Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-20 / 219. szám
OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. szeptember 20., hétfő 55 Tisztelt Ügyelet! 55 Az AVU válaszol Hat tanulmánykötet a magyar privatizációról Nyáron dr. Szabó Tamás privatizációs miniszter kezdeményezésére az Állami Vagyonügynökség támogatásával szakmai konferenciasorozatot rendezett Budapesten a Magyar Privatizációs Társaság, a Privatizációs Kutatóintézet közreműködésével. A hat konferenciából álló program keretében neves szakemberek előadásai nyomán privatizációs tanácsadó, felszámoló, pénzügyi befektető cégek és más vállalkozások képviselői vitatták meg a magyar privatizáció tapasztalatait, feladatait. A konferenciákon 38 előadásra, a 12 vitafórumon 32 felszólalásra került sor, s egy-egy tanácskozáson átlagosan 55-60 szakember vett részt. A tanácskozások céljait, napirenden szereplő témáit és tapasztalatait dr. Bérei Gyula, a Magyar Privatizációs Társaság ügyvezetője foglalta össze. Az eredeti kezdeményező szándék szerint a rendező szervek azt kívánták elérni e tanácskozássorozattal, hogy kiterjesszék a magyar privatizációs döntések nyilvánosságát, a lakosság tájékozottságának bővítését. Bár a konferencia mindenki számára nyitott volt, talán a nyári időpont miatt a szakmán és a sajtó képviselőin kívül kevés „külső” érdeklődőt vonzottak a találkozók. Az utólagos sajtóvisszhangot éppen ezért szükségesnek tartottuk kiegészíteni. így készült egy hat kötetből álló sorozat, amely a hat előadásfüzért fogja egybe. A témák felölelték a kereskedelem és a vendéglátás privatizációját, a magánosítás és a külföldi tőke viszonyát, a foglalkoztatás fontos kérdéseit a privatizációs tranzakciók során. Volt hatpárti eszmecsere is e témakörben, valamint bemutatták a privatizációban szereplő tanácsadó cégek munkáját. Az utolsó konferencia és az ez alapján íródott kötet pedig összefoglalja a privatizációhoz gyakorta kapcsolódó fogalmakat: a csődeljárást és a felszámolást. A július 2-án tartott pártközi eszmecserét keresték fel a legtöbben. Itt több mint 150 szakember előtt ismertette frakciójának privatizációs elveit és követelményeit a hat parlamenti párt egy-egy jeles szakértő képviselője. Kitűnt, hogy véleményük közt nincs áthidalhatatlan különbség. A tanulmánykötetet térítés nélkül akarjuk hozzáférhetővé tenni a régiók, az érdekelt szakemberek körében. A magyar privatizációs klubok és a megyei Technika Házának közreműködésével - e helyeken található hat konferencia tartalomjegyzékéből - a kínált előadások másolatát bárki számára pontosan elküldjük. A tematikához és az előadások másolataihoz akárki hozzájuthat a Magyar Privatizációs Társaságnál is. (Bp. II. Fő utca 68. TI.: 201- 7883, fax: 156-1225). Fontos, hogy az emberek hasznosítsák a nyári tanácskozások tudásanyagát. Tapasztalatunk az, hogy a konferenciák mindegyike még a legtájékozot- tabb szakember számára is adott új és a munkájában hasznosítható ismeretet. A má már eredményes privatizációs információ-ellátási intézkedés ellenére a lakosság még mindig nem eléggé tájékozott a befektetési lehetőségekről és feltételekről. Különösen a fővárostól távoleső térségekben kell bővíteni a szakmai információ áramlását. Ehhez nyújthat segítséget egy-egy közérdekű szakmai fórum megszervezése. A lapoknak, a tévének és a rádiónak is hasznosítani kellene a nyári találkozókat. A hat kötet nagyon hasznos lehet a befektetőknek. Fontos és időszerű lenne még ebben az évben egy nemzetközi tudományos tanácskozást tartani, ahol a kelet-közép-európai országok privatizációs szakemberei találkozhatnának. A júliusi konferenciákhoz hasonló rendezvénysorozatra máskor is szükség lesz. Legközelebb jövő év tavaszán lenne célszerű rendezni és napirendre tűzni az ön- kormányzati tulajdon privatizációjának szakkérdéseit. Nem volt MRP-tag Szeptember 13-ai lapszámunkban Rendőri segítséget kért a képviselő-testület címmel napvilágot látott anyagunkban leírtakkal ellentétben, Hermán Péter szarvasgedei lakos soha nem volt tagja a Magyar Radikális Pártnak. Nevezettnek erről írásos igazolása van a párt elnökétől. Sokadmagammal együtt elég gyakran szembesültem basás- kodó