Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05-06 / 129. szám

4 HÍRLAP ________________________________PEDAGÓGUSNAP 1993. június 5-6., szombat-vasárnap

„

Jól végzett munkánk, s nem a jó kezdés a dicsőség”(Ovidius)

Nem tantárgyakat kell tanítani, hanem gyerekeket

Salgótarján egyik jelentős középiskolájában, a Madách gimnáziumban Molnár György halála következtében megüresedett az igazgatói szék. A meghirdetett állást hárman pályázták meg. A tantestület véleményének figyelembe vételével a képviselő-testület Básti Istvánnét, a Bolyai gimnázium magyar-történelem szakos tanárát nevezte ki a Madách gimnázium igazgatójának.

\z országos tanulmányi versenyeken sikerrel szerepelt végzősök egv csoportja -RT„Ha van egy szakmám, könnyebb pályát választani”

Merre tovább szakközépiskolások?-Mi motiválta, hogy huszonhét évi beosztott tanári munka után végül is vezetésre adja a fejét - kérdeztem az újdonsült igazgatót.- Érdekes, hogy eddig ezt még senki nem kérdezte meg tőlem, holott a pályázatomból az derül ki, hogy jó volt a közérzetem a Bolyai gimnáziumban, egyaránt élveztem tanártársaim, vezetőim és a diákok bizalmát.

De ez így volt a megelőző munkahelyeimen, más tantestületekben is. Sehonnan nem tanácsoltak el, mindenhonnan én menten tovább „álmaim iskoláját keresve”.- És milyen ez az iskola?- Ahol a viszonylag önálló véleményformálás és feladatkijelölés megadatik a tanár és az intézmény számára, ahol igény van az önelemzésre is, nemcsak az önigazolásra, ahol az eredményeknek és a kudarcoknak konkrét felelősei vannak, ahol nem tantárgyakat, hanem a gyermekeket tanítják, ahol a tanuló nem tárgya, hanem alanya az oktatásnak, ahol a pedagógus szakmai koncepciója a döntő, ahol a megrendelők nem avatkoznak be az iskola életébe, de bármikor betekinthetnek abba.- Kérem térjünk vissza az eredeti kérdésemhez: miért pályázott a Madách gimnáziumba?- Eleve ösztönöztek a Bolyai gimnáziumbéli kollégáim, hogy próbáljam meg, ők alkalmasnak tartottak a megmérettetésre. A Madách gimnáziumhoz pedig mindig is erős érzelmi szálak fűztek. Ott érettségiztem, ott kezdtem a pedagógusi pályámat, ott faragtak embert és tanárt belőlem. Két alkalommal is

voltam a Madáchban érettségi elnök, s kedvező benyomásokat szereztem. Jó felkészültségű tanáregyéniségekkel, nyílt, fogékony diákokkal találkoztam. Ugyancsak nagyon jó hatással volt rám Molnár György az iskolaalapító igazgató, aki sokát

Básti Istvánné

tett az iskolaprofil, az ütőképes kollektíva kialakításáért.

Végül, de nem utolsósorban említem az ösztönzők sorában a Nógrád Megyei Pedagógia Intézet keretében végzett többéves szaktanácsadói munkámat, amely lehetőséget adott arra, hogy megismerjem az önállósodó iskolák feladatait.- Ón milyen gimnáziumnak szeretné látni a Madáchot?- Nem az én személyem a fontos, hiszen közösen a tantestülettel, az intézmény dolgozóival és diákjaival formáljuk majd a Madách arculatát, figyelembe véve a hagyományokat, az űj igényeket, a teherbíró képességet, az adottságokat, az iskola- fenntartók és használók közös érdekeit is.

Természetesen nekem is vannak elképzeléseim. Először is nem szeretném, ha a Madách egy „ellen Bolyai” lenne, de azt sem, ha automatikusan másolni igyekezne a jó nevű társintézményt. Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy a Bolyai több tekintetben is előnyösebb helyzetben van és a rossz ízű rivalizálás helyett a hangsúlyt a munkamegosztásra, az együttműködésre kell helyeznünk.

A Madách karakterében továbbra is nagy szerepe lesz a matematikának, az a számítás- technikának, az informatikának, a művészeti nevelésnek, testi kultúrának, s azt szeretném, ha a munkánkban az értékek viszonylagos teljességét sikerülne érvényre juttatni, különös tekintettel a társadalmi együttélés szabályaira, a jogi, közgazda- sági, az idegenforgalommal, a vendéglátással összefüggő ismeretekre.

Arra törekszem, hogy egy késői szelekcióra épülő, az új realitásokhoz alkalmazkodó is- kolamodellt alakítsunk ki, hisz manapság senkinek nem érdeke a korai munkába állás. Érdemes azon gondolkodnunk, hogy a kötelező négyéves képzést mi módon tudjuk további 1-2 évvel, fakultációs ajánlatokkal meghosszabbítani, amelyek során hasznos (pl. vállalkozói) ismereteket tudunk nyújtani és kibontakoztatni a tanulók - akár manuális - készségeit, amelyeknek súlyuk van a munkaerőpiacon. Én látok fantáziát a tantárgyblokkos oktatás folyamatos bevezetésében is.- Nem tart az új feladattól?- Szorongás van bennem, de szeretem a kihívásokat. Egész biztos, hogy nehéz időszak vár rám, de igyekszem Ovidius szavait szem előtt tartani.

Csongrády Béla

Sokaknak rugalmas ugródeszka, másoknak a kézenfekvő haladék megtestesülése, s nem keveseknek az önmegismerés egyik eszköze az a négy vagy öt év, amit a Szé- csényi Mezőgazdasági Szak- középiskolában, illetve Szakmunkásképzőben töltöttek el. A pályaválasztás nyűgjein részben már túljutottak, kilátásaikról az alábbiakban ők maguk festenek igen színes képet.

Az érzelmi viharokat kavaró utolsó csengetés zaja már elült ebben az intézményben is, de a suliélet alig csendesett: a tanárok az osztálytermekben ki- sebb-nagyobb csoportok részére konzultációkat tartanak a félig felszabadult diákoknak.

Oravecz Tamás a gyöngyösi mezőgazdasági főiskolára szeretne bejutni. Amennyiben az elképzelése sikerül, egy pár évre elodázza élete első jelentős lépését, az álláskeresést. A másik eshetőség az elkerülhetetlen

rossz: vagyis a katonaság, amit szerinte jobb minél előbb letudni. A végcélról egyelőre „fogalma sincs.”

Németh László négy évvel ezelőtt maga sem hitte, hogy megkedveli a gépésztechnikusi, illetve a mezőgazdasági munkát.- Ezért is gondoltam arra, hogy ezen a vonalon képezem magam tovább. Remélem, bejutok a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, gépészmérnöki karra. Ha mégsem, talán a mezőgazdasági főiskola bejön . . . - mondja a fiú.

A budapesti Danó Kálmán ugyancsak átgondolta, mi lesz „ha” ...- A gyöngyösi főiskolára jelentkeztem, amely egy esztendős, sokoldalú képzést nyújt, egyéves gazdaképzőt is indít jövőre. Az utóbbi az én második célom, s azt gondolom, amit ott tanulok, segíthet egy vállalkozás létrehozásában. Mindez persze, komolyabb tőke, pénz

nélkül nem megy.

Szeles Péternek is hasonló elképzelései vannak. A romhá- nyi Gere Erzsébet tehetségesen sportol, szinte minden ágban jeleskedik. Szerét-számát nem tudja, mikor, milyen megmérettetésen szerepelt, ezt és az eredményeit „anyu tartja számon.” Részben tanárai javaslatára a szegedi Juhász Gyula Testnevelési Főiskolára próbál bejutni, bár mint megjegyzi, nem sok az esélye.- Túl sok a jelentkező, és nagyon keveset vesznek fel. Az alkalmassági megvolt, úgy érzem, könnyedén ment, de a neheze még hátra van. Amennyiben most kiszórnak, visszajövök Szécsénybe, az ősszel kezdődő gazdasszonyképzőbe, aztán jövőre ismét felvételizem.

Tibay László Balassagyarmaton él, s egyrészt vallásos neveltetése miatt, de belső késztetésre is, az esztergomi hittudományi főiskolát jelölte meg a jelentkezési lapon. (Mihalik)

Harmincéves a nagybátonyi „özikés” óvoda

Ma sokkal leterheltebbek a gyerekek

Meseillusztrációkat festenek az ovisok

A Mátra alján, falu szélén élő öreg néne meséje ihlette meg a Budapestről érkezett Lívia óvónénit. Az udvaron felállított őzike adta az intézmény barátságos nevét, a Liget úti 2. számú központi óvodát őzikés óvodaként ismerik Bátonytere- nyén. Lívia óvónénivel, Domonkos Alajosné vezető óvónővel ünnepen találkoztunk. Az indulás óta itt dolgozik, ennek pedig már 30 éve. 1963. március 3-án adták át az óvodát, és a napokban ünnepelték a jubileumot.- Mi jelenti a legnagyobb változást a 30 év alatt?- A pedagógiai munka. A változás első nagy állomása volt az 1971-es új pedagógiai program megjelenése. Korábban is program szerint dolgoztunk, az volt a „szürke könyv” időszaka. Az új már konkrétan meghatározta, hogyan lehet intézményes keretek között a legcélszerűbben megoldani az iskolás kor előtti korosztály fejlődését.-Nem érzi úgy, hogy a mai gyerekekkel szemben nagyobb az elvárás, mint 10-70-30 évvel ezelőtt volt?- De, lényegesen nagyobb.- És jó ez nekik?- Nem feltétlenül jó. Sokkal leterheltebbek a gyerekek.- Hogyan befolyásolják ezt az állapotot a legújabb tantervek?- Néhány éve újrafogalmazott program jelent meg, ez nagy megértésre talált az óvodai szakemberek között. Keretjellegű, nagyobb szabadságot ad a pedagógusoknak. Ehhez nagyon felkészült és elkötelezett szakemberekre van szükség. A program gerincét az egyéni képességfejlesztés alkotja, ami nagy jelentőségű. A mi óvodánkban a művészeti nevelés kapta a főszerepet, sokat segít ebben, hogy korongozónk és égetőkemencénk is van.

— Nagyobb szabadságot ad a gyerekeknek is az új program?- Igen, eltűnt a kötelező jelleg. Minden foglalkozás játék közben és játékosan történik. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ha beülnek a kicsik az iskola első osztályába, csak játszani akarnak.-A megyeszékhelyen három óvodát kellett bezárni gyermek- hiány miatt. Hogyan alakult a

létszám Nagybátonyban?- Itt nem csökkent a gyermeklétszám, nagyon magas csoportszámokkal dolgozunk. A három bányavárosi óvodában 28-36-os a létszám.-Anyagilag milyen a 2. számú központi óvoda helyzete?-Gyakorlatilag az 1991 -es költségvetéssel dolgozunk, de tudomásul vesszük, hogy nem lehet nagyobb az elvárásunk.- Harminc évre visszatekintve a gyerekek is megváltoztak, talán nem túlzó az általánosítás, elsősorban türelmetlenebbek lettek. Hogyan jelentkezik ez az óvónők munkájában?- Nehezebbé vált a nevelés. Nagyobb felkészültséget és toleranciát igényel. A ma gyerekét agyonnyomják az információk, a tévéből, a videóéból, és ezekre még nincs szükségük ebben a korban. Sajátos módszerekkel igyekszünk harcolni ellene.

* * *

Harminc év elevenedik fel Nagybátonyban, és ennek csak egyik megjelenési formája a kiállítás. Telefonál az óvónéninek egy huszonéves volt óvodás, aki a beszélgetés közben azt is elmondja, máig emlékszik, micsoda jó nap volt, amikor Lívia csokipudingot főzött nekik. Felújul az 1982-es emlék, hogyan lett mégis 100 férőhelyes a bányavárosi óvoda, amiről az utolsó napokban derült ki, hogy az eredeti elképzeléssel szemben csak 50 férőhelyesre tervezték meg. hogyan ültek megkö- zelíthetetlennek tűnő elvtársak az óvodai kisszékeken a megnyitón, hogyan lett egyre barátságosabb intézmény a négy üres fallal indult óvoda.

Körbejárjuk, éppen alvásidőben. Mint az lenni szokott, né- hányan alszanak csak, többen álmosan pislognak ránk, és ezekben a percekben egyáltalán nem tűnnek türelmetleneknek, bármennyire is maiak a gyerekek.

Saját készítésűek a csoport- szobák képei, falvédői, az ép pen használaton kívüli, falakat díszítő bábok, amelyek gyakran életre kelnek az óvodai bábcsoport segítségével. Kávézaccot ragaszt a rajzlapra az óvónő a délutáni pihenési időben.

* * *

A hét első napjaiban szakmai napokkal kezdték az ünneplést a Liget úton. amelyekre a körzetből is hívtak meg kollégákat. A csütörtök délutáni kiállítás-megnyitó volt a jubileumi ünnepség záróakkordja. Ennek érdekessége, hogy a tárlatot az a Kicsiny Balázs nyitotta meg, aki szintén ebben az intézményben töltötte óvodás éveit.

Nosztalgikus és meglepetést is tartogató volt a rendezvény. Kantáros nadrágok a kisfiúkon, a '60-as évek ma visszaköszönő hajviselete és divatja a hozzájuk hajoló óvónéniken a fényképeken. A régi fotók mellett mai gyerekalkotások, és a szomor kásán elhangzó kérdés: csak ennyi fért ki? És a meglepetés: a bejárat melletti falra függesztett színes, üres papírlapok, amelyekre „megrajzoltatják” azokat a meghívott felnőtteket, akik 30 évvel ezelőtt voltak itt óvodások. Minderre még visszacseng a vezető óvónő általános érvényű igazsága:- Az az intézményvezető, akinek nincs sikerélménye, azonnal mondjon le.

Dudellai Ildikó Fotók: Rigó Tibor

Ebédelnek a kiscsoportos gyerekek. -Fotó:Rigó Tibor-