Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. június 3., csütörtök Gazdaképzés a Nógrád Megyei Hírlapban A fajtakérdésről A fajta a gazdaságos sertés- tartásnak nem egyedüli, de igen fontos tényezője. A sza- poraság, de főként a hústermelés eredményessége szempontjából sem mindegy, milyen fajtát tartunk. Nagy hiba az általánosítás, mert olyan sertésfajta, amely mindenhová jó, természetesen nincs. Másrészt viszont arról igazán nem a fajta tehet, ha valahol azért mond csődöt, mert:- Nem a sertéshez akarunk technológiát csinálni, hanem a technológiához sertést.- Nem azt a takarmányt kapja, amit megérdemel.-Nem tudjuk, milyen célt akarunk elérni, a hústermelést akarjuk-e fokozni, a szapora- ságot vagy a tűrőképességet akarjuk-e javítani stb.- Tenyészállományunknál nem tudatosan, hanem ötletszerűen végezzük a tenyésztési módszereket. A gyakorló gazdáknak az alábbiakat kellene figyelembe venniük: 1. Ismerje tenyészkocája fajtáját! Ma az előrelépés legnagyobb szakmai akadálya, hogy a kisüzemi állomány már megjelenésében is rendkívül változatos. Sokszor a gazda sem tudja, milyen fajtájú a kocája, mert a kocaállomány maga is keresztezett, sokszor nem is két, hanem a továbbkeresztezések folytán több fajta terméke. így azután a fajtát külső megjelenéséből ítéli meg: a fehér, álló fülű sertés szerinte nagy fehér, a lógó fülű lapály, a vörös színű duroc, a foltokban tarka pietrain stb. A párosítás ennek megfelelően sok udvarban spontán, ötletszerű vagy a téves fajtaismeret miatt szakszerűtlen. 2. A sertéstartást fehér hússertés fajtára kell alapozni, a többi fajta a keresztezéseknél játszik szerepet. 3. Szaporaság és malacne- velő-képesség szempontjából minden hússertésfajta megfelel a kívánalmaknak, a köztük lévő különbség inkább hústermelő-képességben és tűrőképességben van. 4. Azt, hogy hová milyen fajtát veszünk, ne csak a termelési cél (malacelőállítás vagy hizlalás), ne csak a piaci követelmények döntsék el. Vegyük figyelembe körülményeinket is! Általánosságban azt mondhatjuk, hogy jó körülmények közé nagy termelőképességű fajták, mostohább körülményekhez kevésbé igényes, kisebb termelőképességű fajták valók. 5. A tartási, takarmányozási és szakmai hibákat nem lehet fajtakérdéssel megoldani. 6. Akinek fajtatiszta kocája van és teljesítményével minden szempontból elégedett, ugyanahhoz a fajtához tartozó, de a kocával semmiféle rokonságban nem lévő kannal párosítson! 7. Akinek fajtatiszta kocája van, de teljesítményével nem elégedett, más fajtához tartozó kannal párosítson = keresztezés. A termelés fokozására a keresztezés ragyogó biológiai módszer, mely pénzbe nem kerül, csak egy kis figyelmet igényel. Hatása abban jelentkezik, hogy az utódok egy vagy több tulajdonságban felülmúlják a szülők átlagát, esetleg a jobbik szülő képességeit is. Több malac születik és azok életképessége is jobb. Mivel kevéssé jó viszonyok között ez kifejezettebben érvényesül, éppen azoknak kellene kihasználniuk, akiknek tartási, takarmányozási körülményei szerényebbek. Mire figyeljünk keresztezéskor? a. A koca és a kan minél távolabbi eredetű fajtához tartozzon! b. A távol álló fajták azonban tenyésztési tulajdonságaikban hasonlítsanak (például szaporaság, malacnevelő-ké- pesség)! Például jó keresztezés: nagy fehér (szapora) X lapály (szapora). c. Abban a tulajdonságban, amit erősíteni akarunk, a kan legyen értékesebb! Például: nagy fehér kocánk van. Ha a szaporaságon akarunk javítani, jó keresztezési partner a magyar lapály kan, ha a szervezeti szilárdságot akarjuk tovább fokozni, jó a duroc kan. 8. Akinek hibrid kocája van, csak ezekhez kijelölt hibrid-kanokkal párosítson! 9. Zugkannal ne pároztas- sunk! Immár több mint száz esztendős az érsekvadkerti óvoda A táltos paripával kezdték a „rablánccal” folytatták . .. Érsekvadkert tágas központi terének egyik szögletében szerényen húzódik meg egy több mint százesztendős intézmény. Gyerekzsivajtól hangos termeiben óvodások tanyáznak. Az ide betévedt idegen nemigen tudja, hogy megyénkben - a balassagyarmati, a szécsényi és a sziráki óvoda létesítése után - itt működött először kisdedóvó. Belül mindenütt tisztaság, rend. Úgy tűnik, az ősi falak között modern nevelőmunka folyik.- Valóban messziről indultunk, míg eljutottunk a máig - jegyzi meg Csalár Istvánná, az intézmény tevékeny vezetője, aki az óvoda múltjának avatott ismerője.- 1888-ban még csak egy óvónő, egy dajka, valamint egy szoba, az udvar és a homokozó jelentette a feltételrendszert. Játék nem volt, étkezést sem kaptak a gyerekek. Mindenki otthonról hozott magával - kis vászontarisznyában - némi elemózsiát. Ebédre hazamentek, hogy utána még két órára visszatérjenek.-Mivel foglalták el a gyerekeket?- Mindennel. Sok-sok verset tanultak, mesét hallgattak, játszottak. Néha testgyakorlásra is sor került. A társalgáson megtanultak beszélni, ismerkedtek a mindennapi élettel, a világgal, egymással. Sokféle anyagot és eszközt használtak fel a barkácsolásban.- És mindezt miért?- Ma úgy mondanák, hogy szocializálták a gyermeket. Vallásos, hazafias szellemben, szigorú, de családias légkörben. Ezt énekelték például: Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország./ Gyönyörűbb, mint a nagyvilág./ Táltos paripámon odaszáll- nék,/ Odahív fű, fa, lomb virág./ Úgy sír a hegedűm,/ Vár egy gyönyörű szép ország.- Az intézményről beszélgetve, szóba került Ary Erzsébet neve. Ki volt ő?- Ő nagy tekintélyű, az óvodáért, a faluért élő óvónő volt a negyvenes-ötvenes években. Mindent csinált. Ha kellett játékot készített más által észre se vett anyagból. Máskor különféle tanfolyamokat szervezett felnőtteknek, gyermekeknek. Nemcsak éneket, verset, színdarabot tanított be, de gyűjtötte a néphagyományt, jeleneteket írt, színdarabot rendezett. 1945 után megszervezte a gyermekek étkeztetését, az óvoda bővítését.-Milyen változást hozott az óvoda életében 1945?- Kezdetben keveset. Az épen maradt épületben hamarosan megkezdődtek a foglalkozások. A szegényes feltételeket példamutató lakossági összefogással javítani tudták. A valódi fordulat azonban 1948-ban következett be. Akkor kerültek az óvodák is állami irányítás alá. Kettősség jellemezte a helyzetet. A némi javulás ellenére bekövetkezetf a szovjet óvodapedagógia térhódítása, a nevelés uniformizálása.-Mennyiben tükröződött ez az óvoda munkájában?- Valamiféle útkeresés vagy inkább egy fajta zavar volt észlelhető. Egyrészt megtalálható még Montessori csendes játéka, de már rajzot követelnek az óvodástól az októberi forradalomról. „A rablánc a lábon nehéz volt ... ’’énekelték a háromévesek. Vajon mire gondolhattak? Ary Erzsébet megfontoltsága és tapasztalata azonban jórészt átsegítette az óvodát a nehézségeken.- Vége a régi rendszernek. A rabláncról sem énekelnek már az óvodások. Hogyan tovább?- Ma hét óvónő és négy dajka nevel, gondoz négy cso- portnyi gyermeket. Tágas foglalkoztatók, egy tornaszoba, gyarapodó eszközkészlet, soksok játék - ez jellemzi a mai feltételrendszert. Persze, szükség lenne még egy-két videóra, színes televízióra. Öreg épületünk is egyre több karbantartást igényel. Megoldottuk viszont a gyermekek logopédiai ellátását. Figyelembe véve az egyház igényeit hitoktatás is folyik nálunk. Az óvodában tehát rendben zajlik az élet. A szülők is elismeréssel nyilatkoznak a munkánkról.- Sokszor szóba került Ary Erzsébet neve. Nyilván nem véletlenül . . .- Igen. Az ő szerepe meghatározó volt az érsek vadkerti nevelésben. Neki az alig valamiből sikerült jól működő óvodát teremtenie. Ma is követésre méltó, önfeláldozó munkája, következetessége, erkölcsi tisztasága. Az ő szellemében szeretnénk dolgozni - táltos paripa nélkül, a rabláncot feledve, de - tovább, talán éppen az Ary Erzsébetről elnevezett óvodában. Mies P. József Nagyobb arányú gyakorlati oktatás Szécsény. A Mezőgazdasági Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben már a mostani tanév utolsó heteiben megkezdődött a gyakorlati képzés új rendszerének a bevezetése. Ennek lényege, hogy a szélesedő elméleti oktatás mellett ez a vonal is erősödjön. A következő tanévben folytatódik a gyakorlati óraszámok növelése, aminek egyik feltétele az is volt, hogy a mezőgazdasággal, állattartással foglalkozó, helyi és környékbeli településeken élő gazdák fogadják a tanulókat. Alkalmi könyvárus Baja Csaba alkalmi utcai könyvárus Salgótarjánban. Miután a munkanélküliek sorába kényszerült, így igyekszik valamelyest kiegészíteni jövedelmét. Fotó: Kun Király József Néptáncos tábor a Tátrában A B-612 Közművelődési Egyesület szervezésében néptáncos tábort nyitnak a szlovákiai Tátrában, a Poprádhoz közeli Zalesieben. A program június 13-ától 20-áig tart. A néptáncos tábor művészeti vezetője Braun Miklós, a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola tanára lesz. A táborban töltendő nyolc nap alatt több mint negyven kisdiák ismerkedik a néptánc alapelemeivel. A gyerekek a Kodály Zoltán iskola, illetve a baglyasaljai általános iskola tanulói. Szérum lesz Az orvos hívásra házhoz megy? Nyakunkon a nyár, a kirándulószezon és a kullancs veszély. Néhány éve lehetőség nyílik azonban védőoltás beadatására is a kellemetlen ízeltlábúak csípésének következményei ellen. Mint azt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól megtudtuk, a gyógyszertárban megvásárolható szérumot a háziorvossal kell beadatniuk a fertőzést megelőzni akaróknak. Szérumot azonban nem lehet kapni.-- Mi ennek az oka? - tettük fel a kérdést Dénes Lajosnénak, a salgótarjáni főtéri gyógyszer- tár vezetőjének.- Csak pillanatnyilag hiány a szérum, - mondta - mivel május hónapban körülbelül ezer adagot vittek el tőlünk. Ennek az volt az oka, hogy vállalatunk, a Coloniapharma átvállalta a szérumért fizetendő 5 %-os térítési költséget. Mivel a fennmaradó 95 %-ot a társadalombiztosítás fedezi, az emberek ingyenesen juthattak hozzá. Ez az akció csak május 31-éig tartott. Hamarosan kapunk árut, de azért fizetni kell.- Nincs már túl késő?- A teljes védettséghez három oltást kell beadni, az első kettőt két-három héten belül, a következőt pedig valamivel hosszabb idő után. Ha valaki az igazi veszély időszakára immunis akar lenni, akkor bizony már februárban célszerű megvásárolni a szérumot! Este fél kilenc körül járhatott az idő, amikor B. Mihály tévénézés közben megszomjazott és kiment a konyhába egy kis vízért. Pár lépést kellett megtennie mindössze, de a bögrével a kezében már nem tudott visz- szamenni az ágyig. Elvesztette az eszméletét, összeesett. Felesége hetek óta számított már az ilyen rosszullétre, mégis nagyon megijedt. A szomszédasszonnyal üzent a pár száz méternél alig távolabb lakó fiáért. Annak megérkezéséig alig telt el öt perc. Látva, hogy nem tud segíteni, a fiú megfordult, s egyenesen a körzeti orvoshoz ment, de nem nyílt ajtó. Talán a meccset nézi valahol vendégségben, gondolta az ifjabb B. Mihály, s visszament szülei házába. Mire odaért édesapja már visszanyerte eszméletét. Az orvos felől érdeklődött, s hogy a fia mondta, éppen a doktortól jön, megnyugodott. Következő kérdésével már a labdarúgó-mérkőzés eredményét tudakolta.- Ne kapcsoljam ki a tévét? - kérdezte a felesége, miután látta, hogy az ura egy-egy percre elszenderedik. De a férje csak a fejét rázta. Különben az asszony inkább csak figyelmességből érdeklődött. Tudta jól a választ. Hiszen mióta férje betegeskedett, úgyszólván egyetlen szórakozása volt a televízió. Egyébként is az öreg mostanában csak nappal szunyókált egy keveset, így aztán az éjszakákat a felesége is ébren töltötte vele. Nem volt mindig ilyen éjjeli bagoly B. Mihály. Amíg eljárt dolgozni az állami gazdaságba, vagy tíz ember tartozott a keze alá. Nagy változást nem hozott életébe a nyugdíj, ott volt a kert, a pince, a ház körül akadt tennivaló, dolgozott éppen úgy, mint nyugdíj előtt, csakhogy most már ráérősen. Egy éve a sok tennivaló mellett még a feleségét is ápolnia kellett. A múlt őszön betegeskedett az asszony, így a konyhai teendők is az idős férfira maradtak. A szomszédban lakó fia és menye átjártak hozzájuk minden nap, gyakran jött látogatóba a veje és lánya is. De a fiataloknak már saját családjuk van, kevés idejük marad a szülőkre. Mire az asszony lábadozni kezdett, B. Mihály bizony elfáradt. Fogyott is, sápadt is lett. Biztosan a sok szaladgálás, a hólapátolás viselte meg - gondolták.- Egy kicsit visszahizlalom - határozta el az asszony, amikor talpra állt. - És úgy is lett. Jókat főzött, de hiába, a férje mind gyakrabban tolta el az ételt magától, panaszkodva, hogy nincsen étvágya.- Az influenza nem tud rajtam kitömi, az az én bajom - mondta s naponta járt sétálni. De amikor egyik nap hazatért, felesége szokatlanul sárgának találta.- Ugyan már, belém akarod beszélni a betegséget! - nevetett az asszony aggódásán és beleegyezett, hogy fia bevigye a kórházba kivizsgálásra. A megyei intézet után Budapest következett, ott operálták meg. A műtétet végző orvos másnap közölte a feleségével: későn jöttek, az öreg menthetetlen, gyomorrákja van. B. Mihály minduntalan az ajtóra pillantott.- Mikor jön már az orvos? - sóhajtott, de talán vele, illetve tőle idegesebben várta a doktort felesége és fia. Ők tudták, hogy az orvos nem jöhet, hiszen alig egy negyedórája, hogy az ifjabb Mihálynak nem nyitott ajtót senki. De ezt nem akarták megmondani a betegnek. Hiszen ő azt sem tudta, valójában mi a baja. - A gyomroddal van valami, diétáznod kell! - ennyit mondott a felesége, amikor afelől tudakozódott, mit mondott a műtétet végző pesti orvos. Hogyan is lehetett volna megmondani: hetei, hónapjai lehetnek hátra. Hogy pontosan mennyi, arról senki sem tudott biztosat. Az ápoláson, a beteg erején, szervezetén múlik minden - vélekedtek az orvosok. Mihály szervezete nem adta meg magát egykönnyen. Fehér köpenyes nem látta őt azóta, amióta a műtétet elvégezték.-Csak jönne már az orvos! Mikor jön már az orvos!? - suttogta mind sűrűbben. Fia kiment, mintha csak rágyújtana az udvaron egy cigarettára s újra a körzeti orvoshoz szaladt. A csengőszóra a doktor felesége nyitott ajtót.- Menjen csak nyugodtan haza a férjem mindjárt ott lesz! - és becsukta az ajtót. A beteg ekkor már nagyon rosszul volt, sűrűn hányt. Az ágya körül négyen szorongtak, kezüket tördelve: felesége, a fiuk, menyük, meg a szomszéd néni. Lesték a beteg minden lélegzetét s várták a doktort, aki csak nem akart megérkezni. Fél tizenegy tájban fia felköl- tötte a polgármestert, nem mintha ő tudott volna segíteni, de az ő házában van telefon is. Meghívták a városkörzeti orvost, hosszasan csengett a készülék, senki nem vette fel. Ezt követően hívták az ügyeletet. Hiába. Az ügyeletes csak annyit mondott, hogy ő nem jöhet, körzetét nem hagyhatja el, hiszen a helyi beteget az illetékes körzeti orvosnak kell ellátnia. A fiú visszament szüleihez, s vártak tovább. Ki tudja mennyi idő telt el, de már mindegy is volt, hogy jön-e az orvos, vagy nem. Éjfélt éppen, hogy elütötte az óra. Vártak egy keveset, aztán megborotválták a halottat, megmosdatták, fekete ünneplőbe öltöztették, s lesték, hogy mikor virrad. Reggel nyolckor a megye- székhelyi temetkezési vállalatnál volt ifj. B. Mihály. A halottszállításról szeretett volna gondoskodni, de ott azt mondták, hogy ők addig nem mehetnek az elhunytért, amíg a halotti bizonyítványt az illetékes körzeti orvos ki nem állítja. Ha ez megteszek máris intézkednek. így aztán megint a körzeti orvosnál próbálkozott a család. Az orvos nyitott ajtót.-Nahát, ilyen sokáig, s milyen mélyen aludtam! - mondta, majd hozzátette:- Tudják, az este meccset néztem a szomszéddal, aztán lefeküdtem. - Ezután elintézte a szükséges formaságokat. A továbbiakban már ment minden a maga útján. Az elhunytat a ravatalozóba szállították, kevéssel ezután ifj. B. Mihály felkereste a helybeli római katolikus plébánost. Kitűzték a temetés időpontját. Kisírt szemű asszonyok, bánatos hozzátartozók vették körül a koporsót. De ez egyetlen halottbúcsúztatón sincs másként. Az a ránc amelyet a két nappal korábbi éjszaka vésett az arcokba, eltűnt a többi között. Kazinczi Anikó
