Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

2 KÜLFÖLD 1993. szeptember 20., hétfő Jelcin beleegyezne. az elnökválasztás előrehozásába Borisz Jelcin első ízben jelez­te, hogy kész az idő előtti elnök- választásra. Ezt az orosz államfő egyik befolyásos tanácsadója kö­zölte szombaton, miközben a Kremlben megkezdődött az el­nök és a régiók vezetőinek ta­nácskozása, amelyen az új alkot­mányban szereplő kétkamarás parlament felső házának tartott Föderációs Tanács létrehozása a téma. Andranyik Migranján kreml- beli sajtóértekezletén elmondta, hogy Jelcin kész az elnökválasz­tás fél évvel történő előrehozásá­ra. A parlamenti választások 1995-ben, az elnökválasztás pe­dig 1996-ban esedékes Oroszor­szágban. Borisz Jelcin korábban hatá­rozottan elzárkózott az idő előtti elnökválasztás gondolatától, és kizárólag a parlament újjáválasz- tását tartotta elképzelhetőnek. A jelenlegi Legfelsőbb Tanács és a „szuperpalament”, azaz a Nép- képviselők Kongresszusa helyett az új alkotmányban egy kétka­marás törvényhozás szerepel. Ennek létrehozása viszont csak az új alkotmány elfogadásával képzelhető el. Kérdéses viszont, hogy az alaptörvényt elfogadni hivatott Népképviselők Kong­resszusa jóváhagyja-e azt no­vemberben. Jelcin mostani lépé­se ezért azt jelzi, hogy az elnök saját mandátumának megrövidí­tésével próbálja meg esetleg kompromisszumra bírni a Leg­felsőbb Tanácsot az idő előtti parlamenti választások érdeké­ben. A választások előrehozásá­ra vonatkozó nyár végi hangza­tos kijelentései ellenére ugyanis Jelcinnek erre nincs reális lehe­tősége. Új választásokat csak a parlament feloszlatásával írhat­na ki az elnök. A törvényhozás szétkergetése viszont alkotmá­nyellenes, sőt, már egy erre irá­nyuló kísérlet is alkotmányelle­nesének minősül, s emiatt a „szu­perparlament” elmozdíthatná az elnököt. Olasz vasutassztrájk Szombat este kezdődött — és ma este hat óráig tart — az olasz vas­utasok sztrájkja. A nemzetközi és az Intercity-vonatok a munkabe­szüntetés ellenére is közlekednek, de belföldi járatok javarésze leállt — jelentette Borsos Sándor, az MTI kiküldött tudósítója. A vasutasok az elbocsátásokkal és pénzbeli veszteséggel járó át­szervezések ellen tiltakoznak, amelyek eredményeként — a vasúttár­saság, az FS szerint — három év alatt 34 százalékkal sikerült növelni a termelékenységet és jelentősen csökkenteni a késéseket. Szlovákia és a sajtó Minden olyan eset, amikor a helyi vagy a külföldi sajtó akár­csak szőrmentén, finoman cél­zást tesz valamiféle Szlovákiával kapcsolatos hibára, rögvest ki­oktató előadásra sarkallja Vladi­mir Meciar kormányfőt és he­lyetteseit a sajtó „felelősségé­ről”, vagy ha ez nem látszik elég dörgedelmesnek, akkor arra éreznek késztetést, hogy a gyer­mekcipőben járó demokrácia szétzúzásával vádolják a bűnös sajtót — írta vezércikkében a The New York Times. A lap szerint mindazonáltal ez nem egyedi jelenség: a kormány­zati ügyetlenség és a független sajtó fogalmának szinte teljes meg nem értése olyan kombiná­ciót alkot, amely jó néhány volt szocialista országban elfojtja a szabad vitát. — Ám a szlovák po­litikusok, akiknek a zöme valójá­ban a régi, csúnya időkből me­netközben átvedlett egykori pártaktivista, különösen rigolyá- san és tüzet okádva reagálnak a legenyhébb bírálatra is — véle­kedett az újság. The New York Times megem­lítette: tavasszal Michal Kovác szlovák elnök azzal az ötlettel állt elő, hogy az ország hírügynöksé­ge „szolgáljon az elnöki hivatal kinyújtott kaijaként”. — És noha a nemzeti televízió elvileg köz- szolgálati intézmény, a kormány egyszerűen eltávolítja az éléről azt az igazgatót, aki nem hajlan­dó a kormányzat által kiszabott mezsgyén járni. A bársonyos forradalom óta kilencen kerül­tek lapátra... Magától értetődően ez még csak keserűbb bírálatra ösztö­nözte a sajtót, különösen a kül­földit — hangoztatta a lap szer­kesztőségi cikkében, hozzátéve, hogy a szlovák kormány kilátás­ba helyezte: még szorosabbá te­szi az ellenőrzést. Az orosz Föderációs Tanács megalakításáról tárgyaltak Az Oroszországi Föderációt alkotó köztársaságok, illetve ré­giók vezetői Borisz Jelcin elnök­kel folytatott tanácskozásukon egyetértésre jutottak a Föderáci­ós Tanács megalakításáról, noha hivatalosan csak következő ta­nácskozásukon írják alá az erre vonatkozó dokumentumokat. Ezt Vjacseszlav Kosztyikov el­nöki szóvivő közölte a zárt ajtók mögött tartott szombati tanács­kozás után. Kosztyikov elmondta, hogy a szombati ülés lényegében a Fö­derációs Tanács alakuló ülése volt, amelyen a résztvevők több­sége támogatásáról biztosította Jelcinnek a parlamenti, illetve el­nökválasztás előrehozására vo­natkozó indítványát. Kosztyikov elmondta, hogy a két választás közötti fél éves különbségre a hatalom folyamatossága és a po­litikai stabilitás érdekében van szükség. Tekintetbe véve, hogy Észak- Korea nemrégiben kísérletet haj­tott végre egy új típusú rakétával, Japán és az Egyesült Államok megbeszéléseket kezdett egy olyan rakétaelhárító védelmi rendszer kifejlesztéséről és tele­pítéséről, amellyel a szigetország hatékonyan szembeszállhatna bármely harcászatirakéta-táma- dással — írta a The New York Ti­mes szombaton. Az előzetes tár­gyalásokat a múlt héten tartották Honoluluban. Az újság véleménye szerint a védelmi rendszer kiépítése a két ország katonai együttműködésé­nek elmélyülését és minőségileg magasabb szintjét jelképezné. Amerikai és japán hivatalos források szerint az új rendszer egyfelől magában foglalná a már A Föderációs Tanács létreho­zását Borisz Jelcin javasolta au­gusztusban. A tanácskozó testü­letként meghirdetett hatalmi szerv a föderáció tagjainak érde­keit hivatott összehangolni. Egyelőre nem világos még, hogy milyen jogkörökkel rendelkezik a Föderációs Tanács, amely Jel­cin környezetéből származó nyi­latkozatok szerint az új alkot­mányban szereplő kétkamarás arlament felsonázának tekint­ető. Miközben az elnök a végre­hajtó hatalom képviselőivel a Kremlben tárgyalt, Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök a Legfelsőbb Tanács épületében a helyi képviseleti szervek vezetői­vel a „sorok összezárásáról” ta­nácskozott. Haszbulatov helyet­tese, Valentyin Agafonov beszé­dében úgy vélekedett, hogy Jel­cin az alkotmányozási folyamat­tal lényegében a Legfelsőbb Ta­meglévő korszerűsítését, másfe­lől kiegészülne egy műholdas felderítő-riasztó hálózattal. A szigetország jelenlegi rakétael­hárító képessége a már elavuló­félben lévő, első generációs Pat- riotokra épül. Ám az újság által idézett sza­kértők szerint az új, az Öböl-há­borúban használt Patriotok sem képeznének teljesen hatékony védelmet az észak-koreai Ro- dong I-gyel szemben. A The New York Times úgy tudja, hogy az előkészítő sza­kaszban lévő tervezet kemény fejfájást okoz a jelenlegi japán koalíciós kormánynak, hiszen a szocialisták hagyományhűen mindig is ellenezték a japán ka­tonai gépezet bővítését, és sosem fogadták el a 33 éve született ja­nács, illetve a „szuperparla­ment” felszámolására törekszik. Agafonov az elnök és a parla­ment egyidejű újjá választása mellett foglalt állást. Haszbula­tov helyettese elutasította, hogy a Föderációs Tanács az új par­lament felsőházaként működ­jön. Agafonovnak a parlamenti vezetés véleményét tükröző ál­lásfoglalása egybecseng a Leg­felsőbb Tanács és Jelem vitájá­ban korábban döntőbíróként fel­lépő Valerij Zorkin nyilatkoza­tával. Az alkotmánybíróság ve­zetője hangsúlyozta, hogy ta­nácskozó testületként nem ellen­tétes az alkotmánnyal a Föderá­ciós Tanács, viszont az új parla­ment felsőházaként csak a jelen­legi alkotmány módosításával működhetne. Zorkin hangsú­lyozta, hogy minden eddiginél inkább szükség van a hatalmi ágak megegyezésére. pan-amerikai védelmi paktu­mot. Sőt, ami ennél is több, a sziget- ország mindeddig a műholdas felderítés alkalmazásától is el­zárkózott, mert az megsértené Tokió önként vállalt lemondását a világűr katonai célokra való felhasználásáról... — Következésképpen a japá­nok egyelőre még meglehe­tős fenntartással kezelik a té­mát, sőt, egyes tokiói források egyenesen azt sugallják, hogy Washington rá akaija erőltetni elképzelését a szigetországra — jegyezte meg a lap, hozzátéve, hogy ugyanakkor kétséges, hogy Japán saját erőforrásaiból ki tudná-e építeni az új rendszert. (MTI) Kérdőjelek Rossz a hangvilla? Már benne vagyunk a válasz­tási kampányban, de nem múl­nak az aggodalmak: programok, építő elgondolások vagy olcsó szlogenek, vádaskodások adják majd meg a keretét és az alap­hangját a voksokért folyó küzde­lemnek. Felemás start? ígéretesnek tűnt a kezdeményezés, hogy a parlamenten belüli és kívüli pár­tok közösen alakítsák ki a válasz­tási harc illemszabályait — de a jelek szerint két kormányzópárt nem hajlik erre. Nyitott a kérdés, van-e értelme összeállítani bár­miféle közös kódexet, megfogal­mazni úgy bizonyos politikai já­tékszabályokat, ha a mérkőző felek nem mindegyike vesz részt azok kialakításában? Lehangoló folytatás? Opti­mizmusra nemigen adnak okot vezető politikusaink újabb meg­nyilatkozásai sem. Mert akik — már tekintélyüknél és pozíció­juknál fogva is — a kampány alaphangját adhatnák meg, mintha fals hangvillát ütögetné- nek... Sok jót ugyanis nem ígér­nek az olyan „érvek”, amelyek a versenytársak befeketítésére szorítkoznak és a másik (a má­sok) győzelmének tragikus poli­tikai következményeivel riogat­nak. Ez a kampánysiker titka?Ta­lán korai még temetni a reményt, hogy kultúrált, európai normák­hoz igazodó választási kampány hónapjai következnek. A rossz hangvilla még leselejtezhető, az alaphang is változtatható. Már csak azért is, mert a politikai elemzéseknek egybecsengő a következtetése: a 94-es választá­sokon azok számíthatnak siker­re, akik arra összpontosítanak, hogy reális és vonzó céljaikkal önmagukat hitelesítsék, s nem arra, hogy vádaskodással, sötét víziókkal a többiek hitelét pró­bálják kikezdeni. (FEB) A The New York Times cikke Japán-amerikai rakétavédelem Harcok Boszniában Szombaton délben életbe lé­pett a boszniai tűzszünet, de a fegyvemyugvási megállapodást máris megszegték. Vitéznél, Kö- zép-Bosznia egyik legfontosabb körzetében a muzulmánok tüzet nyitottak a horvát alakulatokra, amelyek sebesülteket indultak kimenteni Nova Bilából, a helyi kórházból. A muzulmán táma­dásnak szemtanúja volt a helyi brit ENSZ-alakulat, amely se­gédkezik a sebesültek evakuálá­sánál. Gornji Vakufnál a horvá­tok lőtték a muzulmánokat, tü­zérségi becsapódások hallatszot­tak, s nem szűntek az utcai har­cok. A szarajevói rádió kommen­tárja szerint a fegyvernyugvás csak papíron létezik, itt a fegyve­rek szava dönt. Mostarban még délelőtt is harcok voltak, a pén­teki súlyos tüzérségi támadás kö­vetkeztében sokan meghaltak és megsebesültek — közölte a sza­rajevói rádió. (MTI) Figyelmeztet a BT Az ENSZ Biztonsági Tanácsa figyelmeztette a júliusi tűzszünetet felrúgó abház erőket, hogy súlyos következményekkel kell számolni­uk, ha nem hagyják abba harci cselekményeiket. A testület egyértel­műen az abház fegyveresekre hárította a felelősséget az összecsapá­sok kiújulásáért. Ä BT — aggodalmát fejezve ki a fejlemények miatt — felszólította az abház vezetést, hogy parancsoljon megálljt a grúzok ellen támadó csapatoknak, és rendelje vissza őket a júliusban rögzí­tett tűzszüneti vonalak mögé. Korábban Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár ítélte el az abház felkelők akcióit. Csaknem egy évig tartó, véres ösz- szecsapások után a nyár derekán sikerült orosz közvetítéssel nyélbe ütni a grúz-abház megállapodást. A nagyobb önállóságot követelő abházok támadása azonban az egyezmény semmissé tételével fenye­get. (MTI) Halál a külügyminiszterre? Osztrák törvény a pénzmosás ellen Térségünkben elsőként Ausztriában alkottak pénzmosás elleni-törvényt, amely október­ben lép életbe — jelentette be Ul­rike Kathrein, az osztrák igazsá­gügyminisztérium államügyésze, a keszthelyi XI. Pannon Jogász Szimpózium szombati tanácsko­zásán. Mint mondta: a törvény szankcionál minden olyan ese­tet, amikor a 100 ezer schilling feletti pénz- vagy vagyongyara­podást, illetve ekkora vagyon tu­lajdonosát eltitkolják. Ugyanígy büntetendő a tisztá­zatlan vagyonrészeket megőrző, azokat másnak átadó és a gyara­podás forrását elhallgató sze­mély is. Súlyosbító körülmény, ha állandó jellegű szolgáltató vállalkozásokkal fedezi valaki a pénzmosást. Ulrike Kathrein szólt a január elsején életbe lépő új osztrák banktörvényről is, amely előírja a bankok számára a jelentési kö­telezettséget akkor, ha gyanús pénzügyi tranzakciót észlelnek. Az osztrák államügyész-asszony sürgette a gazdaság és a pénz vé­delmét célzó törvénykezés nem­zetközi összehangolását, amely a határokon átnyúló szervezett bű­nözés, ezen belül a pénzmosás elleni hatékony fellépést segíte­né. A kormánytagok déltengeri nyaralásainak hagyományos he­tei után ezekben a napokban me­legít a brit politika az őszi har­cokra. Az előző szezon küzdelmeiből — úgy látszik: elnyűhetetlenül — visszaköszön Maastricht... Ami nem sikerült a parla­mentben tömörült konzervatív nacionalistáknak, azt most ismét megkísérli egy magánember: perrel semmissé tenni az EK- unióról szóló szerződéseket. Rodney Atkinson, üzletember és alkalmi kormánytanácsadó egy kisváros bíróságán beperelte Douglas Hurd külügyminisztert hazaárulásért. A vádindítvány szerint a maastrichti uniószerző­dések aláírásával a külügymi­niszter hét függetlenséget védő angol törvényt sértett meg a Magna Chartától napjainkig. Ä kisvárosi bíróság hatáskör hiányában áttette az ügyet a ko­ronaügyészséghez. A vádnak né­mi komolytalanságot kölcsönöz, hogy a vádló öccse „Bab úr” né­ven országszerte közkedvelt ko­mikus színész. De ha mégis ko­molyra fordul a dolog, akkor a brit külügyminisztert elvileg ha­lálbüntetés fenyegetheti. A brit politikai megfigyelők azonban inkább előre tekinte­nek — és ott is árülást sejdíte- nek. Nagy-Britanniában az utób­bi három-négy évben olyan gaz­dasági recesszió pusztított, ami­lyenre évtizedek óta nem volt példa. Az adóbevételek csökkentek, a szociális kiadások nőttek. Megviselte a költségvetést a ta­valy szeptemberi fontválság is. Végeredményben 50 milliárd font összegű költségvetési hiány alakult ki az előző évi mintegy 30 milliárd után. Ennek következtében 1979 óta, vagyis Margaret Thatcher első kormányalakítása óta elő­ször fenyegeti a briteket a jöve­delemadó emelésének réme... Az elmúlt 14 évben mindig csak csökkent az egyenes adó — ez az, amiért a britek még a re­cesszió mélypontján, tavaly ápri­lisban is inkább újraválasztották a konzervatív kormányt, hogy- sem az ellenzéki Munkáspártra szavaztak volna, amely gyors föl­lendülést ígért, de adóemeléssel. Igaz, a konzervatív kormány az elmúlt másfél évtizedben sem takarékoskodott a közvetett adók — például az ÁFA — növe­lésével, de a jövedelemadó még­iscsak más. Ott az emelés a kon­zervatív credo, a thatcheri örök­ség elárulásával egyenértékű. Kenneth Clarke pénzügymi­niszter a minap azzal igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hogy még semmi sincs eldöntve, minden lehetőség nyitva áll — a nem-emelésé is —, és a gazda­ság teljesítménye alapján dönt majd novemberben. A kedélyek azonban ettől nem nyugodtak meg. John Major miniszterelnök és hű kollégái ezekben a napokban az országot járják, összeková­csolni a kormánypárt egységét. A kormányfő azt is kijelentette, hogy partizánakcióknak nem enged, nem hagyja megbuktatni magát. Ám változatlanul tartják ma­gukat a hírek, hogy a konzervatív lázadók, köztük a kormány Thatcher asszonyt visszasíró tag­jai novemberig mégis megpró­bálnak kihívást intézni Major pártvezérsége, következésképp kormányfői tiszte ellen. Ez nem volna éppen teljes új­donság: hűtlen kollégák utoljára 1990 novemberében buktatták meg saját kormányfőjüket, ak­kor Thatcher asszonyt, mert ve­szélyesnek tartották Európa-el- lenességét. Az azonban közvet­lenül nem veszélyeztette a párt helyzetét. Ám 1992-ben, a vá­lasztásokon a konzervatívok minden korábbinál szerényebb többséggel győztek, és parla­menti többségüket azóta tovább morzsolta több haláleset. A heves vita már megmutatta, hogy a kormánypárti lázadók, ha elveikről van szó, akár elvtelenül is összefognak az ellenzékkel. A kormányfőbuktatás ebben a helyzetben kormánybukásra ve­zető földcsuszamlást indíthat el. A britek számára az igazán szomorú az, hogy a másik olda­lon az ellenzéktől sem várhatnak sok jót. A nagy politikai konfe­renciák őszi szezonja nemrégi­ben a TUC országos szakszerve­zeti szövetség kongresszusával kezdődött. John Smith, az ellen­zéki Munkáspárt vezére jelezte, hogy tovább törekszik a párt és a szakszervezetek hagyományos kapcsolatainak lazítására, példá­ul azzal, hogy meg akarja szün­tetni a szakszervezetek úgyneve­zett „blokkszavazatát”, vagyis döntő szavát a párt parlamenti képviselőinek és vezérének kivá­lasztásában. Cserébe 14 éve hal­latlan dolgot ígért: a szakszerve­zetijogok erősítését. Például kö­telezővé tenné a munkaadóknak a szakszervezetek elismerését, következésképp a kollektív szer­ződést. Az elmúlt másfél évtizedben az új ipari forradalom és a That- cher-féle munkaügyi törvényho­zás megtizedelte a brit szakszer­vezeteket: taglétszámuk 12 mil­lió főről 7,5 millióra csökkent — ez a munkaerő egyharmada mindössze. A polgárosodó Nagy-Britannia számára riasztó a kilátás, hogy egy munkáspárti kormány ismét kiszolgáltatná a gazdaságot a szakszervezetek kénye-kedvének. Ha az adóügy nem volna elég, éppenséggel az 1978-as bénító sztrájkok emléke a másik, amely másfél évtizede távol tartja a szavazók relatív többségét a Munkáspárttól. (A brit választási rendszerben a par­lamenti többséghez nem kell ab­szolút többség a szavazóurnák­nál is). Londonban folyik a Kaszpa- rov-Short sakkvilágbajnokság — a jelek szerint azonban a briteket igazából két nagy politikai párt­juk tartja sakkban. Szocialista térnyerés Nem egészen négy évvel a kommunizmus bukasa után a modernizált Magyar Szocialista Párt előretör a közvélemény-ku­tatásokban — írta a The Daily Telegraph című brit lapban Juli­us Strauss tudósító. A választások tavasszal esedé­kesek, és Antall József miniszte­relnök a koalícióját fenyető leg­nagyobb veszélynek tartja a szo­cialistákat. Néhány pótválasztási győzelem után a szocialistáknak 24 százalékuk van már a felmé­résekben, vagyis több mint két­szer annyi, mint 1990-ben. Mi­közben a kormányzó MDF és az ellenzéki SZDSZ 10 százalék alatt gyengélkedik, sok politikus szerint a szocialistáké lesz a lege­rősebb párt a következő válasz­tások után — írta a tudósító, és hozzátette: a munkanélküliség, az áremelkedés és a közkiadások csökkentése táplálja a nosztalgi­át a kommunizmus iránt. A leg­utóbbi szakszervezeti választá­sokon a volt kommunista szövet­ség megszerezte a szavazatok fel­ét. A szocialisták még jobban tel­jesíthetnének, ha Nemeth Mik­lós, a kommunizmus végnapjai­nak miniszterelnöke, hazatérne Londonból, ahol most az EBRD alelnöke. De ha a szocialisták túl gyorsan törnek előre a közvéle­mény-kutatásokban, az árthat esélyüknek. A liberális ellenzék egyenjogú alapon esetleg koalí­cióra lép velük, de ha a szocialis­ták túl erősnek látszanak, akkor lehet, hogy a liberálisok inkább a jobbközép kormányokkal szö­vetkeznek, hogy távoltartsák a baloldalt a hatalomtól — írta a The Daily Telegraph.

Next

/
Thumbnails
Contents