Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08-09 / 106. szám
6 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. május 8-9., szombat-vasárnap Maradnak-e a Parlamentben ’94 után? Új időszámítás kezdődött 1990. május 2-án Magyarországon. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az új, többpárti Országgyűlés alakuló ülése. Varga Béla, az 1946-os Nemzetgyűlés volt elnöke akkor azt mondta a Parlamentben: - „Köszönöm a gondviselésnek, hogy megérhettem népem sorsának jobbrafordulását.” Meghatott, felemelő pillanatok voltak kint és bent. Díszvendégek és új arcok bent, reménykedés kint. Szűrös Mátyás (akkor a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke) megnyitó beszédében szólt arról, hogy konjunkturális érdekek nem sajátíthatják ki a történelem természetes jussát és arról is, hogy felelős politikusok nem szenvedhetnek emlékezetkihagyásban. Nógrád megyét egyéni választókerületekből négyen, pártlistákon bekerülve hárman képviselik a Tisztelt Házban, ahol három év elteltével azt kérdeztük honatyáinktól, hogyan képzelik tevékenységüket az 1994-es választások után, számítanak-e arra, hogy továbbra is a Parlamentben végzik majd munkájukat? Kovács Gábor (KDNP):- A Kereszténydemokrata Néppárt választási szabályzata szerint az alapszervezetek nyilatkoznak először, kiket gondolnak képviselő-jelöltjüknek. Tekintettel arra, hogy választó- körzetemben több alapszervezet van, várható, hogy több ember jelölésére is sor kerül, és a többséget kapott jelölt lesz a körzet képviselő-jelöltje. Több, mint 30 évig pedagógus voltam, és ezen a pályán soha nem éreztem, hogy elég volt. Itt azért nagyon ritkán előfordult velem. Ennek ellenére, ha bennem bíznak a választók, szívesen vállalom, hiszen tanulóévek voltak az elmúlt évek, a politika közelébe sem kerültem korábban. Sajnálnám, ha a négy év alatt megszerzett tapasztalataimat nem tudnám a továbbiakban hasznosítani. Herczeg János (KDNP):- Ráléptünk egy útra, amin tovább akarunk menni, ez természetes. Bevált a párt, beváltak a képviselők, magáért beszél, hogy abból a kis megyéből négy képviselőt hoztunk be. Nem akarjuk alábbadni a következő választásokon sem. Egész napot vitatkoztunk az intéző bizottságban annak idején, majd vállaltuk a koalíciót annak dacára, hogy elég sok zökkenővel megy ez az együttműködés. Bízunk benne, hogy a választások megerősítenek bennünket. Nem lesz könnyű, mert a megyében mindenki fog támadni, még a koalíciós partnerek is. Vállaljuk a megmérettetést. Néha érdekesebb, ami a folyosón történik Tóth Sándor (KDNP):- Nehezen indultam annnak idején a politikai pályán, nem gondoltam rá, hogy ide kerülök. Engem tényleg hívtak. Lehet, hogy ez nagyképűen hangzik, de elmondom: nagyobb felelősséget kell hogy érezzék ilyen szempontból. A politika meglehetősen távolságtartó foglalkozás, én azt mondom, hogy ebben az időszakban egy képviselőnek nem kell komolyan vennie ezt a távolságtartást. Megmondom őszintén, megszerettem ezt a munkát, mert talán sikerült egy-két dolgot úgy elintéznem, hogy nekem is sikerélményem volt. Ebben a pillanatban talán nem is gondolok arra, hogy 1994-ben sikerül-e vagy nem, most ez a napi munkám, kötelességem. Feltettem egy mércét és szeretném azt átvinni. Ha újra megválasztanak, ennek a pártja kívánok maradni, majd meglátjuk, melyik oldalra kerülünk. De az a véleményem, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti bárki, egyetlen dolga van: tisztességgel lássa el a feladatát. Ha megkapom a bizalmat, annyit kiemelnék, az embernek szíve vágya, hogy észrevegye annak a munkának az örömeit is, amit elkezdett, például az egészséges ivóvíz-ellátás és a közbiztonság kérdésében. Bízom abban, hogy továbbra is rendes koalícióban fogunk dolgozni, mert roppant nehéznek érzem a következő időszakot. Juhász Péter (KDNP):- Rendkívül kemény és fárasztó munkaszakasz telt el az elmúlt három évben, amelyben az embernek, mint országgyűlési képviselőnek meg kellett találnia a helyét, a munkastílusát, ki kellett alakítani személyes kapcsolatokat. Meg kellett ismerkednem a megye és a választókörzetem problémáival. A választások idején a választó- körzetemnek azt ígértem, hogy ez egy év alatt kialakítható, de a parlamenti munka jóval nagyobb leterhelést jelentett a kereszténydemokrata képviselők számára, mint ahogy azt a választások előtt gondoltuk. Magam számára hiányosságként fogalmaztam meg az elmúlt három évben, hogy nem sikerült elég időt szenteltem a választó- polgárokkal való kapcsolattartásra. Olyan munkaterületet találtam, a távközlés területét, amelybe sikerült magam beleásni, és úgy gondoltam, ha ezen a területen sikerült eredményt elérni a megyében, akkor már nem voltam hiába a Parlamentben. A végzett munkámat, úgy érzem, a KDNP is értékelte azzal, hogy a Parlament jegyzői tisztjére választott meg. Ezeket összevonva úgy érzem, van esélyem arra, hogy a következő választásokon hasonlóan jó eredménnyel szerepeljek, mint az előzőn. Mindenképpen szeretnék indulni, vannak visszajelzések, amelyek reménytkeltőek számomra. Egy, a televízióból ismerős kép: a Magyar Köztársaság Parlamentjének ülésterme Pál József (MDF):- Pillanatnyilag úgy látom, hogy erre a kérdésre még nehéz lenne igennel vagy nemmel válaszolni. Ráadásul nem is egyéni elhatározáson múlik, mert az MDF-en belül nem elég, hogy kinek mi az a szándéka, az is kérdés, hogy egyáltalán jelölik-e. Magam úgy gondolom, hogy az elmúlt években történelmi helyzetben voltam országgyűlési képviselő. Ez számomra óriási élményt jelentett, és olyan tapasztalatokat, amelyek a jövőre nézve rendkívül hasznosak és jól hasznosíthatók szerkesztői-írói tevékenységemben is. Kérdésére a válasz érzésem szerint az ősz folyamán dől el bennem is és a helyi MDF szervezetben is. Mert a választókerületi egyeztető fórumon döntenek egyrészt arról, hogy az egyéni jelöltként ki indul, másrészt a megyei választókerületi egyeztető fórum és a megyei választmány dönt arról, hogy ki indul a listán. Speidl Zoltán (MDF):- Mindenekelőtt hadd mondjam el - és ez számomra nagy könnyebbséget okoz -, semmiféle egzisztenciális szorítást nem érzek arra, hogy még egyszer képviselő lehessek. Újságíróként mindig meg tudom keresni a kenyeremet. Viszont ha 1994-ben is jelölnek, és ha megválasztanak, természetesen szeretnék megint itt lenni, mert úgy érzem, most érett volna be igazán az ember. Teljesen előzmények nélkül kezdtük ezt a munkát. Igenis időbe telt, míg egyáltalán beletanultunk ebbe, hiszen ez egy szakma, amelyben a segédéveken már mindenképpen túljutottunk, és talán mesterfokra is el lehet egyszer jutni. Beindult valami - nem tagadom, millió buktatóval, rengeteg gonddal -, és ezt jó lenne folytatni. Ha nagy szavakat akarok mondani, ez a négy év a Parlamentben történelmi szerep mindannyiunk számára. Bilecz Endre (MDF):- Fogalmam sincs róla, hogy képviselő leszek-e vagy nem, fogalmam sincs róla, hogy elindulok-e vagy nem. Egy év van vissza, aki ezt most előre megmondja, az csillagjós. Vagy tud valamit. Új időszámítás tart 1990. május 2-átóI Magyarországon. Három év elmúltával szép emlékként őrizzük azokat a meghatott, felemelő pillanatokat. Díszvendégek már ritkán akadnak, az arcokat azóta megismertük, de csökkent az akkori bizakodás mértéke. Időnként úgy érezzük, hogy konjunkturális érdekek kisajátíthatják a történelem természetes jussát, és néha azon tűnődünk, nem szenvednek-e emlékezetkihagyásban politikusok, még ha felelősök is? Gyakran megtépázódik a Tisztelt Ház tekintélye és sokan a gondviseléshez fohászkodnak, hogy megérhessék sorsuk jobbrafordulását. Nógrád megye hét országgyűlési képviselője is ismerős már mindannyiunk számára, igaz, a három év alatt nem mindig örültek sajtóbeli szereplésüknek. És hogy maradnak-e a Parlamentben az 1994-es választások után? Rajtuk is múlik és rajtunk is. Meglátjuk. Dudellai Ildikó Fotók: Gyurkó Péter
