Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

2 KÜLFÖLD 1993. június 28., hétfő Veszélyes keleti ?Mj. aítömreaktorok Hat egykori szocialista ország 25 atomreaktora olyan veszé­lyes, hogy le kellene állítani őket, es helyettük hagyományos ener­giaforrású erőműveket kellene építeni — ez áll a Világbank és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) minap ismertetett jelenté­sében. A magyarországi reakto­rokról nem esik szó. A The New York Times című amerikai napi­lapban közzétett felmérés szerint Oroszország, Ukrajna, Örmény- ország, Litvánia, Bulgária ás Szlovákia nukleáris erőművei bi­zonyultak a legveszélyesebbek­nek a nyugati szakértők vizsgála­tai alapján. Japán adócsalók 1 milliárd dollárnyi adót tit­koltak el a japánok (vállalatok és egyének együttesen) tavaly az adóhatóság elől — írta az orszá­gos adóhivatal éves jelentésében. Első ízben éri el az 1 milliárd dol­láros összeget az adócsalás; a múlt évben az adóellenőrök nyolc esetben is nagyobb összegű — mintegy 30 millió dollár érté­kű — adócsalást derítettek föl. Az adófizetést elkerülök listáját Kanemaru Sin, a kormányzó Li­berális Demokrata Párt lemon­dott elnöke vezeti: tizenhat mil­lió dollárral károsította meg a ki­mutatás szerint az államot. Amerikai segélyek Az amerikai képviselőház 13 milliárd dolláros hivatalos se­gélyprogramot hagyott jóvá a jö­vő évre, s ha a szenátus is ebben a formájában fogadja el az előter­jesztést, 1994-ben Izrael után — a hagyományosan második he­lyezett Egyiptom helyett — Oroszország kapja majd a leg­több amerikai állami segélyt. Az október 1-jén kezdődő költség- vetési évre a képviselőház 3 mil­liárd dollárt szavazott meg Izra­elnek. A volt Szovjetunió — el­sősorban Oroszország — 2,5 mil­liárd dollár segítséget kap. Ez az összeg tartalmazza azt az 1,8 mil­liárd dollárt, amellyel az Egye­sült Államok járul hozzá a Hetek által korábban megszavazott 24 milliárd dolláros csomaghoz. A listán a következő állam Egyip­tom, amely 2,1 milliárd dollárt kap. A kelet-európai országok és a balti államok közösen 400 mil­lió dollár támogatáson osztoz­hatnak. Bulgária és a külföldi tőke Az év első negyedében mind­össze 10,7 millió dollár külföldi tőke áramlott Bulgáriába — kö­zölte a bolgár nemzeti bank. 1991 elejétől számítva is össze­sen csupán 108,1 millió dollár ér­tékű külföldi tőkét fektettek be Bulgáriában, amely e gazdasági mutatót tekintve még Románia mögött is messze elmaradt. Meg­figyelők emlékeztetnek rá, hogy a bolgár leva — a dollárhoz és más konvertibilis valutákhoz vi­szonyított árfolyamát tekintve — már hosszabb idő óta Kelet-Eu- rópa „csúcsvalutájává” vált. A bolgár gazdasági reform 1991 ta­vaszi megindításakor 1 dollárért még 29 Tevát adtak, majd — a csaknem teljes árfelszabadítással együtt — „leértékelték” az ame­rikai fizetőeszközt. Jelenleg 26,5 levát adnak egy dollárért, miköz­ben az évi infláció 80-100 száza­lék között alakul, s a gazdasági reform megindítása óta számí­tott pénzromlás már jóval meg­haladta az 1400 százalékot. Iraki vélemény: „gyáva agresszió” Amerikai támadás Bagdad ellen Bécsi határozat Az iraki vezetés tegnap reggel „gyáva agressziónak” minősítet­te a Bagdad elleni éjszakai ame­rikai támadást. A legfőbb iraki hatalmi szerv, a Forradalmi Kor­mányzótanács által kiadott köz­lemény szerint a lépés kirívó bi­zonyítéka „az amerikai hegemó­nia vad természetének”, s ezt a bűntettet Washington válasznak szánta az ENSZ-embargóval szembeni iraki helytállásra. • A hírügynökségek által ismer­tetett dokumentum szerint ab­szurdok és teljesen alaptalanok azok az állítások, hogy Iraknak köze volt a korábbi amerikai el­nök, George Bush elleni áprilisi kuvaiti merényletkísérlethez. Ezeket a vádakat „minden rész­letében a kuvaiti vezetés dolgoz­ta ki, együttműködve az ameri­kai titkosszolgálatokkal; Was­Negyedszer jelent meg a na­pokban egy új román nyelvű ki­advány, a Magrbpress, amely el­sősorban a romániai magyar saj­tót hivatott megismertetni a ro­mán közvéleménnyel. Erre utal már a neve is jelezve, hogy a ma­gyar sajtó román szemléjéről van szó. A kolozsvári Korunk Baráti Társasága által megjelentetett füzet egyelőre két-három heten­te 60 oldalon ismerteti románul a romániai magyar sajtóban meg­jelent írásokat. A nyelvi korlátok következtében az igen változatos romániai magyar sajtó írásai ál­talában nemigen jutnak el a ro­mán olvasókhoz, illetve jobbára csak olyan írások tartalmával is­merkedhetnek meg nemcsak az olvasók, de a román közvéle­ményt tájékoztató újságírók is, amelyekkel már valamilyen célt követnek a fordítók. A Magropress — mondta el az MTI tudósítójának Kántor La­jos, a Korunk főszerkesztője — objektív és változatos képet kí­hington ugyanis igyekszik külön­böző hazugságokat kiagyalni és válságokat provokálni, csak hogy folytathassa az iraki nép el­leni bűnös politikáját” — olvas­ható a nyilatkozatban. A dokumentum egyébként megállapítja, hogy az amerikaiak nem pusztán az iraki hírszerzés központját lőtték robotrepülő­gépeikkel, hanem két szomszé­dos lakónegyedet is, s az akció nyomán több polgári személy életét vesztette. Az iraki polgári védelem egyik vezetője szerint legalább három civil halt meg, s közöttük van az ország egyik leg­híresebb színésznője is. A nyugati újságírókat egyelő­re nem engedték a titkosszolgá­lati épület közelébe, de a környe­ző al-Manszúr negyedet már meglátogathatták: itt a Reuter ván adni a romániai magyar pub­likációkról, nem csupán politi­kai, de társadalmi, kulturális té­ren is tükröztetve a romániai ma- arságéletéüproblémáit, vitáit, szerkesztők nem politikai szempontok szerint válogatnak, hanem az írások súlya, fontossá­ga, tematikája szerint „cseme­géznek”. A Magropress mutatványpél­dányait egyelőre térítés nélkül juttatják el a román címzettek­hez. Jelenleg is már 300 helyre küldik. A pénzügyi fedezetet alapítványi forrásoKból biztosít­ják ebben a szakaszban, de ké­sőbb remélik, hogy olyan érdek­lődés nyilvánul majd meg iránta, hogy a kiadvány eltartja önma­gát. A Magropress minden száma több romániai magyar lap leg­fontosabb adatait ismerteti, majd témánként csoportosítva, számonként mintegy 20-25 ma­gyar publikációból válogatva, néhány sortól 100-150 sorig ter­jedő ismertetéseket közöl. jelentése szerint legalább három ház rombadőlt, s a céljukat té­vesztett rakéták 10 méter mély gödröket vájtak a földbe. Az ut­cákat sár és törött üveg borítja, a negyedet porfelhő takaija. Az AFP egyik helyszínen járt tudó­sítója négy lerombolt és nyolc megsérült lakóházról tesz emlí­tést, s arról, hogy két férfi holt­testét maga is látta az utcán. A hírügynökségi jelentések szerint egyébként Bagdad lakóit meglepte a támadás: eleinte so­kan egyszerű gyakorlatnak hit­ték, főleg, hogy az iraki főváros­ban — kipróbálásra — szomba­ton rövid időre amúgy is megszó­laltatták a légvédelmi szirénákat. Az AFP azt közölte, hogy az éj­szakai riadalom után tegnap reg­gelre Bagdadban az élet vissza­tért a normális kerékvágásba. Antall-interjű „A rossz forgatókönyv” megva­lósulása esetén a reformok az egy­kori Szovjetunió területén és Ke- let-Közép-Európában összeomla­nának, ami „a Nyugat számára is fenyegető lenne”. A Nyugatot nem csupán a migrációs hullámok destabilizálnák, de katonai téren is fenyegetésnek lenne kitéve — mondta Antall József miniszterel­nök a Frankfurter Allgemeine Ze­itung munkatársának. „Amennyi­ben a világ demokratikus kormá­nyai eltűrik egy agresszor akcióit, ha lenyelik az agressziók nyomán előállott befejezett tényeket, amennyiben megbocsátanak az agresszomak, nem lesz megállás. A huszadik század összes tapasz­talati kincsét semmivé tesszük, az összes tapasztalatot, amire, kezd­ve a bolsevizmustól egészen a hit- lerizmusig, szert tettünk, ameny- nyiben ismét defetista, alkalmaz­kodó politikát folytatunk, akár a külpolitikában, akár a demokrácia kérdéseiben, a belpolitikában, vagy a piacgazdaság ügyeiben...” jelentette ki a miniszterelnök a lapban megjelent interjúban. Mint mondta, „a jó forgatókönyv” az lenne, ha hazánk a a visegrádi cso­port országaival együtt az EK tel­jes jogú tagjává válnék. Pénteken késő éjszakába nyú­ló záróüléssel, a Bécsi határozat című záródokumentum egyhan­gú elfogadásával véget ért az ENSZ emberi jogok világérte­kezlete. A záróünnepség prog­ramja változott a tervezetthez képest: Butrosz Gáli ENSZ-fő- titkár az utolsó pillanatban le­mondta részvételét, így az ün­nepségen csupán a konferenciá­hoz intézett üzenetét olvasta fel Ibrahima Fali főtitkárhelyettes. Záróbeszédében Alois Mock osztrák külügyminiszter határo­zott cselekvésre szólított fel, s a találkozó eredményei közül ki­emelte, hogy azon megerősítést nyert az emberi jogok egyete­messége. Az értekezlet egyik eredménye, hogy mostantól na­gyobb politikai nyomást lehet gyakorolni az emberi jogok tisz- teletbentartása érdekeben. Az előzőleg a szerkesztő bi­zottság által igen hosszadalmas viták után, pénteken hajnalig tartó, majd szinte azonnal folyta­tódó ülésen kidolgozott doku­mentumot a záró plenáris ülés ugyan konszenzussal elfogadta, de ezután az egyes küldöttségve­zetők még kifejtették álláspont­jukat. A natározat nem tartal­mazza az emberi jogi főbiztosi poszt megteremtését, csupán el­sőbbséget kér a témának az ENSZ-közgyűlés őszi üléssza­kán, az emberi jogi bíróság létesí­tése még ilyen fogalmazásban sem szerepei. Elismeri viszont emberi jogként a női egyenjogú­ságot. Igen határozott elvi és gya­korlati megfogalmazásokat tar­talmaz a kisebbségvédelem tekin­tetében, jogosnak minősíti az ön- rendelkezés követelését, tartal­mazza a bennszülöttek jogait, s elismerésben részesíti a nem kor­mányszervezetek tevékenységét. Általánosságban szerepel az ENSZ ellenőrző mechanizmusai­nak erősítése, az eszközök bőví­tése. Összességében az általános megfogalmazásokban pozitív, ám kevés a konkrétum a dokumen­tumban. A magyar törekvések — ahogyan azt Endreffy Miklós kül­döttségvezető külön nyilatkozat­ban hangsúlyozta — kielégítően érvényesültek. Mind a kisebbségi jogok védelme, mind az általános ellenőrzési mechanizmusok erő­sítése megfelelőképpen tükröző­dik a bécsi határozatban. A ki­sebbségi jogok tekintetében fi­gyelemre méltó, hogy általános elvek épp úgy bekerültek, mint gyakorlati megfogalmazások, s ez túlmegy minden várakozáson. A konferencia előtt a magyar kül­döttségnek olyan aggályai voltak, hogy nemhogy továbblépni nem sikerül, de a már elért ered­mények rögzítése is harc kérdé­se. MiG 29M — egy űjabb szuperrepülő? Szárnyain ötágú csillaggal, te- repszínu kivitelben mutatkozott be a minap zárult párizsi repülő­szalonon a Mikojan orosz terve­zőiroda úi vadász-konstrukciója, a MiG 29M. A lassan immár tíz éve (1984) rendszerbe állított alaptípus harci kvalitásait két- háromszorosan felülmúló válto­zat voltaképpen minden időben, minden napszakban alkalmaz­ható, könnyű, együléses, többcé­lú szuperszonikus harci gép. Külsejében hasonlít elődeire, de valójában nemzetközileg igen versenyképes, új minőségeket képvisel. A MiG 29M légi és földi célok leküzdésére egyaránt alkalmas. Fedélzeti rádiólokátora 100 ki­lométer távolságból felismeri és azonosítja a célt. Fegyverzete az elképzelt feladatoktól függően alakítható. A félszámyak alatti fegyverfelfüggesztő pontokra nyolc „levegő-levegő’^ rakéta, négy „levegő-földfelszín” rakéta szerelhető, valamint 80, 130 és 240 miiliméteres nem irányított rakéták gazdag választéka. A gépre 30 mm űrméretű gépágyút szereltek, a MiG 29M ezen kívül 4,5 tonna összsúlyú légibombá­kat szállíthat. A MiG 29-es család új tagjá­nak felszálló tömege 15.000 Ki­logramm, legnagyobb óránkénti sebessége 2600 kilométer, gya­korlati csúcsmagassága 18 kilo­méter, üzemanyag utántöltése nélkül megtehető legnagyobb re­pülési távolsága 3200 kilométer. Magropress Egy hézagpótló kiadvány Romániában Tárgyalások a boszniai rendezésről Nem volt szó területek és tér­képek megvitatásáról, mint ahogy formálisan nem is tárgyal­ni ültünk le, hanem csak kölcsö­nösen tájékoztattuk egymást a kérdésről alkotott álláspontok­ról. Ennek megfelelően a felek a megbeszélés során nem is fogad­tak el, de nem is utasítottak el semmit, hanem meghallgatták egymást. Az EK-nak egyébként sincs tárgyalási mandátuma, csu­pán közvetít a helyzet békés ren­dezése érdekében — hangsú­lyozta Niels Helveg Petersen dán külügyminiszter az EK-trojka és a boszniai elnökség hét tagjának szombati, a tervezettnél is hosz- szabbra elhúzódó találkozója után. Amihez néhány perccel ké­sőbb — ugyanott — a Brüsszelbe érkezett teljes hét tagú bosnyák küldöttség még azt tette hozzá: tájékozódni akartak, s így ennek ismeretében is hallgatják majd meg ma Genfben a reményeik szerint immár részletes szerb- horvát föderációs javaslatot. Amelynek ismerete nélkül a kér­désben egyelőre nem óhajtanak állást foglalni. Petersen szerint a trojka a megbeszélésen ismertette a „Ti- zenketteknek” Bosznia kérdésé­ben legutóbb Koppenhágában megfogalmazott álláspontját, hangsúlyozva, hogy az EK szá­mára minden, a boszniai moha­medánok rovására és beleegye­zésük nélkül hozott döntés elfo­gadhatatlan, s hogy alapvetőnek tartják a londoni egyezmény el­veinek — különösen a területi in­tegritás sérthetetlenségének — a tiszteletben tartását. Számos kérdés firtatta, meny­nyiben tekinthető legitimnek az elnök és helyettese nélkül érke­zett bosnyák elnökségi delegáció — mint az egyik brit újságíró fo­galmazott: olyan ez, mintha a brit kormány John Major kor­mányfő nélkül kezdene tárgyalá­sokat —, válaszul azonban mind Douglass Hogg, mind pedig Pe­tersen azt hangsúlyozta, hogy a bosnyák elnökség kollektív tes­tület, amelynek kilenc tagjából heten eljöttek, s egyébként Izet- begoviccsal is módjukban állt ta­lálkozni a hét elején a dán fővá­rosban. „Hiba lett volna vissza­utasítani a találkozóra vonatko­zó kérést” — vélte Hogg, amihez Petersen még hozzátette: magát Izetbegovicot is meghívták, és igen sajnálatosnak tartja, hogy a bosnyák elnök elzárkózott a részvételtől. Különösen érzékenyen rea­gáltak a legitimitás kérdésére a boszniai küldöttség tagjai. Vála­szaikban több ízben is megismé­telték, hogy a bosnyák parla­ment a testület egészére ruházta át a döntéshozási jogkörök nagy részét, s e testületből heten most is itt vannak, s azonos nézetet vallanak. Igaz, a mohamedáno­kat csupán egy fő képviseli, de képviseli — érveltek a delegáció tagjai, s rámutattak, hogy jogál­lásukat maga a tény is megerősí­tette, hogy az EK-trojka leült ve­lük tárgyalni. (MTI) Ellenzéki győzelem Az ellenzéki pártok előretöré­sét hozták a marokkói parlamen­ti választások: a szavazás első szakaszában a négy ellenzéki csoport, élükön a Népi Erők Szocialista Szövetségével (USFP) mintegy 50 százalékkal javította az előző választáson el­ért pozícióját, a 222 képviselői helyből 99-et szerezve meg. Az egyes pártok közül a legtöbb hely az USFP-nek jutott, szám szerint 48, míg a második helyen a szin­tén ellenzéki Isztiklal végzett, 43-mal — közölték a hírügynök­ségek, hivatalos rabati források­ra hivatkozva. A centrista párt­oknak összesen 116 hely jutott, s ez 45-tel kevesebb az 1984-es választásokhoz képest. Rudolf Scharping, avagy: a legfiatalabb „unoka” Komámasszony, hol (volt) az operatőr? Összeomlott vállalatbirodalom A hitelező bankok ellenőrzés alá vonták a tőzsdén összeomlott Ferruzzi-Montedison vállalatbi­rodalmat, és új vezetőket állítot­tak az élére a Ferruzzi család tag­jai helyett. Olaszország második legnagyobb magánkézben lévő ipari vállalatcsoportjának elnöke a bankok megbízásából a 62 éves Guido Rossi, a tőzsdetanács volt elnöke, volt kommunista szená­tor, az egyik legismertebb és leg­felkészültebb vállalati jogász. A vezérigazgatói posztra pedig En­rico Biondi került, aki a Monte- disonnál kezdte menedzseri pá­lyáját, s jelenleg az egyik Fiat­vállalat, a Gilardini élén állt. A Ferruzzi, amely családi vállalko­zásként indult, s ma a világ szá­mos országában 350 vegyipari és élelmiszeripari üzemet ellenőriz, s 50 ezer főt foglalkoztat, azért került válságba, mert túlzott hi­telfelvételek révén adósságai már meghaladják a tőkeértéket. Egy csődöt mondott „unoka” után egy újabb próbálja kihúzni Németország Szociáldemokrata Pártjának szekerét a kátyúból: Rudolf Scharping, mainzi mi­niszterelnök. „Brandt-unokák- nak” nevezik az SPD hajdani el­nöke körül csoportosult fiata­labb évjáratú politikusokat, a né­hai kancellár, az „apafigura” kö­ré gyűlt politikai nevelteket. A Björn Engholmból, Oskar Lafontaine-ből, Gerhard Schrö- derből és másokból álló „óvodá­ban” Rudolf Scharping a legfia­talabb: 1947-es születésű. A mi­nap a szociáldemokrata párt kö­zel 900 ezer fős tagságát arról kérdezték meg, hogy kit tart a legalkalmasabbnak a pártelnöki posztra, miután egy másik „uno­ka”, Engholm másfél hónappal ezelőtt feladta a nyűgnek érzett pártelnöki megbízatást a kancel­lárjelöltséggel együtt. Arra hi­vatkozott, hogy 1987-ben egy vizsgáló bizottság előtt nem vi­selkedett etikusan, nem akarja, hogy miközben emiatt piszkál­ják, besározódjon maga az SPD. A párttagság, legalábbis a sza­vazók, Scharpingot találták, ha nem is legalkalmasabbnak, de a legrokonszenvesebbnek, szem­ben a hatalmat nagyon akaró al- só-szászországi Gerhard Schrö- derrel és a „vörös Heidivel”, He­idemarie Wieczorek-Zeullal. Kétségtelen azonban, hogy Scharping nemcsak szerénysé­gével, de szakértelmével is pon­tokat szerzett, mint ahogy eddigi legnagyobb sikerét, a rajna-pfal- zi CDU-uralom megdöntését is ennek köszönhette két évvel ez­előtt: 44 év CDU-kormányzás után az ő vezetésével váltottak fel a kereszténydemokratákat Rajna-Pfalzban, Kohl kancellár szűkebb hazájában. Megválasz­tása az SPD elnökévé az esseni rendkívüli kongresszuson, június 25-én várható. A szemüveges, körszakállas, mély hangú Scharping Niederel- bertben született, bútorkereske­dő családban, heten voltak test­vérek. Bonnban politológiát, jo­got és szociológiát tanult. A párt­ba 18 éves korában lépett be, s hamarosan a fiatal szocialisták helyettes pártelnöki tisztségéig vitte. A bonni vizsgák után Bun- destag-képviselők mellett kezd­te el politikai pályafutását, 1975- ben bekerült Rajna-Pfalz tarto­mányi parlamentjébe, tíz évvel később átvette a frakció, vala­mint a tartományi SPD irányítá­sát. Már 1987-en is megpróbálta a CDU-t megfosztani a hatalom­tól, de ez csak második nekifu­tásra sikerült. Lahnsteinben él Jutta nevű feleségével és 17, 16, valamint 11 éves lányaival. Scharping a rendkívül közvetlen, könnyen barátkozó politikusok közé tartozik. Hobbija a barká­csolás, a főzés, a sakkozás, a lab­darúgás és a kerékpározás. Ha eddig csak sejtettük, most már biztosan tudhatjuk, hgy nincs idilli béke a televíziósok nagy családjában. Jobb sorsra érdemes mű­sorpercekből, újsághasábokból értesülhettünk aról, hogy kitört a (mostoha)testvérháború A Hét és az Egyenleg között. Egészséges rivalizálás? A sportszerű versengésnek többnyire nemcsak a győztes, hanem a közönség is hasznát látja. Ennek a kom­munikációs pankrációnak azonban mi, nézők csak kárvallottai lehe­tünk. Aligha leljük örömünket abban, hogy láthatjuk-hallhatjuk, mi­ként lehet sejtésekből, ingatag feltételezésekből súlyos vádakat gyúr­ni, hogyan kell e vád-malomkövet elhajítani, s egyáltalán: egy viszo- lyogtató belső csatározást közüggyé dagasztani. Csak a tévéről van szó? A kérdések kérdésévé az vált, hogy az a bizonyos tarfejű ifjú azt a bizonyos árpádsávos zászlót jó nyolc hó­napja a Kossuth téren lengette-e, vagy sem. A kandi kamera ott rögzí­tette-e az államfőt elnémító „spontán” megnyilvánulásokat, vagy képhamisítás történt. A tájékoztatás hitelessége, a tévés műhelyek presztízse szempontjából természetesen mindez nem mellékes. Újraélednek az őrült eszmék? A Kossuth Lajos téri történetben nekünk, műsorfogyasztóknak nem az a fontos, hogyan végződik ez a furcsa „komámasszony, hol volt az operatőr” játék. Hanem az, hogy csakugyan újra élnek és hatnak-e a fajgyűlölet, a nácizmus, az irre­denta őrület eszméi? Csakugyan újra fertőznek az embertelenség ví­rusai? Ne féljünk a farkastól? Bizonyára megtudjuk, hogy a parla­ment előtt rögzítette-e az operatőr a zászlólengető ifjoncot vagy má­sutt. De megtudjuk-e, mi történik a Kossuth téri események értelmi szerzőivel? Világossá válik-e, hogy csak a kertek alatt jár a faji eszmék farkasa, vagy már a kapukon belül...?

Next

/
Thumbnails
Contents