Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-16 / 190. szám
2 HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. augusztus 16., hétfő A Lockerbie-ügy Az elnöki kocsikat is lopják Százezer látogató Az egy hete megnyílt dél-koreai Tedzson Expo magyar pavilonját idáig százezren keresték fel. Amennyiben a szakvilágkiállítás magyar részvétele iránti érdeklődés nem mérséklődik, a látogatók száma meghaladhatja a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának 600 ezres rekordját. Az 50 millió forintos hazai költséggel, valamint 10 millió forintnyi koreai hozzájárulással kivitelezett magyar pavilon a Hungex- po Világkiállítási Stúdió munkája. Az első hét magyar vonatkozású eseményei közé tartozik a szlovák külkereskedelmi miniszter, valamint a litván külügyminiszter, több mint 20 kormány- biztos és egyéb szakértői delegációk látogatása. 2,8 millió munkanélküli Júliusban elérte a 2,8 milliót a lengyelországi munkanélküliek száma, seza munkaképes lakosság 15,2 százaléka. Michal Boni lengyel munkaügyi miniszterhelyettes bejelentése szerint az elmúlt hónapban 4,1 százalékos növekedést regisztráltak, ami azt jelenti, hogy 110 ezer állás szűnt meg. Leírhatatlan zűrzavar Megbénult Románia vérkeringése a mozdonyvezetők országos sztrájkja következtében. A sajtó „szakszervezeti terrorizmusról” ír, átvéve egy szakminiszter szóhasználatát. A pályaudvarokon leírhatatlan a zűrzavar. Tíz- és százezrek maradtak távol otthonuktól. Az ingázók nem jutnak el munkahelyükre, az üdülők vendégei nem tudnak hazatérni. Ráadásul a tájékoztatás „alulmúlta” önmagát. A lakosság egy része beletörődéssel fogadta a helyzetet, más része a mozdonyvezetők fejét követeli. Hétszázötven károsult Bécs és Isztambul repülőterén rekedt utasok rostokolnak tanácstalanul ezekben a napokban, mivel egy török kézben lévő bécsi jegyiroda eleve „fedezetlen ” repülőjegyet adott ki, máj da légi- társaságnak nem fizetett. A rendőrség a tulajdonosok nyomában van, és az ő érdekükben reméli, hogy előbb találja meg őket, mint a károsultak — főleg bécsi törökök — nyomukba eredt elszánt csoportja. A Blue Travels nevű cég olcsó isztambuli repülőutakat kínált, de csak az első charter-járat ment simán. Már a másodikra jóval több jegyet adtak el, mint ahányan felfértek volna a gépre, később pedig a légitársaságnak sem fizettek, amely erre leállította a járatokat, amelyekre a Blue Travels késő szeptemberig szóló jegyeket adott ki. Eddig mintegy 750 károsult jelentkezett a hatóságok felhívására. Sikeresen halad a „vasember” Amerikában Mészáros János, a „vasember” pénteken este a Pittsburgh előtti Brentwoodban fejezte be a 422 km-es futást. A magyar sportember hétfőn Washingtonból indult el, célja, hogy a sclerosis multiplex áldozatainak rehabilitálását szolgáló agárdi központ felépítésére gyűjtsön, s a tervek szerint szeptember 5-én érkezik meg a kanadai Vancouverbe, a sclerosis-világkonferen- cia befejező napjára. A triatlon- versenyző eredetileg futva akarta megtenni az egész távolságot, ennek anyagi feltételeit azonban nem sikerült megteremteni. így az első és az utolsó kb. 400 km-t futja le, 4.000 km-t pedig kerékpáron tesz meg. Mészáros az igen meleg, párás idő ellenére sikeresen végigfutotta a tervezett távot, bár az utolsó napon az eső után nedves úton megcsúszott, és bokasérülést szenvedett. Ennek ellenére rögzítőkötéssel folytatta útját. A további uticélok között Cleveland szerepel, ahol a helyi magyar rádióállomás már beszámolt Mészáros útjáról. 