Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-17 / 113. szám
OLVASÓKTÓL - OLVASÓKNAK _________________________________1993. május 17., hétfő A marhalevél-kötelezettségről szóló rendelkezésről 4 HÍRLAP „Orvosi” eset az éjszakában Az érem másik oldala Előre bocsátom, nem azért fogtam tollat, hogy élezzem az etnikumok közötti feszültséget, hanem, hogy rámutassak arra, hogy az éremnek két oldala van. Az egyiket néhány hónapja láttuk, hallottuk. íme a másik: Pénteken - március 19-én 23 órakor - hívás érkezett a salgótarjáni ügyeletre Kazárról, hogy menjünk sürgősen, mert valaki öt hete beteg. Negyed óra múlva kiszálltam Radics Géza háza előtt az autóból, és miután jó estét köszöntem, feltettem a világ legtermészetesebb kérdését a kapuban álló nőnek és férfinak: „Ki a beteg?” A válasz egy üvöltéssel egybekötött fenyegetés volt, szószerint: „Még azt kérded ki a beteg, megöllek, te rohadt magyar!” Ennek ellenére bementem a házba, ahol valóban betegen feküdt Radics felesége. Röviden: öt hete beteg, a kórházból haza- küldték, mert influenzás lett, és nem tudták megműteni az epekövét, körzeti orvosa gyógyszert írt, amit italozás miatti pénzhiány következtében nem tudtak kiváltani. Ügyelet utalta újra kórházba, ahonnan másnap reggel hazaengedték, erről nem értesítettek senkit, azóta beteg, gyógyszert nem szed. Miközben vizsgáltam a beteget, Radics folyamatosan fenyegetőzött: „Megöllek, dögölj meg, megölöm az orvosunkat is, mert elment Miskolcra, megölöm a polgármestert, a jegyzőt, mind egyformák vagytok. Már voltam börtönben, nem számít, ha megint bezárnak, most is feltételesen vagyok kint”. És más hasonló biztatások közt gyógyszert kerestem, beadtam, beutalót írtam, elmondtam mi a tennivaló, közben reszketett a kezem. Igaz, amikor Radics nagyon közel jött, figyelmeztettem, hogy leütöm. Miután Vallus Tibor újságíró rokonszenves volt, mikor bejött hozzánk, nem hisszük, hogy tudatosan írta el - a Nógrád Megyei Hírlap április 24-25-ei számában, a Nevelt gyermekeit követeli a „gonosz” mostoha című cikkében - a százötven töltött káposzta sorsát. Mi úgy mondtuk, hogy nem hisszük el a sok rágalmat, meg azt, hogy éheztek a gyerekek. Karácsonyra itt nálunk készítettük Tari Gyulával és a feleséIdőközben a rokonok, ivócimborák körbevették az autót és a gépkocsivezető nem tudott segítségemre jönni. Hívni sem tudott segítséget, mivel másfél éve nincs rádió az ügyeletes autókban, ezért szabad és könnyű prédaként megyünk bele a nagy éjszakába. Még a házban megígértem, hogy feljelentést teszek, mire Radics nagyon profi módon kioktatott, hogy húszán fognak tanúskodni, hogy ő ott sem volt. íme az arányok: egyik oldalon két ember (mert több nem lehet), a másik oldalon húsz beígért tanú. A fenyegetett ember a legritkább esetben számolja a lehetséges tanúkat, hogyan jegyzi meg az éjszaka amúgy is egyforma alakokat (arcokat). Tény, hogy egy overallos fiatalember szaladt utánunk, kérve, ne jelentsük fel Radicsot, mert részeg. Nem volt az. Amikor visszatértünk az ügyeletre, felhívtam a 07-et, hogy jelentést tegyek. Az ügyeletes rendőrszázados csak másodszori telefonhívásra és rá- kérdezgetésre, hogy „ki ő?” küldte ki a szolgálatos csapatot, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet és intézkedjenek. Igaz, ha más oldalról nézzük a dolgokat, másképp festenek? Ezek után én önvédelmi fegyvert kérek. Hogy is lesz akkor? Lelövöm, majd bekötöm? Nem ez a megoldás. Nem is a tolerancia. A sípot kellene már annak átadni, aki profi módra, törvényes keretek közt fújja. Bár ez csupán egyetlen eset. Azokról most nem beszélek, hogy a nővér nyakát este keményen megfogták az ügyeletén, hogy volt kollégám, akit késsel sarokba szorítottak, hogy volt kolléganőm, akit lelökdöstek a lépcsőn .. . Soroljam még? Dr. Szabó Katalin Ingrid Etes gével a százötven töltött káposztát. Ők hozták a nyersárut, az ő anyagukból készült az étel. (Erre tanú is van.) Vallus Tibor viszont úgy írta, hogy mi ajándékba vittük karácsonyra, mintha nem lett volna nekik mit enni. A tűzre olajat öntve, a rágalmat még ez is tetőzte. Restellem magam a Tádék előtt, hogy hogy mertem ilyent mondani, mikor ők hozták a nyersanyagot. Obreczán János, Palotás (Lapunkban az elmúlt héten már felhívtuk olvasóink figyelmét arra, hogy ismét kötelező a marhalevél váltása. A bővebb tájékoztatás érdekében közzé tesszük az alábbiakban az ezzel kapcsolatban hozzánk beérkezett levelet.) Az Országgyűlés 1993. III. 2-ai ülésnapján fogadta el az 1993. évi XVI. törvényt az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr. módosításáról. A kormány 48/1993. III. 24-ei rendelete ezzel összefüggően a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről intézkedik. A törvény és a kormányrendelet teljes szövegét a Magyar Közlöny 33. száma tartalmazza. A törvény alapján az állattartó ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. szarvas, vaddisznó, muflon, őz, dámvad ) részére az állat tulajdonjogának és állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet váltani. A marhalevelet a tartás, szerzés vagy elidegenítés helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője állítja ki. A kiadás díjfizetés ellenében történik, de a díjfizetési kötelezettség kiterjed a marhalevél kezelésére (például: irányítás, bejegyzés, stb.) is. Hallottam egy régi viccet: A középkorú, bátortalanságáról, hallgatagságáról és régimódisá- gáról ismert hivatalnokot, kollégái már több esetben is - igaz, csak burkoltan - óva figyelmeztették, hogy feleségének már jó ideje viszonya van a lófogatos, szódavizet árusító, medvejárású fuvarossal. Nem hitte! Inkább illetlen ugratásnak, sőt rágalmazásnak vélte az intelmeket. A sors úgy hozta, hogy egyik kollégájuk valami miatt kissé megkésve érkezett a hivatalba és az úton látottak alapján, határozottan állította, hogy a szódás fuvaros ismét ott van a barátjuk feleségénél. „Hepiendre” számítva, valamennyien sunyi módon hecce- lődve biztatták a férjet, sürgősen menjen haza és végre saját szemével győződjön meg asz- szonya hitvesi hűségéről. Az érintettben is kétségek támadtak a sok szóbeszéd miatt, egyre jobban hatalmába kerítette a zöldszemű szörnyeteg. Végre elszánta magát és sok-sok vegyes gondolat kíséretében, töprengve elindult hazafelé. Nem sokkal később, térdig lógó orral, kinedvesedett szemekkel, a megcsalt férj sZívet- lelket marcangoló érzéseivel, majdnem tántorogva tért vissza. Már várták! Valamennyi szempár kíváncsi és kárörvendő tekintettel tapadt rá. Az meg el- csukló, búval bélelt, halk hangon, mégis őszintén válaszolt. A kormányrendelet szerint a marhalevél hatósági bizonyítvány, amely igazolja az állat tulajdonjogát és a forgalombaho- zatal lehetőségét. Az állattartó számára a váltás kötelezettségét nagyállatok (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly ) esetében egy hónapos koruk betöltése után írja elő a rendelet, függetlenül attól, hogy az állat forgalomba kerül-e, vagy sem. Kisállatok (sertés, juh, kecske), valamint zártan tenyésztett, vadon élő, hasított körmű állatok esetében akkor kötelező a váltása, ha az állatot vásárra, kiállításra szállítják, az állat tulajdonjogát átruházzák, illetve megszerzik, vagy az állatot vágóhídon történő levágatásra hajtják, szállítják. A marhalevelet a jegyző csak abban az esetben állítja ki, ha az állattartó az állatait egyedi és tartós megjelöléssel látja el, vagy jelöltette meg. Az állat tulajdonjogát és a jelölés elvégzését az állatartónak igazolnia kell, ezért teljes felelősséggel tartozik. A felsorolt kisállat kategóriába tartozó állatfajokra nem egyedi, hanem úgynevezett közös marhalevelet kell kiállíttatni. Egy-egy ilyen típusú bizonyítványon maximum 35 darab állat tüntethető fel. Ha az állattartó a közös marhalevélen feltüntetett állatok egy részét kívánja csak forgalomba hozni, akkor azokat az eredetiről le kell jegyeztetni és részükre új marhalevelet kell kiváltani. Ha az eredeti marhalevélen további kezelési intézkedésekre már nincs hely, úgynevezett másodlat kiadását kell kérni. A marhalevél-kötelezettség alá eső állatok tulajdonjogában bekövetkezett bármely jogcímen történő változást annak helye szerint illetékes jegyzőnél az eredeti tulajdonos köteles bejelenteni. A közös marhalevéllel ellátott állatok tulajdonosra való átruházásánál mind az elidegenítő, mind a tulajdonszerző felelős a változás bejelentéséért, illetőleg a közös marhalevélről történő lejegyeztetéséért és az új marhalevél kiváltásáért. A marhalevél állat-egészségügyi igazolások című része 6 napig érvényes, ez azonban önmagában nem jogosít az állat mozgatására. Ehhez, ha az érvényesség tartama alatt más-más irányú mozgatás történik, mindig új irányítást kell kérni. A közös marhalevélen feltüntetett állatok létszámában bekövetkezett változást (levágást, elhullást, stb.) 8 napon belül le kell jegyeztetni. Ha az állattartó tulajdonjoga bármely okból megszűnt (levágás, elhullás, külföldre eladás), köteles a marhalevelet a megszűnés helye szerinti jegyzőnél megsemmisítésre, illetve a nyilvántartásból való törlésre benyújtani. Elveszett vagy megsemmisült marhalevél pótlását az eredetit kiállító, vagy a tulajdon-átruházási nyilatkozatot rávezető jegyzőtől lehet kérni. A tulajdonos haladéktalanul kell, hogy kérje a marhalevél adatainak a kiegészítését, ha az állat azonosítását akadályozó lényeges változás történt (például ivartalaní- tás). Az állat egészségi állapotára vonatkozó adatokat a vizsgálatot végző állatorvos jogosult a marhalevélre rávezetni. A marhalevél meglétét és a kezelési intézkedések érvényességét a jegyző, a hatósági állatorvos és a közúti ellenőrzést végző rendőri szervek jogosultak ellenőrizni. Szabálytalanság észlelése esetén a kötelezettségszegő tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A marhalevél kiváltásáról és kezeléséről szóló rendelkezés 1993. május 24-én lép hatályba. A feladatokról az érintettek számára (polgármesteri hivatalok ügyintézői, illetve állatorvosok) a Nógrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás tekintélyes létszámú és intenzitású részvétel mellett tájékoztatást tartott. Nógrád Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás, Salgótarján dalmi „tisztálkodásban” az érintettek, éppen a mosakodás közben „sározódnak" be a múlt piszkaitól. Mivel ők valameny- nyien éppen abban vétkesek, amiben ártatlanságukat próbálják igazolni. Amiről elterelő módon a legtöbbet beszélnek. Végül is miben találok hasonlóságot a leírt vicc poénja és a mai gyakorlati, politikai élet között? Mindenek előtt abban, hogy a becsületes, ám bátortalan, de önérzetes hivatalnok nem merte visszaütni a mélák szódás fuvarost. Helyette az ártatlan, békésen várakozó lovába rúgott! És mi sem tudunk mit kezdeni a nyakunkon maradt régi „urakkal”, és béna tehetetlenségünkben, sajgó sértődöttségeinkben, jogos dühünkben célt tévesztve a magyar történelmünk talán remek műveit,(a jövő eldönti), drága értékeinket, - dicséretesnek egyáltalán nem mondható módon - cselekedeteinket némán tűrő, hallgatag, minden fajta védelmet nélkülöző szobrainkat döntögetjük. Az ilyen ősidőkre emlékeztető gyakorlatokat, már csak azért is szóvá kell tenni, mert a mai szűkös anyagi helyzetünkben - egyelőre - a szobrok eltávolításának költségeit, és az ezekre elhasznált energiánkat sokkal égetőbb, sürgősebb, társadalmilag jóval előbbre való, létünket, életünket meghatározó feladatok megoldására is fordíthatnánk! Kökényesi Béla Nem ajándék volt Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A nyugdíj folyósításának késedelme hogyan hat az adókedvezményre? Olvasónk 1992. nyarán ment nyugdíjba, de az első nyugdíját csak 1993. elején kapta meg. Mivel önadózó volt, adóbevallását úgy készítette el, hogy nyugdíjasként szerepeltette magát és a nyugdíjasokat megillető 108.000 forint adókedvezményt is igénybe vette és a befizetett adóelőlegből visszatérítést kért. Kérdezi, hogy jogosan vette-e igénybe a nyugdíjasokat illető adókedvezményt? Amennyiben önadózó volt, feltehetően olvasónk is megkapta az útmutatót az 1992. évi adóbevalláshoz és annak a 19. és 51. sorszámai alatt leírtakat is elolvasta. Ezek a pontok kellő felvilágosításokat adtak és bizonyítják, hogy az 1992. évben hatályos személyi jövedelemadó törvény is adókedvezményt ad a nyugdíjas személyek részére. A törvény szerint a nyugdíj teljes összege - amennyiben pedig a nyugdíjon felül más adóköteles jövedelme volt - a nyugdíj és a jövedelem 108.000 forintot meg nem haladó része volt adómentes. Ismereteim szerint a törvény nem tesz különbséget a már tárgyév januárjában nyugdíjas és az adóévben nyugdíjba ment személyek között! A kérdése szerint önt 1992. évben - 60 éves korában - nyugdíjazták, ennélfogva a nyugdíjasoknak járó adókedvezmény 1992. évben már megillette. Ezt a tényt nem befolyásolhatja, hogy az első nyugdíját csak 1993. év elején kapta kézhez. Véleményem szerint a nyugdíjasokat megillető adó- kedvezményt jogosan vette igénybe és az adóbevallás elkészítésekor a túlfizetett adóelőlegre is jogosan jelentette be visszaigénylési igényét. Remélem kellő időben küldte meg az adóhatósághoz az 1992. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallását és feltehetően az adóhatóság is az előbb írtaknak megfelelően bírálta el, vagy fogja elbírálni a bevallását és a visszatérítési igényét is. Ha netán mégis valami zavar lenne, ismét forduljon hozzánk, és készséggel leszünk segítségére. Strucchús a francia konyhán Ausztráliában és Afrika egyes részein régóta népszerű étel a strucchús. Most Laurent Simon a francia konyhaművészetben is igyekszik meghonosítani a nem mindennapi csemegét. Franciaországi farmján születésüktől kezdve 14 hónapos korukig neveli a struccmadarakat, s néhány párizsi vendéglő az ö utasításai alapján kezdte meg a húsukból készült ínyencségek elkészítését. Aló és a szobrok- Igazatok volt, ... éppen szeretkezés közben kaptam őket! - Törte meg a feszült csendet.-Gondoljuk, hogy becsületed védelmében elégtételt vettél - nógatták.-Igen! Azt hiszem, jól beolvastam nekik! - hangzott a válasz.- És a fuvaros hogyan reagált kemény, korholó szavaidra?- Hogyan? Az az arrogáns, pimasz orángután, még jól pofán is vágott! - hangjában keveredett a düh, a megaláztatottság és a sértődöttség.- Ebből a szörnyen zavaros helyzetből hogy tudtad magad becsülettel, főleg épségben kivágni? - kérdezgették tovább nagy kíváncsisággal.- Én úri ember módjára, a nagyobb botrány elkerülése miatt. jobbnak láttam kijönni a lakásból, de a házunk előtt várakozó lovába egy jó nagyot belerúgtam! - mondotta hősiesen, kihúzva magát. S hogy mi jut eszembe erről a kis történetről? Vagy elhiszik, vagy nem, de a rendszerváltás. A régi időkben elégtelenre vizsgázott vezető kormányosok, segédkormányosok, a gazdasági és politikai élet navigátorai, és a különleges megbízatású „forgalmi irányítók”, még mindig ott vannak a stratégiailag fontos csúcsokon. Eddig legkisebb bántódásuk sem esett, és megingás nélkül, egymás stabilitását támogatva, mesékbe illő fizetésekkel, (nyugdíjakkal) a legkissebb félelem nélkül, nyugodtan ülnek a nekik, és rájuk szabott, hozzájuk idomult bársonyszékeikben. S talán örömüket is lelik abban, hogy főleg az általuk kialakított, létrehozott súlyos helyzetükben a kormány, a legjobb szándéka ellenére is csak vergődik. A nyomorában elégedetlen nép pedig - a jobbulás reményében - újabb felelősöket keres! Az elmúlt évtizedek alatt a „csúcspolgárok” jól telepakolták erszényeiket, így - sokuknak - bőven telhet úri életvitelük mellett még nagyobb ösz- szegű, jól jövedelmező vállalkozásokra.- és egyéb gazdasági befektetésekre is. Ők lettek az új kapitalisták! Néha-néha el-elmondogatnak egy-egy mesét vétlenségükről, márkás erényeikről, a régi rendszerben elszenvedett, megalázó sérelmeikről, mert még sajnálni is illene őket. Azt is minden kétséget kizáróan és meggyőzően bizonygatják, hogy ők már régen reformpolitikusok, és ennek a rendszernek őszinte, elkötelezett hívei. Ebben a divatossá vált, egyre gyakoribb történelmi és társa-
