Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-10 / 107. szám
1993. május 10., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 „Csukd be a szemed, és élvezd a muzsikát!” Salgótarján a dixie földje lett Nem tudjuk pontosan, hogyan született a dixie, nagyon valószínű, nem minden úgy zajlott, ahogyan a mai zenetörténet számon tartja, de egy biztos: a tradicionális dzsessz elsőszámú városa New Orleans. Ez a város jelképezi a hőskort, itt éltek és játszottak az újfajta muzsika legendás alakjai, itt működtek az első dzsesszegyüttesek. A város minden porcikájában ott rejtőzött a zene, sok színűbb, elevenebb települése nemigen volt az 1900-as évek Amerikájának. A legjobb néger előadók nem kis megbecsülést vívtak ki, nem meglepő, hogy a fehérek is megpróbálták utánozni a zenéjüket és játékmódjukat, miközben megbarátkoztak ezzel a fajta muzsikával. A tízes évek vége felé már Chichagóban is hódított a „Dixie Land”-ből, vagyis délről érkező stílus, amely ezzel megkezdte világhódító útját, s bár a nagy gazdasági válság a dzsessz történetében is drámai fordulatot hozott - a swing került előtérbe -, a dixie nem tűnt el. rong All Star-jában is zenélt. A neves muzsikus magyarul konferálja be a második számot: „Ezt a dalt még a szüleim egyik régi lemezéről tanultam meg: Ott fogsz majd sírni, azt hiszem, ez a címe, nekem nagyon tetszik, ezért eljátszom nektek is. A világon mindenütt előadtam már, és szeretném, ha tudnátok, mindig elmondtam, hogy ez egy magyar dal, és én magyar származású vagyok.” Az Orient Dixieland Band pedig nem hazudtolja meg a Magyar Jazzszövetség elméleti szekciójának szakembereit, akik a csapat Wang-wang Blues című lemezét 1991-ben a tradihárman maradnak a színpadon - mondja a fesztivál második napján fellépő osztrák zenekar egyik száma előtt, és játékos, gyermeki kópésággal hátrapillant: - Igen, szerencsére hárman ittmaradtak. A nézőtér soraiból halk nevetés hallatszik, majd felcsendül a Gershwin-melódia.- Érzem azt a szeretetet, ami a közönségből árad felém - mondta egy rövid interjúja alkalmával. Berki Tamást öt éve kérték fel, hogy legyen a salgótarjáni fesztivál házigazdája. Ót év, s mennyi változás. Egyesek szerint nemzetközi körökben is tezik, de egy biztos, a meghívott vendégek többsége a tradicionális jazz irányzatát fogja képviselni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem bővítjük a skálát, elképzelhető, hogy egy, az időben is hosszabb, nagyobb lélegzetű összejövetelre az elmúlt évtizedben fellépő legsikeresebb zenekarokon és előadókon kívül a dzsessz más irányzatainak kiválóságai közül is meginvitá- lünk néhányat. * * * A koncertsorozatot vasárnap a hagyományos szabadtéri hangverseny zárta. A napsütés, és a kellemes meleg kicsalogatta a város lakóit a Fő térre, „Tíz éve történt: egy átlagos hétköznapon kopogtattak a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ igazgatóságának ajtaján. Faragó Kázmér dobos, a zeneiskola tanára szinte berobbant a direktor szobájába, s dühét nehezen palástolva adta elő mondandóját:-Nem értem, hogy miért nincs Salgótarjánban dzsessz- fesztivál (jellemző a kiváló elmékre, hogy szinte az egész világot saját szakterületük prioritásában képzelik el). Majd röviden vázolta egy tradicionális dzsessztalálkozó anatómiáját. Ekkor elgondolkodtunk azon, hogy tényleg, mi lenne, ha megvalósítanánk az ötletet. Ha hiszi, ha nem, ez a valódi története a salgótarjáni dixie-feszti- vál születésének.” - Mezei István, a József Attila Művelődési Központ kulturális menedzsere, a találkozó műszaki vezetője így emlékezett a kezdetekre. Kilenc esztendő telt el azóta, hogy a pár zenekarral, s alig háromszáz nézővel megrendezték az első nemzetközi dixieland fesztivált Salgótarjánban. * * * * 1993. május 7. A mostani koncertre már napokkal korábban elkelt minden jegy - s ez a mai recessziós világban nagy szónak számít -, a két előadásra összesen ezerötszáz belépőt adtak el. Salgótarján, de az egész ország tudja, immár kilencedik alkalommal változik a dixie földjévé a nógrádi megyeszékhely. Éste 7 óra 50 perc. A művelődési központ színháztermét már' megtöltötte a közönség, többségükben fiatalok. Halk társalgás moraja hallatszik minden harsányság nélkül, majd kialszanak a fények, a jegyszedők becsukják az ajtókat, és a szegedi Molnár Dixieland Band megnyitja a fesztivált, Peter Li- pával, a Szlovákiából érkezett énekessel közösen adnak műsort. The sunny side of the street (Az utca napos oldala) énekli Lipa, s a közönség is úgy érezheti magát, mintha Salgótarján Günther „Wampy” Vogeltanz, a Royal Garden Jazz Bandből XVM » M «1 V v»l M UH* -S ««»'! « lllllliill 8IIIÍ1«I ffilliltl iilil M Gyurkó Péter felvételei A zárókoncerten óriási sikert aratott a budapesti Orient Dixieland Band legkellemesebb zugába csöppent volna. A program végén vastaps, mindenki újból akarja hallani őket, de már csak a csapat vezetője, Molnár Gyula jön a színpadra. Búcsúzni, mert nem adnak ráadást. Audrey Motaung. Ő a következő előadó, az Egyesült Államokból érkezett. A név ismeretlenül cseng, senki nem sejti, mit tud ez a lány, aki fekete ruhában, mezítláb lép színre, s a kicsit blues-os, kicsit swinges balladáival, meg néhány sláger átirattal elbűvöli a közönséget. Igen. Megbabonázza a nézőtéren ülőket:„Csukjátok be a szemeteket, dőljetek hátra a széketekben és lazítsatok! A szerelemről fogok énekelni nektek, az igazi érzésről.” És felhangzik Ray Charles dala: Georgia on my mind (Georgiára gondolok), majd arról énekel, hogy a blues beköltözik a mindennapjainkba: Everyday I have the blues. Gyakori ez a kifejezés, és azt jelenti, hogy ha olyan az ember hangulata, vagy valami bántja, egyedül érzi magát, ki kell énekelnie mindent, ami a szívét nyomja: to have the blues. Int a közönségnek, válaszoljanak a „felhívására”, majd átlépdelve a színpadra állított virágkordonon, elmondja, szeretné, ha mindenki vele tartana. Everyday - énekli Audrey, everyday - válaszol a közönség majd az I have the blues - felhívásra a színházteremben ülő sokaság I have the blues-zal felel. Audrey meghajol, jelezve ezzel, hogy vége a műsorának. Fantasztikus a hatás, van, aki feláll, úgy tapsol, de senki nem tágít, követelik a ráadást, végül az énekesnő „megadja magát". Egy fergeteges scatteléssel búcsúzik az egybegyűltektől. Az est utolsó csapata, a budapesti Orient Dixieland Band közösen játszik egy amerikai-magyarral, Joe Murányival. 6 pedig nem akárki: a világhírű klarinétos és szopránszakszofo- nos annak idején Louis ArmstBerki Tamás cionális dzsessz kategóriájában az év nagylemezének választották. * * * A fesztivál második napját a Benkó Dixieland Band és a házigazda-műsorvezető, Berki Tamás közös koncertje zárja. Ők már régóta elmaradhatatlan résztvevői a salgótarjáni fesztiválnak. Mindenki tudja, Ben- kóék zenéltek már a dixie szülőföldjén, New Orleansban, egyik new york-i tartózkodásuk alkalmával a metropolis hírhedt néger negyedében, a Harlemben is adtak műsort. Kiállták a próbát akkor is, mint ahogyan már annyiszor, bebizonyították: egyszerűen profik, mindenkit meg tudnak „szelídíteni”. Nem csoda, hogy a salgótarjáni közönség óriási lelkesedéssel hallgatta őket... És Berkit. * Hí * Berki egy külön műfaj. Sajátosan vidám és mégis informatív konferálásával „összeragasztja” a fesztivál különálló előadásrészeit. Az ő konferan- szai műsorok a műsorban.- Gershwin dalát, az „Our love is here tp stay”-t (a szerelmünknek meg kell maradnia) a Ausztriából érkező Royal Garden Jazz Bandből alakult trió adja elő, feltéve, ha legalább kezd híre menni ennek az apró, hátrányos helyzetű, közép-európai városkából induló próbálkozásnak:- Nagyon sokat fejlődött ez a fesztivál, mintha kezdene „felserdülni”. Egyre több a jó előadó, kialakult egy törzsközönség, és a rendezés is egyre profibb. * * * Jövőre tizedik alkalommal szervezik majd meg a találkozót. Az elképzelésekről kérdeztük Tóth Csabát, a József Attila Művelődési Központ igazgatóját.- Egyelőre még nincs kialakult terv, többféle koncepció léahol közel félezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa az előző három napon fellépő zenekarokat, a Molnár Dixieland Bandet és Peter Lipát. Audrey Motaungot és az őt kísérő német formációt, az Old Merry Tale-t, a budapesti Orient Dixieland Bandet és a nagy sztárt, Joe Murányit, a grazi Royal Garden Jazz Bandet, a finn Bloodhound Blues Bandet és természetesen a Benkó Dixie Land Bandet, Berki Tamással. Jó a hangulat, sokan mozognak a zene ütemére. Igen, Salgótarján, ha csak három napra is, de a dixie földjévé változott. Fenyvesi Ágnes Dieter „Bili,, Gypser az osztrákok band-jéböl Salgótarján és környéke „Új” munkakörben • Cered. Részben az állatállomány csökkenése indokolta, hogy május 1-jétől a téesz állatorvosa, dr. Gál József önkormányzati állományba került, így az állatbetegségekkel kapcsolatos felügyelet ellátása is könnyebbé válhat a faluban és környékén. Megjelent a Harmat • Vizslás, Újságot adott ki a helyi önkormányzat, melyben időszakonként tájékoztatják a lakókat településük fontosabb eseményeiről. A lap a Harmat nevet kapta. Táncpalánták • Etes. Harminc gyermek ismerkedik a tánc szépségeivel a helyi általános iskola növendékei közül egy tánccsoport keretében. Bár az együttesnek még nincs neve, az első sikeres szereplésen máris túl vannak - a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban mutatkoztak be nagy tetszést aratva. A csoport szakmai irányítója Gyebnár László, aki egyébként a Nógrád táncegyüttes tagja. Falucsinosítók • Karancslapujtő. Több közmunkás rövidebb távú foglalkoztatását tervezi a polgármesteri hivatal. Jelenleg három fővel van szerződésük, akik a település szépítésével, csinosításával foglalkoznak. Gyermeknap • Kazár. Nagyszabású, ingyenes gyermeknapi programot szervez a település 200 gyermekének az önkormányzat, az általános iskola szülői munka- közössége és tantesetülete. A műsor pénteken 13 órakor kezdődik, játékokkal és sportrendezvényekkel, és sötétedés után tábortűz mellett, zenével folytatódik a gyermeknapi buli. Fogadónap • Keller Mihály ezredes, a megyei hadkiegészítési parancsnokság parancsnoka május 10-én, hétfőn tart fogadónapot 8 és 15 óra között a megyei parancsnokság épületében. Tankönyvvásár • Salgótarján. A franchise rendszerben működő Pécskő utcai Kossuth Könyvesbolt, közismertebb nevén Jenő bácsi könyvesboltja sok segítséget nyújt a pedagógusoknak és diákoknak a különféle tankönyvek beszerzésében. Áprilisban például 20 ezer forint értékű különféle tankönyvet szereztek be és értékesítettek. Pótolt fák • Salgótarján. Felháborodást váltott ki sokakban, amikor az öblösüveggyár, kerítése melletti fasort kivágták. Az önkormányzat műszaki osztályán elmondták, hogy mintegy 50 ezer forintos ráfordítással több mint negyven fát telepítettek a régiek helyére. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó
