Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 107. szám

1993. május 10., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 „Csukd be a szemed, és élvezd a muzsikát!” Salgótarján a dixie földje lett Nem tudjuk pontosan, hogyan született a dixie, nagyon valószínű, nem minden úgy zajlott, ahogyan a mai zenetör­ténet számon tartja, de egy biztos: a tradicionális dzsessz el­sőszámú városa New Orleans. Ez a város jelképezi a hős­kort, itt éltek és játszottak az újfajta muzsika legendás alak­jai, itt működtek az első dzsesszegyüttesek. A város minden porcikájában ott rejtőzött a zene, sok színűbb, elevenebb te­lepülése nemigen volt az 1900-as évek Amerikájának. A leg­jobb néger előadók nem kis megbecsülést vívtak ki, nem meglepő, hogy a fehérek is megpróbálták utánozni a zené­jüket és játékmódjukat, miközben megbarátkoztak ezzel a fajta muzsikával. A tízes évek vége felé már Chichagóban is hódított a „Di­xie Land”-ből, vagyis délről érkező stílus, amely ezzel meg­kezdte világhódító útját, s bár a nagy gazdasági válság a dzsessz történetében is drámai fordulatot hozott - a swing került előtérbe -, a dixie nem tűnt el. rong All Star-jában is zenélt. A neves muzsikus magyarul konferálja be a második számot: „Ezt a dalt még a szüleim egyik régi lemezéről tanultam meg: Ott fogsz majd sírni, azt hiszem, ez a címe, nekem nagyon tet­szik, ezért eljátszom nektek is. A világon mindenütt előadtam már, és szeretném, ha tudnátok, mindig elmondtam, hogy ez egy magyar dal, és én magyar szár­mazású vagyok.” Az Orient Dixieland Band pedig nem hazudtolja meg a Magyar Jazzszövetség elméleti szekciójának szakembereit, akik a csapat Wang-wang Blues című lemezét 1991-ben a tradi­hárman maradnak a színpadon - mondja a fesztivál második nap­ján fellépő osztrák zenekar egyik száma előtt, és játékos, gyermeki kópésággal hátrapil­lant: - Igen, szerencsére hárman ittmaradtak. A nézőtér soraiból halk neve­tés hallatszik, majd felcsendül a Gershwin-melódia.- Érzem azt a szeretetet, ami a közönségből árad felém - mondta egy rövid interjúja al­kalmával. Berki Tamást öt éve kérték fel, hogy legyen a salgótarjáni fesztivál házigazdája. Ót év, s mennyi változás. Egyesek sze­rint nemzetközi körökben is tezik, de egy biztos, a meghívott vendégek többsége a tradicioná­lis jazz irányzatát fogja képvi­selni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem bővítjük a skálát, el­képzelhető, hogy egy, az időben is hosszabb, nagyobb lélegzetű összejövetelre az elmúlt évti­zedben fellépő legsikeresebb zenekarokon és előadókon kívül a dzsessz más irányzatainak ki­válóságai közül is meginvitá- lünk néhányat. * * * A koncertsorozatot vasárnap a hagyományos szabadtéri hangverseny zárta. A napsütés, és a kellemes meleg kicsalo­gatta a város lakóit a Fő térre, „Tíz éve történt: egy átlagos hétköznapon kopogtattak a sal­gótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ igazgató­ságának ajtaján. Faragó Kázmér dobos, a zeneiskola tanára szinte berobbant a direktor szo­bájába, s dühét nehezen palás­tolva adta elő mondandóját:-Nem értem, hogy miért nincs Salgótarjánban dzsessz- fesztivál (jellemző a kiváló el­mékre, hogy szinte az egész vi­lágot saját szakterületük priori­tásában képzelik el). Majd rövi­den vázolta egy tradicionális dzsessztalálkozó anatómiáját. Ekkor elgondolkodtunk azon, hogy tényleg, mi lenne, ha megvalósítanánk az ötletet. Ha hiszi, ha nem, ez a valódi törté­nete a salgótarjáni dixie-feszti- vál születésének.” - Mezei Ist­ván, a József Attila Művelődési Központ kulturális menedzsere, a találkozó műszaki vezetője így emlékezett a kezdetekre. Kilenc esztendő telt el azóta, hogy a pár zenekarral, s alig há­romszáz nézővel megrendezték az első nemzetközi dixieland fesztivált Salgótarjánban. * * * * 1993. május 7. A mostani koncertre már napokkal koráb­ban elkelt minden jegy - s ez a mai recessziós világban nagy szónak számít -, a két előadásra összesen ezerötszáz belépőt ad­tak el. Salgótarján, de az egész ország tudja, immár kilencedik alkalommal változik a dixie földjévé a nógrádi megyeszék­hely. Éste 7 óra 50 perc. A műve­lődési központ színháztermét már' megtöltötte a közönség, többségükben fiatalok. Halk társalgás moraja hallatszik min­den harsányság nélkül, majd ki­alszanak a fények, a jegyszedők becsukják az ajtókat, és a sze­gedi Molnár Dixieland Band megnyitja a fesztivált, Peter Li- pával, a Szlovákiából érkezett énekessel közösen adnak mű­sort. The sunny side of the street (Az utca napos oldala) énekli Lipa, s a közönség is úgy érez­heti magát, mintha Salgótarján Günther „Wampy” Vogeltanz, a Royal Garden Jazz Bandből XVM » M «1 V v»l M UH* -S ««»'! « lllllliill 8IIIÍ1«I ffilliltl iilil M Gyurkó Péter felvételei A zárókoncerten óriási sikert aratott a budapesti Orient Dixieland Band legkellemesebb zugába csöp­pent volna. A program végén vastaps, mindenki újból akarja hallani őket, de már csak a csa­pat vezetője, Molnár Gyula jön a színpadra. Búcsúzni, mert nem adnak ráadást. Audrey Motaung. Ő a követ­kező előadó, az Egyesült Álla­mokból érkezett. A név ismeret­lenül cseng, senki nem sejti, mit tud ez a lány, aki fekete ruhá­ban, mezítláb lép színre, s a ki­csit blues-os, kicsit swinges bal­ladáival, meg néhány sláger át­irattal elbűvöli a közönséget. Igen. Megbabonázza a nézőté­ren ülőket:„Csukjátok be a szemeteket, dőljetek hátra a széketekben és lazítsatok! A szerelemről fogok énekelni nek­tek, az igazi érzésről.” És felhangzik Ray Charles dala: Georgia on my mind (Ge­orgiára gondolok), majd arról énekel, hogy a blues beköltözik a mindennapjainkba: Everyday I have the blues. Gyakori ez a kifejezés, és azt jelenti, hogy ha olyan az ember hangulata, vagy valami bántja, egyedül érzi ma­gát, ki kell énekelnie mindent, ami a szívét nyomja: to have the blues. Int a közönségnek, vála­szoljanak a „felhívására”, majd átlépdelve a színpadra állított virágkordonon, elmondja, sze­retné, ha mindenki vele tartana. Everyday - énekli Audrey, everyday - válaszol a közönség majd az I have the blues - felhí­vásra a színházteremben ülő so­kaság I have the blues-zal felel. Audrey meghajol, jelezve ezzel, hogy vége a műsorának. Fan­tasztikus a hatás, van, aki feláll, úgy tapsol, de senki nem tágít, követelik a ráadást, végül az énekesnő „megadja magát". Egy fergeteges scatteléssel bú­csúzik az egybegyűltektől. Az est utolsó csapata, a bu­dapesti Orient Dixieland Band közösen játszik egy ameri­kai-magyarral, Joe Murányival. 6 pedig nem akárki: a világhírű klarinétos és szopránszakszofo- nos annak idején Louis Armst­Berki Tamás cionális dzsessz kategóriájában az év nagylemezének választot­ták. * * * A fesztivál második napját a Benkó Dixieland Band és a há­zigazda-műsorvezető, Berki Tamás közös koncertje zárja. Ők már régóta elmaradhatatlan résztvevői a salgótarjáni feszti­válnak. Mindenki tudja, Ben- kóék zenéltek már a dixie szülő­földjén, New Orleansban, egyik new york-i tartózkodásuk al­kalmával a metropolis hírhedt néger negyedében, a Harlemben is adtak műsort. Kiállták a próbát akkor is, mint ahogyan már annyiszor, bebizonyították: egyszerűen profik, mindenkit meg tudnak „szelídíteni”. Nem csoda, hogy a salgótarjáni közönség óriási lelkesedéssel hallgatta őket... És Berkit. * Hí * Berki egy külön műfaj. Sajá­tosan vidám és mégis informa­tív konferálásával „összera­gasztja” a fesztivál különálló előadásrészeit. Az ő konferan- szai műsorok a műsorban.- Gershwin dalát, az „Our love is here tp stay”-t (a szerel­münknek meg kell maradnia) a Ausztriából érkező Royal Gar­den Jazz Bandből alakult trió adja elő, feltéve, ha legalább kezd híre menni ennek az apró, hátrányos helyzetű, közép-eu­rópai városkából induló próbál­kozásnak:- Nagyon sokat fejlődött ez a fesztivál, mintha kezdene „fel­serdülni”. Egyre több a jó elő­adó, kialakult egy törzsközön­ség, és a rendezés is egyre pro­fibb. * * * Jövőre tizedik alkalommal szervezik majd meg a találko­zót. Az elképzelésekről kérdez­tük Tóth Csabát, a József Attila Művelődési Központ igazgató­ját.- Egyelőre még nincs kiala­kult terv, többféle koncepció lé­ahol közel félezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa az előző három napon fellépő ze­nekarokat, a Molnár Dixieland Bandet és Peter Lipát. Audrey Motaungot és az őt kísérő né­met formációt, az Old Merry Tale-t, a budapesti Orient Dixi­eland Bandet és a nagy sztárt, Joe Murányit, a grazi Royal Garden Jazz Bandet, a finn Bloodhound Blues Bandet és természetesen a Benkó Dixie Land Bandet, Berki Tamással. Jó a hangulat, sokan mozognak a zene ütemére. Igen, Salgótar­ján, ha csak három napra is, de a dixie földjévé változott. Fenyvesi Ágnes Dieter „Bili,, Gypser az osztrákok band-jéböl Salgótarján és környéke „Új” munkakörben • Cered. Részben az állatállo­mány csökkenése indokolta, hogy május 1-jétől a téesz állat­orvosa, dr. Gál József önkor­mányzati állományba került, így az állatbetegségekkel kap­csolatos felügyelet ellátása is könnyebbé válhat a faluban és környékén. Megjelent a Harmat • Vizslás, Újságot adott ki a helyi önkormányzat, melyben időszakonként tájékoztatják a lakókat településük fontosabb eseményeiről. A lap a Harmat nevet kapta. Táncpalánták • Etes. Harminc gyermek is­merkedik a tánc szépségeivel a helyi általános iskola növendé­kei közül egy tánccsoport kere­tében. Bár az együttesnek még nincs neve, az első sikeres sze­replésen máris túl vannak - a salgótarjáni József Attila Műve­lődési Központban mutatkoztak be nagy tetszést aratva. A cso­port szakmai irányítója Gyebnár László, aki egyébként a Nógrád táncegyüttes tagja. Falucsinosítók • Karancslapujtő. Több köz­munkás rövidebb távú foglal­koztatását tervezi a polgármes­teri hivatal. Jelenleg három fő­vel van szerződésük, akik a te­lepülés szépítésével, csinosítá­sával foglalkoznak. Gyermeknap • Kazár. Nagyszabású, ingye­nes gyermeknapi programot szervez a település 200 gyer­mekének az önkormányzat, az általános iskola szülői munka- közössége és tantesetülete. A műsor pénteken 13 órakor kez­dődik, játékokkal és sportren­dezvényekkel, és sötétedés után tábortűz mellett, zenével folyta­tódik a gyermeknapi buli. Fogadónap • Keller Mihály ezredes, a me­gyei hadkiegészítési parancs­nokság parancsnoka május 10-én, hétfőn tart fogadónapot 8 és 15 óra között a megyei pa­rancsnokság épületében. Tankönyvvásár • Salgótarján. A franchise rendszerben működő Pécskő ut­cai Kossuth Könyvesbolt, köz­ismertebb nevén Jenő bácsi könyvesboltja sok segítséget nyújt a pedagógusoknak és diá­koknak a különféle tankönyvek beszerzésében. Áprilisban pél­dául 20 ezer forint értékű külön­féle tankönyvet szereztek be és értékesítettek. Pótolt fák • Salgótarján. Felháborodást váltott ki sokakban, amikor az öblösüveggyár, kerítése melletti fasort kivágták. Az önkormány­zat műszaki osztályán elmond­ták, hogy mintegy 50 ezer forin­tos ráfordítással több mint negyven fát telepítettek a régiek helyére. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
Thumbnails
Contents