. 1986-ban szerezték meg Hiltonék, és most 150 millió font költséggel a West Enden újra felizzott a régi fény. 385 szoba és 48 lakosztály várja a vendégeket: a legolcsóbb szoba 165 font egy éjszakára. A pálmakertben, ahol nemrég a Vitray-műsorban látott író-nagyasszony, Barbara Cartland ült, valamikor csak tehát szolgáltak fel, ma már kávét is rendelhet a vendég. Van, aki gyakran betegeskedik, s nem tud kilábalni a náthából. Nem egyszer fejfájással ébred, betelefonál, hogy otthon marad, olvas az ágyban, méri a lázát, tévét néz, édességet majszol. Már iskolás korában is az ágy volt a menedék, ürügy, hogy megússza a feleltetést. Majd egy szép napon előléptetik, több a pénz, több a felelősség, sok a túlóra, az utazás. Es valami megváltozik: immár nem betegeskedik, diéta Az elmúlt évtizedekben két ,.klasszikus útvonal” alakult ki a mindinkább terebélyesedő nemzetközi kábítószerkereskedelemben. A főként Bolíviában, Kolumbiában és Peruban előállított kokain Mexikón s a bahamai tranzitállomáson átjutott az Egyesült Államokba, illetve Nyugat-Európába, ám volt egy Nigérián át vezető kerülőút is. Az arany háromszög - Burma, Thaiföld és Laosz - ellenőrizhetetlen, őserdős vidékéről származó nyersópium, valamint annak heroinná finomított formája elsősorban bejrúti átmenő forgalommal jutott tovább a francia és a „pizza” kapcsolathoz, Marseille-be és Szicíliába. De igénybe vették Törökországtól Jugoszláviáig a balkáni járatot is. A világpolitika eseményei azonban rendszeresen átrajzolják a drogföldrajzot. A libanoni polgárháború, a volt Jugoszlánélkül is a súlyánál van, abbahagyja a dohányzást, rendszeresen tornázik, és egész télen át elkerüli a meghűlés. Az amerikai egészségügyi statisztikai központ széles körű kutatást végzett a munka és az egészség kapcsolatának felderítésére. Ennek részeként Giorgio Piccinino, egy milánói kutatóintézet e témával foglalkozó pszichológusa így fogalmaz: „A munka meghatározza személyi kapcsolatainkat, befolyásolja via jelenlegi állapotai, a Szovjetunió szétesése, az egykori szocialista országok drákói határőrizeti rendszabályainak eltűnése sok mindent módosított. A legnagyobb heroinexportőr Pakisztán lett (ez természetesen nem hivatalos kivitelt jelent), az arany háromszögből, valamint Afganisztánból érkező szállítmányok továbbításával. Ezek részben Törökországon, részben a FÁK országokon át jutnak tovább; az utóbbiaknak, főként Tádzsikisztánnak saját drogtermelése is van. A balkáni útvonal ma Bulgárián, Románián, Magyarországon át vezet Ausztria, illetve Szlovákia, Csehország és Németország felé (az embargós délszláv térségben túl nagy az ellenőrzés). S legújabban mind nagyobb szerepet kap a balti útvonal, Lengyelországon, Litvánián, Észtországon és Lettországon keresztül, a volt keletnémet területekre. A herotársadalmi imázsunkat, de mindenekelőtt az önbecsülés felmérésének nélkülözhetetlen eszköze." Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja igazán érvényesíteni a képességeit, ha nem jók a kapcsolatai a munkatársaival, nincsenek sikerélményei, amelyek feldobják, akkor többnyire a pszichoszomatikus betegségekbe menekül: ilyenek a migrén, a gerincfájdalmak, a fekély. Az amerikai kutatóintézet inszállítók mellett a kokainmaffiát is mind inkább érdekli ez a térség: erre vall, hogy az idén több kokaint foglaltak le Rostockban, mint a hagyományos érkezőhelynek számító Hamburgban. A térképeken szereplő új és még újabb bejegyzések bizonyítják, hogy milyen nagy szükség van az egyes országok határőrizeti és vámszerveinek erősítésére, a nemzetközi e- gyüttmüködésre. Waigel német pénzügyminiszter kijelentése szerint minden eszközt igénybe kell venni a kábitó- szermaffiával szemben, ezért - az általános takarékosság ellenére - Németországban 600 vámhivatalnokkal, 2820 határőrrel s 450 drogkutyával erősítik a határállomásokat. Ezeken tavaly különben 1143 kilogramm heroint, 1025 kilogramm kokaint, 2395 kilogramm hasist és 7617 kilogramm marijuanát foglaltak le. Milyen mennyiség jutott mégis át - arról nincs adat. Mint ahogy nincs - a sikeres „kapások” ellenére - a magyar határátkelők „drogáteresztő” forgalmáról sem. szerint az örömmel végzett munka „pozitív hatással van a személyiségre, segíti az embert abban, hogy jobb legyen és törődjék az egészségével". Tehát: minél nagyobb a teljesítmény, annál kevesebb a táppénzen töltött napok száma. Természetesen itt is óvakodni kell a túlzásoktól, hiszen vannak a munkának valóságos megszállottjai, a stressz rabszolgái: nekik mindenképpen időt kell szakítaniuk arra, hogy sportoljanak, mérsékelni kell a dohányzásukat, a szerény ebédhez csak ásványvizet szabad fogyasztaniuk. Igaz, vannak olyan szakmák, ahol az egyhangúság és az unalom veszélye fenyeget, de még itt is mód van arra, hogy az ember örömmel megbízatását. A gyógyulás titka: öröm a munkában Mitikus eredetű keresztek hegye Litvániában, a mitikus eredetű keresztek hegyén a legenda szerint a litván ősök öngyilkosságot követtek el, mert elvesztettek egy csatát. Erre az ellenség a monda szerint úgy megdöbbent, hogy kivonult az országból. A Domatához közeli falu szélén a maiak állították a kereszteket, tisztelegve ezzel őseiknek. Fotó: Ferenczy-Europress Tréfáról szakadtak Arabok legyünk, vagy szabadok? - kérdezi Clinton elnök a világtól. Hamarosan megint elhagyunk egy antalító évet. Kis lak áll a nagy Duna partján. Ó, mi drága e lakocska, népem! A rendőrség tehetetlen: zsong a kétes hírű kocsma forró rummal. A magyar kormány forr. Fórummal. Felteszi-e ím-re a pontot Pozsgai vezér, aki megkerülte a Horn-fokot) Polgári mozgalom a köztársaságért. Köztársasági mozgalom a polgárságért. Mozgalmi polgárság, polgári mozgalomért. Végül az egyiknek be kell jönnie! Azért a legjobb egy cent rum. Elégtétel?? Salgótarján, Mosonmagyaróvár, Kossuth Lajos tér, Gyula. Miskolc, Ózd, Hódmezővásárhely, Tatabánya, Eger... Elvtársak, elég tétel?! Tönkrement lap: Kolumnyista. Nyugdíj-kiegészítés: Nyugi-díj. Pénzügyi helyzetünk: Kupa-fordulót követően is Rab-ár. Bar-átok: Orgyán Viktor, Torbán József. Szerencsepénz: Antal(l)izmán. Magyar közlekedés: prolibusz. Magyar átok: kibontakozás. .. .S így szól a Polip szeretettel: ölellek. Horváth János
