Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. július 26., hétfő Kirándulók Verebélyben Bottyán Viktor, Helmeczi Zsuzsa és Sándor Renáta - felvételün­kön - Szolnokról érkeztek, méghozzá kerékpárral Mátravere- bélybe. Ők is részt vettek azon a táborozáson, melyen a település történelmi nevezetességeivel, históriájával ismerkedtek meg. Mint elmondták, minden esztendőben az ország más-más vidé­kére utaznak, s gyarapít ják ismereteiket. Törvényes gondolatok a cigány etnikumról Az egész cigánytársadalom egy többszörösen felfokozott várakozási állapotban van. Ne­vezhetnénk talán egy rehabilitá­ciós folyamat kezdetének, ame­lyet a most elfogadott etnikai törvény fog elindítani? Fel van- e kellőképpen készítve a cigány - etnikumi társadalom eme nagy horderejű, egész Európá­ban is egyedülálló törvény ér­telmezésére, és ami a legfonto­sabb, alkalmazására? Lehetséges lesz-e a cigány­ságot, nem mint alsóbbrendű „fajt”, hanem társadalmunkban velünk együtt élő magyar ci­gányként, nemzeti kisebbség­ként elfogadni (nem csak papí­ron), egyenjogú partnerként ke­zelni? Sikerül-e végre megérteni, il­letve megértetni és elfogadni azt, hogy a cigány etnikum nem csak egy színes paletta az or­szág arculatában, amin keresz­tül elkápráztatva vonzzuk a kül­földöt, hanem igenis élő, létező szerepvállalásra kész, szerves része a magyar társadalomnak. Nagyon komoly kérdések ezek, melyeknek felelősségteljes vá­laszadása elől kibújni nem le­het, halasztást nem tűrnek. Milyen úton fog elindulni, milyen irányba tart, és mi a vé­gállomása a cigány etnikum­nak? Igen, a törvény, a lehető­ség adva van (de vajon tud­nak—e majd élni a lehetősé­gekkel, nem esnek-e a végletek áldozatául?) - mivel Magyaror­szág jogállammá vált, amint tudjuk, elsődleges feltétele an­nak, hogy garantálni tudja a megalkotott és 96 százalékos arányban megszavazott - elfo­gadott etnikai törvényt. Azt hi­szem, épp az utolsó pillanatban, a végszóra érkezett a törvény. Akkor, amikor Európában egyre több rasszista fajüldöző csoport jön létre, akkor, amikor a szomszédos országok cigá­nyainak ezrei könyörögve kó­borolnak befogadásukért Eu­rópa országútjain. Megnyugtató és boldogító érzés az, hogy ma­gyar cigány nincs köztük. Előbb-utóbb minden etnikum elérkezik az identitás nagy kér­déséhez: valójában hova is tar­tozunk? Megítélésem szerint (a sza­vazatok alapján) erős késztetés mutatkozik, hogy a magyar tár­sadalom újra megtalálja őket, kezüket. Az eddigi eredmények, a mostani cigányság helyzete vi­szont azt bizonyítja, hogy nem elég a törvény adta lehetőség, ami a tanulást és művelődést biztosítja részükre. Ennél többre van szükségük: az (ide) odatartozás hitét kell visszaiga­zolnunk, a bennük rejlő értékek fel- és elismerésére várnak, közvetlen emberi kapcsolatra van szükségük, ami végső sor­ban egy, a magyar társadalom egységesebb, jobb, emberibb tényezőjeként fog hatni. Elsősorban pedagógusaink, valamint a magyar társadalom minden egyes tagjának a köte­lessége tenni valamit annak ér­dekében, hogy a „cigány” is, mint „ember” együtt tudjon élni minden szorongás, lenézettség és szégyenérzet nélkül (de nem az eddigi burkolt elszigeteltség­ben ) cigányságával. Az „új” cigánytudat megha­tározására irányuló törekvés ér­telmezése és helyes tudatosítása — szem előtt tartván az etniku­mok identitását, hagyományuk és kultúrájuk ápolását -, első­sorban a sajnos nagyon szűk ré­tegű cigány értelmiségre és az iskolákra hárul. Horváth Jenő Közép-Magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központ etnikai oktatásszervezője Fakóbb, mosolytalan arcok Néhány gondolat a baglyasi fiatalokról Amint a népes falu egybeol­vadt a várossal, lassan meg­szűnt a művelési ház, a könyv­tár, a mozi, a sport, a dalkör, a kultúrcsoport. a képzőművé­szeti kör: elhalványult a sajáto­san baglyasi kultúra. Azóta is ilyen halvány, ha ugyan még nem halványabb! Mert a rendszerváltás sem fordí­tott rajta semmit: csak rosszab- bított. Fakóbbá, mosolytala- nabbá tette a fiatal arcokat. E városrészen - a kocsmákon kívül — nincs olyan épület, amely befogadná a fiatalokat. Nincs könyvtár, ahová beülhet­nének műszaki, vagy irodalmi élményeiket kicserélni; vitat­kozni, érvelni, dalolni, egy-egy új lemezt meghallgatni, vagy éppen esténként táncolni. Va­lamikor nagy élményt nyújtott a női röplabdacsapat egy-egy ki­váló produkciója, az asztalite­nisz és biliárdbajnokságok pe­dig lekötötték a fiatalok idejét, figyelmét. A programokból nem hiányzott az önzetlen se­gítő munka, a gabonaaratásnál. a mezei utak karbantartásánál, iskolabővítésnél, a környezet- szépítésnél, erdőtelepítésnél. A felnőtt lakosság, a szerve­zetek sem voltak hálátlanok. Ju­tott pénz és volt lehetőség - tá­mogatásként - egy-egy egri, vagy budapesti kirándulásra au­tóbusszal. Lehetett fürödni, tör­ténelmi emlékeket tanulmá­nyozni, s jó néhány színházi előadásban gyönyörködni. Igaz, ez a sok szép és nemes ügy már a múlté... No, de mi­ért ne lehetne a jelené is? A fia­talok, a tanácstalanok unatkoz­nak, tétlenkednek, bandába ve­rődve nem éppen erkölcsös semmittevéssel ütik el a napot, sokszor a felnőtt lakosság bosz- szantására. Sajnos a lakosok között nincs olyan egyéniség, aki a fiatalok élére állna, képviselné érdekei­ket, megszervezné sajátos igé­nyeik kielégítését. A helyi pe- dagógusokr sem jeleskednek a szervezőmunkában. El kell ismerni, hogy a mai lehetőségek igen korlátozottak. De még így is lehetne mit tenni. A diákotthon tornatermét (volt moziterem) havonta, vagy két­hetente a fiatalok rendelkezé­sére lehetne bocsátani. Egy-egy táncest, ifjúsági fórum, irodalmi est, filmvetítés javíthatna a semmitevésen. A sportegyesü­let megszervezhetné a tenisz szakosztályt, mivel a játéktér biztosított. Egy röplabdacsapat szervezésének is valós lehető­sége van. A pályát a diákotthon biztosíthatná. De nagy lehető­ség nyílna motorkerékpáros szakkör szervezésére is, hiszen a közeli hegyi környezet lehető­séget kínál egy csodálatos ver­senypálya építésére. A fiatalabb korosztály számára a tanári kar készíthetne gazdag, változatos nyári programot. Jó lenne, ha a városi önkor­mányzat részéről egy olyan if­júsági támogató határozat szü­letne, amely megbízható garan­ciát adna a baglyasi fiatalok magukra találásához. L. L. Salgótarján Mától jegyeztethető új magyar államkötvény A magyar'állam au­gusztus 10-én új köt­vényt bocsát ki 10 milli­árd forint névértékben „Államkötvény 1995/G” elnevezéssel. A kötvény július 26-tól augusztus 6-ig je­gyezhető. Csak devizabelföldiek jegyezhetik, illetve vásá­rolhatják meg forintfize­tés ellenében. A fenti időpont után másodlagos forgalma­zásban kerül értékesí­tésre. Az államkötvény ki­bocsátási árfolyama 100 %, futamideje 2 év, ka­matozása fix. Kamatfizetésre min­den év augusztus 10-én kerül sor. A szabadság építőmestere Átkelés a La-Manche-on Hosszú az út a célig - mondja a közmondás, és ez igaz is volt a mi esetünkben is, amikor a vén Európán keresztülhaladva meg­érkeztünk Dunkerque-be, a kon­tinens peremére. Innen indul­tunk el, hogy átkeljünk az óriási csatornán, a La-Manche-on. Már a komp indulása előtt egy órával óriási autóhad. bu­szok és kamionok sorakoztak a kikötőben. Mind a Sally-t vár­ták, azt az óriási kompot, amelynek rakodóterében három emeletre mehettek a beszálló járművek. Az utasokat is több szint fo­gadta, amelyeken minden igényt kielégítő pihenőrészle­gek, éttermek, bárok és az uta­zók számára elengedhetetlen áruházak sorakoztak. A hajó fedélzetére kilépő uta­sokat csodálatos látvány fo­gadta. Az óceán és a tenger vi­zének találkozásánál a víz zöl­des, sötét árnyalatban csillogott, ahogyan a nap sugarai rávillan­tották fényüket. A távolban a hajók körvona­lai rajzolódtak ki, de halványan látszott már a túlsó part is. Aho­gyan a hajó haladt előre, egyre több hullám követte útját. A sötét hullámokat a fehér habként megcsipkézett tenger­víz követte, s ez a látvány hosz- szú időre lekötötte a kompon először utazók figyelmét. Ám az óceánon fújó hűvös szél ha­mar feltámadt, s beűzte a néze- lődőket az óriási hajó belsejébe. Az éttermek, pihenőhelyek megteltek utasokkal, s a ké­nyelmes székekben, fotelokban a rutinosabbak még aludni is tudtak. A kevésbé tapasztalt utasok szétnéztek a komp belsejében, s hamar megtalálták az áruházat, ahol parfümök sokasága fo­gadta a kíváncsi férfi és női kí­váncsiskodókat. Az illatszere­ken kívül árultak itt alkoholt, dohányárut, édességet és ruha­neműt is. Akinek nem volt a zsebében font, vagy frank, az felkereshette a kompon működő pénzváltót is. A hajón volt tele­fon is, és az utasok tisztálkodni is tudtak itt. Szinte minden lu­xus biztosítva volt a vendégek számára. A luxusutazás két és fél órán át tartott. Amikor megpillantottuk Ramsgate partjait, a többi utas­sal együtt visszamentünk az alsó szintekre, mindenki be­szállt saját buszába, autójába, vagy a kamionokba és száraz­földön folytattuk tovább utun­kat a szigetországba: London, majd később Skócia felé. Cso­dálatos volt! Judik Katalin Salgótarján Ragyogó napsütés köszöntött Philadelphiára 1776. július 4— én. Délelőtt kilenc órakor az egyre súlyosbodó politikai vál­ság miatt összegyűlt a tizenhá­rom gyarmat képviselője, hogy megvitassa a Nagy-Britanniától való elszakadást kimondó Füg­getlenségi Nyilatkozatot. A parlament hátsó soraiban ült a harminchárom éves szerző, Thomas Jefferson, aki egy bé­relt szobában tizenhét napon és éjszakán át megfogalmazta az Ámerikai Köztársaság alapel­veit: minden ember egyenlőnek születik; a teremtő mindenkit el­idegeníthetetlen joggal ruházott fel az élethez és a boldogság­hoz; a kormányok csak a válasz­tók jóváhagyásával kerülhetnek hatalomra, és a nép eltávolít­hatja őket. Ä kétszázötven éve született Thomas Jefferson életéről és szerepéről tájékoztató cikk a Reader's Digest Válogatás júli­usi számában (Lowell Ponte: Thomas Jefferson, a szabadság építőmestere) leírja azt a júliusi délutánt, amikor a küldöttek el­fogadták Jefferson korszakal­kotó nyilatkozattervezetét. Egy tudós később úgy fogalmazott, hogy megszületett „az első új nemzet”. Jefferson a politikát köteles­ségének tekintette. Számos tör­vénytervezete közül a virginiai vallásszabadságról alkotottat tartotta legnagyobb sikerének, de részt vett az Egyesült Álla­mok alkotmányának megszö­vegezésében is. Volt elnök, al- elnök, külügyminiszter, Virgi­nia állam kormányzója, a kong­resszus tagja és franciaországi követ is. Egy alkalommal mégis azt írta: „A természet a tudomá­nyok nyugodt tanulmányozá­sára szánt engem. A történelmi idők azonban, amelyeket élünk, arra késztettek, hogy a politika háborgó tengerére kényszerít- sem magam." Szerette távcsővel kémlelni az eget, és adatokat gyűjtött a napfogyatkozásról. Legna­gyobb szenvedélye a természet- tan volt. „Legjobban azzal szolgálhat­juk nemzetünket, ha egy hasz­nos növénnyel gazdagítjuk” - jelentette ki. íme, néhány magvas gondo­lata: „Az emberekben létezik ter­mészetes nemesség, amely az erényen és tehetségen alap­szik.” „Az a kormány a legerősebb, melyet mindenki sajátjának érez.”- „Ha mérges vagy, számolj tí­zig, mielőtt megszólalnál; ha nagyon mérges vagy, számolj százig!” „Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, a hazádat pe­dig még annál is jobban!” L. Zs. Budapest Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Hogyan változtak a fizetési meghagyásos eljárás szabályai? Olvasónk hallotta, hogy a fizetési meghagyásos eljárás értékhatárát felemelték. Kér­dezi, hogy valóban így van-e és ha igen, akkor mi a változás lényege, illetve mi az ilyen el­járás előnye, vagy jelentő­sége? A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XIX. fejezete tartalmazza, il­letve tartalmazta a fizetési meg­hagyásos eljárás szabályait. Az ebben a törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban elavult, vagy más jogszabályok miatt is korszerűtlenné vált ren­delkezések módosítását a Ma­gyar Közlöny 1992. évi 120. számában kihirdetett 1992. évi LXVII1. törvény tartalmazza. A fizetési meghagyásos eljá­rás nem peres eljárás, a jogér­vényesítés egyszerűbb eszköze és lényege az, hogy a jogosult kérelmére a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki a kötele­zett ellen, melyben a kötelezet­tet meghallgatása nélkül - bizo­nyítás mellőzésével -, a jogo­sult kérelmének megfelelő tel­jesítésre kötelezi. Ha a kötelezett tudomásul veszi az ellene kibocsátott fize­tési meghagyást, akkor a jog­erőre emelkedett fizetési meg­hagyásnak ugyanaz a hatálya, mint a polgári perben hozott bí­rósági jogerős ítéletnek. Ha a kötelezett nem ismeri el a jogo­sult követelését és ellentmon­dással él, akkor a nem peres el­járás perré alakul át és a bíróság az ügyet a polgári per szabályai szerint tárgyalja. A kötelezett az ellentmondást a fizetési meghagyásnak kézbe­sítésétől számított tizenöt nap alatt terjesztheti elő. E határidő elmulasztása esetén, illetve e határidő eltelte után ellentmon­dásnak nincs helye. A fentebb hivatkozott tör­vény ezzel kapcsolatos legfon­tosabb változása abban áll, hogy már nem csak a helyi bíró­ság, hanem a megyei bíróság is jogosult fizetési meghagyás ki­bocsátására, ha annak a törvé­nyi előfeltételei megvannak. A másik változás az értékhatárok felemelése. A helyi bíróságnál a korábbi ötezer forint helyett öt­venezer forint értékhatárig köte­lező a fizetési meghagyás kibo­csátása, ha pénz- vagy ingókö- vetelésröl van szó és a kötelezett ismert, tehát van olyan bíróság, amelyik a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes. Ötvenezer forint és tízmillió forint közötti követelés esetén a jogosult választhat, hogy köve­telését a helyi bíróság előtt ke­resetlevél útján, tehát peres el­járásban, vagy fizetési megha­gyásos nem peres eljárásban érvényesíti-e. A megyei bíróság tízmillió forintot meghaladó pénz- vagy ingókövetelés esetén bocsáthat ki fizetési megha­gyást! Az új törvény általánossá és kötelezővé teszi, hogy fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet csak írásban és az erre rendszeresített űrlapon lehet előterjeszteni és a fizetési meg­hagyással szembeni ellentmon­dást is csak írásban lehet az azt kibocsátó bíróságnál benyúj­tani. A fizetési meghagyásnak bármilyen címen előterjesztett megtámadása ellentmondásnak számít, s ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak va­lamely része ellen irányul, az el­lentmondással nem érintett rész jogerőre emelkedik. A követelés alapjául előadott tények bizonyítására ajánlatos már a fizetési meghagyáshoz csatolni az ügyre vonatkozó ok­iratokat (szerződést, levelet vagy egyéb írásbeli bizonyíté­kot ) eredetiben, vagy másolat­ban és megjelölni név és lakó­hely szerint a szükség esetén kihallgatni kért tanúkat is. El­lentmondás esetén ezzel az eljá­rás ideje lerövidíthető. Az új törvény rendelkezései 1993. januáV 1. napján léptek hatályba. dr. Verebélyi * * * Hibaigazítás! Lapunk 1993. július 19—i számában megjelent, „A közalkalmazottak végkielé­gítéséről” címet viselő vála­szunk hatodik bekezdésének első mondata leírási hiba foly­tán hiányos. A teljes szövege: „Ha a közalkalmazotti jogvi­szony rendkívüli lemondás foly­tán szűnt, meg, a végkielégítés mértéke a fentiek kétszeresének megfelelő összeg."

Next

/
Thumbnails
Contents