Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. május 22-23., szombat-vasárnap Lelkűnkben hangos robaj lások Interjú Nagy Gáspár József Attila-díjas költővel Botrány volt, nem is kicsi. Szocialista kultúránk akkoriban valósággal kilökte magából a renitenskedőket, a másként gondolkodókat. Pontosabban a kultúmacsalnyikok beléfojtot- ták a szót mindenkibe, aki felemelte szavát a hazug világ ellen. Mondom, hatalmas botrány volt az a Nagy Imre vers. Nagy Gáspár követte el azt az égbekiáltó vétséget, hogy egészen példátlan módon az ötvenhatos forradalom után több, mint húsz évvel egy versében megírta: ideje lenne már eltemetni N.I.-t, azaz Nagy Imrét. Azóta Nagy Gáspár József At- tila-díjat, Graves-díjat is kapott. De hát nem hiszem, hogy a költő a plecsniknek különösebb jelentőséget tulajdonítana. Jó költőnek nem kell annál nagyobb dicséret, mint, hogy azt mondják róla, fantasztikusan jó verseket ír. Jómagam 1981 táján találkoztam vele személyesen. Aztán jöttek a hírek, jött a híreshírhedt Nagy Imre vers...-A nyolcvanas évek elején Salgótarjánban járt. De vajon mit keresett a Nógrádi megye- székhelyen?- Akkor az írószövetség titkára voltam, és abban az időben készült Kormos István Szegény Yoric című könyve, melyet Csohány Kálmán gyönyörű rajzai díszítettek. Ebben az ügyben mocorogtam. Ez egy könyvritkaság. Az a hír járta, hogy Csohány egy éjszakára megkapta Kormos könyvét és annyira megtetszett neki, hogy telerajzolta. Nagyon kellemes emberekkel találkoztam akkor, akik a megyei művelődési osztályon dolgoztak.-ANagy lnn e vers 1984-ben jelent meg az Új Forrásban. Szakmai körökben mind a mai napig az a hír járja, hogy a megjelenés előtt elküldte híres versét a Palócföldnek is, ám a szerkesztő urak éberek voltak, így esett, hogy nem itt jelent meg a vers. Pedig szerintem jót tett volna a Palócföld hírnevének. . .- Én is halottam ezt a verziót. Valóban küldtem akkoriban a Palócföldnek verseket. Hogy ez köztük volt, vagy sem, férfiasán bevallom, nem emlékszem. 1983-ban írtam a verset. Nagy Imre halálának huszonötödik évfordulóján. Nem vezetek nyilvántartást arról, hogy kinek küldök verseket. Mind a mai napig nem tudom ezt a tényt semilyen levéllel bizonyítani.-A vers másik érdekessége, hogy 1984 tavaszán a Magvető Kiadónál megszerkesztett kötetében már benne volt ez a vers, a lektorok mégsem emeltek kifogást ellene. Mi lehetett ennek az oka?-Nem tudom megítélni, hogy a lektorok egyszerűen átsiklottak-e fölötte, vagy pedig cinkosságot vállaltak velem. Tény, az Új Forrás-beli megjelenés után robbant a bomba, utána kapták ki a kötetből is a verset. Kardos elvtárs csak utána ordibált a szerkesztőkkel.- Az írószövetség titkára voltam, elég kemény derbik kezdődtek. Természetesen ezek után a Magvetőnél sem jelenhetett meg a verseskötetem. Új kor kellett hozzá, hogy meg merjék jelentetni. Leköszöntem a titkárságról, egyfajta kiéhezté- tés kezdődött. Nem csak rólam volt szó. Sorolhatnám Csoórit, a Mozgó Világot, a Tiszatájat, Illyés Gyulát. Az írószövetség 1981 -tői 1986-ig forrongó méhkasra hasonlított. Gondolom, az én bűnöm azért volt akkora, mert az írószövetség titkáraként reflektorfényben éltem. Viszonylag ép lélekkel jöttem ki ebből az egészből.- Gondolom, behívatták önt némi értekezésre, magasabb helyekre is.-Igen, behívattak. Pókerarccal azt mondtam nekik, nem vagyok jós, mégis arra kértem önöket, mondják meg Aczél elvtársnak, ő meg mondja meg Kádárnak, lesz itt még temetés. Azt válaszolták: soha nem lesz temetés, a törvényes magyar bíróság ítélkezett. Pedig akkor már jött Gorbacsov és csak öt esztendőt kellett várni a temetésre. Egyébként 1984 tavaszán tizenkilenc író - köztük én is -, aláírt egy petíciót, melyben azt állt, hogy a határon túli magyar kisebbségért emelje fel szavát a kormány. Ez sem volt éppen jó pont a hatalom szemében.- Ón a verseivel, de a magatartásával is keményen politizált, politizál. Mennyire alkat kérdése ez? Kell-e politizálnia a költőnek?- Nem szükségszerű politizálni. Költője válogatja. Jómagam biztosan valami indíttatást kaptam, melynek következtében jobban érdekel a történelem, mint esetleg a pályatársaimat. Soha nem próbáltam szánt szándékkal belemenni a politikába. Az biztos, hogy az ember amikor tájékozódik, válogat. Engem mindig jobban izgatott az a fajta költészet, amelynek valamiféle nemzetféltő, közösségben gondolkodó küldetése van. Politizáló verset is csak úgy érdemes írni, ha valamilyen esztétikai színvonalon műveljük. A magyar költészet fő vonulata mindig politizált. Ezt hagyták ránk a századok, a költőknek a politikusok helyett is beszélniük kellett. Nekem nagy történelmi élményem volt 1968: innen merítkeztem sokáig. De ötvenhat is maradandó élmény számomra. A gyermekkori élmények meghatározóak. Nem kerestem politikát, de beleakadtam.- Ami kicsit meglepő, sokszor nem metaforákban írt a régi rendszerben. Már akkor is keményen kimondta, nevén nevezte a gyereket.-Eljött az idő, amikor már nem lehetett metaforák mögé bújni, amikor nyíltan ki kellett mondani: elég a hazugságból. Keményen rá kellett mutatni, hogy itt görög tragédiahelyzetek vannak. Egyszerűen felrobbantam a méregtől, kimondtam hát: egyszer majd el kell temetni! Elismerem, ez Nagy Imre vers plakátvers gyanús, de ennek is megvan a maga szépsége. És hát azért esztétikailag sem annyira rossz ez a mű.-Naív kérdés, mégis felteszem: válságban van-e a magyar költészet?- Szerintem nincs válságban. Korábban egy Illyés versre, vagy egy Nagy László versre jobban odafigyeltünk. Biztos, hogy a diktatúra éveiben, mikor a politizálásra nem volt lehetőség, sokkal erőteljesebbnek tűnt egy-egy vers. Most jobban megoszlik a figyelem. A versek manapság nem kapnak propagandát. Régen, egy Kortársban megjelent versről beszéltek, vitatkoztak róla. Mégis változatlanul azt mondom, születnek jó versek, igaz kisebb akusztikával bírnak. Rengeteg folyóirat van, megszűntek a monopóliumok, így nagyon nehéz odafigyelni mindegyikre.-Én mégis úgy érzem, ez csak az érem egyik oldala. Régebben az egész szakma felkapta a fejét, ha megjelent egy Zalán vers, vagy egy Tóth Erzsébet vers.- Ez nem cáfolja az előzőeket, mindössze akkor jobban oda tudtunk figyelni egymásra. Most is születnek jó versek.-A diktatúra éveiben Illyés Gyula elindított egy aláírás- gyűjtési akciót, hogy legyen egy igazán független szellemi műhely. Ezt a petíciót jómagam is aláírtam. A Hitel című folyóiratról van szó, melynek ön jelenleg is szerkesztője.- A Hitel indulásakor a versrovatot szerkesztettem, most a tanulmányokat olvasom, rendszerezem. Bevallom: roppant izgalmas vállalkozás ez, s néha jobban érdekelnek, mint a versek. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok el minden verset. Nagyon érdekes munka a szerkesztés, bár sokszor fárasztó.- Hogy fogadják azt a tényt, hogy néhány jónevű író nem ad kéziratot a Hitelnek?- Mi senkinek nem könyör- günk. Valóban voltak íróink, akik különböző okok miatt hátat fordítottak nekünk. Sok folyóirat van, egyik író a modernebb hangvételű lapot szereti, a másik a hagyományosabbat. Nincsenek nagy csábítási terveink. A Hitel nyitott a stílusirányzatokat illetően is. Mégsem hiszem, hogy hieroglifákat kellene közölnünk.-Na jó, mondjuk ki! Esterházy Péter egy Csoóri tanulmány kapcsán fordított hátat a A József Attila-díjas költő Hitel című újságnak.-Jómagam Esterházy munkásságát nagyon sokra értékelem, nagyon sajnálom, hogy így döntött. Azt hiszem, ő már akkor másfelé akart menni. Nem tudom azt sem, mennyire volt a saját döntése. A Nappali Holdért sokan, s igen keményen támadták Csoórit. Kétszázig számoltuk az ellene írt cikkeket. Nem tudom, hogy szerencsés-e ez. Az írók kiállításai furcsa dolgok. Azt hiszem ezek a perpatvarok nem igazán lényegesek - a mű számít, az a lényeg. A marakodások elfelejtődnek, a jó mű megmarad.- Mosolyelágazás címmel hamarosan megjelenik az újabb könyve. A cím sejtetni engedi, válaszút elé érkeztünk. . .- Négy év termését szedtem össze. A kötet pont ezt a furcsa, különös világot érinti, miben most élünk. Átéltük a gyönyörű felszabadultságot, másrészt a lehangoltság is elért bennünket. A könyv ezeknek az érzéseknek a lenyomata. Elismerem, nem egy jókedvű könyv, tele van kételyekkel, reményekkel. Aki elolvassa ezeket a verseket, talán nyomon követheti az elmúlt évek mozdulatait. Azt, hogy a lelkekben milyen röbajlások, milyen rezdülések voltak. Ádám Tamás Kilenc órát sem tartott az út, amikor Rijeka fölött megpillantottuk a tengert. Az Adriát, amely pár évvel ezelőtt a magyar turisták nyári vakációjának a célpontja volt, de ugyanígy Európa szinte minden országából autókaravánok vették az irányt e déli vidékre. Aztán a háború katasztrofális helyzetbe sodorta az egész partvidéket, hiszen még ott is elmaradt a turistainvázió, ahol egy puska sem dördült el, így az Ist- riai-félszigeten, ahol szinte kizárólag az idegenforgalom az ott élők egyetlen kenyérkereseti forrása. Érthető hát. hogy a horvátok szeretnék meggyőzni főként a szomszédokat arról, hogy biztonságban, békében várjak a közelgő szezont Istrián. Éppen ezért a Meridian GmbH szervezésében meghívtak egy magyar újságírókból, valamint idegen- forgalmi szakemberekből álló delegációt, hogy töltsék náluk a hétvégét, s tapasztalják, hogy I stria a béke szigete. Az út zökkenőmentesen telt, kezdve azzal, hogy a határon való átkelés egy percig sem tartott. A horvátok bizakodó emberek, látszott ez már abból is, hogy Letenye túloldalán „gigantikus” méretű építkezésbe kezdtek. A porecsi bazilika Várja a magyarokat a tengerpart, a maga szépségével és nyugalmával Istria a valóságban is a béke (fél)szigete Olyan határállomást emelnek, amely minden igényt kielégít, és gyors áthaladást tesz lehetővé. Zágráb és Karlovac között - köszönhetően az autópályának - „habzsoltuk” a kilométereket, majd a hegyek között már kénytelenek voltunk visszafogni a tempót. Apropó, Karlovac. Egyedül itt köszönt vissza a háború. Golyó ütötte falak, megrokkant épületek, egy-két romba dőlt ház... De az élet már a régi kerékvágásban folyik. Csend és nyugalom, e két jelző illik a májusi Istriára. Ott- tartózkodásunk három napja alatt bebarangoltuk a félszigetet. Jártunk Rabacban, sétáltunk a pulai arénában, vendéglátóink megmutatták Medulint, a Punta Verudella-i szállókomplexumot, megcsodáltuk a rovinji óvárost, és hosszabb időt eltölt- hettünk Porecsban. Vendéglátóink mondandójukat mindenhol arra hegyezték ki, hogy Istria tárt karokkal várja a magyar turistákat. Az elmúlt években elmaradt forgalom miatt még az idén is kedvező árakat kínálnak, legyen szó apartmanokról, vagy épp szállodai elhelyezésről. Márpedig biztos, hogy ezen a nyáron sem kell kitenniük a megtelt Porecsi utcarészlet Naplemente a tengerparton ..... A pulai yacht-kikötö táblát a félsziget bejáratánál. Például csak a már említett Punta Verudellán - ahonnét lenyűgöző kilátás nyílik a jachtkikötőre - egy időben harminc- ötezer vendégnek tudnak helyet biztosítani, míg Porecsben és környékén naponta százezren élvezik a napsütést, a tengert, s kedvükre választhatnak a horvát konyha remekei között. Az árak? A legmodernebb szállodák közé sorolható Hotel Istriában főidényben - tehát júniustól szeptemberig - százötvenhat német márkát kérnek egy kétágyas szobáért. De gondolom honfitársainkat jobban érdeklik az apartmanárak. Nos, elég széles a kínálat, egészen a kétágyastól a nyolcágyas szálláshelyig. Általában mindegyik teljesen felszerelt, legfeljebb a kávéfőzőt kell magukkal vinniük. Tíz márkától száz márkáig terjed az árlista, a személyek számától és az időponttól függően. Az üzletek bő áruválasztékot kínálnak, a teraszok, a konyhákból kisurranó ínycsiklandozó illatok szinte mágnesként vonzzák az embert egy ebédre vagy egy kiadós vacsorára. S mindez megfizethető, mint ahogyan a benzin is, amely általában egy márkába kerül. (Az infláció miatt általában német márkában érdemes számolni.) Miért érdemes felkeresni Ist- riát? Mert színvonalas vendéglátással várnak bennünket, elérhető áron, békében, barátsággal, és egy olyan miliőben, ahol mindig is fontosnak tekintették a környezet megóvását. , Budai Ferenc Fotó: Szántó György
