Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-16 / 138. szám
2 KÜLFÖLD 1993. június 16., szerda Nem a következő évezredben... Henning Christophersen, az Európai Közösség brüsszeli bizottságának alelnöke kereken elutasított minden olyan feltételezést, amely szerint a szervezet további egységesítését jelentő gazdasági es pénzügyi unió (EMU) kiépülése — a tervekkel ellentétben — a jö«ő évezredre tevődnék át. Christophersen az idei Nemzetközi Pénzügyi Konferencián emlékeztetett arra, hogy a ma- astrichti szerződés értelmében az uniónak legkésőbb 1999 januárjára létre kell jönnie. A brüsszeli bizottság alelnöke egyben figyelmeztette az EK-ba belépni készülő országokat, hogy nincs már mód arra, hogy bármelyikük kivételes feltételeket vívjon ki magának, mint Nagy-Britannia Ma- astrichtban vagy Dánia Edin- burgh-ban. Nagyobb kölcsönök? Az Európai Közösség azt tervezi, hogy ez év végéig a jelenlegi 925 millió ECU-ról 1,7 milliárd- ra növeli a közép- és kelet-európai országok gazdasági talpraál- lásának támogatását célzó köl- csönei összeget — jelentette a Financial Times. Az EK hosszú távú finanszírozással foglalkozó intézménye, az Európai Beruházási Bank (EIB) által nyújtandó kölcsönök részét képezik az EK azon erőfeszítéseinek, amelyek Nyugat- és Kelet-Európa integrálódásának felgyorsítását szolgálják. Üj játékok a japán repülőgépeken Úgy tűnik, a számítógépes játékok csatájának immár csak az ég szabhat határt — derül ki a Reuter jelentéséből, amely szerint a japán légitársaság azt tervezi, hogy a jelenleg alkalmazott Nintendókat a Sega cég új játékaival cseréli fel repülőgépein. A JAL szerint a Segákhoz tartozó nagyobb és színes képernyők javíthatják e szolgáltatásuk minőségét. A légitársaság jelenleg a Nintendo Game Boy nevű játékát kínálja öt nemzetközi járatán az első és az üzleti osztály utasainak — akik a légitársaság szóvivője szerint imádnak játszani. Július elejétől néhány járaton hatféle, színes Sega-termékkel váltják fel ezeket. „Népi részvényesek” Szlovákiában Szlovákia 5,3 millió lakosából a még a hajdani Csehszlovákia idején elkezdett kuponos privatizáció révén 2,6 millió vált részvénytulajdonossá — jelentette a DPA a pozsonyi sajtó közlései alapján. A kuponos privatizáció keretében minden felnőtt állampolgár részesedést szerezhetett állami vállalatokban jelképes díj fejében. Az államtalanítas első fordulójában 80 milliárd korona értékű állami vagyon került a „népi részvényesek” birtokába, további 50 milliárd koronányi vagyont a második fordulóban juttatnak a lakosság tulajdonába. Mégsem nyílik Kika-bolt? Egyelőre mégsem nyitja meg budapesti boltját a Kika, az Ausztriában ismert és kedvelt bútorkereskedelmi hálózat — adta hírül a bécsi Kurier minapi számában. Pedig már megvolt az ingatlan, elkészültek a tervek az építkezéshez, sőt még a Nyugaton kiképzett személyzet is rendelkezésre állt. A Kika ügyvezető igazgatója aláírta a vételi szerződést, amit a magyar partner megszegett — magyarázza a kútbaesett üzletet a lapnak nyilatkozva Herbert Koch. A Kika mindazonáltal tovább keresi a megoldást. Az ausztriai bútorkereskedelem berkeiben úgy mondják, a Kika túl nagyban tervezett, és emiatt esett kútba az üzlet. A főszabász halála Angol lapjelentések szerint szívműtét következtében 64 éves korában elhunyt Ian Thomas, II. Erzsébet királynő főszabásza. Az elmúlt két évtizedben az ő keze alól került ki az uralkodó ruhatárának nagy része. Ugyancsak Thomas tervezte azokat a ruhákat is, amelyeket Erzsébet két fia, Károly és András herceg esküvőjén viselt. A boszniai védett övezetekre Gáli szerény javaslata A katonai szakértők szerint 34.000, jól felfegyvezett katonára lenne szükség a hat boszniai védett övezet hatékony oltalmazásához, de Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár, tekintettel a realitásokra, egyelőre csak 7500 további békefenntartó kiküldését javasolja. A Bécsben tartózkodó Gáli írásos jelentését hétfőn terjesztették a Biztonsági Tanács elé, amely 10 napja hozott lényegében elvi határozatot Szarajevó és öt másik boszniai város ENSZ- csapatokkal való megvédéséről. A döntés óta a szerbek még hevesebben bombázzák, ostromolják a védett zónák közé számító Szarajevót és Srebrenicát. Az ENSZ-zónákra vonatkozó döntés a nyugati kormányok és Moszkva májusban elfogadott, a tétlenséget cáfolni hivatott boszniai „akciótervének” sarkalatos pontja. Amint az ENSZ-főtitkár jelentéséből kitűnt, az övezetek hatékony védelmére egyhamar nem lehet számítani: hír szerint eddig csak fejlődő országok ajánlottak fel csapatokat e célra, és Gáli kérte a tagállamokat, hogy legalább a csapatok és felszerelésük szállításával segítsék az akciót. Hangsúlyozta, hogy a NATO ígérete értelmében számítanak a szövetség légierejének támogatására — ez annál is fontosabb, hiszen az első 7500 katona nem lesz elég az övezetek, egyúttal a segélyszállítmányok hatékony megvédéséhez és a támadások elrettentéséhez. A sikerhez nélkülözhetetlen, hogy az ENSZ lépéseivel egyet- értsenek, és azokat támogassák az érintett felek — mutatott rá Gáli a terv megvalósításának másik nagy akadályára. Közismerten a szerbek rendszeresen, a horvátok és a bosnyákok alkalmanként akadályozzák az ENSZ erőit feladataik ellátásában. Folytatódnak a támadások Szomáliában Az ENSZ Biztonsági Tanácsát hétfőn arról tájékoztatták, hogy a Mohamed Aidid vezette fegyveres bandák provokálták a legutóbbi tűzharcot Mogadishu- ban, amelyben polgári személyek is életüket vesztették. Madeleine Albright, amerikai ENSZ-nagykövet esti tv-nyilat- kozatában hangoztatta: a sajtójelentésekkel ellentétben nincs arról szó, hogy a pakisztáni ENSZ-katonák lőttek volna a tömegbe: Aidid fegyveresei tüzeltek, amint már korábban is, hogy a provokációval az ENSZ ellen hangolják a lakosságot. Kofi Annan, a békefenntartásért felelős ENSZ-főtitkárhe- lyettes arról tájékoztatta a BT tagjait, hogy Aidid emberei élő pajzsként használnak nőket és gyermekeket, amikor az ENSZ- csapatok ellen támadnak. Les Aspin, amerikai védelmi miniszter egy hétfő esti beszédében közölte, hogy az amerikai légicsapások — az ENSZ-erők keretében — folytatódnak, és további harci gépeket irányítottak a térségbe. (MTI) SIPRI-jelentés 1992 mérföldkő volt? A tavalyi év mérföldkő volt a fegyverzetkorlátozási megállapodások és a nemzetközi biztonsági együttműködés bővítése szempontjából; ugyanakkor a kommunizmus összeomlása az etnikai érzelmek, a nacionalizmus és a területi követelések ele- gyét hozta napvilágra Kelet-Eu- rópában és a volt Szovjetunió területén. Egyebek között ez olvasható a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet, a SIPRI szokásos éves jelentésében, amelyet tegnap hoztak nyilvánosságra. A dokumentum készítői úgy látják, hogy a START-II. szerződésről folytatott tárgyalások, a szovjet utódállamok atomfegyvereinek kérdését rendező úgynevezett lisszaboni jegyzőkönyv aláírása, illetve az amerikai, orosz, francia kísérleti atomrobbantások leállítása a nukleáris fegyverek korlátozása szempontjából „emlékezetessé tette” a tavalyi évet. Ami viszont a tömegpusztító fegyverek másik két komponensét, a vegyi és biológiai fegyvereket illeti, az intézet úgy látja, hogy ezek elterjedése vagy visszaszorítása a kilencvenes évek egyik legfontosabb kérdése lesz. A fegyveres konfliktusokról szólva a SIPRI üdvözölte, hogy az ENSZ — megszabadulva a hidegháborús korszak vétóinak béklyójától — élére állt az eszkalálódást gátló nemzetközi erőfeszítéseknek. A stockholmi intézet szerint egyébként tavaly harminc fegyveres konfliktus volt a Földön, s ez lényegében megegyezik a korábbi évek hasonló adataival. Azonban az újonnan keletkezett öt fegyveres konfliktus között ott szerepel a boszniai — ahol a harcok miatt több mint százezer ember halt meg az év végéig —, illetve a tádzsikisztáni, ahol ez a szám a becslések szerint 30 ezerre tehető. A dokumentum pozitív fejleménynek tartja, hogy a fegyverkezési kiadások tavaly az előző évihez képest 15 százalékkal estek, s ez 1987 óta a legjelentősebb csökkenés. A kiadások mérséklődésének egyik legfőbb oka az, hogy az egykori Szovjetunió örököseinek számító államok fegyverkezési kiadásai — a súlyos gazdasági gondok miatt — egy év alatt a felére zuhantak visz- sza. Ezzel szemben a NATO-ta- gok katonai kiadásai emelkedtek — úja a hírügynökségek által ismertetett jelentés. Ami a hagyományos fegyverek eladását illeti, tavaly ez is jelentősen — 25 százalékkal — zuhant, megerősítve ezzel a korábbi évek csökkenési tendenciáját. Továbbra is az Egyesült Államok a világ első fegyverexportőre — 1992-ben az összes eladás 46 százaléka volt amerikai termék —, míg a volt Szovjetunió országai már csak a piac 11 százalékát mondhatják magukénak. Az Európai Közösségen belül Németország lett az első számú exportőr, s a SIPRI szerint kivitele immár hasonló szinten mozog, mint Oroszországé. Elfogadták az EBEE-j avaslatot Levon Ter-Petroszjan örmény elnök, aki Karabah központjában, Sztyepanakertben tartózkodik, hétfőn rávette a helyi vezetőket, hogy fogadják el az EBEÉ-nek a terület jövőjének rendezésére vonatkozó javaslatát. Azerbajdzsán és Örményország ezt korábban már megtette. Az örmény elnök konzultációkat folytatott a helyi parlament es államtanács tagjaival, és ennek eredményeképpen Babunan, a parlament alelnöke aláírásával is megerősítette, hogy elfogadja az EBÉÉ minszki csoportjának javaslatait. A karabahi vezetők korábban elutasították a rendezést célzó orosz-amerikai-török javaslatot, mondván: nem szavatolja a polgári lakosság biztonságát a csapatkivonás után. A Suzuki Kínában Suzuki autókat fognak gyártani Kínában, a Szecsuán tartománybeli Csungking iparvárosban. A kínai-japán közös vállalatot a helyi gépgyár és a Magyarországon lói ismert Suzuki- vállalat hozta létre egy másik japán céggel együtt. A kínai és a japán fél50-50 százalékban állja a 170 millió dolláros beruházás költségeit. Három év múlva, mire agyár felépül, évente 100 ezer autó kerül le majd a futószalagokról. Kérdőjelek A CIA-nak elhiszik? A minap nyilvánosságra került, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA mit jelentett a törvényhozásnak a közép-európai országokról. A „cég” valószínűleg a hírszerzői jelentéseket és a legális statisztikákat egybevetve fogalmazta meg értékelését. Miként látják az amerikai hírszerzők a térség helyzetét? Úgy vélik, hogy Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban tették meg a legnagyobb lépéseket a piacgazdaság felé. S mit jelentettek külön Magyarországról? Azt, hogy az ország politikai és gazdasági stabilitása ide vonzotta az elmúlt három évben a térségben beruházott nyugati tőke többségét: 7,5 milliárd dollárból 4 milliárdot. Ezzel együtt is a CIA szerint nem mi, hanem Lengyelország áll az első helyen a pvivatizálás ütemét, az árak liberalizálását, a bankrendszer korszerűsítését és a fizetőeszköz átvált- hatóságát illetően. Miért kell ismernünk az ilyenfajta jelentéseket? Főleg azért, mert az értékelésekből bizonyos fokig következtethetünk a címzettek, jelen esetben az amerikai döntéshozók magatartására. De rájöhetünk arra is, mire helyezzük a hangsúlyt a külföld tájékoztatásánál, hogy ezzel is hozzájáruljunk a rólunk alkotott reális kép kialakulásához. Mit tennénk mi hozzá a CIA jelentéséhez ? Azt, hogy az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának egyaránt érdeke a magyar átalakulás sikere. Ahogy Magyarország számára ezeken az országokon át vezet az út a nyugat-európai integrációkhoz, ugyanúgy az USA és Nyugat-Európa számára Magyarország fontos tranzitország a Kelet és a Balkán felé. Ezt a számunkra igen fontos szempontot a CIA-nak talán elhiszik... (FEB) Megbénuló vasúti forgalom Áruval megrakott 15 ezer vagon vesztegelt tegnap hajnalban a romániai vasútállomásokon a mozdonyvezetők szabad szak- szervezetének sztrájkja miatt, amely fokozatosan megbénította a közlekedést. Paul Teodoru közlekedési miniszter közlése szerint hajnali 5-kor a személy- szállító vonatoknak csak 21, a teherszállító szerelvényeknek csak 17 százaléka közlekedett. A miniszter elmondta, hogy a — Belg- rádból Bukarestbe tartó — 12-es számú nemzetközi gyors este 10 óra óta vesztegel a román határon. A sztrájk naponta másfél millió dolláros közvetlen és még nagyobb közvetett kárt okoz. A jelentésekből kitűnik, hogy a konfliktus kezelésében zűrzavar uralkodik. Tegnapra virradóra azért nem került sor találkozóra a mozdonyvezetők képviselői és a minisztérium között, mert a minisztérium Bukarestben, a mozdonyvezetők pedig szak- szervezetük brassói központjában kívántak tárgyalni — a két várost 160 kilométer választja el egymástól. Hétfőn a közlekedési miniszter tárgyalást folytatott a vasutas-szakszervezetekkel, de ezen a megbeszélésen nem voltak jelen a mozdonyvezetők szabad szakszervezetének képviselői. A lengyel diplomácia és a pénzhiány Úgy tűnik, hogy a pénzhiány válik a lengyel keleti politika egyik legfőbb problémájává. A külügyminisztérium bejelentette, hogy a volt Szovjetunió területén létrejött független országokban idén egyetlen nagykövetséget vagy konzulátust sem tudnak létesíteni. A rendszerváltozás óta mindössze két új diplomáciai képviseletet nyitott Varsó a keleti szomszédoknál: Rigában és Tallinnban. Vilniusban, Minszkben és Kijevben a problémát úgy oldották meg, hogy az addigi lengyel konzulátus adott helyet a nagykövetségnek. A tervek szerint ebben az évben meg kellett volna nyitni a lengyel nagykövetséget Kazahsztánban, Grúziában, Üzbegisztánban és Moldáviában. A közvetlenül szomszédos államokban legalább konzulátusokra lenne szükség, de egyedül a szükséges épületek bérleti dija csaknem egymillió dollárt tenne ki. Ilyen körülmények között nehéz elvárni a parlamentben oly erőteljesen szorgalmazott aktív keleti politika képviseletét. A pénzhiány nemcsak a feltétlenül szükséges fejlesztést nem teszi lehetővé, de mind lehetetlenebb helyzetbe hozza a minisztérium személyi állományát is. Ma Lengyelországban nemhogy a külügyminisztériumban végzett munka, de még a diplomáciai kiküldetés sem számít karriernek — legalábbis anyagilag nem. A lengyel diplomaták a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, keresetük nemegyszer a harmada sincs annak, amennyit egy több nyelven jól tudó fiatalnak a lengyel és a külföldi cégek odahaza ajánlanak. Arab afgánok H ónapok óta kellemetlen és — a minap Iszlámábádból érkezett hírek szerint — most már egyenesen nemkívánatos vendégekké váltak Pakisztánban az „arab afgánok”. A nyolcvanas években mentek önkéntesként Afganisztánba, hogy a szovjet hadsereg és helyi szövetségesei ellen harcoljanak az iszlám zászlaja alatt, egy éve azonban — amikor a mo- dzsahedek bevették Kabult — nem sok keresnivalójuk van a hazájuktól távoli országban, a Dzsihad (szent háború) a világnak e táján győzelmesen véget ért. Három, három és fél ezer külföldi önkéntes fogott fegyvert annak idején az afganisztáni iszlám erők oldalán, derékhadukat arab országokból érkezettek adták. Egyiptom, Tunézia, Algéria, Szaúd-Arábia és Szudán „küldöttei” voltak, akiknek — és pakisztáni vendéglátóiknak — fő gondja most, hogy többségüket otthon se várják tárt karokkal, legfeljebb ha a börtönökben. Jobbára a küldő országok rendszerével is szembehelyezkedő, radikális nézeteket valló emberekről van ugyanis szó, akiknek távolléte a fundamentalistákkal küzdő kormányok számára kettős előnnyel járt: egyfelől elmondhatták magukról, hogy kiveszik részüket az igaz ügyért Afganisztánban vívott harcból, másrészt az elutazottakkal csökkent az otthon kellemetlenkedők száma. Visszatérésük annyival is nagyobb veszélyt rejt magában, amennyi harci tapasztalatra tettek szert Afganisztánban. Akadnak, akik megtalálták az új harci terepet a maguk számára, és székhelyüket áttették Boszniába vagy Kasmírba. Mások minden kockázat ellenére hazatértek, hogy otthon gyümölcsöztessék harcedzettségüket. Egyiptomban egy katonai bíróság tavaly huszonhat „afgán veteránt” ítélt el — természetesen az immár honi terepen véghezvitt terrorakciókban való részvételért, és több tucatnyi azoknak a száma, akik még csak letartóztatásban vannak. A pakisztáni hatóságok most május végéig adtak haladékot a rendezetlen státusú arab állampolgároknak az ország elhagyására. Önkéntes távozás híján börtön vár rájuk. Úgy tudni, hogy mintegy 2600 arab tartózkodik Pakisztánban, jobbára az északnyugati határ tartományában, és közülük kétezernek nincsenek a letelepedéshez szükséges okmányai. Iszlámábádra több oldalról nehezedik nyomás: az Egyesült Államok, amely annak idején támogatta az afgán modzsahede- ket és fegyvertársaikat, a közelmúltban kilátásba helyezte, hogy Pakisztán is felkerülhet a terrorizmust támogató államok washingtoni listájára, miközben belső iszlám ellenzékükkel küzdő arab országok — így Egyiptom és Algéria — azzal vádolják az ázsiai országot, hogy szabadon hagyja működni saját területén a szélsőségeseket, akik nem egy esetben hazájukban véghezvitt terrorakciók hátterében állnak. Pakisztán sarokba van szorítva „vendégei” ügyének kezelésében. Az elmúlt hetekben több mint kétszáz egyiptomit tolon- colt ki, és Kairó azzal vádolja, hogy a vele több síkon is viszályban álló szomszédos Szudánba küldte őket. Szudán az egyiptomi hatóságok szerint terroristák kiképzésére szakosodott táborokat tart fenn több észak-afrikai rendszer aláásására. Az egyiptomi iszlám fundamentalizmus több „hírességének” neve fonódik össze Afganisztánnal, egyszersmind Pakisztánnal. Arab sajtóértesülések szerint a közelmúltig, amíg hagyták, a pakisztáni Pesavárban tevékenykedett Mohamed Sauki el-Iszlambuli, akinek fivére, Ahmed a néhai egyiptomi elnök, Szadat gyilkosaként írta be nevét a történelembe. Egy ideje a határ túloldalán, Afganisztánban bujkál. A New Jerseyben élő Omar Abder-Rahman sejk — a Szadat- gyilkosság ügyében szintén perbe fogott, de felmentett vallási vezető, az egyiptomi terrorakciók hosszú soráért felelős Dzsa- maa Iszlamija szellemi vezére — amikor három éve távozott hazájából, először Pakisztánba ment. (Útja onnan Szudánba vezetett, s csak ezután az Egyesült Államokba.) A vak sejk hírek szerint az afganisztáni harcokhoz folytatott toborzás egyik kulcsembere volt, és a rossz nyelvek ennek jutalmaként értékelik amerikai beutazási engedélyét. A történtek hivatalos amerikai változata szerint adminisztratív hiba folytán kapott vízumot. Omar sejk az elmúlt hónapokban a New Yor- k-i World Trade Center elleni február végi robbantásos merénylettel összefüggésben hallatott magáról, a perbe fogottak többsége az ő prédikációinak rendszeres hallgatója volt.
