Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

1993. szeptember 23., csütörtök ARCOK - HARCOK A rettenet konferenciája 1942 januárjában Berlin külvárosában, a Wansee utcában állt egy eldugott tóparti ház. Hátborzongató programmal, 1993-ig elhallatszó gúnykacajjal és vérfagyasztó tébollyal itt folyt le az első, abszurd zsidóügyi konferencia: a náci birodalom vezetői ki­dolgozták az európai zsidóság teljes megsemmisítésének prog­ramját. Kedélyes csevegéssel, cinikus tréfák mögött hullámzó ka­cagással minősítették az ötleteket, a javaslatokat, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel kell kiirtani ezeket az embereket. Az emberi történelem legaljasabb népirtó programtervezete 85 percnyi „eszmecsere" után körvonalazódott. A konferencia jegyzőkönyvét jószerivel alig ismeri a világ. Ki tudja miért? Lefogadom: a tisztelt olvasó sem hallott erről a terv­ről, erről a jegyzőkönyvről, s már-már természetesnek veszi a „modern", új kérdőjeleket, a mai szélsőjobb térfeléről: meglehet, nem is voltak koncentrációs táborok és az egész Holocaust a libe­rális propaganda találta ki, s így az 50 évvel ezelőtt uralkodó nemzetvezetők jószerivel nem is lehetnek felelősök a zsidóság szörnyű tragédiájáért. Mert, ha volt is valamilyen kísérlet a meg­semmisítésre, akkor is sorscsapásszerüen, kivédhetetlenül követ­kezett be, már-már történelmi automatizmusok működése nyomán . . . Antonescu, Tiso, Horthy maga is csak tehetetlen áldozata a világ nagy játszmájának, s így vezéri méltóságukat, hazafiúi ér­demeiket épp ideje rehabilitálni! És miközben erre az abszurd felmentésre valóságos kísérletek történnek Magyarországon, Szlovákiában és Romániában ugyanezekből az országokból a vadnacionalizmus körkörös vi­csorgással köszön át a szomszédba: hogyan képzelitek ezt az anakronizmust 1993-ban, Európa közepén? A saját vezérkép minden szélsőségesnek nagyon jól megfelel a saját hazájában a mai fasisztoid nézetek hátteréül, de ezt egy pillanatra sem tartja megengedhetőnek, elfogadhatónak a szomszédban. Folyik a nyi­latkozatháború, a fenyegetőzés. Budapesten 1993. augusztus 20-án nyilvános politikai fórumon megéljenzik a nyilasokat is az újfasiszta suhancok, bizonyítva: a gyűlölködő, mások ellen irá­nyuló „nagynemzeti” politizálás árnyékéban ott liheg, tolakszik előre a vadonatúj szélsőségesek új embertelensége, új fenyege­tése. Mert aki elfelejti, vagy a dohos történetiség körébe utalja a múltat, gyakran arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Ahogyan ez ma már apokaliptikus bűncselekmény a volt Jugoszlávia népei körében, ahol a barbár népirtás megint iszonyatos napi való­sággá lett, s egyre több szó esik a kiterjedő háború fenyegetettsé­géről is. A szalonképes konzervatív pártok oldalvizein evezgető nagynemzeti licitálók fújják a parazsat, szítják az ellenségeskedé­seket. Csak lökik, tolják előre a térség kormányait a fegyverkezési versenyben, a csapásmérő eszközök halmozásában, noha Po­zsony, Budapest, Bukarest környékén már most is milliók lézen­genek kilátástalan szegénységben, a nyomorszint felső határán. A „nagynemzeti" hangoskodók nem tanultak semmiből: mert ők életterek, határrevíziók bűvöletében akarnak diadalmaskodni, népszolgálatot „végezni". Kerül, amibe kerül, ők itt új nemzetve­zérek kívánnak lenni! Ahogy Hitler néhány évvel a Wansee-kon- ferencia előtt még folyton csak békéről, építésről papolt, csak egyezményeket készített elő, úgy a mai szélsőségesek is álarcok mögé bújnak. Rejtegetik valódi szándékaikat. Hősi legendákról, a nemzet felemeléséről szónokolnak, miközben már egy-egy határ- revíziós háború esélyeit, az ágyútöltelék minőségét mérlegelik. Módjuk van képernyőkön aprószentekké dicsérgetni egymást és senki nem törekszik álarcaik nyilvános letörlésére. Pedig a szá­zadvég embere nem engedhet meg magának még egy Wansee- konferenciát, még egy borzalom-színházat! Ne felejtsük el: csak 51 év telt el azóta! S ki emlékszik már a rettenetre? Erdős István 55 Ficsor úr elkezdett politizálni?? Nem válik működésképte­lenné a cége, ha bekerül a Par­lamentbe, lesznek, akik átve­szik az irányítást. Beosztottjai az idén nem nyaraltak a Ka­nári-szigeteken, a házasságról pedig az a véleménye, hogy nem feltétlenül kell írással szentesíteni egy kapcsolatot. Ficsor Ferenc, a bátonytere- nyei Metalcoop Rt. elnök-ve­zérigazgatója.- Meglepett, hogy belépett az SZDSZ-be.- Semmi más nem történt, minthogy kinyilvánítom, amit eddig is gondoltam. Úgy érzem, ez a párt képes arra, hogy amit ígér, azt végre is tudja hajtani. Egyet vallunk abban, hogy a gazdaság a lelke mindennek.- Úgy tudom, országgyűlési képviselőként akar indulni.- Igen. Úgy látom, van ér­telme. Lehet a gazdaságot job­ban csinálni. Nem azért, mert én olyan zseniálisan okos és ügyes ember vagyok, hanem mert mindazt átélem, amit a tisztelt házban ülők egy része talán nem.- Feladja a Metalcoop-ot, ha bekerül a Parlamentbe?-A kettő együtt nem megy. Ez nem azt jelenti, hogy a Me­talcoop Rt. működésképtelenné válik. A szervezet megváltozik, az elnök-vezérigazgatói státusz megszűnik, megvannak azok a személyek, akik átveszik a cég irányítását. A közgyűlés és az ukrán partner ezeket a folyama­tokat elfogadta. Ez azért fontos, mert jó kezekben van a cég. Egyfajta kételyt is el tudok ez­zel oszlatni, mert egy bank vé­leménye szerint túlságosan egy személyre koncentrálódik a cég és ez nem biztos, hogy jó. Ké­rem szépen, igazi vállalat lesz, szervezetten fog működni. El­képzelhetőnek tartom, hogy szúrni fogja valakik szemét, hogy Ficsor úr elkezdett politi­zálni, olyan támadási pontot ke­resnek, amivel rá lehet bírni, hogy visszakozzak. Amikor ezt az ember felméri, persze hogy tíz év munkáját és a maradék tu­lajdonát nem igazán szeretné elveszíteni, még akkor is, ha ez a tulajdon százmilliós nagyság­Ficsor Ferenc: Nem hiszek Hongkongban rendekkel terhelt és adósságok­kal küszködik. De a Metalcoop egy jó válla­lat. Nem hiszem azért, hogy va­lamikori ellenfeleink annyira buták, hogy egy jó vállalatot azért tegyenek tönkre, hogy a visszalépésemet próbálják el­érni.- Közben arra gondolok, hogy nehéz helyzetben lesz a kétperces viszontválaszoknál..- Itt még nem tart a történet.- Nagy csapás lesz önnek, ha nem kerül be?-Ha nem leszek jelölt, tu­domásul veszem, hogy egyfajta más irányelv érvényesül. Gaz­dasági oldalról kell megközelí­teni a választásokat. Lehet be­szélni szociálpolitikáról, ha nincs meg, hogy milyen alapo­kon, akkor ez demagógia. Éle­temből tíz évet vett el a vállalat, és elképzelhetőnek tartom, hogy ha jól csinálom majd - és eljut addig a folyamat -, tíz évet el tud venni a politika is. Egy kicsit edzett vagyok már én ebben a világban.-Elhangzott a salgótarjáni vállalkozói fórumon, hogy a költségvetés kiadásait csök­kentve a megspórolt összeget a vállalkozásokba kell átcsopor­tosítani. Ilyen egyszerű lenne ez?- Ha ilyen egyszerű lenne, már meglépték volna. Termé­szetes, hogy ez nem elég. Vál­lalkozásbarát környezet kap­csán annyi mindenről kellene beszélünk, hogy az ebbe az in­terjúba nem fér bele. Nincs vá­sárlóerő, az előállító cégek nem tudnak egészséges növekedést biztosítani sem maguknak, sem szűkebb-tágabb környezetük­nek. Nem hiszek Hongkongban. Nem hiszek abban, hogy mi le­szünk kelet és nyugat kapuja, és mindenki itt bonyolítja a pénz­ügyi és kereskedelmi ügyleteit. Saját termékünket nem tudjuk eladni. Mivel akarunk mi ke­reskedni? Ki az, aki ma ebbe a környezetbe be akarja hozni a tőkéjét? Meg kell nézni, mennyi működő tőke jött be az or­szágba, szinte a nullával egyenlő. Vége van egy háború­nak és jó lenne most már vala­miféle országot építeni. Ehhez valószínűleg kevés, hogy bizo­nyos dolgokat kiveszek a költ­ségvetésből. Azt mondtuk, több százezer vállalkozás jött létre. Nézzük már meg, mennyi ma­radt ebből meg. A külföldi tőke legjelentősebb része annak ér­dekében jött be, hogy a konku­renciát itthon becsukja. A Kuncze Gábor által említett ne­gatív gazdasági spirál megfor­dítható. Ha megéri vállalkozást létrehozni, annak munka- erő-felszívó képessége lesz, he­lyére kell tenni a béreket, akkor nem éri meg munkanélkülinek lenni. Vásárlóhatása lesz, ha a fogyasztást „jutalmazzák” és nem a takarékosságot.- Gondolja, hogy kevésbé idegölő a politika, mint a vál­lalkozás?- Szerintem a vállalkozás ötórai tea a politikához képest.- Nyaraltak-e metal­coop-osok 1993-ban is a Ka­nári-szigeteken?- Az országos trend érvénye­sült. Nem volt nyaralás, folyó finanszírozási problémák van­nak, válságkezelés van.- Tekinthető tulajdonképpen vállalkozásnak is: mi a vélemé­nye a házasságról?- Nekem nem sikerült. Ezzel együtt jó barátságban vagyunk a volt feleségemmel.- Azt hittem, általánosság­ban válaszol.- A házasságról általában? Nem biztos, hogy szentesíteni kell mindenféle írással egy kap­csolatot. Dudellai Ildikó Egy alakuló barátság bölcsőjénél A színészek kezdték el Fülek és Sepsiszentgyörgy a térképen távoli, a valóságban mégis közeli, baráti települések immár. A szlovákiai Nógrád és az erdélyi Székelyföld települé­seinek barátkozása kétéves múltra tekint vissza. A kisebb­ségi, nemzetiségi kultúra helyi fáklyavivői, még pontosabban a két város amatőr színjátszói vol­tak azok, akik a közeledés, ba- rátkozás, kölcsönös együttmű­ködés zászlaját először kibon­tották. A füleki Zsákszínház és a sepsiszentgyörgyi Visky Ar­Albert Álmos és Kasza Tibor pád Színjátszókor tagjai nem csak a kölcsönös fellépések és látogatások szintjére jutottak el, de Mázik Istvánt a székelyek legutóbb szeptember elejei lá­togatásakor és nógrádi vendég- szerepléseik alkalmával ven­dégrendezésre is meginvitálták Sepsiszentgyörgyre. Ám nem csak Thália papjai azok, akik szorosan együttműködnek, ba­rátkoznak és tapasztalatot cse­rélnek - örvendetes módon az idén a két város hivatalos kap­csolatfelvételére is sor került. A székely színé­szek Füleken való egyhetes tartózkodásá­nak ideje alatt érkezett ide magyarországi vendégeskedé­sét megnyújtva Sepsiszent­györgy főpol­gármestere, Albert Almos. Bár nagyság­rendben a Ko- vászna megyei Sepsiszent­györgy tízsze­rese Füleknek, mégis, mint a füleki városi hivatalban ki­derült, Albert Álmos és Ka­sza Tibor sok területen ha­sonló gondok­kal, problé­mákkal néz farkasszemet. És ez nem kizárólagosan a nemzetiségi kultúrára, az olykor sok gondot okozó helységnév­táblákra, a magyar feliratokra vonatkozik, hanem éppúgy a privatizálás menetére, a foglal­koztatásra, az iskolarendszerre és még sok minden másra. Kölcsönösen informáltak és informálódtak a polgármesterek a közigazgatás szervezeti felépí­téséről, a településfejlesztés ro­kon vonásairól és a gazdasági élet hasonlóságairól, annak meghatározó szerepéről is. A két színtársulat kapcsolatainak további elmélyítésén túl könyv­tárak, iskolák és más kulturális intézetek és intézmények kap­csolatfelvételét is szorgalmaz­ták. A gazdasági együttműkö­dés számításba jövő módozatai­nál főleg az eszme- és tapaszta­latcsere lehet a kiindulópont, de árucserék és egyéb kereske­delmi kapcsolatok is számításba jöhetnek. A két város első számú veze­tőinek és a művelődési házak igazgatóinak kétnapos együttléte minden bizonnyal olyan folya­matot indított el ez alkalommal, amelynek feltehetően már az el­következendő évben lesznek kézzelfogható, szemmel látható konkrét eredményei Székelyföl­dön és Füleken egyaránt. Mindenesetre Fülek elöljáróit baráti látogatásra hívták meg Székelyföldre, ahol a szándé­kok és tervezetek további pon­tosítását és a konkrét lépések programtervezetét is tervezik elkészíteni. Polgári László Jövőre vállalkozásfejlesztési központ Június negyedikén tanács­koztak először Bátonyterenyén a Nógrád Megyei Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány alapító tagjai (önkormányzatok, ban­kok, kamarák) a Magyar Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány képviselőivel. Nagy Mihály, a város pol­gármestere akkor elmondta, hogy Nógrád megye majdnem utolsó már az országban vállal­kozásfejlesztési központok kia­lakítása terén. A kialakítandó megyei központ és a városi al­központok elsősorban kis- és középvállalkozóknak nyújtaná­nak ingyenes szolgáltatásokat, másrészt garanciaként is a vál­lalkozók mögött állnak. Újra megkerestük Nagy Mi­hályt, megkérdeztük, mi történt azóta, mennyivel kerültünk kö­zelebb a központok megvalósí­tásához? Elmondta, a Nógrád Megyei Regionális és Terület- fejlesztési Tanács képviselői június 8-i ülésükön megegyez­tek abban, hogy az 500 millió forintos kormánytámogatásból a hat városnak adandó tíz-tíz millió forintból (ezt a pénzt vál­lalkozásfejlesztési központ és hálózat kiépítéséhez kapják) minden város 1,4 millióval járul hozzá az alapítvány tőkéjéhez. A társakkal együtt így megha­ladják a tízmillió forintos alap­tőkét, amelyhez újabb 10 milli­óval társul a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány. Ezt most már kormányszinten is engedélyezték, hatmilliót az idén, négyet jövőre kapnak meg a városok (amelyek egyben a kistérségi társulások központ­jai). A megyei regionális vállal­kozásfejlesztési alapítvány ku­ratóriuma pályázatot írt ki a megyei vállalkozásfejlesztési központ ügyvezetői igazgatói állására. Nagy Mihály el­mondta, reméli, a központok 1994 januárjával már megkezd­hetik működésüket. (d. i.) Ez itten, kérem, Magyarország Idegen csapatok a média fölött? Idegen csapatok hazánkba hívásán fáradozik Haraszti Miklós szabaddemokrata or­szággyűlési képviselő. Ne es­senek kétségbe, ez attól nem­zetközibb lenne és ha meggon­doljuk, az oroszoknak nagyobb bajuk is van most, mint hogy Magyarország sajtóhelyzetével törődjenek. Mert erről van szó. Az SZDSZ a választásokat megelőző időszakban függet­len nemzetközi médiamegfi­gyelő bizottság működését tartja szükségesnek, azt mond­ják, ez lehetne az „utolsó kitö­rési pont”. Első hallásra meg­köszöntem gondolatban Ha­raszti Miklós azon gesztusát, hogy pártatlanságom őrzésére fejem fölé külföldi szakértőket állít, első olvasásra azonban rá­jöttem, én nem tartozom a mé­diába. Amit ugyanis felvi­gyázni kell, az az elektronikus sajtó. Immár kívülállóként töp­rengtem a külföld szükséges­ségén. Haraszti Miklós nem bí­zik annyira a magyarokban, hogy biztosítva lássa a magyar választópolgárok elfogulatlan tájékoztatását magyar kivitele­zésben. Azt mondja, megvan rá az oka. Úgy fejti ki, hogy a te­levízió, és részben a rádió al­kalmatlanná vált az objektív, teljes körű és pártatlan tájékoz­tatásra, a fő hírműsorok politi­kailag elfogultak. (Haraszti Miklósnak innen üzenem, en­gem már régóta nem bosszant A Hét és a Híradó elfogultsága. Információim szerint többen is így vagyunk ezzel. Ezt úgy si­került elérnünk, hogy nem néz­zük ezeket a műsorokat - emi­att tehát ne fájjon a feje.) Ha­rasztival szemben én abban hi­szek, hogy a választópolgár nem a tévéműsorok, hanem a megélt mindennapjai hatására szavaz, ha szavaz. Azt meg igen nehéz manipulálni. Ne­kem van most ennél nagyobb bajom is. Megint drágább lesz a kötelező biztosítás. Ne hív­junk be független nemzetközi biztosító-megfigyelő bizottsá­got?- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents