Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám

4 LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 30., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Csak úgy lehet kitapasztalni a lehetőségek határait, ha átlendülünk rajtuk, a lehetetlenbe.” (Clarke második tör­vénye Murphy törvénykönyvéből) Nagyon figyeljen a kedves olvasó, mert amit itt olvashat, az már az átlendülés utáni helyzetkép, Salgótarjánban, 1993-ban, a XX. század folyo­sójának végén, a XXI. század küszöbén, a pokol tornácán. Miután a nagyon is földhöz­ragadt, Salgótarján széli ben­zinkút is átlendült egy hatal­mas robbanás segítségével le­hetőségei határán, így a deto­náció pillanatától lehetetlenné vált az éjszakai tankolás Ma­gyarország egyetlen non-stop kúttól mentes megyeszékhe­lyén. Erre persze mondhatnák az illetékesek, hogy kifejezetten jót tesz a környezetnek, ha leg­alább éjjel nem üzemelnek a kutak. Ez persze legalább any- nyira sántítana, mint az a „po­zitívum”, mely az egyik ön- kormányzati ülésen hangzott el. Valaki ugyanis azt találta mondani, hogy Salgótarján le­vegőjének voltaképpen jót tett a nagy ipari üzemek tönkreme­netele, hiszen ezáltal a kibocsá­tott szennyezőanyag-mennyi­ség is lecsökkent. Ha annak a néhány ezer munkanélkülinek az egyike lennék, aki segíti az efféle környezetvédelmet, aligha tapsolnék a boldogság­tól. Egyébként semmi vész: a nagy robbanás után létrejött semmiből hamarosan új kút épül, sőt - dacára a lakossági tiltakozásnak - a nyugati vá­rosrészbe is telepítenek egyet. Az ugyan máig tisztázatlan, hogy melyik vállalkozó üze­melteti majd, milyen üzemidő­ben, sőt az is tisztázatlan: mennyi haszna származhat eb­ből a városnak. Harminc millió már biztosan. Ennyit ad a terü­letet megvásárló cég azért, hogy ne játszótér legyen a nyu­gatiban. Ha soká élünk, még megérhetjük, hogy azt vála­szolja a Nagy Salgótarjáni Ön­kormányzóság, hogy úgy kell a kisgyerekes szülőknek, miért nem tudták összekaparni azt a csekély harminc milliót - ak­kor egyenlő esélyekkel pályáz­hattak volna. Mivel a testület még nem lendült át a lehetetlenbe, felte­hetően arra gondolt: olyanok­nak kell átadni a területet, akik majd jó adófizetők lesznek. Igaz, ezt nem garantálja nekik senki, miként eddig sem. (Lásd: garázs, stb ...) Balázs József Értékes leletek bukkannak elő Ásatások a főtéren Az elmúlt héten volt a ma­gyar dráma napja. Éppen tíz esztendeje, hogy megszületett a döntés: Az ember tragédiája ős­bemutatójának - 1883. szep­tember 21 -ének - a tiszteletére minden évben megemlékeznek Madách örökbecsű művéről s ennek kapcsán a nagy hagyo­mányokkal rendelkező nemzeti drámaírásról. Az egy évtizeddel ezelőtti centenáriumon természetesen nagy volt a „felhajtás”, azóta viszont elcsendesedett ez az ün­nep, jószerivel a színházi szakma belügyévé vált. A múlt hét azonban mégis­csak volt miért odafigyelni a magyar drámára. Mint vala­mennyi tömegkommunikációs eszköz - így a rádió - is közölte Sipos hegyi Péter rekordkísérle­tet jelentett be. Az vállalta, hogy megdönti Stephen Polia­koff 1976-ban felállított 10 órás világcsúcsát. A magyar író arra vállalkozott, hogy kilenc óra alatt ír egy aznap este bemuta­tandó drámai művet. A Pesti Riport szeptember 23-ai számából Siposhegyi fia találomra választott ki egy té­mát, nevezetesen az állatkeres­kedelmet. Az alkotó a Rátkai Márton Klubban 8 óra 12 perc­től 15 óra 32 percig diktált a gépírónőnek, -miközben spe­nótot ebédelt - tehát teljesítette a rekord első felét. A Kisked- venceink című pamflet ezt kö­vetően került a dramaturg és a rendező -Radó Gyula- ke­zébe. Este fél nyolckor pedig a Petőfi adó már közvetítette is az „olvasópróbaszerű” előadást, olyan rangos színészek tolmá­csolásában, mint Bács Ferenc, Benkő Gyula, Béres Ilona, Kézdy György, Oszter Sándor, Szabó Sándor és mások. Az alkotók többször is el­mondták, hogy ezzel a kísérlet­tel a közvélemény figyelmét kí­vánták felhívni magyar színmű­írás értékeire, jelenlegi helyze­tére, tehát tudatában voltak an­nak, hogy a dolognak a szemé­lyes megmérettetésen, a Guin­ness könyvbe való bejutáson túl elsősorban atraktív jellege volt. Mégis valahogy azt érezte az ember, hogy túlságosan is ko­molyan vétetett ez az akció, pe­dig leginkább Havas Henriknek volt igaza, amikor úgy kom­mentálta az egészet, hogy az írók, az újságírók akkor szoktak gyorsan papírra vetni valamit, ha sok az adósságuk. S lehet, hogy ezúttal is erről van szó, de nem anyagi, hanem szakmai, erkölcsi értelemben. Én ugyanis úgy látom, hogy a magyar drámáért a legtöbbet je­lentős művekkel tehetik az írók, ahogy annak idején Katona Jó­zsef, Vörösmarty Mihály, Ma­dách Imre vagy e században Németh László, Illyés Gyula, Örkény István tették. Bár vala­mivel több időt bajlódtak a fo­galmazással, mint a sajátos vi­lágcsúcsot felállító Siposhegyi Péter. * * * Úgy látszik a televízió egyes csatornája sem akart alulma­radni a különleges műsorok su­gárzásában, hiszen hétfőn ugyancsak rekordot döntött. Nem kevesebb, mint tízórás -mintegy fele részében élő- adás keretében mutatta be Jeru­zsálemet és nem Izraelt, aho­gyan némelyik újság előre je­lezte. Ez ugyanis nem a szoká­sos nemzeti estek egyike volt. Ezúttal egy város mutatkozott be, amely lényegesen nagyobb jelentőségű félmilliós nagyság­rendjénél, főváros mivoltánál. Jeruzsálem a Szentföld köz­pontja, három világvallás cent­ruma. Magukénak tudják zsi­dók, keresztények és az iszlám hívői egyaránt. Ebből fakad, hogy a bibliai megbocsátás szimbóluma egyszersmind a békétlenség városa is. Amikor a műsor kezdemé­nyezői ötletükkel előálltak, aligha gondoltak rá, hogy a su­gárzás időpontjában az izra­eli-arab megállapodás már a kneszetben is jóváhagyatik. En­nek ismeretében ugyanis még izgalmasabb, érdekfeszítőbb volt mindaz, ami a képernyőn látható, hallható volt. Az érze­lem- és gondolatgazdag vallo­másokat hallgatva, az egyedi hangulatú városképeket, a talá­lóan fotografált jeruzsálemi fel­nőtteket és gyermekeket (!) látva óhatatlanul megfordult az ember fejében a gondolat, hogy vajon miként rendeződik e tör­ténelmi város státusza, tartós lesz-e a béke a várost övező olajfák alatt? A magyar televízió minde­nestre jó példával járt elő, ami­kor felülemelkedett bizonyos politikai előítéleteken. E műsor nemcsak ismereteket közölt, hanem szórakoztatott is, egy­aránt élményt jelenthetett azok­nak, akik már jártak a Siratófal tövében s azok számára is, akik csak ily módon érzékelhették, hogy Jeruzsálem sorsa miért nem lehet soha közömbös a ci­vilizált emberiség számára.- csongrády ­Rimaszombat. A város tör­ténelmi főterének régészeti fel­tárása már közel egy hónapja folyik. Legutoljára erre 1939-ben került sor, amikor is sok érdekes dologra lettek fi­gyelmesek. Jelenleg a római ka­tolikus templom északi falánál ásnak és megtalálták a valami­kori templom falait. A közép­kori templom körüli temetőnek is számos leletére bukkantak. Az emberi csontokon kívül egy epitáfium is előkerült a föld mé­lyéről, a valamikori templom sekrestyéjében pedig egy ossá- riumra (csontverem) leltek. Mivel a csontok között az apró csontok és bordák hiá­nyoznak, dr. B.Kovács István, a felügyelő Gömöri Múzeum igazgatója úgy vélekedett, hogy valószínűleg a városon 1556-ban végigsöpört tűzvész áldozatainak másodlagos elte­metéséről lehet szó. Az ásatásokat finanszírozó önkormányzat úgy tervezi, hogy a helyszínen egy romker­tet létesítenének, a leletek érté­kesebb részét pedig a főtéri Széplaky házban állítanák ki, ahol egy állandó tárlatot szeret­nének berendezni a város törté­nelmi múltjának demonstrálá­sára. Polgári László „Dé”, mint dicséretes A magyar diplomácia itthon csillagos ötöst kapott Románia Európa Tanács-i felvételekor ta­núsított tartózkodó magatartásá­ért. Ez a cselekedet megdönteni látszik a világ előtt a szangvini- kus hajlamainkról szóló híreket. Ugyanez az érdemjegy visszafo­gott román „nyelven” így festett: rosszabbul is történhetett volna. Strasbourgi szereplésünkért va­lóban jó pontot kaphatunk. De kár elszúrni azt felerősített hangú, kisiskolás öndicsérettel. Ugye, kedves diplomaták? (m.j.) Idős alkotók A szakértő véleménye szerint Megelőzhetők a bankrendszer betegségei A pénzügyminiszter közel­múltban tett bejelentése a 20 milliárdos nagyságrendű banki korrupciós botrányról Bácskai Tamás egyetemi tanárt, a nem­zetközi bankárképző vezetőjét is váratlanul érte. Neki tettük fel a kérdést: ho­gyan okozhattak a hazai banké­let egyik legavatottabb ismerő­jének is meglepetést Szabó Iván közlései?- Úgy, hogy első hallásra azt a benyomást tették: valami újonnnan kipattant roppant mé­retű korrupcióra derült fény. A mellbevágó bejelentés azonban - ahogy azóta tisztázódott - csaknem felerészben olyan ügyekre vonatkozott,amelyek régebbiek, 1990/91-ben már egyszer fölborzol- ták a közvé­lemény idegeit. Nem egyetlen „szuper-korrupcióból” adódik tehát a 20 milliárdos érvágás, hanem sok és sokféle ki­sebb-nagyobb ügyletből. Van köztük szakmai mulasztás, hi­bás banki művelet, kellő körül­tekintés és kötelező óvatosság nélküli hitelnyújtás, de persze tudatos visszaélés is: banki ok­mányok hamisítása, csalás és korrupt banktisztviselők meg­vesztegetése.-Akárhogy is, azért nem fil­lérek úsztak el...- Súlyos hiba volna bagatel­lizálni a történteket. Akkor is, ha a nagyságrendet illetően tudni kell: a szóban forgó 20 milliárd hozzávetőlegesen 1 százaléka a magyar bankrend­szer kihelyezett pénzeinek. Ám ez az egy százalék is hatalmas summa és mindent meg kell tenni, hogy a visszaélések lehe­tőségét mielőbb megszüntes­sük.- Úgy véli, a pénzintézetek megvédhetök a csalás, a korrupció fertőzésétől?- Csodaszer természetesen nincs, de többféle eszköz együt­tes bevetésével a bűnös manipu­lációk szinte minden kiskapuja lezárható. Maga a bankrendszer privatizációja is számottevően csökkenti a visszaélések esé­lyét. Hiszen ahol döntő részben vagy teljesen az állam a gazda, ott nincs olyan tulajdonos, aki közvetlenül érezné a bűnös mu­lasztások okozta veszteség sú­lyát. Saját vagyonának viszont mindenki éber őre: rajta tartja a szemét a belső ellenőrzéstől a tisztviselők szakmai felkészült­ségéig mindenen. ■ Csökkentheti a bűnös üzel­mek kockázatát és esélyét a nemzetközi gyakorlatban már jól bevált cégminősítő vagy hi- teltudósitó iroda néven ismert intézmény megteremtése. Ez voltaképp a banki ügyfelek, cé­gek vagy magánszemélyek anyagi helyzetének, hitelképes­ségének megbízható minősíté­sére hivatott. De ugyanígy fon­tos eszköz a pénzintézetek inf­rastruktúrájának korszerűsítése, például olyan nyomdatechnika alkalmazása, amely kizárja a banki papírok - jelenleg nem túl nehéz - hamisítását. A bankok pontos és szigorú ügyrendjének kidolgozása, a felelős posztok betöltőinek feddhetetlensége, a szaktudás állandó karbantar­tása, a magas kvalifikációval és a felelősséggel arányban álló anyagi elismertség - szintén mind egy-egy tégla abban a falban, amellyel körülbástyázva ellehetetleníthetők a bűnös ösz- szefonódások, megelőzhetők a betétesek bizalmát is aláásó visszaélések. Végül, de nem utolsósorban: időszerű és szükséges a pénz­ügyi területre vonatkozó bünte­tőjogi előírások korszerűsítése, egyebek közt a mai viszonyokra figyelemmel levő új törvényi tényállások megállapítása és természetesen a jelenleginél szigorúbb szankciók alkalma­zása is - hangsúlyozta Bácskai Tamás. -b. zs.­Másodikos kisdiákok Munkavállalói Résztulajdonosi Program Salgótarjánban az Arany János Általános Iskolában a másodikos tanulók Berze Istvánná tanítónő irányításával a kétjegyű szá­mokkal matematikájával ismerkednek. Fotó: K. K. J. A tulajdonosok védelmében Az állami vagyon lebontásá­nak egyik lehetséges módja, hogy a gyárat, a vállalatot ma­guk a dolgozók -a vezetők és az alkalmazottak - vásárolják meg. Az Országgyűlés által az el­múlt év júniusában elfogadott Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében ed­dig sikerült privatizálni az Aranypókot, a NASPED-et, az OREX-et, az Aranygallért, a PEMÜ-t és a SALDO Pénzügyi és Tanácsadó Részvénytársasá­got, hogy csak a legismertebb cégeket említsük, s további hat- van-hetven kezdeményezés ér­het révbe a közeljövőben. A konstrukció tehát beindult, de nem jelenti azt, hogy zavar­talanul működik is.- Milyen problémákkal kell szembenézniük az új tulajdono­soknak a működés során? - kérdeztük Lukács Jánostól, a Rész-Vétel Alapítvány ügyve­zetőjétől, a hazai Munkavállalói Résztulajdonosi Program egyik kidolgozójától.- Természetesen elsősorban a magyar gazdaságot sújtó álta­lános bajokkal, a fizetőképes kereslet beszűkülésével, a piaci verseny kiéleződésével, forrás­hiánnyal stb. Szervezeti szem­pontból azonban az MRP-s tár­saságok már az alapszabály ba­nánhéján „elcsúszhatnak”. A tanácsadói felelőtlenségből, a vezetők mohóságából, vagy egyszerűen csak az ismerethi­ányból adódóan az MRP-knek legalább a fele a későbbi konf­liktusok csíráját hordozza ma­gában. tárlata Korda-est a Várkapitányban Drégely palánk. A Várkapi­tány vendéglőben - korábbi hí­rünkkel ellentétben - szeptem­ber 30-án nem tartanak műsoros estet. A vendéglőben a szep­tember 24-én kezdődő prog­ramsorozat október 30-án foly­tatódik, akkor a népszerű há­zaspár, Korda György és Balázs Klári lép majd fel. Salgótarján. Idős alkotók munkáiból rendezett országos kiállítás várja az érdeklődőket szeptember 30-ától a József At­tila Művelődési Központ üveg- csarnokában. Sok területről, de főként Salgótarjánból, Buda­pestről, Győrből, Egerből kb. félszáz alkotó küldte el munkáit a kiállításra, ahol több mint két­száz alkotás tekinthető meg. Étolaj: áremelés a láthatáron? Nagyobb területen kisebb termés (FEB) Bár a vetésterület a ta­valyihoz képest 10 százalékkal növekedett, nem mondható el ugyanez a várható termés mennyiségéről - mondta Lipák László, az ipari növényeket termesztők országos választ­mányának elnöke. Míg 1991 előtt hektáronként 2-2.2 tonna termést takarítottak be, tavaly már csak 1.7 tonnát. Az idei előzetes becslések hektáronként 1.4 tonnás napraforgó terméssel számolnak. A hazai szükséglet ennek a mennyiségnek körülbelül az egyharmada, a többi mag és olaj formájában exportra kerül. Az azonban már előre látható, hogy a szerződésekben rögzített ex­port kötelezettségünknek aligha tudunk majd eleget tenni. A szerény termésben az időjárá­son túl a termelők súlyos pénz­ügyi helyzete is közrejátszott: kevesebbet tudtak költeni mű­trágyára, növényvédelemre, ta­lajelőkészítésre. A napraforgómag felvásár­lási árát illetően a termesztők elégedetlenek. A múlt évben a Cereol Rt. különösebb indoklás nélkül az 1991 évi tonnánkénti 14 ezer forintos felvásárlási árat 12 ezer forintra szállította le. A termelők szerint ez legalább 3o százalékkal volt alacsonyabb az akkori világpiaci áraknál. Az idén tavasszal felemelte ugyan az összeget tonnánként 13 ezer forintra, s amikor észrevette, hogy fizetőképes külföldi vásár­lók személyében konkurenciája támadt, további 1000 forinttal fejelte meg a felvásárlási árat. A tonnánkénti 14 ezer forinttal várhatóan már nem lesz ráfize­téses a napraforgótermesztés. Ami az importot illeti, a ha­zai ellátás biztosítására nem lesz szükség napraforgómag behozatalra. Erre legfeljebb azért kerülhet sor, hogy a Ce­reol ki tudja használni a gyártási kapacitását. Drasztikusan csökkent vi­szont a tavalyihoz képest a repce termésmennyisége. A ko­rábbi 30-40 tonnával szemben az idén csupán 15 ezer tonnát takarítottak be. A hazai szük­ségleteket azonban ez a meny- nyiség fedezi. Az olajosmagvak jövő évi felvásárlási áraira vo­natkozóan az agrárpiaci rendtar­tás csupán irányárat jelöl meg. Ez az őszi repce esetében 15 ezer forint. A napraforgó felvá­sárlási áráról az év végén dön­tenek. A szakemberek szerint nem elképzelhetetlen, hogy a napra­forgó és a repceolaj fogyasztói ára az idén tovább emelkedik, mert a megemelt felvásárlási árat a feldolgozók várhatóan to­vábbhárítják majd a fogyasz­tókra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents