Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-10 / 185. szám

1993. augusztus 10., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Salgótarján és környéke Száz címzettből hárman válaszoltak Egyetlen hiteles tanút sem találni Salgóbányán Földárverés • Etes. A megyei kárrendezési hivatal augusztus 10-én délelőtt 10 órakor a karancslapujtői Ka-' rancs tsz., délután 15 órakor pe­dig a kishartyáni Egyesült Erő téesz által kijelölt földterüle­tekre tart árverést a helyi műve­lődési házban. Az árverés iránt nagy az érdeklődés. Együtt tanulnak a 9 Karancsalja. Hosszú évek után végre megszűnik a karanJ csaljai általános iskolás gyere-' kék utaztatása. Szeptembertől' már egyetlen diáknak sem kell más településen tanulnia. Az1 önkormányzat a tanév kezdésre megteremti ennek minden tár­gyi feltételét. Rendeletalkotás 9 Mátraszele. A községi ön- kormányzat a legutóbbi ülésén megalkotta a szociális törvény végrehajtását szolgáló helyi! rendeletét. A rendeletből adódó' feladatok megoldására azonban az önkormányzatnak nincs ele­gendő pénze. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” «/ összeállítással találkozhat a kedves olvasó Kazárról Mit tehetünk, ha harapós a gazdi? Nem kell a segítség?! Manapság a háztartásokban minden fillérnek helye van. Ta­lán ezért is tapasztalható oly nagy érdeklődés a lengyelpiac iránt, s emiatt sikerül az éppen nem szociális szempontokat szem előtt tartó zugárusoknak is eladni silány portékájukat. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben néhány éve folytat­nak egy figyelemre méltó gya­korlatot. A vállalati szakszerve­zeti bizottság igyekszik felderí­teni - kezdetben a közelben, most már országos méretekben -, hogy hol, kinél milyen árut lehet beszerezni, a lehető leg­kedvezőbb áron. Vagyis ol­csóbban, mint amennyiért az üzletekben kapható. Dolgozóikat hozzájuttatták a mosóportól a cukron át az al­máig sokféle áruhoz. Az adataik szerint a kedvezményes vásár­lás felért egy-egy szakszerve­zeti segély összegével. Felkínálták a segítséget, kap­csolataikat és 100 levelet küld­tek ki más vállalatoknak és szervezeteknek. A szakszerve­zeti vezetés megdöbbenésére három választ kaptak. Nem tudják eldönteni, hogy mi riasztotta meg a címzetteket. Talán az, hogy minden partner­től kértek tíz-tíz darab válaszbo­rítékot, hogy az akcióikról tüs­tént értesíthessék őket? Netán az, hogy féltik tőlük a nyeresé­get, vagy esetleg az, hogy má- sütt nagyon jól keresnek az em­berek és nem érzik a szükségét az olcsóbb vásárlásnak. Nos, az ügyleten aprócska a nyereség, nem irigylésre érdemes s ezt is közös célra fordítják. A válasz­levél pedig korrekt dolog. Ért­hetetlen! Vallatják a múltat A sóshartyáni honismereti táborban a szülőfalu régészeti és tör­ténelmi múltjának, néprajzának megismerése, a különféle emlé­kek gyűjtése mellett a résztvevő diákok táncokat, játékokat, agyagozást is tanulnak. Fotó: Kun Király József A rendőr is ember Egy idős asszony - Z. F.-né - (kérte nevének elhallgatását) ar­ról értesítette a szerkesztőséget, hogy Saigon rendőr vert meg egy fiatalembert.- Igen, én írtam a levelet - erősíti meg a szikár idős asz- szony, amikor beszélünk.- Ön látta az esetet?- Csak azt láttam, ami majd­nem a ház előtt történt, amikor Sz. László rendőr ütötte a Lacit. A beszélgetésnél Z-né jelen lévő fia közbeszól:-Mondtam magának, hogy ne avatkozzon bele! Az anyja ingerülten válaszol:- Csúnya dolog a verekedés is, de azt már nem tűrhettem, hogy lekurvázzanak! L. Lászlóik portája üresnek látszik. A hangos szóra végül egy fiatal nő néz ki az ajtón. Mondom kit keresek, mire bel­jebb kerülünk.- Mótusz Ivett vagyok - mu­tatkozik be -, a László élettársa. Ő nincs itthon.- Miért verték meg a Lacit? - kérdezem.- Azt csak ő tudná pontosan elmondani - válaszolja. - Any- nyit tudok csupán, hogy Laci aznap a születésnapját ünne­pelte. Italos volt az élettársa? Hát, volt benne ital... Lombos Józsefné,Laci anyja a Vár utcában lakik egy kolóni­alakásban. Az eset színhelyétől néhány száz méterre. Arra ké­rem, mesélje el, hogy mi tör­tént.-A gyerekkel mentünk a nagyanyjához, amikor egy gép­kocsi jött velünk szemben fel­felé az ütőn. Rendőr vezette ci­vil ruhában.-Honnan tudja, hogy rendőr az illető?-Ismer a környéken min­denkit az ember.- Mi történt azután?-Laci kutyája átszaladt az autó előtt, Laci meg felkapta az ölébe. A rendőr megállt, magá­hoz hívta a gyereket és meg­verte. Elmondása szerint ezután, amikor már majdnem célhoz ér­tek, újra megjelent egy gépko­csi, de abban már ketten ültek. Az előadása zavarosnak tűnik és nem egyeznek dolgok. Az asszony szerint a rendőr újra megütötte a gyereket, majd dulakodni kezdtek. Az utcabe­liek csak nézték ...- Senki sem avatkozott közbe?- A szomszédasszony kia­bált, hogy szégyelljék magukat, ketten támadnak egy gyerekre.- Mit akarnak tenni? Zavartan hallgat, végül ezt mondja:-Nagy baj, hogy ez történt, de mi nem akarunk tenni sem­mit. Se a fiam, se én nem aka­runk feljelentést tenni. Somoskőújfaluban éppen ké­szülődés közben találom Sz. Lászlót. Szolgálatba igyekszik.- Verekedés valóban történt - ismeri el. - Nem tudom, hogy bárki is megállná, hogy a haté­ves kislányát bántsa valaki!- Ez volt az oka a dolognak?- Igen. Nem voltam szolgá­latban, a gyerekkel mentem Salgóra, amikor az úton egy fia­talokból álló csoportosulás mi­att nem tudtam elhaladni. Ki­szóltam az ablakon, hogy men­jenek arrébb. Erre egyikük csú­nyán visszaszólt. A kocsival nem tudtam tovább menni tő­lük, így kiléptem, hogy rendre utasítsam a fiatalokat. Erre ne­kem támadtak, s egyikük be­nyúlt az ablakon és az első ülé­sen ülő kislányom felé ütött.- Akkor mit csinált?-Elkaptam az egyik suhan­cot és adtam neki.- Később visszajött?- Igen, értesítettem egy isme­rősömet, hogy Salgón mi történt és kértem, jöjjön velem.- Mit érez? Nagyot sóhajtva mondja:- Hét éve vagyok rendőr, de ilyet még nem tettem.-Mit szól ehhez dr. Tanner Miklós városi rendőrkapitány?- A rendőrünk másnap reggel azonnal jelentette az esetet a közvetlen parancsnokának. Az ügyben vizsgálatot rendeltem el, ami jelenleg is folyik.-Ennyi?- Az tény, hogy a rendőr nem volt szolgálatban és magánem­berként járt Salgóbányán. Mivel provokálták és támadás érte, természetes, hogy védte magát és a gyermekét. Azt azért tudni kell, hogy a szabadidejében, szolgálaton kívül egy rendőrt is megilletik ugyanazok a jogok, mint bármelyik civilt. Az önvé­delem joga is. Pádár András Telik az idő Valamikor több mint négyez­ren dolgoztak a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél, napja­inkban alig több mint ezren. Abban reménykednek, hogy to­vább már nem lesz leépítés és majd csak lesz már munka is, hiszen ebbe a helyzetbe nem­csak ők, de az ország is bele­rokkan. Nemrégiben egy külső cég emberei „átvilágítást” végeztek náluk annak érdekében, hogy felderítsék, hogy milyenek az SKÜ humán erőforrásai. Ter­mészetesen mindez a májdani befektetőket érdekli, akik még privatizálják a megmaradt gyár­torzót. Nem tudni hányadik vizsgá­laton esnek át a gyáriak, de hát ezzel is telik az idő! - p. a. ­Élesztgetik a kultúrát Sokoldalú, gazdag programot valósít meg a kazári TESZ szervezete. A nem nagy lét­számú, de annál lelkesebb csa­pat rendezvényeit a nemzeti, természeti és kulturális örökség védelme, a helyi hagyományok, szokások ápolása hatja át. Ko­moly szerepük van abban, hogy az ünnepkörökhöz kapcsoló­dóan felelevenítik a régi nép­szokásokat. Amint azt Berecz Imre, a szervezet vezetője elmondta, legközelebb ott lesznek az au­gusztus 20-ai kazári búcsúban, majd segítenek megrendezni a tanévnyitót is. Szezonális termékek Salgótarján egyik „elit” ne­gyede: a Losonci út (régebben Dimitrov út). Sokan laknak itt azok közül, akik „számítanak” a város, a megye életében. Az eset, ami egy salgótarjáni fiatalemberrel, N. Istvánnal tör­tént, szintén itt játszódott le a közelmúltban. Történetünk főszereplője au­tót szeretett volna venni, ezért megbeszélte az eladóval, hogy személyesen keresi fel és meg­nézi a kocsit. A megbeszélt címnél - történetesen éppen a Losonci úton - gyanútlanul szállt ki barátja autójából, de alighogy felegyenesedett, egy hatalmas német juhász kutya ugrott felé. Emberünk reflex­szerűen kapta karját a feje elé, (szerencséjére vagy szerencsét­lenségére?), így a kutya „csak” abba harapott bele. Az állat tulajdonosa, (L. Lászlóné) azonban megvédte megtermett jószágát az „illeték­telen behatolókkal szemben”. A barátjával érkező fiatalembert vonta kérdőre, hogy egyáltalán mit keres ott, hiszen az magán- terület (ezt azonban sem tábla, sem kerítés nem tudatja az arra járóval), meg egyébként is, mit akarnak, főleg pedig miért emelte a feje elé a kezét, mert a kutya pontosan azért támadott. A probléma nem az, hogy miért támadott a kutya, hanem az, hogy támadott! Nem az a baj, hogy a kutyatu­lajdonos megvédte kedvencét, hanem az, hogy az „áldozatot” a segítés helyett lekezelte. Vajon az eset szemtanúi mit tettek a történtek láttán? Ho­gyan reagáltak a nagy hangza­varra? Talán a vérző karú fiata­lember segítségére siettek, or­vost hívtak? Az ott lakók nem láttak, nem hallottak semmit. Ezzel pedig a kör bezárult: ha kártérítési igénye lett volna a fi­atalembernek, a jogi procedúra során egyértelműen be kellene bizonyítania, hogy valóban a kérdéses kutya harapta meg. Ezt pedig tanúk nélkül, nagyon ne­héz megtenni! ej-dzsí-áj­A Senior Váci Kötöttáru Rt. kazári gyárában nyári pólók készülnek a budapesti Adidas Kft.-nek. Felvételünkön Sándor Elvira és Tóth Viktória szállításra készíti elő a termékeket. Fotó: Rigó Vergődve a présben Benne vagyunk - már mint a préskosárban: nyakig. Mi bag- lyasiak is fuldokolunk az olaj, a benzin, a tej, a kenyér, a villa­mosenergia, ivóvíz és csatorna „ár”adatban ... A megmaradás esélyei nem egyenlőek. Van szegény és gazdag, szegényebb és gazda­gabb, legszegényebb és leggaz­dagabb. Mindenki benne van a prés­kosárban, s megvalósulva lát­szik a kollektív büntetés elve. Ezt manapság úgy • nevezzük, hogy egyenlő közteherviselés. Csak hát a prés hatása diffe­renciált. Tudott, hogy a ke­ményhéjú húsos szőlőbogyó faj­tából kevesebb, míg a vékony héjú levesbogyójú fajtákból több must nyerhető. Ezért sző­lész zsargonnal élve: a törkölyt a másodszori sajtolás után ér­demes újból felmorzsolni és harmadszor is sajtolni, préselni. A nagytapasztalatú szőlészek a szőlőt gyorsan sajtolják és nem engedik erjedni, mert ak­kor fanyar és húzós, sötét színű boruk lesz. E mohón végzett, cefre szagú művelet közben csupán attól tartanak, hogy a gyors, a nagy nyomástól a préskosarakat ösz- szetartó vasabroncsok egyszer szétszakadhatnak és akkor mi lesz? ... g-1­Mi jut A privatizációról?-A hazai két leggazdagabb cég, az Állami Vagyonügynök­ség, meg az Állami Vagyonke­zelő Rt. (Koszta Gábor)- Az állami vagyonnak va­lamiféle magánkézbe adása. Annyi bizonyos, hogy nekem ilyen vagyonom nem lesz. (Bozó Jánosné)- Ez valami nagy disznóság lehet. (Nagy András)- Az egyik csodaminiszte­rünk, aki valahányszor szerepel az Országgyűlésben, a válaszát sosem fogadják el. S rá bízták a privatizációt! (Gergely Gábor)- Egy kis magyar játék. Ne­kem, neked, neki, de nektek már smafu. Tekintse csak át az eddigi privatizálásokat, vajon kik kaptak belőle? A munká­sok egészen biztosan nem. (Ba­logh Károlyné)- Konkrétan? A salgótarjáni ötvözetgyár. Vajon hogyan lesz privatizálva és kinek? Senki nem tud semmit s látszó­lag minden rendben van, pedig ebben a privatizálásban sok disznóság lehet. (Kelemen Jó­zsef)- Nem más mint az úri hun­cutság. (Osgyán Jenő)- A hatalmon lévő gazdasági elit elfuserált sáfárkodása, olyan vagyongyűjtés és va­gyonkoncentrálás, amit most büntetlenül megtehetnek a po­litika sámánjaitól támogatott emberek, (dr. Sándor Elemér)- Áron alul eladott vagyon­tárgyak juttatása kebelbarátok­nak. (Horváth Miklós)- Az eddig rosszul hasznosí­tott és nem jól működő állami vagyonnal való ésszerű gaz­dálkodás. A magántőkének a bevonása annak érdekében, hogy a leromlott üzemek, mű­helyek mielőbb nagy értékek termelői legyenek, ami jó az ál­lamnak és a magánembernek is. (Szécsi Péterné)- pádár -

Next

/
Thumbnails
Contents