Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

1993. május 7., péntek SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Nem politikai, hanem mentalitásbeli harc folyik a salgótarjáni önkormányzati testületben Övék ez a cirkusz, itt mindenkire szerep vár Volt egyszer egy SZDSZ-es polgármester Salgótarjánban, akit frakciója visszahívott. Ezzel felborult az SZDSZ-MSZMP megállapodás. Köttetett ezután (1991. decemberében) egy Fi- desz-MDF-SZDSZ megállapodás, lett egy Fidesz-es polgármes­ter, mellette egy MDF-es és egy SZDSZ-es alpolgármester. El­telt másfél év. Ä legutóbbi testületi ülésen elhangzott SZDSZ-es politikai állásfoglalást a Fidesz-es polgármester úgy értékelte, mintha fel akarnák borítani a megállapodást. A történetnek még lesz folytatása, ezért az érintett frakcióvezetőktől a jelent kérdeztük, és választ kaptunk a múltra is. De me Attila (MDF, aki a legutóbbi testületi ülésen a gaz­dasági bizottság elnöki tisztének elnyerése miatt lemondott frak­cióvezetőségéről):- Szó sincs arról, hogy fel­bontanánk ezt a megállapodást. Súrlódások vannak, ez termé­szetes, de úgy látom, hogy ha érdekegyeztető viták szűrőjén mennek keresztül, akkor gördü­lékenyebben haladnak a dolgok. Szerintem, amikor átlépjük a városháza küszöbét, meg kell feledkeznünk arról, hogy mi­lyen pártot képviselünk, mert az ivóvíz, a fűtés, a tömegközleke­dés pártsemleges. Munkakapcsolatban állunk az SZDSZ-szel, a Fidesz-szel is, és ügy hozzuk össze a megköze­lítő pontokat, ' r'qy menjen a város szekere. .n senki sem jelzett semmi! . felrúgást, fo­lyamatosan tartanak az egyezte­tések. A politikában butaság ha- ragszomrádot játszani. De azt hiszem, a salgótarjáni testület is rájött, hogy az önkormányzat nem kis Parlament. Tamássy István (SZDSZ):- Tény, hogy valami katali­zálta azt az igényt, hogy szem­besülnünk kell ezzel a megálla­podással. A megállapodás pont­jai nyomon követhetők. Amikor az előző polgármester lemon­dott, szükséges volt, hogy a vá­rost stabil, többségben lévő csoport vezesse. Ez csak koalí­ciós formában volt megoldható.- A koalíció kifejezést a meg­állapodás is tartalmazza. Túl azon, hogy a három megkötő párt adott egy-egy embert a ve­zetésbe, érvényesül a koalíciós irányítás?- Formálisan kétségtelenül teljesültek bizonyos személyi megállapodások. Az általános etikai módszerek viszont nem egészen felelnek meg a megál­lapodás szellemének.- Nézzük például a demokra­tikus formájú ötös pontot: „Még közvetlenül döntés előtt, ha akár a polgármester, akár bár­melyik alpolgármester úgy ítéli meg, a három frakció vélemé­nyét is kikéri a frakcióvezetők vagy a frakció több képviselőjé­nek egyeztető tárgyalása so­rán.” El ez így?- Pontosan ezt a pontot kér­tem számon az április 26-ai tes­tületi ülésen. A polgármester úr hivatkozott arra, hogy ő sokszor megpróbálta, nem hozott ered­ményt. Erre azt tudom mondani, hogy a politikában ilyesfajta tü­relmetlenségnek nincs helye. Itt van az ökumenikus óvoda kér­dése. A testület belső erőviszo­nyai folytán nyilvánvaló volt, hogy a keresztény pártok szava­zatai ehhez nem elegendőek. Mi is úgy döntöttünk, hogy ennek meg kell jelennie, ez frakcióve­zetői értekezleteken dőlt el. Én értem, amit a polgármester mond, hogy tőle függetlenül is lehet egyeztetni, de ennek a gondolatnak a továbbvitele fur­csa lehetőségekhez vezet. Mert ha valakire nincs szükség, mi­nek van ott?- A polgármester azt nyilat­kozta, hogy el tudja fogadni, ha az önök politikai állásfoglalása támadja a hárompárti megálla­podást, vi ont akkor meg kell mond az új javaslat. Ön hogy ... tte ezt?-Itt az ideje, hogy a koalí­ciós pártok felülvizsgálják, új­ragondolják ezt a megállapo­dást.- Három szereplője van a koalíciós megái lapodásnak. Időrendi sorrendben előbb kér­deztem az MDF volt frakcióve­zetőjét, mint önt. Mit gondol, nekik miért nincsenek problé­máik a megállapodással?- Itt közel sem , olitikai néze­tek ütköznek ügy mással. Nem a Fidesz egészét, liberális világ­nézetét kifogásoljuk, félreve­zető a „politikai harc” elneve­zés. Itt személyi, mentalitásbeli, stílusbeli problémák vannak, amit változtatni kérünk, javasol­juk, hogy ezt a polgármester úr gondolja át. Higgye el, hogy nem csak neki van igaza bizo­nyos kérdésekben.- „A megállapodást annak súlyos megszegése esetén bár­melyik aláíró fél felmondhatja, azonban ennek bejelentése előtt köteles kezdeményezni a három frakció együttes tárgyalását a felmondás okáról és törekedni a tárgyalásos egyezségre, a koa­líciós megállapodás fenntartá­sára, annak módosítása útján is.” Tervez az SZDSZ-frakció ilyen bejelentést, illetve az azt megelőző tárgyalást?- Egyfajta felülvizsgálatnak feltétlenül itt van az ideje, en­nek bármi lehet az eredménye. Főnyi Zsolt (Fidesz):- A megállapodás jól műkö­dik, azt minden koalíciós párt betartotta, így egyiknek sem le­het célja felrúgni azt. Más kér­dés, ha valaki a polgármestert vagy valamelyik pártot támadja.- Nevesítené ezt?- Ezt nem nevesíteni, de el kell gondolkodni, megéri-e, ha felborul a megállapodás, mert akkor újabb megoldást kell ja­vasolni. Mi nem zárkózunk el a tárgyalás elől, de több dolgot sem szabad elfelejteni: az MDF javaslatára adtuk mi a polgár­mestert. Az SZDSZ-nek pedig azt kellene figyelembe vennie, hogy tagja a várost működtető koalíciónak.-Az SZDSZ-nek nem a Fi­desz-szel vannak problémái, és nem tartják szerencsésnek a „politikai harc" kifejezést. Azt mondják, itt személyi, stílusbeli, mentalitásbeli gondok vannak, ezeken kellene változtatni.- Ha stílusról beszélünk, azt két oldalról kell megvizsgálni.-Mi lehet egy koalíciós megbeszélés eredménye, ha bármelyik fél kezdeményezné azt?- Ezt nem lehet most meg­mondani. De mi voltunk és va­gyunk a legnehezebb helyzet­ben, mint legkisebb pártnak, nekünk kellett „lavíroznunk” a két nagyobb párt között. És míg az MDF-től támogatást kap­tunk, az SZDSZ számtalanszor korlátozó szándékkal lépett fel. Az a kérésünk, ha már komp­romisszumos megállapodást kö­töttünk, mindenki próbálja meg segíteni azt, mert ha majd szá­mot kell adnunk a városnak a működésünkről, azt valameny- nyiünknek közösen kell meg­tennünk és vállalnunk.- Dudcllai ­Garay Tóth János az ügyvezető igazgató Kft. a hőszolgáltatásra Salgótarján képviselői létre­hoztak egy egymillió forint alaptőkével rendelkező kft.-t a város hőszolgáltatására, amely­nek az élére jelölt Virág András gépészmérnök visszalépett. Áp­rilis 26-i ülésén a testület úgy döntött, 48 órán belül új ügyve­zető igazgatót kell kijelölni. Főnyi Zsoltot, az ad hoc bizott­ság tagját kérdeztük, mi történt azóta?- A másnapi, 27-ei bizottsági ülésen több név szerepelt, de konkrét döntés nem született. Szerdán beszélgettünk a jelöl­tekkel és amellett döntöttünk, aki a témában ismerős. Őt sza­kértőként Tolmácsi Ferenc aján­lotta. Garay Tóth János gé­pészmérnök a kft. ügyvezető igazgatói állást elvállalta, a bi­zottság egyhangúan megsza­vazta. Azóta már elkészült a kft. alapító okirata, cégbíróságon van az ügy. Május 7-én, pénte­ken délután két órakor tartjuk az ad hoc bizottság következő ülé­sét, amelyen Garay Tóth János ismerteti a pályázati anyagot. Folyt a vér Etes-Karancsalja. Az aláb­biakban nem drámát olvashat­nak: az a 36 liter vér ugyanis, ami a két településen, a közös véradónapon elfolyt, nagyon is hasznos célokat szolgál. Embe­rek életét mentheti meg! A két faluban megmozdultak a Vöröskereszt hívó szavára az emberek: kilencvenegy donor szánta rá magát, hogy vért ad­jon, s közülük többen életükben először vállalkoztak arra, hogy ily módon próbáljanak meg se­gíteni a rászorulókon. Nap mint nap hallani, hogy a véradók száma csökken, s hogy fontos műtéteket kell elhalasz­tani vérhiány miatt. Nógrádban egyelőre nem ennyire sötét a helyzet. Ez nagyrészt annak kö­szönhető, hogy itt a véradók könnyebben „hadra foghatók”. Mint a fentiek mutatják: jelent­kezőkben nincs hiány. Évforduló Meghitt ünnepi taggyűlést tartottak Salgótarjánban a Kohász Bélyeggyűjtő Kör tag­jai. A meghittséget a családias hangulat adta, az ünnepélyes­séget pedig az alkalom: az idén harmincévesek. A város egykor igen élénk filatelista életének meghatá­rozó szerepet betöltő körét sem kímélték a változások. Lecsökkent a létszám, ritkáb­bak lettek a valamikor orszá­gos hírű kiállítások, bemuta­tók, csupán egy kis elhivatott csoport lelkiereje élteti még őket. Juhász László köri titkár a múlt évi munkát értékelte, de számot vetett a kör pályafutá­sával is. Megállapította, hogy a rendszerváltozás egyelőre nem értékeli a filatelista mun­kát, mégis arra törekszenek, hogy a lehetőségekhez mérten a bélyeggyűjtés megmaradjon az egyes emberi csoportok összekötő kapcsaként. S ez csak úgy lehetséges, ha össze­fognak a városi és az öblös- üveggyári filatelistákkal. Pavilon a kenyereseknek A salgótarjáni piacon tetszetős pavilon épül a kenyérárusoknak. A 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói kifogástalan munkát végeznek. Fotó: Rigó Tibor Salgótarján és környéke Fásítás # Zabar. A falu egész lakos­sága közreműködésével jelen­tős településszépítési akciót bo­nyolítottak le, több hét lefor­gása alatt: négyszáz gyümölcs­fát - zömmel szilva-, alma- és meggyfákat - telepítettek min­denüvé, ahová lehetett. Az ön- kormányzattal szerződést kötött hat közmunkás tartja rendben jelenleg Zabar vadonatúj fa­csemetéit. Színházlátogatás # Karancsalja. Nem minden­napi élményben lehetett részük a helyi általános iskola 6-7. osztályos tanulóinak: a Nemzeti Alapítvány anyagi támogatásá­val Budapestre mehettek szín­házlátogatásra. A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mik- száth-mű színpadi változatát te­kintették meg. A kamaszlá­nyoknak a csinos Noszty fiú tet­szett leginkább, akit Rékasi Ká­roly személyesített meg. Gyógyító növények # Salgótarján. Mit kell tudni a gyógynövények gyűjtéséről, fogyasztásáról, mi a módja a szakszerű szárításnak és táro­lásnak? A kérdésekre választ kaphatnak a téma iránt érdeklő­dők az Egészséges életért klub május 11-i, fél ötkor kezdődő összejövetelén, melyre a József Attila Művelődési Központban kerül sor. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Rapkedvelőknek Salgótarján. Május 7-én, pénteken este nyolctól diszkóba várják az pérdeklődőket a salgó­tarjáni sportcsarnokba. A Techno Cool Rapid rapegyüttes vendégszerepei a megyeszékhe­lyen, a Derült Zsömlék alapít­vány meghívására. A vevőt és az árut nagyon meg kell becsülni Egész életét a kereskedelemnek szentelte Dombóvári Árpád Dombóvári Árpádot, amikor 1949-ben nem vették fel eszter­gályostanulónak az acélgyárba, gondolt egyet s kereskedőtanu­lónak szegődött. A választását nem bánta meg, amit az is bizo­nyít, hogy 43 évnyi munka után a napokban kezdte el megérde­melt nyugdíjaséveit. Nagyon meglepődött, amikor megkeres­tem, hogy ebből az alkalomból írjak róla. Szabadkozott, hogy ő nem jpolitikus, hogy írjanak róla. O csak kereskedő volt. Valóban kereskedő volt, de annak az elköszönő régi gene­rációnak egyik szorgalmas tagja, amely Salgótarjánban is modern kereskedelmet terem­tett és a jó kereskedők sorát ne­velte ki. Dombóvári Árpád rátermett­ségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szakmunkás bi­zonyítványt is rövidebb idő alatt szerezte meg az előírásosnál. Abban az időben nyitotta meg Salgótarjánban a kapuit az Ál­lami Áruház, ahol ő is fontos beosztásba került. Vezető lett a fehérnemű, divatáru, kötöttáru osztályon. S ettől fogva nem dolgozott máshol csak Salgótarján leg­kedveltebb áruházában. Meg­élte az áruház minden változá­sát, átalakulását. Mindebben fontos szerepe is volt neki, hi­szen szakmai munkája mellett szakszervezeti titkárként fára­dozott a dolgozók érdekében. Amikor a Centrumhoz került az áruház, tagja lett a vállalati ta­nácsnak. Társadalmi elfoglalt­ságai mellett a leendő kereske­dőkkel, a fiatalokkal is foglal­kozott. Egész munkássága során két dolognak örült nagyon, annak amikor a vevők elégedetten tá­voztak az áruházból, mert min­dent megkaptak, amit vásárolni akartak. A másik, amikor volt tanítványainak sikereiről érte­sült, s látta, hogy megállják a helyüket a munkában. Háromszor is lett volna módja, hogy íróasztalhoz üljön, de sosem cserélte el ezért azt a munkát, aminek révén napról napra találkozhatott a vevőkkel, megsimíthatta a szép árukat a polcokon. Azt mondta, hogy két dolgot kell szeretni a kereske­dőnek, a vevőt és az árut. S ha a kereskedő megtanulja, hogy a kispénzű vevő éppen olyan fon­tos, mint a nagypénzű, abból jó kereskedő lesz. A nyugdíjas állapot nem je­lenti számára az elszakadást a szakmától. Csak hát ezután in­kább csak vevőként jár majd be. Több időt fordíthat majd az ott­honi kertre, a ház körüli tenni­valókra. Annyit még hozzá űzött a tör­ténetéhez, hogy sok jó munka­társa, vezetője volt, de két em­bertől különösen sok segítséget kapott: Mózes Gézától, a taní­tómesterétől és az ugyancsak szakmabeli feleségétől, aki a biztos családi hátteret biztosí­totta számára a munkához. P.A. Gyümölcsöző főiskolai kapcsolatok Holland „vendégmunkások” A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola, valamint a hollandiai HEAO Rijkhoge- school között két éve jött létre munkakapcsolat. Ennek kereté­ben minden év tavaszán holland diákok látogatnak el Salgótar­jánba, ősszel pedig magyar fő­iskolások vendégeskedhetnek Hollandiában. Nemrégiben járt Salgótarján­ban a holland gazdasági főis­kola 15 diákja, akik megismer­kedtek a főiskolai diákok életé­vel, a tananyaggal, és nagy fi­gyelemmel tanulmányozták a magyar helyzetet és szemlélet- módot. S természetesen felke­resték a város néhány vállalatát, és megismerkedtek a környék nevezetességeivel. így jártak a salgói várnál és Hollókőn is. Programjukban szerepelt Eger nevezetességeinek megtekin­tése is. A két főiskola között kiala­kult kapcsolat keretében tavaly két magyar diák tölthetett el Hollandiában négy hónapot, ahol szakmai munkát végeztek. Viszonzásképpen ez év szep­tembertől pedig két holland diák tanulhat, dolgozhat me­gyénkben. Ennek elősegítésé­hez járult hozzá a salgótarjáni Számítástechnikai és Ügyvitel- szervezési Vállalat, valamint a kisterenyei Silco-Inox Kft., me­lyek valós problémák megoldá­sát bízzák a két vállalkozó kedvű fiatalra. A most itt járt holland fiata­lok közül Herman Hogendo- ornnal és Ronald de Haannal beszélgettünk tapasztalataikról. A két főiskolástól megtudtuk, hogy a mi országunk nagyon szép. s az emberek rendkívül barátságosak. Érkezésük legna­gyobb élményét jelentette, ami­kor meglátták az első hegyeket. Hollandiában ugyanis ilyen he­gyek nincsenek. A főiskoláról az a vélemé­nyük, hogy nagyon sok a lány. Náluk viszont pontosan fordítva van ez. Az is elmondták, hogy hirte­len támadt az ötletük, hogy kül­földön dolgozzanak. S mivel van ez a kapcsolat, Magyaror­szág jöhetett számításba. Hol­landiában ugyanis jó pontnak számít, ha valaki külföldön gyűjt tapasztalatokat. A két fiatal járt a budapesti állásbörzén, de nem találtak olyan állást, ami igazán lekö­tötte volna őket. Ugyanis ők szerettek volna termelő válla­latnál dolgozni. A tarjáni láto­gatás kapcsán megtetszett a SZÜV és a Silco-Inox Kft., ahol őket is kedvezően fogadták. Ezért azután szeptembertől itt dolgoznak és marketinggel fog­lalkoznak. Márton Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents