Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
4 OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. szeptember 27., hétfő Rossz, rosszabb, legrosszabb Vajon meddig lehet még fokozni a salgótarjáni garzonház alatt lévő Szamóca élelmiszer- bolt termékeire ráillő jelzőt? Dolgozó nő vagyok, a városon kívüli településről járok dolgozni, elég korai időpontban. Minden nap a fent említett kis üzletben vásárolok. A minapi reggelim kettő joghurt és egy fél liter dobozos tej volt, illetve lett volna. Fölbontottam az egyik joghurtot, de nem kívánom a legrosszabb ellenségemnek sem, hogy azt a „finom” szagot érezze, amit én éreztem. Nem idegesítettem magam, bár a kolléganőmnek megemlítettem, hogy ez már nem az első eset. Fogtam a másik joghurtot és kinyitottam, de inkább ne tettem volna. Mondanom sem kell, hogy ugyanaz a szag csapott meg, mint az előbb. A dühöm egyre fokozódott, a reményt azonban nem adtam föl, hiszen még meg volt a fél liter tej. Előszedtem az ollót és fölvágtam. Megkínáltam a kolléganőmet is. A tejet kétfelé öntöttük. Merem állítani, hogy az ecetnek ettől biztosan jobb íze lehet. Sajnos a reggelimnek lőttek. Mint már említettem, nem most történt ilyen velem először. Nemrégiben párizsit vettem ugyanebben a boltban. Hazafelé a buszon már éreztem, valami borzasztóan büdös, de erre nem gondoltam. Csak akkor fordult meg az agyamban annak lehetősége, hogy esetleg az én szatyromból jöhet ez a rettenetes illat, amikor utastársaim pillantásait észrevettem. Szinte az egész busz rajtam pihentette a szemét. Végre hazaértem, letettem a csomagot és elővettem a párizsit. Igen, ez volt az - gondoltam magamban. A szagot most már egyértelműen éreztem. Nem is lehetett ez másként, hiszen a párizsi csupa zöld színárnyalatban játszott. Ettől már csak az lehet rosz- szabb, amikor a bébiételnek három éve lejárt a szavatossága és még mindig a polcon van. Gálné Nagy Márta Ludányhalászi Az élet megy tovább! Vasárnap hajnali 3 órakor visszaállítottuk az órákat egy egész órával. Maga a folyamat természetesen nem visszarendeződést jelent az időben. Az élet megy tovább! Fotó: KKJ Vigyázzunk természeti, történelmni értékeinkre! Nagyon sokszor utaztam Vác-Nógrád-Balassagyarmat közötti vasúti vonalon és vissza. Minden alkalomkor - kinézve az ablakon - nagyon szépnek láttam országunk ezen részét is! Amikor Vácról indultam a Duna kísért Magyarkút - Nóg- rádveröce állomásig. Tovább haladva a szokolyai állomást vártuk - hiszen diákok voltunk -, és lestük, mikor érünk az általunk elnevezett „Nöci-szo- rosba", ahol egy alkalommal összefonódva fiatal párokat láttunk haladva, az akkor még csak apró bekerített víkendhá- zak felé, ahol már a szülők várták őket. A szokolyai állomást elhagyva, kis gőzmozdonyunkat nagy erőpróba elé állította a természet: nagy emelkedők következtek. Volt olyan időszak is, amikor tüzelőhiány miatt nem bírt annyi gőzt termelni a mozdony, így le is állt. Mi boldogan szálltunk le a vonatról és felhívásra szedtük a mellettünk lévő erdőből a fát, hogy tovább haladjunk. Emelkedő után a nógrádi völgybe értünk, ahol talán a Fekete-víz csobogott. Ide sokszor jártunk rákászni a nyári szünetben. Végre Nógrádra értünk. Itt már a Börzsöny vonulatainak általunk megszokott és ismert, majd bejárt részei fogadtak. Ezek a vonulatok Drégelyig vittek. Onnan pedig már az Ipoly kísért Balassagyarmatig. Térjünk azonban vissza Nógrádra. Itt, e község és vidékét nagyon ismertem, hiszen itt is születtem. Történelmi múltú várunkat, valamikor nyaranta talán hetente több alkalommal megjártuk iskolatársaimmal. Bizony eléggé elhanyagoltak voltak az útjai, gyalogútja. Sok helyen ösvényeken, árkon-bok- ron keresztül szaladgáltak a gyerekek. A vár oldalát már csemetékkel beültetve vigyázták az akkori ifjak. Ekkor már nagyon sok idegen kereste fel a falut, sőt kiterjedt a fizetővendég-szolgálat! Vonzó ereje volt a várnak. Később megépült az 50x25 méteres uszoda és kabinokat építettek mellé. Berkenye körülbelül 2-3 kilométerre fekszik Nógrádtól. A strandról, valamint a várról belátni e faluba, és Az igazgató cáfol Nincs ok a bizalomvesztésre A Nógrád Megyei Hírlap 1993. augusztus 24—i számában Zentai József aláírással megjelent „Hé emberek, valaki elveszítette a bizalmat” című cikkükben foglaltakat illetékességből megvizsgáltam, és a - közvéleményt is érintő tényeket állapítottam meg: Pásztó 1. sz. postahivatalban a munkahelyek megjelölésére szolgáló feliratok olyanok, hogy abból még a kevésbé tájékozott ügyfelek számára is egyértelműen megállapítható, hogy ott milyen szolgáltatás vehető igénybe. Ennél fogva nem teljesen érthető, hogy a cikkben szereplő ügyfél miért a „Hírlapárusítás” felirattal ellátott ablak mögött ülő postai dolgozót szólította meg a kérésével. Annál is inkább meglepő, mert nem messze attól a munkahelytől, egy másiknál éppen a fiók- bérlők részére érkezett küldemények kiadásával foglalkoztak. A postás dolgozó tájékoztatása, ami szerint a küldeményeket csak postai meghatalmazás ellenében lehet átvenni, helytálló volt. A hivatal az ide vonatkozó szabályozást - az ügyfél érdekében - rugalmasan, de szabálytalanul alkalmazta, mert kiadta az Mátraaljai Állami Gazdaság részére érkezett küldeményeket az érte jelentkezőnek, attól függetlenül, hogy az általa készített és bemutatott meghatalmazás nem felelt meg a postai előírásoknak. Ezért a hivatalt szigorúan figyelmeztettem és a szabályos munkavégzésre utasítottam. Jelen esetben a felszámolási eljárás vezetője - amennyiben ebbéli minőségét megfelelően igazolja -, vagy általa meghatalmazott személy lett volna jogosult a küldemények átvételére. A cikkben leírtak alapján érdekelt dolgozó nyilatkozata szerint ő a munkáját végezte és ezért nem vehette észre a várakozó ügyfelet. Azért sem tűnt fel számára, mert a közönségtérben az ügyfelek ki-be közlekedtek. Mindazonáltal jogosan feltételezhette az illető, hogy ha azt megelőzően bele tudott szólni az ablak felett valamilyen problémájával, ismét meg fogja tenni azt. Remélem, hogy a jövőben nem történik ilyen, vagy ehhez hasonló eset, mely okot adna a postával szemben érzett bizalom elvesztésére. Szathmári Géza igazgató Budapest Vidéki Postaigazgatóság Diósjenőre is. Nagyon jól kivehető a szandai-vár kiemelkedő három dombja. A későbbiekben, miután megismerték a pestiek a falu lakóit, azok vendégszeretőt, üzemek összefogásával építették meg a Királyrét felé vezető dombon a menedékházat, melynek több helyiségében még vendégek is megszállhattak, étkezhettek. Említettem Királyrétet. Nagyon szép helyen fekszik. Valamikor kisvasút is működött errefelé, hiszen a börzsönyi hegyekből ezen a vonalon vitték az erdőben kitermelt fákat, valamint a kőbányából csillékbe rakva a követ. A menedékházba elszállásolt vendégek innen indultak gombázni, szamócázni és eprezni, majd a kijelölt helyen főztek. A cserkészjárás rendszeressé tette ezt is. Itt éltek szüléink, mi pedig szétszéledtünk, gyermekek az ország különböző részeibe. Négyen voltunk testvérek, s nemrégiben, még élő testvéremmel, gyermekeinkkel, unokáinkkal és dédunokánkkal szüléink sírjánál találkoztunk. Onnan ismét felmentünk a várba. így 80 és közel nyolcvan évesen. Felérve láttuk, hogy rendezett, tiszta az út. A faluban táblák jelzik a vár megközelítéséhez vezető lehetőségeket. Fent, a vártetőn gondosan elhelyezett, rögzített asztalok, ülőkék és frissen készített szeméttartók szolgálják a látogatókat! A várkapun áthaladva az országzászló melletti részen fehér gyakorlóruhában éppen diákok karatéztak. Gyakorlataikat szépen, fegyelmezetten végezték. Élveztük! A gyakorlat végeztével néhány fiatal a közelmúltban kihelyezett szemetest rugdosta. Talán szét is rúgta volna, ha nem figyelmeztetjük őket: - Nincs senki, aki figyelmeztessen benneteket a rendre, a fegyelemre? Erre abba hagyták erejük fitogtatását. Az esetből okulva egy régi igazság jutott az eszembe. Nevezetesen: mindannyian vigyázzunk természeti, történelmi értékeinkre, várainkra is. Ezek a haza számára felbecsülhetetlen értékűek. Papp Tibor Nógrád Paradicsom az Acélgyári úton Már megint az acélgyári út? Lassan örök témája lesz sok embernek, s talán a megyei lapnak is. Patkányok, bűzlő kanálisok, kukák, oltatlan, bátor „fajtiszta” ku- tyusok ijesztgetik holtukban őseinket, akik megálmodtak egy ragyogóan tiszta gyári utcát. Egy olyat, ahol egy eldobott csikk is bűnnek számított. Most is annak számít, de fütyülünk rá. Hol találhatunk egy eldugott „paradicsomot” Salgótarjánban? A gyári úton, ahol a gyerekek „patkánymentesen” focizhatnak, játszhatnak, a felnőttek kártyázhatnak anélkül, hogy éjszakába nyúló üvöltés nélkül megoldják mindezt? Pedig valaki megvalósította mindazt, amit őseink is: az Acélgyári út 31-37 számú lakóház udvarán. Mindez nem varázslat, semmi ármány, csupán az ott lakók közösségi szelleme, az egymás és a gyerekek iránti szeretet, megbecsülés jó példájaként, sőt bizonyítékaként; így is lehet lakni, élni tisztán: patkánymentesen, ordítás nélkül. Színpompás virágoskert, fügefák, szőlőlugas. A fügefa termése négy-öt darab évente (ez több is lenne, ha nem lopnák). Nem Afrikában járunk, „csupán” itt, az Acélgyári úton. Reggel öt óra körül e csodálatos növények lassan ébredeznek a hűsítő locsolástól, melyből talán a szomszédasszony korán kelő cicáira is jut, enyhe frászt hozva rájuk. Majd nyolc óra után benépesül az udvar gyerekekkel, kezükben nem más, mint seprő, törlőrongy. Mindez nem parancsra! De kinek az érdeme? A mágus, a gyerkőcök Feri bácsija? Hogy lehet az, hogy munkája után a labdarúgásnak szenteli második műszakját, s a harmadik a lakóház udvarának tisztántartása, a népes gyermekcsapattal való focizás, tréfálkozás, egyetértés? Hogyan jut mindenre ideje? Titok számunkra. Mihalik Ferenc nem érzi magát sem varázslónak, sem mágusnak. Akaratán kívül vonzza a gyerkőcöket focizásra, a felnőtteket egy izgalmas kártyapartira a „pa- radicsom”-nak nevezhető udvarra, ahol a kellemes időtöltést szolgáló csúszda, homokozó, felnőtteknek asztal, pad, szalonnasütő nyújt kellemes elfoglaltságot. Bagyinszki Zoltán Salgótarján Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Elő- és korengedményes nyugdíj a nők öregségi nyugdíjkorhatára emelésének tükrében Egy nő olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelét szószerint közlöm: „Munkanélküli járadékos vagyok, mely 1994. márciusában jár le. 1994. május 5-én leszek 52 éves. Ha addig nem sikerül munkahelyet találnom, jogosult leszek-e az előnyugdíjra? 28 éves munkaviszonyom, egy 1968 előtt született gyermekem van. Eddig úgy tudtam, hogy aki legalább 6 hónapi munkanélküli járadékon van és eléri az 52. életévét, az elmehet előnyugdíjba. Most viszont azt hallottam, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár emelkedése miatt ez is megváltozott. Nem értem, hiszen a nyugdíjkorhatár emelése csak 1995-től szól, én pedig a feltételeket (- legalábbis amit eddig ismerek -) 1994-ben teljesítem.” Több olvasónk szóban is érdeklődött az iránt, hogy a nők öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának emelésével hogyan alakul az előnyugdíj és a korengedményes nyugdíj lehetősége ebben az évben, illetve 1994 december 31 -ig? Nem könnyű ezekre válaszolni. Nagyon nehéz a vonatkozó törvényi rendelkezések között eligazodni, de a törvény- alkalmazókkal sem tudtam eddig e kérdés kapcsán mindenben egyező álláspontra jutni. Megörültem annak, hogy a HJ. 1993/9.számában is megtaláltam a kérdést és az arra adott választ is, melyet az alábbiakban kivonatosan közreadok. Remélem, sokan választ találnak benne kérdéseikre. Az előnyugdíjról A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerint a munkanélküli személy előnyugdíj megállapítását kérheti, ha az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez legfeljebb 3 éve hiányzik. A jogosultság egyéb feltétele, hogy a munkanélküli hat hónapon át munkanélküli járadékban részesüljön, rendelkezzék az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel és részére megfelelő munkahely biztosítására - képzésre - ne legyen kilátás. Itt jegyzem meg, hogy ezt a rendelkezést legutóbb az 1993. évi LXIX. tv.11993. Q7. 14/ részben módosította akként, hogy a „b” pontban az alábbiakat írta elő: „legalább 180 napja munkanélküli járadékban részesül, vagy legalább 180 napon át munkanélküli járadékban részesült és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követő 1 éven belül az „a” pont szerinti életkort betöltötte és e törvény alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult.” A korengedményes nyugdíjról A korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990.II.18./Mt.rendelet szerint a munkáltató legfeljebb 5 évvel az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló munka- vállalóval megállapodhat a dolgozó kedvezményes nyugdíjazásáról. A korengedményes nyugdíj további feltétele, hogy a dolgozónak megfelelő, nyugdíjra jogosító szolgálati ideje legyen, a munkáltatónak pedig vállalnia kell, hogy a korhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj összegét a társadalom- biztosításnak megfizeti. * * * A fentiekben leírtakkal ösz- szefüggésben problémát jelentett, hogy az 1993. évi VIII. törvénnyel módosított társadalom- biztosítási törvény, a nők öregségi nyugdíjra jogosító korhatárát 1995. január 1‘ napjától 55- ről 56-ra emelte s ezt követően 1 -1 évvel nő és 2003. január 1 .- tői azonos lesz a férfiak 60 éves korhatárával. Az erre vonatkozó törvényi előírás 1993. március 1. napjával hatályba is lépett, ennél fogva a gyakorlatban számos kérdés vetődött fel az előnyugdíj és a korengedményes nyugdíj jogosultsági időpontját illetően. A társadalombiztosítási törvény értelmezése kapcsán tisztázandó, hogy a nő az 55 év korhatárhoz viszonyítva jogo- sult-e 3 évvel korábban az előnyugdíjra, illetve 5 évvel korábban a korengedményes nyugdíjra, vagy a már meghirdetett és elfogadott magasabb korhatárhoz kell ezeket viszonyítani? Az ellentmondást némileg feloldotta az 1993. évi LII. törvény, mert a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt egy új 40/A. §-al egészítette ki. Észerint annak a nőnek, aki 1993. december 31-ig előnyugdíjra, vagy korengedményes nyugdíjra jogosultságot szerzett, vagy szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára 55 életév tekintet nélkül az igény érvényesítésének időpontjára. Ez a törvény 1993. június 9- én lépett hatályba, de rendelkezéseit 1993. március l.-jétől alkalmazni kell! Ezzel a problémák egy része visszamenőleg is megoldódott, de még mindig hátrányos hely- zetűekként érezhetik magukat azok, akik 1994. január 1. és december 31. között szeretnék ezeket a kedvezményeket igénybe venni. Remélhetőleg lesz még további módosítás, hogy senkit se érhessen hátrány amiatt, hogy csak 1994. évben nyílik meg számára az előnyugdíj és a kor- engedményes nyugdíj igénybevételének lehetősége. Ezzel vigasztalhatom a levélíró olvasónkat is. Dr. Verebélyi
