Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04-05 / 206. szám

6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 4-5., szombat-vasárnap Egy film ünnepe Harminc éves a Kó/.sas/.ín párduc első Hímje. A főszereplő Peter Sellers már nem ünnepelhette az évfordulót, de ott volt Blake Edwards rendező és a Him zeneszerzője, Blake Edwards is. Ők je­lentették be a nyolcadik Rózsaszín párduc folytatás. A címe: A rózsaszín párduc fia. Fotó: FEB „Elefántnászok” a gyógyszeriparban Jelentős mozgás van a legna­gyobb gyógyszercégek piacán: „elefántnászok” születnek, szo­ros szálakkal kapcsolódnak egymáshoz az óriások. Ami nyilván megnehezíti a kívülál­lók dolgát: alighanem a magyar gyógyszeriparét is. A legfontosabbnak az látszik, hogy megalakult a Warner Wellcome Consumer Health Products, az amerikai Warner Lambert és a brit Wellcome konszern közös vállalata. A Warner Lambert „leágazott” a brit Glaxo irányába is: a közös vállalkozásoktól évi 140 milli­árd (!) forintnak megfelelő for­galmat várnak. A világon lista­vezető amerikai Merck gyakor­latilag pedig megszerezte a Medco Cpntainment-et, az Egyesült Államok elsőszámú gyógyszer-csomagküldő szol­gálatát. Milyen következményekkel járhat mindez arra, aki vala­milyen medicinát keres a nem­zetközi piacon? Az amerikai cégek már jelezték: főként a nem vényköteles gyógyszerek gyártására és fejlesztésére he­lyezik a hangsúlyt. Az Egyesült Államokban ez jelenti ugyanis számukra a „gyors pénzt”: a rá­szoruló azonnal fizet, nem kell várni a társadalombiztosítás vagy más intézmények hosszan­tartó térítéseire. Állami szem­pontból sem tartják mindegy­nek, hogy csökkenthetik-e a hozzájárulás mértékét, vagy sem. Az egyesült vagy együtt­működő gyógyszeripari óriások pedig arra hivatkoznak, hogy a késedelem nélkül folyósított pénzek lehetővé teszik a gyógy­szerpiacok stabilizálódását, a korábbinál jelentősebb össze­geket fordíthatnak beruházá­sokra, kutatásokra, az új, hatá­sosabb készítmények kikísérle­tezésére s kifejlesztésére. Ez pedig - állítják - a gyógyszer­fogyasztó érdeke, s az esetleges többletköltségek mindenképpen visszatérülnek. A magyar gyógyszergyárak és az új vállalkozások máris be­jelentették: az eddiginél erőtel­jesebben megcélozzák az egész európai piacot. Ez beleszólhat a magyar gyógyszeripar, mint a gyógyszervásárlók életébe. Óvatlanságán bukott meg a bostoni fantom Rendelkezésre állt az ujjle­nyomata, de az nem szerepelt semmifajta nyilvántartásban. Adva volt a rendőrség által is használt fantázianeve: a bos­toni fantom. Minden más terü­leten azonban a sötétben tapo­gatóztak, s tizenkilenc eszten­dőn át hiába hajszolták. A rendkívül ügyes, valóban „lát­hatatlan” besurranó tolvaj, nyilván előzetes terepszemle után a bostoni elővárosok egyedülálló házait fosztogatta, éjszaka vagy a hajnali órákban hajtotta végre akcióit. Soha senkit nem ébresztett fel a mé­lyen alvó háziak közül, kerülte az olyan épületeket, ahol kutyát tartottak, s mire az áldozatok felébredtek, már hetedhét hatá­ron túl járt. Időnként néhány hónapos szünet következett, azután foly­tatta: összesen százötvennél több betörés terheli a számláját s mintegy 800 ezer dollár ér­tékben szedett össze készpénzt, értéktárgyakat, kisebb beren­dezéseket. Gyakran a háziakkal „hivatta” meg magát a szállí­tásra is, a lopott holmikkal azok gépkocsiján távozott. De autókra különben nem „uta­zott”, azokat rövidesen úton- útfélen megtalálták. Végül saját óvatlansága buk­tatta meg. Talán már maga is elhitte, hogy mindent képes megúszni, így könnyelműskö- dött. A rendőrségnek feltűnt, hogy több elkötött kocsit Bos­tonnak ugyanabban az utcájá­ban találtak meg. Elkezdték fi­gyelni a környéket s így kattant a bilincs Ramon Torres, 42 éves munkanélküli kőműves csuklóján. Egyébként nem na­gyon törte magát a munka után: huszonhárom éves korától bű­nözésből élt. Elfogása pedig olyan volt, mintha egy televí­ziós film elevenedett volna meg: a fantom először kitépte magát a rendőrök karjaiból, át­ugrott egy kerítésen, s végül egy garázs tetején érték utói. A lakásán tartott házkutatás során nyolc, különböző ne­vekre kiállított, de Torres fény­képével ellátott jogosítványt ta­láltak. A fantom egyelőre hall­gat a hamis okmányokról. A hatóságokban viszont feltá­madt a jogos gyanú: amikor a bostoni elővárosokban néhány hónapos szünetek voltak, Tor­res másutt garázdálkodott. Egy éj 165 font A kereskedők új trükkökhöz folyamodtak A drog új földrajza Nagylaknál kamionban, hagyma alatt utazott a heroin, Ros­tockban hajófenéken, banánosládák rejtekében a kokain. Nem­csak a Dél-Amerikából érkező Rio Frio banángőzösön volt eredményes a különlegesen kiképzett kábitószerkereső kutya, hanem több más, hasonló fogásra is szert tettek a vámhatóságok különböző keleti-tengeri kikötővárosokban. Ma is létezik az elegáns vi­lágjárók szűk nemzetközi kasztja, amelynek tagjai többet igényelnek másoknál és azt meg is tudják fizetni. Az ő számukra hozták létre a hotelláncok „zázslóshajóikat”: az Intercontinental a washintoni Willard-ot és a cannesi Carl- tont; a Sheraton a San Fran- cisco-i Palacet, Hiltonék pedig a legdrágább gyöngyszemet, a londoni Langham-ot. A londoni West Enden 1865- ben megnyitott palota a viktori­ánus idők egyik szenzációja volt. Szökőkutak, kincset érő sző­nyegek, mahagóni bútorok, minden szigorúan a palota „monogramjával” (LH, vagyis Langham Hotel, ez volt a szál­loda. És ez ma is. 1986-ban szerezték meg Hiltonék, és most 150 millió font költséggel a West Enden újra felizzott a régi fény. 385 szoba és 48 lak­osztály várja a vendégeket: a legolcsóbb szoba 165 font egy éjszakára. A pálmakertben, ahol nemrég a Vitray-műsorban lá­tott író-nagyasszony, Barbara Cartland ült, valamikor csak te­hát szolgáltak fel, ma már kávét is rendelhet a vendég. Van, aki gyakran betegeske­dik, s nem tud kilábalni a náthá­ból. Nem egyszer fejfájással éb­red, betelefonál, hogy otthon marad, olvas az ágyban, méri a lázát, tévét néz, édességet maj­szol. Már iskolás korában is az ágy volt a menedék, ürügy, hogy megússza a feleltetést. Majd egy szép napon előlép­tetik, több a pénz, több a fe­lelősség, sok a túlóra, az uta­zás. Es valami megváltozik: immár nem betegeskedik, diéta Az elmúlt évtizedekben két ,.klasszikus útvonal” alakult ki a mindinkább terebélyesedő nemzetközi kábítószerkereske­delemben. A főként Bolíviában, Kolumbiában és Peruban előál­lított kokain Mexikón s a baha­mai tranzitállomáson átjutott az Egyesült Államokba, illetve Nyugat-Európába, ám volt egy Nigérián át vezető kerülőút is. Az arany háromszög - Burma, Thaiföld és Laosz - ellenőrizhe­tetlen, őserdős vidékéről szár­mazó nyersópium, valamint an­nak heroinná finomított formája elsősorban bejrúti átmenő for­galommal jutott tovább a fran­cia és a „pizza” kapcsolathoz, Marseille-be és Szicíliába. De igénybe vették Törökországtól Jugoszláviáig a balkáni járatot is. A világpolitika eseményei azonban rendszeresen átrajzol­ják a drogföldrajzot. A libanoni polgárháború, a volt Jugoszlá­nélkül is a súlyánál van, abba­hagyja a dohányzást, rendszere­sen tornázik, és egész télen át elkerüli a meghűlés. Az amerikai egészségügyi statisztikai központ széles körű kutatást végzett a munka és az egészség kapcsolatának felderí­tésére. Ennek részeként Giorgio Piccinino, egy milánói kutatóin­tézet e témával foglalkozó pszi­chológusa így fogalmaz: „A munka meghatározza személyi kapcsolatainkat, befolyásolja via jelenlegi állapotai, a Szovje­tunió szétesése, az egykori szo­cialista országok drákói határő­rizeti rendszabályainak eltűnése sok mindent módosított. A leg­nagyobb heroinexportőr Pakisz­tán lett (ez természetesen nem hivatalos kivitelt jelent), az arany háromszögből, valamint Afganisztánból érkező szállít­mányok továbbításával. Ezek részben Törökországon, rész­ben a FÁK országokon át jutnak tovább; az utóbbiaknak, főként Tádzsikisztánnak saját drogter­melése is van. A balkáni útvo­nal ma Bulgárián, Románián, Magyarországon át vezet Auszt­ria, illetve Szlovákia, Csehor­szág és Németország felé (az embargós délszláv térségben túl nagy az ellenőrzés). S legújab­ban mind nagyobb szerepet kap a balti útvonal, Lengyelorszá­gon, Litvánián, Észtországon és Lettországon keresztül, a volt keletnémet területekre. A hero­társadalmi imázsunkat, de min­denekelőtt az önbecsülés felmé­résének nélkülözhetetlen esz­köze." Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja igazán érvényesíteni a ké­pességeit, ha nem jók a kapcso­latai a munkatársaival, nincse­nek sikerélményei, amelyek feldobják, akkor többnyire a pszichoszomatikus betegsé­gekbe menekül: ilyenek a mig­rén, a gerincfájdalmak, a fekély. Az amerikai kutatóintézet inszállítók mellett a kokain­maffiát is mind inkább érdekli ez a térség: erre vall, hogy az idén több kokaint foglaltak le Rostockban, mint a hagyomá­nyos érkezőhelynek számító Hamburgban. A térképeken szereplő új és még újabb bejegyzések bizo­nyítják, hogy milyen nagy szükség van az egyes országok határőrizeti és vámszerveinek erősítésére, a nemzetközi e- gyüttmüködésre. Waigel né­met pénzügyminiszter kijelen­tése szerint minden eszközt igénybe kell venni a kábitó- szermaffiával szemben, ezért - az általános takarékosság elle­nére - Németországban 600 vámhivatalnokkal, 2820 hatá­rőrrel s 450 drogkutyával erősí­tik a határállomásokat. Ezeken tavaly különben 1143 kilo­gramm heroint, 1025 kilo­gramm kokaint, 2395 kilo­gramm hasist és 7617 kilo­gramm marijuanát foglaltak le. Milyen mennyiség jutott mégis át - arról nincs adat. Mint ahogy nincs - a sikeres „kapá­sok” ellenére - a magyar hatá­rátkelők „drogáteresztő” for­galmáról sem. szerint az örömmel végzett munka „pozitív hatással van a személyiségre, segíti az embert abban, hogy jobb legyen és tö­rődjék az egészségével". Tehát: minél nagyobb a teljesítmény, annál kevesebb a táppénzen töl­tött napok száma. Természete­sen itt is óvakodni kell a túlzá­soktól, hiszen vannak a munká­nak valóságos megszállottjai, a stressz rabszolgái: nekik min­denképpen időt kell szakítaniuk arra, hogy sportoljanak, mérsé­kelni kell a dohányzásukat, a szerény ebédhez csak ásványvi­zet szabad fogyasztaniuk. Igaz, vannak olyan szakmák, ahol az egyhangúság és az una­lom veszélye fenyeget, de még itt is mód van arra, hogy az em­ber örömmel megbízatását. A gyógyulás titka: öröm a munkában Mitikus eredetű keresztek hegye Litvániában, a mitikus eredetű keresztek hegyén a legenda szerint a litván ősök öngyilkosságot követtek el, mert elvesztettek egy csa­tát. Erre az ellenség a monda szerint úgy megdöbbent, hogy kivonult az országból. A Domatához közeli falu szélén a maiak állították a kereszteket, tisztelegve ezzel őseiknek. Fotó: Ferenczy-Europress Tréfáról szakadtak Arabok legyünk, vagy szabadok? - kérdezi Clinton elnök a világtól. Hamarosan megint elhagyunk egy antalító évet. Kis lak áll a nagy Duna partján. Ó, mi drága e lakocska, né­pem! A rendőrség tehetetlen: zsong a kétes hírű kocsma forró rummal. A magyar kormány forr. Fórummal. Felteszi-e ím-re a pontot Pozsgai vezér, aki megkerülte a Horn-fokot) Polgári mozgalom a köztársaságért. Köztársasági mozgalom a polgárságért. Mozgalmi polgárság, polgári mozgalomért. Végül az egyiknek be kell jönnie! Azért a legjobb egy cent rum. Elégtétel?? Salgótarján, Mosonmagyaróvár, Kossuth Lajos tér, Gyula. Miskolc, Ózd, Hódmezővásárhely, Tatabánya, Eger... Elvtársak, elég tétel?! Tönkrement lap: Kolumnyista. Nyugdíj-kiegészítés: Nyugi-díj. Pénzügyi helyzetünk: Kupa-fordulót követően is Rab-ár. Bar-átok: Orgyán Viktor, Torbán József. Szerencsepénz: Antal(l)izmán. Magyar közlekedés: prolibusz. Magyar átok: kibontakozás. .. .S így szól a Polip szeretettel: ölellek. Horváth János

Next

/
Thumbnails
Contents