Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

1993. szeptember 23., csütörtök NŐI DOLGOK Teszt: szemérmes ember ön? Járt már nudistastrandon? úgy teszek, mintha nem vettem volna észre 0 még nem 2 Mit tesz, ha a villamoson csókolódzó párt lát? nem is fogok 1 igyekszem nem odanézni 1 az ilyesmit be kéne tiltani 0 semmit 3 természetesen 5 rájuk szólok 0 igen, de csak ha nem volt ott ismerős Szokott-e elpirulni? 3 irigykedem Mit csinál, ha a buszon két férfi az ön idomairól kezd fennhangon beszélgetni? 5 igen 0 sajnos igen 1 hízeleg a hiúságomnak, hogy figyeltek rám 5 ritkán 3 úgy teszek, mintha észre sem venném 3 nagyon ritkán 4 kikérem magamnak 1 soha 5 gyorsan leszállók 0 Mit csinál, ha a társaságában disznó vicceket mesélnek? kényszeredetten mosolygok 3 jóízűen hahotázom 5 befogom a fülem 2 sikoltva kirohanok 0 nem járok olyan társaságba 1 Mi a véleménye a szexlapokról? sajnos, kevés olyan van, amelyikben férfiakat mutatnak 5 az érdekesség kedvéért időnként átlapozok egyet 3 nem tudom, mit esznek rajta a férfiak 2 a kezembe nem venném 1 felháborító, hogy ezeket szabadon árulják 0 Mi a véleménye a lányanyákról? megvetem őket 0 : lányanyája válogatja 3 tisztelem a bátorságukat 5 Észreveszi, hogy egy társaságában lévő férfinak nyitva van a slicce. Mit tesz? diszkréten figyelmeztetem 3 gúnyos megjegyzést teszek rá 5 Értékelés: 0-10 pont: Hölgyem, ön rendkívül szemér­mes. Ez a mai szabados világban eléggé szokat­lan, s nem lennénk meglepve, ha gyakran gyú- nyolnák, maradisággal, álszentséggel vádolnák. Nem is alaptalanul... 11-21 pont: Ön alapjában véve szemérmes nő, de ezt igyekszik titkolni, hogy ne legyen ne­vetséges. Pedig a szemérmesség csak akkor visszatetsző, ha túlzásba viszik. Fontos, hogy kü­lönbséget tudjon tenni a jópofaság és az ízléste­lenség, a humor és a szemtelenség között. 22-34 pont: Ön modem gondolkodású, az élet eseményeit megfelelően kezelni tudó nő. Hajla­mos azonban, különösen 30 pont fölött arra, hogy társasági sikerek érdekében szabadszájúbb, harsányabb legyen, vagyis túllépje az illem hatá­rait. 33-40 pont: Hölgyem, nem szívesen sérteget­jük, de az őszinteség megköveteli, hogy kimond­juk: ön egy szemérmetlen perszóna. Ajánljuk, sürgősen változtasson jellemén, szokásain, mo­dorán. Reméljük, még nem késő! Divatőrület Hogy a divatban mik meg nem történnek! Az őszi divatbemu­tatók során neves nyugati di­vattervezők bejelentették, hogy őszi-téli bundáikat a majmok jegyében tervezték. Azt szeretnék, ha a hölgyek King Kongnak látszanának. A képen ez már látszik is? Fotó: FEB Dán tapasztalatok Egymás iránti elvárások legtöbb esélyük a csinos nöttiek és a jóérzésű, kedves kulturált férfiaknak van arra, hogy jó partit csináljanak. Ezt dán kutatók állapították meg, miután kiértékelték egy hétvégi újság terjedelmes házassági hir­detéseit. Mit várnak el az urak a ma­gányos hölgyektől? A nő legyen kedves, melegszívű 5-10 évvel fiatalabb partnerénél. Teljen öröme a szexben is. A férfi fele azt szeretné, ha barátnője vagy neje művelt és természetked­velő lenne, értené a humort és nem dohányozna. Legkevésbé kapósak azok a nők, akik érzé­kenyek, jó iskolát végeztek és jómódúak. Más gyerekét a dán férfiak zöme nem akarja ne­velni. Hogyan választanának a nők? Náluk a legjobb esély annak a férfinak van, aki érzékeny más problémái iránt, kedves, mű­velt, van humora és jóalakú. A hirdető asszonyok fele iskolá­zott, jó állású férje vágyik, aki­nek viszonylag szilárd az anyagi helyzete. A dán nők leg­kevésbé a kreatív, nem do­hányzó férjet keresik, akinek fontos a szex. Lányok bakaruhában Fontos az érvényesülés Régen a házasság inkább a nők, mint a férfiak számára je­lentette az életük kiteljesedését. Ma fordítva áll a dolog - leg­alábbis ezt jelzik az ohioi egye­tem által folytatott közvéle­ménykutatások. Eszerint az USA-ban az egyedülálló nők­nek majdnem a fele hallani sem akar házasságról: nagyon meg vannak elégedve magányos éle­tükkel. Ezzel szemben a 25 és 34 év közötti korcsoportba tar­tozó férfiak 87 százaléka vá­gyakozik azután, hogy „bekös­sék a fejüket”. A felmérésben résztvett pszichológusnő, Joyce Brothers úgy véli, hogy a leg­több nő számára a házasságnál fontosabb az érvényesülés. Sztárok randevúi A világ legirigyeltebb női a fotómodellek. de milyen férfiak tudnak közelebbi ismeretséget is kötni e legjobban fizetett, el­érhetetlennek tartott szépségek­kel? Naomi Campbell vőlegénye a szőkére festett hajú, borostás, ír Adam Clayton, a U2 basszusgi­tárosa. Egy partin találkozott Los Angelesben az akkor 46 éves Rod Stewart és a 19 éves Ra­chel Hunter. Azonnal egymásba szerettek és bár Rod nem éppen hűségéről volt közismert, pár hónap után elvette az új-zélandi modellt. A szenvedély és a hűtlenség története az, ami Jerry Hall-lal és Mick Jager-rel megesett. A texasi sztármodellnek 15 évig kellett várnia arra, hogy a rock­fenegyerek karikagyűrűt aján­dékozzon neki. Addigra már két közös gyermekük volt, a har­madik pedig „útban”. Kivárták rendesen.. A „Barbie-babának” is neve­zett szőke Christie Brinckley a Karibi-szigeteken találkozott Billi Joel-lel. Egy bárban is­merkedtek össze és az alacsony­termetű, nem éppen jóképű énekes azonnal a zongorához pattant:-Ez az egyetlen eszköz, a mivel hatást gyakorolhatok a nőkre - mondta őszintén a „fel- hevülf ’ Joel. Hölgyek a frontvonalban A „gyengébb nem” nem ijedős a harcban Nincs vezetéknevük. Ke­resztnevükön vagy becenevü­kön szólítják egymást a vörös­sapkások. Ők azok a lányok és asszonyok, akik a hajdani fono­dából átalakított Alfa-centrum­ban kaptak különleges katonai kiképzést, a Horvátországtól el­különült, szerb többségű Kraji- nában. Pisztoly és parfüm, ké­zigránát és kézkrém, Kalasnyi- kov és kozmetikum egyaránt helyet kap szerelésükben. Test­vériesen megosztják egymással, amijük van, egyesíti őket a gyű­lölet, a bosszúvágy, a maguk hazafiasságától fűtött harci szel­lem.- Mindent elvesztettem. Ott­honomat, munkámat, barátomat - mondja a feltűnően szép, hosszúhajú, 25 éves Milica, a kiképzők egyike, aki divatter­vezőből lett katona. - Egysze­rűen ide kellett jönnöm, mert nem lehetek tétlen, ameddig honfitársaim veszélyben van­nak. Ez egy piszkos háború és holnap talán már nem leszek. De ameddig vagyok, nem érzek cseppnyi félelmet sem. Egyik legjobb tanítványa a zadari idegenvezetőnő, akit csak „lovacskának” becéznek lófarokban végződő frizurája miatt. Nemrég fontos megbíza­tást kapott: egy horvát tüzérségi állást kellett kikémlelnie. 72 órán át szinte mozdulatlanul fe­küdt megfigyelő posztján, de amikor végre visszajutott, pon­tos jelentése alapján kilőtték az üteget. Nem kevés szó esett már a délszláv háborúskodás női ál­dozatairól, akiknek kiirtották családját, akiket megerőszakol­tak, menekülésre kényszerítet­tek. Szerbek, horvátok, muzul­mánok elég rémséget beszél­hetnek arról, amit velük mások tettek. Az Alfa-centrum vörös- barettes amazonjai ennek a hosszú háborúnak egy másik vetületére irányítják a figyel­met: a gyengébbik nemnek ez a része kiveszi részét a legvére­sebb csatákból. Érzésekre itt nincs lehetőség, ezeket sürgősen ki kell zárnunk az életünkből - mondja egy fia­tal lány, akit más körülmények között inkább az iskolapadban, a diszkóban vagy egy fiúval an- dalogya lehetne elképzelni. - Amikor először láttam egy ka­tonát, akinek kezét-lábát levitte a gránát, sírógörcsöt kaptam. Mára ez a kép is megszokottá vált. Talán egyszer befejeződik majd a háború, de akkor sem lesz könnyű a folytatás. „Sokan tartósan megrokkantak - mondta Milica -, s mindnyájan megrokkantunk érzelmileg. Hogyan tudjuk vajon újrakez­deni?” A kereskedők hasznot húznak a valóságból Az autó ma már jelkép Az európai hölgyek egyre inkább magukhoz ragadják a volánt. Ezt a Ford Autó­gyár statisztikusai derítet­ték ki, akik több európai or­szágban végeztek számítá­sokat. Az Angliára is kiter­jedő felmérés szerint az utóbbi évtizedben 7 száza­lékkal ugrott meg a női úr­vezetők száma. Ez összefügg azzal, hogy a legtöbb or­szágban a nők önállóbbnak akarnak lenni, s ennek egyik eszköze és jelképe az autó. A felmérés adatai szerint a francia hölgyeké a máso­dik hely, akiknek 34 száza­léka mondhatja magát ko­csitulajdonosnak. Okét a németek követik, akik közül 28 százalék vezet autót. Az olasz hölgyek a negyedik he­lyen állnak. Az autókereskedők egy­idejűleg felfigyeltek arra, hogy - emancipáió ide, emancipáció oda - ha konk­rét kocsivételre kerül a sor, a nőknek mindössze 9 száza­léka az, aki bemerészkedik egy autószalonba. Egy kö­zép-angliai kereskedő gon­dolt egy merészet: boltjában egy ideje szinte kizárólag nőket foglalkoztat. Az eredmény nem maradt el. Amikor híre ment az eladó­cserének, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődők - természetesen legfőképp az urak - számaránya. Ráadá­sul a hölgyek sokkal türel­mesebbek (férfi)ügvfeleik- hez, mint hímnemű kollé­A demilitarizációval párhuzamosan az orosz piac tele van kato­nai eszközökkel, ruhákkal. Fiatal lányok - mint azt képünk is mu­tatja - előszeretettel öltenek mundért, igaz divatból: a verseny „arról szól”, kinek van magasabb rendfokozatú egyenruhája. Egy város, amit nők vezetnek Pacifica San Francisco egyik elővárosa. A 38 ezer lakosú te­lepülés látszatra semmiben sem különbözik a hasonló amerikai kisvárosoktól. De van valami, amiben egyedülálló a világon: öt szőke hölgy kormányozza. A legutóbbi választáson ez az öttagú csapat 17 férfit ütött ki a nyeregből. A régi városi veze­tésnek mindössze egyetlen tag­ját választották újjá: a 46 éves Bonnie Wells asszonyt, aki most a polgármester. Az 57 éves Barbara Carr két évtizede foglalkozik Pacifica ingatlanügyeivel és a helyi ter­vezőbizottság elnöke. 45 éves Julie Lancelle, két gyermek anyja, mérnök és a helyi kör­nyezetvédelem apostola. Ő úgy véli: „4 lakosság számára is egyfajta izgalmas kísérletet je­lentünk. Sokan úgy érzik, hogy a nők szociális érzéke nagyobb, mint a férfiaknak. Jó lenne be­bizonyítani, hogy a szervező­készsége is."-Az első házasságom elha­markodottan történt, s az volt a legnagyobb öröm, hogy gyor­san befejeződött. De legalább érzékeltem a kontrasztot, ha azt nem is tudtam milyennek sze­retném a nagy őt, s legalább az­zal tisztában lettem, milyennek nem. Sokáig éldegéltem magá­nyosan, amikor a bátyám un­szolására elmentem vele egy farsangi bálba. Bár semmiféle hajlandóságot nem éreztem a másik nemhez való közeledésre - túl sok volt bennem a szoron­gás, féltem egy esetleges újabb csalódástól -, gondoltam, a tár­saság legalább eltereli a fi­gyelmemet kínzó életérzésem­től. Nagy igazság van abban, hogy a vágyak akkor válnak va­lóra, amikor legkevésbé számí­tunk rájuk. így történt velem is. Elém állt egy magas, barna, jó­képű fiatalember és felkért tán­colni. Míg táncoltunk, szinte megszűnt a körülöttünk világ. Azt hittem, álmodom, ilyen nem lehetséges a valóságban, de megtudtam, hogy nemcsak a filmeken létezik szerelem első látásra. Házasság lett a kapcsolatból. Péterrel két évet éltünk együtt, mondhatom, hogy minden té­ren harmonikus kapcsolatban. Egy napon aztán jött a katonai Asszonysorsok Volt értelme a küzdésnek behívó, nem sok ideje volt már a szolgálati időből, amikor ter­hes lettem. Kezdettől fogva na­gyon szerettünk volna gyere­ket, sajnos két évig nem sike­rült, így aztán rettenetesen bol­dogok voltunk, amikor bizo­nyossá vált, hogy érkezik az utánpótlás. A történetet mély átéléssel mesélte Judit, aki most negy­ven éves.-Boldogan gyűjtögettem a kelengyét, elképzeltem, milyen gyönyörű lesz hármasban. Épp a bébiruhákat rakosgattam, amikor csöngetett a postás. Táviratot hozott, amiben értesí­tettek, hogy férjemet baleset érte, egy teherautó, szolgálat­teljesítés közben - halálra gá­zolta. Képtelen voltam felfogni a szavakat. Aztán hirtelen előjött egy fontos gondolat: a gyereket mindenképpen meg kell őriz­nem. Makacsul csak ez lebegett előttem. Annyira féltettem, hogy még nyugtátokat sem mertem beszedni, nehogy káros hatással legyen a kicsire. így aztán még attól a lehetőségtől is „megfosztanám”, hogy tom­píthassam fájdalmam élességét. Valami észbontó szellemi, érzelmi káoszban telt el az a néhány nap a temetésig. Szik­kadt aggyal, tébolyodon érzé­sekkel, könnytelenül meredtem a sírgödörre, s hallgattam, ahogy koppannak a rögök a szerelmemre. Évekig kísért a nyomasztó gondolat, hogy hatalmában tart valami ismeretlen átok, ami kettétöri az életem, amitől se- hogysem tudok megszabadulni. A fiam volt az egyetlen örö­möm. Ahogy cseperedett, kon­taktusunk egyre mélyebbé, tel­jesebbé, szorosabbá vált, min­den gyengédségemet ráöntöt­tem, ő kapta azt a szeretetet is, amit az apja kaphatott volna. Annak ellenére, hogy kap­csolatunk csodálatos volt, időnként villámcsapásként tört rám a depresszió. Úgy éreztem, hatalmas űr vesz körül, egyet­len kapaszkodóm a fiam. El­szigetelődésem a világtól olyan mély volt, hogy kilátástalannak láttam bármilyen kontaktus lét­rejöttének lehetőségét. Amikor letelt a gyes, visz- szamentem tanítani. A kollégák és az élet kihívásai valahogy el­feledtették szomorú sorsomat. Kezdtem az életre koncent­rálni, teljes erővel vetettem bele magam a munkába, s bol­doggá tett a tudat, hogy otthon vár a fiam. Később tanulni kezdtem, el­végeztem az egyetemet, majd nyelveket tanultam. Arra töre­kedtem, hogy minden időmet maximálisan kihasználjám, hogy ne juthasson idő az önsaj­nálatra. Ez nem mártíromság volt: igazi örömet találtam a ta­nulásban, sikerélményt adott, no és távlatokat. Rengeteg munkával, erőfe­szítéssel ma már gyönyörű la­kásom van, módomban áll mindent megadni a fiamnak, úgy érzem, nem küzdöttem hi­ába, értelme volt. Péter fiam most tizennégy éves, gyönyörű, értelmes, kedves gyerek, min­denben emlékeztet az apjára. Boldog vagyok, visszataláltam az élethez, ami olykor kegyet­len, de sohasem válik mosto­hává ahhoz, aki kitartásai, ma­kacsul ragaszkodik hozzá. Kazinczi Anikó

Next

/
Thumbnails
Contents