Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

1993. augusztus 3., kedd BATONYTERENYE ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Az idén első alkalommal Mátraterenyei nyári búcsú „Az áfész a kisujját sem mozdítja” - így a panasz Járatlan a privatizáció útja Sajátos ünnepi vigasságra ké­szülnek Mátraterenyén. Au­gusztus 20-21 és 22-én három­napos színes programot tervez­nek Mátraterenyei nyári bűcsű címmel. Azért a sajátos jelző, mert a vigalom tervezett idő­pontja nem a templom védő­szentjének ünnepét jelenti, ami­kor szintén búcsú tartanak a fa­luban. Ennek egyházi vonatko­zása nem lesz. Több helyszínen A rendszerváltás minden­képpen bővítette szókincsünket. Ki ne ismémé ma azt a szót: hogy privatizáció. Mindenkinek mond valamit, de a jelentése korántsem azonos az emberek gondolkodásában. Főként azok szenvednek fogalomzavarban, akik a jelszó hatásának bűvkö­rében rá mertek lépni a járatlan útra és belementek a „fél-ma­gántulajdoni” viszonyokba. így vannak ezzel az áfész tulajdo­nában lévő boltok bérlői is, akik fittyet hánytak a bölcs, magyar közmondásra, miszerint: közös lónak túrós a háta.- Ez év áprilisától béreljük a nagybárkányi italboltot, mind­járt a szerződéskötéskor le kel­lett fizetni 45000 forintot, arra az esetre, ha netalán nem bír­nánk kifizetni a bérleti dijat, ebből az összegből az áfész le tudja vonni. Törvénytisztelő ember lévén, rendszeresen fize­tem a bérleti dijat és nem tudom megérteni, mire az előleg, az áfész mire használja az én elő- legzett pénzemet. Ez az egész bérleti viszony részemről csak ráfizetés, sok a rezsi, amit meg- toldanak a felújítási munkák, hogy csak egy példát mondjak: a villanyhálózat már annyira el­avult. hogy hetente kell cserélni az égőket, ami pluszkiadás. De miért építtessem én át a hálóza­tot, amikor nem én vagyok a tu­lajdonos, én csak bérlő vagyok. is zajlanak majd a programok. Nádújfaluban a tekeversenye­ket, kerékpárviadalt, a Tóaljai tónál horgászversenyt, este tá­bortüzet terveznek. Színpadra lépnek amatőregyüttesek is, kö­zöttük a helyi hagyományőrzők, élükön az asszonykórussal. S amitől igazán búcsú a bú­csú, felvonulnak a vásározók, lesz körhinta és kirakodóvásár is. a tulajdonos meg nem törődik semmivel. Valójában nincs gazdája a boltnak, szétszakadt az érdekeltség, ez felemészti a nyereséget, no meg az ember idegrendszerét is. Egyre több a házi árusító a községben, ami­vel nem lehet felvenni a ver­senyt kedvező árak terén, nekik nem kell fizetni havi húsz- ezret a helyiségért, nyilván olcsóbban adhatja az árut. Ha a vendégek úgy kívánták még a nyitva tar­tást is meghosszabbítottam, de ki fizeti ezt meg nekem? Én dolgozom, más meg lefölözi a hasznot, ilyen megoldással ki­nek éri meg a sokat hangoztatott privatizáció? - fakadt ki Oláh Antal, a nagybárkányi italbolt bérlője.- Két éve bériem a márkházi vegyes- és italboltot, azóta az áfész a kisujját sem mozdította a problémák megoldásában. Az épület régi, rossz a tető, nézze meg: a lépcső mállik szét, min­den javítási költséget a saját pénzemből fizetek, plusz bérleti díj, ami 18750 forint havonként, azon kívül tb és a rezsiköltsé­gek. Szóval ráfizetéses az egész, volt úgy, hogy kölcsönt kellett felvennem a bérleti díjra. Elképzelheti a helyzetet, három mozgóárus is jár a faluba, ami­nek fele nyugdíjas, a másik fele meg munkanélküli. Hát miből lenne forgalom? A tejből meg a kenyérből nem lehet megélni, mert csak azt veszik nálam. Akinek pénze van, az elmegy a diszkont áruházba és nagyobb mennyiségben ott vásárol, ked­vező áron. Ősztől tovább nem csinálom, felmondom a szerződést, az áfészszel nem lehet alkudozni, az elnök azt mondta, hogy aki­nek nem tetszik, az mehet. Igen, csakhogy a következő bérlő ugyanezekkel a problémákkal fogja magát szembe találni. Azt sem értem, hogy miért nem al­kalmazkodnak a bérleti díjjal az épület állagához, a berendezé­sek minőségéhez, miért fizetek én ugyanannyit, mint a jó álla­potú épületek bérlői? Ez az egész szövetkezeti rendszer el­avult ebben a formában, más megoldást kellene találni. Én két év alatt 450000 forintot fi­zettem bérleti díjként az áfész- nek, de a mai napig sem értem, hogy miért - panaszolta Gyeftai Lajosné, a márkházi vegyes- és italbolt bérlője.