1993. augusztus 15-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa felülvizsgálta a Lockerbie-ügy miatt Líbia ellen életbe léptetett szankciókat. Az Egyesült Államok és Líbia „hagyományosan” rossz viszonyát teljesen elmérgesítő ügy 1988. december 22-én kezdődött. E nap estéjén a PanAm amerikai légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing-747-es óriásgépe a skóciai Lockerbie városára zuhant. A repülőgép 259 utasa életét vesztette, 11 személyt a földön a lehulló roncsok öltek meg. A szerencsétlenség okát kezdetben nem tudták kideríteni — az időjárás megfelelő volt, a skóciai földi irányítás két perccel a tragédia előtt még beszélt a személyzettel, s akkor még semmi sem utalt a katasztrófára. A gép később sem adott le segélykérő jeleket, bár szemtanúk szerint a repülőgép már zuhanás közben lángokban állt. Majd egy évvel később, 1990. december 14-én vált ismeretessé: bizonyíték van arra, hogy merénylet történt és Líbia áll a 270 halálos áldozatot követelő robbantás hátterében. Megállapították, hogy egy táskarádióba rejtett robbanószerkezet egyik alkatrésze, amelyre a roncsok közt rábukkantak, ugyanolyan, mint amilyet líbiai titkosügynököknél találtak 1988 februájában egy szenegáli repülőtéren. További egy év telt el, amíg 1991. november 14-én vádat emeltek az Egyesült Államokban és Nagy- Britanniában a líbiai titkosszolgálat két ügynöke, Ali Mohamed el-Megrahi, valamint Amin Halifa Fhimah ellen. A rendkívül kiterjedt nemzetközi vizsgálatok kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a líbiai titkosszolgálat tervelte ki és hajtotta végre a merényletet. Áz Egyesült Államok és Nagy-Britannia hivatalosan is követelte Líbiától a Lockerbie- merénylet két feltételezett tettesének kiadását, bírósági eljárás végett. Szerintük ugyanis be kell tartani az igazságszolgáltatás területi elvét — azaz a bűnösöket vagy Nagy-Britanniában kell bíróság elé állítani, mivel a merénylet a skóciai Lockerbie felett történt, vagy az Egyesült Államokban, mivel a repülőgép egy amerikai légitársaság tulajdonában volt, és az Egyesült Államok felé tartott. Egy francia DC-10-es elleni nigériai merénylet kapcsán (ez 1989 szeptemberében történt) utólag Franciaország is kérte a két titkosügynök kiadását. 1991. november 22-én Tripoli hivatalosan visszautasította a kiadatási kérelmet. Az indoklás szerint annak teljesítését az ország törvényei nem teszik lehetővé, Líbiát egyébként sem terheli semmiféle felelősség az ügyben. A két gyanúsítottat háziőrizetbe helyeztek, és ha a Tripoli hatóságok által lefolytatott eljárás során bűnösnek bizonyulnak, halálos ítélettel is sújthatják őket. Az ENSZ BT 1992. január 21-én egyhangúlag elfogadott 731. számú határozatában felszólította Líbiát, hogy segítse elő a merénylet kivizsgálását. Tripoli ezek után is csak abba lett volna hajlandó beleegyezni, hogy a gyanúsítottakat semleges országban állítsák bíróság elé. Líbia 1992. március 3-án a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, hogy az döntsön a vitában. A nyilvánvalóan időhúzásnak szánt lépés eredménytelen maradt, a keresetet elutasították. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992. március 31-én keményebb eszközökhöz nyúlt: 748. számú határozata április 15-i hatállyal szankciókat rendelt el Líbia ellen arra az esetre, ha nem adja ki a terrorcselekményekkel gyanúsított titkos ügynökeit. (Mivel a határozat az ENSZ Alapokmány 7. fejezetére hivatkozik, nemcsak kötelező érvényű a világszervezet tagállamai számára, hanem rendelkezéseinek megvalósítására katonai akciók igénybe vétele is lehetséges.) A BT- határozat megtiltotta líbiai repülőgépek minden útját az ország határain kívül, továbbá külföldi gépeknek