Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25-26 / 224. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE 1993. szeptember 25-26., szombat-vasárnap A volt pártelnök a salgótarjáni SZDSZ tagja Kis János nem akar hivatásos politikus lenni Csütörtökön este tagfelvétel volt a Szabad Demokraták Szövetsége salgótarjáni szervezeténél. Efféle történés még nem kerülne be az újsághírek közé. Am a salgótarjáni csoport legújabb tagja Kis János, az SZDSZ volt elnöke. Aki ugyan eltűnt a politika'első vonalából, és nem is kívánkozik vissza, de aktívan jelen van a pártban.-Hogyan lett a salgótarjáni szervezet tagja?- Jelentkeztem. Arra gondoltam, miért ne legyek tag ott, ahol különösen szeretek lenni?- Ón elveszett az utóbbi két évben a politika első vonalbéli színteréről.- 1991 őszén a hivatalos politizálástól visszavonultam, ez nagyjából abban az időben történt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a politikát amatőr módon nem lehet tovább csinálni. Soha nem akartam hivatásos politikussá lenni. A nyilvánosság $lőtt sokkal ritkábban jelenek meg, mint azelőtt, részben kevésbé is kíváncsi rám a sajtó. Az SZDSZ-ben aktívan jelen voltam eddig is, csak nem azokon a színtereken, ahol a hivatásos politikusok. ■ - Oda nem is kívánkozik? i - Nem. Ebben mindenkinek meg kell hoznia a maga döntését. Akik most vezető tisztségeket viselnek, főhivatású politikusok kell, hogy legyenek a következő években, évtizedben. : —Mennyire más a mai, mint az ön által elnökölt SZDSZ?-Két lényeges különbséget látok. Az SZDSZ megtanulta mi a különbség aközött, hogy egy ellenzéki mozgalom a rendszer ellenzéke, és aközött, hogy ellenzéki párt a kormány ellenzéke a rendszeren belül. Világosabbá vált, ki az, aki az SZDSZ-t a mága liberális arculatával vállalni tudja, ki az, aki inkább csak a következetes an- tikommunizmus előretolt bástyáját látta benne. Ä másik lényeges változás, hogy új politikai vezetők emelkedtek ki a párton belül. .Ugyanakkor az alapítók közül nagyon sokan, - mint én is -, más szerepkörben vannak. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a demokratikus ellenzék vezetői kivétel nélkül ma is lojális tagjai az SZDSZ-nek, de nem mi vagyunk a párt hivatásos vezetői. Szerintem ez így is van rendjén.-1990-ben megijedtek a választók az SZDSZ radikalizmusától. Előfordulhat ez 1994-ben is?- Az SZDSZ-nek akkor nem volt más választása, mint az, hogy olyan párt legyen, amelyik az előző rendszer legradikálisabb ellenzője. A legtöbb szavazatot akkor szerezhette meg, ha ezt egyértelműen vállalja, ha elmossa ebből a szempontból a különbséget önmaga és a túloldalon lévő pártok között. Ez a tény kijelölte a térnyerése határait. Mára nagyon sokat változott a párt karaktere. Az SZDSZ ma nem a radikalizmusával tüntet, nem új rendszerváltást akar meghirdetni, hanem kormány- váltást akar, nyugodt, biztonságos, stabil körülmények közötti. Bizonyos dolgokkal eközben nagyon következetesen szeretne szakítani. Azt szeretné mindenekelőtt elérni, hogy a politika sokkal tisztább legyen, mint ma, hogy az a mindent elborító korrupció, ami a politikát jellemzi, visszaszoruljon. Azt gondolom, - minthogy az SZDSZ széles értelemben vett politikai vezetése mindenféle korrupciós ügytől távol áll -, a legjobb esélyünk van arra, hogy ezt az ígéretünket teljesítsük.- A szabaddemokrata Haraszti Miklós független nemzetközi szakértőkből álló médiafe- lügyelö-bizottság felállítását javasolta, amely a választásokig hátralévő időben őrködne a médiák pártatlanságán. Valóban annyira nagy baj van, hogy külföldi szakértőket kell hívnunk?-Nem gondolom, hogy okvetlenül külföldi megfigyelőkre volna szükség. Aminek itt világossá kell válnia, az a helyzet komolysága. Ha ebben egyetértés van, akkor utána arról, hogy milyen módon kell ezt a helyzetet kezelni, komoly beszélgetést kell folytatni. Biztos vagyok benne, hogy ha sikerül megoldást találni, az nem külföldi megfigyelők behívásában áll majd. - Dudellai Speidl Zoltán országgyűlési képviselő véleménye szerint Több megbecsülést érdemelnek a rendőrök Januárban történt, hogy a Független Rendőrszakszervezet állásfoglalást tett közzé, melyben a fizetések jelentős növelését és az egyéb, anyagi jellegű szolgáltatások javítását követelte. Ennek a dolognak természetesen számos kihatása van. Minden bizonnyal Tóth Sándor (KDNP) és Speidl Zoltán (MDF) országgyűlési képviselők is ezért tartották fontosnak közös interpellációjukat, mely- lyel összefüggésben utóbbi honatyával beszélgettünk.- Valószínű, hogy a Nógrád megyei választópolgárokat is sok minden foglalkoztatja, miért éppen a rendőrség ügyében emeltek szót?- A kérdés teljesen jogos, hiszen ebben az országban nyilvánvalóan nemcsak a testület tagjai vannak nehéz helyzetben. Mégis úgy gondoltuk, a rendőrség tevékenysége szerves része a társadalom életének, mert ugye mindnyájan azt szeretnénk hogy legyen nagyobb a köz-, illetve a vagyonbiztonság. Következésképpen nem érdektelen pártolni az a törekvést, hogy a rendőrök jövedelme fejezze ki azt veszélyeztetettségi fokot, amely mindennapjukat jellemzi.- Egyetért-e azzal a megállapítással, hogy a témának vannak nemzetközi vetületei is?- Feltétlenül, mivel szomorú, ha egy külföldi turistának ellopják a kocsiját, vagy a pénzét, s rossz szájízzel távozik hazánkból. Annál is inkább, mert ne feledjük el, hogy egyre közeledik a világkiállítás, amikor azt szeretnénk, ha az idelátogatók jól éreznék magukat.- Ön egyébként hogyan ítéli meg a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság munkájának eredményességét?-Véleményem szerint ez az állomány a körülményekhez viszonyítva igen jól dolgozik. Utalhatok például a hírhedtté vált pásztói gyilkosság gyors felderítésére, melynek kapcsán sikerült elfogni a nagyrédei emberölés tettesét is. Vannak azután objektív adatok: a megyében 1992-ben megállt a bűncselekmények elkövetésének növekedési üteme, idén az első fél évben - országosan is jelentős mértékben - 26,6 százalékkal csökkent a bűnelkövetések száma és a hazánkban elkövetett eseteknek mindössze 1,4 százalékát követték el a megyében. így Nógrád csak a 19-ik helyet foglalja el.-Ehhez képest milyenek a rendőri fizetések?- A bérek sajnos hihetetlenül alacsonyak: a 8-10 éve szolgálatot teljesítő 13 ezer 500 forint körül visz haza, egy körzeti megbízott 17 ezer forintot keres, s a rendőrcsaládoknak körülbelül egyharmada a létminimum alatt él.-Milyen választ kaptak interpellációjukra ?-Józsa Fábián belügyi politikai államtitkár elsődlegesen arra utalt, hogy a gondok orvoslása az Országgyűlés feladata. Mi képviselők tehát egy dolgot tehetünk: 1994-ben lényegesen nagyobb összeget szavazunk meg a rendőrség eredményes működésének előmozdítása érdekében, mint ebben az esztendőben. Nagy Attila Aszálykárért csekk az APEH-tól Csak igazolások és számlák alapján- Az ágazatban dolgozók mindegyikére vonatkozik a kormányintézkedés? - kérdeztem dr. Institóriszné dr. Kozma Erzsébetet, az APEH megyei igazgatóját.-Az 1992. évi 40. sz. kormányrendelet az aszálykáros gazdálkodóknak kedvező hitelkamat és hitelfelvételi lehetőség formájában kedvezményeket adott. Az ez évi rendkívüli aszálykárok részbeni ellensúlyozására, az Országgyűlés újabb támogatást szavazott meg mindazok számára, akik igazolni tudják a bekövetkezett aszálykárukat. Huszonöt százalékos kárnál hektáronként 1500, negyven százalék felett pedig 2.500 forint vissza nem térítendő állami támogatás adható. Kifizetéséhez az FM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatal azon igazolása szükséges, melyből kiderül, hogy valóban bevetették-e a közölt földterületet. Azok, akik tavasszal kérték és igazolták a tavaly őszi és az idei tavaszi munkák elvégzését, azoknak csak az aszálykár mértékét kell igazolniuk. Akik ugyan megművelték a földterületet, de nem kérték az 1500 forintos alaptámogatást, most utólag, megfelelő igazolások mellett pótolhatják.- Eddig kinek és mennyit fizettek ki?- Az adószámmal nem rendelkező 96 magánszemélynek közel kétmilliót, az adószámmal rendelkező negyven gazdálkodónak csaknem 40 milliót fizettünk ki. Döntő többségük az új szövetkezeti formában gazdálkodik. Az előbb említett összegből a nekik juttatott pénz meghaladja a 30 milliót. Örömmel mondhatom, hogy eddig időben kiszámoltuk a törvényben előírt jogos járandóságot.- Mi hátráltatja leginkább a gyorsabb ügyintézést?- Akik most nyújtják be kérelmüket az alaptámogatásra, azoknál hiányoznak az igazolások és a számlák. Ezek helyett nyugtákat hoznak, amit nem fogadhatunk el, mert nem tartalmazzák az ellenőrzéshez szükséges azonosító adószámokat.- Az őszi munkálatokat segítő támogatás összege az idén valamelyest növekszik?-Az eddigi 1500 forint helyett hektáronként 2000 forint. Áz a kérésünk, hogy aki igényt kíván beadni, ne postán küldje be az igazolásokat, hanem személyesen hozza be, mert az utalványt csak neki adhatjuk át.- Kihez kell fordulni a kiutalást igazoló utalványért?- A folyószámla csoportunkhoz. Akiknek áprilisi, vagy azt követő befizetésük van, ez nem jelenik meg a folyószámlájukon, mivel az március 31-ei zárást jelez. Venesz Ha kevesebbet hoz a postás... Hatalmas adminisztrációs feladat a szeptemberben esedékes nyugdíjak emeléssel korrigált végösz- szegének pontos kiszámítása. Persze nem a 4 százalékos többlet számszerűsítése okoz gondot, hanem az, hogy több mint 2 millió 700 ezer jogosultnak kell módosítva számfejteni, folyósítani a járadékot. Mivel a tréfás szállóige szerint a gép is ember (tegyük hozzá: még- inkább, aki az adatokat betáplálja), egészen bizonyos, hogy lesznek hibásan számolt nyugdíjküldemények. Mint az illetékesektől megtudtuk: ilyen esetekben kizárólag a fővárosban, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál (Bp.1139, Váci út 73) lehet reklamálni. Az Ár- pád-híd pesti hídfőjénél levő toronyházban az ügyfélszolgálati iroda szerda kivételével naponta 7.30-tól 15 óráig, szerdánként 7.30-tól 18 óráig kereshető fel.-Ezek szerint az ország legtávolabbi részeiből is Budapestre kell utaznia annak, akinek rosszul számfejtették a nyugdíját?