Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 108. szám

1993. május 11., kedd BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Mezőgazdasági vásár lesz Bércéi mellett Egy különös érsekvadkerti jelenség nyomában A szitázás és a szellemi töke Falugondnok • Csitár-Iliny. A Népjóléti Minisztérium azokon a telepü­léseken, ahol sok az idős, rászo­rult polgár, támogatja a falu- gondnoki szolgálat megalakítá­sát. A megbízatás ellátásához azonban szükséges, hogy a te­lepülésnek legyen egy saját mikrobusza, amellyel az idős vagy beteg embereket a közeli nagyvárosba olcsón és kényel­mesen lehet utaztatni. Csitár és Iliny lakói - a Miskolc környéki települések tapasztalatait figye­lembe véve - úgy határoztak, kipróbálnák ezt a rendszert, ezért a Népjóléti Minisztéri­umba pályázatot adtak be. Pályázat helyiségekre • Balassagyarmat. Az önkor­mányzat testületé döntött a Nógrád Megyei Szolgáltató Szövetkezet által korábban bé­relt helyiségek hasznosításáról: azokat, amelyek jelenleg üre­sek, a szövetkezet felszámoló­biztosával történt megegyezést követően ismét kiadják. Az új bérlők nyilvános pályázat útján nyerhetik el a város frekventált részein lévő helyiségek haszná­lati jogát. Szociális gondozók • Bércéi. A munkanélküli ellá­tás alól kikerülők támogatásá­nak sajátos módját választotta a berceli önkormányzat. Öt asz- szonyt, akik ötezer forint szoci­ális támogatást kaptak volna, kétszer ennyi pénzért szociális gondozóként alkalmazzák, ez­zel a településen élő idős embe­rek gondozásának problémáját is megoldották. Horváth Zoltán festegetés közben Jönni, menni kell, rohanni, szervezni, eladni, új üzletet kötni. Horváth Zoltán jól bírja a strapát, bár elmondja: amikor a gerince tropára ment - ő így fo­galmaz -, s leszázalékolták, or­vosai nem sok jóval kecsegtet­ték. Ez 1987-ben történt, de - a mester lekopogja - hála isten­nek jól érzi magát. Nincsenek panaszai, s életkedvét mutatja, hogy kifogyhatatlan az ötletek­ből. Aztán azt is elmondja, a munkában partner a család. Nélkülük nem bírná a megterhe­lést, a napi folyamatos terme­lést. A fizikai „részleget” az asszony vezeti, segítője pedig érettségi előtt álló nagyobbik fiuk. A „tulaj” - szintén ő vallja így - a szellemi tőkét adja az ügyhöz. Az egésznek pedig ez a lényege, s mielőtt búcsúzunk ebben is maradunk. Én annyit mondok, hogy ez a tőke nélkü­lözhetetlen a szitázáshoz is. (gyurkó-vaskor) A dejtári óvodások értékes ajándékot kaptak Sok minden attól függ, hogy mennyi leleményesség van bennünk. „Most őszintén, mondj nekem egy olyan vállal­kozási formát, amihez nem kell hatalmas befektetés, nincs benne rizikó, csak munka és utánajárás kell az egészhez!” - sóhajtott a minap az egyik isme­rősöm, akivel a balassagyarmati főutcán futottam össze, s aki pontosan egy hónapja tengődik szociális segélyből. „Szerinted talán meg lehet élni négy-öt ezer forintból? Van valami ja- vasjatod, mit csináljak?” Ötlet éppen lenne. Olyan, amit én magam meg is valósíta­nék, ha faesztergályos lenne a szakmám: mert a termékre még fizetőképes kereslet is lenne. De miről is van szó? A dejtári No-Fa Kft. különleges aján­dékkal lepte meg a helybeli óvodát: három hatalmas doboz fa építőkockát készítettek a gye­rekeknek. Hulladékból.- Sokkal emberközelibb, ha a gyerekeknek természetes anya­gokból készülnek a játékaik - mondta a dejtári óvoda vezető­óvónője, Fábián Jánosné. - Ar­ról nem is beszélve, hogy pél­dául a fából készült kocka stati­kusan is alkalmasabb építőjá­téknak, mint a műanyag. Elmondtam az ismerősöm­nek is mindezt, de ő csak mo­solygott:- Miből venném meg a hul­ladék faanyagot? És kinek ad­nám el az elkészített játékokat? Fotó:Gy.P. Nem, nem hiszem, hogy ezt meg lehet csinálni. Tudod, én valójában egy olyan állást sze­retnék, ahol bár dolgozni kell, de megfizetik a munkámat. Mert végül is lenne meló, de 8-9 ezer forintot fizetnének érte. Ennyiért nem megyek el se­hová. Félek attól, hogy bedará- lódok a nyomorba. Ismered: gürcölsz naphosszat, aztán meg fillérekkel kiszúrják a szemed. Arra a kérdésemre, hogy így nem nyomorog-e, azt felelte, hogy mégis szabadabb, bár igaz, nagyon minimális, amit az önkormányzattól kap. Ilyenkor aztán felvetődik bennem a kérdés: biztos, hogy csak a rendszer a hibás, amiért ennyi a munkanélküli? Nem győzök csodálkozni, amikor bepillantok Horváth Zoltán dejtári portájára. Közis­mert ember a faluban a 46 esz­tendős rokkantnyugdíjas, aki mellesleg vállalkozó: szitázó mester. Pólókra gyártja, fújja, szórja a különböző saját terve­zésű grafikákat, képeket. Mel­lesleg pedig festeget. A festege- tést hangsúlyozza, ugyanis nem Picasso ő. Csupán a hobbija, de ahogy elnézem műveit, nincsen szégyellni valója. Körbejárjuk a műhelyt, a ma­estro pedig büszkén mutatja a munkáit. Kérdezem is, születni kell-e a szitázó mesterségre, de nemmel válaszol. Volt már ő ugyanis buszsofőr, taxis, sőt népművelő is, végül a kísérle­tező kedv, no és kézügyessége vitte rá erre a „szerelemre”. Aztán jön a feleség, aki Hor­váth Zoltán bevallása szerint mindig türelemmel viselte az ő bohémságát. Házasságuk során két fiúgyermekük született. A kissebbik apja nyomdokain jár, mert titokban már szitákat ké­szít, s nem is akármilyeneket. A vállalkozónak nem fenékig tejföl az élete. Mondja, a napi tizenhat órás munka az átlagos, persze, nem a műhelyben. Jubileumi találkozó a Fáklya klubban Zsúfolásig megtelt a múlt hét keddjén, Budapesten a Fáklya klub színházterme. Balassa­gyarmat barátai tartották össze­jövetelüket abból az alkalom­ból. hogy tíz évvel ezelőtt elha­tározták, egy esztendőben leg­alább kétszer találkoznak egy­mással a városból elszármazot­tak és a helyiek. 1980-ban ünnepelte a Balassi Bálint Gimnázium fennállásá­nak 80. évfordulóját, s az ün­nepségen jelenlévő öregdiákok döntöttek úgy, hogy megalakít­ják a város barátainak körét. Az elhatározást tett követte, és az eseményre 1983. szeptemberé­ben, a Fáklya klubban került sor. „Üdvöz légy, testvér — üd- vöz légy, barát! Te is, kit még mint gyermek hagyék el, s ket­tős örömmel látlak férfiúnak.” - Madách Imre sorait választotta mottóul az est közönsége, ame­lyet a város művészei műsorral köszöntöttek, majd a város lo­kálpatriótái a 70 éves Réti Zol­tán festőművészt, a zeneiskola egykori igazgatóját, a dalegylet „örökös karnagyát” is köszön­tötték. Az estébe hajló eseményen ott láttuk dr. Zsély Andrást, Salgótarján polgármesterét, aki­től megtudtuk, hogy „megfigye­lőként, tapasztalatcserére” jött, mert szeretnék a salgótarjániak baráti körét „újraéleszteni”, ugyanis igen sokan vannak a megyeszékhelyről elszármazot­tak is a fővárosban, akiket érde­kel, mi történik Salgótarjánban.-szokács­Munka nélkül lenni, anno 1993 Hatastalamtjak Balassagyarmat időzített bombáját Rekultiválják a telepet Balassagyarmat jelenlegi hul­ladéklerakó telepe annak idején szabálytalanul, megfelelő körül­tekintés nélkül lett kialakítva. Ma már az előírásoknak meg­felelő, a környezetet kevésbé károsító deponálás gyakorlati­lag kivitelezhetetlen feladat, te­hát - ha nem történik semmi - számítani kell arra, hogy a nyári szezonban a tűzesetek követ­keztében súlyos légszennyező forrássá válhat a telep. Óriási probléma, hogy évek óta illegálisan veszélyes hulla­dékok is kerülnek a telepre, ki­számíthatatlan, hogy a 10-15 méter mély szemétrétegben mi­lyen reakciók zajlanak le. A telep takarása kezdettől fogva megoldatlan: az érkező csapadék átmossa a több tíz mé­teres hulladékréteget amely a felső rétegű talajvízbe jut. Ilyen körülmények között a hulladék- lerakó már fizikailag sem képes évente 25 ezer tonna szemetet befogadni. A fenti körülményekhez ha­sonlóan létezik a telep területén egy fekál tó, ennek megszünte­téséről szintén haladéktalanul gondoskodni kell. A probléma megoldása érde­kében a város polgármesteri hi­vatalának műszaki osztálya a te­lep azonnali rekultivációját ja­vasolta. Ennek értelmében új hulladék lerakót létesítenek, amelynek a helykijelölő vizsgá­latai két hónapon belül meg­kezdődnek, s ez után kerülhet sor a tervek elkészítésére. Ez tartalmazni fogja a régi, immár veszélyessé vált lerakó meg­szüntetését. Tavasz Jákotpusztán Május 14-én, 15-én és 16-án immár második alkalommal rendeznek a Bércéi melletti fes­tői szépségű Jákotpusztán me­zőgazdasági szakkiállítást és vásárt. Az esemény - amelyet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a jákotpusztai ETO-Farm munkatársai és a ba­lassagyarmati Szent Vendel Juh és Kecsketenyésztő Egyesület szervezi - fővédnöke Körül Fe­renc, a Nógrád Megyei Köz­gyűlés elnöke. A programok május 14-én délelőtt 10 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődnek, majd Korill Ferenc és dr. Öcsöd Gyula, a Földművelésügyi Mi­nisztérium munkatársa meg­nyitják a kiállítást. Ezt követően zenés, táncos népi műsor szóra­koztatja az érdeklődőket, este pedig táncház várja a vendége­ket, ahol az osztrák Suhplatter Gruppe szolgáltatja a zenét. Szombaton mountain bike versenyen lesz - nevezni a helyszínen lehet -, s aki kedvet kap a „kerekezéshez”, és pénze is van, a helyszínen vehet ma­gának „gépet”. A három napos programsorozatot népművészeti kiállítás, mezőgazdasági szak­vásár, sajtkészítési bemutató és fotókiállítás gazdagítja. Költözik az „Ipoly” A balassagyarmati székhelyű Ipoly című közéleti hetilap az el­múlt napokban új helyre, a Thököly utcába költözött át. Felvéte­lünkön Herczeg Mónika és Págyor Lászlóné gépírók készítik a következő számot. Kép: Gyurkó Péter Az összedőlt háztető esete R.A. Bagnold brit fizikus kü­lönös esetről számolt be, ami­kor Egyiptom délnyugati ré­szén, a sivatagban utazott. „Egy csendes éjszakán történt: hirte­len egy olyan hangos, vibráló morajlás hallatszott, hogy kia­bálnom kellett, hogy társam hallja, amit mondok. Hamaro­san más, a visszaverődés által gerjesztett források is bekapcso­lódtak a zenebonába, olyan kö­zel az első hang magasságához, hogy egy lassú ritmust tisztán fel lehetett ismerni. Ez a külö­nös kórus több mint öt percen át folytatódott.” A morajló hangok jelensége csak egy a furcsa hatások közül, amit a természet produkálni tud. Sok mindenről van már elkép­zelése a mai kor emberének, de Newton szavaival szólva, még ez a tudásmennyiség is csak annyi, mint egyetlen csepp az óceán vizéhez képest. Az eset, ami Érsekvadkerten történt, éppenséggel megma­gyarázható, ha a statikáról vagy a deformációról és a szilárd tes­tekben ébredő feszültségekről tanult ismereteinket előszedjük. De valóban itt keresendők a je­lenség okai? Ezt már senki nem mondhatja meg. Egy azonban bizonyos: furcsa, ami Vadker­ten történt.- Emlékszem, hogy aznap nagyon jó idő volt, felhő is alig volt az égen, sütött a nap, és tel­jes volt a szélcsend - emléke­zett Laczkó István az április 28-án, a koradélutáni órákban történtekre: - Én magam a há­zunk mellett dolgozgattam, amikor hallottam azt az iszo­nyatos robajt. A szomszédunk portájáról, Gálikék felől jött a zaj. Odaszaladtam a kerítéshez, hogy megnézzem mi történt, s akkor láttam, a mellettünk lévő udvarban épülő ház tetőszerke­zete romokban hever. Döbbene­tes volt az egész, szinte másod­percek alatt zajlott le minden, mintha felrobbant volna a tető, persze, szó nem volt robbanás­ról.- A tetőnk már teljesen ké­szen volt - mondta az épülő ház tulajdonosa, Gálik István, ami­kor felkerestük, hogy vele is be­szélgessünk a történtekről. - Már a ház közfalait akartuk fel­húzni, s erre leomlott a tető. Számomra teljesen érthetetlen a dolog, mert az a szerkezet már kiállta a tél próbáját. Nem tu­dom pontosan, hogy mikor - ta­lán decemberben, vagy január­ban -, egyszer egy vihar söpört végig a falun, több háznak le­szedte a kéményét, fákat tépá­zott meg, a mi épülő házunk te­tejéről meg egyetlen cserép sem mozdult el. A tető faszerkezetét még november elején megcsi­náltuk, decemberben került rá a cserép, szóval már jó ideje ké­szen volt, még a későn lehullott hó hatalmas tömegét is kibírta. Ilyen az én szerencsém, mert most úgy tűnik, hogy minden külső hatás nélkül összedőlt. Ért­hetetlen, mert a biztosító kár­szakértői megállapították, hogy az építkezés során műszaki hiba nem történt, ami megmagya­rázná a történteket.-fenyvesi­A ház ismét tető nélkül áll Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents