Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. július 2., péntek Mélyhűtött szerelem Újra Velvet Underground- Mindazt, amit összeírnak és beszélnek rólam, nem érdekel. Tehetnek egy szívességet. . . - nyilatkozta a minap Mel Gibsonr, a nők ausztrál bálványa. Érthető, hogy sok munkát ad a sajtónak Gibson, lévén napjainkban egyik legfoglalkoztatottabb csillaga a filmvilágnak. Bemutatók, fesztiválok, fogadások; kiegyensúlyozottnak kürtőit családi élete mellett könnyebb, fajsúlyosabb flörtjei tartják ébren a vele kapcsolatos szóbeszédet. Aminek ugye sok az alja. O viszont inkább a fölét szereti. Mármint a sikernek. Ebben dúskálhat a Halhatatlan szerelem (Forever young) kapcsán is, mint Mc Cormick őrnagy (három cével, mint kihangsúlyozta). Gibson újra kitaláltatott magának valami eredetit. A Mad Max crossmotor, sportkocsi, autócross-szöcske, helikopáter, exkavátor felhozatala, és a Halálos fegyverek su- perbike-ja és zsarukocsijai után, hősszerelmesünk mellett ezúttal egy tengeralattjáró és vízmelegítő elegyének álcázott, kedvese kómába esése miatt depresszióba zuhant, őt mint berepülőpilótát, eredetileg egy évre tartósító hibemátor játssza a főszerepet. Pedig minden olyan szépen indult. Valamikor 1939-ben. Még nem volt szó világháborúról, csak kísérletezgettek az amerikaiak. „Háromcé” napról napra hozta a formáját, nem volt gond számára, ha dugóhúzóba került. Egy dolog motiválta: honnan vegye a bátorságot, hogy megkérje végre gyermekkori szerelme kezét. Az élet aztán közbeszólt; egy esős délután „cCc” egy pitee- vésnyi idővel többet töltött el kedvesével valamelyik büfében, s ez elég volt ahhoz, hogy egy menetrend szerint közlekedő narancsszállító teherautó földre döntse, s kómába juttassa az eladókorú leányzót. Nos ekkor jön a hibernátor, amelyet teljesen titokban indítanak be cCc és barátja. Fatális véletlen, hogy a jóbarát néhány hónappal ezután meghal. A tartósítót pedig vízmelegítőnek nézve félrelökik egy raktárban. így köszönt be 1992. Amikor is „nagyapó” felébred. Ezzel aztán beindulnak az események. Ami ez után következik, annak elviseléséhez nem árt, ha száz darabos papírzsebkendő csomaggal ül be a moziba a romantikus lelkületű, szentimentális néző. A film vége felé ugyanis több szipogást, mint nevetést hallani. Aztán megjelenik a vásznon: The End, s a nézők java kifelé menet a cipője orrát nézi. Pedig nem kell a könnyeket szégyellni. U.i.: Ja, igen. Happy and az persze van. Vallus T. Andy Warhol, a szélsőséges, és a korban túlságosan is avantgárd és modern művészeti, filozófiai elveket való fotós, filmrendező, már elköltözött eredeti „műhelyéből”, egy elhagyatott New York-i tűzoltólaktanyából, egy kis klubban meglátta és meghallgatta Lou Reed zenekarát. Nagyon tetszett neki. Mintha visszahallotta volna, sőt egyenesen megvalósítva látta volna néhány bizarr ötletét az underground muzsikáját játszó együttes produkciójában. Bár érdekes volt, mégsem volt szenzáció már abban az időben sem (a hatvanas évek kellős közepén jártunk!), hogy a dobok mögött nő ül. Mauree - vagy csak Moe - Tucker volt a hölgy neve, s talán azt tehetett mély benyomást Warhol-ra, hogy igen gyakran állva dobolt, és talán még az is, hogy Moe szerette a Bo Diddley ritmikát, amivel fölöttébb furcsa színt, lüktetést vitt az eleve is különös világú dalokba. Nyomban felajánlotta segítségét és azt mondta Lou Reednek, hogy költözzenek be az ő művészeti üzemébe, a nagy központi vasútállomás mellé, a 47. utca 231. szám alá, a tágas padlástérbe, melynek neve Factory. Sok-sok táncos, színész, filmes, meg festő dolgozott (lakott!) Andy Warhol „gyárában”, aki Fotós sikerek A Fényképezés a vizuális nevelés szolgálatában alapítvány az elmúlt tanév elején hirdette meg hagyományos diákfotópályázatát. Erre a seregszemlére huszonkét tanintézet és nyolcvanhét egyéni pályázó küldte el alkotását. Az első díjat a hajdúnánási nevelőotthonnal megosztva Nógrád község iskolájának „Süni” fotószakköre nyerte. * Az élen végzett Herbst Rudolf, a Nógrád Megyei Fotóklub tagja, a Kaposváron első ízben megrendezett „Compur” diapályázaton. V. M. sűrűn mondogatta, hogy ne féljenek, ő nem szól bele semmibe, azt csinálnak, amit akarnak, de azért, aki mindig mindenütt ott volt a tanácsaival, a véleményével az önzetlen tenni akarásával. Lou Reed zenekarába is beajánlott egy ötödik tagot, egy szép szőke leányt, Nicot, akinek énekelnie kellett, és röviden kifejtette, hogy szerinte miért is jó a Velvett Undergound név. Amiért az együttes zenéje is jó. Tudniillik, meghökkentő, s az érzékenyebbek, a mindennapin hamar felülemelkedők, az igazán intelligensek elgondolkodnak rajta. Aztán persze hamar kiderült, hogy maguk a tagok sem intelligensek talán kellőképp, hisz képtelenek felfogni, mi is az a zene, amit játszanak, mik is azok a gondok, problémák, jelenségek valójában, teljes, a világra nehezedő súlyukkal, amikről a szövegek - a saját szövegeik! - szólnak. És képtelenek voltak megérteni, elfogadni, megtűrni egymást: tor- zsalkodtak, veszekedtek, fenyegették, zsarolták egymást. Különösen Lou Reed tudott ezzel élni. 1968 szeptemberében, azt mondta John Cale-nek, kilép a zenekarból, ha Cale nem cseréli ki ütött-kopott, régi erősítőjét, és akkor egyedül maA nemzetközi rákkutatás figyelme egyre inkább a szójabab felé fordul. A sokatígérő vizsgálati beszámolók egyike német tudósoktól származik és az amerikai „Proceedings of the National Academy of Sciences” szakfolyóiratban látott napvilágot. Észerint a szójababban előforduló „genistein” nevű anyag blokkolja a rosszindulatú daganatok vérellátásához szükséges új véredények növekedési folyamatát. Az Egyesült Államok nemzeti rákkutató intézete az elmúlt években növekvő pénzösszegeket biztosított a szójatermékek feltételezett hatásának kutatáradnak, vezető nélkül. Válasz- szón. Cale választott: nemsokára elment. A Velvet Underground haldoklani kezdett, majd hosz- szas agónia után, pár esztendő múlva semmivé lett. A tagok szólókarrierbe kezdtek - Moe Tucker megtanult gitározni is -, a legsikeresebb Lou Reed lett közülük. Idén, május elején - sok tagadás, cáfolás és kitérő, talányos válasz után mégis - újra összeállt a Velvet Underground. Csak Nico nem jött el közéjük. Nico meghalt. Már Andy Warhol is, a híres, hírhedt párátfogó. A zenekar két-három hét alatt összepróbált néhány új számot elsősorban Reed és Tucker szerzeményeit de főképpen majd huszonöt éves régieket és június elsején hangversenyt adott a skóciai Edinburgh-ben a Playhouse-ban. Játszották - persze - a hírhedt „Heroin”-t, ami az újabban kiberpunknak is nevezett Billy Ido! feldolgozásában arat(ott) sikert, és a „Sweet Jane”-t is. Ezt a Music Television adta most helyszíni felvételről. A feltámadt Velvet Underground néhány koncerten az U2 előzenekaraként mutatkozik be. Vass Imre sára. így például vizsgálták, hogy miért negyedannyi a mellrák gyakorisága Japánban, ahol az úgynevezett tofu - ami nem más, mint szója - a fő táplálékok közé tartozik, mint az USA-ban. Ugyanez érvényes a két országban a prosztatarák megbetegedésekre vonatkozóan is. Most ellenőrizni kell. hogy Japánban az alacsonyabb megbetegedési arány nem csupán - vagy főként - a szójatáplálék- nak köszönhető-e? Laboratóriumi kísérletekben már sikerült szójadiéta segítségével a vastagbél-, tüdő-, máj-, prosztata- és a nyelőcsőrák elburjánzását megfékezni. Egyiptomi régészek felfedezése Húsz kilométerrre Kairótól, a Giza-i piramis mellett egyiptomi régészek véletlenül bukkantak rá II. Ramses fáraó követének sírkamrájára, amelyet 1580-1085 körül építhették, a dokumentumok, amelyeket itt találtak i.e. 2700-2000 körüliek. A sírkamra 50 négyzetmétere, több kisebb termecs- kéből áll. A falakat reliefek fedik, melyeket kiváló állapotban találtak meg. Megkezdték a sírkamra restaurálást is. Hamarosan megnyitják a sírt a nagyközönség előtt is. FEB Fotó Hogyan hat a rákra a szója? Állatvédők a Velencei Biennálén Elítélték a hangyás művészt (Ferenczy Europress) A modern művészet kiemelkedő eseménye a két évente Velencében megrendezett biennalé. A lagunaváros mágnesként vonzza a világ legkiválóbb alkotóit, akik néha a meglepő tárgyakat állítanak ki. A japán Janaginak sikerült magára irányítani a helyi bíróság figyelmét is. A „Dingo” nevű állatvédő egyesület ugyanis feljelentést ten a Felkelő Nap országából érkezett képzőművész ellen, aki a bírósági döntésnek engedelmes- kedve kénytelen volt szabadon engedni a „nem megfelelően tartott ötezer hangyát”. A japán műalkotás ugyanis nem más, mint egy bonyolult csövekből és üvegdobozokból álló konstrukció, amelyben színes homokban mászkálnak a parányi állatok. Az állatvédők az ellen tiltakoztak, hogy „szegény” hangyák olyan körülmények között kénytelenek szaladgálni, amely „nem felel meg életszokásaiknak”. A bíróság helyt adott a keresetnek és elrendelte az ötezer állat szabadon bocsátását. Amikor tudomást szerzett a döntésről Enrico Ratti, a velencei egyetem biológia tanára, riadóztatta a sajtót, mondván: „fogalmunk sincs róla, hogyan fognak viselkedni a japán hangyák a merőben más, velencei környezetben.” Ám a tudós vészjelzése már későn jött. Az időközben szabadon engedett hangyák szétszóródtak a kiállítási terület kertjében. Hollandiában tart a Rembrandt-csata Amszterdam tudósai kapituláltak: a Rembrandt-kutatás- sal foglalkozó öt tudós közül négy végleg leköszönt. Negyed százada kezdtek el a világhírű mester, Rembrandt von Rijn (1606-69) képeivel foglalkozni, s az utóbbi években fejükre zúdult a Rembrandt-hí- vök hadának haragja. Ez utóbbiak ugyanis nem akarták tudomásul venni, hogy számos Rembrandt-kép nem a művész saját kezű munkája, hanem tanítványai festették őket. Az 1631-37 között készült 100 alkotás közül 38-ról állította a bizottság, hogy semmiképpen sem lehet eredeti. Az általános felülvizsgálatnak még az angol királynő két féltve őrzött Rembrandt-képe is áldozatul esett, mert sem az „Idős nő képmása”, sem a „Fiatalember turbánban" nem Remb- randt-mű. Nem jártak jobban a nagy múzeumok sem. A kutatók véleménye szerint a pétervári Ermitázsban négy, eddig Rembrandtnak tulajdonított kép alól kell a festőt jelző táblácskát eltávolítani, míg a Louvre három és a New York-i Metropolitan Museum két „eredeti” képpel lett szegényebb. A londoni Walace Col- lection-t is érzékeny csapás érte: a hat festmény feléről kiderült, hogy a tanítványok munkája. Eddig a „Jó szamaritánust" , „Jan Pellicorn-t Caspar fiával" és „Susanna Pellicorne-t lányával”, mind-mind eredeti alkotásnak vélték. Most már Berlin egyik kincséről, az „Aranysisakos férfi arcmásáról" is tudjuk: ez sem eredeti Rembrandt, A Rembrandt-ügy azonban még nem zárult le. Az ellentábor csatasorba áll, hogy felülbírálja az „amszterdami bölcsek” megállapításait. A biológiai „órarend” l(FEB) Régi felismerés, hogy valamennyiünkben ott ketyeg egy jelképes kronométer, amely akaratunktól függetlenül „üzemel”. Az óra rúgója, áramtelepe maga a Nap, illetve a Föld és a Hold mozgása. Ennek hatására alakították ki évmilliók alatt az élő szervezetek életritmusukat. Azt a sajátos metronómot, amely szabályozza, sőt diktálja, hogy például a hajnalka reggel, az estike sötétedéskor nyissa ki szirmait, s hogy periodikusan változó ütemben működjék az emberi szervezet. Ez magyarázza, hogy a testhőmérséklet és a vérnyomás este valamelyest magasabb, mint reggel, a fehérvérsejtek száma pedig délelőtt alacsonyabb, mint a koraesti órákban. Tapasztalati tény, hogy vannak kifejezetten az éjszakai órákra időzített betegségek, egészségi ártalmak. Rendszerint késő este, éjszaka „támad” a fogfájás, ekkor jelentkeznek a köszvényes fájdalmak, az asztmás rohamok, a vese- és epegörcsök. Hajnali 2 óra tájban megnyugszik a szervezet és ilyenkor enyhül a fájdalom, csökken a görcs. Az időstatisztikák szerint ugyanerre a periódusra jut az elhalálozások zöme is. Mindezen az sem változtat, ha megpróbáljuk szervezetünk biológiai óráját megtéveszteni, s mondjuk nappal alszunk, éjjel dolgozunk. Hosszabb távon a fordított életvitel megbosszulja magát. Inkább vegyük figyelembe, hogy jelképes kronométerünk szerint 21 óra és 4 óra közé esik az ideális alvás-idő, s hogy az éjfél előtti alvás két- szerte hasznosabb, mint a későbbi. Az újabb kutatások szerint az étkezésben is igazodnunk kellene a szervezet belső ritmusához. A máj késő délelőtt működik legerőteljesebben, indokolt tehát, hogy az ebéd legyen a fő étkezés. Ha reggel csupán legalább két deci szénsavmentes, valódi gyümölcslevet fogyasztunk néhány falattal szinkronban maradunk a bio-órával. Képes technikatörténet Aki először gondolt a vas-sínre 190 évvel ezelőtt, 1803-ban mutatta be Richard Trevithick angol feltaláló Cambore városkában a gőzzel meghajtott „tűz- kocsi”-ját, amelyet Viviannal együtt szerkesztett. Ez a gőz- és szivattyúgép az akkori gépekhez viszonyított kisebb méreteivel jelentősen magasabb teljesítményt tudott felmutatni. A kísérlet során 16 km/óra sebességgel 10 személyt tudott szállítani. (Utalunk arra, hogy a már a sorozatunkban is említett Oliver Evans hívei azzal vádolták meg a feltalálókat, hogy lemásolta Evans magasnyomású gőzgépét.) Technikatörténeti érdekesség, hogy Trevithick volt az, aki először gondolt a közúti forgalom helyett a vaspályára, igaz hogy csak a vasművek és a bányák szállítási gondjainak megoldására kívánta azt alkalmazni. Bár a londoni Eastern Square-en megnyitott egy bemutatót a mozdonya számára, amely 60 méteres átmérőjű kör-sínen futott. Aki egy shillinget fizetett és megvolt hozzá a kellő bátorsága, beszállhatott a mozdony-vontatta kocsi-szerű járműbe, amelyet a „Catch me who can” („fogj meg, ha tudsz”) nevű lokomotív vontatott. Bár a gőzmozdony feltalálójának Stephensont tartják (1825) de előtte már Cugnot, Murdoch és Trevithick is alkotott gőzmozdonyokat. K. A. Trevithick „mozdonya”