- Felmondtam a bérleti szer­ződést a magas bérleti díj és re­zsiköltségek miatt, ami havonta kb. 60000 forintra rúgott, télen ehhez még hozzájárult a fűtés is. Egy 700 fős faluban csak úgy érné meg a bérelt helyiségben történő árusítás, ha csak egy boltos lenne, de egyre többen árusítanak, nyilván az szorul ki a piacról, akinek bérleti díjat kell fizetni. Mert ha ki akarom gazdálkodni a helyiség bérlésé­nek díját, akkor drágábban kell adnom az árut, mivel senki sem ellensége a pénzének, ott veszi meg a szükséges dolgokat, ahol olcsóbb. Tehát a bérlő kiesik a konkurencia szűrőjén - mondta Balogh Imre, a nagybárkányi vegyesbolt és a nagykeresztúri italbolt bérlője. Ismerjük az íratlan szabályt: hallgattassák meg a másik fél is, de e témában a bátonyterenyei áfész elnöke nem kívánt nyilat­kozni, pedig kíváncsiak lettünk volna a véleményére. Helyette Szpisák Gyulát kérdeztük, aki a szövetkezet nagybárkányi inté­zőbizottságának elnöke s egyút­Péter Pál hol van már?! A mátramindszenti Mátra- gyöngye szövetkezet dorogházi határában is ezekben a napok­ban fejeződött be az aratás. A gabona itt is megsínylette az aszályt. A termésátlag hektá­ronkénti 2 tonnája, fele a tava­lyinak. Képünkön a Nagynyár- fási dűlőben az utolsó tábláról takarítják be a gabonát. tál igazgatósági tag is.- Valójában a szövetkezeti tagok a tulajdonosok, nem az áfész, az csak egy szövetkezeti forma, aminek az lenne a fel­adata, hogy védje a tagság érde­keit. A gond akkor kezdődött, amikor megszűnt a szövetkezeti egyeduralom, kiszélesedett a konkurenciaharc, az áfész nem bírja felvenni a versenyt. Ez a szervezet ott működik jól, ahol nincsenek bérbe adva az üzle­tek. Az igazság az, hogy a bér­leti díjakból egy olyan appará­tus van fizetve, ami csak arra jó, hogy feleméssze ezeket a bevé­teleket. Valójában erre semmi szükség nincs. 1992-ben, egy szövetkezeti tagsági gyűlésen javasoltuk, hogy lépjünk ki a szövetkezetből, de nem ismer­tük a szövetkezeti törvényt, így a dolog kudarcba fulladt. A megoldás az lehetne, hogy a szövetkezeti tagság részvényei­nek arányában községi szövet­kezeti tulajdonba venné az épü­leteket, így mód nyílna arra, hogy kedvező feltételekkel le­hessen azokat bérbe adni. Mind- ehhez a helyi szövetke­zeti tagság szavazata szükséges, úgy vélem ez lenne a járható út. Ez van, kérem, ilyenek a ma­gyar privatizáció útjai, szinte já­ratlanok. Nincs más mód: ki kell taposni. Csak ne lennének annyira gizgazosak! Kazinczi Anikó Bátonyterenye és környéke „Házasság” • Bátonyterenye. A városi gázprogramban résztvevők kö­zül Almási Lajos palotási kivi­telező és Csoór László tervező a munkák jobb összehangolása érdekében - s vélhetően előze­tes gazdaságossági számítások után - ezekben a napokban kö­zös káeftét alakított. Egyházi ingatlan • Dorogháza. Egy volt peda­gógus szolgálati lakás jóval ko­rábban egyházi ingatlan vissza­adásáról döntött az önkormány­zati testület. Az épületet szep­tember 1-jéig veheti birtokba a , helyi katolikus parókia. Parabola antenna • Mátranovák. Hatalmas pa­rabolaantennák gyártását vál­lalta a Ganz budapesti gyára. A mátranováki üzemben a váz- szerkezetek készülnek majd. Holnapi számunkban „Rétság és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Csütörtöki zsibvásár A közelmúltban Bátonyterenyén felszámolták azt az áldatlan ál­lapotot, amely a városháza közelében levő ún. lengyelpiacon kia­lakult. Csütörtökönként a sporttelepen válthatnak helypénzért „standot” a kereskedők: ukrán, lengyel, kínai árusok. Segítség a cukorbetegeknek Bátonyterenyén az Ady Endre Művelődési Központban klubösszejöveteleken nyújtanak hasznos segítséget a cukorbe­tegségben szenvedőknek. Köztudott, hogy ez a beteg­ség egy sajátos életmódot köve­tel meg, amihez bizony jól jön néhány okos intelem. Ennek ér­dekében orvosi szaktanácsadás­sal bővítik a tagok ilyen irányú egészségügyi ismereteit. Egyút­tal módjuk van arra is, hogy egymás között kicserélhessék tapasztalataikat. A lelki egész­ségnek is javára válik a havon­kénti találkozás, hiszen a kö­zösségben jobban feloldódnak a feszültségek, amiket a krónikus betegség okoz. Az együvé tar­tozás feloldja az elszigeteltség érzését is. Seprővel és tőrkéssel vigyázza a jószágot Újkori Ludas Matyi Ha nem is a régmúlt hetyke, pergekalapos, libatollas Ludas Matyijával találkoztunk, vi­szont a legújabbkorival igen. Seprő a kézben, vadásztölté­nyek díszként a katonai zubbo­nyon, surranó, iránytűvel ellá­tott tőrkés a derékszíjon. A rek- kenő hőségben pihegő libák kö­zött, öreg fa tövében delel a li­bapásztor Szabó Szabolcs is. A tőrkés tiszteletet paran­csoló, de érezni, hogy a 17 éves fiatalember inkább romantiká­ból, mintsem tolvajoktól félve viseli a gyilokot a dorogház- pusztai libafarmon.- Kié a jószág?- Egy jászberényi kft. a gaz­dája az ötezer májlibának.- Fizetség?- Megvan, de zárszámadásra ígértek többet.- Sok gond van velük?- Etetés, almozás, őrzés. Akad bajlódnivaló, de bírjuk. "Mm „Verebélyi torony, de messzire ellátszik .. • • Önfeledt asszonyköri névnapolás A fotó kedvéért gyorsan kialakult az „asszonykoszorú” Rohanó világunkban már-már megfeledkezünk arról, hogy az ember társas lény. Sze­rencsére akadnak kivételek, akik tesznek is azért, hogy me­leg, szeretetteljes emberi közös­séget hozzanak létre. Ilyen „szívmelengető” kö­zösségi életbe tekinthettünk be a napokban a mátraverebélyi asszonykor révén, ahol éppen névnapi ünnepség zajlott.- Tizenegy évvel ezelőtt mű­ködött a községben egy nyugdí­jas férfi klub, ez adta az ötletet, hogy az asszonyoknak is kel­lene szervezni valami hasonlót. A kezdeményezést örömmel fogadták, kezdetben tizennyolc fővel indult a csoport, aztán számuk egyre bővült, jelenleg már harmincöt tagot számolhat­nak az asszonykörben. Négy éve, hogy alakultunk, azóta na­gyon jó közösséggé formálód­tunk. A kötetlenség, jó hangulat érzelmileg nagyon sok pluszt je­lent. Még az utcán is másként találkozunk, számon tartjuk egymást. Az egyedülállóknak ez nagyon jó lehetőség, tartoz­hatnak valahová, ami egyfajta biztonságérzetet ad, örömünket, bánatunkat meg tudjuk osztani egymással - mondja Verebélyi Lajosné, népművelő, a csoport vezetője.- Tagsági díjból arra is lehe­tőségünk van, hogy gondoskod­junk azokról a társainkról, akik esetleg betegek és nem tudnak részt venni összejöveteleinken, meglátogatjuk, kis ajándékkal tudunk nekik kedveskedni. Na­gyon jól érzem itt magam, gaz­dag programok vannak, amik feloldják a feszültségeket. Be­szélgetünk, visszanézünk a múltba, a summáséletbe, kicsit nosztalgiázunk - vélekedik Za­gyi Lászlóné. A művészi készségek, az al­kotói kedv kibontakozásának is teret ad ez a közösség. Surányi Andrásné versét testvére, Ju­hász Jánosné szavalja.- Még gyerekkoromban kezdtem a versírást, először anyák napjára írtam édesa­nyámnak, de sajnos családi kö­rülmények és hát a történelmi háttér is akadályozták költői ambícióimat. Kicsit most kárpó­tolva érzem magam, örülök, hogy írhatok az asszonykömek, ahol megkönnyezik verseimet és hát kölcsönös a meghatódás - meséli Surányi Andrásné. Tóth Pálné, az ünnepelt na­gyon elérzékenyülve mondja:- Rendszeresen járok az ösz- szejövetelekre, szeretem a kö­zösséget, a vidámságot. Nagyon örülök, hogy ide tartozhatok, a lányaim messze laknak, nincs senkim a faluban. A magányo­mon is sokat segít az asszony­kor. A további tervekről a csoport vezetője szól:- Szeretnénk még jobban ki- ’ szélesíteni a programot ismeret- terjesztő előadásokkal, többet nyújtani az asszonyoknak kultu­rális vonatkozásban is. Szándé­kunk, hogy a faluban fellelhető régiségeket összegyűjtjük, eh­hez anyagi segítségre lesz szük­ség, amit nekünk kedvező pá­lyázattal próbálunk megterem­teni. Készülünk egy többnapos ki­rándulásra, ez egyébként ha­gyomány, minden évben me­gyünk valahová, ezáltal megis­merjük az országot és a csoport is egyre jobban összekovácso- lódik. - Kazinczi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents