Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. június 25., péntek Francia fotóművész kiállítása Az évszakok vibrálása Képes technikatörténet Herschel tükrös távcsöve A Naptól függ életkorunk? A napsugárzásnak az anya születési évében mért intenzivi- tása nyilvánvalóan befolyásolja gyermekei élettartamát. Ezt ál­lítja a michigani egyetem most megjelent tanulmánya. A vizsgálat alapjául az ame­rikai kongresszus 7.552 képvi­selőjének adatai szolgáltak, akik 1750 és 1900 között szület­tek - tehát egy homogén em­bercsoportról van szó - akiknél a születés és elhalálozás idő­pontját és más fontos adatokat pontosan dokumentáltak. Barnett Rosenberg biofizikus és David A. Juckett vegyész megállapította, hogy a képvise­lők átlagos élettartama a vizs­gált időszak alatt 9-12 éves cik­lusokban 2-3 évet változott. A szabályos, időnként inga­dozó élettartam a kutatók felis­merése szerint kapcsolatban áll a naptevékenység változásaival. A napfoltok számának növeke­dése és csökkenése átlagosan 11,07 éves periódusokban tör­ténik. E napfoltokat valószínű­leg a Nap belsejében erős mág­neses erőterek hozzák létre. A napenergia különböző fajtáinak intenzitása, melyek a Földre jutnak, a napfoltok számától függ: mennél nagyobb a szá­muk, annál erősebb a sugárzás. A két ciklus (a naptevékeny­ség és a megvizsgált képviselők élettartamának) összehasonlítá­sánál a kutatók megállapították, hogy ezek nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással. Vilá­gos összefüggés mutatkozott vi­szont akkor, amikor a tudósok a képviselők mindenkori szüle­tési évét a születésük előtt 20 évvel észlelt naptevékenységgel hozták közvetlen kapcsolatba. Megállapították, hogy azok a képviselők, akiknek anyja olyan évben született, amikor a nap­foltok száma periodikus tető­pontját érte el, átlagosan 2-3 évvel korábban haltak meg, mint azok, akiknek anyja mér­sékelt naptevékenység idején jött a világra. A lehetséges ok, mondják a kutatók, a Nap befolyása az anya csírasejtjeire. A különösen élénk naptevékenység a csíra­sejtekben lévő géneket az átla­gosnál erősebben károsíthatta. A hetvenes évek híres Kojak-sorozatának főszereplője, Telly Sa- valas „kézjegyét” hagyta a londoni Planet Hollywood vendéglő­ben, a hol a hírességek kézlenyomatait gyűjtik. FEB-fotó A salgótarjáni fotógaléria 223. kiállításával ismét alkal­mat nyújtott a tárlatlátogatók­nak az európai művészet egy szeletével való ismerkedésre. Michael Hunor Párizsból küldte műveit városunkba. A szerző a francia fotóművészet középgenerációjának tagja. Egy kisvárosban, Saint Malóban született 1930-ban. Képzőmű­vészetet tanult, 1963-ig festő­művészként tevékenykedett. E közben vált élete értelmévé a fotográfia. 1969-ben Párizsban megalapította a Maine-Mont- parnasse Photo Clubot. Elnyerte a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének mestere címet. Több portfoliója, kötete je­lent meg francia, angol, német nyelven. Művei rendszeresen láthatók a világ vezető fotószak­lapjaiban, magazinjaiban. Salgótarjáni kiállításának címe: „Az évszakok vibrálása”, egyik fotóalbumának („Vibrati­ons des saisons”) képeiből ad válogatást. Michel Hunot ezen tárlata árulkodik a művész kép­zőművészeti, festészeti tanul­mányairól, munkásságáról. A bemutatott félszáz színes fotog­ráfiára az új festőiség jellemző. Az alapgondolat szinte köz­helynél: számít. Jelesen a ter­mészet örök körforgásáról, megújulásáról, elhalásának be­mutatásáról van szó. Michel Hunornak azonban siket ült többet, vagy talán „csu­pán” mást adni. mást kiemelni. A kiindulás: a virágok, fák mik- rofotói. a tájak képei. Ezeket a naturális felvételeket azonban Hunot továbbépíti. Ihletett mű­vészként. a fotó boszorkány- konyhájának technikai eszkö­zeinek, a vegyészet eredménye­inek mesteri módon való fel- használásával alakítja műveit. És a végeremény meggyőző, amit a tárlat sikere is igazol. A néző igazi katarzist él át, ami­kor a műveket szemléli. A Nógrád Megyei Fotóklub vezetőinek csak gratulálhatunk az ötletért, a megvalósításért. Michel Hunot salgótarjáni be­mutatkozása egyben remélhe­tően kezdetét jelenti a Hunot ál­tal vezetett párizsi fotóklub és a Nógrád Megyei Fotóklub kap­csolatának is. -veres­Több mint tíz éve olvastam azt a réges-régi legendát, ame­lyet bevallom, akkor nem egé­szen értettem: „Volt egy sziget, ahol gonosz erők vetették meg a lábukat, és akik erőnek'erejével próbálták meg legyőzni a sötét­séget, meghaltak. A saját fegy­verük által.” El is felejtettem az egészet, csak nemrég jutott megint az eszembe, A „Kéz, amely a böl­csőt ringatja” című amerikai produkció láttán. Talán azért, mert megvilágosodott előttem a legenda lényege. Az amerikai film egy eleinte boldog család élete körül bo­nyolódik. A történet szokvá­nyosán indul: a neves nőgyó­gyászt etikai vétséggel vádolják meg, aki emiatt öngyilkos lesz. A feleségére - aki éppen terhes - ezek után szinte záporoznak a sorscsapások: elvetél, még­Telly Savalas kézjegye A jövő autója A jelszó: újra felhasználás. Az első autók gyártását, ame­lyek életük vége felé újra fel- használhatók és nem maradna utánuk hulladék, a tervek sze­rint 1997-ben kezdik meg Fran­ciaországban. A „környezetba­rát autók” tervét a francia kör­nyezetvédelmi miniszter febru­árban terjesztette német kollé­gája elé. A francia autóterve­zőkkel, a Renault-val és pou- geot S.A-val környezetvédelmi egyezményeket írtak alá. A francia miniszter elképzelései szerint a jövő autói 95 száza­lékban újra felhasznált anya­gokból készülnek. A hulladék egyik márkánál sem haladhatja meg az 50 kilogrammot. A nyugalom derűje Hermész, a nagy fekete ku­tya, leszalad a lépcsőn, aztán megáll, s mint egy szobor, mozdulatlanul figyeli a jövevé­nyeket egy kis ideig, majd meg­fordul és hamarosan eltűnik az emeleten félig nyitva hagyott ajtó mögött. Polly J. Han ey, aki a csenge­tésre ajtót nyitott, a szalonba vezeti vendégeit. Leülteti őket s mielőtt elkezdhetnék az interjút, teával kínálja őket. Mondhatta volna nekik, hogy melyik nap áll rendelkezésünkre London­ban, ahová gyakran eljár, külö­nösen most, hogy második al­buma már kész: csak a borító hiányzik róla, s a fiatal (23 éves ) filigrán kis hölgy élvezettel fi­gyeli, hogyan készül. Nem egy terv van, a rajzoló az énekesnő egy-két ötletét már belevette. London több mint kétszáz ki­lométer ide, ám a két újságíró - az egyik fotós is - otthonában akarta látni Pollyt, a szülői ház­ban, Yecvil szélén. A kerten túl már rétek, szántóföldek vannak, ameddig csak ellát az ember. Míg a teáját kortyolja, Polly arra gondol, hátha nem csak őt akarták látni, hanem a rejtélyes Stonehenge-et is ezek itt ketten, azért ragaszkodtak hozzá, hogy eljöjjönek. London felől a híres kövek mellett vezet el az út. Leteszi a csészét, moso­lyogva körülnéz, és mintha di­csekedve mondaná: - Hát néz­zék, itt szoktunk próbálni, eb­ben a szalonban, Steve Vaug­han, Robert Ellis meg én. A szüleim bejönnek, hallgatják, hogy mit csinálunk. A szom­szédok is, ha tetszik nekik, de ők csak az ablakaikból. Jót nevet. Nem harsányan, de azért szívből. A dalai után alig hinné az ember, hogy jókedvű is tud lenni. Feláll, elnézést kér, kiszalad. Kisvártatva visszatér. Arcán kevéske mosoly s jó nagy betűkkel ez a három szó: rock and roll.-Sokan azt mondják, olyan mint Petty Smith.- Ugyan! Madonnához is ha­sonlítottak már. Most jó hangosan nevet. El­készültek a felvételek. Polly megtörli az arcát és leül egy karszékbe.-Jól érzi magát, látom. Mit csinál szabadidejében?- Dobolni tanulok, énekórára járok . . .- Tehát. Polly: ha ráért. . .-Ja, akkor olvasok, úszom, tévézek. Szeretem a vérbő kri­miket. Nézni is, olvasni is. De most Kunderát ölvasok.-A Rolling Stone magazin­ban a tavalyi év legjobb éne­kesnőjének és legjobb szerzőjé­nek szavazták meg­-Igen. És boldog vagyok. Megnyugodtam. Nem hiába gü­riztem, igyekeztem, idegesked­tem: elértem valamit.-Miért nincsenek a dalok szövegei a lemezborítóra nyom­tatva?- Azt nem lehet! Hát akkor a szövegek külön életet kezdenek élni, kérem! A szövegek a dalok szerves részei. A zene és a szö­veg együtt hat, együtt ér igazán valamit. Apámnak is ez a véle­ménye. Hallgatok rá, már sok nagyszerű tanácsot adott.- Segítették a szülei?- Nagyon. Nélkülök nem lenne meg például az első leme­zem. Apa egyik legragyogóbb tanácsa az volt, hogy csak mu­zsikáljak, nem mindig kell el­járnom a gimibe. A zene fonto­sabb.-Az álom teljesült. Híres lett és szeretik. Van még más álma?- Hogyne! Saját stúdiót sze­retnék. Én lennék benne a hangmérnök. Aztán vállalatot alapítanék, és sok-sok művész­nek én lehetnék a producere. Is­teni lenne, ugye? Vass Imre A pedagógus színésznő Béres Ilona a tanításról, az asszonyiság szerepéről (FEB) A Várszínház néző­terének sötétjét csak egy lámpa fénye hasítja át. A szín­padon színészpalánták próbál­ják Euripidész Bacchánsnők című drámáját. Az első szék­sorban a Jászai Mari-díjas, ér­demes művész, Béres Ilona „tanárnő” figyeli Thália jö­vendő papjait, a Nemzeti Színház Akadémiájának nö­vendékeit, akik Magács László rendező és az ő segít­ségével készülnek az év végi vizsgára.- Szélcsendes időszak van mögöttem - mondja a próba szünetében, s rögtön hozzáte­szi: - Szó sincs azonban arról, hogy a tanítás pótcselekvés volna számomra. Remek do­log a szakmával foglalatos­kodni és látni ezeknek a gye­rekeknek a lelkesedését.- A pedagógus Béres Ilona pályaelhagyó lett?- Szó sincs róla. A War- renné mesterségére készül­tünk, Mensáros László rende­zésében, de beteg lett, s azután léptem erre a területre.- A Warrenné egy másik nagy művész emlékét is idézi.- Méghozzá azét, aki kis­lány korom óta ideálom volt: Mezei Máriáét. Emlékszem, filmvásznon láttam, a Janiká­ban, ahol a „nagyvilági nőt” alakította. Amikor még csak mocorgott bennem a szí­nésznő, már őt próbáltam utá­nozni. Nagy ajándéka a sors­nak, hogy 1967-ben egy szín­padra kerültem vele és barát­ságába fogadott.- Művészóriás volt, megha­tározó egyéniség, Warrenné- ként is feledhetetlen. Akkor a lányát, Vivie-t játszottam. Most? Nem, nem akarom le- kopírozni, de amikor elkezd­tem a szöveggel foglalkozni, rá kellett ébrednem: kitörölhe­tetlen bennem az emléke, a hangja, a mondatfűzése, a hangsúlya. Nagy küzdelmet jelentett számomra, hogy kia­lakítsam a saját Warrenné-fi­200 évvel ezelőtt 1793-ban a hannoveri születésű angol csil­lagász Sir William Herschel (1738-1822) Newton fizikai el­vei szerint tükrös távcsövet ké­szített Londonban, amellyel több rendkívül fontos csillagá­szati megfigyelést végzett; így felfedezte az Uránusz bolygót és két külső holdját, azt, hogy naprendszerünk a Herkules csil­lagkép irányába mozog. Táv­csöve segítségével alapvető munkásságot végzett a csillag- halmazok, a kettős csillagok és a csillagászati ködök természe­tének megállapításában. Kuta­tásai nagymértékben járultak hozzá a Tejútrendszer szerkeze­tének felderítéséhez. Felfedezé­sei elismeréseként Herschel ré­szére a király évjáradékot bizto­sított, amiből ő Slough-ban csil­lagvizsgálót alapított. K. A. William Herschel tükrös távcsöve Meghalni a saját fegyverünk által Béres Ilona gurámat. De van másfél mon­dat a darabban, azt ugyanúgy mondom, min*, ő.-Megállíthatatlanul múl­nak az évek - nőként, színész­nőként meg tud békélni ezzel? , - Hál’Istennek, nincs ilyen komplexusom. Lehet, hogy azért, mert bc’dog vagyok: 21 éve élek együti hitvesemmel, s ez a kapcsolat kipróbált, biztos kötelék. Szeretnek, s ha egy asszony ezt elmondhatja ma­gáról, akkor az évek száma másodlagos. Biztos, hogy ha megérem a 70. évet, s ha fér­jem akkor is szeretni fog - ak­kor is igazi asszonynak érzem majd magam. László Zsuzsa Rebecca De Mornay, a csinos pótmama hozzá olyan körülmények kö­zött, hogy többet nem lehet gyermeke. A megpróbáltatások hatására gonosz terv érlelődik meg benne: elhatározza, hogy a férjét feljelentő asszonyon bosszút áll. Ez az a pont, amikor a tapasz­taltabb néző azt hiheti, ki tudja számítani nem csak a végkifej­letet, de az egész történetet, an­nak minden mozzanatát. De a Curtis Hanson rendezé­sében megelevenedő pszi­cho thriller váratlan fordula­tokkal „szögezi” a székéhez az embert. Szerencsére, mert így az első percekben bosszankodó, igényesebb nézőknek sem kell távozniuk. Sőt! Egy kicsit hát- borzongató, ám tanulságos él­ménnyel lehetnek gazdagabbak.-fenyvesi­Csontritkulás ellen Nemcsak öregkorban kell a rettegett csontritkulás ellen küzdeni. Még a 20 éves kor előtt szedjünk sok kalciumot és sportoljunk, hogy a cson­tok idős korban is egészsége­sek maradjanak. Ez a sportor­vosok párizsi kongresszusá­nak egyik megállapítása.- Sok mozgás nélkül a test a magához vett kálciumot nem értékesíti megfelelően - mondja dr. Ronald Krenz- towski, a párizsi sportorvosi klinika sebésze. - Hetenként 4-5 óra sport Szükséges.- Fontos, hogy tejet igyunk, joghurtot és sajtot együnk. Egy 10 éves gyer­meknek naponta egy gramm kalciumra van szüksége. Egy liter tej 1200 milligramm kal­ciumot tartalmaz. Egy pohár joghurtban 150, tíz deka sajt­ban 600-1100 milligramm kalcium van, egy pohár ás­ványvízben pedig mintegy 90 grammhoz jutunk hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents