Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18-19 / 218. szám

1993. szeptember 18-19., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN V i d r ó c z k i m> ij* a \* \ Radios István tűzzománca Új színfolt Nógrádmegyerben Bagoly, páva és égitestek a ház homlokzatán Elkészült Radics István sgraffitója Radios István festőművész sgraffitója (vakolatdísze) elké­szült, ezekben a napokban át is adták, mostantól a szülőfalu, Nógrádmegyer művelődési há­zának homlokzatát díszíti. Mit akar elmondani ezzel az újabb művével szülőfalujának a mű­vész? Erről kérdeztük Radics Istvánt.-A húsz négyzetméteres mű a művelődési házat ékesíti. Az intézmény jellegé befolyásolta-e a sgraffito motívumainak kivá­lasztását?- Igen, bizonyos mértékig meg is határozta azt. A művelő­dési házban jelenleg folyó ösz- szetett tevékenységet fejezi ki a figurasor, hiszen az intézmény­ben például a népművészeti ha­gyományok ápolása mellett la­kodalmakat, bálokat, koncerte­ket is rendeznek. Ugyancsak itt kapott helyet a közművelődési könyvtár, és így tovább.- Hogyan jelennek meg a te­vékenységre is utaló motívumok a vakolatdíszen?- Néhány példát mondok. A könyvet mint a tudás forrását szimbolizálja a „háromszög” jobb alsó csúcsában lévő ba­goly. A másik csúcsban pedig a páva jelképezi kicsit a hiúságok hiúsága gondolatot is, hiszen a rendezvényeken mindenki ösz- szeszedett és szép szeretne lenni. De része a kompozíció­nak a furulyás, a menyasszony és a vőlegény, a kosaras paraszt- asszony a batyusbá- Iokra is utal, az ásós figura a falu etnikai összetételét jelzi, a női alak és a kisfiú pedig a tudás közvetítésének elemeként jele­nik meg. A „háromszög” csú­csában a Nap, a Hold, a csillag- és madárszimbólum látható, amely őrzi a régi falusi házhom­lokzatok emlékét (fűrészelt oromzatok).-Sajátos a mű színezése is. Mi indokolja ezt?- A meleg, angolvörös hát­térből világosban jelennek meg a figurák, így távolról is dekora­tív ütőerőt képeznek. Miután az egész figurasor csak távolabb­ról, az utca bizonyos szögletei­ből szemlélhető a maga teljes­ségében, ezért választoltam ezt a színösszetételt. — Min dolgozik jelenleg?-■ Most mindenekelőtt örülök annak, hogy szülőfalumban sze­retettel fogadják ezt a munká­mat. Annak is örültem, amikor a nógrádmegyeri általános isko­lában egy galériát nyitottak, s ezt éppen az én kiállításommal tették. Remélem, az iskolagalé­ria kiállítási programja az idei tanévben is változatos lesz. Tervezek újabb köztéri művet is, foglalkozom a tűzzománccal, a legutóbbi egri nyári tárlaton bemutatták Okos szüzek című tűzzománc képemet, festek, raj­zolok. Van mit tennem. te Szepesi József: Balázs Jánosnak (kissé megkésve) Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg. Sápaszt-e büszke szégyen? Kilesve álmaid: mély szakadékokban rejtez; hiába strázsa zord erély — orozzák. Kapsz és vesztesz. Szürke ismerős leszel. Halandó. Halhatatlan titkodra nincs többé lepel. Ellpotra sok hivatlan. Sápaszt-e büszke szégyen? Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg ... (A mámor templomában című kötetből) Levéltári tanácskozás A levéltárak az utóbbi időben - a többi között, kárpótlási tör­vény végrehajtásában betöltött szerepük következtében - az érdeklődés homlokterébe kerül­tek. Kevesebben tudják, hogy még levéltári törvény sincs. Le­véltár-igazgatók, a megyei köz­gyűlések, a megyei városok közgyűjteményi felügyeletet el­látó munkatársai, köztük nóg­rádi szakemberek részvételével levéltári értekezletet rendeznek Budapesten szeptember 29-én és 30-án. Az értekezlet fő té­mája a levéltári törvény szak­mai előkészítése. Mikor még megvolt a kis „Kulacs” A mámor templomábam Szepesi József válogatott versei Járt-kelt, bóklászott közöt­tünk Salgótarjánban, nappal kemény fizikai munkát végzett, esténként kocsmákban vitatko­zott egy költő, akit a „hivatalos” város igazán sohasem fogadott be, noha idevalósi volt, minden ízében ide kötődött. Ambiva­lens helyzetén az sem változta­tott, amikor a Palócföld-köny- vek sorozatban már első verses­kötetét is kiadták. Később elköl­tözött Budapestre, ahonnan az­óta verseiben is visszajár. Arról a Salgótarjánról ír, pél­dául Új bár című versében is, mikor még megvolt a kis „Ku­lacs”, „még volt cigányzenekar, harmadosztályú zűr, titok”, de - tegyük hozzá - első osztályú káposztáscvekedli és sok más házias ízű étel is. Ez volt az az idő, a hetvenes évek, mikor a régi városközpont maradékát is lebontották, új épületeket húz­tak föl, új sörbárt nyitottak a „Kulacs” helyén is, ahol már nem leltek igazi otthonra a ré­giek, igazán a költő sem érezte jól magát az „unott, új alakok” között. Amit a hivatalosság nem nyújtott, pótolták a társak, a ba­rátok, köztük Brunda Gusztáv, aki még nem volt a kultúra, a művészek menedzsere, Szujó Zoltán grafikusművész, Balázs János cigány naiv festő, és má­sok, akiknek verset is dedikál a költő. Ez volt az az idő, a het­venes évek eleje, amikor azért az akkor megyei napilap, a NÓGRAD kulturális rovatában közölni kezdte a költő első ver­seit, amint erről Mészáros György is megemlékezik a vá­logatott verseket tartalmazó új kötet fülszövegében. Ezek után ideje megnevezni a költőt, annál is inkább, mert most jelent meg Szepesi József A mámor templomában című új verseskötete a budapesti Mega- ceros Kiadó, Sajtóügy­nökség Bt. gondozásában. A könyv a „Magyarországi Nem­zeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány", valamint a kiadó támogatásával készült, a borító­fotót Gábor Nóra készítette. A már említett Mészáros Györ­gyön kívül Horpácsi Sándor méltatja a költő eddigi munkás­ságát. A verseket maga a szerző válogatta, aki a kötetet is szer­kesztette. A könyv több mint másfél száz verset tartalmaz, hat cik­lusba gyűjtve (Megszokott nyű­gök, Nincs annál szörnyűbb, Helyzetjelentés, Valahol várnak engem, Négykupicás riport, Nyissatok ajtót). Szepesi József racionális költő, a tudatosság jellemzi válogatási elvét is. En­nek köszönhetően a kötet cik­lusbeosztása szép belső ívet eredményez. Ma már talán nem divatos ezt emlegetni, de van eleje és van vége, s ami a kettő között van, az egy tárgyszerű, a léthelyzetet pontosan tükröző, értelmileg és érzelmileg hiteles, s reméljük ezután is tovább gazdagodó költészet. Nem posztmodem, hanem a szó ere­deti értelmében modem. Va­gyis, abban az értelemben, hogy korszerűen fejezi ki a kort, szinte szociológiailag is ponto­san tárja az olvasó elé a társada­lom örök veszteseinek helyze­tét, a periférián tengődőkét, ezen belül természetesen a ci­gányságét is. Természetesen, mert hiszen a költő maga is az utóbbiak közül való. Miként azt Horpácsi Sándor is megjegyzi, „Szepesi József úgy szereti övéit, hogy nem hazudja szép­nek, egzotikusnak őket, de ke­mény szóval perel velük és ér­tük”. Persze, azért jelen van a szép is, a jó is ebben a költé­szetben, még ha több is a nyo­morúság és a rút, a baj és a kór, az előítélet és - nem utolsó sor­ban - a vágy ennek megszünte­tésére, vagy legalábbis csökken­tésére. Mint írja, kis átlagembe­rek között találta ezt az életet, ami megadatott számára, mi­közben „künn fúj a szél”, vagy elérkezik a külvárosi naple­mente. Nem úgy cigány költő, hogy folyton övéiről beszél. Távol áll tőle minden romanti­kus hevület, a ráció nevében szól az emberről, az elesettek­ről, akik között cigány és nem cigány egyaránt található, mert az emberi sors közös akár föl­fogja ezt valaki, akár nem. A magam részéről éppen ezt az ésszerűséget tartom Szepesi Jó­zsef költészete egyik legrokon­szenvesebb vonásának. —mér Földrajzi album A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és a Fővárosi Pe­dagógiai Intézet közös mun­kájaként látott napvilágot a Földrajzi album sorozatban a Magyarország című szép és hasznos képeskönyv, amit in­formációgazdagsága miatt is eredményesen forgathatnak a diákok, „kiegészítő könyv­ként”. Az albumot Laki Ilona írta és állította össze. Munka­társa volt Karádi Ilona, Szeke­res Zoltán és Wild Katalin. Az albumban a többi között külön élményt jelenthet az or­szág tájainak bemutatása. De igen szemléletes a népességföld­rajzról, a néprajzról, a település­földrajzról, az idegenforgalom­ról, a nemzeti parkokról, a köz­lekedésről, a Magyar Földrajzi Múzeumról szóló rész is. A színes képanyag, ezen be­lül ai űrfelvételek teszik él­ménnyé az album forgatását. Ezek között a nógrádi olvasó örömmel fedezi föl a többi kö­zött a modem Salgótarjánt, a világörökséghez tartozó Holló­kőt, az ipolytarnóci leletanya­got, a Mátrát bemutató gyö­nyörű felvételeket is. Összesen csaknem négyszáz fényképet, színes ábrát, térképvázlatot, grafikont, táblázatot és ese­ménynaptárt tartalmaz az al­bum, ami nagy segítséget je­lenthet a hazai földrajz tanításá­hoz. —th Tradicionalizmus és modernség egyetlen kiállításon Bemutatkoznak a Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművész tagjai A salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművész tagjai­nak hagyományos, éves kiállítása várja az érdeklő­dőket jelenleg a Balassi Bálint Könyvtárban. A társaság az utóbbi években mind többet hal­lat magáról, például az ő szer­vezésükben rendezik meg nya­ranként a városban az országos sci-fi találkozót, negyedéven­ként jelentetik meg szépiroda­lommal foglalkozó tagjaik mű­veinek válogatását tartalmazó kiadványukat, szerves kapcsola­tokat építettek ki a megyében és az ország más részein működő, hasonló jellegű társaságokkal, egyesületekkel, szervezetekkel, nem utolsósorban pedig kép­zőművész tagjaik rendszeresen szerepelnek az éves kiállításo­kon, sőt, más rangos tárlatokon is idehaza és külföldön. Ren­dezvényeik gazdagítják a város kulturális kínálatának választé­kát, mind gyakrabban érdemes figyelni arra, amit tesznek. Érdemes megtekinteni a jelen kiállítást is. Ha nem is azonos hangsúl­lyal, festmény, szobor, grafika egyaránt látható a tárlaton. Megjegyzendő az is, hogy idén nem zsűrizték a műveket, ami a többi között azt eredményezte, hogy a tárlat meglehetősen ve­gyes hangulatú. Ha az volt a cél, hogy az asztaltársasághoz tarto­zók mind szélesebb körét mu­tassák be, akkor ez méltány­landó szempont, hiszen az ön- tevékenység minden szempont­ból elismerést érdemel. Dicsé­rendő és támogatandó a társaség azon törekvése is, hogy a vá­rosban és környékén úgyszól­ván mindenki otthonra, ösz­tönző közösségre találjon benne, aki korábban az azóta összeomlott amatőr képzőmű­vészeti mozgalomban tevé­kenykedett. Ha nem lenne, ki kellene találni az ilyen társasá­got. A megyében is mind több hasonló szerveződés kellene, a helyi civil társadalmak erősítése jegyében, ami nélkül a társa­dalmi demokrácia puszta illú­zió. Ugyanakkor az is tény, hogy az asztaltársaságban tevé­kenykedők közül mind többen dicsekedhetnek olyan munkás­sággal, amelyet hosszabb-rövi- debb idő óta a szakmai közvé­lemény is számon tart és érté­kel. Többen önálló kiállítások­kal is közönség elé lépnek. M ost a teljesség igé­nye nélkül, a figye­lemfelhívás szándé­kával szólunk a kiál­lításon látható néhány műről, il­letve művészről. Balázs János halála óta, akinek munkássága a cigány naiv festészet nemzet­közi ismertségéhez járult hozzá, Salgótarjánban mindenekelőtt Oláh Jolán és Balogh Balázs András hazai és nemzetközi tár­latokon való jelenléte kelt fo­lyamatosán figyelmet e műfaj iránt. O láh Jolán a jelen tárla­ton is inkább a mese­szerű, a naiv szürrea­lizmus eszközeivel létrehozott képeit mutatja be (Talán nem a két szép szeme­dért, Lesben, Féltve féltem, A kötéltánoos). Balog Balázs And­rás a cigány lét realista ábrázo­lására helyezi a hangsúlyt, ke­vésbé lírai, inkább drámai mó­don (Istenem, segíts meg!, Anyátok részeg, Részeg cigány). Kár, hogy a friss hangú, a deko- rativitás elemeit sem nélkülöző képeket festő Orbán György most csak egyetlen, Argilus ki­rályfi című művével van jelen. Lassan talán ideje lenne egy, a tevékenységéről átfogóbb tájé­kozódást lehetővé tevő kollek­ció bemutatása. Ugyanez a be­nyomás keletkezhet a nézőben a „szürrealista” Czene Gál István, vagy az expresszív kifejezést favorizálni látszó Deák László Tamás képei előtt. A kiállítás tűzzománcai kö­zött többek között Hertelendy Mária Zsuzsa Keletkezés című sorozatának néhány darabja jelzi egy belső gondolati fejlő­dés további lehetőségét. Az ak- varellek, pasztellek, más grafi­kai lapok szintén változatos al­kotói törekvéseket jeleznek, köztük például V. Kővári Krisz­tina. Balogh Erzsi. Rottenhoffer Attiláné, Losonczy Ildikó, Fan- csikné Csaba Mária lapjai. A plasztikát ezúttal kizárólag kisebb-nagyobb méretű faszob­rok, domborművek képviselik a tárlaton. Baráth Zoltántól a Rabbi, az Olvasó és a Boldizsár, Romasz Istvántól a Kis szégyen­lős, Bagi Andrástól a Menekül­tek és a Mit remélsz című mű­vek keltik föl a figyelmet. B alázs Mari, Földi Jó­zsef, Bakos Sándor, II- lésné Bohács Mária, Fenyvesiné U na fényi Magdolna műveivel találkozhat még az érdeklődő az idei asztal­társasági tárlaton, amelyen - s ez általános megjegyzés - a tra­dicionalizmus és a modernség egyaránt megjelenik, miként a gondolatiság erősödése és a csa­ládi, táji lojalitás vallomásos­Tékozló fiú I, Hl Fábián Gyöngyvér festménye Megjelent a Palócföld új száma Megjelent a Palócföld új, idei júliusi-augusztusi száma Salgó­tarjánban. E szám szépirodalmi összeállítását a szerkesztők Bódi Tóth Elemér versösszeállí­tásának közlésével vezetik be. A költő válogatott verseinek gyűjteménye a Magvető Könyv­kiadónál jelenik meg Európai tea címmel idén ősszel. A to­vábbiakban Sarusi Mihály pró­zája, Veres Andrea japán haiku költőktől közölt összeállítása teszi változatosabbá a folyóirat e részét. A Tolipróba rovatban ezúttal Bajzafi Ferenc mutatko­zik be. Tovább gazdagodik a lap Ki­látó rovata, amely mindenek­előtt a környező országok aktu­ális szellemi folyamatainak fi­gyelemmel kísérését, elemzését tűzte ki céljául. Az Északi kilá­tóban Kafer István magyar­szlovák jegyzetei, a Déli kilátó­ban Varga Zoltán Délszláv dé­monok című tanulmánya olvas­ható. Az Élő múlt rovatban Tóth László Arcképek Kassáról címmel a csehszlovákiai ma­gyarság művelődéstörténetéhez közöl adalékokat 1945 és 1948 között. Pihurik Judit szegedi tudományos kutató Sodródás című elemzésében 1944 nyará­nak politikai válaszlehetőségeit tekinti át, Bethlen István-emlék- irat kapcsán. „Töredékes” kata­lógust közöl Mohai V. Lajos Mészöly Miklós munkásságá­ról. Külön figyelmet érdemel a nemrég elhunyt Cseres Tibor Nemzedékváltás című írása 1968-ból. Tarján Tamás aktuá­lis kritikai szemléje teszi tel­jessé e számot.

Next

/
Thumbnails
Contents