Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL - OLVASÓKNAK 1993. június 28., hétfő Köszönet a polgármesternek Védtelen gyermekvédelem A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének Nógrád Megyei Tagszövetsége nevében a Hírlap hasábjain ke­resztül köszönetét mondok Pásztó város polgármesterének és munkatársainak eddigi mun­kájukért és fáradozásukért, mely nagyban elősegítette a mi tevékenységünket a városban és környékén. Szervezetünk Nógrád me­gyében a múlt évben alakult meg. Mint minden közösség, a miénk is küszködött, küszködik kisebb-nagyobb problémákkal, főleg terem- és anyagi gondok­kal. Sajnos az országos szervezet­től anyagi támogatást nem kap­tunk, mivel ők sem kaptak az ál­lamtól annyit, hogy a vidéki tagszervezeteknek is*juttassa- nak. ő* e msvfi&or íA ,:-A, Pásztó város polgármestere, dr. Dobrovoczky István segít­ségünkre volt az elmúlt évben: 40 ezer forintot utalt a Nógrád megyei MCDSZ számlára, és a cigánycsaládokat is segélyezte lehetőségeikhez mérten. Sőt, ígéretet kaptunk arra, hogy ter­met biztosít számunkra, és idén is 40 ezer forinttal segít nekünk. Természetesen mi is azon le­szünk - miután megkapjuk az épületet -, hogy a cigánysággal kapcsolatos problémákat meg­oldjuk. Többek között azt is szeret­nénk elmondani, hogy az idei gyermeknap alkalmából kap­tunk 20 ezer forintot, amiből ki­rándulni vittük a kisgyermeke­ket. özv. Balázs Sándorné Szurdokpüspöki Emberi példa Az emlékezés, a tiszte­let szép példáját mutatták a napokban Balkó György és Edőcs János baglyasal- jai lakosok. Az orvosi rendelő előtti bányászem­lékművet mosták le, il­letve annak környékét tet­ték rendbe. Mindez emberi jóér­zésre vall: arra, hogy nem csak rongálok, hanem vé­delmezők is vannak. Olyanok, akik a megem­lékezést, a szépet, a jót tiszteletben tartják, és ezért dolgoznak is. Ők méltán megérdemlik az elismerést, a lakosság megbecsülését. Köszönet ezért a szép és áldozatos munkáért. Reméljük azt, hogy e szép és nemes példát követve, e perem­város szépítéséért és an­nak rendbentartásáért mi­nél több lakó, illetve pol­gártársunk kiveszi a ré­szét e szép és nemes munkából. Zubor Károly Baglyasalja „Minden olyan gyermeknek, aki ideiglenesen vagy véglege­sen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segít­ségére. Ez a helyettesítő véde­lem történhet csatádnál való el­helyezéssel, örökbefogadással, illetőleg szükség esetén megfe­lelő gyermekintézményekben való elhelyezés formájában." (Idézet A gyermekek jogairól New Yorkban, 1989. november 20-án kelt nemzetközi egyez­ményből, amit a magyar or­szággyűlés is elfogadott.) Ennek tükrében nézzük meg, mi is történik ma a Nógrád me­gyei gyermekvédelemben? A Nógrád Megyei Közgyűlés 1993. május 27-én döntött a je­lenlegi gyermekvédelmi rend­szer átalakításáról és a nagy ne­velőotthonok lebontása, illetve a családilakás-otthonos modell kialakítása mellett voksolt. Ezen program végrehajtása cél­jából elrendelte:- a kislétszámú horpácsi ne­velőotthon megszüntetését;- két családi ház vásárlását;- a Nógrád Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet le- költöztetését Bátonyterenyére. „A két intézmény egy épület­ben történő működtetéséről és telephelyeik fenntartásáról az Adóm Zsigmond Nevelőotthon gondoskodik.” (Kiemelés a ha­tározatból.) Vagyis a családi nevelés zászlaja alatt, „szakmai megújulás” jelszóval megmarad a legnagyobb és legdrágábban működtethető nevelőotthon, és továbbra is az emberi természet­től idegen feltételek közé zárja a gondozottakat. Mi, a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok évek óta tudjuk, hogy a nagy nevelőott­honi rendszer életképtelen, mi­vel az onnan kikerülő gyerme­kek túlnyomó többsége társa­dalmi beilleszkedési zavarokkal küzd, képtelen az önálló életvi­telre és gyermekeik szintén e rendszer neveltjei lesznek. Ezek tudatában a bátonyterenyei épü­letmonstrumban megvalósítani a családi modellt pedagógiai nonszensz! A „makarenkói tá­borok” ideje lejárt! Arról, hogy családiasnak kiáltunk ki vala­mit, még nem lesz az! Pedagó­giailag vitatható az is, miért nem a megszüntetett horpácsi nevelőotthon közelében vásá­rolták meg a két lakást? Hiszen a kis települések erkölcsi ereje még ma is működik, és ez jól szolgálná a lelkileg, olykor tes­tileg is meggyötört gyermeke­ink nevelését és élhetnének to­vább saját megszokott környe­zetükben. Közel két évtizede dolgozom a gyermekvédelemben. Ennek alapján állítom, hogy a leg­eredményesebben és legolcsób­ban a nevelőszülői hálózat biz­tosítja gyermekeink nevelését. A gyermekvédelem ezen terüle­tének sokkal nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést kellene biztosítani! A mostani döntés azonban e nevelői hálózat leépí­tésének veszélyét is magában rejti, hiszen a nevelőotthon és a gyivi fúziója arra ösztönzi az in­tézeti gyámot, hogy elsősorban az épületen belül helyezze el a gyermekeket, ugyanis annak működését biztosítani kell. Végezetül: a gyermekvé­delmi törvény megjelenése előtt ki dönthet a gyermekvédelem jövőjéről? Ki védheti meg a tel­jes összeomlástól? Szabolcsiné Csábi Margit Salgótarján A „sasok legyet ettek”! Hozzászólás az ,y évtizedek” sajtótájékoztatójához A Nógrád Megyei Hírlap 1993. évi május 27-ei száma „Vádirat a skinhead és az An­gyal-ügyben" címmel közölte három vezető ügyész - közöttük a megyei főügyész - nyilatkoza­tát a szóban lévő ügyekről. Mint a skinhead-ügyben eljáró védő­nek, legyen szabad nekem is vé­leményt nyilvánítanom, hogy ne maradjon egyoldalú a lakos­ság tájékoztatása. A cím ötletét egy régi római közmondás adta: „A sas nem eszik legyet.” A sast ugyanis a madarak királyának tekintették, megkülönböztetvén például a verébtől, ami köztudottan ugyancsak madár. Rátérek a tárgyra. Az utóbbi évtizedekben nagyon sok ha­sonló sajtótájékoztató volt, ami­ről Balázs József újságíró ter­mészetesen a koránál fogva nem tudhat. A teljesség igénye nélkül, röviden emlékeztetnék néhányra: MAORT-per, Grősz-per, Mindszenty-per, Rajk-per, Nagy Imre-per, hogy csak a kiemelkedően mocskos nagy pereket említsem. Megyénkből is megemlítek egy párat, abból az időből, ami­kor az ügyészek és a bírák még a „fehér házból” kapták az uta­sításokat, ezekből is csak né­hány olyant, amiben védő vol­tam. (Mert ezeknél sokkal több volt.) így: a palotási téesz, a jobbágyi ktsz., egy gmk. ügye. (Az utóbbiba egy kétgyermekes családapa és egy fiatal nő 7 hó­napig volt előzetes letartózta­tásban, ám a végén bíróság elé sem merték állítani őket. A szó­ban lévő fiatal nő olyan súlyos idegösszeroppanást kapott, amit élete végéig rokkantként fog vi­selni.) És végezetül megemlítem a Nógrád Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat ügyét, ebben is többen hónapokig voltak előze­tes letartóztatásban és számukra már kevés vigaszt jelentett, hogy végül a Legfelsőbb Bíró­ság a helyére tette az ügyet nem nagy dicsőségére a megyei bí­róságnak. Meg kell jegyeznem, az akkori megyei bírák közül már egy sincs a porondon.) Szóval az említett ügyeket is sajtótájékoztató előzte meg, ez a közös vonás mindegyik ügy­ben, de úgy látom, az ügyészi apparátus nem akar tanulni a múlt hibáiból. Érintőlegesen említést kell tennem arról, hogy az ilyen saj­tótájékoztatók ‘ után, amikor majdan a bíróság ítéletet hoz, akkor általában a közvélemény felhördül: ezért a cselekményért csak ennyit kapott? Olyankor már nem szoktak sajtótájékozta­tót tartani. A szóban lévő sajtótájékozta­tóról szóló cikk emígyen feje­ződik be: „A jelenleg előzetes letartóztatásban lévő H. J. skin- headnek vallja magát, de azok egyik csoportjával sem vállalt eddig nyílt közösséget. Kettejük tettéért (társa) öngyilkossága után egyedül kell viselnie a fel­elősséget. ” Miután május 27-étől e vo­natkozásban helyreigazítást senki nem kért, így levonható a következtetés: az ügyész úrnak ez a véleménye. Polgári jogi ha­sonlattal élve, az adós meghalt, tehát a kezesnek kell fizetni. Az emberölést (vagy aho­gyan általában nevezni szokták: gyilkosságot) az követi el, aki embert előre megfontolt szán­dékkal megöl. Ha bántalmazok valakit, de ölési szándék nélkül, ám a sértett halálos sérülést szenved, akkor halált okozó testi sértés büntette valósul meg. Etikátlan lenne most arról írnom, hogy a cselekmény ho­gyan zajlott le. Egy dolog va­lamit tudni - és egy dolog va­lamit bizonyítani. Ez a bíróság kizárólagos hatáskörébe tarto­zik, felesleges tehát a közvéle­mény idegeit borzolni, még fel­eslegesebb éket verni a külön­böző népcsoportok között. Meg kellett volna hagyni az ügyet annak ami: halált okozó testi sértés. 1992. november 6-án történt az esemény, 7-én reggel hat órakor a rendőrségi gyanúsí­tottként! kihallgatásnál már az 1992. évi október 23-ai Kossuth téren történteknél tartottunk. A legmagasabb szinten megkez­dődött a politikusok között az iszapbirkózás. (Bizonyíték erre, az akkori országos sajtó.) Ha ennek az ügynek az áldo­zatát például Kovács Gergelye nek hívják, akkor ez az ügy ré­gen befejeződött volna, nem in­gáztak volna országgyűlési képviselők Budapest - Salgótar­ján -Eger között. Mivel az ügyészi szervezetnek pártsem- legesnek kell lennie, ezért nem emlegethetnek lappangó fasiz­must, hogy egy folyamatban lévő ügyben ezt látják, mert ak­kor joggal kérdezné a közvéle­mény: nálunk, Nógrád megyé­ben egy 16 éves kölyök testesíti meg a fasizmust? A megyei fő­ügyészség géppuskával lő egy szúnyogra. Nagyon s’okat le­hetne még erről az ügyről írnom (ez az ügy megérne akár egy la­kossági fórumot is ), de nem te­szem. A vádat előterjesztették sajtótájékoztatón, - a védelem inkább a bíróságra hagyatkozik. Befejezésül szólnom kell azonban még valamiről. A vád- és védőbeszédeket a bíróság előtt szokták előterjeszteni. A vádló és a védő egyenrangúak a bíróság előtt. A vádlóban és a védőben feszülhet indulat (szo­kott is elég gyakran) - de nem árt, sőt kívánatos, ha az anyagi igazság megközelítése érdeké­ben megpróbálnak tárgyilago­sak maradni. Rosszat tennék védencemnek, ha arról akarnám meggyőzni a bíróságot, hogy nem bűnös, de csak a bírósági tárgyaláson lefolytatott bizonyí­tási eljárás alapján tudok végső állásfoglalásra jutni. Dr. Szepesi Gábor főügyész- helyettes úr a sajtótájékoztatón közhírré tette a vád állásfoglalá­sát. Hogy a jogkérdésben az „al­jas indok” minősítésben hogyan vélekedik, engem az még nem zavarna. Őt viszont már zavar­hatná, ha nem jönne be „az aljas indok” - ami viszont már az ügyésztől megkövetelhető tár­gyilagosságot erősen megkér­dőjelezheti. Ezek után semmi­képpen nem lenne etikus, ha a bírósági ügyszakban ő képvi­selné a vádat sőt, mivel a me­gyei főügyészség három promi­nense nyilatkozott, így a Nóg­rád Megyei Főügyészségnek kellene elfogultságot bejelen­teni -, képviselje a vádat egy másik megyei főügyészség. Dr. Németh Lajos ügyvéd, Salgótarján Közel az első helyhez Ebben az évben is megrendezték - Homo­kon - a középsúlyos ér­telmi fogyatékos tanulók Koncz Dezső országos tanulmányi versenyét, ahová a eserhátsurányi gyógypedagógiai intézet öt tanulója is bejutott s ott kiváló teljesítmény­nyel, szoros küzdelemben a második helyezést ér­ték el, egy ponttal lema­radva az első helyezet­tektől. íme a „dobogós,, tanu­lók névsora: Fúró Niko­letta (Jobbágyi), Gálik Zoltán (Nógrádsipek ), Imre Gábor (Hasznos), Matyóka Krisztián (Bér­céi), Orsós János (Szá­tok). E kis intézmény részé­ről ez nem kis teljesít­mény, mely dicséri a tan­testület következetes munkáját, a felkészítő tanárok, Kiss Józsefné és Bobák Valéria igaz­gató-helyettes időt nem kimélő fáradozását. Koplányi Mihály igatgató Cserhátsurány „Most búcsúzunk, és elmegyünk...” Ha a megszokás elhatalmasodik az emberen, főként, ha a megszokott tárgy kedves számára, és a pozitív események eltör­pítik a kellemetlenebb élményeket, a szakítás bizony könnyekre fakaszthat. A közhelyszerű mondások pedig, amelyeket sokan hangoztatnak, remélve bennük a vigasztalás megoldását, nem enyhítenek a tapasztalatlanok számára még furcsa, időleges ér­zéke seken. Az intellektualitás világában élünk. Kevesen hall­gatnak az érzéseikre, vagy ha figyelembe is veszik azokat, ész­szerűséget keresnek bennük, szavakba, mondatokba öntik. Pe­dig a „kimondott” hangulatok már nem érzések, hanem azoknál sokkal közönségesebb, érzékszervvel felfogható jelenségek. Én mégis ezt teszem. Hogy miért? Mert az intellektualitás világá­ban élünk! Mert a hasonló benyomásokkal küszködök talán megsejtik érzéseim és az ő impresszióik közötti egyformaságot. „Ne sírj ifjúság múlásán”, kezdi Juhász Ferenc Rezi borda­lát, a felnőtt olvasó pedig bizonyára meglepőnek találja, hogy éppen ezzel a sorral hozakodom elő. A Földön ugyanis minden Homo Sapienst foglalkoztat az öregedés kérdése, mégha a felet­tünk lévő generáció, a többet megélt magabiztosságával és iró­niájával nem veszi kellő komolysággal a kamaszok vívódásait, amit pedig ő maga is átélt. A ballagó diák szeméből sem pusz­tán a megszokottól való szakítás csalja ki a könnyeket, hanem tudat alatt vagy felett talán az ifjúság múlásával való szembe­nézés is. Mert minél rövidebbeket kell lépnünk a valódi ifjúság­hoz, egyre inkább kifelé érezzük magunkat belőle. Tóth Henrietta a pásztói Dózsa iskola végzős diákja Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Az ápolási díjra való jogosultságról Olvasónk tartósan beteg hozzátartozójának - nevelőszülőjé­nek - otthoni ápolását végzi már hosszú idő óta. Ápolási kötele­zettségének teljesítése mellett heti pár órát igénylő más munkát is végez, amiért kevés, de mindenképpen szükséges anyagi ellen­szolgáltatást is kap. Hallotta, - és lapunk e témából megjelent cikkéből is tudja -, hogy ápolási díjra lenne jogosult, de addig nem meri kérelmét előterjeszteni, amíg választ nem kap arra a kérdésre, hogy aka- dálya-e egy vállalkozót kisegítő munkavégzése annak, hogy ké­relmének kedvező elbírálását remélhesse? Az olvasónk által is hivatko­zott cikkünkben már rámutat­tunk, hogy a szociális ellátások jelentős részét újra szabályozta a Magyar Közlöny 1993. évi ja­nuár 27-ei számában közzétett 1993. évi III. törvény, melynek eredményeként a szociálpoli­tika reformja is megkezdődött. Számos családban az egész­ségügyi intézményi kezelést nem igénylő tartósan beteg személy ápolását a család, vágy a család egy tagja végzi. Az ilyen otthoni ápolást vállalók és végzők szociális támogatására szolgál a törvény 40-44. parag­rafusaiban megfogalmazott ápolási díj. A szociális törvény korábban is ismerte és alkal­mazta is jogrendszerünk, de e törvény többek között az ápo­lási díjra vonatkozó rendelkezé­seket is újra szabályozta. A kérdés kapcsán most a jo­gosultak körét pontosítjuk és kiemeljük, hogy kinek nem jár ápolási díj. Ápolási díjra jogo­sult a jegyes kivételével vala­mennyi hozzátartozó, tehát a házastárs, az egyeneságbeli ro­kon, az örökbefogadott, a mos­toha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és ne­velőszülő, a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házas­társa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, illetve a testvér házastársa is. A kérdező esetéhez igazodva kivonatosan ismertetem, hogy nem jár ápolási díj, ha az ápo­lási díjra jogosult terhességi, gyermekágyi segélyben, gyer­mekgondozási díjban, gyer­mekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, táppénzben, baleseti táppénz­ben részesül, vagy ha az ápolási díjra jogosult nyugellátásban, il­letőleg nyugdíjszerű ellátásban vagy munkanélküli ellátásban részesül. A törvény megengedi, hogy az ápoló ápolási kötelezettségé­nek teljesítése mellett jövedel- mezéssel járó munkát végezzen. Korlátként szabja azonban, hogy ez a munkavégzés a havi teljes munkaidő felét ne haladja meg! A fentiekre figyelemmel nyújtsa be olvasónk az ápolási díj iránti kérelmét a települési önkormányzathoz. A kérelem­hez csatolja a háziorvos arra vonatozó szakvéleményét, hogy az ápolt önmaga ellátására kép­telen, állandó és tartós felügye­letre, gondozásra szorul. Ne hallgassa el azt sem, - hi­szen nem törvényi akadály - hogy más munkát is végez, de igazolja, hogy az a munkaideje a havi teljes munkaidő felét nem haladja meg. Jó, ha tudja, hogy a 18. életévét betöltött tar­tós beteg esetében, - tehát olva­sónk esetében is - az önkor­mányzat mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az ápolási díjat megállapítják-e vagy sem. Ha megállapítják, az ápolási díj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 60 száza­lékánál. Az ápolási díj folyósí­tásának időtartama szolgálati időre jogosít, tehát nyugdíj- szerző idő is! Dr. Verebélvi

Next

/
Thumbnails
Contents