Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 2., csütörtök A rendszerváltással szükség­szerűen együttjáró átrendező­désnek Magyarországon hosszú időn át egyik kísérőjelensége volt a meggondolatlan szobor- döntögetés. (Azért kell hangsú­lyozni az országot, mert például a szomszédos Szlovákiában óvatosabban bántak a köztéri jelképekkel.) Némelyik alkotá­sért persze nem volt kár, mert nem képviselt esztétikai értéket, de akadt köztük jócskán olyan is, amelyik kifejezetten a politi­kai szempontoknak, a türelmet­lenségnek esett áldozatául. Mára, úgy tűnik megnyugod­tak a szobrok körüli indulatok. A Budapesten lebontott politi­kai emlékművek egy helyre ke­rülvén elsősorban a főváro­sunkba látogató külföldieknek, az expo vendégeinek jelentenek majd sajátosan „magyar” látni­valót. A tárgyilagos, higgadt véle­ményformálás szép példáját le­hetett hallani a minap a Nógrád megyei közgyűlés elnökének a szájából, midőn id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész retrospektív kiállításának meg­nyitóbeszédében a gazdag életmű egységét emlegette. A vitathatatlan érdemek - az egyedülálló bányász- és a folk­lórsorozat - méltatása mellett szólt a művész úgymond „szoc- real” korszakáról, a partizánt és Lenint formáló műveiről, mint kordokumentumokról is. Az elmúlt hét végén „szobo­rügyben” az ország egy másik szegletéből is jó hírt közöltek a tudósítások. Az egyik „kun” te­lepülésen — ha jól hallottam Kunhegyesen-, egy olyan em­lékművet avattak, amely a hu­szadik században elesett vala­mennyi áldozatról megemléke­zik. Nem tesz különbséget azok között, akik az első vagy máso­dik világháború csataterein vesztették életüket, akik a Ta­nácsköztársaság harcaiban hunytak el vagy 1956 őszén, koratelén haltak meg. Ökumenikus emlékművet avattak hát, ezúttal nem vallási, hanem politikai értelemben. Hisz az életben maradottaknak, a gyászolóknak egyformán fáj, bármikor, bárhol esett is el sze­retett hozzátartozójuk. A főhaj­tás, az utókor tisztelete kijár va­lamennyiüknek. S ráadásul - mint a televízió­ban is látni lehetett - megindí- tóan szép is a szobor. Lgy-egy szabálytalan formájú kőtömb szimbolizálja a „történelmi csa­tatereken” jobbára fiatalon de­rékba tört életsorsokat. * * * Nem tagadom — miért is ten­ném, hisz ez a természetes -, hogy a rádió- és televízióműso­rok hallgatása, nézése közben felkapom a fejem, ha a két leg­nagyobb médium valamelyiké­ben Nógrád megye szerepel. Nem túl gyakori az ilyen műsor, s legtöbbször az előzetes prog­ramok, tájékoztatások alapján tudatosan ki is lehet ezeket vá­lasztani. Előfordul azonban, hogy véletlenszerűen „botiok bele” nógrádi vonatkozásokat is tartalmazó adásokba. Ez történt a hatvanéves Gaál István filmrendezőt köszöntő Gazdag pillanatok című tévé­műsor esetében is. Azért ültem le a készülék elé, mert nagyon kedvelem munkáit, kíváncsi voltam, hogy mit mond, hogyan nyilatkozik életéről, munkássá­gáról egyik kedvenc filmem, a Sodrásban alkotója. Ami a dolog művészeti részét illeti, abban nem is csalatkoz­tam. Gaál - teljes szinkronban munkáival - pózmentesen, pá­tosz nélkül, de gondolat- és ér­zelemgazdagon válaszolt Pörös Géza szerkesztő-riporter kérdé­seire. Arra viszont nem számítot­tam, hogy mindjárt a bevezető képsorokban ismerős tájakat, helyszíneket, embereket fogok látni. Mint kiderült Gaál István Pásztón és Salgótarjánban gye- rekeskedett éy különösen a „csodaszép völgyben” fekvő mátraalji városhoz fűzik eltép- hetetlen szálak. Szép szavakkal szólt szűkebb pátriájáról, ahonnan a kezdő energiákat kapta, ahol először végigjáratta tekintetét a kör­nyező világon. Apja képével együtt a birsalmával savanyított káposzta íze, anyjáéval a jéggé fagyott tiszta ruha olvadásának illata idéződik fel benne. Velük egy sorban említette Gaál István nálánál jóval idő­sebb barátját Rajeczky Benjá­mint, akitől nagyon sokat tanult. A hasznosi Bikaréten együtt ta­posták a havat, s közben filozó­fiai mélységű beszélgetéseket folytattak. Utoljára Béni bácsi halála előtt egy héttel találkoz­tak. Búcsúzáskor úgy állt a kedves öregember a pásztói ház kapujában, hogy „nem érte a lába a földet, afelett lebegett”. E film arról győzött meg, hogy Rajeczky és Csohány mel­lett Pásztó Gaál Istvánra is büszke lehet. S ő még „csak” hatvanéves, az Isten éltesse is sokáig! - csongrády ­Csütörtököt mondunk Mottó: „Ki állította, hogy javulhatnak a dolgok?” (Murphy törvénykönyvéből) Becsengettek! Igaz, hogy a tankönyvek egy része még, vagy el sem készült, vagy már úton van, de nem ér célt - ám ettől függetlenül elkezdődött a tanítás. Jómagam e jeles napon már Napkeltekor odaszegeztem szememet a tévéképernyőre: mit mondanak ilyenkor a né­poktatásért felelős személyisé­gek? Nos, Dobos Krisztina, a kultuszminisztérium államtit­kára menetrendszerűen meg is jelent e szerda reggelen. Már az első néhány percben rettenetesen sajnálni kezdtem az egész minisztériumot, tekin­tettel arra, hogy az interjúalany képletes könnyekkel áztatta a valóságos stúdiót, amiért „év­ről évre többet kell áldoznia a kormánynak az oktatásra”, majd egekig magasztalta az ok­tatási törvényt. Mindemellett kevesellte a gyermekek szá­mát, ugyanakkor megállapí­totta: a kis létszámú osztályok­ban magasabb színvonalú kép­zést kaphatnak a gyerekek. Dobos Krisztina utóbbival kapcsolatban ellenpéldával is élt. Önmagát említette, aki negyvenötös létszámú osztály­ból indulva a kétdiplomások kasztjába emelkedett. Hölgyek esetében az életkort illetlenség firtatni, de kiszámoltam: a zsú­folt osztályban akkor volt Kis- Dobos, amikor még igen olcsó volt oskolába járni. Sőt: diplo­máit is tandíjmentesen szerezte az előző átkosban. Koccanás. Az igazságügy­miniszter rosszul zárta a nya­rat. Balesete volt. Igaz, bárki­vel megeshet, aki a kor- mány-nál (-ban) van. Egy a lé­nyeg: az igazság maga sértet­len maradt. A helyzetet bonyo­lítja, hogy ennek a miniszter­nek nem volt sofőrje, szemben a belügy főnökével. Ha ez így megy tovább, ha­marosan rendkívüli állapotot kell hirdetni Magyarországon. Logikus: amerre a kormányta­gok közlekednek, kijárási ti­lalmat kell elrendelni, az ártat­lan polgári lakosság védelme érdekében. Igaz, ez némi lepusztulást eredményezne az infrastruktú­rában. hiszen akkor már a tele­fonoszlopokat is óvni illenék. (Megoldás: teljes leszerelés.) A fák és a repülni nem tudó állatok érdekében a környezet- védők indítanának hadjáratot. Lapzártakor nincs hírünk arról, a fogadóirodáknál mikor tip­pelhetünk: ki lesz a harmadik. Épp a legmagyarabb kor­mány ne tudná, hogy három a magyar igazság? Balázs József Mivel lehet helyettesíteni a drága gyógyszereket? A kispénzű nyugdíjasok egyik legszorongatóbb gondja, hogy a többszöri áremelés és a társadalombiztosítástól kapott támogatás változása miatt ala­posan megdrágultak a gyógy­szerek. Különösen a külföldi, készítmények teszik próbára a betegeskedő idős emberek anyagi teherbíró képességét. — Van lehetőség arra, hogy a gyógyszerezésre szorulók keve­sebb pénzt hagyjanak a pati­kákban, anélkül, hogy ellátásuk kárát látná - mondják az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár illetékesei. - A választék ugyanis az utóbbi időben szá­mottevően bővült és sok eset­ben az orvosok az eredeti gyógyszerek helyett olcsóbb készítményeket írhatnak föl. Az eredeti készítmények árá­ban tudniillik benne vannak a kifejlesztésre, kutatásra, a klini­kai kipróbálásra és a szer meg­ismertetésére, bevezetésére for­dított költségek is. Amikor lejár az újdonság ki­zárólagos gyártásának szaba­dalmi védettsége, bármelyik gyógyszergyár előállíthatja az adott medicinát, az említett költségek elmaradásának kö­szönhetően az eredetinél jóval olcsóbban. Az Országos Gyógyszeré­szeti Intézet természetesen minden esgtben alaposan meg­vizsgálja, hogy az eredeti és az „utódkészítmény” azonos haté­konyságú-e és csak pozitív eredmény nyomán ad zöld utat a forgalmazáshoz. Az egész­ségbiztosítási pénztár szintén csak kedvező szakvélemény bir­tokában javasolja az orvosok­nak, hogy a drágább gyógysze­rek mellett az olcsóbb - de tel­jes értékű - helyettesítő szere­ket is írják föl betegeiknek. (A patikák ugyanis csak akkor szolgálhatják ki a generikus or­vosságokat, ha azok is szere­pelnek a vényen.) Szorosabb rokoni kapcsolat - kevesebb illeték Az illetéket érintő újabb tör­vényjavaslat megvitatása vár az Országgyűlésre. Az előterjesztés szerint a la­kásnak nem minősülő vagyon­tárgyak öröklési illetve ajándé­kozási illetékét kívánják nö­velni, mégpedig a különböző rokoni kapcsolatok szerint dif­ferenciáltan. A egyes csoportba tartoznak a szülők, a gyerekek, a házas­társ, és a nagyszülő háztartásá­ban eltartott unoka, a kettesbe az unoka, a szülő és a testvér, míg a hármasba az összes többi rokon, az unokatestvérek, a só­gorok, valamint az egymással rokonságban nem állók. Az elképzelések szerint mi­nél közelebbi a rokonság foka, annál kisebb lenne az illeték mértéke. A törvényjavaslat ugyanis a lakásnak nem minősülő vagyon­tárgyak öröklési és ajándéko­zási illetékét a szerzett vagyon tiszta értéke alapján az egyes rokoni kapcsolat esetén tíz, a kettesnél tizennégy, míg távo­labbi kötődés ürügyén húsz szá­zalékban határozza meg. Pápalátogatás után Bár II. János Pál pápa már elhagyta az USA területét, látogatása­inak színhelyein, de főleg Denverben tovább tart a tipikusan amerikai jellegű pápakultusz. FEB-fotó Kollégium Csodálatosan szép az a kol­légium - szebb, mint amit el tudna magának képzelni az em­ber. Kész szálloda. Négyszemé­lyes szobák, tágas ebédlő, vilá­gos tanulótermek, teakonyha, mosógép . . . Szinte kedve szoty- tyan az embernek, hogy megint tize nőt év es legyen. Bevonultak a gyerekek. Új élet, új barátok - nem egyszer életre szólók . . . Megkezdődött az iskola. Vajon bírja-e, és hogyan majd a gyerek? Megszokja-e az új iskolát? A hajtást? Az ál­landó távollétet, a kollégium ka­tonás rendjét? Mennyi pénzt hagyjak nála? Ennyi vajon elég lesz? Adjak-e még? Mindent elmondtunk már. Helyükre kerültek a szekrény­ben a ruhák, felhúztuk együtt az ágyneműt, menni kéne hazafelé: korán esteledik ilyenkor már. Zavaromban toporgok. Meg­igazítom - isten tudja hányad- szorra - nyakán a gallért, elle­nőrzőm, jól rakta-e zsebkendőit, s újra ismétlem a legfontosab­bakat. Nem nagyon akaródzik indulnom. . .-Aztán vigyázz magadra a buszon! Vigyázz a vonaton! - nyújtok neki végül búcsújobbot, mint igazi férfiak közt szokás. De semmibe vesz az atyai in­telem, s nincs is rajta csodál­kozni való: fiam is, de még jó­magam is egyre gondolunk csak - látom a tekintetén - szép na­gyon ez a kollégium, csodálato­san szép, csak olyan távol ne esne a szülői háztól. hgm „Lesben” a budapesti megfigyelők UFO-üzemanyagállomás — valahol Magyarországon? A Budapesti UFO Egyesület tagjai időt és fáradságot nem kímélve kísérik figyelemmel a nem azonosítható repülő testek fel- és eltűnését, a látogatásaik­ról árulkodó jeleket, jelensége­ket.- Leginkább az hátráltatja megfigyeléseink eredményes­ségét, hogy szinte mindig csak utólag, néhány napos késéssel szerzünk tudomást az UFO-gyanús eseményekről - panaszolja Kis József, az egye­sület elnöke. - Ekkor pedig már a legkorszerűbb elektrosz­tatikus térerő vagy gammasu­gárzás-mérő sem mutat ki semmiféle elváltozást. Tavaly számos esetvizsgálatból csupán egy-kettő szolgált olyan mérési eredményekkel, amelyek to­vábbi elemzésre érdemesek. Az egyik helyszíne Kisme- gyer volt, ahol egy családi ház konyhájának csempéjén hagy­tak maradandó és értékelhető nyomokat az UFO-k. A rendőr­ségtől kapott helyszíni fénykép- felvételek számítógépes vizsgá­lata során ugyanis kiderült, hogy a képek —90 fokos szög­ben elforgatva - különféle em­beri alakokat, arcokat ábrázol­nak. A rejtélyes eset vizsgálatát, a csempenyomok vallatását folytatjuk. Várpalotán az Öreg-hegy ol­dalában egy szivar alakú lebegő tárgy látogatása nyomán sajátos tűz ütött ki: a lángok nem ter­jedtek fölfelé csak oldal irány­ban, s a növényeknek csak a ta­lajhoz közeli része perzselődött meg. Sajnos, mire műszereinkkel a helyszínre érkeztünk, a gamma­vagy térerő-sugárzásváltozás nem adott támpontot az ismeret­len látogatókkal kapcsolatos ér­demi vizsgálódáshoz. Az egyesület vezetői most úgy vélik, hogy a megfigyelé­sek új, az eddiginél több sikert ígérő szakasza kezdődik: nem utána kullognak, hanem elébe mennek az eseményeknek. Azaz előbb lesznek az űrlények látogatásának helyszínén, mint maguk az ismeretlenek. Külföldi kutatók egybe­csengő véleménye, hogy a nap­rendszeren kívüli vendégek a világűrben energiaközpontokat létesítettek, s ezekről látják el üzemanyaggal társaikat - ma­gyarázza az UFO-társaság el­nöke. - A különböző kontinen­seken található öt-, hat- vagy nyolcszög alakú és 10-50 méter átmérőjű energiapontokat bizo­nyos időközönként feltöltik. Nekünk nagy valószínűséggel sikerült nyomára akadnunk az egyik ilyen földi energiapont­nak. Helyéről - mivel sok a tréfa­csináló - csak annyit árulhatok el, hogy valahol Észak-Ma- gyarországon van. Közvetlen közelében mindenesetre kiala­kítottuk megfigyelő táborhe­lyünket. S ha rájövünk, hogy milyen időközönként töltik föl ezt a földi bázist, prognosztizálhatjuk az UFO-k érkezését, s a jelenle­ginél sokkal többet tudhatunk meg talányos utasaikról is. sz. m. Deszkabódéban is tanulnak Hogyan kapnak támogatást a „hátrányos helyzetű” iskolák? (FEB) A települések szétvá­lása számos új iskola születését eredményezte. Ez érthető is, hi­szen minden község lakói sze­retnék a saját iskolájukba járatni a gyerekeiket. Az elmúlt három évben országszerte 40 új iskola nyílt vagy a hajdan bezárt „os­kola” falai között, vagy valami erre a célra kinevezett alkalmi épületben. Új iskola építésére a kistelepülések többségének természetesen nincs pénze, ezért néhol igen rossz körülmé­nyek között tanulnak a kisgye­rekek. A 678 kistelepülési is­kola felében nincs folyóvíz, an­gol W.C., nem egy helyen szük­ségtanteremnek kinevezett deszkabódéban kénytelenek ta­nulni a gyerekek. Ezeknek a hátrányos helyzetű településeknek a Belügyminisz­térium pályázati rendszer kere­tében támogatást nyújt, amelyet az életveszélyessé vált épületek felújítására, illetve új iskolák építésére fordíthatnak. A Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium idén a száz tanulónál ke­vesebbet foglalkoztató iskolá­kat kiegészítő támogatásban ré­szesíti. A támogatás mértékét a tanulócsoportok számától tették függővé. Az egy, vagy két ösz- szevont évfolyammal működő iskolák - az országban 120 ilyen van - 300 ezer, a 3-4 osz­tállyal működők 350 ezer, az 5-6 osztállyal működők 450 ezer, a 7-8 osztállyal működők pedig 500 ezer forintot kaptak. A keretösszegből megmaradt 60 millió forintra külön pályázatot írt ki a minisztérium. Ebből el­sősorban „tűzoltásra” kérhették az önkormányzatok: az iskola elektromos hálózatának felújí­tására, a víz bevezetésére. A két pályázattal együtt nyert pénz azonban - iskolánként - nem haladhatta meg az 500 ezer fo­rintot. Az összesen 300 millió forin­tos támogatással az iskolák fenn­tartásán túl a pedagógusok terü­leti pótlékához is hozzájárult a költségvetés. A pénzt még július­ban átutalták a helyi önkormány­zatoknak, így a nyári szünet alatt elvégeztethették a legszüksége­sebb munkálatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents