Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
KÜLFÖLD 1993. május 11., kedd Tüntetők és rohamrendőrök összecsapása Mintegy 40 diák és 5 rohamrendőr megsebesült Hágában, amikor a tüntetők összecsaptak a karhatalommal. Hága belvárosában hűszezernyi diák gyűlt ösz- sze, hogy tiltakozzon a kormány terve ellen, amelynek értelmében csökkentenék az ösztöndíjat, és megszüntetnék a diákok ingyenes vasúti utazásra szóló jogosultságát. Fura harc a fajgyűlölet ellen Véres összecsapássá fajult egy fajgyűlölet elleni tüntetés Londonban. A város délkeleti részén mintegy 2 ezer ember gyűlt ösz- sze, hogy megemlékezzen egy 18 éves fekete bőrű diákról, akit fehér suhancok késeitek meg halálosan április 22-én. Amikor a tüntető tömeg egy könyvesbolthoz ért, amelyben gyakori vásárlók a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt tagjai, a menetből tégladarabokkal, üvegekkel dobálták az üzletet. A rendőrök közbeavatkoztak, verekedés tört ki.-it Visszaélt ! az olasz diplomata? ,y Házkutatást tartott a rendőr- _v ség Giuseppe Baldoni, Olaszország lengyelországi nagykövetének római lakásán. A diplomatát azzal gyanúsítják, hogy részese volt a fejlődő országok támogatásárafordítottpénzek körüli visz- f szaéléseknek. Baldoni korábban a külügyminisztérium nemzetközi együttműködési osztályá- l'.ü nak helyettes vezetője volt. Kaposvári színisiker Strasbourgban Második bemutatóját is meg- t, tartotta a hét végén Strasbourg- ban a helyi Nemzeti Színház által vendégszereplésre meghívott kaposvári együttes. A Csíky Gergely Színház társulata ezúttal az E. T.A . Höffman nypmán készült zenés mesejáték-musicaljét, a Diótörőt adta elő, hatalmas Tinón ni rí ipüit;» ■ Magyar — egyiptomi külügyi tárgyalások Azonos álláspontok Az Arab Liga anyagi segítséget kíván nyújtani a magyarországi bosnyák menekülteknek — közölte Eszmat Abdel-Megid, a pánarab szervezet főtitkára 7o- maj Dénes külügyminisztériumi államtitkár-helyettessel, aki a hét végén — tuniszi tárgyalásai után — kétnapos látogatást tett Kairóban. A helyettes államtitkárt — miután a külügyi konzultációs rendszer keretében megbeszélést folytatott Iszmail Mubarak egyiptomi külügyminiszter-helyettessel — fogadta Amr Musza, a kairói diplomácia irányítója, akinek Tomaj Dénes átadta a magyar külügyminiszter levelét. A felek időszerűnek mondották a két külügyminiszter közötti találkozót. A kétoldalú kapcsolatok áttekintésén kívül az egyiptomi fél a közel-keleti békefolyamat megítéléséről adott tájékoztatást, a vendégtől pedig elsősorban a közel- és kelet-európai helyzetről, azon belül a boszniai válságról kapott értékelést. Gyakorlatilag azonos álláspontokat képviseltünk az érintett témákban — mondta Tomaj Dénes. Merényletre készülnek Jelcin ellen Borisz Jelcin orosz elnököMa- valy több mint száz esetben fenyegették meg, idén pedig öt hónap alatt 45 ízben érkeztek „jelzések” az elnök biztonsági szolgálatához, de az esetek döntő többségében idegbeteg emberekről volt szó — jelentette ki az orosz tévében vasárnap este Mihail Barszukov altábornagy, Jelcin biztonsági szolgálatának vezetője. Barszukov kitért arra is, hogy az egyik orosz képviselő egy sajtóértekezleten azt állította: a május eleji orosz ünnepek alatt újabb merénylet készül Jelcin ellen. Az altábornagy hangsúlyozta, hogy a képviselő szavainak „van alapja”, és osztotta a törvényhozó nyugtalanságát. A tévéműsorban az oroszországi főügyészség tájékoztatást adott arról, milyen eredménnyel zárult a nyomozás Kiszlov őrnagy ügyében. Kiszlov néhány hónappal ezelőtt önkényesen eltávozott távol-keleti egységétől, hogy merényletet kövessen el Jelcin elnök ellen, de végül is a moszkvai kormányépületek zárt körzetében letartóztatták. A törvényszéki orvosszakértői vélemény szerint Kiszlov skizofréniában szenved, ezért nem beszámítható, s kényszerkezelésére van szükség zárt intézményben. A végső döntést a bíróság hozza meg Kiszlov ügyében — jelentette az ITAR-TASZSZ. (MTI) Rakétarobbanás Bajkonurban Űrhajózási balesetek Kilencvenegy ember vesztette életét abban a rakétarobbanásban, ami fél évvel Jurij Gagarin sikeres űrutazása előtt történt a bajkonuri űrközpontban. A japán hírügynökség újságíróinak mutattak be vasárnap azokat a szovjet archív filmeket, amelyeket erről és más sikertelen eseményekről készített a Video- kozmosz nevű cég, és amelyeket eddig nem mutattak be a publikumnak. 1960 októberében egy új rakétát akartak kipróbálni a bajkonuri (kazahsztáni) űrközpontban, de a rakéta, feltehetően szivárgás miatt, felrobbant. A film bemutatja, hogyan bontja el a tűz az ott dolgozó embereket, és hogy mindezt tehetetlenül szemléli a mentőbrigád. Egy másik archív film Alek- szej Leonov majdnem tragikusan végződött első űrutazását mutatja be: Leonovnak meghibásodott az űrruhája, és úgy tűnt, hogy képtelen visszatérni a Voszhod-2 fedélzetére. Önjelölt Mao-ivadékok Amint közeledik Mao Ce- tung születésének 100. évfordulója (december 26.), úgy nő szinte hétről hétre azoknak a kínaiaknak a száma, akik egyenesen a Kínai Népköztársaság megalapítójától származtatják magukat. A Corriere della Sera című római lap a pekingi sajtóben megjelent hírekre hivatkozva jelentette, hogy legutóbb a „nagy kormányosnak” már 170 állítólagos leszármazottjáról véltek tudni. Az 1976-ban elhunyt Mao Ce-tung egyetlen „törvényes” fia, Mao An-gingvisszavonultan él nyugdíjasként. A kínai vezető első feleségének fia, Mao An- long állítólag 1932-ben meghalt. Bizonyosat senki sem tud, de egy szélhámos ügyesen kihasználta a rejtélyt és „Én, Mao An-long, Mao Ce-tung fia” címmel elejétől végig hazug „önéletrajzot” adott ki. Buharin özvegye New Yorkban Megtanulta férje végrendeletét 1932-ben, amikor Anna Larina 18 éves volt, és szerelmes lett a szovjet állam egyik megalkotójába, Nyikolaj Ivanovics Buharin- ba, édesapja azt mondta neki: — Érdemesebb 10 évig együtt élni Nyikolaj Ivanoviccsal, mint egész életedet együtt tölteni mással. Larinának csak 5 évnyi együttélés jutott Buharinnal, akit 1937-ben letartóztattak, és 2 évvel később kivégeztek. Az asz- szony azonban egész életét tétjének szentelte, átélve munkatáborokat, száműzetést és börtönt. Most 79 éves, vézna kis ősz hajú asszony, aki New Yorkba látogatott Ezt nem tudom elfelejteni című könyve angol nyelvű kiadása alkalmából. Buharin már 1929-ben kegy- vesztett lett Sztálinnál. 1938- ban a bíróság előtt azzal vádolták, hogy jobboldali összeesküvést készített elő. A valódi ok az volt, hogy Buharin folytatni akarta Lenin új gazdaságpolitikáját, amely megengedte néhány magánvállalat működését. Lan- nát szintén letartóztatták, s „a nép ellenségének” nyilvánították. Elszakították egyeves fiától, akit csak 19 év múlva látott viszont. Buharin letartóztatása előtt Anna Larina kívülről megtanulta férjének többoldalas úgynevezett végrendeletét, amelyben a politikus ártatlanságát bizonygatta. Elmondta, hogy a Gulag- ban eltöltött évek alatt rendszeresen elismételte magában a szöveget, hogy egyszer majd nyilvánosságra hozhassa. Erre azonban csak 1988-ban, Gorbacsov hatalomra kerülése után kerülhetett sor. Ugyancsak 1988-ban Moszkvában megjelent Larina könyve. Mint mondotta, nem győzte elolvasni a gratuláló leveleket. Örömét azonban hamarosan megkeserítette a Szovjetunió széthullása. Mint Anna Larina megírta, 25 évvel idősebb félje érzékeny, humorérzékkel rendelkező ember volt. 1936-ban például egy párizsi látogatás alkalmával kézen állva szórakoztatta a járókelőket a Montmartre-on. (, Az özvegy könyvében „tetőtől talpig értelmiséginek” írja le férjét, a bolsevikok fő ideológusának, aki annyira szeretetre méltó volt, hogy Lenin „a párt kedvencének” nevezte el. Anna Larina csak ebben az évben kapta meg azt a levelet, amelyet férje 1938-ban, perének megkezdése előtt írt neki. Ez a levél — mint az özvegy az AP amerikai hírügynökség tudósítójának elmondta — „tele van aggódással és szerelemmel”. A levél több mint 50 évig hányódott szovjet archívumokban. Az özvegy könyvében leírta saját szenvedéseit is. Többször közölték vele például, hogy agyonlövik.^Már ott állt a kivégzőosztag előtt, amikor megtudta, hogy kegyelmet kapott. Hóna§ okon át etetett egy patkányt a örtönben, hogy legyen társa a magányban. Larina most Moszkvában él, és gyakran elmegy a Metropol szálloda előtt, ahol valamikor a bolsevik elit élt. Buharin szobája a második emeleten volt. — Amikor elmegyek a Metropol előtt, mindig felnézek az ablakokra — mondotta. mélyiségek is, mint Clodomiro Almeyaa, Chile egykori moszkvai nagykövete. Ez volt egyébként Santiagóba érkezése óta az első alkalom, hogy Erich Honec- ker elhagyta otthonát. Honecker szerint a könyvében számos meglepetéssel találkozhat majd az olvasó, és sok mindent megért majd, ha elolvasta azt. A Chilében száműzetésben élő Erich Honecker, a hajdani első számú keletnémet vezető a Panorama című olasz folyóiratnak nyilatkozva elmondta: „életének utolsó energiáit arra fordítja”, hogy könyvet írjon, amely „a Német Demokratikus Köztársaság igaz története lesz”, és leleplezi, hogy „kik és miként idézték elő az NDK bukását”. Az olasz folyóirat munkatársa akkor csinálta az interjút, amikor Honecker április 23-án feleségével együtt szerény ebéden vett részt egy étteremben egykori chilei emigránsokkal, akiket a katonai diktatúra idején az NDK befogadott. Jelen voltak továbbá olyan ismert chilei baloldali szeNegyedszázada történt A barikádok éjszakája „A hatalom az utcán van”, „Az értelmet a hatalomra” — hirdették a feliratok a párizsi Latin negyedépületein, a Sorbonne falán. S a feliratok alatt fiatalok ezrei gyülekeztek, egyetemisták a Sorbonne-ról, a városon kívüli Nanterre-i egyetemről és máshonnan. 1968. május 10-nek délutánja nyugodtan indult, pedig már a csata közepét jelentette. Párizs akkor meg nyugodt volt. Sokan vélték úgy, hogy a diákok megmozdulása csak afféle fiatalos hevületből fakad, az eredetileg az egyetemi reformokért megindult tüntetéseket le lehet csillapítani. De Gaulle elnök kevéssé törődött a tüntetésekkel — majd elintézik azt a kormány tagjai, őt különben is romániai hivatalos látogatásának előkészületei kötötték le. Pompidou miniszterelnök nem is volt Franciaországban, ezekben a napokban Afganisztánba látogatott — elvégre a világ keleti részén, a Szovjetunió peremvidékén ekkortájt még csend volt, legfeljebb a prágai tavaszra kellett odafigyelni. A szakszervezetek sem voltak hajlandóak szóba állni a fiatalokkal — elvégre ők is részét képezték a kialakult intézményrendszernek Franciaországban, s a maoista csoportok még őket is kikezdték puhaságukért, tétlenségükért. S ekkor jött május 10-nek éjszakája. A diákok tüntetése békésen indult végig Szent Mihály útján, hogy „visszafoglalja” a Sorbonne épületét, de hamarosan beleütközött a rohamrendőrök, csendőrök első útelzárásába. Rendőrsorfal sorakozott minden mellékutcán, kereszt- útón, készenlétben voltak a gázgránátok, a gumibotok. S a rendőrök elindultak a diákok felé. Az első barikád hamarjában összetolt gépkocsikból épült, de mögötte már megkezdték a Gay- Luccas utca kockaköveinek bontását is fegyvernek, de barikádnak is. Hajnalra harmincnál több barikád állt a Latin negyedben, mögötte kövekkel felfegyverzett diákokkal, a rendőröknek lépésről lépésre, útakadályról útakadályra kellett velük megvívni a hajnalig tartó véres csatát. A folytatás váratlan lett a kormány számára: a rokonszenvekkor a diákok felé fordult, s ami a legfontosabb, felébredtek az addig alvó szakszervezetek is, úgy ítélték meg, hogy most már ideje kiállniuk a munkások érdekei mellett, annál is inkább, mert a diákpropaganda egyre inkább hatott a nagyüzemi munkásságra. Május 13-án együtt vonultak fel Párizs utcáin a diákok és a szervezett munkások, a baloldali pártok vezetői — ott volt velük egy Francois Mitterrand nevű képviselő is. A sztrájkokkal a szakszervezetek kivívták a „Gre- nelle utcai megállapodást”, amely jelentősen javított az üzemi munkások helyzetén. Úgy tűnt, hogy a gaulle-ista rendszer összeomlott, s Franciaországban a radikális baloldal kerül hatalomra. A dolgok azonban nem így alakultak. De Gaulle, aki először távozását is felajánlotta a referendum tétjeként, május 28-án „eltűnt” Párizsból, senki sem tudta, hová lett. Másnap derült ki, hogy a Németországban állomásozó francia csapatok parancsnokságán járt, s Massu tábornok késznek mutatkozott arra, hogy ha kell, csapatokkal verje le a „lázadást”. Az elnök ennek tudatában lépett: feloszlatta a nemzetgyűlést, visszavonta a referendum tervét, átszervezte kormányát, menesztve Pompidou miniszterelnököt. A gaulle- isták összeszedték magukat, a Champs Elysée-en milliós felvonulással válaszoltak a hetek óta forrongó, de eddigre kifulladt baloldalnak. Júniusban választásokat tartottak Franciaországban. A gaulle-ista párt addigi — s egészen 1993 tavaszáig tartó — legnagyobb győzelmét aratta. A barikádok éjszakája ekkorra már csak emlék maradt. Kis Csaba Bukaresti riport egy sajtótájékoztatóról Mához egy hétre újra, ugyanitt A színhely egy emeletes villa szalonja az előkelő Herastrau utcában, Bukarest északi részében: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői manapság itt, székházukban találkoznak a román sajtó képviselőivel. Egy-két hetente egy találkozó, amelyen a pártok sajtóértekezleteit követő újságírók hada vesz részt, rádiósok, tévések, lapok szakírói. Bevezető nyilatkozatok, kérdések-felele- tek, ugyanúgy, mint ahogy a többi pártoknál szokásos. Azaz majdnem úgy. Amott román politikusokat faggatnak, egyetértőén vagy ellenszenvvel, a sajtó rámenős munkatársai. Itt magyarokat. Más a pálya, más a játék. Lehet egyetérteni vagy nem politikailag, de a szalonban ott lebeg valami sajátos, megfoghatatlan. Bármiként kezdődjék, bármi legyen is a találkozás hivatalos témája, végül a románságmagyarság viszonya kerül terítékre. Jobbára pedig csak az. így az újságírói-politikai szakmai párviadal szenvtelen szellemi pengeváltásának helyébe az etnikai szempontok sokkal fájóbb párbaja lép. A sajtóértekezletet tartó politikusok nagy önfegyelemmel igyekeznek megtartani a tájékoztatás hűvös légkörét. Reményük arra, hogy üzenetüket megértsék, és ami fő, továbbítsák partnereik — ez a cél —, csak így lehet. Ezen a csütörtökön például már harmadszor jött el Vida Gyula, az RMDSZ szilágysági képviselője, a szövetség gazdasági szakértője, a képviselőház gazdasági bizottságának titkára, nogy kifejtse a szövetség álláspontját a Költségvetésről, a kormány gazdaságpolitikájáról, hogy jelezze, az RMDSZ nemcsak a sajátos magyar kérdésekhez szól hozzá, hanem az ország közös problémáihoz is. Két előző alkalommal szóhoz sem jutott, ez a téma nem érdekelte a román sajtót. Most egyenesen ő az első felszólaló, csak Markó Béla szövetség) elnök szól néhány szót bevezetőjében arról a nyílt levélről, amelyet húsz ellenzéki, a Romániai Demokratikus Konvencióhoz (ennek a pártszövetségnek az RMDSZ is tagja) tartózó szenátor intézett Tőkés László püspökhöz, az RMDSZ tiszteletbeli elnökéhez, a romániai forradalom jelképéhez. A szenátorok szerint nem megoldás a magyarságnak az önrendelkezés, az lenne jó, ha az RMDSZ és tiszteletbeli elnöke mellőzne minden olyan akciót, amely közvetlenül vagy közvetve árt az ellenzék közös ügyének. Markó Béla szerint hibás a levél szemlélete, és tévesek a tényei, de hozzáfűzi, hogy a Konvenció minden pártja megőrzi a függetlenségét, az RMDSZ nézetei mindig is ismertek voltak, azokat nem adja fel. Ennyi elég. Vida Gyulára ugyan egy kicsit odafigyelnek, elvégre eppen folyik az általánosnak mondott, de korántsem általános sztrájk. A kormány- párti újságírót az ellenzékitől nehéz megkülönböztetni a feltett kérdés tartalma akapj án — legfeljebb a hangsúly barátibb, megértőbb az egyiknél. (Nem mindig). — Miként utasíthatja el a magyarság a románságnak azt az elhatározását, hogy nemzeti államban éljen? Milyen alapon? Markó Béla, Tokay György, a képviselőcsoport elnöke, Takács Csaba, az ügyvezető elnök egymásra néznek. Sokszor elmagyarázták már: amikor az alkotmány vonatkozó paragrafusa ellenszavaztak, nem vitatták, hogy Románia egységes állam, szuverén, csak azt, hogy nemzeti, azaz a románok állama, ahol tehát a nem román, a magyar és más kisebbségi jó esetben elfogadott, megtűrt, a legkisebb testvér. Ez még nem jelenti, hoyg szövetségi államot sürgetnének. Európa legtöbb államának alkotmánya nem nevezi meg az országot nemzeti államként, attól nem lesznek szövetségi jellegűek. De a nemzeti állam a gyakorlatban azt jelenti, a közéletben, a bíróságokon a magyar ott sem használhatja a nyelvét, ahol jelentős a számaránya a lakosságban. — Hogyan, azt akarja az RMDSZ, hogy a magyar legyen Romániában a hivatalos nyelv? Válaszoljanak, uraim, egyértelműen! — Igen, helyileg, ott, ahol megfelelő a számaránya — mondja Markó. — Akkor majd nekem, a bukarestinek, ha Hargita megyébe akarok menni, meg kell tanulnom magyarul? — Nem kell megtanulnia, uram, nem mondtam, nogy csak a magyar legyen a hivatalos nyelv. Azt mondtam, hogy a magyar is — a román mellett. — Az Egyesült Államok demokratikus ország, de ott mindenki elfogadja, hogy az államnyelv az angol. Miért nem fogadják el Önök Romániában, hogy az államnyelv a román? Tokay György talán ezredszer mondja el: — Uram, köztudott, akik átkeltek az óceánon, azért tették, hogy maguk teremtsenek egy államot, ezzel a szándékkal érkeztek oda. Mi, magyarok, nem érkeztünk Romániába. Mi itt voltunk, amikor a mai területén ez az állam megvalósult. Újabb kérdező... Vagy már nem is kérdező: — Románia az Románia, milyen alapon akarják önök nemzetközivé tenni ezt a belső ügyet? Takács Csaba válaszol. Nem emeli fel a hangját, bár a „kérdés” elég magas hangfekvésben érkezett. Türelmesen elmagyarázza, hogy ma a nemzetközi fórumok, szervezetek a kisebbségi jogokat az emberi jogok szerves részének tekintik, ez nem a romániai magyarok külön igénye, ezt a román kormány is elismerte, amikor csatlakozott ilyen jellegű nemzetközi okmányokhoz. Másnap mindebből néhány sor jelenik meg az országos lapokban. Esetleg éppen az az ízekre szedendő vagy félreértett félmondat. Vagy csak egy szkeptikusan, elutasítóan ismertetett vélemény. Vagy semmi. Baracs Dénes Hétvége a határainkon Sok az illegális határátlépő A hét végén a határőrök ösz- szen 116 illegális határátlépőt fogtak el, és hat lopott gépkocsit foglaltak le — tájékoztatta Kri- sán Attila, a BM Határőrség szóvivője hétfőn az MTI-t. A szóvivő elmondta, hogy szombat-vasárnap 100-an próbálták meg szabálytalanul elhagyni az országot, közülük 91 volt a román, de a jugoszláv, ukrán, magyar és macedón elkövetőkön túl akadt három indiai is. Befelé 16-an próbálkoztak. A határőrök elfogtak még egy román és három jugoszláv állampolgárt, akik az illegális határátlépőket segítették. A környező országok hatóságai összesen 47 olyan személyt szolgáltattak visz- sza ezen a hét végén, akik Magyarország felől illegálisan léptek be országuk területére. A határőrök a két nap alatt mintegy 7400 külföldi beléptetését tagadták meg, mivel azok nem rendelkeztek a Magyarországon való tartózkodás feltételeivel. Közokirat-hamisítás miatt 46 személyt tartóztattak fel a határőrök, közülük a legtöbb jugoszláv állampolgár volt, aki hamisított útiokmánnyal akart be-, illetve kilépni az országból. Ezen a hétvégén egy jugoszláv, egy bolgár, két horvát, egy német és egy román állampolgárt füleltek le a határon lopott gépkocsival. Ezek közül a legdrágább egy BMW 505-ös volt, a 4 millió forint értékű lopott gépkocsival Nagylakon akarta átlépni a magyar határt egy német állampolgár. Hercegszántónál egy másfél millió forint értékű Volkswagent hagyott hátra az utasa, aki az ellenőrzéstől megijedve „átszaladt” Kis-Jugoszláviába. (MTI) Honecker leleplező könyvet ír
