Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
A gyerekek a felnőttekhez igazodnak TÁR ______________________________ 1993. május 19., szerda A folyót nem lehet perelni Hágában Dunakilitinek környezetvédelmi küldetése lehet 4 HÍRLAP í_____________________________ ( FEB) Elfogadta a Parlament a Bős-Nagymarosi vízrendszer ügyében elkészített alávetési nyilatkozatot, azt a beadványt, amely Hágára bízza a döntést. Egyesek szerint a Hágai Nemzetközi Bíróság döntéshozatala akár két évig is elhúzódhat. De addig is megoldásra vár a Szigetköz és az ott élő emberek sorsa. Pál László országgyűlési képviselő (MSZP) ezzel kapcsolatban a következőket mondta:- Az ügyet Hágában lehet perelni, a Dunát nem! A Duna műszaki sorsát, a reális gondokat csak a két fél közös tárgyalásai útján lehet rendezni. Amíg a bírósági döntés megszületik, amíg a két fél vitái tartanak, addig is élniük kell az embereknek a Szigetközben. Nem hiszem, hogy volnának tabu témák, ezért kimondom: ne féljünk kihasználni a dunakiliti duzzasztó lehetőségeit!- Ezek szerint működtessük a duzzasztót Dunakilitiben?- Pillanatnyilag nincs más megoldás. Ma az öreg Duna medre mélyebben fekszik, mint a folyóágak medre, ahhoz, hogy Zwack. Fogalom az unicum kedvelők, s a külügyminisztérium tisztségviselői között. Előbbit illetően nem kell taglalnunk a negyven féle gyógynövényből készült ital sikerét, amelynek fogyasztását leginkább három alkalomra ajánlja Zwack Péter: előtte, utána, és másnap. Ami a külügyet illeti: a rendszerváltás hajnalán Zwack Pétert, a külföldről hazatért likőrgyárost nevezték ki washingtoni nagykövetnek, akit egy idő után, botrányos körülmények között távolítottak el posztjáról. Jó darabig, érthetően nem kívánta a nyilvánosságot, a közelmúltban azonban újra vállalta a közszereplést. Az országos sajtóorgánumok hasábjain Zwack részvényeket ajánlott az olvasók és a pénzüket befektetni vágyók számára. Nemrégiben Salgótarjánban is járt a neves üzletember . ..- Mit tart a jelenlegi magyar gazdaságról?- Nincsenek csodák. Szembe kell nézni vele, hogy negyven évet nem lehet két és fél év alatt helyre hozni. Én egyébként azok is vizet kapjanak, az öreg Duna vízszintjét meg kellene emelni.- Ezzel sokan nem fognak egyetérteni. . .- Pedig ezt akkor is meg kell tenni, ha valaki nagyon nem szereti a duzzasztó művet. De- politizálnunk kell a vízlépcsővel kapcsolatos tevékenységünket, még akkor is, ha emiatt kompromisszumokat kell kötnünk. Szerintem is a C változat számunkra a legkedvezőtlenebb, sem árvízvédelmi, ivóvíz ellátási, sem hajózási, vagy más gazdasági előnyöket nem jelent nekünk. Hátrányosabb, mint az eredeti tervek szerinti Dunakiliti üzembe helyezése lett volna. Olyan üzemeltetési stratégiát kell megvalósítani, amely nem az energiatermelést, hanem a környezetvédelmet tekinti elsődlegesnek, s ha szükséges, meg kell építeni az ehhez tartozó kiegészítő berendezéseket is. Lehet, hogy egészen más vízmegosztási arányokban kellene gondolkodni, esetleg a tervezettnél gyakoribb vízcserére volna szükség, hogy a szennyezőanyagok ne ülepedhessenek hosszú távon optimista vagyok, mert a magyar nép dolgozni akar és nem politizálni.- Jó úton haladunk?- Sok időt töltök Olaszországban. Ott 45 kormányválság volt, mégis van gazdaság. A magyarra az jellemző, hogy individualista, belemenős, nem fél. Úgyhogy saját magát fogja helyre rakni, csak meg kell adni működéséhez a kereteket, hogy el tudjon indulni. Főként a kisebb kaliberű vállalkozóknak, akik a 30 százalékos kamatterhek mellett el sem tudják kezdeni a vállalkozásukat.-Mi vitte rá önöket, hogy megjelenjenek a tőzsdén?- Három oka volt. Az egyik: az ÁVÜ megkért minket, jelenjünk meg a tőzsdén, mert egy ilyen tradicionális név, mint a Zwack Unicum, jót tenne a magyar gazdaságnak. A második: apám mindig szociálisan gondolkodó ember volt, aki úgy vélte: a fogyasztó, akiből élünk, lehessen társ a cégben. A harmadik: minél több fogyasztónk legyen társtulajdonos, hogy ezzel anyagilag és érzelmileg is le a mederben. Talán még néhány turbinát is üzembe lehetne állítani, de természetesen csúcsüzemben nem szabad járatni az erőművet. Ehhez a már meglévő alapműveket kellene felhasználni, hiszen az építményeket nem volna célszerű lebontani, de egy jó cél érdekében működtetni - okos dolog lehet.- Ezzel megoldódnának a Szigetköz vízgondjai?- Ha a Dunában van elegendő víz, megemelkedik a talajvíz szintje is. Erre szolgál a duzzasztás. A másik a vízminőség kérdése, ami vízcserékkel és a folyó vizének bizonyos áramoltatásával megfelelő szinten tartható.- Ón lehetségesnek tart más megoldást is?- Aligha hiszem, hogy van más megoldás, de ha találnak a szakemberek, hajlandó vagyok elfogadni. Meggyőződésem, hogy Dunakiliti ügyében sürgősen lépni kell. A környezetvédelmi célú hasznosítás tűnik a legjobb megoldásnak, de semmit nem tenni - a lehető legrosszabb választás. (koós) magáénak érezhessék vállalatunkat. Megható, hogy egyszerű emberek írnak arról levelet, hogy a megspórolt forintjait ránk bízzák.-Mit gondol, miért éppen önnek írják ezeket a leveleket?- Az emberek azt érzik, hogy amit teszek, őszintén csinálom. Szeretek itthon lenni, szeretem az országot, szeretem és becsülöm az embereket.- Mint a vállalkozók pártja vezetője, miként látja a szintén vállalkozó Palotás János alapította pártot?- Sokan azt mondják, hogy konkurál a vállalkozók pártjával. Azt hiszem, több pártot is megtűr a belpolitikai életünk, ha egy cél, a gazdaság érdekében ténykedünk.-Naponta 12-13 órát dolgozik. Marad szabadideje?- Reggelente teniszezem egy-egy órát. Nagykövetségem idején ismerkedtem meg a hegyikerékpározással, nem akárhogyan. Első alkalomal hét bordámat törtem. Azóta csak a szobakerékpározom. S az örök szerelmem, a foci. - vallus A felszólítás -„pofa be!” - elhangzott, s meghökkent csend követte. Kevesen álltunk a busz megállójánál, öten vagy hatan lehettünk, s valamivel távolabb hét fiúgyerek, úgy tíz-tizenkét évesek lehettek, jól öltözöttek, az iskolából szabadultak. Látszott a testalkatukon és a tartásukon, hogy a testnevelési órát nemcsak ímmel-ámmal tornásszák végig. Csoportjukból hangzott el az udvariasnak egyáltalán nem mondható felszólítás, ami a buszra váró közönséget meghökkentette. Aki a felszólítást kiadta, amolyan vezéregyéniség lehetett a fiúk között, talán két-három ujjnyival magasabb, vállasabb, s a táskáját egy másik fiú vitte azzal a boldog szolgai alázattal, hogy erre a kitüntetésre méltónak találta a főnök. Elgondolkodtam ezen a jelenségen. A tizenéves fiú hangja olyan durva volt, any- nyira nem tűrt ellentmondást, hogy ez már nem az iskolai okítás hangvétele volt, hanem egy magángorombaság kifejezése, amihez viszonyítva a néhai leRégen a gatyát kellett ráncba szedni Mai értelemben egy rossz gyereket kell ráncba szedni, megfegyelmezni, pedig egykoron szó sem volt gyerekről - gatyát szedtek ráncba. Réges régen ugyanis a cseléd és pásztorféle ember télen-nyá- ron gatyában járt. Ez az igen bő ruhadarab kemény vászonból készült, s hogy ne álljon úgy viselőjén, mint tehénen a gatya, alapos hozzáértéssel, erővel és ügyességgel ráncokba kellett szedni a több méter hosszú anyagból készült ruhadarabot. Ezt az eljárást nem is tudta minden asszony megtanulni. A gatyába ugyanis nem vasalták bele a ráncokat, hanem puszta kézi erővel úgy rögzítették a hajtásokat, hogy azok vasalás nélkül is benne maradtak a fehérneműben. Ehhez az eljáráshoz egyébként egy széles, lapos tűszerű eszközt, a gatyaszedő fát használták. A gatya két szárát egyenletes ráncokba hajtogatták és amikor ezt a műveletet befejezték, a karvastagságúra összefogott ruhadarabot erősen ösz- szecsavarták. S ha e közben a gyatyát ráncbaszedő asszonyságot feltartotta rakoncátlan gyereke; a gatyaszedő fával csapott a fenekére. venteoktatók modora és hangereje szelíd társalgási beszélgetésnek tetszhetett. Pár nap múlva egy falusi iskola mellett mentem el, éppen szünet volt, a nebulók kiözön- löttek az udvarra, s valami ele- mezhetetlen játékot játszottak, ami kergetőzésből, egymás rugdosásából, földre teperésé- ből, sértegetéséből állt. Ezek a gyerekek nem származnak veszélyeztetett kömy- zetből, családi életüket sem az alkohol árnyékolja be, s mégis - panaszolják a pedagógusok - megállíthatatlanul terjed közöttük a legdurvább beszéd, a ter- rorisztikus fellépés, a kisebbek elnyomása, s az olyan „játékok”, amelyek egy eltorzult felnőtti világ leutánzásai. A gyerekkornak durvasága, kegyetlenségbe torkolló kíméletlensége körülbelül ott kezdődik, ahol az az iskolásfiú rámordult társaira, hogy pofa be! Ügyészek, bírák, rendőrök szembesülnek szinte naponta a fiatalkorú bűnözés különböző szintű megnyilatkozásaival, s aggódva méregetik a növeke(FEB) Sokan azt mondják róla: a hazai balettművészet utazó nagykövete. Ritkán van idehaza, akkor is csak rövid ideig.- Dolgozni, vagy pihenni jött haza?- Természetesen dolgozni. A Csipkerózsika koreográfiáját én állítottam össze, kicsit fel kellett frissíteni a régi előadást. Új, tehetséges fiataloknak szeretnék bemutatkozási lehetőséget teremteni, mert meggyőződésem, hogy egy-egy darabban több művésznek kell fellépésre készen állnia, hogy a színház veztésének lehetősége legyen akár a repertoár darabon belül is némi frissítésre. A balett kegyetlen életforma, bármikor közbejöhet egy sérülés is, a beugrásnál színvonalasabb, ha ott a tartalék szereposztás.-A Budapestre látogató II. Erzsébet angol királynő is ezt az előadást nézte meg.- Őszintén örültem ennek a megtiszteltetésnek. Azt hiszem, ebben az előadásnak is van némi szerepe: a budapesti Csipkerózsika híre talán a Buckingham Palotába is eljutott.- Ha nem tévedek, ön már találkozott a brit uralkodóval. dést, a gátlástalanságot, a cinizmust, ami a fiatal elkövetőkre általában jellemző. Valahol kell lennie egy modellnek, ami után ezek a gyerkőcök igazodnak, ahonnan ötleteiket merítik és a kivétel módozatait másolják, s nem is kell messzire menni a forrás felfedezéséért. Meg kell nézni a moziműsorokat, szét kell nézni a videokölcsönzőkben, belelapozni az olvasmányaikba és máris nyomon vagyunk. Valahol gátat kell vetni ennek az áradatnak, amíg az emberi értékek végleg nem devalválódnak, amíg a nemesszívű, becsületes regény- és mozihősöket el nem söprik a bűnözők, s a fiatalság nagy része közöttük keresi az ideált. A szülők egy része az iskola kudarcának tartja a fiatalok elhajlását minden nemes eszménytől, s elfoglaltságára hivatkozik, holott már régen beigazolódott, hogy az otthon és az iskola a két pillér, amire a nevelés és végsősoron a következő nemzedék erkölcsi tartása épül. Kazinczi Anikó-így van. Éppen 31 esztendeje annak, hogy Dame Mergot Fonteyn partnereként a Royal Academy gáláján táncoltam. Akkor bemutattak a királynőnek. De hát ez már régen volt. Talán már nem is emlékszik rám. Azóta biztosan számtalan művésszel találkozott.- Mit ír elő az ilyen találkozásra az angol protokoll?- Szinte mindent szabályok írnak elő. Milyen mélyen kell meghajolni, hová tegye az ember a kezét, amikor az uralkodó előtt áll, mikor szólalhat meg, mikor nem.- Hová készül a budapesti „vendégszereplés" után?- Japánba utazom, vissza a tokiói baletthez. Maurice Bejárt új darabot készített a számunkra, nehéz hónapok várnak ránk. Ősszel vendégjátékra indulunk Európába. Koppenhága, Brüsszel, Párizs, Milano, Bécs következik.- És Budapest?- Sajnos kimaradt a programból. A magam részéről mindent előkészítettem, de az Opera olyan magas árat kért a fellépésért, amit már a japánok sem tudtak megfizetni. László Zsuzsa Szűkülő vagy táguló horizontok Közép-Európában? Magyarok a változó világban A könyv címe azért telitalálat, mert pontosan kifejezi az ország, a magyarság hangulatát, közállapotát. Ugyanis a sa- nyarúság évei után a honi és a külföldre szakadt, szorult, menekült magyarok végre itthon, 1990-ben Szegeden, 1992-ben Egerben vitathatták meg a nemzet legégetőbb gondjait. A szocialistának nevezett rendszerben a magyar identitás maga is tabu téma volt, azaz nem szólhattunk az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, burgenlandi, nemzetközi sorsba szorult magyarságról sem. Ez az el- és lefojtás csak 1989-ben szűnt meg, hogy - mint a palackból kirepülő dugó - most meg elemi erővel törjenek fel immár egész Közép-Ke- let-Európában a nacionalizmusokba, sovinizmusokba torzuló nemzettudatok, önmegfogalmazási törekvések. Ezt az elegáns kivitelű, igen tartalmas kötetet olvasva nagy megnyugvással állapítom meg, hogy a szegedi és az egri tanácskozások résztvevői mentesek az említett túlzásoktól. Az előadók természetesen vérmérsékletüktől és az előadott témától függően sokszor szenvedélyesek, igen keményen fogalmaznak pl. a román, a csehszlovák, a jugoszláv nemzetiségi politikáról és helyzetről, de követve Illyés intelmét, érdekeket kívánnak védeni - a magyarságét -, mintsem másokét sérteni. Trianon az a kályha, ahová vissza kell térnünk, ahonnan el kell indulnunk, ha a kritikus, feszültségekkel terhes jelent értelmezni, egyáltalán megérteni próbáljuk. Mert - félreértés ne essék - Trianon nem, illetve nemcsak a mi gondunk, terhűnk, de minden utódállamé! Amikor ezek a tanácskozások zajlottak, csak sejtettük Csehszlovákia felbomlását, s még reménykedhettünk, hogy elfojtható a balkáni tűzfészek, amely (ismét) eszkalációval fenyeget. Már régóta hiányolom az erdélyi, felvidéki, vajdasági stb. helyzet elemzőitől azt a törekvést, hogy széleseb, tágabb kontextusban tárgyalják, azaz tegyünk kísérletet a másik fél észjárásának, kisebbrendűségi konfliktusainak, önvédelmi reflexeinek és agresszivitásának az elemzésére is. Milyen a román, a szlovák, a szerb stb. nemzeti öntudat? Miért olyan, amilyen? Hajlamosak vagyunk egyfajta idealizmusra, ami nem csupán azt jelenti, hogy vágyképeinket (lásd pl. Duna-kon- föderáció) vetítjük rá a valóságra, s ebben éppen az irodalom, legjobb költőink (Ady, József A. stb.) járnak elől, s amikor ezek semmikor sem realizálódnak, mélységes csalódást érzünk. Szívesen olvastam volna azokról a szlovák, szerb, román stb. gondolkodókról, ha vannak, (s vannak?), akik hajlandók a konszenzusra, a józanabb hangot képviselik hazájukban. Ezt amolyan bizalomerősítő gesztusnak tekinthetnénk. Elkerülhetnénk a sommás általánosításokat. Csak utalok itt a magyar politikai életben jelentkező érdesebb hangokra, amelyek alapján - nyilván igazságtalanul! - a külföldi sajtó egy része lenácizza, leantiszemi- tázza az egész magyar népet. Holott ez abszurdum! A mi népünknek ma önbizalomra, jövőképre lenne szüksége, olyan szellemi elitre, amely ezt hitelesen tudja nyújtani. A magyar politikai élet - s erről már nem az előadók tehetnek! - mintha az apátiát erősítené, igazolná azt a több évszázados balhiedelmet, hogy rajtunk valamiféle átok ül, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve, s magunk vagyunk szorongatottságunkban. Kétségtelen, hogy történelmünk, s a mai helyzet sok ténnyel, érvvel igazolja ezt a nézetet is. A magyarságot - különösen a határainkon kívül - felmorzsolódás, az asszimilálódás, sőt (lásd Szerbia) a fizikai megsemmisülés fenyegeti. De ugyanakkor esélyeket is ügyetlenkedünk, szalasztunk el. Erre is figyelmeztet e kötet. Horpácsi Sándor Keszegi templombelső A nyolcvanas évek eleji-közepi felújítástól látható jelenlegi szépségében Keszeg község katolikus temploma, melynek Szent Imre herceg a védőszentje. Fotó: Gyurkó Péter Budapesten a tokiói balettigazgató Róna Viktort bemutatták az angol királynőnek Zwack Péter optimista