-A járadékok emelésével kapcsolatos minden teendőt központilag intézünk és központilag folyósítjuk a nyugdíjakat is; így a reklamációk indokolt vagy indokolatlan voltát is csak a központban tudjuk megállapítani - hangzott a válasz.- Vidéki ügyfeleink természetesen levélben is kérhetik panaszuk orvoslását a nyugdíjfolyósító már említett postacímén. A reklamációkat azonban csak akkor tudjuk érdemben kivizsgálni, ha a levélben a néven és a címen kívül a panaszos feltünteti nyugdíjas törzsz- számát is. A kérdésre, hogy az idős vidéki embereknek nyilván sok nehézséget és költséget okozó „Budapest-centri- kus” ügyintézést hogyan lehetne könnyebbé és egyszerűbbé tenni, egyelőre nem tudtak bíztató választ adni. Mennyit ér a magyar erdő? Vajon a nógrádi erdőknek mi lesz a sorsuk? Gyurkó P. V egyes érzelmekkel - vagyis, hogy mit beszélek - keserű szívvel követem Kliegl Béla erdőmémök szavait. Ha csak fele is igaz annak, amit az ózdi erdészet vezetője mond az erdők privatizációjáról, tán egyik legnagyobb melléfogását csinálta a kormány, amikor ilyenre alakította a kárpótlási törvénynek ezt a részét. Ennyit, tényleg csak ennyit ér nekünk a magyar erdő? Bonyolult, nagyon szövevényes az ügy, ahol rég nem az egykoron károsultak kárpótlása folyik már - ember legyen a talpán, aki ki akarja magát ismerni benne! A borsodnádasdi erdők sem jobbak, sem rosszabbak, mint az északi-középhegységi nagy átlag. Cseresek uralják a gyengébb, bükkösök pedig az értékesebb termőhelyeket; 500 magyar forint aranykoronánként egyre-másra csakúgy, mint a szántóföldek esetében. Igaz, a törvény kizárja a jogalap nélküli meggazdagodás lehetőségét, ám a gyakorlat mást bizonyít: az állam nagyvonalúságát, merthogy lemond a kárpótlásra kijelölt erdőterület faállományának értékéről, így azután néhány száz forint ellenében akár több milliós értékhez is hozzájuthat, aki érti a csíziót s ügyeskedni nem röstell hozzá. Az erdőtulajdonlásban hatalmas - több százszoros, de lehet akár ezerszeres is - a nyerészkedési lehetőség. Ä Mátra-Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak az ország nagyon sok településén van érdekeltsége, s a törvény szelleme szerint azok mindegyikéből jöhetnek a licitálók. Nincs is hát benne semmi különös, hogy Borosdnádasdon is keverednek idegenből jöttek a hazaiak közé. Sötét szemüveg takarja egyikük arcát, durván utasítja el magától az újságírót. Mástól tudom meg, hogy Mikó- falváról jött. S zomszéd községbéli balatoniak tartanak együtt négyen: egy családból valók. Fiatalok, a leghátsó sorban maradnak. Eger képviselteti még magát - ketten jöttek onnan - látszólagos nyugalommal ülnek le a középtáji sorok egyikében. Mások mondják, de ellenőrizni nem tudom: kettejüknek több kárpótlási jegye van, mint a nádasdiaknak együttvéve.- Ha egy pesti idegen csak húsz százalékkal is beszáll egy-egy területbe, minden ötödik köbméter fa az övé, ám az erdő kezelésével kapcsolatos gondokból ezreléknyi részt sem vállal: ott vannak rá a hazaiak! Hatodmagával van itt a fiatalember: édesapja, nagybácsija, testvérei laknak egy bokorban a tanyán. A körülölelő erdőt szeretnék maguknak, talán sikerül. Meg aztán bekerülnek az alig ezredrészekben kifejezhető tulajdonjoggal, s ha kényelmetlenné válnak a valódi tulajdonos számára, iszonyatos összegű „lelépési” díjat kémek. Nincs ez jól sehogy sem! H asonló véleményen lehetnek más falubéli társai is, akiknél azonban a hajlott kor sem jár együtt a meggondolt- sággal. Nem veszi még kezdetét a procedúra, mikor székéről lökik le tettlegesen a mikófalvi okulárést, aki el is hagyja az rövidesen a termet. Ezért-e vagy másért, meg nem ítélhetem, de a balatoniak hajlanak elfogadni a felkínált erdőtagot, az egriek meg szavukat adják, hogy nem licitálnak. (A helyiek kapzsisága - később tudom meg - határtalan: az erdőállomány közé ékelődött majd' kéthektárnyi gyönyörű tisztás azért nem kelt el, mert sokallották érte még a kikiáltási alapösszeget is.) A hadifogságból hazatértek akár egy egész községhatámyi területet is megvásárolhatnak, éljenek akár a túlsó felén is az országnak, hol rúghatna hát velük szemben labdába, aki a saját, vagy szüleitől elvett néhány holdacskát akarja magának visszaszerezni! Valahol tényleg el van ez a dolog fuserálva! A kár 400 köbméter fatömeg is lehet egy jó bükkösben - nézem korábbi feljegyzéseimet - hatezer forinttal számolva is majd' két és fél millióra rúg egy hektárnyi ilyen erdő értéke. Két és fél millió - ötszázért. Ki gondolhatta ezt komolyan? tban idefelé körbemutatott az erdészetvezető a kocsiból: a laikus számára is szembeötlő, micsoda különbség van még negyvenvalahány esztendő után is a hajdani magán- és kincstári erdők állapota között. Az előbbi kárára, az utóbbi javára. Az erdő nem gyárkémény - csengenek fülembe még mindig Kliegl mérnök szavai - amit ha két perc alatt lerobbantanak, két hét alatt újraépíthető. Itt nyolcvan-száz években mérik az időt, s aki ma meggondolatlanul termeli a fát, gyermekeit, unokáit sodorja bajba. De ha el is tekintünk az oxigéntermeléstől — s ezt már csak én teszem hozzá - el az erdőnek egyéb, védelmi és közjóléti szerepétől: mi a biztosítéka, hogy a sok frisskeletű erdőtulajdonos mindegyike becsületes és tartamos erdőgazdálkodást folytat? Mit tud tenni az állami erdőfelügyelőség, ha valaki lerabolja az állományt, s nem újítja föl a területet? Pénzbüntetésre ítéli netán? Vagy börtönbe dugja a többszörös milliomossá előlépett kontárt? Nevetséges! Az ózdi erdészet nem tudott elegendő erdőterületet árverésre kijelölni. Nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. Marad-e hát ezek után állami erdeje az országnak? Nézem a vidék dombjait, a kopár hegyoldalakat. Ózd egykori olvasztárai ma kezükkel malmoznak odahaza. Felvették, míg járt nekik a munkanélkülisegély, de kifutottak az időből, ma már úgy élnek meg, ahogy tudnak. Őket követik a sokszázezrek az ország minden szegletéből már. Miért nem erdősített velük az állam? Miért csak lehetőségként kínálja föl a kötelező helyett? Nincs rá pénz? Vagy nem bízik benne, hogy megtanulható a csemeteültetés? Netán a szaporítóanyag hiányzik hozzá? Megint mondom: nevetséges! A spanyolok már egyszer megcsinálták előttünk: beerdősítették az országot. Nem kitalálni kéne tehát, csak utánozni. De nem! Mi munkanélküli segéllyé változtatjuk az adófizetők pénzét, s ingyen utaljuk ki a malmozóknak. Áz erdőből meg lesz, ami lesz. Ügyeskedők bázisa a meggazdagodáshoz, tűzifa, meg kopár terület. Megint kérdem: ki érti ezt? M inap állítólag bicskát szorítottak Párádon egy messziről érkezett licitáló oldalába, Pilisvörösvár határában meg - Isten a tudója hányad- szorra már ebben az országban, ebben a rendszerben - megint gyújtogatás áldozata lett az erdő. Hubai Grúber Miklós