Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

1993. május 13., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Phralipe: nem a kormánnyal - a cigánysággá! kötöttünk szövetséget Tökéletlen a kisebbségi törvény A katasztrófa szele? Jó tíz éve már elég sokan kérdezik, kérdezzük: ha meghal a mozi, akkor hogyan fogja túlélni a film? Ha meghal a humanista film, mi pótolhatja a zseniális bölcsességű és egyben felülmúlha­tatlan szuggesztivitású müvészmozi emberalakító hatását? Videoházak, televíziók, égi csatornák inkubátoraiban, a kábel- televíziók, a helyi stúdiók dzsungeljeiben lehetségesek-e olyan ösztönzések, értékversenyek, amelyek egykor a mozikban mégis­csak létrehoztak olyan eredeti műalkotásokat, amelyek gondolko­zásra késztették az embereket. . . A magyar mozikultúra teljes lepusztulásával az intézményma­radékok egyértelműen piaci szereplőkké léptek elő, gátlástalanul -, és lényegében kizárólag, filmszeméttel kereskednek, tucatnyi müvészmozi nemes törekvéseitől eltekintve fütyülnek a film-, a mozikultúra hagyományaira. A művészi igényesség és a „gazda­ságosság" szakítópróbája végérvényesen eldőlt, a rendezők, az alkotók szabadsága, függetlensége álom, fikció maradt. A rend­szerváltás zavarosvíz állapotában inkább a féltehetségek önállót- lan személyiségek bizonygatták modernségüket, és mit sem számí­tott, hogy igazánból gondolat sincs, amit a közönség elfogadna vagy elutasítana, kinevetne. Ilyen helyzetben rendezett új filmet Jeles András. A kis Valentinó, az Álombrigád, az Angyali üdvöz­let rendezője, a Monteverdi birkózókor professzora . . . Jeles András eddig ismert alkotásai emlékezetesen szuverének, öntör- vényüek; mihez nyúlhat 1992193-ban? Az új film, a Párhuzamos életrajzok magyar-francia kooprodukciában készült, s az ünnepé­lyes ősbemutatójára május 17-én kerül sor a budapesti Vörös­marty moziban. Mit fogunk kezdeni 1993 tavaszán ezzel a film­drámával, amelynek szereplői az ábrázol hatatlan és szörnyűsé­ges életmozzanatok felé zuhannak a jómód, a fényes polgári ott­hon melegéből? A XX., azaz a „büntető” század leggyalázato­sabb attrakciója formálódik előttünk, a legaljasabb „ büntetés" szerveződik itt, és végül Auswitzfelé indulnak el a deportáló va­gonok, hiába fekszik keresztben a sínre fél évszázad múltán a rendező, az ember, a borzalmas látvány már dokumentáció, már a történelem része. Legföljebb emlékeztet: nem érzünk most is it­ten valami katasztrófaszelet magunk körül fújni? De igen, válaszolunk Jeles András kérdésfeltevésére, mintha valami századvégi, új 1939 fordulna ki az 1993-as eszrendő tü­körképéből: a vallási, faji kirekesztés őrületében emberek, ártat­lan gyerekek, csecsemők százai halnak meg kínszenvedések között Karabahtól Boszniáig és mintha dermedtségünkben megint sem­mit nem tudnánk tenni, akik irtózunk, szenvedünk ezektől a rém­ségektől. . . A magyar Parlamentben május 10-én, egy szép napfényes dél­utánon irredenta és újfasiszta „eszmécskéket" maszatolnak elénk elkoszolódott agyú, nagy magyar akarnokok és ostobák, s már a mikrofonjaikba böfögik, melyik várost, melyik térséget kell visz- szacsatolni a nagy, egységes kárpátmedencei magyar élettérbe . . . Valóság ez vagy csak őrjítő káprázat? A büntető XX. századvég még egyszer megpróbálja magasba lőni leggyalázatosabb horda­lékát? Mintha a parlamenti megdöbbenésből mennénk Jeles And­rás mozijába, úgy kérdezzük: nem volt még elég? Jeles András filmje most legkevésbé kísérleti film, s nem film­nyelvi próbaút, de világos vonalú dráma, szuggesztív, felkavaró történet. Látni kell majd, ha lesz hol megtekinteni! A lelkiismeret­lenség jellemző esetei szinte egyforma sűrűséggel szegélyezik a magyar politikai élet, meg a magyar mozi útjait. . , Erdős István A probléma ott kezdődik, hogy nem a kisebbség, hanem a települési önkormányzat dönti el, hogy létrehoz-e ki­sebbségi önkormányzatot. Ha ezek megalakulnának, egy egész rendszert kellene kiépí­teni, vagyont kellene adni, ezt a pénzügyi kormányzat ma nem tudja felvállalni, ezért hoztak ilyen tökéletlen ki­sebbségi törvényt. Aki mind­ezt mondta, Osztojkán Béla, a Phralipe Független Cigány- szervezet országos elnöke.- Ön volt a Magyarországi Roma Parlament főtitkára. Mi­ért nem az már?-Ez év január 17-én lejárt a mandátumom, és nem kívántam továbbra is tisztségviselője lenni.-A nemzetiségi és etnikai ki­sebbségi szervezetek címszó alatt 58 szervezet szerepel a Magyar Közélet Kézikönyvé­ben, ebből 32-en képviselik a cigányokat. Ezt azt jelenti, hogy ennyire vannak képviselve?- A cigányok egyáltalán nin­csenek képviselve ez idő sze­rint. Sem parlamenti, sem ön- kormányzati, sem érdekvédelmi szinten. A képviselet nem szá­moktól függ, hanem a tényleges munkától. Megnézhetjük, mennyire képviselte a roma par­lament a cigányságot, illetve a roma parlamenti alkotószerve­zeteket. 11 alkotószervezettel alakult, első választott tisztség- viselője én voltam, mint szó­szóló. Azt a feladatot kaptam, hogy záros határidőn belül a Magyarországon létező, be­jegyzett romaszervezeteket ala­kuló kongresszusra hívjam ösz- sze. Sikerült 1990 decemberé­ben 17 olyan szervezetet talál­nom, amelyik akkor be volt je­gyezve. demokratikusan válasz­tott vezetősége volt. Ezzel a csapattal megalakítottuk a par­lamentet azzal a céllal, hogy a még létező, de a kongresszuson meg nem jelenő, illetőleg az utána alakuló szervezeteket is tagjai sorába hívjuk, ezzel az önszerveződés inteerációs munkáját kívántuk elkezdeni. Erre azért volt szükség, mert ahány szervezet alakult, annyi­féleképpen próbálták a romákat képviselni. A másik az a kény­szer, amit a kormányzat állított felénk, hogy ki a cigányság képviselője, kivel üljenek le tárgyalni? A struktúrát ma is jó­nak tartom.- Tehát a roma parlament volt a döntő érdekképviselet?- Nem tudom, hogy volt-e valaha is döntő érdekképviseleti szerv, megkísérelt az lenni. Bár a nemzeti és etnikai kisebbségi ügyekkel foglalkozó kormány- hivatal üdvözölte a roma parla­ment létét, az üdvözletéből ki­csendült a szkepszis. Miután 1990-91 -ben számtalan olyan probléma adódott, amit az új kormány szemére lehetett vetni, meglehetősen radikálisan lépett fel a kormánnyal szemben, amivel maga ellen is hangolta azt. Elszigetelődött, ezzel kez­dődött a hanyatlása.- Kormányszinten milyenek a kapcsolataik?- Nem vagyunk kapcsolatban a kormánnyal. Most új típusú politizálást próbálunk kialakí­tani. A Phralipe úgy döntött, hogy nem vállalja fel azt a radi­kalizmust, ellenségkereső és kompromisszumképtelen poli­tizálást, amit a roma parlament képvisel.- Kivel áll tárgyalási szinten a kormányzat?- Nem normális az az állam, amelyik nem a legkezelhetőbb partnert keresi. A Phralipe nem volt soha a legkezelhetőbb part­ner, most sem az.- Ezt hogy érti?- Úgy értem, hogy mi a ci­gánysággal kötöttünk szövetsé­get, és nem a kormánnyal. Én olyan típusú politizálást akarok, ami nem mond ellent egyiknek sem, hiszen szükségünk van kormányra. Ez a kormány a mi­énk is, bárki választotta.- Szerintem azért sem mind­egy, hogy hány szervezetük van, mert így 32 felé osztják az ál­lami támogatást akkor is, ha Szétszakadt a szomszéd, hogyan tovább Visegrád? Nem állunk csehül a csehekkel Gyűjtéstől ritkul a kamion Talán kevesen tudják, hogy minek a rövidítése az Ipu. Ha le­írjuk, hogy Interparlamentáris Unió, talán még az is képet al­kothat munkájáról, aki soha nem hallott róla. Bizonyára ke­vesen tudják azt is, hogy az MDF országgyűlési képvise­lője, Pál József a magyar-szlo­vák Ipu-bizottság alelnöke. Szlovákia és Csehország szétvá­lása miatt különös fontossággal bírnak a kétoldalú kapcsolatok, hiszen azokat a jövőben eggyel több partnerrel kell egyeztetni. Pál Józseffel beszélgettünk a képviselői munka e kicsiny sze­letéről, illetve azokról a közel­múltban lezajlott parlamenti lá­togatásokról és tárgyalásokról, amelyek a két szomszédos or­szággal a kapcsolatok javítását szolgálták.- Rendkívül munkaigényes tevékenységről van szó - mondta. - A közelmúltban egy parlamenti delegációval, ame­lyet Szabad György vezetett, Prágában jártunk. Történelmi jelentősége volt ennek a látoga­tásnak, hiszen a szétválás óta Szlovákiát kivéve ez volt az első külföldi delegáció, amely felkereste a cseh fővárost. Fo­gadta küldöttségünket Milan Uhde, az ottani képviselőház elnöke, aki egyébként Vaclav Havelhez hasonlóan, foglalko­zása szerint író, és egy drámáját Budapesten is játszották. El­mondhatom, hogy a legmaga­sabb szinten is fogadtak minket, hiszen az előbb említett köztár­sasági elnökön, Havelen kívül Vaclav Klaus, a kormány el­nöke is tárgyalt velünk. Rajtuk kívül JozefZieleniec külügymi­niszter, és a külügyi bizottság tagjaival is találkoztunk. Ami a programot és az egy­mást követő tárgyalások sor­rendjét illeti, rendkívül sűrű volt. Elvittek minket a központi levéltárba is, ahol látható a vi­segrádi egyezmény eredeti ok­irata. Láttunk természetesen más, magyar vonatkozású do­kumentumokat is, és az egész óriási élmény volt a számunkra. Megható az a gondoskodás, amivel nemzeti ereklyéik meg­óvására törekszenek. A tárgya­lások középpontjában minden esetben a visegrádi országok együttműködése állt, annak el­lenére, hogy kölcsönös félreér­tés fordult elő ebben a témában az utóbbi időben. Sajnos elő­fordult többször, hogy mindkét részről egyes politikusok téve­sen értékelik a másik nyilatko­zatait. Gondolok itt elsősorban Horn Gyula genfi beszédére, ami igen éles visszhangot vál­tott ki Prágában. Delegációnk vezetője mindig azzal volt kénytelen kezdeni beszédeit, hogy magyarázkodott a történ­tek miatt, és kifejtette a hivata­los magyar álláspontot. Az ér­demi tárgyalások csak ezután kezdődhettek, viszont oldott és jóhangulatban zajlottak le. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a Vaclav Haveílel való találko­zás is sokkal hosszabb ideig tar­tott, mint amennyit arra a pro­tokoll engedélyezett.- Ami az elkövetkezendő évekre vonatkozó kapcsolatain­kat illeti, én is csak azt ismétel­hetem meg, amit Vaclav Klaus többször is hangoztatott: „a szomszédos országokkal való maximális együttműködés hívei vagyunk.” Tárgyalófeleink minden szinten hangsúlyozták, hogy az Európához való csatla­kozást nem foghatjuk fel rivali­záló versenyfutásként. Közösek az érdekeink abban is, hogy ne csupán a nyugati diktátumokra figyeljünk oda, hanem a saját érdekeinket és szempontjainkat összehangoltan is kinyilvánít­suk és érvényesítsük.- Ami a személyes benyomá­saimat illeti, mind a személyes jellegű, mind pedig a hivatalos beszélgetéseken azt kellett megállapítanom, hogy a csehek hihetetlenül bíznak saját ma­gukban, és teljességgel biztosak az átalakulás sikerében. Nagyon meglepett az optimizmusuk!- Ezen kívül akadt még egy figyelemreméltó észrevételem: Csehország változatlanul érzé­kenyen reagál a Szlovákiát érintő kérdésekre. Többször ki­fejtették Szlovákia önállóvá vá­lásával kapcsolatosan, hogy a külföldi megítélés szerint Szlo­vákia gazdasági és politikai le­hetőségei kedvezőtlenebbek, de ez a hátrány szerintük behoz­ható. A cseh álláspont szerint ugyanis nekik is fontos érde­kük, hogy egy konszolidált, működőképes, önálló Szlovákia legyen a szomszédjuk. Az ott élő, tekintélyes létszámú ma­gyar kisebbség, a történelmi és a leendő gazdasági kapcsolatok reményében csak azt mondha­tom. hogy nekünk is azonosak az érdekeink. Faragó Zoltán Azt hallottuk, hogy aláírást gyűjtenek Somoskőújfaluban az utat és házakat rongáló kamion- forgalom ellen. Először M. Szabó Gyula képviselőt kérdez­tük, aki konkrét akcióról nem tudott, azzal viszont egyetértett, hogy lenne rá ok. Véleménye szerint segítene a helyzeten a sebességkorlátozás és a határon felszerelt mérőberendezés, ugyanis azért nagyobb ott a for­galom, mert nem tudják mérni a túlsúlyt. Mindezt cáfolta Kenyeres István, az önkormányzat mű­szaki osztályának vezetője, aki szerint semmit sem oldana meg a sebességkorlátozó tábla, a Osztojkán Béla mondjuk 30 szervezet csak pa­píron képviseli az érdekeket.-Ne beszéljünk a romaszer­vezetek képviseleti lehetőségei­ről, mert nincs szabályozva.- Nem szabályozza a kisebb­ségi törvény sem ?- Nem. A kisebbségi törvény más lehetőséget biztosít. Azon­ban nagyon különös helyzet áll elő, ha a törvényt pénzügyi okok miatt nem tudjuk megva­lósítani.- Ennek van esélye?- Csak ennek van. A törvény máris a pénzügyi lehetőségek­hez készült.-A törvény a kisebbségi ön- kormányzatokról is szól. Ön szerint van ezeknek létjogosult­ságuk egy „többségi" önkor­mányzat mellett?- Azt mondják, hogy ez kor­látozott közhatalmi jogosítvá­nyokkal bír. Ki van ez találva. Ez azt jelenti, hogy csak a ki­sebbség érdekében hoz rendele­tet, mégpedig a kulturális auto­nómia ügyében. Sarkítva: azt nem rendelheti el, hogy bontsuk le a református templomot, ar­ról dönthet, hogy építsünk egy cigány templomot.- Ez nem nagy változás a mostani helyzethez képest.- A probléma nem itt kezdő­dik. A létrehozása lehetetlenné válik. Ez úgy történik, hogy súlymérleg pedig nem befolyá­solja a kamionforgalmat, ráadá­sul csak néhány százalékot tesz ki a túlsúlyos gépjárművek száma. Azt jogosnak tartja, hogy nagy a forgalom, ebben nincs is vita, mondta, de a ka­mionokat nem lehet kitiltani. Meggyőződése, hogy nem sú­lyos a helyzet, az említett tilta­kozás pedig azt eredményez­hetné. hogy veszélybe kerül az új út megépítése. Fráter István, a közúti igaz­gatóság vezetője megerősítette a néhány százalékos adatot. Azt is elmondta, hogy pillanatnyilag a megye egyetlen határátkelőhe­lyén sem üzemel a súlymérleg, nem maga a kisebbség dönti el, hogy létrehoz egy kisebbségi önkoimányzatot. A jelenlegi törvény szerint majd a telepü­lési önkormányzat dönti el, hogy létrehozza-e azt.- Akkor ez majdhogynem pa­pírforma.- Ez nem papírforma, ez diszkrimináció. Éz a legron­dább tétele a törvénynek. Ha ki­sebbségi önkormányzatok ala­kulnának, egy egész rendszert kellene kiépíteni, vagyont kel­lene adni. Ezt ma a pénzügyi kormányzat nem tudja felvál­lalni, ezért hoznak ilyen tökélet­len törvényt. Ezt a hatpárti egyeztetésen mindenki elfo­gadta, mert akármilyen kor­mányzás lesz, annak is gondot fog okozni.- Az önkormányzati ered­ménytelenséghez hasonló hely­zet állhat elő. ha tegyük fel, tíz cigány képviselő alkot kisebb­séget az Országgyűlésben.- Nem lesz ilyen soha. Annyi roma nem él egy szavazótömb­ben, hogy önálló parlamenti képviselőt juttasson be. Ha ci­gányember indul egyéni körzet­ben, a magyarok nem szavazzák meg, kipróbáltuk ’90-ben. Leg­feljebb pártlistán juthat be, de akkor nem a kisebbség képvise­lője, hanem a párté.- Gyakran rám szólnak mos­tanában, ha azt mondom: ci­gány. Azt mondják, etnikai ki­sebbség. Ón szerint mi változik ettől?- Helyezzük át magunkat Marosvásárhelyre. Ha azt mon­dom, magyarság, azt mondja nekem ott egy román, nana, et­nikai kisebbség. A politika mos­tanában úgy fogalmaz, hogy vannak nemzeti kisebbségek, akiknek van határainkon túl anyaországa, etnikai kisebbség az, amelyiknek nincs anyaor­szága, de van saját nyelve és kultúrája. Mi azt mondjuk erre, Magyarország a mi anyaorszá­gunk. Aki ezt nem hiszi, annak felteszem a kérdést: a magya­roknak hol van az anyaorszá­guk? Dudellai Ildikó m az tehát rossz következtetés, hogy azért közlekednek a kami­onok Somoskőújfalun át, mert ott nincs mérleg. A mérlegelés különben sem változtatna a helyzeten, mert az az országba belépő kamionokra vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy általá­nosak-e az ilyen panaszok más határátkelőhelyeknél is, azt fel­elte, hogy divat lett szidni a ka­mionokat. De ha azt nézzük, hogy a legnagyobb forgalom­ban is legfeljebb 150 a kamio­nok száma a Somoskőújfalui ha­táron, és azt kérdezzük, hogy ez 24 órára szétosztva tényleg okoz-e gondot, akkor az a vá­lasz, hogy nem. (dudellai) Ez itten, kérem, Magyarország Varrás mentén reped az MDF Augusztus óta az MDF nyugtalan volt, és még erőnek sem nagyon merné nevezni - mondta Furmann Imre, az MDF korábbi alelnöke. Ami­kor a „Csurka-ügy” még új­donságnak számított, azt be­szélték, a miniszterelnök azért nem akar megválni ettől a blokktól, mert annyi képviselő áll mögötte a parlamenti frak­cióban, amennyinek a szavaza­tára szükség van. Azóta már Csurka szab feltételeket, mondván, ha pártja bármelyik liberális párttal hajlandó kö­zösködni. a Magyar Út kiválik az MDF-ből. Beszélték azt is, hogy addig jó az ellenzéknek, míg Csurkáék az MDF-ben vannak. Nem elsősorban a belső megosztottság, inkább a társadalmi megítélés miatt, merthogy ezzel a ténnyel rontja a párt a saját népszerűségét. Az ellenzék ugyan azt mondja, hogy Csurka léte (bárhol is van) senkinek nem jó, de hát mi mást mondhatna? A társa­dalmi megítélés egy év múlva mérettetik meg, a belső meg­osztottság viszont már jelen idő, és lassan nehezebb lesz követni, hogy ki kivel van, mint a Twin Peaks-ben. Az csak mellékzönge, hogy Bé- gány Attila, az MDF egyik ala­pító tagja eljárást kezdeménye­zett a párt etikai bizottságánál Antall József, Jeszenszky Géza és Entz Géza ellen, amiért vi­szont valószínűleg a feljelentő ellen is etikai eljárást indíta­nak. Ennek kiindítója a ma­gyar-ukrán alapszerződés volt, mint ahogy annak kapcsán osz­tódott meg immár nemcsak a párt, de (az amúgy is szakado­zott) kormánykoalíció is. Jó fél éve azt jósolta egy kormány- párti képviselő, hogy örülhet az SZDSZ, ha 4 százalékot elér a '94-es választásokon. Antall József nemrégen azt mondta, ha belülről szétverik az MDF-et, 8-10-15 százalékot fognak elérni. Lehet, hogy va­lamennyi párt jobban járna, ha azzal foglalkozna, amire létre­jött? - Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents