Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 27., kedd Futja-e a kórházakra, a háziorvosok fizetésére? Nehéz örökség az önkormányzatok vállán Tizenhatmilliárd tervezett hi­ánnyal kezdte az évet az egész­ségbiztosítás, de már most bi­zonyos, hogy a decemberi vég- elszámolásnál mintegy 26 mil­liárd lesz a deficit. Nehéz örök­séggel startol tehát a most meg­alakult egészségbiztosítási ön- kormányzat s jogosnak tetsze­nek az aggályok: lesz-e pénz a gyógyítás gépezetének működ­tetésére?- Valóban komoly tehertétel, hogy a hiány az időarányosnál nagyobb. Az ellátást azonban minden körülmények között biztosítani fogjuk - mondja Fe­jes László, az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár vezetője, akitől az önkormányzat gazda­sági helyzetéről, lehetőségeiről érdeklődtünk.- Egyik nagy gondunk a gyógyszerellátás. Számításaink szerint a tervezett 38 milliárd helyett 46 milliárdot kell fordí­tanunk gyógyszertámogatásra. Főként azért, mert a kevesebb mellékhatással járó, korszerű medicinák két-háromszorta drágábbak elődeiknél. Ugyan­akkor a forgalmi adatok pozitív változást is jeleznek: a túlfo­gyasztás, a mennyiségi felhasz­nálás csökkent. Sajnos, az anti­biotikumok a kivételek közé tar­toznak - itt tehát még van lehe­tőség ésszerű takarékosságra.- A kórházak osztályokat zárnak he, ágyakat számolnak föl; magas kamatú hitelekből fi­zetik az orvosok, ápolónők bé­rét, a közüzemi számlákat. . .- Ez évi költségvetésünk egyetlen tétele, amit nem léphe­tünk túl, a gyógyításra szánt 129 milliárd forint. Kórházaink kiadásainak több mint a felét a bérek teszik ki - érthető, hogy ezek kapcsán legnagyobbak a gondok. A közalkalmazotti tör­vényben szentesített tavalyi 13. havi bér utólagos kifizetésére például januárban 5,3 milliárdot kellett kölcsönöznünk az intéze­teknek. Nyitott kérdés, hogy honnan, hogyan tudnak előte­remteni pénzt a bértáblázatban kötelezően előírt fizetésrende­zésekre. Lehet, hogy nem talál­nak más kiutat, csak a létszám- csökkentést.- Most is nővérhiány van!- Egyes helyeken igen. Or­szágosan azonban 75 százalék körül mozog a kórházi ágyak kihasználtsága, s az utóbbi 6-8 évben átlag 20 százalékkal csökkent a kórházi ápolási na­pok száma. Célirányosabb gaz­dálkodást remélünk attól, hogy az intézetek végre nem az ágy­számmal, hanem a teljesít­ménnyel arányosan kapják a támogatást. Az új dotációs rend működése most, a kezdeti sza­kaszban nyilván nem lesz zök­kenőmentes - a későbbiekben azonban bizonyosan javulást hoz.- Az ellátás színvonala szem­pontjából nagyon fontos, hogy miképp alakul a háziorvosok jö­vedelme.-Erről megbízható adataink még nincsenek. Azt a természe­tes várakozásunkat viszont az eddigi tapasztalatok visszaiga­zolták, hogy aki több beteget lát el, jobban keres. A pacientúra nélküli orvosok pedig - érthető okokból - szapulják a házior­vosi rendszert.- Sok a bliccelő, azaz a térí­tésmentes ellátást jogosulatla­nul igénybe vevő?- Vizsgálataink szerint 2-4 százalék körüli az arányuk. A tb-kártyán levő vonalkódokból megállapítható, hogy ki milyen jogviszony alapján igényli az el­látást. Ha pedig számítógépes rendszerünk kiépül, naprakész képet kapunk arról, kik nem fi­zetnek egészségbiztosítási járu­lékot. Itt jegyzem meg: noha táppénzt csak az kaphat, akinek van munkahelye, az erre a célra tervezett 29 milliárd forintos keretet is 3-4 milliárddal túl fogjuk lépni.-A jövő évi költségvetés ho­gyan alakul?- Az előzetes számok sajnos vigasztalanok: 80 milliárdos hi­ány várható. Akárhogy osz- tunk-szorzunk, az derül ki, hogy az egészségügy finanszírozási gondjai csak akkor enyhülhet­nek, ha több lesz a járulékbefi­zetés, tehát magasabbak a fize­tések, kisebb a munkanélküli­ség - egyszóval ha jobban mű­ködik majd a gazdaság egésze. Szabó Margit 100 éves a moszkvai GUM 1893-ban négyévi építőmunka után felavatták Európa akkor leg­nagyobb áruházát. Kis boltok ezrei, és az éttermek azonnal a moszkvaiak kedvelt helyévé tették. Az októberi forradalom után irodák települtek az épületbe. 1953-ban nyílt meg újra a GUM mint általános áruház. A júliusi „születésnapot” divatbemuta­tókkal, árveréssel és egy születésnapi tortával ünnepelték meg. A lomberdő csökkenti az üvegházhatást A lomboserdők a Föld mér­sékelt zónáiban sokkal nagyobb mértékben tudják elnyelni a széndioxidot és így az üveg- ház-hatást csökkenteni, mint eddig gondolták. Az amerikai Harvard Egyetem tudósai tölgy- és juharfákból álló lomboserdők anyagcsere-folyamatait kutat­ták. Két éven keresztül rendsze­resen mérték a levegő széndio­xid-tartalmát közvetlenül a fák felett és egyidejűleg ellenőriz­ték a gáz koncentrációját az erdő talajától a fák csúcsáig. A mérésekből kiderült, hogy a ve­getáció évente hektáronként ke­reken három tonna széndioxidot szív fel s a fák által felvett széndioxid mennyisége a várt­nál körülbelül egyharmaddal nagyobb volt. Tíz napig a Mont Blanc tetején 1994-ben dr. Emmanuel Cauchy, Himalája-szakértő és orvos megkísérli, hogy a Mount Everest csúcsán eltöltsön egy hónapot. Eddig még tíz napnál többet senki sem tartózkodott ott. Az idén tíz napra felköltözött a Mont Blanc tetejére, hogy kipróbálja a nagy vállalkozás előtt a felszerelését. Hollywoodi szerződés Molnár Ferenc, mint híres drámaíró, nemcsak a színházi világban mozgott otthonosan, de jól ismerte a színházi ügy­nökségek praktikáit is. A húszas évek végén Marton György, a nemzetközi hírű szín­házi ügynökség tulajdonosa, el­adta Hollywoodnak Molnár „A hattyú" című darabját. Az ügy­let perfektuálása céljából felke­reste a szerzőt, és letette eléje az aláírásra kész szerződést, ami egy ijesztően nagy irat csomó volt. Egy ilyen 10—15 oldalas szerződés milliárdnyi részletre is kiterjedt. Akkoriban Molnár angol nyelvtudása még igen gyönge volt, nem úgy azonban a szín­házi és irodalmi ügynökségi berkekben honos gondolkodás­ban való jártassága. Nyugodtan végigpörgette a szerződés lap­jait, egy pillantást vetett az utolsó oldalon szereplő szám­szerűségre, majd a paksamétát visszatolta Marton elé.- Nézd, Gyuri - mondta Már­tonnak. -Te éppúgy szereted a pénzt, mint jómagam. Itt most két lehetőség van. Vagy beirat­kozom a Berlitz nyelviskolába, és addig tanulok angolul, amíg ezt az irományt megértem. Vagy pedig, Gyuri, te ennek az ősz- szegnek, ami itt hátul szerepel, a dupláját kifizeted nekem, és akkor azonnal aláírom. Marton fizetett. Megmentik a kőkorszaki szakikat? Sok aranyásó megy a hegyekbe ... (FEB) Kétmillió dollárt költ a brazil kormány arra, hogy megpróbálja megmenteni az amazóniai esőerdő-övezetben még élő legnagyobb, kőkor­szaki körülmények között ten­gődő népcsoportot, a mintegy húszezer megmaradt yanomami indiánt. A venezuelai határ kö­zelében számukra létesített re­zervátumot ugyanis elözönlöt- ték a garimperok, az aranyásók, akik nemcsak azért jelentenek halálos veszélyt az indiánokra, mert könnyen elsül a kezükben a magukkal hozott fegyver. A puskánál is pisztolynál veszé­lyesebb a betegség: az őserdő­ben élő indiánok számára min­dig is ez volt a legnagyobb ve­szély. Szervezetükben semmi­féle védelem nem fejlődött ki az úgynevezett civilizációs beteg­ségek ellen, ezért egy influenza képes volt kiirtani egy kisebb törzset. 1988 és 1990 között minden ötödik yanomami életét vesz­tette az aranyásók által behur­colt malária következtében. Ezért a brazil kabinet 1990-ben megtette az első lépéseket a ga­rimperok kiszorítása. „Ezután - mondja Claudia Andujar asz- szony, a rezervátumbizottság vezetője - sikerült megállítani a malária terjedését és az indiá­nok megkezdhették újra felépí­teni a maguk egyszerű életét. De az aranyásók - a maláriával együtt - visszatértek.” Tavaly már újra száznyolcvan yano­mami lett a betegség áldozata és a riói környezetvédelmi világ- konferencia újra erkölcsi-poli­tikai kényszert jelentett a brazil kormány számára: a tartomány székhelyéről, Boa Vistából fel­szálló katonai gépek radarrend­szer segítségével ellenőrzik azt, hogy eltávozzék a térségből az utolsó tizenegyezer aranyásó is. „Lehet, hogy a feladatot - mondja Mauricio Correa igaz­ságügy-miniszter - sikerül megvalósítani. De ez több vo­natkozásban is csak részleges és főleg ideiglenes eredménynek bizonyulhat. Az aranyásók zöme ugyanis nem elsősorban kalandvágyból megy a pokoli klimájú őserdőbe, hanem azért, mert a legszegényebbek közé tartozik és semmiféle munkája sincs. Össze lehet őket szedni és el lehet szállítani valahová, de ez a keserű és mindenre elszánt tömeg sem jelent az indiánoknál kisebb - legfeljebb másfajta - dilemmát, amíg nem tudunk megélhetést biztosítani nekik. A másik gond, hogy a yanomamik földjén nemcsak arany van, ha­nem fa és ásványi kincs is ...” Támadások Széchenyi utódai ellen Új törzset fedeztek fel Pápua-Új -Guineán Pápua-Új-Guinea felföld­jén olyan bennszülött tör­zset fedeztek fel, amelynek - szakértők szerint - sohasem volt még kapcsolata a külvi­lággal. *A „Liawen” nomád törzs 79 tagja csaknem me­zítelenül él, saját nyelve van és egy kőszobrot tisztel, amelyet vándorlásai alkal­mával magával visz. A bennszülöttekkel csak jelbe­széd útján lehet érintkezni. Egy baptista küldöttség el­indult, hogy templomot épít­sen számukra. A napokban egy összejövete­len vettem részt, ahol az értel­miség szélesebb skálája - or­vos, jogász, pedagógus, színész, közgazdász - „képviseltette” magát. A kezdeti fesztelen han­gulat harapóssá vált, amikor po­litikára terelődött a szó, heves viták alakultak ki arról, hogy ki a felelős az országban kialakult tűrhetetlen állapotokért. Önkéntelenül egy vicc jut róla az eszembe: az orvos, a mérnök, meg a közgazdász azon vitatkozott, hogy melyi­kük hivatása ősibb. „Természe­tesen az enyém - mondta az or­vos -, elvégre mindenki tudja, hogy már a középkorban is mű­ködtek híres orvosok, a szakma ma is a görög Hippokratész es­küjét idézi, sőt végeredmény­ben Adám oldalbordájának ki­operálása is orvosi feladat volt.” „Szép, szép - vetette közbe a mérnök - de még ennél is előbb, az őskáosz állapotából létre­hozni a rendet, szabályozni a vizeket, létrehozni a fény, az energia forrásait, ezért ez még­iscsak mérnöki munka volt!” Ekkor szólt közbe a közgaz­dász: „És arra senki nem gon­dol, hogy ki csinálta az őská­oszt?” Vicc-vicc. Nem több és nem kevesebb: pontos vetülete a köz véleményének, és tudjuk mife­lénk mennyire gyors és érzé­keny mércéje a társadalom érték- ítéletének. így hát előt­tünk áll a közgazdász, aki csak káoszt teremt. A közgazdász, aki hebehurgyán tervez, aki nem gondolkozik értelmesen, aki veszteségesen állít össze költségvetést, aki rosszul szá­mol anyaggal, energiával - egy­szóval: előttünk áll a közgaz­dász, aki minden bajaink oko­zója, a bűnbak. A vitából ez a konklúzió csengett ki; minden gazdasági „melléfogásért” ők a felelősek, nekik látniuk kellett volna előre a dolgokat. A közgazdász kiválóan al­kalmas a bűnbak szerepére, hi­szen szakmája a gazdaság, és mindenki láthatja, hogy gazda­sági nehézségeink megközelí­tették az elviselhetőség határát. A dolog azért nem ilyen egy­szerű - mint ahogy az kiderült a jelenlévő közgazdász „védeke­zéséből”, érveléséből -, mivel a gazdaság fejlesztésének ügye általános fontosságú közügy, nagyon szoros kapcsolatban áll a politikával. A mostani kaoti­kus állapotoknak többek között az is oka, hogy nem tisztázott a közgazdászok és a társadalom. a közgazdaságtudomány és a politika viszonya. A gazdaság sohasem létezett politika nélkül, csakhogy milyenek legyenek az arányok ? Helyesen látják-e má­sik oldal érveit és feltételeit? Mert lehet, hogy a közgazdász gyors és racionális változtatást sürget, amit a politikus feszült­ségek keletkezésétől tartva nem fogad el. Máskor fordított a helyzet: a politikus nógat für­gébb lépésváltásra, amit a köz­gazdász elhamarkodottnak ítél. Valahogy hiányzik a politi- kusi-közgazdászi összhang a gazdasági kérdések eldöntésé­nél. Meg aztán bővíti az egyet nem értés skáláját, hogy a köz­gazdász-társadalom is sokféle irányzatot, mentalitást és szán­dékot egyesít. - Magyarázta pellengérre állított közgazdá­szunk. A vitának nem lett külö­nösebb konklúziója, mindenki sorolta a maga érveit, legfeljebb a magam részére lett annyi: a bonyolult ok-okozati összefüg­géseket nehéz átlátni. Az mindenesetre biztos, hogy egy jól irányított társadalomban van összhang, pláne olyan kérdé­sekben amin a társadalom jö­vője múlik. De hat a demokráciához idő kell. Kazinczi Anikó Bond-girl mesefilmben (FEB) Évek óta nem állt már kamerák előtt az 56 éves Ursula Andress, aki Sean Con­nery, alias James Bond oldalán egycsapásra világhírűvé vált. Belmondo egykori partnere, a ’60-as évek szexbombája nem talált olyan szerepet, ami meg­felelt volna számára. „Az ösz- szes forgatókönyv, amit elküld­ték nekem, rettenetesen blőd volt. Most viszont megtetszett egy szerep: a gonosz királynőt, Xelisiát játszom egy mesefilm­ben.” Az Olaszországban élő svájci színésznő Prágába utazik, ott forgatják ugyanis az olasz Ca- nale-5 tévétársaság számára a mesét. A művésznő évente egy szépségklinikán üdül, hogy formában tartsa magát. Nem is panaszkodnak a producerek és a filmrendezők: a többszöri ránc- felvarratásnak és az állandó dié­tának, valamint a rendszeres tornának köszönhetően, a nagymamakorú színésznő leg­feljebb jó harmincasnak hat. Életvitele sem tér el ettől a kor­osztályétól: nemrég rúgta ki 24 éves szeretőjét, mert az nem tu­dott kijönni a 12 éves fiával.

Next

/
Thumbnails
Contents