portással, udvariatlan bolti eladóval, utasítgató, kioktató és közönyös hivatalnokkal. Embertársaink hatalmaskodó pimaszságát megtapasztalni akkor is megalázó élmény, ha eleve tudjuk, hogy itt örökletes tényezők játszanak közre, s hogy ebben voltaképp a primitív „ázsiaiság” manifesztálódik. A kisember gyakran a nagyhatalmú főnök könyörtelenségét, részvétlenségét modellezi, s a portásfülkében, a pult mögött belebújik annak bőrébe. A hatalom gőgjével, önmutogató cinizmusával, kivagyiságával a rendszerváltozás sem tudott mit kezdeni. Hatvanöt évesen, féllábbal már a sírban, hálával és tisztelettel emlékezem orvosaimra, akik nyavalyáimból kigyógyítottak. Az orvosi rendelőben én mindig menedékre leltem, ott csak biztató, bátorító szavakat hallottam. A rendelt gyógyszerek hatásfokát orvosaim empátiájukkal, a vox humánával, a meleg emberséggel is megnövelték: körzetben, szakrendelésen, kórházban egyaránt. Szakorvosom a tabletták mellé újabban injekciókúrát rendelt azzal, hogy hétközben a háziorvosnál, hétvégén az orvosi ügyeletén, az Arany János út 3. Csak vezetünk! A kocsiban az a jó, hogy mindenhová elvisz. Nem kell várni, ácsorogni, tülekedni és legfőképpen gyalogolni. Csak valahogy az egész nem működik még tökéletesen. Egyszerűen nem értem: ha vásárolni megyek, miért nem állhatok a bolt elé. Rakodási hely? Ugyan kérem, pakoljanak éjjel, hajnalban, vagy amikor nem vagyok ott. Kit zavar, ha felállók négy kerékkel a járdára? A gyalogost? Babakocsit toló fiatalt?* Kerüljenek, van lábuk. Várakozni, megállni tilos táblák. Gyerekség. Nem kell odafigyelni! Különben is a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni. Parkolási gondom - ilyen nincs, egyszerűen ahová megyek, ott állok meg. Mást meg ne zavarjon, „ne bántsák a köreimet” . Túrázni nagyon szeretek. Az autó elvisz a legeldugottabb tisztásra is. Friss levegő, nyár- salás, akkumulátorról működő tévé. Mi kell még?! Az otthagyott szemét? Na, azt még elbírja a természet „lágy öle".(?) Jelenleg viszont baj van! Időre kell mennem. Előttem, mögöttem autó. Nem férek ki. A „marhák” - és jogosítványt is kaptak. Hol a rend? Hol a rendőr? Lesz végre közlekedési morál? Benkó Dezső Salgótarján szám alatt jelentkezzem injekciózásra. Kezemben az ámpullákkal, bizalommal köszöntem be szeptember 5-én az éppen „betegmentes” ügyeletre, a soros injekciózásra. Az ügyeletes doktor úr szavai azonnal mellbevágtak:- Hol a papír? - kérdezte. Mutattam a szakrendelő kórlapját betegségem leírásával, a rendelt gyógyszerek feltüntetésével, de sajna, az injekció a medicinák sorából valahogy kimaradt. Aztán döbbenettel hallgathattam az orvos dörgedelmeit:- Papír nélkül, beutaló nélkül itt nem injekciózunk. Ezt én a nővérnek is megtiltottam. Nálam ez elvi kérdés. Mit gondol maga, hogy az utcáról betérőket csak úgy injekciózzuk? Honnan tudjam, hogy orvos rendelte-e azt az injekciót. Ismerem én jól az ön- gyógyszerező betegeket - és folytatta még ekkép. Fogadkoztam, hogy a gyógyszert én nem loptam, tessék megnézni, receptre vásároltam a patikában „potom” hatszáz forintért, egész biztos, nem heroin van az ampullákban. Próbáltam alkudozni. Hasztalan. Aztán arra kértem, hívjuk fel telefonon a főorvos úr lakását, ő biztosan emlékszik rám, s valószínűleg igazolni fogja, hogy nem vagyok szélhámos.-Nem érdekel a főorvos, tanulják meg ők is a rendet, nem nehéz leírni, hogy:„Tisztelt Ügyelet! Kérem ... stb.” De még ekkor sem adtam fel a kilátástalannak tűnő csatát, előbújt belőlem a pedagógus. Emlékeztettem az orvosi eskü szövegére (láthatóan meglepődött!), arra, hogy Hippokratész sehol nem szól tisztelt ügyeletről, különböző papírokról, csak a beteg ember gyógyításáról. Eme érvelésemmel sem sikerült rést ütnöm ügyeletes úr elvi álláspontján. Egy ideig még kérleltem, sőt rimánkodtam, bár már tudtam, ezt a csatát elvesztettem. Ekkor ellenfelem a telefonhoz lépett és tárcsázott. Felcsillant bennem a remény, hátha megesett a szíve rajtam, felhívja a főorvost. De nem ez történt, csak egy magánbeszélgetés, egy bájcsevegés fültanúja voltam mindaddig, míg nem jelezte a doktor úr, merre van a kijárat. Az utcára lépvén úgy éreztem magam, mint a kutya, amelyiket gazdája oktalanul oldalba rúgott. Lehetséges, hogy a doktor a rúgást nem is nekem szánta, hanem tudatlan, felületes és tiszteletlen kollégáinak. Szomszédom, a nyugdíjas orvos nem akarta elhinni a velem történteket. Biztos, hogy orvos volt az illető? - kérdezte. Erre elbizonytalanodtam . . . Nyugdíjas barátom, a nálam sokkalta tapasztaltabb gyakorló orvosjáró azt mondta, hogy én magam baltáztam el az egész ügyet. Nem értettem igazán jól az orvost, amikor azt kérdezte: „hol a papír?” Nem a szakorvosi leleteket kellett volna felmutatnom, hanem egy ezres bankói, az a jó papír. Akkor a doktor úrnak már mutogathattam volna az ampullát, s akkor is be adta volna az injekciót, ha ciánkáli van benne. (Ördög tudja, talán igaza van. Na de előre hálás lenni, ahhoz nekem nincs gyomrom. Még!) Fél órával később a kórház ügyeletes nővére elvi alapon, rutinos szakszerűséggel beadta az injekciót. Az elvi álláspontokat szembesítve, én a nővér elveivel jobban szimpatizálok, mint az orvoséval. Mert arra gondolok, előfordulhat, hogy az ügyeletén egy életmentő injekciót sem adnak be, ha nincs a beteg papírokkal felszerelve. Doktor úr! Néha azért tűnődjön el az orvos hatalmának sajátos természetén. Mert az tragédia, amikor e hatalom a portás hatalmaskodásával jut közös nevezőre. Ha a portás alázza meg embertársát, az könnyebben feledhető, mint az, amikor az orvos teszi ezt a beteggel. Kiss István Salgótarján A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség felhívása az 1945-ös Magyar Honvédség tagjaihoz Emlékérem az önkéntes katonáknak A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere - a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az előző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván - 1992. július 28-án kiadott 15/1992. számú rendeletével, a német megszállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdemeinek elismerésére „Független, Demokratikus Magyarországért” Emlékérmet alapított. Az Emlékérmet azoknak adományozza, akik az ideiglenes Nemzeti Kormány toborzó felhívására önként jelentkeztek, majd 1945. május 9-ig felvétettek a Magyar Honvédség állományába, valamint a honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes magyar katonai alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő házastársnak vagy leszármazottjának. Az emlékérem adományozására első alkalommal 1992. december 21-én, második alkalommal 1993. március 11-én került sor. Az utolsó adományozás ideje: 1993. december 21. Ezért újra várjuk jelentkezésüket: 1945-ös Honvédelmi Minisztérium szervezőinek, beosztottjainak, a honvéd kerületi kiegészítő parancsnokságok, bevonulási központok katonáinak. A jászberényi L, a pécsi 4., a szegedi 5., a debreceni 6. és a miskolci 7. honvéd hadosztály; a debreceni 1. őrzászlóalj; az 1. vasút- és hídépítő zászlóalj;-az 1. vasútbiztosító zászlóalj; a ha- tárportyázó századok, a folyami flottila, az aknakutató alegységek, a kórházak, szertárak, intézetek állományában szolgáltaknak, valamint a magyar királyi honvédség 24. hadosztályának átállt és Hajmáskérre elvonult tisztjeinek és katonáinak. Továbbá: a hadrenden kívül alakult Budai Önkéntes Ezred, a Temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály, az 1. magyar vasútépítő hadosztály, a 3. magyar vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszélő-építő zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszthelyetteseinek és honvédéinek. A rendelet értelmében kizárólag a Magyar Nemzeti Elenál- lási Szövetség jogosult a felterjesztés előkészítésére. Ezért kérjük, hogy a kérelmet és a csatolt dokumentumok xerox másolatát - lehetőleg 30 napon belül - az alábbi címre küldjék: Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség, .1054 Budapest, V., Zoltán u. 16. sz. IV. 425. Kisajátítási eljárás mai módszer szerint A Salgótarjáni KRESZ Garázsszövetkezet vasúti garázs- sorának lebontásáról a Nógrád Megyei Hírlap hasábjaiból értesültünk. Az indoklás szerint a lebontásra a 21-es főútvonal nyomvonalának kiépítése miatt kerül sor. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni a garázsok lebontását. Ha más megoldás nincs, el kell fogadnunk. A módszerrel azonban nem tudunk egyetérteni. Miért az újság hasábjairól kell tudomást szerezni egy kétszáz embert érintő önkormányzati döntésről? Demokratikus jogállamban úgy szokás, hogy a kisajátítási eljárásban érdekelteket összehívják, vagy személyenként elbeszélgetnek velük, egyeztetik az érveket, ellénérveket, és felmérik az eljárás alá vont vagyontárgyakat, és természetesen megfelelő kárpótlásban részesülnek a károsultak. Jelen esetben erre nem leitet következtetni... Műszakilag több megoldás is kínálkozik. Például a 21-es útvonalnak az érintett szakaszon betonpilléreken való elvezetése. Ekkor nem kellene lebontani a teljes garázssort, s nem biztos, hogy ki kellene váltani az ott lévő gáz- és vízvezetéket, továbbá nem kellene számolni azzal, hogy a terület feltöltése esetén - a nagy közúti forgalom hatására - a hegyoldal beremeg, és tovább veszélyezteti a Fáy körút megrongálódott épületeit. Mindenesetre további műszaki felmérést igényel a döntés. Ha a döntéshozók mégis magukra vállalják a felelősséget, akkor kérjük, hogy szíveskedjenek egyénenként felmérni a vagyont és annak megfelelően kárpótolni az érdekelteket. Garázs helyett garázst kérünk. Itt minden garázs engedéllyel épük fel, ezért jogérzetünk azt diktálja, hogy követelésünk jogos. A környéken több hely is van, ahol előre fel lehet építeni kétszáz garázst. Előre kérjük ezek megépítését, és a lebontásra ítélt garázsok tulajdonosainak való kiutalását. Ezúton kérjük az illetékeseket, hogy minden egyes garázstulajdonosnál mérjék fel, hogy milyen kárt szenved, hogyan tudják kártalanítani, milyen kártalanítást fogad el, és ezt dokumentálják a későbbi jogminták miatt. Véleményünk szerint, megnyugtatóan csak ilyen formában lehet egyetérteni a fejlődés szabta követelményekkel. A garázstulajdonosok nevében: Cseh László, Sebestyén Ferenc Salgótarján Olvasóik kérdezték - jogászunk válaszol Egyéni vállalkozó kaphat-e rokkantsági nyugdíjat, akkor ha tevékenységét folytatja? Olvasónk fenti kérdését telefon útján tette fel és kérte, hogy válaszunkat lapunk e rovatában adjuk meg. Kérését szívesen teljesítjük, mivel Hy módon többek hasonló érdeklődésére adhatunk kedvező választ. * A társadalombiztosítási törvény alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult, aki egészségromlás, testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható. A rokkantsági nyugdíj megállapításának másik feltétele a szükséges szolgálati idő megszerzése. Végül rokkantsági nyugdíj csak annak állapítható meg, aki rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Olvasóinkat feltehetően ez utóbbi követelmény késztette kérdésének feltevésére, ezért mindjárt megnyugtatom az érdekelteket, hogy még munkaviszony fennállása alatt is kaphat rokkantsági nyugdíjat. Igényét tehát előterjesztheti, aki:-munkát rendszeresen nem végez, vagy bár munkavégzése rendszeres, de keresete lényegesen kevesebb a nyugdíja alapját képező korábbi kereseténél. Kérdésként merülhet fel, hogy ki az, aki a munkaviszony fennállása alatt nem dolgozik rendszeresen.- Az, aki a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb ideig dolgozik,-ha pedig már a megrokkanását megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, az, akinek a munkaideje - a munka- szerződés szerint is - a megrokkanását követően tovább csökkent, vagy- az igény bejelentését megelőzően 180 nap alatt (hat hónap alatt) keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább 72 napon át nem dolgozott. Tehát nincs akadálya annak, hogy egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, rokkantsági nyugdíjassá vált személy vállalkozói tevékenységét nyug* díjasként is tovább folytassa! Elsődlegesen rokkantsági nyugdíjas, de attól a naptól kezdődően, amelytől a rokkantsági nyugdíjat megállapítják, a vállalkozó munkáját kiegészítő tevékenységként végzi! Egészségbiztosítás és nyug- díjjárulék-kifizetés szempontjából ezen időponttól kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül. Ha a kérdező, vagy bárki más az általunk közölteknél részletesebb és a személyére érvényes tájékoztatást kíván, forduljon a területileg illetékes Nyugdíjbiztosító Igazgatósághoz, vagy annak kirendeltségéhez. Dr. Verebélyi
