Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-16 / 190. szám

2 HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. augusztus 16., hétfő A Lockerbie-ügy Az elnöki kocsikat is lopják Százezer látogató Az egy hete megnyílt dél-kore­ai Tedzson Expo magyar pavi­lonját idáig százezren keresték fel. Amennyiben a szakvilágkiál­lítás magyar részvétele iránti ér­deklődés nem mérséklődik, a lá­togatók száma meghaladhatja a sevillai világkiállítás magyar pa­vilonjának 600 ezres rekordját. Az 50 millió forintos hazai költ­séggel, valamint 10 millió forint­nyi koreai hozzájárulással kivite­lezett magyar pavilon a Hungex- po Világkiállítási Stúdió munká­ja. Az első hét magyar vonatko­zású eseményei közé tartozik a szlovák külkereskedelmi minisz­ter, valamint a litván külügymi­niszter, több mint 20 kormány- biztos és egyéb szakértői delegá­ciók látogatása. 2,8 millió munkanélküli Júliusban elérte a 2,8 milliót a lengyelországi munkanélküliek száma, seza munkaképes lakos­ság 15,2 százaléka. Michal Boni lengyel munkaügyi miniszterhe­lyettes bejelentése szerint az el­múlt hónapban 4,1 százalékos növekedést regisztráltak, ami azt jelenti, hogy 110 ezer állás szűnt meg. Leírhatatlan zűrzavar Megbénult Románia vérke­ringése a mozdonyvezetők orszá­gos sztrájkja következtében. A sajtó „szakszervezeti terroriz­musról” ír, átvéve egy szakmi­niszter szóhasználatát. A pálya­udvarokon leírhatatlan a zűrza­var. Tíz- és százezrek maradtak távol otthonuktól. Az ingázók nem jutnak el munkahelyükre, az üdülők vendégei nem tudnak hazatérni. Ráadásul a tájékozta­tás „alulmúlta” önmagát. A la­kosság egy része beletörődéssel fogadta a helyzetet, más része a mozdonyvezetők fejét követeli. Hétszázötven károsult Bécs és Isztambul repülőterén rekedt utasok rostokolnak ta­nácstalanul ezekben a napok­ban, mivel egy török kézben lévő bécsi jegyiroda eleve „fedezetlen ” repülőjegyet adott ki, máj da légi- társaságnak nem fizetett. A rendőrség a tulajdonosok nyo­mában van, és az ő érdekükben reméli, hogy előbb találja meg őket, mint a károsultak — főleg bécsi törökök — nyomukba eredt elszánt csoportja. A Blue Travels nevű cég olcsó isztambu­li repülőutakat kínált, de csak az első charter-járat ment simán. Már a másodikra jóval több je­gyet adtak el, mint ahányan fel­fértek volna a gépre, később pe­dig a légitársaságnak sem fizet­tek, amely erre leállította a jára­tokat, amelyekre a Blue Travels késő szeptemberig szóló jegye­ket adott ki. Eddig mintegy 750 károsult jelentkezett a hatóságok felhívására. Sikeresen halad a „vasember” Amerikában Mészáros János, a „vasember” pénteken este a Pittsburgh előtti Brentwoodban fejezte be a 422 km-es futást. A magyar sportember hétfőn Was­hingtonból indult el, célja, hogy a sclerosis multiplex áldozatainak rehabilitálását szolgáló agárdi központ felépítésére gyűjtsön, s a tervek szerint szeptember 5-én érkezik meg a kanadai Vancou­verbe, a sclerosis-világkonferen- cia befejező napjára. A triatlon- versenyző eredetileg futva akar­ta megtenni az egész távolságot, ennek anyagi feltételeit azonban nem sikerült megteremteni. így az első és az utolsó kb. 400 km-t futja le, 4.000 km-t pedig kerék­páron tesz meg. Mészáros az igen meleg, párás idő ellenére sikeresen végigfu­totta a tervezett távot, bár az utolsó napon az eső után nedves úton megcsúszott, és bokasérü­lést szenvedett. Ennek ellenére rögzítőkötéssel folytatta útját. A további uticélok között Cleve­land szerepel, ahol a helyi ma­gyar rádióállomás már beszá­molt Mészáros útjáról. 1993. augusztus 15-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa felül­vizsgálta a Lockerbie-ügy miatt Líbia ellen életbe léptetett szankciókat. Az Egyesült Államok és Líbia „hagyományosan” rossz viszo­nyát teljesen elmérgesítő ügy 1988. december 22-én kezdő­dött. E nap estéjén a PanAm ameri­kai légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing-747-es óri­ásgépe a skóciai Lockerbie váro­sára zuhant. A repülőgép 259 utasa életét vesztette, 11 sze­mélyt a földön a lehulló roncsok öltek meg. A szerencsétlenség okát kezdetben nem tudták ki­deríteni — az időjárás megfelelő volt, a skóciai földi irányítás két perccel a tragédia előtt még be­szélt a személyzettel, s akkor még semmi sem utalt a kataszt­rófára. A gép később sem adott le segélykérő jeleket, bár szemta­núk szerint a repülőgép már zu­hanás közben lángokban állt. Majd egy évvel később, 1990. december 14-én vált ismeretessé: bizonyíték van arra, hogy me­rénylet történt és Líbia áll a 270 halálos áldozatot követelő rob­bantás hátterében. Megállapítot­ták, hogy egy táskarádióba rej­tett robbanószerkezet egyik al­katrésze, amelyre a roncsok közt rábukkantak, ugyanolyan, mint amilyet líbiai titkosügynököknél találtak 1988 februájában egy szenegáli repülőtéren. További egy év telt el, amíg 1991. novem­ber 14-én vádat emeltek az Egyesült Államokban és Nagy- Britanniában a líbiai titkosszol­gálat két ügynöke, Ali Mohamed el-Megrahi, valamint Amin Ha­lifa Fhimah ellen. A rendkívül kiterjedt nemzetközi vizsgálatok kétséget kizáróan bebizonyítot­ták, hogy a líbiai titkosszolgálat tervelte ki és hajtotta végre a me­rényletet. Áz Egyesült Államok és Nagy-Britannia hivatalosan is követelte Líbiától a Lockerbie- merénylet két feltételezett tette­sének kiadását, bírósági eljárás végett. Szerintük ugyanis be kell tartani az igazságszolgáltatás te­rületi elvét — azaz a bűnösöket vagy Nagy-Britanniában kell bí­róság elé állítani, mivel a me­rénylet a skóciai Lockerbie felett történt, vagy az Egyesült Álla­mokban, mivel a repülőgép egy amerikai légitársaság tulajdoná­ban volt, és az Egyesült Államok felé tartott. Egy francia DC-10-es elleni nigériai merénylet kapcsán (ez 1989 szeptemberében történt) utólag Franciaország is kérte a két titkosügynök kiadását. 1991. november 22-én Tripoli hivatalosan visszautasította a ki­adatási kérelmet. Az indoklás szerint annak teljesítését az or­szág törvényei nem teszik lehető­vé, Líbiát egyébként sem terheli semmiféle felelősség az ügyben. A két gyanúsítottat háziőrizetbe helyeztek, és ha a Tripoli hatósá­gok által lefolytatott eljárás so­rán bűnösnek bizonyulnak, halá­los ítélettel is sújthatják őket. Az ENSZ BT 1992. január 21-én egyhangúlag elfogadott 731. számú határozatában fel­szólította Líbiát, hogy segítse elő a merénylet kivizsgálását. Tripoli ezek után is csak abba lett volna hajlandó beleegyezni, hogy a gyanúsítottakat semleges or­szágban állítsák bíróság elé. Líbia 1992. március 3-án a há­gai Nemzetközi Bírósághoz for­dult, hogy az döntsön a vitában. A nyilvánvalóan időhúzásnak szánt lépés eredménytelen ma­radt, a keresetet elutasították. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992. március 31-én keményebb eszközökhöz nyúlt: 748. számú határozata április 15-i hatállyal szankciókat rendelt el Líbia ellen arra az esetre, ha nem adja ki a terrorcselekményekkel gyanúsí­tott titkos ügynökeit. (Mivel a határozat az ENSZ Alapok­mány 7. fejezetére hivatkozik, nemcsak kötelező érvényű a vi­lágszervezet tagállamai számára, hanem rendelkezéseinek megva­lósítására katonai akciók igény­be vétele is lehetséges.) A BT- határozat megtiltotta líbiai repü­lőgépek minden útját az ország határain kívül, továbbá külföldi gépeknek azt, hogy leszálljanak Líbiában, vagy akárcsak átrepül­jenek az ország légterén. Egyide­jűleg embargót rendelt el minden katonai szállításra, beleértve a műszaki segítséget is, s felszólí­totta az ENSZ tagállamait, hogy hívják haza katonai tanácsadói­kat Líbiából. A határozat felhív­ta az ENSZ-tagállamokat, hogy rendeljék el a külföldön működő líbiai diplomáciai képviseletek létszámának „jelentős mértékű” csökkentését, és korlátozzák az állomáshelyükön maradó diplo­maták mozgását. (A nemzetközi szervezeteknél tevékenykedő lí­biaiakat nem érinti a rendelke­zés). Á határozat utolsó része a konkrét eseten túl felszólította Líbiát, hogy végleg szüntessen be mindenfajta terrorista akciót, állítsa le a terrorszervezeteknek nyújtott támogatást, s e készsé­gét konkrét tettekkel bizonyítsa. Ä határozat előírta azt is, hogy a szankciók kezdetétől számított 120 nap múlva felül kell vizsgálni azokat. A líbiai vezetés minded­dig elutasította az ENSZ kiada­tási határozatának teljesítését ar­ra hivatkozva, hogy a gyanúsítot­tak nem számíthatnak méltányos eljárásra sem Nagy-Britanniá­ban, sem az Egyesült Államok­ban. Válaszként 1992 novembe­rében John Major brit kormány­fő azt javasolta: a gyanúsította­kat Skóciában állítanák bíróság elé, s méltányos eljárásra számít­hatnak. Líbia burkoltan élvezi az Arab Liga és az Afrikai Egységszerve­zet támogatását is, jóllehet nyíl­tan egyik szervezet sem vonja kétségbe az ENSZ-határozatok jogosságát, és betartja a szankci­ókat. A Biztonsági Tanács többször is meghosszabbította a Líbia el­len életbe léptetett szankciókat, legutóbb 1993. április 8-án dön­tött az ENSZ BT a büntetőintéz­kedések érvényben maradásáról — továbbra is eredmény nélkül. Oltvai Gábor A harci gépek készen­létben állnak Kiev nem támogatja a szerb állások bombázását Az ukrán vezetés szerint még nem merültek ki a békés rendezés lehetőségei Boszniában, ezért Kievben nem támogatják a terve­zett bombázásokat — közölte Volodimir Furkalo, a kievi kül­ügyminisztérium egyik főosz­tályvezetője. A diplomata, aki már több­ször látogatást tett a térségben, a Kievszkie Vedomosztyi című fő­városi lapnak adott terjedelmes nyilatkozatot. Az illetékes hely­színi tapasztalataira és a Boszni­ában állomásozó ENSZ-főtisz- tekkel folytatott konzultációira hivatkozva kijelentette: katonai szempontból egyáltalán nem mondható százszázalékos vállal­kozásnak a szerb állások bom­bázása, amennyiben az akciót nem kíséri jelentős szárazföldi bevetés. Bármilyen pontosak lennének is a bombacsapások, súlyos emberáldozatot követel­nének a polgári lakosság és az ENSZ-erők körében — fűzi hoz­zá Furkalo. Hozzátette: a bosz­niai szerbek komoly fenyegetés­sel álltak elő erre az esetre, ezek­nek a lehetséges terrorakcióknak ugyancsak a békés polgári lakos­ság és a két tűz közé került kéksi­sakosok látnák kárát. Furkalo szerint az előkészületben lévő lé­gicsapás nyomán nemcsak a boszniai harcok kiszélesedésére lehet számítani, hanem immár totális balkáni háborúra, ami egyáltalán nem lehet a nemzet­közi közösség érdeke. A NATO és a boszniai ENSZ- erők vezetői szombaton elvégez­ték az utolsó simításokat is a boszniai szerb állások szövetsé­ges bombázásának tervein. Jean Cot tábornok, az ENSZ- alakulatok francia parancsnoka és Mike Boorda amerikai tenger­nagy, az atlanti szövetség déli szárnyának vezetője három órán keresztül tárgyalt az olaszországi Vicenzában, a tervezett légi be­avatkozás irányítására kialakí­tott parancsnoki harcálláspon­ton. A NATO közleménye sze­rint a két főtiszt megbeszélései­nek napirendjén „a célpontazo­nosítás folyamatának és tervezé­sének folytatása” szerepelt. A szövetségesek hatvan harci gépe áll készenlétben olaszorszá­gi támaszpontokon az eltervezett csapások kivitelezésére. Olaszország Utca­lányok az utcák bizton­ságáért A közelmúlt olaszországi po­kolgépes merényletei után a pros­tituáltak egyesülete felajánlotta a rendőrségnek, hogy kész segítsé­get nyújtani az utcák ellenőrzésé­ben. Nicola Mancino belügymi­niszterhez intézett levelében a „Bizottságok a prostituáltak jo­gaiért” nevű szakmai érdekvé­delmi szervezet szóvivőnője, Carla Corso hangsúlyozza: „ha valahol gyanús autó parkol, arra először mi figyelünk fel”. A „biztonságos járda akció” fejében az örömlányok ellen­szolgáltatásul rendőri védelmet kérnek a kormánytól abban az esetben, ha tanúként idézik be őket. Lapjelentések szerint az ut­calányok egy füst alatt szereték kiterjeszteni tevékenységi terü­letüket is: ha a városközpontok­ban is ott lehetnének, az ellenőr­zés még hatékonyabb lenne — érvel idézett levelében a szóvivő­nő. Az orosz elnöki gépkocsipar­kot sem kímélik az autótolvajok: az utóbbi tíz napban négy Volga limuzint loptak el az elnöki hiva­tal garázsából Moszkvában, je­lentette az AFP az ITAR- TASZSZ hírügynökségre hivat­kozva. Mint a moszkvai bűnügyi rendőrség egyik vezetője el­mondta, az autótolvajok rend­Az Egyesült Államok kémke­dett szövetségesei után a második világháborúban, megfejtette tit­kos kódjukat, és feltartotta diplo­máciai távirataikat. Ez derül ki azokból a dokumentumokból, amelyeket az amerikai kormány­zat a közelmúltban kénytelen volt nyilvánosságra hozni, és amelyeket a The New York Ti­mes a minap közzétett. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) dokumentumai azt bizo­nyítják, hogy az Egyesült Álla­mok 1945-ben kereszbe-kasul kémkedett Belgium, Bolívia, Bulgária, Chile, Kína, Kolum­bia, Dánia, Ecuador, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Gö­rögország, Irán, Olaszország, Li­béria, Luxemburg, Mexikó, Hol­landia, Norvégia, Paraguay, Pe­ru, Lengyelország, Portugália, Szaúd-Arábia, Spanyolország, Svájc, Szíria, Törökország, Uru­guay, Venezuela, Jugoszlávia és természetesen Németország és Japán után. A Nemzetbiztonsági Hivatal kénytelen volt kiadni az említett másolatokat egy washingtoni történésznek, — írja az AFP. Er­re a lépésre egy olyan törvény kötelezi a Hivatalt, amely bizto­sítja az amerikai állampolgárok­nak, hogy betekinthessenek kor­mányzati dokumentumokba. II. János Pál pápa az Egyesült Államokban tett látogatását kö­vetően a „Shepherd One” nevű repülőgépen tér vissza Rómába —jelentette a Reuter brit hírügy­nökség. A gép az American Air­lines tulajdona. A légitársaság vezetője azt mondta, vállalata megnyerte a pályázatot, amely hivatott volt eldönteni, hogy ki­nek a gépén tegye meg a pápa au­gusztus 15-én a Denver-Róma-i utat. A 11 órás repülőútra egy kü­lön, erre a célra készített ágyat helyeznek el az elsőosztályú utastérben a Boeing 767-es gé­pen. A repülőút hossza 8 ezer ki­lométer. — A fekvőhelyet — mondta a légitársaság szóvivője — külön­leges belga vászon ágyneművel látják el, és függönnyel veszik körül. Valószínűleg Újra együtt fog játszani Paul McCartney, Ringó Starr és George Harrison, a le­gendás Beatles együttes John Lennon halála után megmaradt három tagja. A szenzációt ezút­tal a bécsi Neue Kronen Zeitung Paul McCameyval készült inter­júja röpíti fel, bár a több hölgyge­neráció bálványát idézve nyom­ban hozzá is teszi: „csak egy kis közös zenélésről van szó, bizto­san nem megyünk turnéra, és nem leszünk igazi banda”. Az interjú Paul McCartney és a Wing szeptember 5-re és 6-ra kitűzött bécsi koncertje alkalmá­ból készült, amelyen a Beatles immár örökzöld számaiból is ját­szanak majd. A három egykori „gombafe­jű” — McCartney szerint — azt fontolgatja, hogy egy hangszeres számot vesz fel együtt egy, a Be­atles együttesről szóló nagy tévé- dokumentumfilmhez. McCart­ney érezhetően nem akar hiú re­ményeket kelteni, de azért úgy szerint attól sem riadnak vissza, hogy erőszakot alkalmazzanak — felkéredzkednek a kiszemelt autóra, s azután kihajítják a gép­kocsivezetőt, és kereket olda­nak. Az autótolvajokat elsősorban a külföldi kocsik érdeklik, de másodsorban a Volgák, amelye­ket az orosz autógyártás legjobb termékeinek tartanak. Ezek az iratok azt is bizonyít­ják, hogy az Egyesült Államok olyan információk birtokába ju­tott, amelyek szerint a japán had­sereg legmagasabb rangú tisztjei készek voltak kapitulálni három hónappal azelőtt, hogy az ameri­kaiak ledobták az atombombá­kat Hirosimára és Nagasza- kira. „Mivel helyzetüket egyértel­műen reménytelennek ítélik meg, a japán katonai vezetés szá­mos csoportja helyesléssel fo­gadná a megadásra vonatkozó amerikai kérést, még kemény feltételek mellett is” — táviratoz- ta egy német diplomata Berlin­be, miután tárgyalt a japán hadi- tengerészet egyik tisztjével, 1945. május 5-én, három nappal a Harmadik Birodalom kapitu­lációja előtt. Az amerikai történészek véle­ménye ma is megoszlik arról, hogy szükséges volt-e Hirosima és Nagaszaki bombázá­sa. Az amerikai kémszolgálat Charles de Gaulle francia tábor­nok és több magasrangú latin­amerikai diplomata magánleve­lezéseihez is hozzájutott. A NSA ellenben nem tette közzé az USA akkori két legfőbb szövetségesé­nek, Nagy-Britanniának és Szov­jetuniónak levelezéseit. Marty Heires, a szóvivő arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy a pápánál hagyomány ame­rikai repülőgép igénybevétele, valahányszor a nyugati földrész­ről utazik vissza Rómába. A többi 100 utas közül 39-en, akik a pápai kísérethez tartoz­nak, az elsőosztályú és az úgyne­vezett „business” osztályon fog­lalnak helyet. A többieket, főleg olasz újságírókat, a túristaosztá- lyon helyezik el. A légitársaság szóvivője azt is közölte, hogy ebédre rostonsült boíjúhús, marhasült, rántott csirke és pisztráng között lehet választani. A desszert fagylaltból és csokoládétortából áll. A pápa szereti az édességet — mondotta. Marty Heires elárulta, hogy a titkosszolgálat természetesen a repülőút minden részletét külö­nös figyelemmel kíséri. véli: „Lehet fantáziálni, hogy mi lesz. Lehet, hogy nekem lesz kéz­nél egy új dalom vagy George- nak. Korai lenne bármit monda­ni, hiszen csak egy hangszeres számról van szó, de már csak a régi idők kedvéért is érdekes len­ne kipróbálni, hogy most milyen lármát tudnánk csapni egy stú­dióban...” A cikk emlékeztet rá, hogy az Beatles 1970-ben történt felosz­lása óta számtalanszor felröp­pent a hír a nagy csapat újbóli felállásáról, s volt rá példa — még John Lennon életében —, hogy fél milliárd dollárnál többet aján­lottak fel nekik egyetlen koncer­tért. Paul most elmondta, hogy a hetvenes években szállongó hí­rek nem voltak egészen alaptala­nok, de végül egyszer sem sike­rült annyira elsimítani a veszeke­déseket, hogy mind a négyen egyszerre hajlandók lettek volna a vállalkozásra. (MTI) Megnyílt Kuba első Benetton butikja Fidel Castro ez év januárjában találkozott első ízben Luciano Bé­nél tonnái, a Benetton hálózat egyik tulajdonosával, aki megnyitotta Kubában a hálózat első butikját. Castro fogadta az üzletembert, aki felkérte őt, hogy a forradalomról tartson előadásokat a trevisoi egye­temen, amelyet ő alapított. (FEBfotó) Washington kémkedett a szövetségesei után Hogyan utazik a pápa? Újra együtt a Beatles?

Next

/
Thumbnails
Contents