Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

KÜLFÖLD 1993. július 19., hétfő Horv^^zsiég a szerbekkel Pénteken késő este a horvát kormány is aláírta azt az egyez­ményt, ami szerint a horvát csa­patoknak a hónap végéig el kell hagyniuk a januári Krajina elleni támadás során elfoglalt területe­ket. Az egyezmény értelmében a horvát csapatok helyét az ENSZ békefenntartó erői veszik át, egyebek mellett ők őrzik majd a zárai repülőteret és a Horvátor­szág déli és északi részét össze­kötő maslenicai pontonhidat. Tádzsik-afgán harcok Újabb heves harcok robban­tak ki szombatra virradó éjszaka a tádzsik-afgán határon. A ka- buli rádió az afgán kormány tájé­koztatása alapján jelentette, f ilhogy Tahar észak-afgán határ- tartományt érte nehézfegyverek- -g bői támadás, amely csaknem :, száz halálos áldozatot és sebesül- dgt követelt. Az orosz határőrség parancsnoksága ugyanakkor Moszkvában csupán annyit kö­zölt, hogy szombatra virradóra ^ nem érte támadás a Tádzsikisz- i;tónban lévő csapatait. A tádzsi- .^kisztáni orosz határőregységek ^ellenőrzik a helyzetet. ^ Ekeus elégedett qt# bagdadi tárgyalásaival Rolf Ekeus, az iraki leszerelést S lenőrző ENSZ-bizottság veze- je elégedetten nyilatkozott az qarab országban folytatott tárgya­lásairól. Ekeus a Bagdadtól 130 Infailométerre fekvő El-Muszanna ^.városában tett látogatást: itt fo- ( iiliyik az iraki vegyi fegyverek meg- i.semmisítése, szigorú felügyelet -í amellett. Az ENSZ-bizottság ve- drtetője ellenőrizte azt is, hogyan (.halad az El-Fallúdzsából érkező ; berendezések megsemmisítése. Teniszező laptulajdonos Gazdát cserélt a második leg­nagyobb példányszámú lengyel napilap. Az Express Wieczorny című esti újságot tulajdonosa, az időközben jórészt széthullott Egyetértés Centrum párthoz kö­tődő Szolidaritás Sajtóalapít­vány eladta egy társaságnak. A svájd sajtókonszem, és Wojciech Fibak, az egykor népszerű teni­szező, ma Lengyelország egyik leggazdagabb embere, aki már több lapnak tulajdonosa. A KeK éves ülésének zárónyilatkozata A találkozó megerősíti a regi­onális együttműködés fontossá­gát az európai nemzetek egysé­gesítésének és szolidaritásának szélesítésében, hangsúlyozza kü­lönleges szerepét a belső refor­mok,' a gazdasági növekedés és az európai integrálódás útján ha­ladó új demokráciák támogatá­sában. A miniszterek elégedett­ségüket fejezik ki a Hetek nyilat­kozatával kapcsolatban, amely további támogatásáról biztosítja az egykor központosított gazda­ságú országokat. Az ülés üdvö­zölte az Európa Tanács elnöksé­gének június 21-22-én Koppen­hágában elfogadott döntéseit, különösképpen az Európai Unió tagságára pályázó kelet- és kö­zép-európai tagországokkal kapcsolatos egyezményt. A KeK tagországai megkü­lönböztetett figyelemmel és ro- konszenvvel követték az Orosz Föderáció elnökének és más oroszországi demokratikus szer­vezeteknek a gazdasági és politi­kai reformok megvalósítására tett erőfeszítéseit. A tagországok továbbra is azon a véleményen vannak, az Orosz Föderáció sta­bilitása előfeltétele a világ stabi­litásának és biztonságának. A résztvevők növekvő aggodalmu­kat fejezték ki a bosznia-herce- govinai helyzet folyamatos rom­lása miatt, azonnali tűzszünetre és az ellenségeskedés befejezésé­re szólítottak fel. A találkozó megerősítette a tagországok elkötelezettségét a londoni konferencia elvein nyugvó tárgyalásos megoldás iránt, különös tekintettel Bosz­nia-Hercegovina függetlenségé­re, szuverenitására es területi in­tegritására; az emberi és a ki­sebbségi jogok védelme iránt. A dokumentumban elutasítják az etnikai tisztogatás bármely kö­vetkezményének elfogadását, ja­vasolják a háborús bűnösök fele­lősségre vonását és a menekültek visszatérését. A kormányfők hangsúlyoz­zák, az emberi és kisebbségi jo­f ok megszegése a nemzetközi ékét és biztonságot fenyegeti és ennek elkerülése létjogosultságot ad a kisebbségekkel foglalkozó ad hoc csoportnak, amelynek folytatnia kell annak az eszköz- rendszernek a kidolgozását, amely a kisebbségi jogokról szó­ló nemzetközi elveken nyugszik és valamennyi tagország szamá­ra elfogadható. Ezeket az eszkö­zöket egy rövidesen Magyaror­szágon sorra kerülő miniszteri szintű tanácskozáson fogadják majd el. A kisebbségi kérdésben a KeK szorosan együtt kíván mű­ködni az EBEÉ-vel és az Európa Tanáccsal. A zárónyilatkozat gazdasági része hangsúlyozza, hogy a mi­niszterelnökök különös figyel­met szenteltek a tagországok kö­zötti gazdasági együttműködés szélesítésének és hatékonysága növelésének. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez az együtt­működés hozzájáruljon a piac- gazdaság kifejlődéséhez és meg­szilárdulásához a tagországok­ban és elősegítse ezek integráló­dását az Európai Közösségeié. A miniszterelnökök üdvözölték az Európa Tanács koppenhágai ülésén született egyezményt, amely a közösség erőfeszítéseit rögzíti a piacok megnyitásának és a hatékonyabb segélyezés vo­natkozásában. Ezek az intézke­dések Ígéretnek tekinthetők a re­formfolyamatok támogatásának folytatódására és a csatlakozási folyamat meggyorsítására. Prioritásként javasolják elis­merni a kis- és középméretű vál­lalatok közötti együttműködés fejlesztését, a munkacsoportok közötti információáramlás javí­tását. A kormányfők megerősí­tik az EBRD-vel folytatott együttműködés szorosabbá téte­lének fontosságát az 1991 no­vemberében kötött szerződések alapján. Egységes akciókra szó­lítanak fel a térség környezeté­nek romlását megakadályozan­dó, s intézkedésiét sürgetnek az idén áprilisban Svájcban elfo­gadott, a közép- és kelet-európai országok számára kidolgozott környezetvédelmi akcióprogram szellemében. A zárónyilatkozat- ban a résztvevő miniszterelnö­kök végezetül gratulációjukat fe­jezik ki a magyar kormánynak a vendéglátásért és a konferencia kitűnő szervezéséért. Hadihajók az Adrián A Clinton-kormányzat a múlt hónapban szánta el magát arra, hogy háromszáz személyes csa­patkontingenssel részt vegyen az ENSZ békefenntartó akcióiban a Balkánon. Hadihajói viszont már korábban is feltűntek az Ad­rián. A politikusok szerint az amerikai jelenlétnek leginkább csak jelképes és pszichológiai szerepe van e térségben, de ugyanakkor hozzáteszik, felelős­séggel is tartoznak, vagyis „ha probléma adódik, nem léphet­nek csak úgy le...”. (Fotó: Pilisy Elemér) A Richmond nevű hajó — amely eddig is feltűnt a világ más válsággócainak helyszínén — a napokban kikötött Velencében. Küldetése kimondottan békés jellegű volt, hiszen a hajó fedél­zetén szívesen látták a város elő­kelőségeit, ugyanakkor a sze­mélyzet egy-egy nagyobb cso­portja felkereste a történelmi vá­ros nevezetességeit. A helyiek szerint nem kellett sokat csóna­kázniuk, mert a Richmond szinte a Szent Márk téren vetett hor­gonyt. Lengyelország Rendőri brutalitás a pályaudvaron Boguslaw Paleczny atya, egyi­ke azon szerzeteseknek, akik a varsói központi pályaudvaron, a hajléktalanok legnagyobb len­gyelországi „menhelyén” e sze­rencsétlenekkel foglalkozik, fel­jelentést tett az ügyészségén a pá­lyaudvari rendőrök ellen, akik rendszeresen brutálisan verik a hajléktalanokat, sőt, kettőt kö­zülük agyon is vertek. A vizsgá­lat megindult, az ügy óriási felhá­borodást keltett: Suchocka mi­niszterelnök utasította a belügy­minisztert, hogy mielőbb vizs­gálja ki az ügyet. A két februári halálesettel kapcsolatban az ügyészség úgy nyilatkozott, hogy az egyiket okozhatta egy nagy erejű ütés, a másik oka valószínűleg kábító­szer-túladagolás volt. A pálya­udvari rendőrőrs parancsnoka a Zycie Warszawy újságírójával beszélgetve elismerte, hogy verik a hajléktalanokat, de csak a sza­bályzatban előírt helyzetekben és módon. Például „ha az a bü­dös csavargó a váróteremben fekszik, és nem hajlandó onnan elmenni”. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A rendőrökre ugyanis hatalmas nyomás nehe­zedik, hogy tisztítsak meg a pá­lyaudvart az utasok életet meg­keserítő koldusseregtől, a cso­maglopásra szakosodott és a zsebtolvaj bandáktól, amelyek a bűnözés központjává teszik a Varsó szívében lévő Centralnát. Természetesen ez nem menti a rendőrök brutalitását, különö­sen, hogy az éppen a leggyengéb­bek, nem pedig a veszélyes bű­nözők ellen irányul, csupán ada­lék a kialakult helyzet magyará­zatához. Az utolsó orosz cár temetése .J3Í II. Miklós, az utolsó orosz cár 23 évig uralkodott, megfosztották trónjától, családjával együtt sebtében kivégezték, maid jó hetven évig — legalábbis hazájában — a történelem szemétdombján há­nyódott egy letűnt korszak rekvizítumaként. A szovjet korszak utolsó éveiben kezdődött személyének és a monarchista gondolat­nak a reneszánsza, s e máig tartó folyamat egyik állomása II. Mik­lós, a 18. Romanov cár és családtagjainak július 17-i újratemetése.- ' > Nyikolaj Alekszandrovics Ro- rpanov 1868. május 6-án (18) /született Carszkoje Szelóban, Í ll. Sándor cár és Dagmar dán ercegnő gyermekeként. A kor­szak fő ideológusának, Konsz- tantyin Pobedonoszcevnek irá­nyításával külön nevelői testület gondoskodott arról, hogy minél nagyobb jártassága legyen a gim­náziumi tárgyakban, illetve a jo­gi, közgazdasági és katonai tudo­mányokban, természetesen a monarchia isteni eredete, a cári hatalom korlátlansága és sérthe­tetlensége szellemében. Mivel a számonkérés tiltott volt, örökre rejtély marad, hogy a cárevics milyen hatásfokkal sajátította el a tananyagot. Fényes intellek­tussal Miklós a későbbiekben sem tündökölt, egy emlékirat szerint „egy jó családból való gárdaezredes átlagos képzettsé­f ével” rendelkezett. A Katonai épzés betetőzéseként többhó­napos távol-keleti körutat tett. Ennek során sebesítette meg 1891-ben egy fanatikus japán Ocu városában, ami manapság azért nyert különös jelentőseget, mert a seb bekötözésére használt — később múzeumba került — véres kendő fontos bizonyítási kellék volt a cár földi maradvá­nyainak azonosításához. A birodalom ügyeinek intézé­sét 1894-ben vette át apjától. Ugyanebben az évben nősült: a hessen-darmstadti nagyherceg lányát, A lixot( Alekszandra Fjo- dorovna) vette feleségül, s házas­ságukból négy lány és egy fiú született. A 100 millió rubelt (az éves közoktatási költségek há­romszorosát) felemésztő koro­názási ünnepségeket 1896 máju­sában tartották, ám az esemény­re tömegtragédia árnyéka veto­dött: a moszkvaiak megajándé­kozására a Hodinka-mezőre szervezett sokszázezres népün­nepély többezer halálos áldoza­tot és sebesültet követelt. A félszeg, visszahúzódó, ám időnként gőgös, önkényeskedő és hajthatatlan uralkodó lassan­ként beletanult a „szakmába”, szorgalmasan rágta át magát az iratcsomókon, elnökölt az Ál­lamtanácsban és a rendkívüli ta­nácskozásokon. Igazi hivatal­nok cár lett, aki az állami ügyek intézése után szeretett képeket ragasztani albumaiba, dominóz­ni, fát fűrészelni, előszeretettel költözgetett egyik palotájából a másikba, szívesen katonásko­dott. Ugyanakkor mindig szük­sége volt mások (Pobedonosz- cev, nagybátyjai, felesége) ke­ménykezű irányítására, valamint kegyencek, misztikumba burko­lózó, önmagukat felkent „szent emberek”, jósok, javasasszo­nyok támogatására, akik „lelki” támaszból nem egyszer a politika tényleges formálóivá váltak (mint Virubova, Raszputyin). A nagyhatalmi babérokra törő cárizmus ebben az időszakban két súlyos háborúba taszította az országot: amíg azonban Japántól még „csak” megalázó vereséget szenvedett (1904-1905), addig az első világégésben való részvé­tel, illetve a nyomában járó társa­dalmi megrázkódtatás önmaga bukását eredményezte. A Japán­fiaskót követő polgári demokra­tikus forradalmat (1905-1907) Miklós tűzzel-vassal leverte (ezért kapta a „véreskezű” jel­zőt), az első világháború borzal­maiból és az általános összeom­lásból táplálkozó 1917. februári polgári forradalom viszont őt késztette távozásra. 1917. márci­us 2-án (15-én) fivére, Mihail Alekszandrovics nagyherceg ja­vára lemondott a trónról, aki azt visszautasította. Az Ideiglenes Kormány megbízottai március 8-án tartóztatták le a mogiljovi főhadiszálláson. A tömegek ha­ragja elől augusztus 14-én csa­ládjával együtt japán zászló alatt haladó vonaton, majd hajón a szibériai Tobolszkba szállították, később pedig, 1918. április végén — a bolsevik hatalomátvétel után — az uráli Jekatyerinburg- ba. Két és fél hónappal később, július 17-én itt, az Ipatyev-ház alagsori szobájában érte el vég­zetük a Romanovokat. A cár és családjának ki végzése történelmi tény, bár sokáig tar­totta magát a mendemonda, mi­szerint egyik vagy másik család­tag megmenekült, hogy aztán ál­néven külföldön tűnjön fel. Mindmáig vitatott, hogy a kivég­zést mi motiválta, szükség volt-e rá, s ki adta ki vagy hagyta jóvá a parancsot erre. Sokáig homály fedte a földi maradványok hollé­tét, egyesek szerint elégették és a Jekatyerinburg környéki mocsa­rakba süllyesztették. Évekig tar­tó kutatás után a maradványok Jekatyerinburg egyik tárnájából kerültek elő 1991 nyarán, majd hosszas és alapos — többek kö­zött Angliában lefolytatott — számítógépes, genetikai össze­hasonlító (DNS) vizsgálatokkal sikerült azokat beazonosítani. A temetést eredetileg a 80-as évek végén a Szovjetunióban megalakult, az Orosz Cári Csa­lád Földi Maradványait Gondo­zó Bizottság kezdeményezte, ja­vasolva, hogy a családtagok hamvait keresztény temetési szertartás keretében helyezzék örök nyugalomra a szentpéter­vári Péter-Pál erődben, a Roma- nov-dinasztia hagyományos te­metkezési helyén. Ebből az alka­lomból felállítják az utolsó orosz cár mellszobrát. Kérdőjelek Mit várhatunk Párizstól? Egyetlen dologban biztosan okosabbak lettünk most, miután Budapesten járt Alain Juppé francia külügyminiszter. Tud­hatjuk, hogy Párizs jónak tekinti a magyar-francia kapcsolatokat, s a jövőben reménykedhetünk, e viszony privilegizált kezelésében Francaiország részéről. Hogy ennek feltételei vannak? Nyilvanvalóan. Tény, pillanat­nyilag a francia vállalkozók a ne­gyedikek a befektetők sorában hazánkban, s a Kelet-Európába irányuló francia tőke felé Ma­gyarországra jutott. A franciák további lehetőségeket látnak mindenekelőtt az energetika, a közlekedés és a telekommuniká- có területén, de ezek kiaknázá­sához tőlünk várnak kézzelfog­ható segítséget, garanciákat. Ami pedig a politikát illeti? Juppé úgy fogalmazott, hogy Pá­rizs bizalmat táplál Magyaror­szág iránt. Ez logikus magyará­zat a kapcsolatok már elért szint­jére és kedvező jelzés a jövő táv­lataira. De a jelzések egyik eleme — a politikai stabilitás — csak részben függ tőlünk, hiszen a tér­ség egészének általános bizony­talansága is befolyásolja Ma­gyarország helyzetét és ennek nyomán megítélését. Jó lenne tudni például: mit gondolnak a franciák, amikor most azt emle­getik, hogy számunkra nem az Európai Közösséghez való csat­lakozás feltételei a döntőek? A francia kormányfő, Balladur ne­véhez kötött tervek Európa kele­ti fele biztonsági problémáinak megszüntetésére vajon közelebb visznek-e bennünket az EK-tag- sághoz, vagy éppen ellenkező­leg? Egyetlen országtól sem lehet elvárni, hogy vélt érdekei ellen cselekedjék. De bízzunk benne: a privilegizált és kivételesen jó kapcsolatok emlegetése ezúttal azt is jelenti: európai ügyekben is számíthatunk Párizs jóindulatá­ra. (FEB) A BALASSAGYARMATI AGR0KER KFT RENDKÍVÜLI ÁRENGEDMÉNNYEL KEDVEZMÉNYES VÁSÁRT TART 1993. július 30-ig. A GAZDABOLTBAN: Régi ár Ujár KF-04 Sprint rotációs kapa 35.685,­32.175,- Ft Sportcipők 1.402,50 1.240,- Ft Minszk hűtőgép 280/45 1-es 26.550,­24.125,- Ft Ginst kerti szék 890,­740,- Ft 3 kg-os mosópor 317,­264,- Ft 4 1-es textilöblítő 238,­198,- Ft és még sok egyéb cikk kapható leértékelt áron. A MŰTRÁGYA - NÖVÉNYVÉDŐSZER OSZTÁLYON: A10 %-os Áfa bevezetése előtt árengedményt biztosítunk kis- és nagykiszerelésu készleteinkből. Néhány termék a sok közül: Régi ár Ujár Pétisó 50 kg-os 689,­554,- Ft/zsák Szuperfoszfát 50 kg-os 472,­376,- Ft/zsák Szuperfoszfát 10 kg-os 146,­105,- Ft/zsák Kálisó 50 kg-os 951,­758,- Ft/zsák Kálisó 10 kg-os 205,­158,- Ft/zsák 8:21:21 komplex műtrágya 50 kg-os 1.050,­774,- Ft/zsák 2:18:18 komplex műtrágya 50 k-gos 747,­595,- Ft/zsák 2:18:18 komplex műtrágya 10 kg-os 198,­158,- Ft/zsák Egységes virágföld 5 1-es 62,­47,- Ft/zsák Patoran Speciál 5 1-es 1.271,­956,- Ft/I Bi 58 EC 0,2 1-es 203,­161,- Ft/db Basudin 5 G 1,5 kg-os 242,­184,- Ft/db Decis 2,5 EL 0,25 1-es 555,­434,- Ft/db Mikai C 64 WP 0,5 kg-os 467,­330,- Ft/db Ridomil Plus 25 kg-os 827,­650,- Ft/kg Rézox.klorid 1 kg-os 220,­164,- Ft/db

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents