Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

1993. július 31 -augusztus 1szombat-vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

HÍRLAP 7

T udományos-fantasztikus találkozó a Karancs tövében

Triptichon Lucfalvának

Vándorkiállítás Szlovákiában

Miként azt a hírek, plakátok, transzparensek is jelzik ismét zajlik Salgótarjánban a HUN- GAROCON '93. országos sci-fi találkozó, Salgótarján Város Önkormányzata, a Balassi Bálint Asztaltársaság és a József Attila Művelődési Központ szervezésében. Az események tegnap, július 30-án kezdődtek és augusztus 1-jén fejeződnek be. A programok közül ki-ki szabadon válogathat, föltéve, ha személyes sorsát nem tartja eléggé fantasztikusnak ahhoz, hogy még rá is tegyen egy lapáttal.

Komolyra fordítva a szót, mind többen kedvelik a tudományos-fantasztikus műfajokat, így az országos találkozó megrendezése érdeklődésre tarthat számot. Az idei rendezvénysorozatnak van egy szomorú ténye is, Preyer Hugó író, az Android című sci-fi lap főszerkesztője, aki a tudományos-fantasztikus irodalomról tartott volna előadást Salgótarjánban, július 13-án elhunyt. Ezért augusztus 1-jén a sci-fi találkozó minden résztvevője reá emlékezik, emlékbeszédek hangoznak el, novelláiból olvasnak fel részleteket.

Fölmerülhet a kérdés, mi lehet a haszna egy ilyen típusú rendezvénynek?

Úgy tetszik, a szakma számára mindenképpen fontos lehet egy-egy ilyen eszmecsere. Alkalmat jelent arra, hogy a műfaj ismert és elismert képviselői áttekintsék az adott időszak „termését”, a résztvevők megismerkedjenek az újabb és újabb irányzatokkal, nemzetközi és hazai információcserére kerüljön sor, és így tovább. Ami a város és a megye közönségét illeti, mindenekelőtt kikapcsolódási lehetőségeket találhat a rendezvénysorozat változatos programját böngészve. A nyári kulturális holtszezonban ez némi színt jelenthet az itt élőkAz öreg festő ebédje

I

Réti Zoltán rajza

A Szlovákiában, Losoncon élő író, Ardamica Ferenc neve és munkássága régóta nem ismeretlen a nógrádi olvasók előtt sem. írásai hosszú idő óta rendszeresen megjelennek a salgótarjáni Palócföldben és más lapokban is, több alkalomban találkozott a megyei olvasókkal, interjúkban számolt be munkásságáról a többi között a Nógrád Megyei Hírlap elődeinek számító Nógrádban, illetve Új Nógrádban. Tarján Tamás a Népszabadságban elemezte Ardamica Ferenc prózaírói törekvéseit. Megjegyezte: „A leghagyományosabb, anekdotikus típusú, realistán színezett elbeszélés szólal meg (benne), az a műfaj, amelyet köznapi használatban így szoktak jellemezni: van eleje, és van vége ..., a takarékosságra, dísztelenségre való törekvés nem hiányzik belőle, s jó érzéke mutatkozik a groteszk humor és az abszurd felhangok iránt is.” Tegyük hozzá, maga a régió is meglehetősen abszurd helyzetekkel „lepi meg” az itt élőket, pontosabban, a saját maguk életét túlélésnek tekintő állampolgár-alattvalókat, akik többségének élethelyzete a mostani posztszocialista viszonyok közepette sem lett könnyebb, sőt, belátható ideig még bizonytalanabbá vált.

Prózaírónak direkt paradicsominak is nevezhető ez az álMit kínál a Hangár?

Beszédalkotó

műhely

fiataloknak

Az idei év januárjában kezdte meg munkálkodását a Hangár névre hallgató hangművészeti és oktatási központban Budapesten, az I. kerület Vérmező utca 4. szám alatt. A Hangár a Széphalom Beszédművelési Alapítvány védnöksége alatt működik, beszédtechnikát, kommunikációs ismereteket, szónoklástant, hang- és beszédművészetet tanít, van színi-előkészítő tanfolyama és hároméves színiakadémiája is. A színipályára kívánkozó hallgatók szigorú rend szerint végzik munkájukat. Az őszi tanévre felvételi tréninget tartanak, amelyre várják a nógrádi fiatalok jelentkezését is. Most a beszédalkotó műhelybe lehet beiratkozni augusztus 24-én 17-19 óra között személyesen. A hang-színiakadémia felvételi időpontja pedig augusztus 25-27, délelőtt tíz óra. Ide írásban jelentkezhetnek mindazok, akik e pálya iránt érdeklődnek.

nek. Végül, de nem utolsósorban a megyében élő, és szépirodalommal, képzőművészettel foglalkozók között, mindenekelőtt az újabb generáció körében többen érdeklődnek e műfaj iránt. Számukra szakmai továbblépésük szempontjából is hasznos lehet az országos találkozó, ahol - ha ufókkal vagy földön kívüli lényekkel nem is - pályatársaikkal, sorstársaikkal találkozhatnak, eszmecserét folytathatnak, megismerkedhetnek egymás műveivel, kapcsolataikat bővíthetik. Maga a Balassi Bálint Asztaltársaság civil társadalmi szerveződésként ily módon is sajátos példát nyújt arra, mit tehet egy kis helyi társadalom viszonyai közepette önmaga és törekvései ki- teljesítése érdekében.

Úgy tetszik, ez az országos találkozó otthonra lel a Karancs tövében, megérdemli a közönség figyelmét.

—th

Mustó János kapta Salgótarján város díját Egerben

Az értékőrzés jegyében

Ady Endre Asztaltársaság Bátonyterenyén

A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központban működő Ady Endre Asztaltársaság mind kiterjedtebb tevékenységet végez, a régióban születő, illetve születendő kulturális értékőrzés jegyében. A társaságnak ifjúsági és felnőtt-tagozata működik. Terveik között szerepel egy nagyszabású Ady Endre irodalmi est megrendezése az ősz folyamán, megyei előadóművészek közreműködésével. Újdonság, hogy mindkét tagozatuk részére irodalmi és képzőművészeti pályázatokat hirdetnek. Céljuk, hogy e pályázatok segítségével is összefogják a környék értelmiségét, ezen belül a próza-, a vers- és tanulmányírással foglalkozókat. A körzetben élő, s az irodalommal, a képzőművészettel nem hivatásszerűen foglalkozók számára e pályázatok fontos szerepet tölthetnek be.

Mustó János Salgótarjánban élő festőművész számára a szülőföld a Cserháttól észak felé egy kis, hegyek közé ékelődött falu, Lucfalva. A név szláv eredetű, hajdanában Lucinnak hívták. Viharos történelméből megemlítendő, hogy a 18. század elején liptói, árvái és zólyomi szlovákok telepedtek le itt, akiknek utódai mind a mai napig gazdag hagyományvilágot őriznek, a régió legjelentősebb szlovák iskolája működik a faluban, amelynek fejlesztése napjainkban is folyamatosan történik.

A festőművész, aki sohasem szakadt el e valóságos és szellemi tájtól, amely munkásságának is egyik éltető elemének bizonyult, az utóbbi időben mind intenzívebb kapcsolatokat ápol szülőfalujával, ahová gyermekkora emlékei fűzik.

— Az iskola szinte „beépült” emlékeimbe, hiszen éppen szülőházam helyén épült, ez még személyes jelképnek is szép — jegyzi meg a művész. — Nemrég Pál József országgyűlési képviselővel ellátogattunk Luc- falvára, s beszélgetést folytattunk Grajzer Pál polgármesterrel, Pap Zoltánné jegyzővel és Cselényi János iskolaigazgatóval. Az iskola megnyitására

önálló kiállítással készülök. Ezen kívül Életfa címmel triptichont készítek az intézmény számára.

—Miről szól a tervezett kiállítás?

— Ez a tárlat jó alkalom lesz arra, hogy elmondjam mindazt, amit számomra a szülőföld jelent, festői táji adottságaival, régi történelmének megannyi stációjával, hagyományvilágával, gyermekkori énekeivel és meséivel. Kimeríthetetlen, gazdag kincsesház ez a völgy, nemcsak a szem, hanem a gondolkodás és a lélek számára is. A tárlaton bemutatandó művek egyik része Lucfalva születésével foglalkozik. Ezek közé tartoznak a gyermekkort földolgozó művek is, valamint azok a mondák, amelyek ma is élnek az emberek között, és bennem is visszhangot keltenek. Mindezt megpróbálom vizuálisan is „láthatóvá” tenni. A kiállítás másik vonulatának témája Sám- sonháza. Állítólag Sámson ispán építette Fehérkő (vagy SÁMSON) várát, aminek romjai itt-ott még láthatóak. Fehérkő várához is monda fűződik, ezt dolgoztam föl.

Mustó János a jelenlegi egri kiállításon is elismerést aratott a Luca-szék építése című két grafikai lapjával, amelyek a szóban forgó sorozathoz tartoznak. Salgótarján város díját kapta meg, ezt dr. Zsély András polgármester adta át a művésznek.

Külön említendő a Kék Duna grafikai sorozat, ami a Bős- Nagymaros erőműtéma kapcsán szól újabb dimenziókat is vizsgálva ember és természet, egyén és történelem, népek és nemzetek európai útjának formálódásáról, a létezés sorskérdéseiről.

Mindezeken kívül Mustó János folyamatosan dolgozik a szlovák nemzetiségi könyvkiadásban is. Az utóbbi években például számos, Magyarországon élő szlovák nemzetiségi író és költő könyvét illusztrálta. Ezen illusztrációk anyaga Szlovákiában is nagy elismerést aratott. Az ezekből rendezett vándorkiállítást Zsolnán nyitották meg, s eddig tizenöt szlovákiai városban mutatták be. A kiállítás jelenleg is vándorol a szomszédos országban. A legutóbbi általa illusztrált könyv a Pozsonyban élő költő, Mária Fa- zekasová Pereje Radosti című verseskötete. Ez már a költő harmadik könyve, amely Mustó János illusztrációival jelent meg.

—mér

Kazetták Salgótarjánból

Spanyol turné és dixieland

A nógrádi zenekedvelők régóta fölfedezték a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ Popton Stúdió és Kiadó által megjelentetett lemezek, hangkazetták értékeit. Ezeket mind többen gyűjtik is. Most két új kazettát adott ki a stúdió. Az egyik a központ Liszt Ferenc Kamarakórusa közelmúltban tett spanyolországi turnéjának zenei anyagát tartalmazza. A másik kazetta az idei, IX. salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztivál válogatott zenei anyagát kínálja az érdeklődőknek. A Popton legújabb kazettái is jelzik azt a törekvést, hogy nyilvánosságra kerülhessenek a kulturális értékek.

Piszokul felhergelve

Ardamica Ferenc új könyve

lapot, különösen, ha realistaként is van érzéke az abszurdhoz. Persze, jobb lenne, ha az állapotok nem lennének ilyen „paradicsomiak”, de hát immár többszörösen rugaszkodunk neki e tájakon a vadkapitalizmusnak, ezen is túl kell lenni. Ardamica Ferenc pedig külön is örülhet, hiszen húszéves kényszerű hallgatás után rövid idő alatt már második novelláskötete jelenhetett meg, Piszokul felhergelve címmel, ezúttal a pozsonyi Madách-kiadónál.

Az író hősei még nem a mai posztszocialista idők emberei, pár évvel, évtizeddel korábbi korszak szenvedő, töprengő kisemberei. Bár őszintén szólva fogalmam sincs, mi a különbség a két típus között, én inkább az azonosságot érzékelem a hétköznapokban. Az úr ma is úr, legföljebb színt váltott, a kis- emberi nyomorúság változatlan, vagy még inkább mélyülőben van, a szlogenek ellenére. Tombol a dilettantizmus és az önzés. Az undorító munkahely (Piszokul felhergelve) ma is ugyanolyan, az élni akarás a csapások ellenére változatlanul erős (Katicabogár, hazahoztuk Ferikét), a társadalmi lét mélyrétegei a

politikai elit átrendeződései ellenére ugyanazt a sorsot kínálják Közép-Kelet-Európában. Ez a sors akkor is komor és távlat- talan, ha - mintegy ennek ellenhatásaként - néha megcsillan az életben, s a szerző novelláiban is, a humor (Szalmacséplés, Elromlott a lift).

Ha már a liftnél tartunk, e régióban immár misztikus és utópisztikus dimenziókká növelhető ez az adottság. Mármint az, hogy van is, és nincs is. Működése bizonytalan, kiszámíthatatlansága a beletörődésre való hajlamot erősíti. Különben is, ha két emelet között megáll, alkalom nyílhat a közösséggé szerveződésre, a szomszédok megismerésére, az emberi kapcsolatok meghitt ápolására. Ha az illetőnek szerencséje van, ily módon még barátokat is szerezhet, a közös sors, a liftbe való rekedés révén. S ez nem akármi. Érthető tehát ezen Arda- mica-novella „csattanója” is: „Még valamit elárulhatok. Kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Ha hét végén nem hibásodik meg a lift, magam rontom el!”

Igen, mifelénk mindig így mennek a dolgok. Akarom mondani, a liftek. —te

Pásztó-Mátrakeresztes

Honismereti tábor nyílik

Pásztó-Mátrakeresztes ad otthont az augusztus 2-án megnyíló, és augusztus 11-ig tartó XVIII. Nógrád megyei honismereti tábornak, amelyet a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum rendez a Nógrádi Mecénás Alapítvány, Salgótarján Város Önkormányzata, s a múzeum baráti köre támogatásával. A tábort Hidváry István vezeti, a szakmai munka irányítója lesz a szociológiai és történeti munkacsoportban Kun Zsuzsa és Sebestyén Kálmán, illetve Buda László fotós.

A honismereti tábor 1989— 1991 között három alkalommal Mátraalmás (Szuhahuta) viszonyait igyekezett feltárni több nézőpontból is, történeti és szociológiai módszerekkel. A huta első szláv és német telepeseinek utódai az üveggyártás megszűnése után is itt éltek. Erre alapozva, a zárt ésaládi viszonyokat, a sorsfordulók megélését igyekeztek a tábor résztvevői felderíteni. Ezek az elemek máig jelen vannak, hatnak az itt élők tevékenységében. Befejező egységként az anyafalu (Szuha) és a hutatelep lakói közötti kapcsolat is felkerült a vizsgálódások körébe.

A Mátra északi nyúlványának másik, a Zagyva-medence felé eső oldalán szintén egykor

üveggyártással foglalkozó, korábban hasznosi huták néven szereplő három település található. Ezek sok hasonlóságot, de egyben eltérést is mutatnak. Ilyen hasonlóság a kialakulás, amely a huta működésének megszűnése után továbbélő te- lepítvény formáját mutatja, a hutai munkások utódainak szoros családi kapcsolatai, az életmódváltás kényszerűsége, másrészt eltérés az itteni huta korábbi kialakulása, a másfajta birtokviszony, a huta vándorlása, a földrajzi helyzetből adódó viszonylag nyitottabb volta, a közlekedés kedvezőbb lehetősége, és így tovább.

Ezért nem érdektelen a korábbiakkal egyező szempontok alapján megvizsgálni ezen tele- pítvények életét sem. Ez történik a mostani táborozás idején is. A feladat elvégzésére valószínűleg egy tábor nem lesz elegendő, éppen az eltérések miatt. Az első év feladata — levéltári kutatómunka nyomán — a település(ek) történelmi tudatának szembesítése a fellelhető és bizonyítható adatokkal, s ehhez kapcsolva a családi viszonyok, összefonódások feltérképezése (vagy ennek megkezdése). A vizsgálódásba bevonandó első település Mátrake- resztes lesz.

Befejeződött a szabadiskola

A XXVI. Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskola, amely július 4-én nyitotta meg kapuit, ma, július 31-én fejezi be munkáját Zebegényben. A szabadiskolán idén is több nógrádi középiskolás vett részt.

E Magyarországon egyedülálló képzési típus a századelő francia szabadiskoláinak szellemi utóda, de koncepciójában közel áll Nagybányához, s némiképp a két háború közötti jeles mesterek által vezetett hazai szabadiskoláihoz is. Szőnyi Istvánnál számos olyan művész kapta meg a pályakezdéshez elengedhetetlen alap-ismeretanyagot, s a szellemi inspirációt, akik mára a művészettel foglalkozó lexikonok „címszavaivá” váltak.

Természetesen a Julian Akadémián, Nagybányán, vagy a 30-as, 40-es évek Szentendréjén

igen sokan tanultak olyanok, akik nem váltak ismertté, nem lettek művészek, viszont kétségtelenül műértőkké, az életet teljesebben értő emberré váltak.

Az iskola alapítói tehát azt a célt tűzték maguk elé, hogy a növendékeket megismertessék a művészet alapvető sajátosságaival, s az arra rátermetteket elindítsák a magasabb szint felé vezető úton.

Az szabadiskola sajátosságaihoz tartozik, hogy semmilyen dotációt nem kap, a befizetett tandíjakból és a Szőnyi István Baráti Kör támogatásával tartja el magát.

Idén is működött a kerámia-, a szobrász-, a tűzzománc-, a sokszorosító grafikai, a rajzosztály, valamint a plein air festőosztály és a (murális) festőosztály, ahol a nógrádi hallgatók is tanultak.