Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
8 HÍRLAP ég -Ígérő 1993. június 17., csütörtök Oktatásügy: ahogyan egy magyar szenszei látja „Mi a harmincadik századra készülünk” Szenszei. Japánban ezt a szót illesztik a mérnökök, orvosok, pedagógusok neve után. Magyarra fordítva annyit jelent: előbb született (s mint ilyen bölcsebb nálunk, vagyis tiszteletet érdemel). Nyilván, nem minden idős ember érdemelné ki ezt a jelzőt - vélekedik az európai s emiatt a szemlélet miatt nehéz megértenünk a szó mélyebb jelentését. A japánok szerint az idősek az átélt tapasztalataik tekintetében felette állnak a fiataloknak, még akkor is, ha ezeket az élményeiket esetleg nem tudták feldolgozni. Szenszei: a bölcsesség tiszteletét fejezi ki, az alázatot, azt hogy minden embertől lehet valamit tanulni. Az, hogy egy társadalomban mennyire becsülik a tudást, ösz- szefügg a mindenkori nevelésügy helyzetével. Ebben az ágazatban szinte mindig volt kísérletezés, megújulási szándék. Többek között erről beszélgettünk Herold Lászlóval, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium nyugalmazott igazgatójával.-Úgy érzem, nálunk igen erősen mennyiségi szemléletű az oktatás, ez pedig nem feltétlen segíti a kreativitás fejlődését. A most kialakuló új struktúra próbál valamelyest a gyakorlat felé közelíteni, de alapjában véve intellektuális maradt. Erről egy példa jut eszembe: a Bolyai gimnázium néhány diákja és pedagógusa nemrégiben Svédországban tölthetett néhány hetet, együtt dolgozhattak svéd, angol, francia fiatalokkal. Egyértelműen kiderült, a mi gyerekeink elméleti tudása messze túlszárnyalta a többiekét, azonban a gyakorlati munka, a laboratóriumi tevékenység során problémáik vannak. A hazai képzés még mindig elsősorban mennyiségi szemléletű, elképesztő, hogy miket kérdeznek a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgákon, az ember néha azon tűnődik, hogy vajon azok a diákok, akik oda bekerülnek, mit fognak még tanulni?-Ezzel kapcsolatban az jut eszembe, hogy legelőször is el keltene döntenünk, milyen gyerekeket akarunk nevelni: gyakorlatias, vagy inkább intellektuális beállítottságúakat. S ha már látjuk, amit el akarunk elérni, az eszközöket és a módszereket ehhez kereshetnénk. De a pedagógusok mintha mindig csak a módszerek felett vitatkoznának.- Valóban, egy nemzeti koncepcióban kell megfogalmazni, melyek azok a célok, amelyeket a nevelésnek el kellene érnie, a többi gyakorlatilag az adott intézményben dől el. De a módszerek felett sem hunyhatunk szemet, bár ezek a tanár, a pedagógus személyiségéhez kötődnek. Úgy érzem, hogy a tananyag mennyiségéről folytatott vita is ezen a szinten tisztázható: hiszen a kérdés lényege az, hogy vajon megtaláljuk-e azokat a csomópontokat, amelyek mentén felépülhetne, a részletekkel kiegészülve összeállna az adott diszciplína. S ebben a szelektálásban is a pedagógusé a döntő szerep.- Vagyis jó oktatás kulcsfontosságú figurája maga a nevelő, s ha ezt elfogadjuk, a tanárok elismerése sem öncélú, hanem egyfajta pozitív szelekció forrása lehet. Hiszen ha valamit anyagilag elismernek, az egyben vonzó lesz, vagyis a legjobb képességűek próbálnának ezen a vonalon tevékenykedni.- Az anyagi elismerés lényeges kérdés, de nem hiszem, hogy ennyire le lehetne szűkíteni ezt a problémát.- A jó pedagógus nevelése a kiválasztásnál kezdődik. Erre nagyobb gondot kellene fordítani, mert a tanítás valójában hivatás kérdése, tehát egyfajta belülső motiváció kell. hogy késztesse azt, aki ezen a pályán akar dolgozni. Ez pedig nem anyagi kérdés, hiszen vannak olyan szakok, amelyeket viszonylag jól megfizetnek, ugyanakkor ez a fizetség nem áll összhangban a produktummal.- A pedagógusok kiválasztásán túl a képzéstől függ, hogy milyenné alakul a jelölt személyisége. Úgy érzem, hogy pontosan azokat a hibákat lehet felfedezni a tanárképzésben is, mint amelyeket az alap és középfokú oktatás-nevelésben.-Ami a szakma anyagi el nem ismerését illeti: tarthatatlan, ha egy pedagógus a szellemi fejlődését ez hátráltatja! Mert ha egy tanár nem tud nap-nap után fejlődni az anyagi gondok szorítása miatt, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az iskolában már nem fog minőséget produkálni. Vagyis a létbiztonság alapvető feltétele az optimális munkának. Nem cél, feltétel.- Ez persze valahol értékrendi kérdés is, összefügg a szakma társadalmi presztízsével. Nagy hagyományú polgárvárosokban mind a mai napig megmaradt a pálya pozitív megítélése, de nem azért, mert a pedagógus ilyen vagy olyan anyagi helyzetben van, hanem mert a polgárvárosok tisztelik a tudást, az intellektust.-A felkelő nap országában sem pusztán a pedagógust becsülik, hanem a bölcs embert. A nyolcvanas évek elején a salgótarjáni Bolyai gimnáziumban járt egy japán delegáció. Mint később kiderült, teljesen véletlenszerűen választották ki az iskolánkat, egy számítógép véletlenszerű választása nyomán jutottak el Nógrád megyébe, Salgótarjánba. Ittlétük alkalmával azonban feltűnt, hogy rengeteget kérdeztek, mindent meg akartak tudni. Emlékszem egy angolórát is meglátogattak. Úgy tűnt, hogy maga a tanítás nem érdekeli őket, de minden fiókba belenéztek, kinyitogatták a szekrényeket, mindent lefényképeztek. Kíváncsivá tett a dolog, hogy mi lehet a célja a látogatásuknak, miért utaztak több ezer kilométert, miért fényképezik le még a szekrények tartalmát is? A csoport vezetője illedelmes mosollyal az arcán csak annyit felelt: „Igazgató úr, mi a harmincadik századra készülünk."-fenyvesiAz emberi erőforrás meghatározó tényező Padlóra kerül az oktatás is? Hirtelen szakadt a tanárokra az önállóság Az emberiség története óta a társadalmi előrehaladásban meghatározó jelentősége volt és van a humán erőforrásnak, az emberi tényezőnek. Felesleges hangsúlyozni, hogy az emberi tényező minőségjegyeinek fejlesztésében - több más jellegű ráhatáson kívül - kiemelkedően fontos szerepet tölt be az oktató-nevelő munka. A felnőtt korba lépő fiatal a társadalmi életbe nem csak mint munkaerő lép be, hanem az egész ember; szokásrendje, igényszintje, morális és pszichikai adottsága, fantáziája, ötletessége, kitartása, fegyelme, kapcsolatteremtő képessége, vagyis személyiségének minősége határozza meg, hogyan akarja és tudja - ha lehetősége van rá - hasznosítani tudását, tapasztalatait. Az < emberi tényező minőségétől alapvetően függ a társadalom fejlettségi szintje. A fejlett országokban a „szellemi beruházások” az anyagi beruházások negyven százalékát is elérik, amik az oktatás, a szakmai továbbképzés, a tudományos kutatás gyors fejlesztését célozzák. Kiváltképpen a szakképzésre és az általános műveltség emelésére szánt kiadások nőnek dinamikusan, példázva a termelékenység szoros összefüggését nemcsak a szak-, de az általános műveltséggel is. Vitathatatlan, hogy az általános műveltség megalapozásának színterei az iskolák, nagymértékben az ott folyó oktató-nevelő munka minőségének a függvénye az egyén műveltségi szintje. Mindezekből következően óriási a közoktatás szerepe a társadalmi előrehaladásban. Bár a múltbeli tapasztalatok is intenek arra, hogy oktatásügyben az erőltetett sietség, kapkodás már nem egyszer károsan befolyásolta oktatásunkat, nehezítette a pedagógusok tevékenységét, mégis, mintha a mostani közoktatásügyi törekvések is ezt az elhamarkodottságot bizonyítanák. Ugyanis nem számolnak sok olyan tényezővel, amivel pedig kellene. A látszólagos szabadság az oktatás tartalmát és módozatait tekintve szabad a gazda; bárki, aki megfelelő végzettséggel és anyagi bázissal rendelkezik, létesíthet iskolát; a tantestületek önállóan készíthetik el alternatív (helyi sajátosságokhoz igazodó) tanterveiket, nagyon csalóka dolog. A negyven évig központirányításhoz szokott pedagógus testületekre óriási felelősséget ró a hirtelen rájuk szakadt „önállóság”, a diákokat érintő továbbtanulási esélyegyenlőségről nem is beszélve, hiszen az egységes felvételi rendszer kidolgozhatatlanná válik. A teljesmértékű társadalmi értékrendszeri zavarok következtében hiányzik az értékvilág, amely az iskolákat körül kéne vegye, enélkül pedig nincs embereszmény sem, s mindez kihúzza a talajt a nevelés alól. A kisebb településeken, ahol kevés a gyermeklétszám, az ön- kormányzatok a szűkre szabott költségvetésből képtelenek lesznek óvodákat, iskolákat fenntartani, így azok léte forog kockán. A jelenlegi gazdasági válság idején nevetséges arra hivatkozni, hogy a fejlett országokban a legjobb befektetésnek az „emberi tőkébe" való beruházást tartják, de legalább olyan nevetséges egy kétvállra fektetett gazdaságú országban a még meglévő anyagiakat kárpótlásra pazarolni akkor, amikor az ifjúság jövője vált kérdésessé. Kazinczi Anikó Vita a készülő törvénytervezetről Gyermekjóléti szolgálatok Felgyorsult a gyermekvédelmi törvény előkészítése. A tavaly októberben elkészült gyermekjóléti és gyermekvédelemről szóló törvénytervezet széles körű vitát váltott ki. A tervezet szerint egy új intézmény, a gyermekjóléti szolgálat gondoskodik majd a gyermekjóléti jogok érvényesüléséről. A feladatok koordinálására létre kívánják hozni az Országos Családvédelmi és Örökbefogadási Központot. A megyei gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátást segítendő, javasolják megalakítani a Gyermekjóléti Módszertani és Információs Szolgálatot. Az új intézmény feladata a gyermekvédelmi adatbázis fenntartása, információs szolgáltatás, gyermekjóléti értékelő vizsgálatok végzése, valamint naprakész nyilvántartás vezetése a nevelőszülőknél illetve a nevelőotthonokban elhelyezett gyerekekről. Az Örökbefogadási szolgálat a gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermekek örökbefogadását szervezi majd megyei szinten. A tervezet szerint a Gyermekvédelmi szolgálat feladata lesz a rossz bánásmód és a családi erőszak elleni védekezés, a gyámi gondozás megszervezése, a hivatásos nevelőszülői hálózat szervezése is. Turné után az Iron Maiden Az Iron Maiden együttes a közelmúltban vett részt európai turnén, aini után Bruce Dickinson elhagyta a csapatot. A koncertsorozat sikere azonban vigaszt nyújthat a banda felbomlásáért. az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália együttvéve. Itt nem élnek növények, az állatok közül is csak néhány különösen igénytelen pingvinfajta és fókaféle viseli el a zord időjárást. Néhány nemzet expedíciókat küldött az Antarktiszra, hogy különféle kutatásokat végezzenek. A kutatók nagy jégtörő hajókkal érkeztek, s különleges táborokat építettek. Hatalmas lánctalpú járművekkel közlekedtek a jégpáncélon, amit többször is megfúrtak, hogy mintát vegyenek belőle. Az alábbiakban érdekes kérdés megválaszolásában igyekszünk segíteni. Miért nem kacsint a kígyó? A kígyó az egyik legérdekesebb állat a világon. Teste olyan akár egy cső. Az egyik végén van a feje, a másikon meg a farka. A kettő között csupa- csupa gyomor található. Ez akkora, hogy egy kis kígyóban is elfér egy nagy patkány, vagy egy nagy kígyó gyomrában el tud tűnni akár egy nagy nyúl is. A kígyó a levegőt nagy, villás nyelvével tapogatja. Ä szájában egy különleges szerv van, ennek segítségével érzi meg más állatok - későbbi áldozatai szagát. Sok kígyó ebédje még él, miközben megeszi. Pontosabban, hatalmasra tátja a kígyó a száját, s szinte rápréseli magát áldozatára. Sok mindent tud egy kígyó. Csak egy valamire nem képes: sosem kacsint vagy pislog. Nincsen hozzá ugyanis szemhéja. Milyen az Antarktisz? Ezt a földrészt egész évben jég borítja. Sivár, terméketlen terület. Csaknem akkora, mint Mit eszik az óriáscápa? A legtöbb hal a víz felszínéhez közel, vagy közepes mélységekben él. Ezek a halak megállás nélkül úszkálnak. És csak kinyitják a szájukat, s máris belerepül, illetve bocsánat, beleúszik a finom ebédjük. A halnemű jobbára plankton. A planktont parányi állatok és növények alkotják, amelyek a víz felszínének közelében lebegnek. Ez a legtöbb tengeri élőlény fő tápláléka. Érdekes, hogy a vérszomjasnak vélt óriáscápa tulajdonképpen vegetáriánus, kizárólag planktonokkal táplálkozik. Amikor ő még kislány volt Öreg tyúkok bulimeccse - fiatalokkal- Emlékszel még arra, hogy kivel szedtél először ibolyát?- A nagyapámmal... - felelte Szép Erika, a rétsági művelődési ház igazgatója.- Volt szerelmed óvodás korodban?- Akkoriban egyfolytában szerelmes voltam ... A barátom idősebb volt két évvel, és amikor én középsőcsoportos lettem, ő meg első osztályos az ■I Szép Erácska általánosban, visszajárt hozzám az óvoda kerítéséhez.- Szeretted az óvodát?-Igen. A salgótarjáni síküveggyári óvodába jártam, és délután soha nem kellett aludnom, mivel a nagymamám a gyárban dolgozott, és fél háromkor már értem jött.- Az iskolát is szeretted?- Igen. Arra, hogy milyen szorgalmas és jó tanuló voltam, mondok egy példát. Gyakorlati órára - akkor még úgy hívták - kellett vinni valamilyen szövetet. Én ezt elfelejtettem, de egy szünetben hazarohantam, kinyitottam a szekrényt, és édesanyám selyem zsorzset ünnepi ruhájában elejéről levágtam egy darabot. Az egyest megúsztam a iskolában, de a ruha miatt leszidtak nagyon.- Demokratikus családi légkörben nőttél fel?- Igen, a család rengeteget jelent a számomra, a szüléimhez máig nagyon szívesen megyek haza Salgótarjánba.- Milyen pályára készültél?- Mindig táncdalénekes szerettem volna lenni! Fadarab helyettesítette a mikrofont, én pedig minden lehetséges helyen énekeltem.- Táncdalénekes viszont nem lett belőled . . .- Az eredeti szakmám óvónő. Tulajdonképpen azért választottam ezt a hivatást, mert közöttem és az öcsém között nyolc év korkülönbség van. Rengeteget foglalkoztam vele, és ez jó előképzés volt. Ha az öcsémet megdicsérik, mindig büszke vagyok rá, és a saját nevelésemnek tartom. Amikor valamit nem jól csinál, akkor persze más a véleményem ... Az esztergomi tanítóképzőt is elvégeztem, és dolgoztam a KISz-ben, a TIT-ben, és a megyei művelődési központban. Amikor felkértek a rétsági művelődési ház vezetésére, vonzott a feladat és a kihívás, ezért vállaltam el.-A zenével maradt valamilyen kapcsolatod?- Kamarazenekarban, énekkarban szerepeltem sokáig. Számomra a család mellett naSzép Erika gyón fontos a közösség is! A csapatmunkát vállalni kell mindenben, sportban, munkában, szórakozásban. Az egyénnek le kell mondania sok mindenről a közösség érdekében, de az ezzel párhuzamosan szövődő, mély barátságok sokáig megmaradnak. Például tíz évig kézilabdáztam Nagybátonyban. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a lányokkal, és rendszeresen ösz- szejövünk minden évben. Idén nyáron harmadszor is megrendezzük az ’’öreg tyúkok bulimeccsét” az egykori csapattagok részvételével. Nagyon várom már ... Faragó Zoltán Nem árt, ha tudod
