Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. április 8., csütörtök A Sanyi, az egy csoda .. . Gazdaképzés a Nógrád Megyei Hírlapban (V.) Tartási hibák - az állat „vadászai” Már mint azért, hogy öt gye­rek apja. A legidősebb tizenhét, szép barna hajadon. A legki­sebb öthónapos. A közbeesők akár az orgonasíp. Szép, egész­séges gyerekek, mint a korom­sötét, dús hajú anyjuk. Szépen öltöztetettek. Hogy miből? Ez itt a csoda. Mert van egy Nógrád- szakál széli nagy ház az Ipolyra nézőn, „L" alalakú kerttel övezve. Azért erre is fordítani kell valamit. A kerti föld még téli pihenőből ébredezik, nem lehet rámenni, nedves. De lesz még ezzel izzadás, mert kell a termése. Aztán télen a ház fűté­sével is volt güri. A gazda maga szerzi be a tüzelőt leginkább a folyóparti füzes kiszáradt rönk­jeiből és a víz hordalékából vagy a réti jegenyesorról. Az idén nem volt nagy tél, mégis vagy tízezer forintot még rá kel­lettfordítani a tüzelőre. És a Sanyi már esztendeje munkanélküli. A napokban a szakáli pincé­ben segédkezett. Mindig van itt valamilyen tennivalója, jól jön az ügyeskezű ember. Tett vett és mondta a magáét. A megélhe­tésről legtöbbet. Hogy szerte­foszlott egy kis hízócska levá­gása utáni vágya, pedig a gye­rekek mennyire örültek volna. De erre már nem tellett. Nyol­cezer a munkanélküli segélye. Négyezret anyasági támogatás­ként kapnak. A gyereksegély ti­zenkétezer forint. Kiegyenese­dett.-Ez huszonnégy. Ebből él­ünk! Ebből heten! Megélnek. Mert Sanyi azért jön-megy, egy kis aprópénz pótlásként mindig akad neki. Krumplira, zöldségre Az asztrológia régi fölfede­zései tartogatnak még újdonsá­gokat a horoszkópok mai tudo­rainak is. Egy közelmúltban előkerült följegyzés szerint a születési dátumunk, zodiákus jegyünk bolygója azt is befolyá­solja, hogy milyen a hangunk színe, beszédkészségünk. Az 1891-ből datált tanul­mány szerzői szerint naprend­szerünkben mindössze a Nap, a Merkur és a Vénusz gyakorol egyértelműen kedvező hatást szóbeli érintkezésünk jegyeire. nem kell költeni, megterem. A húsra már nem futja. A napok­ban azért ez is volt. A vonat el­ütött egy őzet, azt osztották há­rom felé. Azt mondja, hogy na­gyon finom volt. A gyerekeknek ízlett leginkább. A pince után indult meszelni. Felvállalta egy idősebb asszonynál a munkát. De ha úgy adja ő a segítője Márton Jóskának is, aki közeli szomszédja. Igazi, életerős, sö­tétbőrű mozdonyvezető. Sanyi meg fehérbőrű, szőke, kurta haja rálapul a fejére. Ránézésre tűz meg víz ez a két ember. De ha dologról van szó, egy han­gon tudnak muzsikálni. Most is kukoricát morzsoltak a padláson Jóska hízóinak. Nem sokat, egy pár napra valót. A kukoricának jobb a légjárta padláson. Kászálódtak lefelé, Jóska ko­torászott a zsebében. Néhány forinttal mindig megkínálja Sa­nyit. Nyújtotta neki a papír­pénzt, apróval is megtoldva, és hogy hogy nem, Sanyi kezéből a kétforintos a lábtisztító rácsa közé esett. Sanyi hajlongott utána, de hamar megunta, vagy restelkedett ügyetlensége miatt, legyintett lemondva a kétforin­tosról. Igen ám, csakhogy Már­ton Jóska nem így. Kiemelte a rácsot és a kétforintot is. Sanyi felkiáltott:- Ezért gazdagodik meg a magyar. . .-A cigány meg lusta, meg a másé kell neki. - fakadt ki Jós­kából és félreérthetetlen mozdu ­lattal kifordított tenyerét hátra suhintotta. Szócsatavillanás volt ez nem harag, de ebből kiderülhetett, hogy Oláh Sándor, ha fehér­A Mars befolyása hol pozitív, hol negatív, a Föld, a Hold, a Jupiter, a Neptun, a Szaturnusz és az Uránusz fluiduma pedig kifejezetten az előnytelen reto­rikai tulajdonságokat erősíti föl. Ízelítőül a századvégi asztroló­gusok néhány tézise: Rák-Hold: komoly, egyenle­tes, nyugodt. Oroszlán-Nap: harmonikus, csöndes, tiszta. Ikrek-Szűz-Merkur: gyönge, dadogó, akadozó. Bika-Mérleg-Vénusz: gyön­bőrű is, Márton Jóska meg barna, az előbbi a cigány. Hogy Sándor ezt a színt honnan szedte össze, pajzán gondolata senkinek ne kerekedjen, mert az apja is ilyen fakó színű. Sán­dornak meg direkt szerencsét hozott, amikor az útfenntartók­hoz került dolgozni. Huszon­négy évet húzott le ott, jóeszű fi­atalként kezdve. Kitanult min­dent, ami a munkához kellett. Vezetett gépet, papírokat töltött ki, anyagbeszerző volt, hiszen három nyelvet beszél: szlová­kot, lengyelt, cigányt. Kedvelték őt a vezetői. De az a cég is leé­pült. Szélnek eresztették az em­berek egy részét. Sanyit is.- Mit tehettem? - tárta szét a karját. Aztán mondja, szokásához híven idegen szavakkal tűz­delve, mennyire bízott kilenc- venben, hogy eljött a jobb világ. Mert erről szépen szólt akkor a politikai nóta. Motyogott ma­gában valamilyen lóci cigány­ról. Megélénkült.- Igen, igen, úgy jártam, mint a lóci cigányasszony. Igencsak érthetetlenül bá­mulhattam rá, mert magyará­zatba kezdett: „A cigányember­nek nagyon megtetszett a lóci cigányasszony, szerelmével ül­dözte. ígért ez fűt, fát, meg hogy vesz majd neki szép finom se­lyem bugyogót. Levette lábáról az asszonyt. Amikor beteljesült a roma vágya, azt mondta az asszonynak: „Tudod mit asz- szony, jó neked az a régi bu- gyogó is."- Kvázi így jártam én is. Sóhajtott egy nagyot és elin­dult. Sok a gyerek . . . Bobál Gyula géd, vontatott, behízelgő. Kos-Skorpió-Mars: durva, parancsoló, rikácsoló. Nyilas-Jupiter: vidám, lár­más, bárdolatlan. BakSzaturnusz: szomorú, rekedtes, lassú. Vízöntő-Szaturnusz: kedvet­len, nehézkes, töredezett. Vízöntő-Uránusz: jellegtelen, határozatlan, halk. Halak-Neptun: rideg, kimért, fölényes. Halak-Jupiter: derűs, har­sány, bizalmaskodó. Amikor látszólag minden ok nélkül, valamely betegségre utaló tünet nélkül csökken a tej-, a hús-, a tojástermelés, amikor úgymond „az állatnak semmi baja, eszi a drága ta­karmányt”, mégsem termel ké­pességei szerint, mindig gon­dolnunk kell arra is, hogy nem vele, hanem környezetével van baj: a tartással, a takarmányo­zással. Utóbbiról jelentősége miatt külön szólunk. A tartási hibák közül - külö­nösen zárt tartás esetén, vagyis a szakosított telepekhez ha­sonló rendszerű, attól csak mé­reteiben eltérő állttartó épüle­tekben - a levegőminőségi és a padozati hibákat emelném ki. Hidegben Ha az állattartó épület leve­gőjének hőmérséklete a koráb­ban megismert értékek alatt van, minden állatfajra jellemző kezdetben a sok mozgás, kevés pihenés, fokozott takarmány­felvétel. Később aztán az álla­tok „púposított” háttal sokat állnak, szőrük, illetve a ba­romfi tolla borzolt, gyakori az izomremegés, csoportban ösz- szebújnak, ilyenkor már az ét­vágy is csökken. Vigyázat! Az állat akkor is fázhat, ha meg van a kívánt hőmérséklet, de ellenálló ké­pesség csökkent vagy ha nyir­kos a levegő. A baromfi, a fiatal és az új­szülött állatok a hidegre külö­nösen érzékenyek: a tyúkok 5 - 10 fok Celsius között már kö­rülbelül 20 százalékkal keve­sebbet tojnak, ugyanakkor a to­jáshoz körülbelül 10 százalék­kal több takarmányt használ­nak fel, a naposcsibék 15 fok Celsius alatt, az újszülött mala­cok 6 fok Celsius alatt tömege­sen pusztulhatnak el. Könnyen érthető, hogy a nagy termelő­képességű, napi 25 - 30 liter te­jet adó tehén ritkán fázik, nem­csak azért, mert jó a hőszabá­lyozó képessége, hanem mert ilyen teljesítményhez sok ta­karmány szükséges, amelynek emésztése közben jelentékeny hő képződik. Nagy luxus azon­ban, ha a drága takarmánnyal „fűtünk”. Melegben A gazdasági kár megegyezik a hideghatáséval, vagyis csök­ken a tej-, hús-, tojás-, toll- és gyapjútermelés. A hőtűrés for­dítottan arányos a hidegtűrés­sel, vagyis az újszülött és fiatal állatok - különösen a csirke és a malac - a meleget jól tűrik, a felnőttek kevésbé. A tejelő tehén takarmány­felvétele már 20 fok Celsius fölött csökken, 30 fok Celsius fölött a tejtermelés akár a felére is zuhanhat, a tojós tyúkok to­jástermelése csökken, sok a vékony héjú, könnyen törő to­jás, 32 fok Celsius fölött a hő­torlódás miatt tojóházakban gyakori az elhullás, nagy me­legben a juhok a legelést is be­szüntetik, a tenyészkocáknál. melyek felesleges hőjüktől amúgy is nehezen szabadulnak meg (a sertés nem tud izzadni), nemegyszer előfordul a hőguta. Bár az állatok fajuk szerint fölösleges hőjük egy részétől másképpen igyekeznek meg­szabadulni (a szarvasmarha és a juh izzad, a sertés és a ba­romfi liheg), vannak közös jel­lemzők is: kevés mozgás, sok fekvés, nedves felületek kere­sése (pihenőtérre vizel, „pan­csol”), csökkent étvágy, sok vízfogyasztás, „csapzott” szőr, illetve toll, nő a légzésszám, gyakoribb a vizeletürítés. Magas páratartalomnál A hideg és a meleg káros ha­tásai egyaránt fokozódnak. Mindegyik állatfaj jobban vi­seli a száraz, mint a nedves hi­deget és meleget. Nő a levegő hővezető képessége, az állat több hőt veszít, de nő a káros levegőgázok (ammónia) hatása is, így köhécselés, hörghurut, tüdőtágulat, súlyosabb esetben tüdőgyulladás léphet fel. Párakicsapódás miatt gyako­ribbak a gombás bőrbetegsé­gek. A szőrzet sokszor nedves és matt, nyirkos hidegben meg­szaporodnak az ízületi beteg­ségek. Ha a magas páratarta­lom nagy meleggel társul, a hőpangás, hőguta gyakoribb. Alacsony páratartalomnál A légutak kiszáradnak, csökken a rugalmasságuk. Sé­rülékenyek, vagyis apró, száraz köhögések, légzőszervi beteg­ségek jelentkeznek. Gyakoribb az ivás, száraz, poros a szőrzet, az állatok a nedves felületeket keresik. Szennyezett levegőjű istállóban (Káros gázok, por, különféle kórokozók, gombák) A káros gázok (ammónia, széndioxid, kénhidrogén) ne­hezebbek a levegőnél, ezért a padozat fölött gyűlnek össze, ami étvágycsökkenést, bá- gyadtságot, aluszékonyságot, nehezített légzést, szomjúsá­got, könnyezést, orrfolyást, tar­tósan belélegezve légzőszervi betegségeket, idegrendszeri ká­rosodást, sőt fulladást okozhat. A káros gázokra a fiatalabb ál­latok, a baromfi és különösen a borjú érzékeny. Gyakori a száraz köhögés, a szőrzet és a bőr nem fényes, hanem matt. A szennyezett is­tállólevegőt az ember is köny- nyen érzékeli: nehéz, bűzös szagú, köhögésre, könnyezésre ingerel. Rossz padozaton Az állat nem szívesen fek­szik le, ha mégis, akkor lábait maga alá húzza, összekuporo­dik, „gubbaszt”, mintegy vé­dekezik a hideg, nyirkos, el­szennyeződött, kemény pado­zattól, mely testhőjét szinte el­szívja. Az állatok topognak, lábaikat emelgetik, letérdelnek, a sertés nemegyszer „kutya módra” ül. Gyakoriak a külön­böző lábhibák, a lábakon bőr­sérülések, horzsolások, ízület­gyulladások, a talpfekély (ser­tés, szarvasmarha), az úgyne­vezett rongyostalpúság (ser­tés), a csülök különböző beteg­ségei, a fájdalomérzet miatt szaporodásbiológiai zavarok. A teendők az okokból adód­nak: szükség esetén fűtés (késő ősztől tavaszig némelyik istálló téliesítve), szellőztetés, zsú­foltság kerülése, naponta friss száraz alom, rendszeres takarí­tás. Dr. Böő István Százéves asztrológiai újdonság Művelődési vagy kereskedelmi központ lesz a megyeszékhely patinás intézményéből? Kultúra ürügyén egyre inkább mutatvány A salgótarjáni József Attila Művelődési Központnak erre az évre 20 millió forint a költségvetési támogatása, amit az önkormányzat nyújt. Ezzel szemben az intézmény bér- és energiaköltscg-tétclc 24 millió. Magyarul, bérre és energi­ára sem elég az önkormányzati pénz. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy az 1966-ban épült épület folyamatos, tervszerű karbantartást igényel. Ennek elmaradása ugyanis idővel sokkal több pénzbe kerül majd, vagy az. épület mű­ködésében keletkeznek funkciózavarok. Ráadásul az intéz­ményben folyó tevékenység nemcsak energiaigényes, hanem más komoly költségvonzatok is vannak. Mi lesz a szakmai munkával, a közművelődési, kulturális funkciókkal, amiért az intézmény van? - erről beszélgettünk Tóth Csabával, a művelődési központ igazgatójával.- Szakmai munkáról alig tu­dok beszélni, legföljebb csak feltételes módban és nagy álta­lánosságban —jegyzi meg Tóth Csaba, a salgótarjáni József At­tila Művelődési Központ igaz­gatója. Jóllehet hovatovább erre a Fő téren álló intézményre há­rulna az a nemes feladat, hogy a város közművelődési életének egyértelmű központja legyen. A tavalyi anyagi fedezet is nagyon szűkös volt, ami azt je­lentette, hogy a béren és ener­gián kívül másra nem volt elég az önkormányzati pénz. Mind­azonáltal a várossá nyilvánítás 70. évfordulója gazdag ese­ménysorába elég sok program­mal pályáztunk, így több szak­mai megrendelést kaptunk a vá­rostól, sokmindent pedig a tá­mogatók pénzéből oldottuk meg. Az önkormányzat segítsé­gével az épület víz- és szenny­vízrendszerét is sikerült felújí­tani, ami halaszthatatlan volt. Ugyanakkor az év utolsó ne­gyedében jelentkeztek olyan működési zavarok, amelyeknek pénzügyi okai voltak, részben a fűtés költségeinek drasztikus (60 százalékos) emelése, rész­ben az üzleti partnerek fizetési nehézségei. Az is gondot jelen­tett, hogy nem nem volt semmi lehetősség a jó munka elismeré­sére, ösztönzésére.- A szemlélőnek néha úgy tetszik, mintha költségvetési in­tézményként időnként inkább egy vállalati működésére hason­lítana a művelődési központ. Mi ennek az oka?- Nekünk optimális esetben tehát úgy kellene működni, hogy az úgynevezett dologi költségeket biztosítja az ön- kormányzat, az alapító okirat­ban megfogalmazott feladatok fedezetével együtt. De valójá­ban nem így történik, hiszen a szükségleteknek csak egy részét nyújtja az önkormányzat, így költségvetési intézményként va­lóban egyre inkább a vállalati működésre hasonlítunk, mert nyereséget, profitot kell termel­nünk. A sajátosságunk abban áll: míg a vállalat és a vállal­kozó profitszerzésben úgy ér­dekelt, hogy a profit egy részét fejlesztésre, más részét ösztön­zésre fordítja, tehát nyereségér­dekeit, addig mi a kvázi-profi- tunkat visszaforgatjuk az alap- tevékenységbe. Magyarul saját magunk finanszírozzuk saját alaptevékenységünket. Tehát köztes állapotban vagyunk a költségvetési intézményi és a vállalkozói működés között.-Az intézmény tavalyi ered­ményei kapcsán logikusan lehet arra gondolni, hogy idén talán még kevesebb pénz is elegendő lesz a talpon maradáshoz . . .- Szó sincs róla. Egyébként is, évek óta van egy olyan érzé­sem, hogy amit mi kultúra ürü­gyén csinálunk, az mutatvány. Mutatványosnak érzem maga­mat, aki egyre nagyobb zsong­lőri trükkökre kényszerül. Mi lesz a szakmai munkával, a közművelődési, kulturális funkciókkal, amiért az intéz­mény van? Az 1992-ben szüle­tett alapító okiratban, amelyet jóváhagyott az önkormányzat képviselő-testülete, megfogal­mazódtak mindazok az alapvető feladatok, amelyek nélkül az in­tézmény nem működhet.- Mit tartana megfelelőnek ebben a szituációban intézmé­nyi és fenntartói részről egy­aránt?- Ahhoz, hogy egy kulturális intézmény az elvárásoknak megfeleljen, elengedhetetlen a minimális bér-, energia- és do­logi költségek biztosítása. Ez a mi esetünkben idén még legke­vesebb hatmillió forint támoga­tást jelentene az önkormányzat­tól. Ezen túl kellene működnie még azoknak, a kapcsolatokból következő együttműködési formáknak, amelyek keretében az önkormányzat konkrét meg­rendeléseket ad az intézmény­nek, például jelentősebb politi­kai ünnepek megrendezése, rep­rezentációs kiadványok megje­lentetése, demonstrációs ese­mények, és így tovább. A másik megoldás, amivel élünk is, hogy miután költségvetési támogatás keretében az önkormányzat szakmai feladatokat közvetle­nül nem finanszíroz, pályázati rendszert működtet, melynek jegyében konkrét tevékenysé­geket támogat. Mindemellett tág terünk van a piacképes kulturális szolgálta­tások teljes mezsgyéjén. Azaz, mindazon a programok, szolgál­tatások szervezésében, me­lyekre van fizetőképes kereslet és támogató háttér (mecénás, szponzor). A mai körülmények között számunkra ez lenne az optimális feltételrendszer, ami korántsem maximalista igény, hanem önfenntartó szándékot tükröz. De a jelenlegi helyzetet csak egy kvázi-fenntartói szitu­ációnak tudom tekinteni.-Mindezek után hogyan áll­hat össze egy idei munkaterv és költségvetés?- Mindenképpen egy rugal­mas munkaprogram lehet az, ami megvalósulhat. Ez azt je­lenti. hogy kulturális-közműve­lődési felfogásunkban módosu­lás következett be: prioritásuk a piacképes produkcióknak van. Egész éves működésünkben a kényszermegoldások lesznek döntőek. A többi között, itt a tartós helyiség-bérbeadásokról is szó van. Ezért több kritika ért minket az elmúlt években. Föl­tették a kérdést, művelődési, vagy kereskedelmi központ lesz-e az intézmény? Megértem ezt az ellenérzést, és szakmailag azonosulni is tudok vele. Amit kevésbé értek, ha ez a kritika a fenntartók részéről fogalmazó­dik meg, hiszen nekik ismer­niük kell mozgási lehetőségein­ket. Minden egyes ilyen lépés­kor az a feszültség munkál ben­nem, hogy saját mozgásterünket korlátozzuk. Egy kis túlzással, önfelszámolást végzünk. Hogy mennyire más irányú a szakmai felfogásunk, arra példa, ha né­hány bérleményünk felszaba­dul, azonnal tevékenységeket szervezünk ott. A programunk­ról még annyit, lesz Tarjáni ta­vasz, ezen belül nemzetközi di­xieland fesztivál, lesznek szín­házi előadások, hangversenyek. Idén nem lesz viszont szabad­téri kiállítás. Ezt ezután csak kétévenként rendezzük meg. Bizonyos azonban, hogy május körül újra át kell tekintenünk gazdasági helyzetünket.- mér Tóth Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents