Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
2 HÍRLAP MEGYEJÁRÓ 1993. május 13., csütörtök Felsőpetény A Cserhát hegység nyugati részén, a Lókos patak mellett, a völgyben megbúvó kisközséget az 1241-es tatárjárás előtt az ősi magyar Csák nemzetség birtokolta, majd Pósa fia. Ugrón Szörényi bán, tárnokmester és királyi főlovászmester egyik hívének, a Zsadány nembeli Dénesnek adományozta. A 15. század közepén a Gáni családnak voltak itt részei. Idővel a Petényi Török család, még később Werbőczy Imre, a nádor fia bírta. A 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben szlovákok telepedtek meg a községben, s a lélekszám 1864-ben már 980-ra rúgott. A kastélyt 1902-ben Spett Vilmos építette. Az 1920-as évek végén a Almássy családé volt e vidék. A II.' világháború 1944. december 7-én ért véget a felsőpetényiek számára. Mindszenty József herceg- prímást 1956. október 30-án szabadították ki az itteni kastélybeli fogságából. Napjainkban 743-an lakják a falut. A templommal is rendelkező evangélikus, katolikus és baptista felekezetek tagjai békességben élnek egymással. Szorító gond a munkanélküliség, rátája meghaladja a 20 százalékot. János bácsi kilencvenhat esztendeje Sztraka János bácsi 96 éves, mindkét világháborúban harcolt Amikor arról érdeklődtünk, ki a település legidősebb embere, mindenki azonnal rávágta: Sztraka János bácsi. Amikor kora felől érdeklődtünk, mindenki tudta: közel van a százhoz, de hogy pontosan mennyi, azt tőle magától tudtuk meg:-A száz év még odébb van. 1897. szeptember 12-én születtem, úgyhogy 96 éves leszek.- Mindig itt lakott a faluban?- Nem. Csesztvei születésű vagyok, egy hatgyerekes családban nevelkedtem. Ma ugyan már csak ketten élünk az öcsémmel, én itt, ő Versegen. Bizony, nehéz idő volt a gyerekkorom. Tizenhárom évesen már családfenntartó voltam, de nem sokáig tarthattam el őket, meg magamat, mert közbejött a háború. Vittek ki a frontra, pádig alig múltam 18 éves. Tizenöt decemberében már a lengyelekkel pusztítottuk egymást.- Mikor jött haza a háborúból?- Amikor a többiek már elfelejtették: 1921 karácsonyán. Közbülső állomások: Mur- manszk, Szamarkand. Mikor hazajöttem, meg kellett mondani az anyámnak, hogy ki vagyok, mert hat év alatt kicsit megváltoztam. Utána már „könnyebben” mentek a dolgok, egészen a második világháborúig. '23-ban megnősültem, s lett négy gyermekünk: két fiú és két lány. Közben szolgáltuk az uraságokat, nekem 100 tehénre kellett felügyelnem. '29-ben jöttünk Fel- sőpeténybe lakni.- Aztán megint jött a háború.- Az bizony jött. Negyvenegyben a szerbekkel hadakoztunk. Onnan is „kerülővel" jöttem haza. Sopronkőhida érintésével. Ezután már legalább nem lőttek.-Már a II. világháború végén is közel járt az ötvenhez. Hol dolgozott nyugdíjig?- A Rákosi Termelőszövetkezetben. Amit elkereszteltek Szabad Föld Téeszre. 65 évesen, mint elnök mentem nyugdíjba. Öt éve halt meg a feleségem, azóta egyedül élek itt. egyik lányom szomszédjában. János bácsi néha még dolgozgat a kertben, bár azt mondja, alacsony a vérnyomása, és van. hogy elszédül. További bánata, hogy nagyon szeretett olvasni, de a szemei már gyengék. Megbeszéltük: még találkozunk. Négy év múlva, a századik születésnapján szeretnénk köszönteni. Nehéz sorsú gyerekek A nevelőotthon udvarát a folytonos mozgalmasság jellemzi délutánonként - ez a játék ideje Nyugodtan mondhatjuk: festői környezetben található az egykori Almássy-kastély. Ma nem a grófi család, hanem nehéz sorsú gyerekek lakják, 1957 óta. A Felsőpetényi Óvoda és Nevelőotthonba is bepillantottunk: hogyan telnek a hétköznapok? A megbízott vezetővel. Lórik József nevel beszélgettünk.-Ha azt halljuk: „nevelőotthon" , akkor zömmel negatív dolgok jutnak az ember eszébe. Árulja el: milyen családokból kerülnek ide gyerekek?- Meglehetősen nehéz sorsú gyerekeink vannak. Olyan családokba születtek bele, ahol hiányoztak azok a feltételek, melyek a nyugodt, felhőtlen gyermekkort biztosíthatták volna. A „családok” az alkohol és az ösz- szeférhetetlenség miatt mentek szét, s ennek a leginkább a gyermekek látták a kárát. Az megítélhetetlen, hogy a családokban előbb ittak, s csak azután sodródtak a társadalom perifériájára, vagy a folyamat fordítva zajlott le. A végkifejlet mindkét esetben ugyanaz.- Hogyan illeszkednek be a kis lakók, amikor kikerülnek a megszokott környezetből?- A „megszokott” környezet Után nem könnyű az átállás. Szinte fnindeu gyerek sír, amikor ide kerül. Van. akin nagyon, van akin kevésbé látszik, de mindegyikük sérült lelkileg, s ez különösen nehéz feladat elé állítja a tizenhárom nevelőt és a tizenkilenc gyermekfelügyelőt, s tulajdonképpen az egész személyzetet. De úgy érzem, sikerrel oldjuk meg a gyerekek másságából adódó nehézségeket.- Hol tanulnak a gyerekek?- A környék többi gyermekével azonos iskolában. Az alsó tagozatosok Felsőpetényben, a felsősök Nőtincsen. A tanulmányi eredményükre nem lehet panasz, természetesen a hátrányos helyzetükhöz viszonyítva. Most egy nyolcadikosunk van. őt Balassagyarmatra vették fel, és a gazdasszonyképzőbe jár majd.-A költségvetésük mire elegendő? Tudnak kirándulást, egyéb programokat biztosítani?- A központi támogatás gyermekenként az idei évre 245 ezer forint. Ez alig elég valamire, de panaszra nincs okunk, ugyanis a megyei önkormányzattól rengeteg segítséget kapunk. És van egy komoly szponzorunk is: a Szilágyi Erzsébet Független Segítő Nőegylet. Ók anyagilag is, és egyebekben is támogatnak. Vezetőjük, dr. Lipthay Erzsébet bárónő, aki egyébként Budapesten praktizáló gyermekorvos.- Ha belépünk a hallba, rengetegfestményt, rajzot látunk. A kiemelkedőt nyújtó gyermekeknek van-e valamilyen szereplési lehetőségük?- Erre legjellemzőbb példa: decemberben a „Karácsonyi Varázs” pályázaton, melyet a Gyermeklánc Alapítvány hirdetett meg. három első díjasunk volt. Varga Ibolya, aki elsőbe jár. a „Süteménysütés” című festményével, Rácz Johanna a nevelőotthon karácsonyáról szóló fogalmazásával, a hatodikos Antal Tamás pedig a természetes alapanyagokból készült Betűiemmel nyert. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy Judit Meisel, a bécsi Szafari park sajtófőnöke a saját apjának születésnapjára nem ment el azért, hogy személyesen találkozhasson az alkotóval. Intézményünk számára pedig biztosította, hogy a két autóbusznyi gyerekünk ingyenesen látogathatja meg a parkot. Jelenleg az útleveleik elkészíttetése folyik. Akinek mindene a föld . .. Idős Sztrapka János, aki a falu első „földbirtokosa” Felsőpetény XX. század végi első „földbirtokosa” idős Sztrapka János. A 75 éves férfi hat hektár földjét kérte és kapta vissza.- Lucernát, krumplit, kukoricát, babot, búzát, árpát termesztünk - sorolta. Megtudtuk, egész familijájuk földdel bánt. Édesapja két holdat örökölt, majd további kettőt vásárolt. Béreltek is földet. Igaz, nem valami fényesen, de megéltek. Hanem emberünkre Blahó néni képében rámosolygot a szerencse istenasszonya. A koros asszony üzent - úgymond - Jancsinak, keresse fel, szeretné ráíratni 16 holdját. Mindössze eltartást, szavaival élve: gyámo- lítást kér érte cserébe. János gazdának azonban nem igen fűlött foga a dologhoz, mire - ki tudja, mivégről? - jött az írás: elviszik négy lovát, ha nem áll kötélnek. Mire beadta a derekát.- Imádtam a lovaimat - magyarázta. - Olyan szép állataim voltak, hogy mindenki megbámulta őket. A naptár 1960-at mutatott, amikor belekényszerült a termelőszövetkezetbe. Okleveles állattenyésztőként dolgozott, a kertészetben is hasznát vették. Nyolc esztendő elteltével ment- szerinte - nyögdíjba. A múlt év szeptemberében pedig visszakapta földtulajdonának egy részét. Egy lova, gumis kocsija van, s a vetőgép kivételével mindenfajta földművelő eszközzel rendelkezik. A kérdésre, hogy mikor szokott felkelni, emígyen felelt:- Felkelek én éjszaka is, ha Vihar zörög az istállóban. Mi lesz a többi földdel?- Visszaveszem - válaszolta.- Jó lesz a gyerekeknek, meg az unokáknak. Aztán én is még eldolgozgatok. Nekem mindenem a föld ... A változatosság gyönyörködteti A község polgármestere Lórik József. A jelenleg 45 éves férfi a főiskola elvégzése után költözött Budapestről Felsőpe- tényre, s a nevelőotthonban logopédiát tanított. Öt esztendő múltán nevezték ki a fővárosi Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanárává.-Miként tekint vissza polgármesteri tevékenységére ?-Örömmel, hiszen gazdagodott a településünk. Jó érzés tudni, hogy emberek elismerik a a képviselő-testület és jómagam munkáját.-Megválasztása óta mivel gyarapodott a falu? Először is bevezettük a vizet. Az igazsághoz tartozik, hogy a korábbi tanács jól előkészítette a beruházást. Felújítottuk a Petőfi utca egy részét, bevezettük a villanyt az Ady Endre utcába. Kialakítottunk egy emlékparkot, ahová áthelyeztük az I-II. világháborús emlékművet. Rendbehoztuk a temetőt. Új autóbuszvárókat készítettünk. Kicseréltük az iskola felszerelését. Az egyik vállalkozó új boltot épített, melyhez kamatmentes kölcsönt adtunk.-Az idei feladatok?- A legfontosabb, hogy megteremtsük a gáz bevezetésének feltételeit. A tanulmányterv már elkészült. Folytatjuk az utcák felújítását.- Öntől tudom, a főiskolán nyelvészeti tárgyakat tanít, tudományos munkát végez, elnyert két, a pedagógiai oktatás fejlesztését célzó pályázatot, ennek keretében könyvet kíván írni, járja az országot, részt vesz a logopédusok továbbképzésében, ráadásul polgármester. Hogyan bírja mindezt energiával?-Csakis mások segítségével. A munkahelyemen hetente egy-két napra szabaddá tesznek. A testület tagjai kiveszik részüket az ügyek intézéséből. A körjegyzőség munkatársai, élükön Boróka László körjegyzővel, értik és teszik a dolgukat. Nem utolsósorban a családom megértő támogatása ad erőt a vállalásaim teljesítéséhez. Szívem- nek-lelkemnek kedvesek az elfoglaltságaim, s engem a változatosság gyönyörködtet. Nyugdíjban az agyagbányász A Szurdok elnevezésű falurészben bóklásztunk, amikor nyakát nyújtogató madár alakját formázó vaskútágasra figyeltünk fel. Kedvünkért Gálik Pál és Kohári János bemutatták, miként is szuperál a kerekes alkalmatosság. Mint kiderült, a 63 éves Kohári János személyében nyugdíjas agyagbányásszal hozott ösz- sze a jósorsom.- Harminchét és fél esztendőt húztam le a bányában - emlékezett. - Vájár, robbantómester, robbantóanyag raktáros voltam. Mi, mélyművelők ezerötszáz méter mélységben bányásztuk az öt telepben lencseszerűen elhelyezkedett agyagot. Édesapjának, három fiú testvérének szintén az 1934-ben nyitott bánya adott kenyeret. Az ötvenes évek elején, a hatvanas évek végén 360-nál többen dolgoztak a bányánál, s a három műszakban 1100-1200 csille agyagot hoztak fel a napszintre. Ma már csak a fehér agyagot művelik le, melyet porcelán- gyártáshoz, cserépkályha és padlóburkolat készítéséhez, szobafestéshez használnak fel.- A létszám ma már a -százat sem éri el, s nagyon visszaesett a termelés - jegyezte meg. Igen, sajnos, szerencse fel, szerencse le ... A vízhúzók (balról jobbra): Gálik Pál és Kohári János Munka helyett bambasági pótlék A rekkenő hőségben a legnagyobb embertömege az italboltban leltünk. A fröccsözők problémáját a 34 éves Dudás László így foglalta össze:-Az a baj, hogy nincs munka. Pedig az nekem nem büdös, mégsincs. Gépkocsivezető a szakmám, voltam én már Tengizben, meg az NSZK-ban is. de amióta hazajöttem, munka nincs. Csak a bambasági pótlék. -Nem értem: micsoda?! - Bambasági pótlék. Miután a ház körül elvégzek, bejövök ide, a Józsi főnökhöz, és itt bámulok ki az ablakon, közben iszom ezt a fele víz-fele szódát. Ezt megkapom huszonkettőért. De azt ne kérdezze, hogy a hetedikes nevelt fiam mi lesz, ha megnő, mert nem tudom. Majd amit megtudunk fizetni, ha addig a tiszta levegőért is nem szedetnek adót. Mert a segély hétezer, egy autó fa meg húszezer forint. És a télen elfűtöt- tünk négy autóval. Ez van ... Az oldalt írták: Balázs József és Kolaj László. A fotókat Rigó Tibor készítette. Lórik József polgármester
