Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám

i 8 ÉG- ÍGÉRŐ 1993. szeptember 30., csütörtök Van-e ma szükség tehetségekre? Az előző rendszerben is vita­tott téma volt a tehetségek fel­karolása, annak ellenére, hogy ez akkor sem sikerült úgy, ahogy kellett volna, de legalább országos szinten foglalkoztak vele. A genetikai véletlenszerű­ségek folytán manapság is szü­letnek gazdag képességekkel megáldott emberek, de sajnos ezzel nem foglalkozik senki, túlságosan elfoglaljuk magun­kat a múlt rehabilitációjával, kárpótlással, miegymással, mert visszanézni még tudunk, előre már nem. A tervutasításos rendszerben természetes volt az, hogy az is­kolákat is központi vezérfona­lakra fűzték fel - és könyvtárnyi irodalma van már annak, hogy a látszólagos egységesség hogyan hatott a lefelé nivellálódás irá­nyába. Ma meg már hovatovább ott tartunk, hogy iskoláink nem felelnek meg annak az alap­funkciónak, amiért létrejöttek. Azaz a többprofilúvá válás so­rán veszendőben van a profil. Magyarázhatjuk ezt sok min­dennel, de azt hiszem, a magya­rázatoknál sokkal fontosabb megtalálni azokat az utakat és módokat, ahogyan és amelyek­kel a kialakult helyzetben vál­toztatni lehet. És úgy vélem, hogy ennek a változtatásnak megkerülhetetlen alapfeltétele az, hogy teret nyerjen a másság elfogadása az iskolákban is. Noha a demokratikus társadal­makban ez alapelv, sajnos mi még ettől túl messze állunk. Úgy vélem a mai magyar iskola nincsen felkészülve arra, hogy elfogadja a másságot, akár a gyermekekben, akár a pedagó­gusokban. Átlagot átlagosan oktat és nevel. Nem ártana már eszmét cserélni arról is, mit lehetne és kellene tenni azért, hogy erő­södjön az iskola és a pedagógus szakmai kompetenciája - ami nélkül, például a tehetségneve­lés is csak vágyálom marad. Hogyan lehetne visszaállítani a pedagógus és az iskola tekinté­lyét, a tudás becsületét? Azt az állítást, hogy az okta­tás színvonalát végső soron az oktatók színvonala határozza meg, a szakemberek és a laiku­sok általában elfogadják. Haj­lamosak vagyunk ezt leginkább úgy értelmezni, hogy akkor te­Humor a „seregből” A híradósoknál a javító­műhelyben így szólt az egyik újonc a parancsnokához: — Őrmester úr! Legyen szí­ves, fogja meg ezt a két veze­téket.-Rendben van,fogom.-Akkor jó. Ezek szerint a 3000 volt a másik két vezeték­ben megy. * * * A laktanyában az egyik század új parancsnokot ka­pott, aki egy csapással akart véget vetni a kiképző altisztek válogatott durvaságainak. Ezekben elől járt a szolgálat- vezető őrmester, s a parancs­nok így próbált a lelkére be­szélni:- Majd meglátja, hogy szép szóval is menni fog a dolog. Az állatkerti neveket nem tű­röm tovább! Egy—két nap elteltével új szóhasználat költözött a gya­korlótérre. A katonák nem akartak hinni a fülüknek, amikor az állandó szitkok he­lyett ilyeneket hallottak: — Angyalkáim, ez nem fegyverfogás! . . . Kovács, te, te rózsabimbó, húzd fel a jobb válladat. . . Slezsák, Kiss, Szabó, ne álljatok úgy, mint a kókadozó gyöngyvirágok . . . Édes madárkáim, igyekezze­tek! . . .-Na, látja, így is lehet — nyugtázza a főhadnagy a szü­netben az új kiképző stílust. — Igenis, főhadnagy úr. De ezek az emberek most még jobban félnek tőlem.- Miért félnek?- Jelentem, azt hiszik, hogy megbolondultam. * * * A főiskolai oktatáson az ok­tató alezredes valamiért rá­förmedt az egyik tisztjelöltre:- Maga a világ legnagyobb szamara! Az érintett tisztjelölt sértő­dötten replikázott:- Alezredes úr, ön egészen megfeledkezik magáról. * * * Éleslövészet után beszél­getnek az újoncok.- Na, mit szóltok hozzá, ki­válót lőttem — mondja az egyik.-Semmi az komám - di­csekszik a másik. — Az én hat találatom egy ötcentis körben elfér. —Az is valami? — legyint a harmadik gúnyosan. — Nekem minden lövésem ugyanabba a lyukba szaladt és a hatodik lövedék még be is ragasztotta maga után a céllapot. * * * A lövészek gyakorlatán a szakaszparancsnok a roham megkezdésekor ezt kiáltotta a katonáinak:- Rohamra! Előre! Előre sólymok! A katonák felugrottak, csak egy maradt nyugodtan a fede­zékében.-Hát maga? - kérdezte a parancsnok. — Magának nem szól a parancs?- Nemr — válaszolta a ka­tona. — Én Galamb Péter va­gyok. * * * A fiatal tiszt így szól a ba­rátjához:- Jancsi, elérkezett az ideje, úgy döntöttem megnő­sülök. Eljönnél tanúnak?- Természetesen. Sohasem szoktam cserbenhagyni bará­taimat, ha valamilyen szeren­csétlenség éri őket. Horváth János Fiatalok béketüntetése hát az oktatókat kell jól kiké­pezni és ezzel a probléma meg­oldottnak is lenne tekinthető. Valójában - és kiváltképp vo­natkozik ez az értelmiségi pá­lyákra - még a kiváló képzés sem elegendő a hosszabb távú minőségi munka produkálásá­hoz. A munka folyamatában volna szükség a tudás folyama­tos aktualitására. Ehhez feltéte­leket az adott pályának és mun­kahelynek kellene biztosítania. Sajnos most ott tartunk, hogy a tárgyi felszereltségre is csak szűkös anyagiak jutnak, to­vábbképzésre nem marad pénz. A pedagógusok túlterheltek, megítélésükben sok a szubjek­tív elem, miközben a hatékony­ság igazolt, bizonyított értéke­lés szinte lehetetlen. A szakmai tevékenység megbecsülése, a meghatározott szakmai szintek megkövetelése gyengülő ten­denciát mutat. Az új próbálko­zásokhoz, a többet, jobbat aka­ráshoz, a tehetségek felfedezé­séhez, gondozásához szellemi frissesség, állóképesség szük­séges. Vajon tudja-e segíteni mun­kahelye, az iskola a pedagógust ezen a téren? Úgy tűnik, a vá­lasz eléggé elszomorító. Az is­kolának általában nincsen pénze drága lexikonokra, modem tu­dományos könyvekre, folyóira­tok előfizetésére. És az „értel­miségi lét” szempontjából nem elhanyagolható probléma az sem, hogy az iskolai jövedelem­fokozó lehetőségek szűkösek és rosszul fizetettek. Általában az iskolák szegények és kiszolgál­tatott helyzetben vannak. Ezeket a gondolatokat, me­lyek közel sem ölelik fel a kap­csolódó problémákat, azért ve­tettem fel, mert egyáltalán nem foglalkozunk egy fontos kér­déssel: van-e realitása annak, hogy iskoláink általában vál­lalni tudják a tehetségnevelést, gondozást? Tulajdonképpen azt is tisz­táznunk kellene, mik a tehetség kritériumai, mert az a gyanúm, hogy mint oly sok fogalom ese­tében, itt is arról van szó: ugyanazt mondjuk, de nem biz­tos, hogy ugyanazt értjük rajta. Aligha vitatható, hogy minden­kit meg lehet tanítani arra, amit a génjeiben magával hoz — de a madár akkor is tud repülni, ha mi azt mondjuk rá, hogy nem tud! Kazinczi Anikó A popsztár apaszerepben A londoni járókelők döbbenten figyeltek fel egy szokatlan képre, amint a színpadok sztárja Mick Jagger és ac 'ép fotómodell Jerry Hall a hétköznapi emberek életét élte. FEB-fotó Keresztény szellemben (ABC Europress) Pestszent- lőrinc-Pestimre Önkormányzat Polgármesteri Hivatala és a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium egyedi megoldású tantervi engedélyt adott a mű­ködésre. Alapfokú képzést biz­tosítanak az angol nyelvi tan­terv és a nemzeti alaptanterv alapján. Az iskola bérelt épület­ben működik. Az oktatást, neve­lést a Keresztény Iskolák Nem­zetközi Egyesülete és a Fekete Erdő Akadémia módszertani ajánlásaival végzik, a diákokat keresztény életszemléletre ne­velik. Á napi elfoglaltság 8.00-tól 15.00 óráig tart. Dél­utánonként képzőművészeti szakkör, zeneiskolai előképző és úszás egészíti ki a napi tanu­lást. Az iskola költségeit az ál­lami költségvetés, a szülők ala­pítványi hozzájárulása és az alapítványi támogatások finan­szírozzák. A pedagógia hétköznapjai Minden (tanév)kezdet nehéz (FEB) Ezekben a hetekben elsősöknek, felsősöknek bizony még szokatlanul kemény az is­kolapad. Nehezen találják a he­lyüket, fészkelődnek benne, mert a kicsiknek a „sulis”-élet újdonságaival, a nagyobbaknak a vakáció utáni akklimatizáció nehézségeivel kell megbirkóz­niuk. Ami a diákújoncokat illeti: nekik még minden nap új iz­galmakat, meglepetéseket hoz, hol kellemest, hol kellemetlent. Ebben a kritikus szakaszban ta­lán az a legjobb szülői segítség, ha - nincs segítség. Pontosab­ban ha direkt módon sem anyuka, sem apuka nem győz­ködi csemetéjét, hogy ezt így, azt úgy csináld, nem köti be he­lyette a könyveket, füzeteket, nem rakja össze másnapra a táskát. Néhány tanácsnál, egy­két útbaigazító szónál több „be­avatkozás” azzal a veszéllyel jár, hogy gyerekünk ügyetlen és önállótlan marad s a későbbiek­ben önmagára utalva nehezen találja föl magát. Az elkerülhetetlen ki- sebb-nagyobb iskolai kudar­cokra legfeljebb a szemrehá­nyás, a fejmosás legenyhébb formájával reagáljunk. A balsi­ker amúgy is bántja a kisdiákot — ha tetejébe otthon még „ügy” is lesz belőle, könnyen fölerő­södnek gátlásai, s a rossz sze­replést még rosszabbak követik. A piros pontokat, a dicsérő is­kolai jelzéseket viszont bátran fölértékelhetjük: a jó szó, a szülő öröme szinte erősítő in­jekcióként hat a kisdiákok sérü­lékeny önbizalmára. Az iskolák nagy részében ezekben a hetekben vannak a je­lentkezések a tanórán kívüli foglalkozásokra: szakkörökre, különórákra, stb. A választás gyereknek, szülőnek egyaránt nehéz. Segíti azonban a döntést, ha föltesszük a kérdést: miért, mikor és milyen áron vállalha- tóak a különórák terhei. Kivált azt érdemes mérlegelni, hogy a kötelező tanulnivalón túl ter­helhető-e a gyerek, s hogy a fa­kultatív foglalkozások nem vesznek-e el túl sok időt a játék­tól és a pihenéstől. S ha már az időbeosztásnál tartunk: reggelenként aligha­nem a család apraja-nagyja ro- hanvást készül a munkahelyre vagy az iskolába. A kiadós reg­geli mellett a tízórai elkészíté­sére, csomagolására azonban a legnagyobb időzavarban is ér­demes pár percet szakítani, s a „tiziben” lehetőleg legyen zöld­féle (paprika, paradicsom) és gyümölcs. Pár forintnyi zseb­pénzt is dughatunk az iskolakö­peny zsebébe - de ez nem he­lyettesítheti a „hazait”. Mert a tapasztalatok szerint még a legszófogadóbb gyerekek is inkább csokira, egyéb édes­ségekre költik a tízóraipénzt, mint tápláló, vitamindús harap- nivalóra. Dr. Kecsmár Ilona Dollármilliókról van szó Bár Michael Jackson mind­össze egynegyedét keresi, mint öt évvel ezelőtt, mégis dollár- milliókról van szó. Legutóbbbi, Dangerous című albuma meg sem közelítette a Thriller 40 milliós eladási példányszámát, de még a 22 millió példányban elkelt Bad-et sem. Sajnálnunk nem kell, Jacko 1988 óta 210 millió dollárt vágott zsebre. Úgy tűnik, ennek most egy- csapásra végeszakad. Stephen Fisher, az amerikai szórakozta­tóipar sztárügyvédje szerint: „A gyerekszex különösen kényes dolog és mindenképpen rossz szájízt kelt. Jacko akár bűnös, akár ártatlan, a bélyeg örökre rajta marad.” Jackson fő szponzora, a Pepsi Cola aggódva figyeli a fejlemé­nyeket, de eddig még semmi­lyen lépést nem tett. Kétéves, 100 millió dolláros szerződésük amúgy is lejár decemberben, a meghosszabbításról nem is gondolkoznak. A cég legfőbb riválisa máris visszavágott, amikor értesült arról, hogy a popkirálynak nagyfokú vízvesz­tés miatt - amiben a forró és nedves trópusi klíma a bűnös - két bangkoki koncertjét is el kellett halasztania. A délkelet­ázsiai napilapokban máris a kö­vetkező szövegű reklám jelent meg: „Vízvesztés? De hiszen itt a Coca Cola!” Michael másik szponzora, a japán Sony úgyszintén megret­tent az énekest ért vádak halla­tán. Ők azonban léptek: sikerült elérniük a thai hatóságoknál, hogy addig nem engedik ki az országból a világsztárt (!), amíg nem teljesíti fellépési kötele­zettségeit. Nem valószínű, hogy Jacko meg akarna szökni Thai­földről, hiszen minden, a szín­padon eltöltött percért 100 000 dollár üti a markát. Az ifjúság Tel-Avivben is kitörő örömmel támogatta az izra­eli-arab békekötést. FEB-fotó Amikor ő még kissrác volt A kertek alatt aknazár volt- Hűha! Könnyebbet kérjen, hiszen megállni a mindennapok rohanásában, lenyúlni a gye­rekkori emlékek bugyrába, nem könnyű feladat... Kiss László, a bátonyterenyei városháza titkárságának 39 éves osztályvezetőjének első reakciója ez a kérő szóra, de az­tán hamar kiderül, boldogan „evez” vissza az öreg Tisza, a Kraszna és a Szamos találkahe­Kiss Laci lyére, a Szabolcs megyei kis fa­luba Vállajra, ahol született és Vásárosnaményba, ahonnan végül ide a hegyek közé, Nagybátonyba érkezett nő­sülni, családot alapítani, dol­gozni.-Vállaj. Kicsiny sváb falu. Magam is félig az vagyok az édesanyám révén, aki Szöré­nyire magyarosította a nevét. Ő is, más is ezt tette. Elnémult akkoriban a sváb, a német szó, de mit is tehetett volna egy bű­nösnek kikiáltott nemzetiség az ötvenes éven ridegségében. Nagyapámat is szinte mi alig ismerhettük, mert csendőr volt. Mindez csak később, érettebb fejjel tudatosult bennem, s vá­gott bellém máig is ható felis­merésként. Ez viszont nem jelenti, hogy rossz gyermekkorom volt, hi­szen a politikával mi nem na­gyon törődtünk. Talán csak annyira, hogy tudtuk a kertek alatt ott húzódik a magyar-ro­mán határ és rajta az aknazár. A világ minden kincséért se men­tünk volna arra. Helyette a fo­lyóparti csalitosokat bújtuk, kosárral fogtuk a karhossznyi halakat. Csodálatos nyaraink voltak, tele vízparti romantiká­val, átbigézett délutánokkal, til­tott csónakázásokkal a Krasz- nán, a Tiszán. Határőrfalu lé­vén, sok katonabarátot is sze­reztem. Néhanapján úgy kidí­szítettem magam a tőlük kapott jelvényekkel, hogy úgy néztem ki mint egy öreg veterán.- Említette, hogy a felnőttek „lefojtva” éltek. — Igen, de sok minden meg­maradt. A tiszta utcák tele vi­rággal, virító muskátlival, a ta­karos porták, amelyeknek fon­tos velejárójuk volt a tágas fé­szer, a csűr. Valahogy a gyara­podás vágyának és a sváb szor­galomnak a jelképei voltak a szememben.-Mi maradt meg az ünne­pekből? , -Anyám főztje, a strundli zamata és az ugrinc édes íze. De a svábszalonnánál azóta sém találtam jobbat, nem be­szélve a mesterien készített sza­lámiról, kolbászfélékről. Talán Kiss László nem véletlen, hogy azóta Válla- jon húskombinát épült, s ahol a régi sváb ízek szerint készül minden termék.- Vállaj után?- Tizenegyéves koromban Vásárosnaményba költöztünk, mert apámat a járási hivatal él­ére helyezték. Iskoláimat is itt jártam, de ami a legfontosabb indíttatást jelentette számomra, hogy a közhivatali munkát is apám környezetében kezdhet­tem. Szegény azóta már meg­halt, de szavai örökre elkísér­nek: - Ne félj, ha fél évig kibí­rod, örökre ezt csinálod. — Igaza lett... - szgys -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents