Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. június 7., hétfő A szektákról sem szabad elhamarkodottan ítélkezni Akácerdoink védelmében Előrebocsátom, nem vagyok hivatásos környezetvédő, de szeretem az erdőt, a rétet, egyszóval a természetet, melyben élünk. Az utóbbi időben egyre több riport, újságcikk foglalkozik a természet védelmével, az erdősítéssel. Sajnos e területekre is betört az úgynevezett „magyarkodás”, s egyes személyek hiányolják egy-egy területen az úgynevezett őshonos erdők telepítésének megvalósítását olyan erdők rovására, melyek hazánkban nem őshonosak. Itt elsősorban a nem őshonos akácerdők védelmében kívánok néhány szót ejteni. A közelmúltban a tévében volt egy riport valahol a Tisza mentén, Tiszadob határában, ahol egy védő akácerdő sávot taroltak le azzal, hogy az vágásérett, s helyette majd őshonos fákat telepítenek. Nagykőrösön az úgynevezett Cifrakert fáira is kimondták a halálos ítéletet azzal, hogy ritkítást végeztek, s nemcsak a korhadt fákat vágták ki, hanem az életerős fákat is, s az ezek árnyékában fejlődésben visszamaradt göcsörtös példányokat hagyták meg. De ezen kívül is Nagykőrös környékén százával vágták ki az akácfákat. A közelmúltban egy ismerősöm újságolta, hogy párezer forint értékű kárpótlási jegyével liciten vett két hektár akácerdőt, s a következő két évben ezt az erdőt kitermeli, s lesz egy jó summa belőle. Kérdésemre azt felelte, hogy az akácerdő helyett őshonoserdőt telepít, s így jóvá fogják hagyni a kitermelést.. Féltem az akácerdőket ebben a fene nagy magyarkodásban. Pedig éppen az akácerdő telepítése hozta a legnagyobb hasznot az országnak. Nézzük:- Az akácerdők telepítésével kötötték meg a Kiskunság futóhomokját, mely következtében valósulhatott meg a szőlő és gyümölcsfa telepítés. De a szabolcsi homokhátság is az akácerdő telepítésnek jótékony hasznát élvezi napjainkban is.- Rendkívül nagy a jelentősége népgazdasági szinten az akácerdőknek, ahol a szezonban a méhészek több mint 100 millió dollár értékű akácmézet pörgetnek, s ennek mintegy felét dollárrelációban értékesítjük.- Az akácfa egyike a legjobb szerszámfának, sőt gabonasilót is építenek belőle. (Pl. Pásztón)- De épp oly közel került a magyar nép szívéhez ez a fa - mint annak idején a tulipán - hisz még a legszebb magyar nótákban is a főszereplő, például: „Akácos út”, vagy „Mit susog a fehér akác”, de még halálával is a fához köti életét: „Temessetek akáclombos temetőbe!” No, de elég a nosztalgiából! Visszatérve az erdőtelepítéshez, az nem olyan egyszerű dolog, mint sokan - főleg laikusok - képzelik. Az erdőtelepítés kimondottan nehéz, úgynevezett profi munkát igényel. Például csak két hektár erdő telepítése igen körültekintő és jelentős pénzbeni ráfordítást „élő munkát” igényel, melynek vannak buktatói is, ezért szakember közreműködésére van szükség. Nem beszélve a facsemetékre váró természeti és emberi megpróbáltatásokról. Például a fiatal csemetét az erdei vadak jelentősen károsítják, vagy az emberek letapossák! Remélem, hogy az illetékes erdőfelügyelőségek egy-egy erdőrész kitermelését alaposan megvizsgálják, mielőtt arra engedélyt adnak. Biztos vagyok benne, hogy megyénkben megvédik elsősorban az akácosokat a vandál pusztítástól. S évente a vándorméhész konvojok továbbra is felkeresik akácerdőkben gazdag Nógrádot. Mucsi Lajos Salgótarján Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben, az elmúlt rendszer bukása után előtérbe került a vallás és annak fontossága nem csupán a nagyegyházak, hanem az eddig hazánkban nem létező, vagy háttérben maradt kisebb felekezetek, vallási közösségek részéről is. A nálunk lévő állítólagos vallásszabadság sok olyan kérdést is fölvet a közösségekkel, eszmékkel kapcsolatban, amelyekre eddig még hivatalosan nem kaptunk pontos meghatározást és ez nagyon sok félreértéshez, kritikához, bele- magyarázáshoz vezethez. (És már vezetett is.) Újságok tömkelegében, a tévében hallhattunk ilyen mondatokat: A szektások ismét elragadtak tízegynéhány gyereket a családjától; A destruktív szekták szétrombolják a gyerekek és szülők közötti családi köteléket stb. Engem ezek a sorok eléggé elgondolkoztattak. Mit érthet manapság egy újságolvasó, vagy egy tévénéző az alatt a fogalom alatt, hogy szekta? Sajnos azt még senki nem magyarázta meg nekem - néhány ködös célozgatás kivételével hogy milyen csoportok, vagy társaságok tartoznak ebbe a fogalomba. Talán valamilyen szakkörök, klubok, netalán a mostanában olyan sokat emlegetett kisegyházak, vagy ne adj' Isten a sátánisták? Magyaroknak magyarul Nap mint nap tapasztaljuk, - példák sorozatával lehetne igazolni -, hogy a Magyar (!) Televízióban rengeteg idegen szó, kifejezés hangzik el. Szinte már követni sem lehet, nemhogy megérteni, hogy mit akarnak az embereknek mondani a képernyőn megszólalók. Pedig tudtommal a televízió nemcsak az úgynevezett felső tízezer, magasan iskolázott állampolgárt kell, hogy kiszolgálja, hanem valamennyi lakost. Takács Lajosné Salgótarján Ezek a Jármüvek” aligha Európába tartanak Úgy érzem ezeknek a „szektáknak” a felépítése, belső élete, a társadalommal való kapcsolatuk, és a társadalomra gyakorolt hatásuk között hatalmas szakadékok tátonganak. Elővettem ezért a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárát és fellapoztam a szekta kifejezésnél, ahol ez állt: „Latin szó. 1 .(vallás) az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoport. 2. szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport; zárt csoportosulás valamely nagyobb közösségen belül.” Azt mindenki észreveheti, hogy eredeti jelentésének nem volt semmi hátsó zöngéje, amivel esetleg negatív, vagy pozitív értelmezést adhatnánk a szónak. Hacsak nem az, hogy zárt csoportosulás. Dehát ilyen csoportok mindig is léteztek, gondoljunk a felső tízezerre, meg a középrétegre. Sajnos a szekta szónak mára egyértelműen elítélő értelme lett. És engem az zavar a legjobban, hogy ezzel az értelmezéssel tökéletesen ködösíteni lehet az embereket, és egy bizonyos irányba lehet őket mozgatni. Értem ezalatt azt. hogy olyan gyülekezeteket, kisegy- házakat bélyegeznek meg ezzel a jelzővel, amelyek esetleg útjában állnak valamely, nagyobb egyháznak, vagy vallási feleke- zetnek. Az egyszerű ember ebből azt tudja csak meg, hogy a gyereket nem szabad ilyen helyekre elengedni, mert a gyerek teljesen megváltozik, felforgatja a családja életét, a végén pedig a gyülekezet kedvéért megtagadja és elhagyja a szüleit és testvéreit. Könyörgök, hány ember volt már, aki elgondolkozott azon, hogy a kedves gyermeké, ha ilyen helyre járna, esetleg pozitív változáson esne át, szorosabb kapcsolata lenne a családjával. Én nem akarom egyik „szektát” sem védeni, csak azt kérem az emberektől, hogy legalább józan ésszel gondolkodjunk el azon, hogy mit veszünk be az ún. szektás csoportba, mert biztos vagyok benne, hogy sok olyan gyülekezet van, ami nem illik bele ebbe a kalapba. Beleesett már ez a nép abba a csapdába, hogy gondolkodás és főleg tájékozódás nélkül fogadott el jó tanácsot föntről. A másik dolog, ami zavar, hogy közerkölcsöt sértőnek, felforgatónak, erkölcstelennek titulálják ezeket a „ szektákat”. Itt is jobban szét kéne nézni, hogy valójában mi is a közerkölcs- sértő és bomlasztó. Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nem ezekben a csoportokban vannak kitéve a legerősebb negatív hatásoknak. Érdekes módon a Tisztelt Urak nem háborodnak fel azon, hogy egyre több pomóújsággal, bolttal, peepshowal, masszázsszalonnal találkoznak széles e hazában. Meg azon, hogy a 13-14 éves kislányok hullarészegen tántorognak a diszkókban és sportot űznek abból, hogy hány sráccal tudnak lefeküdni egy éjszaka alatt. Persze ez a másik nemre is igaz. Pedig a diszkókba, meg kocsmákba sokkal több fiatal jár, mint a pár száz fős gyülekezetbe. Ezek szerint be kéne tiltani a diszkókat meg a kocská- kat? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Valahogy nekem úgy tűnik, nem véletlen az, hogy a vallási kisebbségek elleni kampány éppen a társadalom által már véglegesen elítéltetett „szektákat” érinti. Ez a szektásítgatási módszer nagyon jó alapot adott annak, hogy a kisegyházakra vonatkozó törvénytervezetet - ami korlátozná a vallásszabadságot - elfogadtatnák a közvéleménnyel. De megnyugtató tény számomra, hogy egyre több nagyegyház, felekezet emeli fel hangját ez ellen a törvénytervezet ellen. Lehet, hogy ez a levél néhány embert fölhábörít - nem ez volt vele a célom -, de remélem, hogy lesznek olyanok is, akik megpróbálnak tájékozódni (én is ezt tettem), és nem elhamarkodottan ítélni a szektaügyben. Szilágyi Tamás Salgótarján Egy társulás viszontagságai, avagy ki kapja az ötmilliós támogatást? 1991 decemberében Bátony- terenyén, Nagybátony Ófalu, Dózsa-telep és Zagyvapart lakosainak egy része úgy döntött, hogy gáztársulást hoz létre. A több, mint 700 lakásos városrészen, közel 17 kilométer gázvezeték megépítésére társultak. A társulás megválasztott képviselői tárgyaltak a vállalkozóval, akinek a lakásonkénti 50.000 forint bekerülési költség ajánlatát kedvezőnek találták. Főleg azért, mert négyszáz igénylő esetén a teljes vezeték megépítését vállalta a későbbi rákötések hasznának reményében. Egy újabb falugyűlésen a meghívott polgármester arról tájékoztatta a lakosságot, hogy anyagiakkal nem tudják támogatni a társulást, de a műszaki és jogi dolgokat elvégzik. 1992-ben mégis úgy határozott a testület, hogy saját ingatlanaival beszáll a társulásba, ezzel is növelve a megvalósulás esélyeit, de a Tigáznak a gázigény leadása csak hosszas huzavona után történt meg, így a társulás ügye alig mozdult előre. Szeptemberben a testület határozatot hozott a közműtársulások támogatására. Természetesen a társulás is pályázott. Végre decemberben aláírta a szerződést a vállalkozó és az önkormányzat. Az időcsúszás miatt azonban a társulás elesett a 25 százalékos áfa visszaigénylésétől. 1993 januárjában a testület a város nehéz anyagi helyzetére hivatkozva visszavonta a pályázati határozatát, egyben törölte az önkormányzati területekre vonatkozó rendeletét. Ezt követően a képviselő-testület úgy határozott, tízmillióval támogatja az ellátatlan területek gázhoz jutását, nyomáscsökkentő állomások megépítésével. A három állomás egyike az, amire már szerződés volt aláírva a társulás területén. A pályázatot egy másik vállalkozó nyerte, így, ami már eredetileg is meg lett volna építve a bekerülési költségből, most ki lesz fizetve a lakosságnak szánt támogatásból. Természetesen így a lakosság 50.000 forintos költsége egy fillérrel sem csökken. Akkor hát mivel támogatta a társulást az önkormányzat? Ezt a kérdést tette fel a társulás közös képviselője is a május 27-ei testületi ülésen. A műszaki osztály vezetője cáfolta a mulasztásukat. Válasz helyett az egyik képviselő úr egyenesen azzal vádolta a társulás képviselőjét, hogy cinikusan támadja a testületet és a műszaki osztály vezetőjét, sőt lakosságellenes. A legszomorúbb azonban az volt, hogy azt az embert, aki a legtöbbet tette azért, hogy év végére talán lesz gáz a térségben, annyira sem becsülték, hogy a vádak ellen védekezzen, mert a polgármester megvonta tőle a szót, mondván „már nagyon szagos a gáz”. Mindezek ellenére én bízom benne, hogy a józan ész felülkerekedik, és a lakosok választ kapnak arra a kérdésre, hogy mivel támogatták őket. Bízom abban is, hogy a kérdéseket és a bírálatokat nem veszik mindjárt személyes támadásnak, főleg azért, mert a képviselő-testület áll a lakosság szolgálatában. Diczkó János Bátonyterenye Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A haszonélvezeti jog értéke Hónapok óta vesztegelnek Salgótarjánban, a Beszterce lakótelepen Fotó: P. Tóth László Még nem ismerjük a döntést Venesz Károly, a Nógrád Megyei Hírlap egyik újságírója, egy május eleji délután megkeresett az iskolában és megkérdezte, milyen újságot tudok neki mondani. Kérdésére, többek között megemlítettem, hogy iskolánkban eredményesen működik az Európai Légszennyezettségi Projekt feldolgozása, diákjaink nagy érdeklődéssel és kedvvel végzik a méréseket. A nyári szünetben mintegy huszonöt tanuló részvételével környezet- védelmi tábort szervezünk Gyulára, ahol szintén méréseket végzünk és az adatokat összehasonlítjuk a palotási eredményekkel. A táborozás költségeit kímélendő, pályázatot nyújtottunk be a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz. A pályázat eredményét még nem ismerem, de jó volna, ha némi forrással kiegészítenék a szülői hozzájárulást. Venesz úr közben jegyzetelt, hogy mit jegyzett fel, azt nem tudom, de a cikk ide kapcsolódó mondata így látott napvilágot az ő tollából: „Az általános iskola tanulói közül az idén huszonötén a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium által meghirdetett európai légszeny- nyeződés elleni pályázaton nyert összegből nyári táborozáson vesznek részt Gyulán.” Azt talán még bocsánatos bűnként lehet kezelni, hogy az újságíró átkereszteli a minisztériumot, de a cikket olvasván több gondolat jutott eszembe: 1. Mit gondolhat az a szülő, aki olvasta a cikket, hogy pályázati pénzből mennek táborozni a gyerekek. A pedagógus vajon mire szedi a pénzt? (Szép lejáratása a pedagógusnak.) 2. Ha netán a kuratórium egyik tagja olvassa a cikket, és azt látja, hogy erre a célra mi már kaptunk támogatást, természetes lesz az elutasítás.(Ilyenkor ki fizeti meg a kárunkat?) 3. Egy ilyen nyilatkozatkor mit ír le az újságíró, hogyan színezi, hogyan szerkeszti a cikket, hogy teljesen ellentétesen jelenik meg, mint ahogy elhangzott? 4. Miért nem használnak magnót, ami teljes hűségében megőrzi a nyilatkozat szövegét? Nagv Kálmán isk. igazgató. Palotás Olvasónk édesapja hagyatékaként az édesanyja haszonélvezetével terhelt és az édesanyja által lakott családi házas ingatlant örökölt. Szeretné tudni, hogy a lakott- ságra figyelemmel, miként történik az öröklési illeték alapját képező forgalmi érték megállapítása, és mennyi lesz a Fizetendő öröklési illeték mértéke? * Az illetékekről szóló 1990. évi XCII1. törvény 13. § (2) bekezdése, illetőleg a 15. § (4) bekezdése szerint a haszonélvezeti joggal terhelten átszállt (megszerzett) vagyon esetében a tulajdonszerző, - jelen esetben olvasónk, mint örökös - által fizetendő illeték alapja a haszonélvezet figyelembe vétele nélkül megállapított forgalmi érték és a haszonélvezetnek az illetéktörvény 72. §-a szerint számítandó értéke közötti különbözet. Az illetéktörvény rendelkezései egyébként a Polgári Törvénykönyv haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályaival teljes összhangban állnak. E szerint ugyanis a haszonélvezeti jog, személyhez kötött használati jog, melynek jogosultja a más személy tulajdonában álló (tulajdonába került) dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A tulajdonos e jogokat csak akkor és annyiban gyakorolhatja, ha és amennyiben a haszonélvező e jogával nem él. A haszonélvezeti jog tehát az ingatlanban (lakóházban) való lakhatás jogát is magában foglalja. Az örökölt ingatlan forgalmi értékét az általános szabályok szerint, vagyis üresen álló (beköltözhető) ingatlanok értékadatainak figyelembe vételével kell megállapítani, amelyet a haszonélvező életkora szerinti korszorzókkal számított értékkel kell csökkenteni. A haszonélvezeti jog tehát egyrészt csökkenti az illeték alapját és ezáltal az állagörökös által fizetendő illeték összegét, másrészt az özvegy az ilyen lakástulajdonra vonatkozó haszonélvezeti jog megszerzéséért az illetéktörvény 16. § (1) bekezdésének e./pontjában biztosított öröklési illetékmentességére figyelemmel nem fizet illetéket. Az illetéktörvény 16. § (5) bekezdésének rendelkezése szerint lakástulajdon öröklése esetén a tulajdonjog örököse az egyébként járó öröklési illeték felét tartozik megfizetni az illetéktörvény 12. § (1) bekezdésében található táblázat szerinti rokoncsoportok figyelembe vétele mellett. Mivel olvasónk az örökhagyó gyermeke, az első csoportba tartozik és a fentebb említett kedvezményre tekintettel az illeték mértéke 5 % helyett csak 2,5 % lesz. Dr. Verebélyi