azt, hogy leszálljanak Líbiában, vagy akárcsak átrepüljenek az ország légterén. Egyidejűleg embargót rendelt el minden katonai szállításra, beleértve a műszaki segítséget is, s felszólította az ENSZ tagállamait, hogy hívják haza katonai tanácsadóikat Líbiából. A határozat felhívta az ENSZ-tagállamokat, hogy rendeljék el a külföldön működő líbiai diplomáciai képviseletek létszámának „jelentős mértékű” csökkentését, és korlátozzák az állomáshelyükön maradó diplomaták mozgását. (A nemzetközi szervezeteknél tevékenykedő líbiaiakat nem érinti a rendelkezés). Á határozat utolsó része a konkrét eseten túl felszólította Líbiát, hogy végleg szüntessen be mindenfajta terrorista akciót, állítsa le a terrorszervezeteknek nyújtott támogatást, s e készségét konkrét tettekkel bizonyítsa. Ä határozat előírta azt is, hogy a szankciók kezdetétől számított 120 nap múlva felül kell vizsgálni azokat. A líbiai vezetés mindeddig elutasította az ENSZ kiadatási határozatának teljesítését arra hivatkozva, hogy a gyanúsítottak nem számíthatnak méltányos eljárásra sem Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban. Válaszként 1992 novemberében John Major brit kormányfő azt javasolta: a gyanúsítottakat Skóciában állítanák bíróság elé, s méltányos eljárásra számíthatnak. Líbia burkoltan élvezi az Arab Liga és az Afrikai Egységszervezet támogatását is, jóllehet nyíltan egyik szervezet sem vonja kétségbe az ENSZ-határozatok jogosságát, és betartja a szankciókat. A Biztonsági Tanács többször is meghosszabbította a Líbia ellen életbe léptetett szankciókat, legutóbb 1993. április 8-án döntött az ENSZ BT a büntetőintézkedések érvényben maradásáról — továbbra is eredmény nélkül. Oltvai Gábor A harci gépek készenlétben állnak Kiev nem támogatja a szerb állások bombázását Az ukrán vezetés szerint még nem merültek ki a békés rendezés lehetőségei Boszniában, ezért Kievben nem támogatják a tervezett bombázásokat — közölte Volodimir Furkalo, a kievi külügyminisztérium egyik főosztályvezetője. A diplomata, aki már többször látogatást tett a térségben, a Kievszkie Vedomosztyi című fővárosi lapnak adott terjedelmes nyilatkozatot. Az illetékes helyszíni tapasztalataira és a Boszniában állomásozó ENSZ-főtisz- tekkel folytatott konzultációira hivatkozva kijelentette: katonai szempontból egyáltalán nem mondható százszázalékos vállalkozásnak a szerb állások bombázása, amennyiben az akciót nem kíséri jelentős szárazföldi bevetés. Bármilyen pontosak lennének is a bombacsapások, súlyos emberáldozatot követelnének a polgári lakosság és az ENSZ-erők körében — fűzi hozzá Furkalo. Hozzátette: a boszniai szerbek komoly fenyegetéssel álltak elő erre az esetre, ezeknek a lehetséges terrorakcióknak ugyancsak a békés polgári lakosság és a két tűz közé került kéksisakosok látnák kárát. Furkalo szerint az előkészületben lévő légicsapás nyomán nemcsak a boszniai harcok kiszélesedésére lehet számítani, hanem immár totális balkáni háborúra, ami egyáltalán nem lehet a nemzetközi közösség érdeke. A NATO és a boszniai ENSZ- erők vezetői szombaton elvégezték az utolsó simításokat is a boszniai szerb állások szövetséges bombázásának tervein. Jean Cot tábornok, az ENSZ- alakulatok francia parancsnoka és Mike Boorda amerikai tengernagy, az atlanti szövetség déli szárnyának vezetője három órán keresztül tárgyalt az olaszországi Vicenzában, a tervezett légi beavatkozás irányítására kialakított parancsnoki harcállásponton. A NATO közleménye szerint a két főtiszt megbeszéléseinek napirendjén „a célpontazonosítás folyamatának és tervezésének folytatása” szerepelt. A szövetségesek hatvan harci gépe áll készenlétben olaszországi támaszpontokon az eltervezett csapások kivitelezésére. Olaszország Utcalányok az utcák biztonságáért A közelmúlt olaszországi pokolgépes merényletei után a prostituáltak egyesülete felajánlotta a rendőrségnek, hogy kész segítséget nyújtani az utcák ellenőrzésében. Nicola Mancino belügyminiszterhez intézett levelében a „Bizottságok a prostituáltak jogaiért” nevű szakmai érdekvédelmi szervezet szóvivőnője, Carla Corso hangsúlyozza: „ha valahol gyanús autó parkol, arra először mi figyelünk fel”. A „biztonságos járda akció” fejében az örömlányok ellenszolgáltatásul rendőri védelmet kérnek a kormánytól abban az esetben, ha tanúként idézik be őket. Lapjelentések szerint az utcalányok egy füst alatt szereték kiterjeszteni tevékenységi területüket is: ha a városközpontokban is ott lehetnének, az ellenőrzés még hatékonyabb lenne — érvel idézett levelében a szóvivőnő. Az orosz elnöki gépkocsiparkot sem kímélik az autótolvajok: az utóbbi tíz napban négy Volga limuzint loptak el az elnöki hivatal garázsából Moszkvában, jelentette az AFP az ITAR- TASZSZ hírügynökségre hivatkozva. Mint a moszkvai bűnügyi rendőrség egyik vezetője elmondta, az autótolvajok rendAz Egyesült Államok kémkedett szövetségesei után a második világháborúban, megfejtette titkos kódjukat, és feltartotta diplomáciai távirataikat. Ez derül ki azokból a dokumentumokból, amelyeket az amerikai kormányzat a közelmúltban kénytelen volt nyilvánosságra hozni, és amelyeket a The New York Times a minap közzétett. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) dokumentumai azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok 1945-ben kereszbe-kasul kémkedett Belgium, Bolívia, Bulgária, Chile, Kína, Kolumbia, Dánia, Ecuador, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Görögország, Irán, Olaszország, Libéria, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Norvégia, Paraguay, Peru, Lengyelország, Portugália, Szaúd-Arábia, Spanyolország, Svájc, Szíria, Törökország, Uruguay, Venezuela, Jugoszlávia és természetesen Németország és Japán után. A Nemzetbiztonsági Hivatal kénytelen volt kiadni az említett másolatokat egy washingtoni történésznek, — írja az AFP. Erre a lépésre egy olyan törvény kötelezi a Hivatalt, amely biztosítja az amerikai állampolgároknak, hogy betekinthessenek kormányzati dokumentumokba. II. János Pál pápa az Egyesült Államokban tett látogatását követően a „Shepherd One” nevű repülőgépen tér vissza Rómába —jelentette a Reuter brit hírügynökség. A gép az American Airlines tulajdona. A légitársaság vezetője azt mondta, vállalata megnyerte a pályázatot, amely hivatott volt eldönteni, hogy kinek a gépén tegye meg a pápa augusztus 15-én a Denver-Róma-i utat. A 11 órás repülőútra egy külön, erre a célra készített ágyat helyeznek el az elsőosztályú utastérben a Boeing 767-es gépen. A repülőút hossza 8 ezer kilométer. — A fekvőhelyet — mondta a légitársaság szóvivője — különleges belga vászon ágyneművel látják el, és függönnyel veszik körül. Valószínűleg Újra együtt fog játszani Paul McCartney, Ringó Starr és George Harrison, a legendás Beatles együttes John Lennon halála után megmaradt három tagja. A szenzációt ezúttal a bécsi Neue Kronen Zeitung Paul McCameyval készült interjúja röpíti fel, bár a több hölgygeneráció bálványát idézve nyomban hozzá is teszi: „csak egy kis közös zenélésről van szó, biztosan nem megyünk turnéra, és nem leszünk igazi banda”. Az interjú Paul McCartney és a Wing szeptember 5-re és 6-ra kitűzött bécsi koncertje alkalmából készült, amelyen a Beatles immár örökzöld számaiból is játszanak majd. A három egykori „gombafejű” — McCartney szerint — azt fontolgatja, hogy egy hangszeres számot vesz fel együtt egy, a Beatles együttesről szóló nagy tévé- dokumentumfilmhez. McCartney érezhetően nem akar hiú reményeket kelteni, de azért úgy szerint attól sem riadnak vissza, hogy erőszakot alkalmazzanak — felkéredzkednek a kiszemelt autóra, s azután kihajítják a gépkocsivezetőt, és kereket oldanak. Az autótolvajokat elsősorban a külföldi kocsik érdeklik, de másodsorban a Volgák, amelyeket az orosz autógyártás legjobb termékeinek tartanak. Ezek az iratok azt is bizonyítják, hogy az Egyesült Államok olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint a japán hadsereg legmagasabb rangú tisztjei készek voltak kapitulálni három hónappal azelőtt, hogy az amerikaiak ledobták az atombombákat Hirosimára és Nagasza- kira. „Mivel helyzetüket egyértelműen reménytelennek ítélik meg, a japán katonai vezetés számos csoportja helyesléssel fogadná a megadásra vonatkozó amerikai kérést, még kemény feltételek mellett is” — táviratoz- ta egy német diplomata Berlinbe, miután tárgyalt a japán hadi- tengerészet egyik tisztjével, 1945. május 5-én, három nappal a Harmadik Birodalom kapitulációja előtt. Az amerikai történészek véleménye ma is megoszlik arról, hogy szükséges volt-e Hirosima és Nagaszaki bombázása. Az amerikai kémszolgálat Charles de Gaulle francia tábornok és több magasrangú latinamerikai diplomata magánlevelezéseihez is hozzájutott. A NSA ellenben nem tette közzé az USA akkori két legfőbb szövetségesének, Nagy-Britanniának és Szovjetuniónak levelezéseit. Marty Heires, a szóvivő arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy a pápánál hagyomány amerikai repülőgép igénybevétele, valahányszor a nyugati földrészről utazik vissza Rómába. A többi 100 utas közül 39-en, akik a pápai kísérethez tartoznak, az elsőosztályú és az úgynevezett „business” osztályon foglalnak helyet. A többieket, főleg olasz újságírókat, a túristaosztá- lyon helyezik el. A légitársaság szóvivője azt is közölte, hogy ebédre rostonsült boíjúhús, marhasült, rántott csirke és pisztráng között lehet választani. A desszert fagylaltból és csokoládétortából áll. A pápa szereti az édességet — mondotta. Marty Heires elárulta, hogy a titkosszolgálat természetesen a repülőút minden részletét különös figyelemmel kíséri. véli: „Lehet fantáziálni, hogy mi lesz. Lehet, hogy nekem lesz kéznél egy új dalom vagy George- nak. Korai lenne bármit mondani, hiszen csak egy hangszeres számról van szó, de már csak a régi idők kedvéért is érdekes lenne kipróbálni, hogy most milyen lármát tudnánk csapni egy stúdióban...” A cikk emlékeztet rá, hogy az Beatles 1970-ben történt feloszlása óta számtalanszor felröppent a hír a nagy csapat újbóli felállásáról, s volt rá példa — még John Lennon életében —, hogy fél milliárd dollárnál többet ajánlottak fel nekik egyetlen koncertért. Paul most elmondta, hogy a hetvenes években szállongó hírek nem voltak egészen alaptalanok, de végül egyszer sem sikerült annyira elsimítani a veszekedéseket, hogy mind a négyen egyszerre hajlandók lettek volna a vállalkozásra. (MTI) Megnyílt Kuba első Benetton butikja Fidel Castro ez év januárjában találkozott első ízben Luciano Bénél tonnái, a Benetton hálózat egyik tulajdonosával, aki megnyitotta Kubában a hálózat első butikját. Castro fogadta az üzletembert, aki felkérte őt, hogy a forradalomról tartson előadásokat a trevisoi egyetemen, amelyet ő alapított. (FEBfotó) Washington kémkedett a szövetségesei után Hogyan utazik a pápa? Újra együtt a Beatles?
